A boszorkánymester (warlock) szeme körbepillant London Whitechapel negyedének egyik utcáján, ezzel belátva a szomszédos utcákba is. Torzítva lát a gombaszemeken keresztül, mintha valami nagyítón, vagy prizmán keresztül nézné a környéket.
Ködös este van, ami miatt kísérteties sárga derengéssé szelídültek a lámpavasakon lévő kandeláberek sárgás fényei. A köd a Temze felől szállt fel, vastag lepelként beborítva gyakorlatilag az egész várost. Ugyan nyár van, de most ez nem érzékelhető.
Egy párost követett eddig a boszorkánymester kéme, a gonosz terveket a fejében forgató vadászt és a szerencsétlen, gyanútlan prédáját. Az út végén, tisztes távolságban megpihen a szem és további figyelmét a környéken folyó whitechapeli éjszakai élet jelenetei kötik le: a koldusok épületek falai tövében kucorognak, hogy védjék magukat a hűvös éjszakától vagy örömlányokat kísérnek haza kuncsaftjaik a reménybeli légyott helyszínére vagy részegek tántorognak haza felé, hogy kipihenjék az esti fáradalmakat a holnapi munkakezdésig. A fentiek tükrében kicsit furcsa kimondani, de a környék mégis elcsendesedik egy idő után, az utcák kihalnak. Már egy órája vár a szem.
A telihold előbújik a felhők mögül, keresztül szaggatva a ködöt. Egy másik vadász tűnik fel, áthaladva a környéken. Az ő motivációi másak, mint a mi vadászunkénak, és a módszerei is elegánsabbak. Valószínűleg tovább is fogja folytatni a mesterségét, mint a mi vadászunk, talán az örökkévalóságig.
Az idegen vadász feltűnése megdöbbenti és felébreszti a fürkésző boszorkánymestert és miután újra mozdulatlanná válik a környék, utasítja a szemet, hogy menjen az ominózus házhoz.
A szem odalibben és megpihen a megjelölt ház ablakában. Betekintve, szörnyű állapotokat lát. A préda, egy még fiatal prostituált, fekszik a túlsó fal melletti ágyon, amely vérben úszik. Az ő vérével. A hasa felnyitva, belsőségeinek darabjai körülötte szétszórva. A vadász már messze járhat. Érti a dolgát, ha ilyen észrevétlenül távozott.
A boszorkánymester elmosolyodik azon a gondolaton, miközben útjára engedi a szemet és elfújja a Dicsőség Kezében lévő gyertyát, hogy lám-lám a legenda újraéledt.

In reply to The Storyteller (msg # 1):

Akkor kezdünk a kezdésre váró három játékossal.............aki még nincs kész a karakterével, az később természetesen csatlakozhat majd.

A régi Scotland Yard épülete most sötétbe burkolódzott. Látszólag kihalt, szellemek által sem látogatott helynek tünik.
Ki a fenének jut eszébe éppen este idehívatni valakit. Miért nem volt jó a nappal erre a célra?
Futnak át a gondolatok Dr. Malachy Thompson a skót katonaorvos agyán, miközben a ruházata alatt megtapogatja azt a levelet, amit ma reggel kapott valami Redeemer nevű Rippertől, legalábbis a Ripperek titkos jeleivel, szimbólumaival volt ellátva az iromány, amelyben arra kéri Malachy-t ez a Ripper, hogy keresse fel őt sürgősen a Whitehall Place 4 alatt lévő Lodge-ban.
Merengéséből egy megálló konflis zaja zökkenti ki.............................................

Finn O Fearghail-t, az ír vámpírvadászt a londoni St. George-rendház apátja hívatta be a szobájába a mai nap folyamán és közölte vele, hogy egy helyi Lodge bajban van és szükség lenne a rendház segítségére. Az apátúr kiemelte, hogy ezekután egyértelműen az ír fiatalra gondolt, mint isteni segítségre, amivel a Lodge-t megmentik. Egy Redeemer nevű Rippert kell keresni Whitehall Place 4 alatt. Mondjuk ez a volt Scotland Yard címe és az esti óra, ami meg van jelölve a találka helyszínéül sem valami biztató, na de hát az Isten útjai kifürkészhetetlenek ugyebár.
Éppen befordul Finn a sarkon és megpillantja az ominózus épület együttest, amikor látja, hogy egy alak nagyon vizslatja a bejáratot...............................................................

Richard Griffith-Jones az angol arisztokrata szintén megkapta a már említett Redeemer Ripper által írt levelet. Elolvasva, elhatározta hogy este majd rendel egy konflist és azzal megy el a találkára. A konflis megérkezve megáll a Whitehall Place 4 előtt, Richard kiszáll és azt tapasztalja, hogy nincs egyedül, egy alak közeledik a másik irányból a bejárat felé illetve már valaki álldogál a bejárat előtt is.............................................................

Itt most leírhatjátok magatokat, hogy milyennek lát titeket a másik kettő illetve utána mehet az majd, hogy ki mit tesz

Mar egy ideje London utcait jarva rajottem, hogy a mocsok, mind a valos mind a termeszetfeletti itt meg sokkal rosszabb mint Dublinban. Az angolok. Nos maradjunk annyiban nem rajongok feltetlenul ertuk de ilyet senki nem erdemel, igy az apat ur parancsara gyorsan osszeszedem a felszerelesemet, a templomban meg imadkozok egyet Sznet Patrickhoz, hogy vedjen meg a varos szennyetol, megcsokolom a nyakamban logo fakeresztet, nem nagy dolog, de evente megaldatom Szent Patrick napjan, majd elindulok. Egyszeru fekete utazokabatom ved az esti csipos hidegtol es jotekonyan eltakarja a testem kulonbozo reszeire rogzitett keseket. A sotet epulethez kozeledve mindket kezemmel kihuzok egyet-egyet hogy a kabat ujja takarja oket. Ki tudja, talan maris keson erkeztem. A vizsgalodo alak nem tunik gyanusnak, de a sotet utcakon csak az ovatos vampirvadasz marad eletben. Eppen odasetalnek amikor meg egy kocsi megall. ~ Ketto. Ha csapda akkor maris rosszak az eselyeim ~, fut at az agyamon, de nem valtoztatok, az apat ur idekuldott, lehet hogy eppen nekik kell elhoznom az ur fenyesseget. A felrevezetett anglikanok kulonosen nagy veszelyben vannak balga nezeteik miatt. Gyorsan felmerem az epuletet hogy be lehetne e jutni valamelyik ablakon keresztul. Egyelore nem megyek tul kozel, jobb szeretek addig biztonsagos tavolsagban maradni amig nem tudom kikkel van dolgom, es az epulet baljos sotetsege is ovatossagra sarkal.

Mivel nagy ívben teszek az angol úri megjelenésre, a skót hazafiságot viszont mindennél előrébb valónak tartom, a Black Guardra jellemző kiltet húzok, színben hozzá passzoló meleg pamutzoknit és fűzős bakancsot, felsőruházatom pedig a civil orvos és a könyvtáros zavaros keverékét idézi, amit kizárólag nyakkendőm tud tovább fokozni, ezt ugyanis még a seregben hordtam, így a katonai orvosi jelvény bizony látható rajta. Mondjuk úgy, hogy kicsit kesze-kusza a megjelenésem. Frissen borotvált arcom, katonásan rövidre vágott hajam és egyenes tartásom viszont elárulja, hogy fegyelmezett ember áll a tekintetek kereszttüzében.
S jelenleg épp egy olcsó szivart pöfékel. A szaga alapján tekerhettek bele gaztól a kecskeszarig nagyjából bármit.
Csak a legérzékenyebb orrúak fedezhetik fel a bűz mögött a kábítószer savanykás-kesernyés aromáját. Némi kannabisz, nem sok, épp csak annyi, hogy a fáradt idegnek gyógyír legyen, hallucinációt azonban vagy túlzott jókedvet még ne okozzon.

Nyugodt léptekkel megyek az épületbe. Ripper jellel ellátott levéllel hívtak ide. Kabátom ujja Ripper karmot takar, testem sok sérülést túlélt már, ha csapda, ellátom az ármánykodók baját. Isten nevében.

Így aztán Finn egy szivarozó, nyugodtan lépkedő - mármint ez a látszat - férfit láthat, akin sötétben is látszik már messziről, hogy skót, és erre minden jel szerint nagyon büszke is.

Odasetalok az ajtohoz. Kezemet nem nyujtom udvozlesre, nem is tudnam hiszem mindkettoben kest rejtegetek. Mindenesetre ha az Ur ugy hatarozott itt van ram szukseg akkor nem kuldhetett egyertelmuen a halalba. Vigyaz ram. Azert az ovatossag sosem art.
A szem a lelek tukre halottam a templomban oly sokszor, hat probalok mindketto szemebe nezni (persze nem egyszerre) mikozben odalepek alig kestavolsagon kivulre. - Tráthnóna maith daoibh - majd kapcsolva hogy most nem szulofoldemen vagyok atvaltok angolra - Finn vagyok, ugy hallottam itt van ram szukseg - kezdek bele es atfut a fejemen vajon jobban  jartam volna e ha az ezust keseket huzom elo, mindegy mar megtortent a dolog.

Némileg megkésve egy konflis érkezik az épület elé, amelyből a fuvarozót kifizetve egy fiatalos kinézetű, jó minőségű, térd alá érő bőrkabátot, fehér inget és sötét mellényt valamint sötét pantallót és bőrcsizmát viselő ember pattan ki. Kicsit barnás bőre arról tanúskodik, hogy hosszú ideig nem Angolhon napja sütötte azt. Kék szemével pislog körbe s bal kezével hetykén megigazítja vállig érő barnásszőke haját. Jobb kezében esernyő, a kabátja alatt avatott szem egy kissé hajlított kardot vehet észre. Halkan fütyörészve sétál oda az ajtóhoz, vagy a többiekhez, ha ők még nem mentek volna be az épületbe.

-Átkozott szerencse, hogy ilyen jó az idő, nemigaz uraim?

Igazítja meg ismét a folyton szemébe lógó rakoncátlan tincseket. Látszólag sem a kiltről, sem pedig az imént elhangzott ír szövegről nem vesz tudomást, udvariasan mosolyog a többiekre.

Alig allom meg hogy ne forgassam a szemeimet. Csak egy angol probalkozik egy kihalt sotet sikatorban az idojarasrol tarsalogni. Ez azt is eldonti bennem, hogy nem lehet vampir vagy hasonlo veszedelem, azoknak ennel tobb eszuk van. Ovatosan visszacsusztatom az egyik penget a tokjaba majd a szabad kezemmel intek az ajto fele. - Csak onok utan - Az epulet tovabbra is gyanuval tolt el de ha ide kuldtek akkor bizonyara itt van szukseg ram.

- Az.

Felelem szárazon, ami szinte érezhetően csökkenti a páratartalmat egy néhány méteres sugarú körön belül.

- Menjünk.

Elsőként lépek be úgy fest, de ez a legkevésbé sem zavar. Egy katona dolga az első sorban harcolni. Akármilyen veszélyes is az, a túlélők dicsősége is annál nagyobb csak.

Ilyen közelről már biztosan észreveszi Finn fegyverét, de ezúttal sem szól semmit. Inkább belép a kiltes után az épületbe.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 8):

Miután a skót katonaorvos, majd az angol arisztokrata belép a kapun, gondolom a ír vámpírvadász is követi őket, akkor balról egy portásfülkét látnak, ami érdekes mód üresnek tűnik, még a költözés előtt egy rendőr (Bobby) posztolt itt valamikor. Ha benéz valaki a portásfülkébe, akkor látja, hogy valóban nincs ott senki. Egy nemrég használt, meleg, de már nem füstölgő pipa és egy morzsákkal teli, üres tányér az asztalon jelzi, hogy itt nemrég azért volt valaki.
Szemben egy lépcsősor vezet fel egy szintén kétszárnyú ajtóhoz.
Gondolom azért megy a társaság tovább a kétszárnyú ajtóhoz?

In reply to The Storyteller (msg # 10):

Továbbmegy a társaság az előcsarnokba és hamar rájön mindhárom Ripper, hogy innen csak a Fekete Múzeumon át vezet tovább az út.
A bűn titkos múzeumába belépve elég különleges, baljós hangulat terpeszkedik rá a társaságra, ahogy a sok kiállított tárgyak, egykori bűnjelek, gyilkosok tárgyi emlékei között jár kell az ember. A teremben nincs senki, illetve mindenki észrevesz a végében egy lépcsősort, ami felfelé vezet, egy emelettel feljebb. Csak ez az átkozott, a terem sarkaiban felállított füstölő zavarja az észlelést, ami belengi a helységet, még a szemét is csípi az embernek.......................
A terem vége felé haladva, Richard szeme megakad az egyik tároló feliratán: "levél a Pokolból". Közelebb hajolva az üveg fölé, egy levelet lát és egy üveget, melyben formaaldehiben úszó emberi vese látható. Érdeklődve belemerül a levél olvasásába kissé viszolyogva a vesétől. Ez egyébként Hasfelmetsző Jack levele, melyet George Lusk, a Whitechapel negyed polgárőrségének elnöke kapott tőle a félemberi vesével egyetemben. Az angol arisztokrata teljesen belemerül az olvasásba, közben elképzeli a gyilkosságokat, szinte megelevenedik előtte az egész, még az áldozatok sikolyait is hallja, amitől majd szétrobban a dobhártyája. Merengéséből az billenti ki, hogy a női sikoly, vérfagyasztó kacajba hajlik át, amolyan kárörvendő fajtába. Az nem lehet, ez Amenset, az ősi egyiptomi papnő kacaja - válik falfehérré Richard arca.
Finn felfigyel egy a balján lévő festményre. Mikor odapillant, akkor egy táncoló párt lát a festményen, akik táncra perdülnek. Egy kalapos, fekete bőrruhás férfit felleghajtóban, aki egy báli ruhában lévő, mély dekoltázzsal rendelkező csinos lányt forgat a kezében, majd a tánc végén megdönti a hölgyet, akinek ettől szabaddá válik a teljes nyaka, hiszen a feje hátranyaklik. A fekete kalapos férfi mielőtt ráhajolna a hölgyre, felnéz vicsorogva az ír vámpírvadászra, mintha érzékelné, hogy nézi valaki, ettől viszont kivillannak a jól fejlett szemfogai. Egy vámpír! - döbben meg Finn, miközben majd kiugrik a szíve a helyéről- ez most tényleg megtörténik?
A terem nagy részét már maga mögött hagyó Malachy megtorpan, egy jobbján álló festett viaszbábunál, ami legnagyobb meglepetésére egy maszkos zulu harcost ábrázol. Megáll és alaposan végigméri, és elképed, hogy milyen élethű. Közben feltörnek benne a búr-zulu háborúk borzalmai és eszébe jutnak a zuluk által megidézett démonok, akik megfertőzték a zuluk után, a hadsereg vezérkarát is. A balján, a szeme sarkában mozgást érzékel, ahol egy tükör található. Megperdül és szembefordul a tükörrel. Látja magát és azt is, hogy mögötte természettellesen megnyúlva, felemelkedik a maszkos zulu harcos, kezében egy széles pengéjű, görbe tőrrel. A katonadoktor lába a földbegyökerezik, karján feláll a szőr, hátán végigfutkos a hideg. Ennek ellenére megbabonázottan, mozdulatlanul figyeli az eseményeket. Mikor már a maszkos támadó teljesen főlé tornyosul és készül lecsapni rá...........
Ekkor rejtekajtó nyílik a látványkandalló helyén, a terembe friss levegő áramlik, és egy elegánsan, szmokingban feszítő napszemüveges úr üdvözli a társaságot
Üdvözlöm önöket Uraim! Végre megérkeztek. Fáradjanak utánam.

In reply to The Storyteller (msg # 11):

Már egy nyugodt könyvtárszobában ül a társaság kényelmes karosszékekben, ahová a napszemüveges úriember vezette őket. Mindenfelé polcok, amelyek roskadásig vannak könyvekkel. Az egyhangúságot egy kandalló szakítja meg, amelyen keresztül idejutott a csapat.
A Ripperekkel szemben üllő fekete szmokingos alak ünnepélyesen megszólal
Redeemer mester vagyok. A Rózsakeresztes Páholy Nagymestere. Mágus. Az itteni Lodge vezetője. Én kérettem ide önöket, hogy segítsenek majd a munkánkban.
Majd barátságosabban folytatja
Elnézést kérek a látványos belépőért..........gondoltam emlékezetessé teszem az első találkozásunkat.
mosolyodik el.

A dolgok elorehaladtak en meg tavol voltam, de kicsit utolag is potlok belole

Ahogy a hianyzo ort eszrevesszuk szinte automatikusan vert keresek, majd azt nem latva atkotozom picit a felszerelesemet. A toroket tartalmazo ovek konnyebben elerheto helyre kerulnek, a bal combomra egy fakarokat tartalmazo ovet kotozok, jobb csuklomra rozsafuzert es lecserelem a kezemben levo keseket dobotorokre. Mikor vegeztem ezzel, ami egyebkent a gyakorlat hatasara elegge gyorsan megy, intek a tobbieknek hogy mehetunk. A falak mentem indulok neki, gyakorlott szemmel furkeszve az arnyekos sarkokat es beugrokat. A napszemuveges alak felbukkanasakor elkomorulok, ilyesmivel nem trefal az ember.

A konyvtraszobaba erve nem helyezem tulsagosan kenyelembe magamat es a ket tort se rakon el, csupan bal kezembe fogom mindkettot. ~ Magusok ~ fut at az agyamon. Akik hisznek az Urban azoknak nincsen szukseguk trukkokre. Legalabbis nem magikus trukkokre. Mindenesetre megha a modszereikben nem is hiszek szervezetem tobbe kevesbe szovetsegeskent tekint rajuk amolyan az ellensegem ellensege modon igy habar nem erzem kulonosen jol  magam de elfogadom a helyzetet.

- Van amivel nem viccel az ember. - jelentem ki vegul - valakinek baja eshetett volna - utalok az esetlegesen szornynek nezett ripperekre. Mindenesetre nem azert kuldtek ide hogy kioktassam a megtevelyedett angolokat igy probalom civilizalt mederbe terelni a beszelgetest. - Finn Ó Fearghail vagyok, a Szent Gyorgy rend kuldotte - biccentek a tobbiek fele majd  vegul megis elrakom a ket dobotort. Bizok gyorsasagomban, hogy ha szukseges elo tudom rantani oket a kello idoben.

A tükörképbe idézett illúziótól forr a vérem és úgy érzem képes lennék tüzet lövellni a tekintetemből. A mágusra.
Mivel azonban a Fekete Őrségben szolgáltam indulataimat képes vagyok kordában tartani, s hanghordozásom is angolosan hideg. Erőfitogtatásnak nem volt rossz a varázslata, nem akartam, de ezek után kétszer is meggondolnám, hogy szembe merjek e szállni Redeemerrel. Majd máskor. Ha rászolgál.

- Dr. Malachy Thompson, Boszorkányvadászok rendje.

Szent szimbólumom előveszem ruhám takarásából, s szent révülettel lehelek rá csókot, aztán visszabujtatom a helyére.

- Az erődemonstráció felesleges szövetségesek közt és kontraproduktív is. Persze vannak Lodge-ok ahol vaskézzel uralkodnak a mesterek a Ripperek felett. De szigorú, katonai rendhez szoktam, ahol általában nyilvános korbácsolás vagy kivégzés volt az engedetlenek jussa, így nem veszem sértésnek. Kérem tartózkodjon e gyakorlattól mester, elég a szörnyektől tartanunk, ne kelljen a Lodge mesterétől is.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 14):

Redeemer mozdulatlanná dermedve hallgatja a Rippereket, egy arcizma sem rándul. Csak a keze jár, nyugodt egykedvűséggel, miközben törölgeti fényesre a sétapálcájának tetején lévő ezüst gombját egy díszes hímzett zsebkendővel. Majd miután meghallgatta a vendégeit, hirtelen előrehajol ültében, és kivár egy pár szívverésnyi időt, mielőtt megszólalna, hogy kellően alátámassza majd a mondandójának komolyságát.
Elnézést, ha a frászt hoztam önökre. Talán egy kicsit túlzásba vittem a látványos fogadtatást. Mindenesetre érzékeltetni akartam, hogy ha csatlakoznak hozzánk, akkor milyen gonosz erőkkel fognak majd szembenézni. Olyan hatalmas természetfeletti erőkkel, amelyek legyőzéséhez nem lesz elegendő minden tudásuk latba vetése, acélozott lélek is kell majd hozzá.
Ezután visszadől a karosszékébe és nyugodt hangon folytatja tovább.
Ezek a képességek most vagy megvannak valakiben vagy teljességgel nincsenek. Talán ez utóbbi lehet igaz, azon Lodge-béli Rippertársainkra, akik nemrég odavesztek és végül is az Ő örökségüket hivatottak Önök most átvenni, ha csatlakoznak hozzánk.
Majd elhallgat és csendben ül  a  karosszékében szemben a társasággal. Szinte mindenki biztos benne, hogy várja az egyes reakciókat, minden egyes Rippertől.

In reply to Redeemer (msg # 15):

- Nem ma kezdtem a szakmát Sir Redeemer. Két háborút harcoltam végig, mindkettőben a démonok keze volt. Szörnyűséget láttam eleget, nem ok nélkül való, hogy a Boszorkányvadászoknak tettem hűségesküt. Isten erejére és a belé vetett törhetetlen hitre van szüksége az emberiségnek.

Mindazonáltal nem kell mentegetőznie Sir. Inkább közölje velünk, hogy miért vagyunk itt. Elvégre ez most egy eligazítás. Szükségtelen a melodráma.

Osszehuzott szemmel nezek a magusra - Rendem a termeszetfelettivel szemben kuzd mar regota, felenk nem szokas buvesztrukkokkel kombinalni. Az Ur idevezerelt, tehat ezt szanja nekem, igy nem ellenkezhetek az akarataval - fogom tomorre es velosre mikozben szep lassan komotosan visszakotozo a fakarokat es egyeb gyilkos eszkozoket a sokkal utcaibb elrendezesukbe

A frász is kiveri a bejárat után végrehajtott "műsor" után, azonban mire az öregember előkerül, többé-kevésbé összeszedi magát és immár nyugodtabban tud megszólalni.
-Richard Griffith-Jones, a Pusztítók rendjéből, szolgálatukra -mutatkozik be Richie korábban, majd hozzátesz a bemutatkozáshoz pár szót.-Nyugodtan hívjatok csak Richienek, nem szeretem a túl formális dolgokat.
Majd a többiekhez hasonlóan ő is hozzátesz valamit a látottakhoz.
-Nem semmi műsor volt odakinn öregfiú, jól megijesztett.-mosolyodik el talán kissé kényszeredetten-Azonban mondhatom élveztem, brilliáns volt. Biztosan vannak akiknek szükségük lett volna ilyesmire, de úgy látom a többiek is láttak már olyasmit ami nem normális és nem vagyunk óvatlanok sem. Mindent megteszünk majd, én úgy gondolom. Vegye úgy, hogy csatlakozom önökhöz.
This message was last edited by the player at 21:33, Mon 28 Dec 2015.

In reply to Richard Griffith-Jones (msg # 18):

A mágus egykedvűen biccent, jelét adva, hogy a tárgyra térhetnek
Na szóval, mint már utaltam rá, tegnapelőtt történt az a csúnya haláleset egy forrófejű, fiatal Rippercsapattal, akik az én pártfogásom alatt bontogatták a szárnyaikat. Valami nagyon ronda dologba másztak bele. Hibáztak, mert nem avattak bele engem is a dolgokba, mint ahogy az elvárható is lett volna.
Itt szünetet tart, nem lehet tudni, hogy a Ripperek tragikus sorsa, elvesztése komorította el egy pillanatra vagy az a tudat, hogy semmibe vették a szavait az ifjú szörnyvadászok, de erőt vesz magán és folytatja
Nem hallották a Temple Church mögött történt............khm.........rituális gyilkosságokat? Bár honnan is hallhatták volna, hiszen minden tekintélyemet latba vetettem, hogy elérjem a Scotland Yardnál, hogy titokban maradjanak a dolgok.
Itt most elővesz egy hímzett zsebkendőt és megtörli, a valószínűleg izzadó, tarkóját és homlokát
Szóval a templom mögötti temetőkertben, két-két Rippert, lovaglópózban, egymás mögé, odaszögelt valaki egy-egy kidöntött fatörzshöz. Velük valamiféle szívroham végzett. Ábrázatukon a halálfélelem volt leolvasható, ezt az eltorzult arcot vitték magukkal a halálba. De az ötödik Ripper rosszabbul járt, őt a kidöntött fákból emelt máglyaszerűségen elevenen elégetett valaki vagy valami. A sikoltozására rohantak oda, arra járó Bobbyk, de már nem tudtak rajta segíteni.
Most elhallgat, hogy legyen ideje a csapatnak megemésztenie a hallottakat.

Osszehuzott szemmel hallgatom vegig a mondandojat majd keresztet vetek es megjegyzem - A hallottak alapjan a szakteruletembe vag. Azota mit deritettek ki, milyen ley vegzett veluk? Remelem melto modon eltemettek a halottakat megszentelt foldbe. - majd atgondolva a dolgokat meg egyszer megjegyzem enyhen bizalmatlan hangszinen - Es miert este beszelunk errol? Nap kozben bejarhattuk volna a kornyeket eloszor hogy felmerjuk a lehetseges utakat es este akkor nem setalnank bele vakon valami csapdaba -

In reply to Redeemer (msg # 19):

- A seregben is szokás volt felderítőket kiküldeni. Azok ritkán térnek vissza épségben, de nem is ez a dolguk. Ahol eltűnnek, vagy ahol veszteség éri őket, ott az ellenség. Néha pedig a felderítők maradványa üzenet az ellenségtől: "Tudjuk, hogy itt vagytok. Stop. Mind így jártok, ha baszakodtok velünk. Stop."

Kezdő Ripperek vajmi ritkán keverednek nagyobb volumenű dologba.

Mondom cinikusan, mintegy utalva rá, hogy a magyarázkodás ellenére gyanítom, tudatosan küldték őket a halálba. De ilyen egy szakma a miénk. Ha hangyafasznyi volt is az esélye, hogy győznek, az is jó lett volna a Rippereknek.

- Mindazonáltal bölcs ír barátom jól mondja. Ezt a beszélgetést nappal is lefolytathattuk volna. Nem a félelem beszél belőlem sem, egyszerűen taktikailag előnyben vagyunk az ellenségeinkkel szemben, ha nem a számukra kedvező napszakban gyülekezünk.
Másrészt, engem jobban érdekel, hogy lehet az, hogy a Bobbyk vagy más nem hallotta, hogy ácsolnak a temetőben. Az elmondottak alapján éktelen ricsajjal járt társaink tetemének meggyalázása. Kizártnak tartom, hogy észrevétlenül vitték oda a máshol elkészített szörnyű művüket a bestiák.

A temetésre nem mondok semmit. Hány száz...ezer...tízezer derék skót hazafi nyugszik temetetlenül a világ elfeledett csataterein.

-Majd szükségünk lenne a Ripperek neveire és címeire, hátha hátrahagytak valamit a szállásukon. Amúgy -ahogy Finn is kérdezte- önnek van valami ötlete mi lehetett ez, Redeemer? Vagy esetleg a környékben kikérdeztek már valakit? Találtak szemtanúkat?

Teszi fel kérdéseit érdeklődve Richie. Látott ő már elég gyilkosságot, hogy ezekről a dolgokról tárgyilagosan tudjon beszélni.

In reply to Richard Griffith-Jones (msg # 22):

Redeemer nem szeppen meg a keresztkérdésektől, nyugodtan, szemrebbbenés nélkül válaszolgat
Való igaz, hogy nappal is találkozhattunk volna, de így este talán nem olyan feltűnő, és így nem figyelnek fel kíváncsi tekintetek arra, hogy ide hívattam önöket. Tegnapelőtt este nagy vihar volt Londonban, erős szélvihar, dörgött, villámlott. Sok fát kidöntött az ítéletidő a Temple Church mögötti parkban. A Bobbyk mindenkit kikérdeztek a környéken, de nem látott, hallott senki semmit.
A Ripperek a Bertrand Gascoigne iparmágnás különös gyilkosságának ügyében nyomoztak. Őt is máglyán égették el a saját villájának kertjében. Ennél többet sajnos nem tudok, mivel mint már említettem, a forrófejű Ripperek nem tájékoztattak az ügy fejleményeiről és most már nem is fognak.
Természetesen rendelkezésükre bocsátom a nevüket és a címüket. Nem laktak a Lodge-ban. Mindegyik a privát lakásán lakott.
Majd végezetül, még azért megkérdezi
Ezzel kapcsolatban egyéb kérdés? Ha gondolják körbevezetem Önöket a Lodge-ban.

In reply to Redeemer (msg # 23):

- Ó persze. A vihar. Túlságosan elmerülhettem a könyvem olvasásában, fel sem tűnt, hogy ítéletidő volt odakint.

Mondom cseppet sem bűnbánó hangsúllyal.

- Nos, a Lodge túra mindenképpen érdekel, de szeretnék - s gondolom társaim is - mielőbb megnézni a néhai társaink néhai lakhelyét. Londonban egy őrizetlenül hagyott otthon nem marad sokáig érintetlen. Főleg, ha az ellenségeink is meg akarják nézni mit hagytak hátra maguk után meggyilkolt áldozataik.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 24):

-Magam is briliáns ötletnek tartom a Lodge körbejárását. Biztosan nagyon sok hasznos dolog van itt. Utána megnézhetjük az elhunyt vadászok lakását és után esetleg még egy pintet is megihatnánk és összeismerkedhetnénk az urakkal.

Szúrja közbe mosolyogva Richie.

Csendben bolintok a Lodge korbejarasat firtato kerdesre. Redeemer fellepeset es hozzaallasat meg mindig nem teljesen emesztettem meg, az egyhaznal mashogy mennek a dolgok.
- Menjunk - teszem hozza vegul, de a megszokas nagy ur, ismeretlen sotet epuletek folyosoin ejszaka setalni altalaban nem eletbiztositas foleg ha a helyi ripperek nagy resze az Ur iteloszeke ele tavozott, igy egy hosszu pengeju aceltort huzok elo az utazokabatom rejtekebol, bal kezbe fogom, hogy ne zavarjon, de adott esetben rogton keznel legyen mig jobb csuklomra tovabbra is rahurkolva hagyom a templomban megszentelt rozsafuzert. - Aztan nezzuk meg mit talalunk arrol a nyomozasrol -

In reply to Finn O Fearghail (msg # 26):

Redeemer az ajtóhoz megy és maga után invitálja a társaságot. Kiléptek egy folyosóra, aminek mindkét oldalán ajtók sorakoznak.
A Scotland Yard rendőreinek régi irodái vannak ezen a folyosón. mondja röviden a mágus, majd miután végigmentetek a folyosón egy lépcsőfordulóhoz jutottok, ahol lehet fel és lefelé is menni. Most felfelé mentek, a második szintre, ahol szintén egy folyosóra jutottok.
Itt is ajtók sorakoznak mindkét irányban,talán még sűrűbben is, mint az előző szinten.
Ezek a lakószobáink. Ti is megszállhattok itt ha szükséges. A régi előzetes zárkákból vannak kialakítva, de már komfortosabbak, mint voltak. mosolyodik el a mágus.
A lépcsőforduló innen a harmadik szintre juttat, itt csak egy kétszárnyú ajtó található. Redemeer nagy tisztelettel nyitja ki
És itt van a Lodge-unk egyik büszkesége, a könyvtár. Rengeteg kötet található itt, amelyek megkönnyíthetik a munkánkat. Néhány igazi ritkaság is megtalálható itt. simogatja meg az egyik mellette lévő polcon, egy vaskos könyv gerincét a mágus.

In reply to The Storyteller (msg # 27):

Visszafelé haladva a földszintre jutottok, ahonnan vissza lehet jutni a Fekete Múzeumba. Itt a lépcsőfordulóban találkoztok egy lámpást tartó alakkal. Egy bobby egyenruhába öltözött rendőrrel. Már pocakot növesztett, idősödő fazon, kerekded arccal és nagy harcsabajusszal. Egy pisztollyal és egy gumibottal van felszerelve.
Jó estét, uraim! Walker őrmester vagyok. Én vigyázom  a rendet a Lo........akarom mondani a  Fekete Múzeumban. Most már átveszem az idegenvezetést Redeemer úrtól. Kérem kövessenek, levezetem Önöket az alaksorba. mondja barátságosan, de kissé hivatalos hangon a pocakos rendőr.
Az alaksorba jutva, ki hinné, egy folyosón találjátok magatokat. Az első helység, ahova jutni lehet, egy mini kórház, ami elég jól fel van szerelve.
Itt fogadja a pacienseket Miss Edna Mayweather doktornő, aki nem csak a fizikai sérüléseket tudja kezelni, hanem a lelki bajokból is ki tudja gyógyítani az arra rászorulókat. Most már nincs itt, hazatért az otthonába. Majd biztosan fognak vele találkozni. Szemrevaló teremtés...........de jaj annak aki ezt szóba hozza előtte.........ő..........khm, hideg mint a jégcsap, és elég erélyesen ki tud állni magáért. Képzeljék, a doktornő a nők egyenjogúságáért küzdők élharcosa. Hová fejlődik ez a világ? mondja elképedve Walker őrmester.

In reply to The Storyteller (msg # 28):

Továbbhaladva, zaj üti meg a fületeket, miközben egy helység elé értek
Ááá, Ghaust professzor még ilyen későn is dolgozik.
kukkant be a helységbe Walker őrmester. Egy laboratóriumba és egy műhelybe nyertek bepillantást, ahol egy fehér köpenyes, kecskeszakállas, kopasz, idős tudós néz föl a munkájából, valamit éppen szerelhet, barátságosan int egyet, de aztán újra lefelé néz és a munkájába temetkezik.
A folyosó végében is van két terem a, lefelé vezető, lépcsősor jobb és bal oldalán. Az egyik zárva van, a másik nyitott. A nyitott teremből hangos csapások, puffanások és ütődések zaja hallatszik.
A lépcsőtől balra, az a zárt ajtó, a fegyverszoba. Jobbra a gyakorló terem. A lépcső egyébként egy börtönszintre vezet, ahol zárt cellák vannak, de most nincs bennük senki. Nicsak, Seawolf a vén veterán Ripper éppen gyakorol a tréningszobában. Lessük meg, azért még mindig ott van a szeren az öreg, szó mi szó! mondja a nyugdíjaskorú rendőr, miközben beles a gyakorlóterembe, ahol egy gyakorlóbábut püfföl háttal álva egy félcsupasz, kopasz, fél szemét szemkötővel el takaró, szikár, de inas, izmos, idősödő férfi. Amolyan kivénhedt kalóznak néz ki, akiből még nem veszett ki az erő. A bal karjából, mintha tigriskaromhoz hasonlatos, de tőr nagyságú pengék nőttek volna ki. Ezzel mély, három párhuzamos csíkot vág a gyakorlóbábú "testébe" csapása nyomán. Most nagyon nem szeretnétek a gyakorlóbábú helyében lenni.

Ha van valakihez valamilyen kérdésetek van, vagy valamelyik helységet tüzetesebben megnéznétek, akkor szóljatok. Ha nem, akkor a ex-ripperek neveivel és címeivel az utcán találjátok magatokat az épület előtt és innen folytatjuk tovább.

A hazon vegigvezetve csak hummogok. Nem veletlenul muzeumnak hivjak, semmi elet. Meg kapolna sincsen. Mindenesetre valahol laknom kell es ez a hely is csak olyan mint barmelyik masik. Lelekben megvonom a vallamat, ha az Ur igy akarta hat legyen.
- Nekem szuksegem lenne szallasra, es minden informaciora amivel a megboldogult rippereket ellatta. Esetleg egy terkepre is, nem ismerem tulsagosan Londont -

Richie érdeklődve nézi végig a Lodge-ot, Edna Mayweather nevére és leírására csak elmosolyodik.
-Alig várom, hogy megismerjem a doktornőt, milyen kár, hogy épp nincs benn.-kicsit elgondolkodik, majd hozzáteszi-Persze egy hozzá hasonló hölgynek ilyenkor már az ágyban kell lennie, arra várva  hogy a lovagjai szerenádot zengjenek az ablaka alatt. Esetleg a szüfrazsettben is lehet.
Ez utóbbit kicsit kevésbé magabiztosan teszi hozzá, látszólag csupán elég homályos fogalmai lehetnek arról, hogy az micsoda. Ellenben amikor a gyakorlószobához érnek, csupán egy rövidet kérdez udvariasan Redeemertől.
-Nagyon udvarias, hogy minket hívott Redeemer öregfiú, de nem inkább ennek az úriembernek kéne nyomoznia az ügyben?
A kérdés közben Seawolf felé bök az állával.

- Női egyenjogúság? És mi meg a démonok és a szörnyek ellen harcolunk?

Kérdem gunyorosan, de a legkomolyabb szándékkal.

- Lehet nem ártana a doktornőnek is időnként orvoshoz járnia.

Felelem leplezetlen megvetéssel.

- Még a végén eljutunk odáig, hogy nem csak az orvosi székbe, de a részvényesek közé is bekerülnek nők. Vagy katonai rangot kapnak!

Horkanok fel.

- De eltértem a témától. Én azért inkább egy igazi szakemberhez járnék, a doktornő dajkálja csak a gyermekeket, ez a nők dolga. Ha pedig itt végeztünk, megnézhetnénk elesett társaink lakhelyeit, mit hagytak maguk után.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 30):

Finn:
Walker őrmester megmutatja Finnek a szállását, miután jelezte, hogy itt szeretnél megszállni illetve ígéretet tesz, hogy holnapra előkerít neki egy London térképet. A második emeletre vezet fel a pocakos rendőr, ahol a legsűrűbben vannak az ajtók és kinyit kulccsal egy "zárkát". Kívülről nem túl bizalomgerjesztő, de ahogy benéz Finn a helységbe, látja, hogy egy igen keskeny, de tisztességes ágy van a fal mellé tolva, mellette lehet eljárni. Még a bejárat után közvetlen, a fal mellet van egy szekrény, majd a helység végében a rácsos ablak előtt egy íróasztalka és egy szék található. Puritán a helység, de a célnak megfelelőnek látszik. Az ágy végében frissen mosott ágynemű, párna van egymásra rakva. A szekrényben vállfák sorakoznak.
A folyosó végében van egy helység ahol egy kád, wc és egy tükör található. Ha valamire szüksége van még, akkor a földszinti portás fülkében megtalál, kivéve ha éppen nem az épületben járőrözök.
Mondja Walker, majd Finn kezébe nyomja a kulcsot és távozik.

In reply to Richard Griffith-Jones (msg # 31):

Richie:
A doktornőre tett megjegyzéseket Walker őrmester heves bólogatásokkal és széles mosollyal fogadja. Látszik, hogy egyet ért Richarddal.
A gyakorlószoba előtt már nem tudod feltenni a kérdésed Redeemernek, mert az alagsorba már ő nem megy le, itt Walker őrmester kalauzol titeket. De a pocakos rendőr is tud rá válaszolni, ha neki teszed fel a kérdést
Az őrmester elmosolyodik a felvetésen, majd bizalmasan közelebb hajol, hogy a gyakorlószobába már ne hallatszanak be a suttogó szavai
Seawolf már veterán Ripper és khm.........hogy is mondjam.........kicsit  agyára ment már a sok ripperbeültetés. Nem teljesen százas, ha értik, hogy mire gondolok.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 32):

Malachy:
Hát igen. Én is úgy vélem, hogy a nőknek, a háztartásban a helyük. Gyereknevelés, főzés, mosás. Én feleségem, Betsy egy igazi nő és nem hord nadrágot, mint a mi doktornőnk. Micsoda világot élünk meg?!
mondja Walker őrmester.
Richie és Malachy hazamegy innen? Vagy még ma este felkeresitek valamelyik elhunyt ripper lakását?

In reply to The Storyteller (msg # 34):

Kicsit elkomorul Richie arca a beültetések említésére és másként kezdi el nézni Seawolfot. Mintha ... szánalom látszódna az arcán. Hamar El is veszíti érdeklődését a veterán Ripper iránt.

-Ha befejeztük, nézzük meg azoknak a szerencsétleneknek a szállását, hátha akad ott valami nyom. Aztán pedig üljünk be egy kocsmába.

- Örülök, hogy egy hullámhosszon vagyunk.
Nos, Seawolf állapotára való tekintettel, amennyiben nem elkerülhetetlen, én tartózkodnék az együttműködéstől vele, sajnálatos volna, ha a harc hevében az ellenséggel összekeverne minket és ellenünk fordítaná - vélhetően tetemes - tudását.

Megköszörülöm a torkom.

- A nyomozás és a kocsma is jó ötlet. Mármint...ebben a sorrendben.

Mosolyogva nézek Richardra.

A szobat megnezve megfelelonek talalom. Nem kifejezetten luxus, de nem is szoktam ahhoz. A felso szint kozel van a tetohoz igy meg is jegyzem magamnak hogy amint van egy kis idom korbenezek hogy a tetorol milyen konnyu bejutni, szukseg van e valami extra vedelemre onnan. Illetve tudko e majd kijarni a teton keresztul en is. Miutan bent lerakom utazotaskamat es bezarom az ajtot a kulcsot a zsebrevagom es az igert terkepre koszonetkeppen bolintok es megyek tovabb a tobbiekkel.
Miutan vegeztunk a lodge korbejarasaval megjegyzem en is
- Mindenkeppen jo otlet korbenezni, de legyunk keszen hogy nehogy rosszul jarjunk mi is - kozlom a tobbiekkel. Nem tudom nekik szukseguk van e felkeszulesre, en minden vagyonomat magammal hoztam, persze ez nem sok, de a vampirvadasz felszereles minden amit magamenak tudhatok, igy persze rogton keszen is allok. A javasolt kocsmazasra csak bolintok es Richietol megkerdezem - Ezek szerint ismered a kornyeket? Ha tudnal egy jo ir helyet ahol foznek is - probalkozok. Miota atjottem Londonba nehezemre esett megszokni az angol eteleket es egy rendes vacsora hozza igazi ir sorrel fantasztikusan hangzik

In reply to Finn O Fearghail (msg # 38):

Richie biztatóan mosolyog Finnre, hiszen minden bizonnyal ő sem gondolja komolyan, hogy az Egyesült Királyság szívében holmi ír helyet találhat. Hiszen az írek csak krumplit és húst esznek, ami fel sem mérhető a britek konyhájának gazdagságával. Mindenesetre megveregeti az ír úr vállát és barátságosan, ámbár talán kicsit vigasztalóan válaszol neki.
-Majd meglátjuk mi lesz nyitva olyan késői órán mikor végzünk, de szerintem találni fogunk egy jó helyet, öregfiú.

Kicsit hitetlenkedve nezek, de szep lassan kezdem elhinni, hiszen megigerte hogy probalunk valami jo ir helyet nezni nem? Valamit ahol rendes ir etelek vannak, ir sorok, ir vendeglatas. Talan egy kis zene is. Elmosolyodok.
- Az jo lenne. Akkor ne is vesztegessuk az idot -

In reply to Finn O Fearghail (msg # 38):

Finn megnézi a tetőre való kijutás lehetőségét és azt állapítja meg, hogy a padlásról lehet feljutni a tetőre, de nem csak a tetőfeljáró, de a padlásajtó is csukva van, és még lánc és lakat is védi a tetőfeljárót. Még a kéményen és a kandallón keresztül lehetne bejutni az épületbe, de csak egy vékony gyerek tudna beférni a kéménybe.

A halott ripperek listája és lakcíme:
- John és Jim Butler (A Vadnyugatról visszaköltözött cowboy-testvérpár) - George Street 21
- William Cambell (skót lelkész, ördögűző) - Dorset Street 15
- Phil Belsson (francia-angol maszkos párbajhős)- Bishop Road 6
- Sikh Radjad (indiai bevándorló, misztikus) - Alie Street 11
Milyen sorrendben keresitek fel őket? Kivel kezditek?

In reply to The Storyteller (msg # 41):

- William Cambell lenne az első akinek a holmijait megnézném. Boszorkányvadász vagyok, Isten harcosa, nem tudnám elviselni, hogy egy lelkész és ördögűző bármely más helyet foglalja el a listámon.

Dr Malachy szavaira csendes hatarozottsaggal bolintok majd megjegyzem - Mindenkeppen az atya elvez elsobbseget. Dorset street 15. Terkep nelkul nem hiszem hogy odatalalnek, meg valoszinuleg betoronek neznek, kiveve ha templom mellett lakott, akkor talan beengednek gond nelkul -

In reply to Finn O Fearghail (msg # 43):

Richie megvonja a vállát, jelezve neki tökmindegy ki az első. Utána barátságosan bólint.

-Tökéletes, menjünk hát a néhai William szállására uraim. Esetleg leintünk majd egy konflist útközben, hogy minél gyorsabban odaérjünk. A bejutást meg majd elintézzük ahogy tudjuk.

Ahogy a csapat elindul még búcsúzóul kezet fog 'Redeemer öregfiúval' és amennyiben annak nincs több megjegyzése, távozik.
This message was last edited by the player at 14:03, Thu 21 Jan 2016.

In reply to Richard Griffith-Jones (msg # 44):

Leint a csapat egy konflist és így kényelmesen és gyorsan odaértek a Dorset street 15 szám alá. Miután kiszálltok a konflisból, a kocsi továbbhalad, a lópata dobogása a macskaköves utcán egyre inkább elhal, miközben a konflis a hajtójával és a lóval együtt a ködbe vész. Nagy ritkán tűnik fel egy-egy járókelő a nagy fehér lepelből, hogy sietve továbbhaladhasson.
Egy klasszikus polgárlakás előtt álltok, egy kis jelzésértékű derékig érő kerítés választja el az utcát, a ház pár lépcsőfokból álló lépcsőjétől, ami a bejárati ajtóhoz vezet fel. Egy kis kapu van a kerítésen.
A lépcsőt most rendőrségi szalag keríti körbe és az ajtó is le van pecsételve, nyilvánvalóan a hatóságok által.
Mit tesztek?

Meg a kocsi leintese elott elrendezem a ruhazatomat utcai verziora. A vastag kabat jobbara eltakarja a felszerelesemet, a kod meg majd engem is. Mindenesetre a rozsafuzert nem kotom at a csuklomrol amig biztonsagba nem erunk.
Miutan kiszalltunk a kocsibol es az eltunt gyorsan korbenezek feltunesmentesen es ha senki nincsen az utcan akkor odasetalok a hazhoz mintha csak nezelodnek.

Van emeleti ablak amit esetleg ki lehetne nyitni valahogy. Illetve a haz moge lehet kerulni?

In reply to Finn O Fearghail (msg # 46):

Richie is megnézi, hogy vajon égnek-e lámpák az utca közeli ablakaiban, és ha nem, Finnt követve odamegy az ajtóhoz és megpróbálja elfordítani a kilincset, hogy kinyílik-e az elhunyt pap házának ajtaja.

Nem is tudtam, hogy c. 1890-ben használtak rendőrségi szalagot. Bár egy alter-Earth minden hasonló opciót támogat. :)

Felvonom a szemöldököm. Rendőrségi szalag, de nincs egyetlen egy rendőr sem a környéken és ennek ellenére a szalagok sértetlenek?
Furcsa.

Közelebb megyek a szalagokhoz és megnézem, hogy van e bármi nyoma annak, hogy a szalagokat elmozdították az után, hogy a rendőrség felhelyezte. Esetleg behatolás nyoma.


Aztán, ha nem találok semmi gyanúsat, egyszerűen csak megpróbálom kinyitni az ajtót és a szalagok alatt/között belépni.

A tobbiek foldhozragadt gondolkodasmodja meg sem lep, ha tudnak hogy az ajtok mennyi veszelyt rejthetnek. Ha egy vampir lakik a hazban akkor peldaul az ajtot valoszinuleg vedi valamivel. Persze ez most nem tul valoszinu hiszen az atya csak nemreg tavozott hogy az Ur oldalan elfoglalja helyet a mennek orszagaban igy vegul megadoan megvarom mit hoz nekik az ajto mielott megprobalnek valami trukkosebb modon bejutni a hazba.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 49):

Finn:
Van emeleti ablak, repkény fut fel oda a fal mentén. Esetleg meg lehet próbálni feljutni oda és megnézni, hogy nyitható-e. Az egész sorház megkerülhető, mögöttük sikátor. Ott is van az emeleten ablak, igaz kisebb, mint a bejárat fölött.

Malachy:
Nem ellenőriztem le, hogy a rendőrség ekkoriban használt-e már rendőrségi szalagot. Talán nem is olyan lényeges. Úgy tűnik, hogy nem járt az épületben senki a rendőrségi helyszínelés után. Legalábbis az ajtó zárjánál az érintetlen rendőrségi pecsét erről árulkodik.

Richard:
Nem ég világítás bent, az utcát világítja meg a közeli oszlopon a kandeláber. Az ajtó és az ablak már félhomályban van. Biztos, hogy feltöritek az érintetlen rendőrségi pecsétet, a bejárati ajtó kinyitásával? Egyébként, csukva van a bejárati ajtó, ha valaki rápróbál nyitni.

Gyorsan korbepillantok aztan ha nem latok semmit megjegyzem - Emeleti ablak - es indulok is. Nekifutok kicsit es megprobalom fellokni magamat a falon hogy megkapaszkodhassak a parkanyban es felhuzhassam magamat es megnezem nyithato e az ablak. Ha igen akkor kinyitom es bemaszok ha nem akkor leeresztem magamat es leugrok a foldre.

- Tiszta.

Közlöm a többiekkel, majd óvatos mozdulattal megpróbálom kinyitni az ajtót és bemenni. Ha a rendőrségi szalag felsértése nélkül ezt nem tudom megtenni, akkor megyek az ablakhoz és segítek Finnek. Utóbbi esetben.

- Várj már te izgága ír! Előbb bakot tartok, onnan rugaszkodj el.

Richie szépen, komótosan várja, hogy két társa elintézze a bejutást. Ez remélhetőleg nem élet-halál kérdése lesz, és legközelebb majd tán ő lesz az aki segít a csapatnak. Csak hogy látsszon nem teljesen potyautas, fojtott hangon felszól Finnek.

-Jól csinálod, de vigyázz, nehogy zárva legyen az ablak, öregfiú!

Habar ugy erzem menne a bak nelkul is, amikor Dublin utcain vadasztam nem egyszer ennel joval magasabb epuletekbe is be kellett masznom, elfogadom a segitseget, konnyebb igy megnezni az ablakot.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 54):

Finn készül nekifutni, miközben Malachy rápróbálkozik az ajtóra, de szomorúan konstatálja, hogy zárva van. Legalább úgy fért hozzá, hogy a rendőrségi szalagban nem tett kárt, gondolja a katonaorvos és inkább segít az ír vámpírvadásznak, hogy könnyedén feljuthasson, az emeleti ablak magasságába. Bakot tart, így simán feljut Finn és az látja, hogy zárva az ablak.
Mindenesetre megpróbálja kicsit beljebb nyomni...............................és csodák csodája engednek a gyengéd erőszaknak az ablaktáblák, befelé mozdulnak, szabaddá válik az út egy, elsőre, szoba kinézetű helységbe.
Eközben odébb, Richard "lelki támogatást" nyújt a többieknek, próbálja biztatni a fiatal írt.

Furgen bemaszok es amint bent vagyok tort rantva korbenezek alaposan. A legkevesbe sem szeretnem felvagott torokkal vegezni egy lepecsetelt epuletben.

Volt ablak a foldszinten amit ki tudnek nyitni hogy ne kelljen mindenkinek fent bemaszni? Ha nem akkor lehet korbenezek hatso ajtot keresve is

- Segíts már ír barátom! Az alakuló téri tornagyakorlatok rég voltak már!

Mondom heccelő szándékkal. De máris mászok felfelé, ha segít, ha nem.

A doktor szavaira elrakom a kezemben levo toroket, hatrafordulok es segitek neki felmaszni. Gyorsan korbepillantok az ablakbol valaki meglathatott e majd ha meg mindig tiszta a levego intek Richienek is. Atfut a fejemen hogy egy minden bizonnyal puhany angol felhuzasa olyan lesz mintha egy krumplis zsakot kene behuzni, de vegulis szukseg eseten azt is megcsinalja az ember igy gondolatban vallat vonok es segitek neki feljutni.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 58):

Richie is felmászik Finn és Malachy után, majd körbenéz a szobában.

In reply to Richard Griffith-Jones (msg # 59):

Mindannyian feljutottok az emeleti szobába. A szobában félhomály uralkodik. Az utcai kandeláber gyér fénye szűrődik csak be. Közepén egy nagy faragott ágy található. Mellette egy kis fiókos éjjeli szekrény, rajta egy háromágú gyertyatartóval. Az ágy lábánál egy szőnyeg terül el, azon túl egy zárt ajtó az oldalsó falban. Az ágy fölött a falon egy nagy kereszt látható.
A szemközti falnál emberes méretű ruhásszekrény tornyosul.
A szoba látszólag üres, áporodott levegő fogad benneteket, amit a kinyitott ablakon beáramló levegő hasít csak ketté.

A kereszt elott automatikusan keresztet vetek es megcsokolom a meg mindig bal csuklomon logo rozsafuzert. Az egyik toromet jobb kezbe veve korbejarok.
Elgondolkodok gyertyagyujtason, de csak ha valahogy be tudok sotetiteni hogy ne latszodjon nagyon kintrol hogy valaki itt jar.
Ha be tudok sotetiteni akkor meggyujtom a harom gyertyabol az egyiket es korbejarom a helyiseget.
Hallgatozok az ajtonal, hogy van e valami mozgas a hazban, ha semmi mozgas nincsen elkezdem atnezni a szobat iratok utan. Nem dobalok szet semmit csak tisztelettel, de probalom megnezni van e itt valami.

Körülnézek alaposan. Szent szimbólumom megérintem a kereszt előtt térdelve, elmormolok egy gyors imát, majd folytatom a keresést.


Mivel Ripper volt, minden bizonnyal akadnak olyan iratai vagy tárgyai, esetleg szörny szervei, amiket nem akart kitenni a vitrinbe, tehát olyan helyeken kell keresnem, amik alkalmasak a fentiek elrejtésére.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 62):

Richie kinéz inkább az ablakon, hátha feltűnést keltettek az akrobatamutatvánnyal.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 61):

Finn:
Miután a falon lógó kereszt előtt keresztet vet az ír vámpírvadász és megcsókolja a még mindig bal csuklóján lógó rózsafüzért. Ihletett állapotba kerül, áthatja a szentlélek és tagjain végigkúszik a belső tűz.
Kapsz egy ajándék bennyt :)
Majd látomások borítják el az elméjét.
Egy karmos kezet lát maga előtt, ocsmány, pikkelyes karból sarjadót, amolyan démonszerűt, mintha a sajátja lenne.  Közben hallja a fújtatást, nem evilágít, mintha a saját fújtatása lenne, miközben bemászik az emeleti ablakon és betoppan a szobába. Egészen jól lát Finn, mintha nappal lenne. De mégsem, mindent narancsvörös ragyogásban lát. Kutakodni kezd, majd megáll az kis fiókos éjjeli szekrény felett, kihúzza a fiókot, és átvizsgálja annak a tartalmát, mitha valóság lenne. Egy naplót vesz elő, rajta aranyozott felirat: William Cambell Tiszteletes Naplója. Majd a karmos ocsmány kéz, a másik kéz tenyerének közepébe helyezi a naplót, majd elhúzza  fölötte a kezét és a könyv lángralobban és pillanatok alatt leég, mintha a pokol tüze égetné el.  A hamut beszórja a fiókba és még elővesz egy könyvet, amit undorodva nézeget.
Ekkor a látomások huss elillannak. A szentlélek általi ihletett állapot és a tagjait átjáró belső erő is tovaszállt már. Elméje kitisztult.
Ott áll az ír vámpírvadász a kezében a könyvel az ágy melletti fiókos szekrény előtt.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 62):

Malachy:
A katonadoktor Szent szimbólumát megérintve a kereszt előtt letérdel, és elmormol egy gyors imát,
Most először Malachynek is jár a jutalom benny a vallásosságáért :)
majd miután végzet, feláll és ripper-cuccok utáni keresésbe kezd.
Első körben a szekrényt szemeli ki magának, mint olyan helyet, ahol tárgyak lehetnek elrejtve.
Szélesre tárja az egészemberes, kétajtós szekrényt és .......................................
Ruhákat lát benne, a tiszteletes ruháit, amelyek katonás rendben sorakoznak a szekrényben lévő fogasokon. A figyelmét egy méretes láda kelti fel, amely a szekrény alját foglalja el.
Vasalt láda, melyet több pánt és lakat is védi. Vagyis védené, mert kinyitottan fityegnek a láda
oldalán és tetején. Valaki erőnek erejével kinyitotta őket....................................
A doki kíváncsian kinyitja a ládát, és valamilyen spirálisan forgó narancsvörös kavargást lát benne, amit megbabonázva néz, mert nem tudja kivenni, hogy mi lehet az
Felrémlenek Malachyban a zulu háborúk emlékei. A vakító napsütés, a forróság, mintha még mindig ott lenne Zuluföldön. Egy menetoszlop élén menetel egy sivatagos területen, már alig vonszolja magát, napok óta menetelnek, már se élelmük, se vizük. Azokat az átkozott lázadó zulu harcosokat keresik, akik itt bújtak el valahol a pusztaságban, de nem találják, mintha láthatatlanok lennének. Egyre több brit katona esik el végkimerülésben a menetből, de már nincs erő senkiben, hogy visszamenjen értük. Arra is alig van ereje a túlélőknek, hogy magukat vonszolják előre, mintha ma lenne. A parancsnok végül megálljt vezényel, amikor elér a csapat egy kis kiszáradó tavat, amit itatásra használnak az állatok és a bennszülöttek. A katonadoktor kétségbeesetten föléhajol a kis tócsa fölé, hogy ihasson egy keveset. De nem magát látja a víztükörben, nem Malachy néz vissza rá, hanem egy undorító külsejű, szarupikkelyes, szarvas démonfej, vérfagyasztó hüllőszemekkel, mintha valóság lenne...................................... 

In reply to Richard Griffith-Jones (msg # 63):

Ritchie:
Az angol nemes kinéz az ablakon, miközben az ír vámpírvadász a fiókos éjjeliszekrényben és a skót katonaorvos meg a kétajtós szekrényben kutakodik.
Arra kíváncsi, hogy nem látta-e meg őket valaki, miközben ide behatoltak.
Körbepásztáza az utcát, miközben szeme megakad egy köpönyeges alakon, aki szembe áll az utca közepén és mintha őt nézné.
Nem az nem lehet, nem láthat engem, villan át Ritchie agyán a gondolat. A Finn által behúzott sötétítő függöny takarásából néz kifelé. Az az alak így nem láthatja. És mégis, mintha átlátna a vastag függönyön és mintha őt nézné. A titokzatos idegen elővesz valamit a ruhája alól és mintha belefújna egy sípba. Valami földöntúli szép muzsika, olyan szívhez szóló most az a síp hangja, mintha az angol nemest hívná. Ritchie egy pillanatig ellenáll ennek a fenséges, többszólamú muzsikának, aztán mintha megmozdulna valami a zsigereiben. Minden józan észt félretéve lilás köd ereszkedik a szemére, mintha szárnyai nőnének, hogy a csodálatos hang forrásához odarepülhessen.
Ekkor hatalmas döndülés ébreszti fel gondolataiból az egész társaságot. Mindenki odakapja a fejét, kivéve Malalchyt, aki inkább elkapja a fejét, annak a lénynek az útjából, aki robbanásszerűen előtör a vasalt ládából....................................egy nagy szarvasdémon, pikkelyes bőrrel, karmos kezekkel és hüllőszemekkel.
Mindenki dobjon legyen szíves egy Spirit-próbát!

Érzem Isten jelenlétét a szobában. Még nem hagyta el az ő fényessége ezt a borzalmas helyet. Mert bizony valami borzalmas történt itt, inkább érzem, mint tudom. Amikor Rippereket kínoznak halálra, a menedékük is minden bizonnyal groteszk rituáléknak eshet áldozatul, elvégre a sötétség lényeinek és követőinek semmi sem okoz nagyobb örömet, mint a Mindenható szent helyeit vagy kegytárgyait beszennyezni.

Ám itt más van a háttérben, gondolom amint a kezembe veszem az üvegcsét. Ám rám törnek a látomások, s érzem az egész célja, hogy megtörje az elmém, a lelkem, de akaraterőm minden morzsájával próbálok a hatás ellen küzdeni.
Más tekintetben edzett szívem azonban gyengévé tesz az ilyen rémlátomásokkal szemben.

- Ó Uram! Segítsd meg hű szolgád e nehéz percben!

Mormolnám az orrom elé, ha erre van erőm.

In reply to The Storyteller (msg # 66):

Ha világosabb lenne, látszana, hogy Richie holtra válva nézi a függönyt.

-S...srácok, van itt valami...

Kezdi el, amikor kiugrik egy démon a ládából. Richie ha tudja, előveszi kardját, hogy harcba szálljon a démonnal!

- Átkozott förmedvény! Halál reád! Most lesújt átkozott húsodra Isten haragja, énáltalam, mert én az ő katonája vagyok!

Előveszem a Ripper Karmot és azonnal a lényre támadok. El akarom pusztítani. El fogom pusztítani. Vagy belehalok a próbálkozásba.
This message was last edited by the player at 09:26, Wed 10 Feb 2016.

A teremtmeny megjelenesere beindulnak vadaszosztoneim, pillanatnyi teketoriazas nelkul ket dobotort rantok es vagom a leny mellkasaba oket. Sosem harcoltam ilyen lenyek ellen, vampirokkal volt dolgom, meg nehany egyeb fura lennyel, de semmi hasonlot nem lattam meg, igy aztan hogy biztosra menjek egy ezust es egy acel tort is dobok.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 69):

A szarvas démon nagy lendülettel előretör a szekrényből, így kiegyenesedve három méter magas, felér a plafonig. Gyorsan körülnéz, gyilkos grimaszra torzul az arca, amikor meglátja a társaságot és emelné a karjait...........amikor mintha meghalna valamit, oldalra fordítja fejét, és hirtelen gondolattól vezérelve, gyorsan megindul előre.
A katonadoktor kicsit lassan eszmél a kábulatból, de a démon késlekedése időt hagy neki arra, hogy a ripping karmokkal a szörny felé sújtson, amit viszont a pokoli kreatúra könnyedén félresöpör a nagy karjaival, miközben megindul előre.
A fiatal vámpírvadász a démon felé dob egy dobótört ami megakad és belefúródik a lény felemelt kezében, és megereszt egy másikat is, az viszont már oldalba találja a szarvas pokolfajzatot, mélyen belefúródva, az erre fel is szisszen, de folytatja az útját tovább az ablak irányába.
Az ablaknál, szinte súrolva az angol arisztokratát, aki megbabonázva nézi, a démon éppen arra készül, hogy kiugorjon, ami figyelembe véve a háromméteres magasságát talán nem is tűnik nehéz dolognak.
Mindenki dobhat még a démonra egy támadást, de Richard csak akkor, ha előtte megdobja -2-el a Spirit-próbáját!

In reply to The Storyteller (msg # 71):

- Hogy a rohadás omlasztaná rád az eget pokolfajzat!

Kiáltom, majd támadok tovább.



Nem érzem a győzelem édes ízét a számban, csak a vereség előtti keserűség epés keserűségét. Kétlem, hogy kárt tudnék tenni benne.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 72):

In reply to The Storyteller (msg # 71):

Richie továbbra is megbabonázva nézi a démont és egy szót sem bír kinyögni, nemhogy rátámadni a démonra.

A leny menekul, erre nem szamitottam, az ilyen lenyek sosem menekulnek. Aztan bevillan, nem miattunk van itt hanem az atya miatt, talan o olte meg vagy csak ugyanugy mint mi valami nyomot keresett csak o hogy eltuntesse. A gondolatok kisse megakasztjak a mozdulatomat, nem szabad hagyni hogy gondolkodjal, a harcban a legjobb ha az osztoneiddel mesz, igy mire elorantom a toreimet es kozel ugranek mar elkestem vele.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 75):

A pokoli kreatúra átszáguld a szobán, miközben elkerüli a katonaorvos karomcsapását, majd a vámpírvadász dobótőreinek, az ablak kereteibe való becsapódása közepette, kiugrik az ablakon.
Richard orra előtt süvít ki az éjszakába, miközben az angol nemest megcsapja a teremtmény, forró, roston sült birka, odaégettet bőrszagára emlékeztető bűze. Még egy pernye is leszáll az arisztokrata orra hegyére, amint még szemmel követi a távolodó démon alakját.
A pokolfajzat puhán "talpra" érkezik, akkorát ugorva, mint amekkorát elő teremtmény sosem tudna, és nagy sebességgel továbbrobog az út túlfelén várakozó köpönyeges alak felé, aki mikor meglátja a démont, ráérős léptekkel egy göcsörtös régi fához lép és eltűnik a színről.
A pokoli kreatúra is hasonlóképpen tesz. Mintha nekiugorna a fa törzsének és eltűnik szem elől.

Odarohanok az ablakhoz de mar keso, nem ernem utol oket. mergesen a tenyerembe csapok majd gyorsan osszeszedem a toreimet meg a konyvet amit talaltam, plusz ami esetleg meg a kornyeken van irat - Sietnunk kell, hatha van amit nem talaltak meg. Gyorsan nezzetek meg ahonnan kijott a leny hatha hagyott ott valami nyomot mi utan kutatott -

In reply to The Storyteller (msg # 76):

- Hogy a...

Majd olyan káromkodást morgok az orrom alá, hogy abba egy apáca beleszédülne...de még egy kikötői prosti is elpirulna. Aztán kiugrom az ablakon a lény után és futni kezdek arra, amerre úgy tűnt csak simán eltűnnek.
Ha rosszul érkezem is és eltörik a lábam, nem kell foglalkoznom vele, gyorsan be fog gyógyulni.

Már a levegőben jut csak eszembe, hogy rosszul járok vele, ha kitörik a lábam és a démon úgy érezné, hogy neki most vissza kell jönnie. De már késő. Nincs visszaút. Ugrottam.

Ahogy az őrült Malachy kiugrik az ablakon, Richie majdnem követi, de inkább meggondolja magát. Inkább a doktorra hagyja a démon(?) üldözését, maga inkább csatlakozik Finnhez a lakás átkutatásában és esetleg kifosztásában.

-Finn öregfiú, szerinted Malachy doki jól lesz?

Kérdezi az írtől kicsit aggódó hangsúllyal.

A doktor tettere majdnem kiesnek a szemeim. Nem oriasi a magassag, en eleg rugalmasnak tartom magamat hogy gond nelkul tuleljek egy ilyen ugrast, de belole nem neztem eddig ki ugyanezt igy kisse felszegen valaszolok csak - Remeljuk - majd igyekszem meg nagyobb sebessegre kapcsolni a dolgok elpakolasaban - Hatso szobak vagy menjunk? - teszem fel gyorsan a kerdest Richienek. Nem vagyok nagyon hozzaszokva hogy csapatban dolgozzak, foleg hogy nem rendtagokkal igy nem nagyon tudom meg mire szamitsak toluk. Azok utan amit az elobb lattam mar egyaltalan nem tudok mire szamithatok uj tarsaimtol.
This message was last edited by the player at 00:26, Wed 17 Feb 2016.

13:05, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson drew the single card: 6D using a deck of 54 cards.  üldözés.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 81):

A katonadoktor kissé keményen fog talajt, de egy sziverésnyi szünet után, mialatt feltápászkodik, már rohan is tovább a démon felé, akinek jelenleg a hatalmas pikkelyes hátát látja, amint az az utcára lép.
Jöhet az újabb Agility roll!
Finn elrakja a könyvet amit "talált" és benéz még az asztali fiókos éjjeliszekrénybe. Ott egy jókora marék kupac hamut talál és még egy ép papirost, valami könyvtár belépő van ráírva.
Richard odamegy segíteni neki, így a nagy kétajtós szekrényt már együtt kutatják át. Itt a vaskos nyitott láda ragadja meg a figyelmüket amiből a démon előugrott. Találnak benne három üvegcsét, ami fel van címkézve. Egyikben valami málós, ragadós por van, a másikban valami sűrű, szirupszerű folyadék, a harmadikban meg valami ködös gáz kavarog.
Van a ládában még kenderkötél, lánc, vasbilincs, szájpecek, stb. Olyan eszközök, ami kínzáshoz, vagy vallatáshoz vagy csak fogságban tartáshoz hasznosak.
Van még a szobában, egy, valószínűleg a lakás belsejébe vezető, ajtó.
Oda bementek még vagy már nem húzzátok tovább az időt, lakás többi részének átkutatásával?

16:20, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson drew the single card: RJ! using a deck of 54 cards.  Üldözés.
16:19, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 4,2 using 1D8,1D6, rerolling max with rolls of 4,2.  Agility.

A fájdalom illúzió!

Közlöm magammal, összeszorított fogaim közt szűrve a levegőt. Még nem tudom mi lesz ha utolérem a lényt. Lehet, hogy felnyitott hassal, széttépett torokkal végzem a kövezeten.

Bár valamilyen ostoba remény él bennem, hogy a lusta társaim utánam jönnek és közös erővel lekaszaboljuk e lényt.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 83):

Malachy tehet egy közelharci támadódobást és sebzést a démonra + 4  -el, ha akar.

Malachy hatalmas lendülettel veti magát a démon után.
Még maga is meglepődik, hogy hirtelen karnyústásnyi távolságra találja magát tőle a ház előtt.
Ha hosszan kinyúlna a rippelkarmos kezével, még talán el is érhetné a démon hátát, felszántva azt.........

In reply to The Storyteller (msg # 84):

22:15, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 7 using 1d8+3, rerolling max with rolls of 4.  sebzés.
22:14, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 3,4 using 1D8,1D6, rerolling max with rolls of 3,4.  Támadás +4-el.

Nekem a könyvemben még így van a sebzés. Most végül is azt, hogyan kellene dobni?

A meglepetésem valódi, de a ripperkarom is amivel a pillanatnyi zavarom ellenére is egy lendületes támadást indítok.
A démon háta túl ígéretes célpont ahhoz, hogy kihasználatlanul hagyjam a lehetőséget.

-Hátsó szobák Finn. Úgy hallom Malachy megvan önmagában is.

Feltéve ha Finn még nem tette volna, Richie elrakja az üvegcséket (vagy ahányat tud), majd elindul a hátsó szoba felé, úgy figyelve mint egy sas.

Hagyom hog Richie rakja el az uvegeket, amig nem tudom mi van bennuk nem szivesen akcioznek ugy hogy a taskamban vannak es egy gordulesnel szetrepedhetnek.
Torokkel a kezemben lepek az ajtohoz intek Richinek hogy maradjon csendben, hallgatozok, majd ha nincsen semmi mozgas a tuloldalon akkor benyitok es korbenezek mi van az ajto tuloldalan

In reply to Finn O Fearghail (msg # 87):

Finn és Richie halk kaparászást és karistolást hall az ajtó túloldaláról. Épp csak alig hallható, nagyon kell hozzá fülelni.
Malachy hosszan kinyúl a karmos kezével és mélyen beleszánt a démon hátába. Lángoló plazmaszerű valami kezd folyni a hátán végig a három vágásból. A pokolfajzatot még tovább viszi a lendület, de pár méter után gyilkos dühvel fordul meg, aztán egy szívverésnyi szünet után mégis meggondolja magát és továbbfut.
Malachy: mehet tovább az Agility próba (A szörny 25-öt dobot Spirit próbára :)
Finn és Richie mit csinál, benyit a zajok ellenére is az ajtón?

In reply to The Storyteller (msg # 88):

Összegezzük csak dokikám. Tiszta telitalálat, a démon meg fut tovább. Most próbáld már elképzelni, hogy mit fog csinálni veled, ha futás helyett nyakon csap. Isten jelet küldött, a sebből kiömlő láva képében, hogy nem jött még el az idő.

Hagyom futni a lényt. Egyedül nincs esélyem, a társaimnak meg fontosabb zoknik közt turkálni. Talán igazuk van. Hátat ugyan nem fordítok a démonnak, de ha tényleg békén hagy, akkor visszafutok a társaimhoz. Mármint, előbb az épülethez, aztán a korábban már bevált módon visszamászok.

Richie fele fordulok a fejemmel az ajto fele intek es hangok nelkul kerdezem remelve hogy megerti rendesen a felhomalyban - Macska vagy demon? - mikozben felkeszulok kinyitni az ajtot, ha Richie le nem beszel rola hiszen egy demon at tudna ugy is torni, mig ha nincsen eleg ereje hozza akkor csak be tudjuk csapni ujra baj eseten

In reply to Finn O Fearghail (msg # 90):

Ahogy lassan kinyitja az ajtót Finn, miközben Richie is feszülten figyel, mindketten felfigyelnek rá, hogy megszünik a halk kaparászás és síri csend támad. Az ajtó mögött egyébként nincs senki. Egy üres emeleti galériás folyosóra nyillik, végében egy lépcsővel. A folyosón előrébb, mintha még egy ajtó lenne a falban, de erős sötétség uralkodik a szinten, kivétel ha Finn hozta magával a háromágú gyergyatartót.
Közben Malachy visszamegy a házhoz és elkezd felmászni az emeleti ablakon. A démon már a korábban leírt módon eltűnik a "gazdája" után a fában.

Megkeresem a társaimat.

- Hagytam futni azt a rémséget. Láva folyt belőle vér helyett. Nélkületek nem győztem volna le.

Próbálom a "nélkületek nem" szópárosba annyi rosszallást sűríteni, ami még éppen nem provokál belharcot köztünk de jelzi, hogy "basszátok meg" :).

- Találtatok valamit?
This message was last edited by the player at 10:28, Sun 21 Feb 2016.

Malachy szavait meghallva intek a kezemmel, hogy elhallgattassam. Valami nem tetszik itt nekem. Rengeteg hazban osontam mar vegig, de az osztoneim veszelyt sejtenek. Megigazitom az ovemet, hogy az olajjal teli tomlo konnyen elerheto helyre keruljon es felkapom a gyertyatartot. Igy csak egy tort tudok tartani, de verekedtem mar gyertyatartoval meg egyszer Dublinban, nem annyira rossz ha nincsen mas keznel, csak ra kell erezni a dologra. Egyik kezemben a gyertyatartoval masik kezemben az egyik torommel megindulok elore a folyoson, igyekszem hangtalanul lepni es minden idegszalammal figyelni nehogy csapdaba setaljunk.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 93):

Nem kell elhallgattatni, elég inteni. Azonnal leesik, hogy ezek megint találtak valamit. Vagy azt hiszik, hogy találtak valamit.
Ír testvérem testi épségét féltem azért annyira, hogy ne engedjem egyedül felderíteni. Kíséretként mellé szegődöm - vagy mögé - de óvatosan, nehogy lebuktassam.

Richie egy őszinte megkönnyebbült mosoly kíséretében a győzelem egyezményes jelét mutatja Malachy felé amikor az megjelenik, majd kardját a jobb kezében tartva benyomul a kisebb szobába Finn mögött, mellett. Látszik rajta a feszült koncentráció és az, hogy készen áll mindenre. Ki tudja mik lehetnek itt, ha már egy egyszerű szekrényben is démonok lakoztak?

In reply to Richard Griffith-Jones (msg # 95):

Finn belép a folyosóra, egyik kezében a háromágú gyertyatartóval, másik kezében a tőrével és megindul előre az emeleti galéria folyosóján, nyomában Richie-vel és Malachy-val, amikor egy esőcsepp hullik le az orra előtt.
Esőcsepp.................hogy hullhat esőcsepp a folyosóra a tetővel fedett házban?gondolja az ír vámpírvadász és lassan felemeli a tekintetét a plafon irányába, miközben a másik két társa is így tesz.
A plafonon három szárnyas, denevérforma, rút pokolfajzat lapul, miközben leendő prédáikat figyelik mohó tekintettel. Az egyik nyitott agyaras szájából csöppent le egy nyálcsepp, ami elárulta őket.
Mindenki dobjon egy Spirit próbát +1-el, mivel ma már láttatok pokoli kreatúrát, aki sikerrel járt a szokásos 4-es nehézség ellen, az húzhat lapot kezdeményezésként.

In reply to The Storyteller (msg # 96):


Démonok, most meg vérszívók. Nagyon jól döntöttünk, hogy ide jöttünk először. Most a gonosz újabb fészkét semmisíthetjük meg.
Majd az ellenség pusztulása után ráérünk gondolkozni azon, hogy mit keres egy Ripper pap otthonában ennyi rémség.

- Isten nevében parancsolom néktek, hogy pusztuljatok!

Kiáltom fennhangon a lényeknek, aztán felkészülök a harcra, megint kezemre húzom a ripper karmokat és támadok. Célpontom a legközelebbi denevér.

A lenyeket eszreveve hagyom, hogy a doktor ellepjen mellettem.
A szuk folyosok nem kedveznek sok mozgassal operalo stilusomnak igy igyekszem nem beszorulni a lenyek a a ripper karmokkal megindulo katona koze. Inkabb probalom nem kioltani a gyertyakat ameddig lehetseges igy csak egyik torommel tamadok ha valamelyik denever kozel mereszkedne mig probalok ugyesen kiterni ha ram vetne magat barmelyik.

Richie is felnéz a folyosó tetejére és azonnal meglátja a denevérdémonokat. Esetleg démon denevérek? Démovérek? Mindenesetre amint meglátja őket, azonnal rájuk suhint kardjával.

In reply to Richard Griffith-Jones (msg # 99):

A szárnyas démonok leröppennek a plafonról a folyosóra, igazából a társaság nyakában akartak landolni, de ez szerencsére nem sikerült. Így a folyosón nagy tumultus alakult ki.
A Finn az egyik denevérszerű lény felé szúr a tőrével, de annak igen vastag bőre lehet, mert lesiklik róla a penge. Cserébe a lény visszatámad a karmaival, de sikerül az ír vámpírvadásznak távol tartania magától a karmokat.
Malachy előrendül a karompengékkel és mélyen beleszánt a hozzá legközelebbi kreatúra testébe, amitől az teljesen szétreped és porrá omlik. Nem marad más utána, csak egy marék kupac hamu.
Richie-t szintén kipécézte egy szárnyas démon, a harmadik, és megpróbálja karmaival széttépni, de az angol nemes ügyesen kilép oldalra előle.
Richie jön. Dobhat támadást és sebzést ha akar! Ha megtette, akkor utána új kör. Mindenki dobhat/húzhat kezdeményezést és támadást, sebzést.

Az első támadásom fényes siker, ez mindenképpen felbátorít arra, hogy folytassam Isten ellenségeinek pusztítását.
A túlzott önbizalom azonban könnyen hibához vezethet...most már nem támadok olyan ügyesen, mint másodpercekkel ezelőtt.

Richie rávág a denevérre, de nem találja el. Elkomorul. Egy apró hiba is a halált jelentheti a szörnyek ellen.

A gyertya kisse akadalyoz a kezemben. Felfele kaszalok a levegobe, hogy fedezzem magamat, majd atgordulve lerakom a gyertyat es masodik tort rantok. Maris jobb erzes, a ket tort tartva sokkal kellemesebb erzes allni.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 103):

Richie olyan ívben tért ki a szárnyas szörnyeteg elől, hogy már nem maradt elég lendülete meglendítenie a fegyverét és a próbálkozása elhal a lény szárnyas végtagjaiban.


Malachy és Finn 4-t dobott támadásra. Mivel hárman vannak két monszterre, ezért kapnak +1 támadásmódosítót. Így 5-el eltalálják a szárnyas dögöket. Finn mégiscsak dobd ki azt a sebzést, kérlek! Richie sajnos így sem talált a 4-re módosított támadással, de a többiekhez hasonlóan dobhat kezdeményezést, támadást és sebzést ebben a körben is.

In reply to The Storyteller (msg # 104):

22:27, Today: Secret Roll: Finn O Fearghail rolled 10 using d6+d4, rerolling max with rolls of 5,(4+1)5.  Sebzes.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 105):

Finn gyorsan forgatja a kezében lévő tőröket, amivel jól sarokba szorítja a szárnyas lényt, de egyenlőre a vastag bőrrel rendelkező démont nem sikerült komolyabban megsebeznie.

Richie nagy lendülettel meglendíti a kardját és hatalmas sebet üt a denevéren, hacsak az nem ugrik félre. Richie arcán kis kegyetlen mosoly jelenik meg.
-A királynőért.
Suttogja. A csatazajban ezt csak a legélesebb fülű vadászok hallanák meg.

Eddig sikeres voltam, talán katonai kiképzésem, talán Istenbe vetett hitem által. Talán kicsit mindkettő.
Társaim már nem ilyen ügyesek, így kénytelen vagyok kettőzött erőfeszítéseket tenni. Bár a démon után sem mertek kijönni, nem csodálom, hogy a denevérek ellen sem remekelnek.
Nem lesz könnyű dolgunk felkutatni a bűnösöket, ha ilyen társakat adott mellém a Teremtő.

A ket tor ahogy megvillan a kezemben magabiztos mosoly terul el az ajkamon. A pengeket lefele tartva lenduletet veszek, megpordulok az egyik torrel fedezve a fejemet es amint a denever kozeler kicsapok a masikkal, hogy felnyarsaljam a tamadot a sajat lenduletetol vezerelten

In reply to Finn O Fearghail (msg # 109):

Richie ajkán a királynő nevével meglendíti a kardját és egy hosszanti nyílást ejt az előtte lévő szárnyas lény testén, amitől az apró darabokra reped és még az apró darabok is porrá omlanak.
Szinte egyszerre, Finn elölről felnyársalja, Malachy hátulról lekaszabolja az utolsó pokolfajzatot, ami porrá omlik ettől.
A folyosó üresnek tűnik ezután, szusszanhat egy kicsit a társaság.

A porra valo demon deneverbol kirantom a tort, korbefordulok a kornyeket kemlelve majd az egyik tort ujra elrakva felveszem a gyertyat. - Nem tetszik ez nekem. Valaki beszennyezte ezt a hazat es ezzel megtamadta a templomot. - a tobbiekre nezek - Miert? Miert kellett az atyanak meghalnia es miert tortent ez a hazaval? Vajon a tobbi helyen is ugyanez var minket? - kerdezem majd ha koltoi kerdesnek veszik es nem valaszolnak akkor tovabbindulok ha lehet meg ovatosabban

In reply to Finn O Fearghail (msg # 111):

- Javaslom gyűjtsünk bizonyítékokat és azokból próbáljuk megtudni a választ.

Közlöm száraz hangon, miközben a ripper karmokat visszahúzom, hogy kabátom ujjának jótékony takarásába kerüljenek.

Ez után egy tisztító imát mondok el a folyosón, remélve, hogy Isten fénye kiűzi a gonosz árnyakat e helyről.

A néhány sor elmondása után - jelzem a többieknek, hogy csatlakozzanak, de egyedül is végigcsinálom - felállok féltérdelő helyzetemből.

- És maradjunk együtt. Példának okáért ha valaki egy ellenséget üldöz, nem ártana ha a társai nem hagynák egyedül.

Richie vállat von.
-Kiváló munka srácok, igazi csapatmunka volt amit most megtettünk. Kutassunk tovább a lakásban, hátha találunk valami használhatót. Az atyának pedig azért kellett meghalnia, mert karóba húzták. Hamarosan kiderül kicsoda is volt az.
Megvárja míg Malachy befejezi az imát, majd tovább kutat a lakásban.

In reply to Richard Griffith-Jones (msg # 113):

Miután Malachy befejezi az imáját, immár óvatosabban folytatja a csapat a ház átkutatását.
Az emeleten még egy kisebb szoba található, ami teljesen fel van hányva, mindenfelé szét van szórva a szoba berendezése, de nem talál a káoszban a társaság semmi használható dolgot. Ugyanez az eredmény, ha a földszinten lévő hallban és a konyhában is.
Annyi a különbség, hogy itt kisebb a felfordulás.
Egy könyv és egy könyvtári belépő, na meg néhány üvegcse az, amit sikerült begyűjtenetek.

Mikor Malachy nekikezd a folyoso kozepen imadkozni nagyot nezek, lathatoan nem sokat dolgozott meg varosi kornyezetben, itt nem hagyhatja az ember hogy a figyelme lankadjon, igy nem is teszem, ket torrel a kezemben furkeszem a folyosot amig be nem fejezi es aztan ugyanugy indulok el ahogy korabban is. Csendben, csak kezjelekkel iranyitva oket.

(Kicsit ugy mint amikor Riley probalja felderitesre vinni Xandert meg Willowt, o oson, halkan kezjelekkel probalja iranyitani oket, azok meg beszelgetnek es a chipses zacskoval zorognek :-) )

Amint befejeztuk es legnagyobb megkonnyebbulesemre nem talaltunk ujabb ellenfeleket, a zsakmannyal igyekszem a leheto legegyszerubb modon kijutni, ha mas nem akkor a felso ablakon at.
Ujra az utcara erkezve korbelesek nehogy figyeljenek minket aztan megkerdezem a tobbieket - Tovabbi felderites vagy megvizsgaljuk jobban mit is talaltunk? A rendet is tajekoztatni kene, hogy kuldjenek ki valakit a demonok jelenletenek kivizsgalasara -

In reply to Finn O Fearghail (msg # 115):

Richie Finnt követve távozik az épületből. A kérdésre elgondolkodik.
-Talán úgy kéne továbbmennünk, hogy a talált dolgokat átadjuk a rendnek, majd a következő útbaeső volt rendtag szállására megyünk. Persze csak akkor, ha-tekint a doktorra-Malachy öregfiú nem sérült túlzottan meg az ablakból kiugrás következtében a lába.
Ezúttal alaposabban megnézi, hogy a skót jól van-e.

Richie szavaira neman bolintok, magam inkabb a terepen vagyok otthon, a konyv atnezesevel valoszinuleg amugy is varnek estig mig az uvegcsek tartalmahoz nem ertek - Legyen - felelem vegul. Ha mindenki keszen all visszerendezem a felszerelesemet utcai stilusba, a demonok jelenlete miatt csak ket dobotort tartok a kezem ugyeben, az ezust es acel lathato gyengesegeit figyelembe veve egy rideg vad es egy acel penget es bolintok, hogy mehetunk.

- Ne ilyen hevesen uraim.
A Rend nem azért küldött minket, hogy kifutófiúk legyünk, hanem azért, hogy nyomozzunk. Összegyűjtjük a nyomokat, ezekből kirakjuk a nagy képet, és azzal megyünk a Rendhez, nem a morzsákkal.

Ripperek volnánk, vagy mifene.

Várom a reakcióikat s látom mennének, de nem árt végre tisztázni, hogy mit is lehet elvárni ettől a két embertől.

- Ejszakaig fontosabb dolgaink vannak mint olvasgatni es ha az elozo csapat visszavitt volna valamit akkor most nem kene megint a nullarol indulnunk - fesulom hatra a hajamat az ures kezemmel.
- Nomeg jobb szeretek keves holmival utazni - vonom meg a vallamat - De akkor hova ha nem visszuk vissza amit talaltunk es ertesitjuka  rendet arrol hogy az egyik tag haza demoni megszallas aldozatava esett? Mi fontosabb ennel? - kerdezem erdeklodo es egyszersmint vadlo tekintettel

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 118):

Richie a homlokát ráncolja
-Sajnos nincs hová tennem ezeket-mutja fel a három gyanús tartalmú üvegcsét-de még ha lenne is, mi van, ha fontos nyom van benne és a következő házban hasonló szörnyek vannak és összetörik. Akkor megint ott leszünk nyomok nélkül. Én is szívesebben gyilkolnám a szörnyeket-rázza a fejét sajnálkozva-de inkább a főkolomposra kéne utaznunk. Amúgy sem lennénk sokáig a főhadiszálláson, csak behajigálnánk a dolgokat aztán mennénk tovább. Vagy tán vállalni kéne a kockázatot, hogy erős méreg van ezekben a fiolákban ami eltörve akár egy háztömböt is megölhet?

- Nagyon gyakorlatlanok vagytok kedves kollégák azt kell mondjam.
Nézzünk egy egyszerű dolgot. Minden házat végigkutatunk anélkül, hogy elemeznénk a látottakat, csak arra figyelve, hogy minél több mindent vigyünk a főhadiszállásra, ingázva aközött és a házak között. Már az első házban ellenség volt. Hagytatok elmenekülni egy démont, ami most szabadon kóricál. Ugyan mi tartaná vissza az ellenséget attól, hogy míg mi ingázunk, rajtunk üssenek vagy kiderítsék hova szállítjuk a holmikat?

Nem. A mi dolgunk igazi bizonyítékok felkutatása, amiket tudnunk kell a helyszínen is értelmezni, szortírozni. Lépésről-lépésre kell a képet kiraknunk.

De ha már ennyire megijedtek a lehetőségtől, hogy elvesznek a bizonyítékok, akkor ne a főhadiszállásra, hanem egy rejtekhelyre szállítsuk át azt, amit hasznosnak találunk. A főhadiszállást ne kompromittáljuk, mint egy csapat kezdő.

Kedvem volna a homlokomra csapni, de az nem úriemberhez méltó.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 121):

Nos mi a terv? Főhadiszállás vagy egy rejtekhely felkeresése vagy további ház felkutatása?

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 121):

-Ismersz relytekhelyet a közelben Malachy? Én nem, nemrég kerültem csak az üzletbe. Azonban-folytatja elgondolkodva-szerintem azért még egy csapat kezdő is észrevenne egy nagy démont amint a konflis után lohol, nemdebár? Viszont ha valóban tovább kívánsz menni, hát tedd el te ezeket és szívesen megyek.

Amennyiben így történik, átnyújtja a gyanús dolgokkal töltött üvegcséket a skót doktornak és maga részéről indulhatnak a listán következő legközelebbi Ripper szállására.

In reply to Richard Griffith-Jones (msg # 123):

Mesélő: Ismerhet Malachy rejtekhelyet? Vsz igen, de legyen tiéd a végső szó.

- Persze, ha teljes alakjában megjelenik, akkor igen. De nem véletlen, hogy az emberek többsége nem tud e lények létezéséről. Gondolom ripperként tudod, hogy rajtunk kívül az emberek csak hisznek bennük, mi meg tudunk róluk. Nagy különbség.

Átveszem a holmikat.

- Rejtekhely akármi lehet. Néha a legjobb az, ami szem előtt van. De nem akarok egyedül dönteni a kérdésben.

A konyvet amihez isteni sugallat vezetett gyorsan az oldaltaskamba sullyesztem. - Nem hagyom ezt csak ugy barhol. De egy templom a Szent Gyorgy rend iranyitasa alatt megfelelo lenne, mindenesetre meg mindig nem ertem miert ne vihetnenk vissza, ilyen varosokban nottem fel, nem lehetetlen eszrevetlenul eljutni barhova - azt nem teszem hozza hogy ha ismeri az ember a helyet, mert sajnos Londont meg nem ismerem, de ha mar a kornyeken vagyunk akkor megoldom a dolgot.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 125):

- Ez igaz az ellenségeinkre is.
A fő gond azonban az, hogy míg ide-oda ingázunk telik az idő is. London hatalmas. Gyalog bejárni...főleg úgy, hogy fel és alá rohangálunk.

Talán érthető miért ódzkodom tőle. És a fáradtság nem is érdekelne, meneteltem én már az afrikai hőségben is heteken át, kibírom. Az időt felgyorsítani azonban én sem tudom.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 126):

-Ugyan srácok, mennyi idő telt el, amióta azok a szerencsétlenek meghaltak?-üt meg ezúttal barátságosabb hangot Richie-Egy pár óra vagy akár nap biztos nem számít. Itt is jártak már a csendőrök, mégsem vették észre sem a démont, sem pedig ezeket a játékszereket. Vagy esetleg azokat utána tette oda valaki?
Némileg összeráncolja a szemöldökét.

Megcsovalom a fejemet - Akkor a konyvre addig en vigyazok. Barhova nem raknam el. Induljunk a kovetkezo lakcimre -

In reply to Finn O Fearghail (msg # 128):

Malachy:
Ha a kegközelebbi rejtekhelyen gondolkodol, akkor a régi veterán harcostársad Ferguson jut eszedbe, aki pár sarokra lakik csak innen. Gyakorlatilag bármiben lehet rá számítani, még ilyen dologban is


"A halott ripperek listája és lakcíme:
- John és Jim Butler (A Vadnyugatról visszaköltözött cowboy-testvérpár) - George Street 21
- William Cambell (skót lelkész, ördögűző) - Dorset Street 15
- Phil Belsson (francia-angol maszkos párbajhős)- Bishop Road 6
- Sikh Radjad (indiai bevándorló, misztikus) - Alie Street 11
Milyen sorrendben keresitek fel őket? Kivel kezditek?"

Melyiket keresitek fel legközelebb?

In reply to The Storyteller (msg # 129):

-Akkor ez rendben is lenne. Szerintem nézzük meg Sikh Radjadot. Ezek a kis barna bevándorlók mindig rejtegetnek valamit, mégha Ripperek is, ezt bárki megmondja.

Indítványozza Richie.

In reply to The Storyteller (msg # 129):

- Ferguson. Régi harcostársam, megbízható, nála elrejthetünk akármit, higgyétek el nem lesz belőle gondunk.
És kitartok amellett, hogy a főhadiszállást is és a küldetést is veszélyeztetjük azzal, ha ingázunk össze-vissza. És lehet, hogy csak órák teltek el, de amikor négy rippert lemészárolnak, ott már kijelenthető, hogy az események is felgyorsultak. Réges-rég.

Sikh Radjad címének meglátogatásával egyetértek. Az indiaiak varázslatos egy nép. Sajnos nem öltünk meg eleget belőlük. Ezeknek áthatja az életét a mágia, a túlvilág és a túlvilági lények imádata. Legyetek óvatosak.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 131):

Miután felkeresitek a pár saroknyira lévő Fergusont, Malachy ismerősét, és az a szokatlan késői óra ellenére ajtót nyit, a katonaorvos megkéri rá, hogy őrizze meg a tárgyakat (kérdés hogy mely tárgyakat), először furcsán ráncolja a sűrű szemöldökét a harcsabajuszos házigazda, de nem kérdez vissza és utána szó nélkül elteszi biztonságos helyre, ami egy masszív páncélszekrény lenne.
Halad utána a csapat tovább az Alie Street 11 felé, amely az elhíresült Whitechapel negyedben található. A tejfehér köd közben teljesen beteríti az utcákat, e miatt kísérteties sárga derengéssé szelídültek a lámpavasakon lévő kandeláberek sárgás fényei. Az orráig se lát az ember. Ez mondjuk arra jó, hogy a mocskot és a szegénységet eltakarja, ami jellemző erre a negyedre.
Valahogy csak elértek Sikh Radjad házához. Egy nagy épület tűzfalának tövében bújik meg a kis házikó, amelynek ablakai most sötéten ásítoznak. Az utca kihaltnak tűnik. Se egy koldus, se egy dülöngélő részeg, se egy örömlány. Csak varjak egy csapata gubbaszt a tűzfal tetején, és onnan pislognak le kíváncsian a csapatra. A Temze felől kélt hűvös szellő cirógatja meg a szabadon hagyott nyakat, arcokat, karokat, megborzongatva azok tulajdonosát.

In reply to The Storyteller (msg # 132):

A fiolát átadom.

- Nem tetszik ez nekem. Valami nincs rendben.

Közelebb megyek kicsit, de folyamatosan figyelek a környezetemre. Az ajtóig meg sem állok, ha nem történik semmi olyan, ami megakadályozna ebben.
Azért a majdnem vaksötét nem könnyíti meg a dolgomat.

-Ugyan, itt már mindenki az igazak álmát aludja.

Legyint Richie a sötétben. Követi Malachyt az ajtó közelébe, de közben figyel, hátha itt is kellemetlen meglepetésekben lesz része a csapatnak.

In reply to Richard Griffith-Jones (msg # 134):

- London sosem alszik.

Suttogom, hogy Richard hallhassa, de mondjuk túl messzire ne hallatsszon el a mondat.

Nem tudom mennyrie bizhatok meg jobban egy kioregedett katonaban mint sajat magamban, igy a konyvet es a cetlit nem adom at, inkabb a sajat taskamban hagyom. Ut kozben gyorsan ranezek a konyvtar belepore, hogy valamennyit megjegyezzek belole ha esetleg elvesztenenk.

A kihalt kornyekre erve szinte eszre sem veszem de atvaltok akcios hozzaallasra. A fal kozelebe megyek hogy nehezebb legyen a tetorol vagy hatulrol megtamadni.
- Ha nem alszanak hol vannak? -

In reply to Finn O Fearghail (msg # 136):

Ha az ajtóhoz biztonságosan elértek, csak a madárcsapat rebben széjjel a tűzfal tetejéről. Egyetlen varjú marad csak a helyén, ő továbbra is nagy nyugalommal figyeli az eseményeket, bár madárként nem valószínű, hogy sok mindent felfog az egészből. Az ajtón látjátok a rendőri pecsétet. Elvileg itt is járt már a rendőrség. Továbbra is minden csendes és nyugodt.
Akinek van Investigation skillje, az most dobhat rá!
Illetve kérdés, hogy kinyitjátok-e az ajtót és bementek-e? Ki megy előre?

Probalom felmerni a kornyeket de minden csendesnek es normalisnak tunik. Mindenesetre ajton nem gyakran szoktam epuletekbe bejutni. Tulsagosan is konyu csapdakat allitani oda igy gyorsan korbelesek valamifele egyeb bejutasi lehetoseget keresve.

In reply to The Storyteller (msg # 137):


Katonaként megtanultam, hogy sokszor nincs kockázatosabb hadművelet az épületfoglalásnál, nemhiába gyűlölik a városi harcászatot a gyalogosok [is].

Mindazonáltal nem mindig az ajtó a legveszélyesebb, ha minden kötél szakad az ajtó maga is afféle pajzs. Ha meg robbanószer rejlik a házban, mindegy hol megyünk be, elpusztít minket és az épületet is.

Megpróbálok bemenni az ajtón.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 139):

Richie követi Malachyt az ajtón keresztül, akár Finn előtt is. Nem látszik túlzottan aggodalmaskodónak.

In reply to Richard Griffith-Jones (msg # 140):

Mielőtt kinyitná Malachy az ajtót, a katonaorvos és Finn észreveszi, hogy meg van törve a rendőrségi pecsét az ajtón, csak tessék-lássék van visszaillesztve.
Amint Malachy és Ritchie belép, mert az ajtó nyitható, nincs bezárva, egy tágas szobában találják magukat. A falakon körbe keleties festmények találhatók, ősi jeleneteket ábrázolhatnak az indiai történelemből. Egy helyen van megtörve, ott egy átlátszatlan kendővel letakart, jó embernyi nagyságú valami van a fal mellett. Valami ajtó, tükör vagy állvány lehet.
A berendezés igen szegényes. A fal mellett a sarokban egy szögeságy található. Mellette egy asztalka, mindenféle szobrokkal és mütyürökkel tele. A szögeságy végében egy nagy utazóláda van. A szoba ezen végében áll egy mosdótál állványon és egy törölköző van ráhajtva. A szoba másik részében egy elfüggönyözött valami a falban. Itt található még egy állvány rajta mindenféle eszköz rálógatva. Úgy mint edények, kés, villa, szedőkanál, szerszámoskészlet, furulya, stb. Mellette egy félembernyi méretű, nagy kosár. A szoba középső részét a padlón lévő, nagy kasmír szőnyeg borítja bonyolult és kaotikusnak tűnő motívumokkal.
Finn nem lát más bejutási lehetőséget az ajtón kívül, maximum még az elfüggönyözött ablak esetleg.

A be es igy menekulesi utak hianya es a latszolag tul nagy csend gyanakvova tesz. Ket dobotort huzok elo es mielott sok minden mast megbolygathatnank az egyik torommel felrelokom a kendot hogy meglassam mi van mogotte es ha esetleg valami ujabb szorny akkor a masik kezemben levo tort keszenletebn tartom hogy adott esetben eldobhassam. Egyszer meglephettek, de egy magara valamit is ado vampirvadaszt ketszer nem lehet. Vagy legalabbis nem el altalaban addig.

- Istenemre, ilyen sablonos szobát se láttam még soha. Én tényleg nem gondoltam volna, hogy a karikatúrák igazak és szögágyon alszanak ezek a majmok.

Suttogom olyan halkan, hogy szinte biztos nem érti senki sem. De nem is most kell ezeket a dolgokat megbeszélni.

Elindulok a függöny felé, mert úgy gondolkozom, hogy ha koszos indiai lennék, akkor nem a bejárati ajtó mellett tárolnám az érdekes holmikat.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 143):

Finn félretolja a kendőt, hogy belásson rajta, hogy mi van mögötte. A gyanú beigazolódott: egy embernagyságú "aranykeretes" tükör van letakarva kendővel, ami szorosan a falhoz van támasztva, megtörve a falakon lévő indiai panoráma festményt.
Közben Malachy odamegy a függönyhöz, ha félrehúzza és benéz mögé, akkor látja, hogy két kis fülke van a falban. Egyikben egy pottyantós wc. letakarva egy födővel, a másikban meg, egy valószínűleg
fürdéshez használt, nagy dézsa található.

In reply to The Storyteller (msg # 144):

A budi láttán kedvem támadna köpni egyet.

Inkább a tükör felé fordulok, az tűnik érdekesebbnek. Bár próbálok mérsékelten részletes keresést is kivitelezni, hát ha mégis találhatunk használható...bármit.

A tukrot meglatva atfut a fejemen, hogy az indiai nagyon hiu lehetett ha ekkora tukrot tartott, de a szoban korbenezve, meg hogy le van takarva vegul meggondolom magamat - Valamifele istentelen sotet praktikakat vegezhetett itt - sziszegem halkan a tobbiek fele. - Ez a tukor gyanus nekem - mondom, es gyorsan visszaejtem a kendot majd igyekszem nem mutatni tobbet a hatamat a tukor fele mikozben gyorsan atnezem a kis szobat lehet e valamerre rejtett ureg vagy barmi ahol az erdekesebb dolgait tarolta az itt lako.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 146):

A katonaorvos, ha a vámpírvadász intésére nem foglakozik a tükörrel, akkor már csak az utazóládát és a nagy fonott kosarat találja értékesnek, érdekesnek.
A kérdés, hogy melyik érdekli először: tükör vagy az utazóláda vagy a kosár?
Az ifjú vámpírvadász nagyon alaposan kezdi, rejtett zugok után átkutatni a szobát, amikor felfigyel a bonyolult ábrákkal szőtt, kasmír szőnyegre a padlón. Mintha megmozdult volna valami a szőnyeg mintáiban.....aztán mintha mégsem.....mintha villant volna valami ott.......nem az nem lehet.....ez csak egy szőnyeg.
Ha továbbra is figyelmesen nézi Finn a szőnyeg mintázatát, akkor egy Spirit-próbát kérnék tőle.

In reply to The Storyteller (msg # 147):

Az utazóláda érdekesebbnek tűnik.
Megnézem mit rejt.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 148):

Malachy dobjon egy Notice-próbát!

Amint a szonyeg mintazata elkezd mozogni felrekapom a tekintetemet es gyorsan keresztet vetek. - A szonyeg is valami ordongosseg. Nem tetszik ez nekem - tekintgetek korbe menekulesre keszen. Az egesz egyre jobban kezd valamifele csapdara hasonlitani amibe onkent besetaltunk. Mindazonaltal megvarom Malachy talal e valamit a ladaban, de keszenletben allok hogy harcba szallhassak barmivel ha a lada kinyitasa valamifele tamadas eloszele lenne.

In reply to The Storyteller (msg # 149):

Mostanában elég rosszakat dobok. :(


Nézek, de kb. nem látok a szememtől.

- Indiai volt a fazon, én mondtam, hogy ezek nyakig benne vannak a fekete mágiában!
This message was last edited by the player at 09:16, Mon 11 Apr 2016.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 151):

A katonaorvos óvatlanul megnézi, hogy mit rejt a láda, miközben felnyitja, fémes kattanás hallatszik és pillanatok alatt, zöldes színű felhő permeteződik a levegőbe. Már esélye sincs elkerülni, olyan gyorsan történik mindez, de az ifjú vámpírvadásznak, aki hátrébb áll,
van esélye elkerülni a zöldes fergeteget.
 Malachy-nak egy sima Vigor-próbát kell dobnia (hátha az már sikerül :)
Finn-nek meg egy Agility próbát, ha nem sikerül, akkor még neki is egy Vigor próbát.

Ugrasra keszen vartam a tamadasra, valoszinuleg ez vagy a sok eves keszultseg, de emgtette a hatasat, a fust szinte meg el sem kezdett terjedni a labaim maguktol is a szoba tulso vege fele loknek mikozben a kopenyemet az orrom ele rantom. Mikor mar tavolabb vagyok ugrik be, hogy most nem egeydul jottem, Malachyt is meg kellett volna probalnom felrerantani. Mindenesetre az onvadnak nincs itt az ideje, gyorsan az orvos fele tekintek, hogy lassam miben tudnek segiteni neki.

Remélem ilyen brutál sikerekkel a Vigor próbán átmegyek.

Meglepetésemben mélyet szívok a zöld füstből. Nagyokat köhögve próbálok megszabadulni a károsnak...sőt halálosnak tűnő anyagtól.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 154):

Hát épp hogy csak meg van......na jó nagyon meg van :)

Miután eloszlik a zöldes füst, belehet látni a ládába és annak tartalmába. Ha beletekint valaki, akkor láthatja, hogy nagyrészt jó minőségű selyemruhák, ékszerek vannak benne. Ami még érdekes lehet, egy díszesen faragott bot kígyószimbólumokkal és egy medál, közepén egy apró drágakővel. Valamint pár üvegcse, azonosítatlan eredetű folyadékkal megtöltve.
Ha valaki jobban beletúr a ládába, akkor talál még egy fekete bőrkötéses, díszes könyvet. Fedlapján egy pentákulum díszeleg. Amolyan régies, de időtálló darabnak tűnik.

In reply to The Storyteller (msg # 155):

Kiköhögök néhány zöld füstpamacsot, majd akár ha mentát szívtam volna és nem mérget, megvonom a vállat.

- Gyenge csapda volt. Ne ugrálj annyit Finn.

Fordulok felé szinte nevetve.

- De idejöhetnél. Itt is akad pár hasznos holmi. Hm. Richard hol van?

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 156):

Miközben Malachy és Finn a ládával volt elfoglalva, Richard valahogy a tükör elé keveredett és belesett a függöny mögé, majd kíváncsian lehúzta róla a kendőt és bőszen vizsgálgatja.
Mikor eloszlik a zöldes füst és a katonaorvos a nemes után érdeklődik, körbepillantva még annyit látnak a többiek, hogy Richard belép a tükörbe, mint a kés a vajon, úgy halad át rajta, mintha nem is üvegből lenne, hanem mondjuk függőleges vízoszlopból. És tényleg az eltűnő alakja után fodrozódás támad az üvegfelületen, majd fokozatosan kisimul és ismét hibátlan sík felület marad utána.

Odafordulok a lada fele es mar mar belelesnek amikor Richie eltunik a tukorben. Par lepessel lemaradva kapnek utanna, de csak a levegot markolom meg. Kisse megzavarodok, az eddigi tarsaim, a szent Gyorgy rend tagjai sosem tettek ilyen meggondolatlansagokat
- Richie! - sziszegek utanna, de mivel nem tudom onszantabol vagy valami hatasara lepett at a tukron inkabb gyorsan felkapom a korabban a tukrot takaro kendot es visszateritem - Siess, pakoljunk el mindent es tunjunk el minnel gyorsabban - sziszegem Malachynak es kozben nagyon remelem hogy Richie meg elokerul valamerre, vagy kepes igy is visszaterni a tukron keresztul, mindenesetre nem szivesen kockaztatnek azzal hogy fedetlenul hagyjam ezt a trukkos dolgot.
This message was lightly edited by the player at 22:09, Tue 19 Apr 2016.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 158):

- Vár egy pillanatot ír barátom!

Emelem bal kezem ujját, mint az oskolában a tanárok ha csendet kérnek a nebulóktól.

- Azt mondod, hagyjuk magára? Oké, hogy csak nagyjából hét másodperce ismerjük, de a társunk. Ripper! Hol marad a csapatszellem? Ha bajba kerülök magamra hagysz majd? Ha bajba kerülsz, hagyjalak ott?

Értem én, hogy mi van, csak a karakterem az OOC okokat nem veheti figyelembe. :D

A Richie fele erzett kotelessegtudat vitazik bennem a kuldetesunk fele erzett kuldetestudattal. Nehezen jutok dulore, de egy dolgot tudok - Nem tudjuk bajban van e, ha onszantabol lepett be oda, en nem kovetem egy ismeretlen boszorkanyos targyba vakon ugy hogy semmit nem szoltunk a kozpontban. Ha meg valaki vagy valami bevonzotta ot mar halott lehet - mondom ki amit gondolok egyenesen - Ha csapda ugy jarhatunk mint akik elottunk jartak es mi sem juttatunk vissza semmi informaciot. - mindenesetre lathatoan vivodok, ha leadtuk volna a konyvet a kozpontba talan mar a tukor mogott jarnek en is.

Finn és Malachy tanakodásuk közepette, arra lesznek figyelmesek, hogy a tükröt fedő kendő megemelkedik és egy csurom vizes alak toppan be a szobába. Elázott öltözéke alapján egy nemes lehet. Már kezdett megörülni a katonaorvos és a vámpírvadász, hogy Ritchie tért vissza, de aztán hamar kiderül, hogy nem ő az.

Enyhén rezignáltan veszem tudomásul a történteket, gyaníthatóan megint Redeemer ügynök egyik sajátos humorú tréfájának estem áldozatául. Néha roppant különös módon tudja elintézni, hogy a szerinte fontos események mozgásba lendüljenek.
- Teringettét! - mordulok fel, majd megemelem a kalapomat - Gabriel Brunswick gróf vagyok, szolgálatukra. Feltételezhetem, hogy ismernek egy köpcös, cilinderes urat a Fekete Múzeumból, aki napszemüveget visel, valamint festményekhez köthető fura viccei vannak? Mármint aki nem én vagyok... Leveszem a napszemüvegemet, a mellényzsebembe teszem. - Ha már itt tartunk, nem ismerősük egy napbarnított bőrű, hosszú hajú férfi is, aki térd alá érő bőrkabátot, fehér inget és sötét mellényt valamint sötét pantallót és bőrcsizmát visel? - kérdezem, miközben nehéz bőrkabátomról és a nadrágomról igyekszem tenyeremmel lesöpörni a vizet, majd a doktorra meredek - Thomson hadnagy a Fekete Őrségből? Szavamra, jó messze keveredett az afrikai napsütésről! - hüledezek.
This message was last edited by the player at 12:45, Tue 26 Apr 2016.

Kicsit ossze vissza kapkodom a tekintetemet. Tul gyorsan tortentek a dolgok. Tul gyorsan es tul furan. Nem tudhatjuk ki vagy mi jott at a kapun, igy bemutatkozassal vagy a megjeleno szavaival egyelore nem sokat torodve, toreimet elohuzva hatarozott hangon megkerdezem - Hova vezet a tukor es mi tortent a tarsunkkal - minden idegszalammal probalok keszen allni, hogy ha ez egy trukk akkor nem erjen a tamadas felkeszuletlenul.

- Ejha, hátrébb azokkal a békanyúzokkal, ha szabad kérnem! - emelem fel a kezeimet - Ha ragaszkodsz hozzá, elmondom, hogy éppen Frederick Courteney Selous afrikai útinaplóját olvastam a Fekete Múzeumba könyvtárában, amikor a falon lévő festményen megelevenedett egy alak, aki eszerint a társatok. Nyilván odaléptem megnézni, nem ez lenne az első eset, hogy a köpcös Redeemer valami ilyesmi csínyt művel; amikor először találkoztunk, majd kiugrottam a bőrömből ijedtemben, mert egy medvét "akart" kiugrasztani a hallban lévő festményből, épp a hátam mögött - esküszöm, még morgott is! - megigazítom a nyakravalómat és megdörzsölöm az arcomat - Hol az ördögbe is tartottam? Ah, szóval ahogy ott hajlongtam, valaki jól hátbavert az ajtóval és "beestem" a festménybe - gondolom ismét Seawolf ripper rontott a szobába, ezúttal szó szerint ajtóstól -ahol jobb ötlet híján a társatokat követtem, ám amikor egy vízesés mögött igyekeztem a nyomára bukkanni, hirtelen ebben a szobában találtam magamat...
Megvonom a vállamat és kissé kihúzom magamat. - Én válaszoltam, becsülettel, s most kérlek, te is tedd meg ezt, így diktálja a jómodor! - jelentem ki határozott hangon. - S ha még azt is elmondanád, hogy mi folyik itt, igen hálás lennék! Bis dat, qui dat celeriter, ugyebár...
This message was last edited by the player at 09:04, Wed 27 Apr 2016.

Megigazítom a kabátomat, amit az arcomba csapódó zöld méregfelhő elöli félreugrási kísérletem zilálttá tett, majd miután elégedetten konstatálom, hogy ismét a Fekete Őrség veteránjához illő a kinézetem, megszólalok.

- Bocsásd meg a modortalanságom, de nem emlékszem rá, hogy ismernélek akár Afrikából, akár az Angol Expedíciós Hadsereg bármely alakulatából. Ugyanakkor láthatóan Te ismersz engem, ergo vagy a Ripperek adtak ki rólam információt, vagy találkoztunk már. Kérlek tedd meg nekem azt a szívességet, hogy megadod a választ e kérdésre.

Finn mellé lépek és igyekszem a tőrt tartó kezét finoman megérinteni, mintegy jelezvén, hogy nem kell most a bökő.

- Ami a megjelenésed illeti, mióta Ripper vagyok elég könnyen alkalmazkodom a váratlan, a mágikus és a túlvilági jelenségek megjelenésére, de meg kell értsed, hogy társunk úgy tűnik elvesztettük, ami azért kellemetlen, mivel pont ott tűnt el, ahonnan megérkeztél. Ez...mondjuk úgy, hogy gyanússá teszi ezt az egész váratlan felbukkanást. Redeemer nagyon sajátos humorérzékkel lett megáldva Isten akaratából, de ez a fajta humor még így nézve is erős.

- Semmi modortalanság nincsen ebben, Thomson hadnagy! - biztosítom az éles arcvonásokkal bíró, marcona tekintetű skótot - Amikor Transvaalban, a '81-es Schuinshoogtei csata után találkoztunk annyi sebesültet kellett összefércelned, hogy nemigen volt időd másra, így aligha emlékezhetsz egy vadászsérülést szenvedett magyar grófra, akinek nem volt ideje eltisztulni egy sebesült oroszlán útjából. - megveregetem bal combomat - Azért egész szépen összeférceltél... A Mindenhatónak különös útjai vannak; - érintem meg egy pillanatra a nyakamban függő medált önkéntelen mozdulattal - a Múzeumban hallottam, hogy a Temzétől északra van egy skót katonaorvos ripper, ám legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy te vagy az!
Körbenézek a szobában és összerázkódok lassan száradó ruháimban. - Ha már nekem sejtésem sincsen, hogy miért intézte Redeemer, hogy ide bukkanjak ki a társatok helyett, lennétek kedvesek felvilágosítani a folyamatban lévő ügyetekről? Valami ötlet, hogy miként lehet szolgálatotokra egy szerény képességű vadász, s meglehetős tájékozottsággal bíró szobatudós? - érdeklődöm nyugodtan, miközben különös szemeimmel alaposan felmérem a környezet. - Ducunt volentem fata, nolentem trahunt, ahogy Seneca írta annak idején, s ennek igazát számtalanszor tapasztaltam magam is.
This message was last edited by the player at 11:22, Wed 27 Apr 2016.

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 166):

- Schuinshoogte...átkozott volt az a nap a brit sereg számára. Akkor még nem tudtam, hogy az az átkozott Pomeroy démonimádó és szándékosan választott mindig olyan taktikát, ami hatalmas veszteségekkel járt, mert a harcban kiömlő vér kellett valami átkozott rituáléjához. Persze a ripperekkel végül elkaptuk, de az az elesetteken már nem segít.

Kezeim ökölbe szorulnak az emlékek hatására.

- De hagyjuk ezt. Szóval a lényeg, hogy onnan jöttél ahonnan a társunk eltűnt. Ennél fogva lehetnél a tükör valamilyen átkozott cselvetése is ellenünk. Elnyelt egy Rippert, minden tudásával, s így próbál becserkészni minket. Valamiért mégis úgy érzem, hogy a te eseted más. És a tükör sem feltétlenül egy elátkozott eszköz.

Ha viszont Redeemer küldött, tudnod kellene min nyomozunk.

Most tör rám a felismerés, hogy Redeemer nekünk is elmondott majdnem mindent a történtekről, miért küldene ide egy rippert úgy, hogy annak semmit nem mond a nyomozásról!?

- Egy megveszett szót sem volt alkalmunk váltani. - ingatom a fejemet - Behívatott a Múzeumba, ám amikor odaértem Walker őrmester a könyvtárba kísért és azt az üzenetet adta át, hogy várjak Reedemer-re, amit meg is tettem, amíg az a sajnálatos malőr nem történt a festménnyel... - elgondolkodva megdörzsölöm az orrnyergemet - Nem lehetséges, hogy ugyanannál az ismeretlen oknál fogva vagyok itt, ami társatok eltűnéséhez vezetett? A legegyszerűbb, ha végzünk azzal amit itt műveltek, bármi legyen is az, majd együtt elhajtatunk a Múzeumba és magyarázatot követelünk a köpcös Rózsakeresztestől, nemde? Ekkor veszem észre, hogy Selous afrikai útinaplóját még mindig a kezemben szorongatom. Szerencsére alig lett vizes, így csak besüllyesztem a kabátom belső zsebébe. - Thomson hadnagy és kedves ismeretlen ifjú barátja, mit szóltok ehhez az ideához?

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 168):

- Lehet félreérthető voltam, nem arról beszélek, hogy imposztor vagy aki az életünkre tör. Hanem pont arról, hogy ha Redeemer küldött volna ahogy minket, tudnád mi a feladat. Úgy fest azonban, hogy valaki kivette az irányítást a kezei közül...vagy valami.

Röviden az a lényeg, hogy több Rippert halálra kínoztak a temetőben, az ő lakásaikat kutatjuk át nyomok után. A pap lakásán egy démon volt, a hindu/indus ripperében meg egy varázstükör ami egy rippert elnyelt, egyet kiköpött magából.
Eddig jutottunk.
Azt mondod magyar vagy? Akkor vélhetően nagyon jól bánsz a szablyával és kiválóan lovagolsz. Illetőleg míg a seregben voltam beszélték, hogy a magyar katonánál nincs bátrabb a csatában, bár esztelen akcióik ritkán pótolják a felszerelésükben és a képzésükben lévő hiányosságokat.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 169):

Ahogy így folyik a társalgás, Finn, aki eddig is éberebb volt. Egy érdekes dologra figyel fel.
A szoba egyetlen zárt üvegablakán egy kíváncsi varjú ácsorogva néz befelé a nagy kerek fekete szemeivel, ez még nem lenne nagy dolog, de az ifjú vámpírvadásznak az az érzése támad, belenézve a varjúszemekbe, mint gonosz, kárörvendő, lesajnáló tekintetettel pillantana rájuk a madár.
Hát igen, nem hiába tartják rosszindulatú állatnak a varjakat.

- Oh, ez csak természetes, - horkanok fel - ahogyan az is, hogy a skótok akkor szoknak le a dohányzásról, amikor eltörik otthon a hamutálcájuk. - mosolyodok el fanyarul - Összekeversz kérlek a huszárokkal, azt a fegyvernemet valóban eleink találták ki a 15. század közepén, s onnan honosodott meg Európa szerte. Valóban megülöm a lovat, s a vívást is mívelem egy bizonyos szinten, ám a könyvek és modern lőfegyverek jobban illenek az alkatomhoz. Például ezek! - mondom, majd az övemen hátul lévő tokokból előhúzom a két .44-es S&W revolvert. Éppen belekezdenék abba, hogy milyen ballisztikai tulajdonságai miatt kedvelem jobban a Smith & Wesson modelleket, mint az Angolhonban népszerű Webley-ket, amikor megakad a szemem az ablakban ülő varjún.
This message was last edited by the player at 13:37, Thu 28 Apr 2016.

15:43, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 4,2 using 1D8,1D6, rerolling max with rolls of 4,2.  Notice.

Elmosolyodom azon a közkedvelt skót viccen ami a dohányzási szokásainkat illeti, amikor feltűnik, hogy felfigyelt valamire a majdnemhuszár magyar, úgyhogy igyekszem én is arra nézni. Kíváncsi vagyok mit vesz/vett észre.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 172):

Gabriel tekintetét követve Malachy is az ablak felé néz. Mindketten észreveszik az ablakon
keresztül, az ablakpárkányon üldögélő varjút, aki elég barátságtalanul méregeti a bent lévőket, már már emberi intelligencia csillog a gonosz szemében.
A grófnak a népi hiedelmekből egyből beugrik, hogy a varjú a halál hírnöke, mint rossz ómen, előre jelzik a szerencsétlenségeket és a halált is.

In reply to The Storyteller (msg # 173):

Odapisszentek Brunswicknak.

- Csak lelőném azt a dögöt, ha volna egy pisztolyom. Mint neked.

Egy ideig gyanakodva figyelem a beszelgetest, de ha Malachynek rendben valonak tunik az alak akkor en is megbizok benne ameddig meg nem tudjuk a kozpontban tenyleg ok kuldtek e.

Amikor vegul feltunik a varju megorulok, hogy nem raktam el a toreimet. Gyanus, sot veszedelmesnek tuno a dolog. Igy halkan megszolalok - Angol legyek ha ez normalis madar. Kapjuk fel a dolgokat es azt mondom tunjunk el. - a bal csuklom kore tekert rozsafuzer valamelyest biztonsaggal tolt el. Ahogy az apatsagban tanitottak, higyj benne hogy a mindenhato mindent okkal csinal, de tegyel erte hogy megerdemeld a segitseget.

Jeges borzongás fut végig a gerincemen ahogy a varjú hideg rosszindulattól csillogó tekintete találkozik az enyémmel. "Mintha a szemén keresztül más figyelne..."
Thomson hadnagy és a fiatal ír biztatása jobbkor el sem hangozhatott volna, így a szerencsére már kezemben lévő S&W-t a madár felé fordítom és puhán megnyomom a ravaszt. A hosszú évek gyakorlata szinte ösztönössé teszi a mozdulatot, gondolkodás nélkül is úgy megy a célzás, mintha hosszasan koncentrálnék.
This message was last edited by the player at 13:08, Fri 29 Apr 2016.

- Már késő!

Figyelmeztetem Richie-t, de vélhetően már ezt a két szót is elnyomja a felrobbanó puskapor zaja.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 177):

A lövés hangos csörömpöléssel betöri az ablaküveget és letaszítja a párkányról a madarat. Egy ideig síri csend támad, csak a szél süvít be a törött ablaküvegen, majd hatalmas surrogó zajjal és eszeveszett károgással egy sereg varjú özönlik be az egykori ablakon, mint egy nagy vastag fekete kígyó kanyarog be a szobába a roppant madártömeg.

Ahogy az üvegcsörömpölés elhallgat, bocsánatkérően széttárom a pisztolyokat tartó kezeimet. - Sajnálom, - szabadkozom a szél süvítésének hangjától kísérve - nem tudtam ellenállni... Aztán ahogy a madárraj kakofónikus károgással beáramlik a szobába, felhördülök. - Boldogasszony és Szent István, segítsetek! - fohászkodom, miközben megpróbálom kitalálni, hogy tehetek-e valamit a természetellenes madarak ellen, s hogy tudomásom van-e ilyesféle esetről: hallottam vagy olvastam efféle entitásról kutatásaim során?
This message was last edited by the player at 07:17, Mon 02 May 2016.

- Futás! Visszavonulunk! Mindenki vissza!

A katonai ösztönök beindulnak. Túlerő, velük szemben elégtelen taktikai helyzet és felszerelés. Menni kell. Rohanni kezdek az ajtó felé. A törött üveg nem állítja meg őket, de egy fa ajtó...legalább lelassítja.

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 179):

Azt tudja Gabriel, hogy a madarak ellen a tűz jó lehet, még ha valami természetfeletti dolog hatása alatt vannak is, akkor is tarthatnak tőle.
De jelen állás szerint gyorsabb és biztosabb megoldásnak tűnik a katonadoktor által javasolt "gyors taktikai visszavonulás".

- Hacsak nem tudsz tüzet fújni, akár egy indus mutatványos, akkor szedjük a sátorfánkat! - kiáltom a fiatal ír felé, majd a doktorral nagy egyetértésben az ajtó felé ugrok, s ha mind kiértünk, igyekszem azt a madárraj "képébe" csapni és ha kell, akkor a vállamat is nekivetem, hogy csukva tartsuk.
This message was last edited by the player at 14:37, Thu 05 May 2016.

Ha futni kell a lampasra sok szuksegunk ugy sem lesz fut at az agyamon hirtelena  dolog igy szinte at sem gondolva az ablakparkayhoz vagom azt, hogy a benne levo petroleum langra lobbanva vaalmelyest megakadalyozza a madarak bearamlasat majd a ladahoz ugrok hogy kikapjam a benne talalhato dolgokat. Hosszas gondolkodasra nincsen idonk igy a konyvet es a medalt felkapom es felkialtok - Futas -

(Ha jol ertettem akkor Malachy meg nem pakolt el semmit. Ha megis megtette volna akkor a ladara iranyulo cseelkvest kihagyja csak rogton a futast valasztanam)

In reply to Finn O Fearghail (msg # 183):

Nem kaptam fel semmit a hónom alá, az ajtó felé rohanva meg már késő ezen sopánkodni.
Azt nézem, hogy társaim közül kik akarnak felmarkolni néhány holmit, mert fedezni ugyan nem tudom őket, de elrántani őket a horda elől talán igen. Már ha szükséges persze.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 184):

Ha jól értem, akkor mindenki a futás mellett dönt. Mindenki dobjon egy Agility próbát, Finn -2 módosítóval, ha még a ládában is kutakodik. A dobás sikerességétől függ, hogy mennyire simán tudjátok magatok mögött hagyni a házikót, a madarakkal a sarkatokban.

Gyorsan kikapom a dolgokat es egy vetodessel kiterek a madarak elol. Kozel volt, sokaig nem maradhatunk igy a tobbiek utan vetem magamat.

Úgy érzem néhány szerencsétlen kezdeti lépés után a tagjaim megtalálják önmagukat és ha nem is szélsebesen, de talán repülő hollóknál gyorsabban elhagyom a helyiséget. Tán még az ajtó elreteszelésére is jut majd időm.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 187):

Mindenki sikeresen kirohan a szobából. Finn még fel is kapja a ládából azt az egy-két dolgot.
Malachy visszazárja az ajtót és futásnak ered a csapat.
Pár saroknyival arrébb megáll a társaság, hogy ki fújja magát. Ha kitekint valaki a sarkon, akkor azt tapasztalja, hogy a madárcsapat már nem követi őket.
Mit tesztek ezután?

In reply to The Storyteller (msg # 188):

- Ezek csak ki akartak kergetni. Lehet most nézik át a helyet használható holmi után kutatva.
Ha meg akartak volna ölni, nem álltak volna le a madarak.

Kezd az az érzésem lenni - ami nem baj, ha így igaz - hogy az ellenségeink máris tudnak arról, hogy nyomozunk és nagyjából fej-fej mellett haladunk.

Irány a következő lakás. De siessünk. Szeretném végre lehagyni ezeket az istentelen szarháziakat.

A rohanastol eszembe jutnak a Dublini ejszakak. Neha csak ez mentette meg az eletemet, az hogy gyorsan tudok futni ha problemak tortennek es az isteni gondviseles. Ma szerencsere mindketto mellettunk volt.
Mikozben kifujon magamat Malachy szavaira felmutatom a konyvet es a medalt. - Akkor meg jo hogy ezeket elhoztam - vigyorodok el - Ha mas is kutat akkor semi sem garantalja nem futunk bele egy csapdaba legkozelebb -

- Arra a könyvre szívesen vetnék egy pillantást, ha megengeditek. - mondom, miközben a S&W-ban kicserélem a kilőtt lőszert egy élesre, majd visszateszem a pisztolyokat a tokjukba - Egyébiránt mivel közlekedünk, kedves Névtelen Ír kollégám? Az apostolok lován, netán konflis várakozik a közelben? - kérdezem a fiatal rippert - London fenemód terjedelmes tud lenni egy éjszakai gyalogtúrához... - szögezem le és a sötétség dacára visszateszem a napszemüvegemet; észrevettem már, hogy sokan zavarónak találják a tekintetemet - Javaslom, fogjunk egy kocsit, hajtassunk a következő címre: ha jól értem, az idő is tényező, s így útközben közben még a könyvet is át tudom nézni!

Tudunk esetleg a közelben egy hotelról, pályaudvarról vagy klubról, ahogy esélyesen várakoznak fuvarra váró fiakerek?
This message was last edited by the player at 13:22, Thu 12 May 2016.

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 191):

Jó ötlet, mert mind a Bishop Road 6, mind a George Street 21, innen nagyon messze van. Viszont pár saroknyira van a Gateway pályaudvar, ott a késői óra ellenére biztosan vannak még fiákerek.

Kis gondolkozas utan Gabriel kezebe nyomom a konyvet - Finn - teszem hozza, nem igazan sokat magyarazva mire is utaltam ezzel. Hosszas megbeszelesekre nincsen tul sok idonk, legalabbis nem szeretnem ha ugy lepnenek meg hogy a figyelmem elterelodott masra.
A tovabbi szocseples helyett gyorsan atnezem a felszerelesemet es miutan a nyaklancot elrakom egy kisebb ovtaskaba bal kezembe helyezek ket dobotort is. Kisse feszelyez az ismeretlen ellenfel, felkeszuletlenul sokkal kisebbek az eselyeink, de nincs mit tenni.
Az utazasrol kerdezve eppen a haztetoket lesem - En a magaslatot preferalom - valaszolok majd hozzateszem - de a konflis is belefer. Siessunk. - beszed kozben erosen fulelek, hogy vajon tenyleg elmaradtak e a madarak vagy egyszeruen csak a hatterben varakoznak figyelve.

- Konflis. A kocsisok nem kérdeznek sosem, és tudják, hogy jobb, ha tartják a szájukat.

Ha a konflis mellett döntenek társaim, leveszem a pestisdoktor maszkomat, mert lehet az még egy londoni kocsisnak is túl sok volna.

Egy főhajtással nyugtázom az ír egyszerű bemutatkozását. - Magaslatot? Nem vagyok én firenzei orgyilkos, hogy a tetőkön ugráljak... - nézek Finnre a napszemüveg sötét lencséi felett, miközben átveszem a könyvet és kabátom számos zsebének egyikbe süllyesztem. - Akkor ha jól sejtem, irány a Gateway pályaudvar, ott valóban lelhetünk bérkocsit olyan hajtóval, akinek nem lepcses a szája! Mire odaérünk, addigra ki is süthetitek, hogy milyen címre vitessük magunkat. - ezzel meg is indulok a Gateway felé.

Ha sikerül eljutnunk odáig és fiakert fogni, akkor az úton belepillantok a Finn által átadott könyvbe; ugyebár a "beteg" szememmel nem akadály a sötétség. ;)
This message was last edited by the player at 14:35, Fri 13 May 2016.

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 195):

Melyik cimre mentek? Bishop Road 6-ba vagy a George Street 21-be.
Leinti a társaság az egyik, pályaudvar előtt ácsorgó, konflist. Beszállás után elindul a kocsi, a lovak patáinak ütemes és egyenletes kopogása a kései óra erejével szövetkezve, majd elandalítja a csapatot.
A gróf elkéri az ifjú vámpírvadásztól a bőrkötéses, régi fóliánst. Hűvős tapintása van kézbe véve. Díszes gerince van könyvnek, amely azt az érzetet kelti, mintha emberi gerincoszlop tartaná össze a régies sátgás lapokat. Borítóján egy pentagramma díszeleg, "Grimoire" felirattal. Belső oldalán egy piros tintával egy ajánlás van felirva:
Elvetemült tanítványomnak, Sikh Radjadnak, aki volt olyan merész, hogy belekontárkodjon a fekete mágia nem veszélytelen, de annál nagyobb hatalommal kecsegtető tudományába.
Aláírás:
The Warlock
Belelapozva különös érzés keríti hatalmába Gabrielt. Mintja jeges ujjak markolgatnák a szivét és a fülébe rítuálisan meggyilkolt áldozatok sikolyai visszhangzanak. Egyébként olvashatatlan a gróf számára a különös és idegen nyelven írodott írás.

Dobjon Gabriel egy Spirit próbát.

In reply to The Storyteller (msg # 196):

Bishop Road 6.


Gyanakodva figyelem, hogy milyen titkokat vagy éppen csapdát rejt a könyv. Észre se veszem, hogy megérintem szent szimbólumomat eközben.

"Elvetemült tanítványomnak, Sikh Radjadnak" - olvasom félhangosan - Ez nem hangzik valami jól... - kommentálom az ajánlást, miközben lelki szemeim és füleim előtt megképződő rossz érzésekkel viaskodom, igyekezném visszanyerni a hidegvéremet.

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 198):

A kocsi egy idő után megáll.
Bishop Road 6
vakkantja el magát a konflis hajtója.
Ha kitekint valaki, akkor szintes sorházak egyikét látja, külső lépcsővel és külön bejárattal az emeletre.

- Köszönjük jó ember.

Majd leszállok a kocsiról és megvárom míg társaim is így tesznek. A kocsis fizetésébe magam is beszállnék, ha lenne akár csak egy vasam is, de nincs, csak néhány Farthing és Félpenny csörög az erszényemben. Egy szegényes reggelire sem elég.

Ha elment a kocsis, felveszem újra a pestisdoktor maszkomat. Amint az utolsó kapocs is a helyére kerül, maszkom szemei sejtelmes halványkék izzásba kezdenek.
Hangom fémes tompasággal szól a "csőr" mögül.

- Miért hangozna jól? Emlékeztetném drága Brunwickem, hogy épp egy Rippergyilkos után nyomozunk, természetfeletti és túlvilági, sőt démoni lényekkel versenyt futva.

Mit tudtál még meg a könyvből? Megosztanád velünk?

- Isten áldja, jó ember! - köszönök el a hajtótól, miközben a kezébe nyomom a fizetségét és intek neki, hogy mehet a dolgára. - Az odáig rendben van, hogy rippergyilkos után nyomozunk, ám kissé zavaró, hogy épp az egyik áldozatot tituálja "elvetemült tanítványának" egy fekete mágiát művelő akárki. - felelem Dr. Thomsonnak, nagyvonalúan figyelmen kívül hagyva nevem helytelen kiejtését, majd felmérem a környéket, valami "szokatlan" jel után kutatva. - Talán nem helytelen a feltételezés, hogy mivel az előző helyeken is várt rátok valamiféle "meglepetés", itt is könnyedén belefuthatunk ilyesmibe? - kérdezem, majd előszedem a pisztolyaimat. - Akkor merre tovább, földszint vagy emelet?

Nálam 2,05 font van, legyen kedves találja ki a tisztelt Storyteller úr, hogy mennyit vonjak el a fiakeres fizetségére.

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 201):

Vedd úgy, hogy ha nem probléma, hogy jól ejtette a karakterem a tiéd nevét, mivel csak félregépeltem a nagy sietségben. Ha gond ez számodra, akkor a kérésem tárgytalan. :)

- Érzékeltem a dolog jelentőségét Brunswickem, de azt is vedd figyelembe, hogy nem minden Ripper harcolt tiszta lélekkel és Isten szemében is áldott fegyverekkel vagy eszközökkel.
Egyesek úgy vélik, hogy tűzzel lehet a tűz ellen harcolni, bár magam e gyakorlat ellen vagyok.
Tehát lehet tanítvány is - akkor a halott Ripper valójában az ellenségünk volt, s lelke a Pokolra került - de lehet beépült ügynök is az ellenség sorai közé. Ha utóbbi, Isten majd dönt a lelke felől.

Ránézek a házra, majd vissza a társaimra.

- Földszint.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 202):

A földszinthez közelítve, csend fogadja a társaságot. Csak az utcai kandeláberek sárgás fényei körül köröz egy aludni képtelen bogárraj. Minden más mozdulatlan az éjszaka. A ház lakó(i) vagy nincsenek itthon vagy már alszanak.

In reply to The Storyteller (msg # 203):

A közelmúlt tapasztalatai alapján számomra evidens, hogy valami kellemetlen meglepetés vár ránk, úgyhogy én inkább alaposabb körülnézést tervezek.

A kocsiut soran csendesen a gondolataimba melyedek csak neha neha morzsolgatom a meg midnig bal csuklom kore kotott rozsafuzer egy-egy szemet. Gondolataimbol egyedul a kocsis zokkent ki. A kocsit megvarom amig eltunik majd rogton bal kezembe helyezek ket dobotort, hogy adott esetben keznel legyenek. A haztetot kemlelve megjegyzem - En jobb szeretem a magaslatot - mondom es nezek kicsit kerdoen a tobbiekre, hogy a biztonsag vagy a gyorsasag szamit, azaz valljunk e szejjel a haz optimalisabb atfesulese miatt.
Mindenesetre az ablakokig a tobbiekkel megyek, probalok belesni az egyiken, mikozben erosen fulelek is, meghallok e valamifele neszt ami arra utalna hogy a haz megsem olyan ures amilyennek tunik

In reply to Finn O Fearghail (msg # 205):

Mialatt a társaság azon hezitál hogy földszint vagy emelet, közelebb haladtok a bejárati ajtóhoz, miközben Malachy és Finn valami nagyon halk, de folyamatos, monoton zajra lesznek figyelmesek. Ha befülelnek a bejárati ajtón, akkor felismerik, hogy mi lehet ez a nagyon halk, de ciklikus zaj: horkolás, valaki erősen horkol a házban.

In reply to The Storyteller (msg # 206):

Ha valaki ennyire horkol, akkor azt nem lesz nehéz meglepni.
Óvatosan kinyitom az ajtót - ha nyílik - és bemegyek.

Ha nem lehet ezt megtenni, a társaimra várok, elvégre én maximum berúgni tudom az ajtót.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 207):

Malachy rápróbápkozik a földszinti bejárati ajtóra, ami mögött a horkolást hallja, de csalódnia kell, zárva van az ajtó.
Lockpickinges karakterek előnyben :)

Az ajto melle simulok, aztan mikor latom hogy be van az zarva csendben intek. Elrakom toreimet, kicsit atrendezem a felszerelesemet hogy a kulonbozo kellekek konnyen elerhetove valjanak es odagugolok az ajto ele. Csendben es hatarozottan dolgozva atforditom a zarnyelvet, majd ujra toroket huzva intek Malachynak mintegy elozekenyen eloreengedve. Az utobbi orakban megtanultam mar, hogy a doktor szivesen rohamozik szinte vakon es nem szivesen lennek igy kozte es leendo celpontja kozott.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 209):

Nem rohamozok vakon, ezt honnan veszed? o.O

Bólintok Finnek, majd az ajtót lassan és fokozatosan kinyitva - minden nyitó mozdulat előtt az éppen rendelkezésre álló résen át bekukkantva - feltérképezem a terepet.
Ha horkol az illető, meglephetjük. Finn a tőreivel kifejezetten alkalmas volna arra, hogy kellemetlen ébresztőben részesítse a célpontot...de mivel folyton előreenged ezért rögtönöznöm kell.

Veterán exkatonaként azonban ez nem okoz számomra gondot, csak sajnálom, hogy ilyen képzetlen társaságon múlik az életem és a küldetés sikere.
This message was last edited by the player at 15:52, Sat 04 June 2016.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 210):

Malachy, miután szeme hozzászokik a sötéthez, egy üres folyosót lát, amiből ajtók nyílnak.
A horkolás egy nyitott ajtójú baloldali helységből hallatszik.
Ha a katonaorvos továbbmegy (a többiek gondolom követik?) és bepillant oda, akkor egy szoba látványa fogadja, ahol egy heverőn alszik a horkoló egyén. Innen még nem látszik, hogy ki ő.
Ekkor a földön egy apró lény nagyot fújtatva toppan az angol veterán és a többiek elé......
Spirit-próbát kérek, akinek nincs meg annak Stealth-próbát is.

Halk leptekkel lepek be Malachy utan, ha valaki vampirokra akar vadaszni, annak mindenre fel ekll keszulnie, barmikor csapdaba setalhat. Meg ha a vampirok nem is horkolnak, de attol meg siman csapda lehet a dolog.
A leny hirtelen megjelenese igy nem lep meg, gyorsan korbelesek mi is az, megszunt e a horkolas, es felkeszulok, hogy ha kell akkor toreimet belevagjam ha valami veszedelmes allta utunkat.

Én megállok az ajtóban és a folyosót biztosítom, nehogy valaki, netán' valami meglephessen minket amíg a szobában ügyködünk. A sötétség nekem ugyebár nem akadály...

17:09, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 3,14 using 1D4,1D6, rerolling max with rolls of 3,(6+6+2)14.  Spirit.

Általában nyughatatlan, hirtelen természet vagyok így magam is meglepem azzal, hogy a lény megjelenése nem zökkent ki, vagy nem annyira, hogy annak beláthatatlan következményei legyenek.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 214):

Ösztönösen Malachy és Finn maga elé kapja, amije van, de a következő pillanatban nagy megkönnyebülés, egy kis mérgelődéssel keverve lesz úrrá rajtuk, amikor felfedezik, hogy csak egy szintén megijedő macska volt, a fújtatva eléjük toppanó lény, aki ezután megnyugszik és dorombolva barátságosan hozzádörgölőzik a doki lábához.
Biztosan most kelt fel a jószág és megijedt álmából kelve.
A horkoló lény látszólag mit sem észlelt az iménti közjátékból, megszakítás nélkül ütemesen továbhorkant a kanapén. A vaksötét miatt továbbra sem lehet kivenni, hogy ki lehet az.
Talán ha közelebb menne valaki....................annyi biztos, hogy egy testes, de nem túl hosszú lény fekszik a heverőn.

In reply to The Storyteller (msg # 215):

Megcirógatom a cicust - amelyik úgy fest nem lepődik meg egy pestisdoktor maszkot viselő idegenen, fura - aztán közelebb somfordálok a horkoló alakhoz, hogy meglássam végre.

Igyekszem nagyon halkan lepdelni es ugy haladni, hogy a horkolo leny sose keruljon MAlachy takarasaba igy szukseg eseten hasznalhassam dobotoreimet, de elindulok kicsit korbejarni a szobat, nehogy csapdaba fussunk. Rejtozkodhet akarki vagy akarmi a kornyeken csak arra varva hogy mikor megyunk botor modon az agyhoz hogy aztan nekunk essen.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 217):

Ahogy Malachy és Finn közelebb megy a kanapéhoz, látja, hogy egy idős hölgy szundikál benne ütemes horkolásokkal kísérve. A helységben lévő használati tárgyakból ítélve ő lakhatja a szobát. Nem tűnik félelmetesnek, talán túlzott volt a nagy óvatoskodás.

Brunswick tűnik a legalkalmasabbnak arra a feladatra, hogy egy álmából felébresztett idős nővel társalogjon.
Hogy nem tűnik veszélyesnek semmit nem jelent. A sötétség szolgái bármilyen arcot felölthetnek. Persze talán csak egy idős nővel állunk szemben.

Tovább osonok, hogy a nő másik oldalára kerüljek, ha felébred ne én legyek az első akit meglát.

Beállok úgy a nyitott ajtóba, hogy kifelé és befelé is tudjak figyelni, majd megnézem magamnak az idős hölgyet, avagy hölgynek látszó kreatúrát. "Legalább valami hasznát veszem az átkozott szemeimnek" - gondolom morózusan.

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 220):

A gróf átkozott szemeinek, ami néha borzalmas fájdalmat okoznak neki, most jó hasznát veszi. Tisztán látja a sötétben, mert az ő szemei képesek erre, hogy egy idős, kontyos hölgy, olyan hatvan év körüli, fekszik a kanapén. Betakarózva, szemei előtt szemkötővel, hangosan horkolva alszik. Más nincs a szobában. Az éjjeli szekrényen fésű, gyógyszeres kapszulák, éjjeli lámpa és egy biblia, könyvjelzővel.

Intek a gfórnak, hogy legyen már oly kedves és ébressze fel a hölgyikét.

Vagyis rámutatok a grófra, aztán a nőre, majd kinyújtott tenyérrel intek párat a plafon felé, így mímelve a felébresztést.

Értetlenül meregetem a szememet Thomsonra, nem igazán értem, hogy mit akarunk egy alvó nénikétől, de arra gondolok, hogy hátha ők jobban tudják, hogy kit vagy mit keresünk. A balkezes pisztolyomat elteszem, jobb kezemet pedig a hátam mögé rejtem a másik S&W-nal együtt, úgy ébresztem balommal a hölgyet: finomat megpaskolom a vállát és fojtott hangon suttogok: - Asszonyom, ébredjen!
This message was last edited by the player at 11:43, Fri 17 June 2016.

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 223):

Az idős hölgy a gróf ébresztgetésére, abbahagyja a horkolást, felemeli a szemkötőjét, majd felül a kanapén és körülnéz. Mintha lassított felvétel lenne, úgy teszi ezt meg. Látszik rajta, hogy még nem tudja, hogy ki ő és hol van.
De már lassan kezdi felfogni, ahogy hol az egyik, hol a másik idegenre néz és kezd sikításra görbülni a szája.............................

In reply to The Storyteller (msg # 224):

Megpróbálom villámgyorsan befogni a száját és - miközben ébredezett, levettem a pestisdoktor maszkom - megnyugtatónak szánt hangon közölni vele ittlétünk okát.

- Ne sikítson! Nyomozók vagyunk és úgy tudjuk az itt lakó férfit meggyilkolták. Kérem nyugodjon le és segítse a nyomozásunkat azzal, hogy válaszol néhány kérdésre.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 225):

A befogott szájú hölgy pár másodpercig küzd Malachy szorításában, de úgy látszik fel fogta a szavak jelentését, mert utána abbahagyja az ellenállást és megnyugszik. A doki elérkezettnek látja a pilanatot, hogy óvatosan elvegye a hölgy szájától a kezét. Ahogy megtette, rákezd a házinéni csodálkozva
Az albérlőmet meggyilkolták!!! Az lehetetlen. Még az este nagyon is élt. Mindig hancúrozik ilyenkor valami cafkával az emeleten. Most éjszakai is ezt tette, de hálistennek már abbahagyták a zajongást. Most nagyon elmerült a fertő mocsarában a fiatalember, mert három hölgyet is idehozott nekem és nagyon sokáig fajtalankodtak, vagy a Jóisten tudja mit csináltak. Ej, ej Pokolra fog kerülni a fiatalúr, pedig jóravaló ember ő, kár érte. Inkább templomba járna, ahelyett, hogy folyton paráználkodik.
vetti a keresztet magára az idős hölgy.
This message was last edited by the GM at 10:54, Sun 19 June 2016.

In reply to The Storyteller (msg # 226):

Előveszek egy kis jegyzettömböt és jegyzetelést mímelve figyelem a hölgyet. Fontos az inkognitó.

- Értem hölgyem. Legjobb tudomásunk szerint Phil Belsson - az elhunyt - itt lakik, mivelhogy ez a Bishop utca 6. Ezek szerint több bérlője is van?

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 227):

Az idős hölgy nemet int a fejével
Nincs nekem más bérlőm, csak a fiatalúr. A kűlönbejáratú emeleti szobát bérli tőlem. Bár ha előre tudtam volna, hogy ilyen kicsapongó természetű, akkor biztosan nem adom ki neki.
Aztán fel kapja a fejét
De valami tévedés lehet, nem halt ő meg. Nagyon is egészségesnek tűnt. Ma este nem egy mint máskor, hanem három, khm..........hölgyet vitt fel magához és egész éjszaka, khm....hangoskodtak, ha értik, hogy mire gondolok.
mosolyodik el szégyenlősen elpirulva a házinéni.

In reply to The Storyteller (msg # 228):

- Igen, ezt mondta már.
Ha nem okozna gondot a dolog, beszélnék Belsson úrral. Ha megbizonyosodunk róla, hogy jól van, a hatóság félrevezetéséért a törvény kezére kell adnunk a bejelentőt.

Mutatná az utat Mr. Belssonhoz? Köszönöm.

Amennyiben a hölgy elindul, hogy mutassa az utat én udvariasan bólintok felé, s szabad kezemmel kissé megemelem a kalapomat. Ezt követően úgy helyezkedem, hogy a nénikét szemmel tudjam tartani, míg a társaim a környezetre ügyelnek én inkább a házinénit figyelem; lehet, hogy csak beképzelem, de valami rossz érzés gyötör az üggyel kapcsolatban.

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 230):

A házinéni nagy nehezen feltápászkodik. Látszik, hogy nagyon nincs az innyére, hogy éjnek évadján mutassa az utat az "idegeneknek".
Osztán valóban a rendőrségtől vannak-e az Urak?! Csak mert hivatkozni erre, hogy a hatóságtól vannak, meg rátörni az ajtót a békés polgárokra ugye bárki tud. Mutatnának valami jelvényt vagy papírost?
zsörtölődik az idős hölgy magában, de ennek ellenére felvesz egy köntöst, magához vesz egy lámpást, és kivezeti a csapatot, a házon kívülre. Ott magasba emeli a lámpást, ami megvilágítja a külső lépcső alját, ami felvezet a különbejáratú emeletre.
Ott a lépcső tetején van a bejárati ajtó, ami az albérlőm emeleti szobájába nyílik. De ősszintén szólva, nem tudom, hogy itthon van-e, mert még elalvás előtt, ami már a khm.........nagy zajok után volt, hallottam valakit lemenni a lépcsőn és távozni. Ennek ellenére csendes motoszkálást még továbbra is lehetett hallani az emeletről. Ha nem baj, akkor én nem mennék fel oda, mert már nehezemre esik, ilyen későn lépcsőt másznom. Na akkor a viszontlátásra, én mentem. Ha esetleg még kellek, akkor inkább kopogjanak, mint hogy ajtóstul újra meglepjenek alvás közben.
Azzal, ha nem tartóztatja fel senki, akkor a házinéni otthagyja a társaságot a lépcső aljában és bemegy a földszinti ajtón és jól bezárja maga után.

In reply to The Storyteller (msg # 231):

- Köszönjük a segítőkészségét a Királynő nevében asszonyom. Békés álmokat kívánok.

Nem kezdek magyarázkodni az mindig gyanús, a határozott fellépés viszont jól illik a "hatóság" embereihez.
Inkább megvárom míg távozik, majd újra felöltöm hadfelszerelésem, nevezetesen a pestisdoktor maszkot, bár most ellenőrzöm a gyógyfüveket a csőrben, már rég tettem ezt. Úgy érzem még mindig kellően intenzív az aromájuk ahhoz, hogy ne kelljen cserélni, úgyhogy elégedetten szíjazom a fejemre az ormótlannak tűnő, de amúgy a látásban és a mozgásban egyáltalán nem akadályozó alkalmatosságot.

Az idos asszonyt gyanakodva vizsgalom, de nem tunik ugy mint aki csak embernek alcazott szornyeteg lenne, viszont amit mesel az gyanus. Ha a Belsson meghalt akkor a demonok korabban erkezhettek mint mi, vagy vampirok koltoztek be az uresen maradt lakasba. Ha pedig o van itt es csak eljatszotta a halalt... Nos mindenesetre nem art ha ovatosan cselekszunk.
Miutan az oregasszony eltunt intek a tobbieknek - Felosonok es megprobalok belesni, keszuljetek, valoszinuleg komoly ellenallasra szamithatunk - mondom majd egy gyors ima elmormolasa utan dobotoroket huzok es elkezdek puha leptekkel elindulni felfele a lepcson. Ha gond nelkul felerek probalok belesni ha van valami ablakszeru vagy hallgatozni picit, illetve felmerem lenne e esely a tetore felkapaszkodva valamelyik ablakon keresztul bejutni.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 233):

Finn fellopakodik a lépcsőn. Néha meg-megáll egy pillanatra, de nem hall semmilyen zajt, ezért továbbmegy.
A lépcső tetején, az ajtó előtt meggondolja magát és inkább felmászik a tetőre és onnan kukkant le, beleselkedve az ablak résein.
Elég pászosak a zsalugáterek, alig lehet látni valamit.
Bent egyébként is sötétség van, nem lát szinte semmit az ifjú vámpírvadász, csak egy nagy baldachinos ágyat??? és egy valamit ábrázoló festményt a falon, mellette talán egy polcot.
Ha be akar jutni Finn az ablakon, akkor egy sikeres Lockpicking próbát kérek tőle!

A tetorol logva megprobalom megpiszkalni az ablakot, hogy ki birjam nyitni es besurranhassak. Lopva atellenorzom elotte a felszerelesemet, a szentelt viz es a rozsafuzer is a helyen van.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 235):

Finn addig addig ügyeskedik, amíg sikerül neki annyira megemelni az ablaktáblákat, hogy megfelelően kitámasztva becsusszanhat a keletkező résen.
Egy viszonylag tágas szobában találja magát, már amennyire ki lehet venni a sötétben. Jobbról a bejárati ajtó, szemből két mellékhelységnek a bejárata, közte egy festmény a falon. Balról egy kis könyvespolc és egy díszes baldachinos ágy.........amiben mintha lenne, valaki vagy valakik???........és ekkor az ágy másik végén lévő éjjeliszekrényen feltekeri valaki a petróleum lámpás fényét, ami eddig egy bura alá volt elrejtve.
Szolid fény támad a szobában. Az ágyból három ledér öltözékű hölgy kászálódik ki, egy vörös, egy szőke és egy barna hajú. A vörös hajú már előrébb jár kezében a petróleumlámpást eddig takaró fémburával, már majdnem kimászott az ágyból.
Hát maga meg kicsoda? Azt hittük Phil jött vissza, hogy..........khm........további gyönyöröket okozzon nekünk
A vöröshajú enyhe számonkéréssel a hangjában megszólal, miközben lecsúszik rajta a ruha, amit eddig a kezével magához foghatott, feltárulkozva a hölgyemény világias, de cseppet sem megvetendő testi szépsége (mellei és szemérme), ami láttán, az ifjú vámpírvadász nagyot nyelve elpirul.

A fejlemenyek meglepeteskent ernek, a, khm, holgyek viselkedese kisse sokkol, tudom hogy vannak ilyen nszemelyek, de jobbara igyekeztem eddig kerulni oket. A masik lehetoseg, hogy demonok akik probaljak halhatatlan lelkemet a pokol melysegeibe huzni. Nagyot nyelek es igyekszem picit masfele nezni, egyik lehetoseg sem tul kellemes. A csuklom kore tekert rozsafuzer keresztjet a kezembe csusztatom, hogy a megszentelt kereszt rideg nyugalmabol erot tudjak meriteni. Talan tul sokaig is huzodik a csend, de tudom, hogy orokke nem huzhatom, probalom felmerni merre lehet az ajto, az ablak a hatam mogott, szorult helyzetbe kerultem es lehet menekulnom kell, de igyekszem nem szegyent hozni a rend nevere - A lenti asszonysag kuldott, hogy nezzem meg minden rendben van e a berlovel - nyogom ki vegul ami nem teljesen hazugsag, de azert belevorosodnek a fuleim. Nagyjabol ezt mondta az oreg neni, de nem tetszik meg igy se hogy titkolnom kell a celomat - Mr Belsson merre van? -

Én az ajtón lépek be miután hallom, hogy Finn beszédbe elegyedik a bentiekkel.
Elég fenyegetően nézhetek ki a maszkommal, karomra erősített Ripper karmokkal.

Mikor meglátom, hogy nincs baj, akkor a karmokat visszacsúsztatom a helyükre.

- Üdv hölgyek.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 238):

A hölgyeken nem látszik idegesség a furcsa körülmények ellenére sem.
A szőke, hosszú hajú lány is kimászik az ágyból. Róla ugyan nem esik le, a hirtelen magára húzott lepel, de ennek ellenére a vékony átlátszó anyag miatt, az embernek olyan érzése támad, mintha a vörös hölgyeményhez hasonlóan, ő is meztelen lenne. És még milyen fejedelmi domborulatokat sejtet az az aligsemmi anyag.........
Mr. Belsson? Á ő csak leugrott egy kicsit a kikötőbe. Azt mondta, hogy egy nagyon fontos találkozója lesz valakivel, de nemsokára visszajön.mondja a szőke "ciklon" mosolyogva, miközben egy lefegyverző mosolyt ereszt meg a doki felé.
Igen addig mi lenne, ha kényelembe helyeznék magukat és mondjuk innának egy pohárka frissítőt? ezt már a kontyban hordott barna hajú lány mondja kajánul a társaságra kacsintva, a teáscsészés tálca felé haladva félúton, miközben egy kigombolt férfiingben ki kikel az ágyból, amiből kackiásan elővillanak a festőien szabályos mellei, dacolva mindenféle gravitációval, ezt még kiemeli, hogy ezen kívül nem visel semmilyen más ruhadarabot.

Ahogy társaim becsoportosulnak az ajtón és beszélgetni beszédbe elegyednek a ledér öltözetű hölgyekkel, kissé meghökkenek; jómagam nemigen forgok ilyen társaságban, nem tudom, hogy miképpen reagáljak. A pénzért kapható nőkkel kapcsolatos tapasztalataim roppantul limitáltak, de amikor azt érzem, hogy a tarkómon az összes hajszál az égnek mered úgy sejtem, hogy valami nincsen rendben. Talán a hölgyek kihívó viselkedése, vagy a kacér nyugalom, nem is tudom biztosan, ám hallgatok a belső hangra, s nem lépek a szobába. (Arról nem is beszélve, hogy ha valahogy híre megy, igen nehezen magyarázom ki Stellának, hogy mit kerestem ilyen társaságban) Jobb kezemet a S&W-nal továbbra is a hátam mögött tartom, bal kezemmel pedig megbököm a kalapom karimáját, majd összehúzott szemmel végigmérem a szobát és a benne tartózkodókat.
- Timeo Danaos et dona ferentes... - mormolom halkan Finn-nek és Malachynak.
This message was last edited by the player at 14:55, Tue 12 July 2016.

Ahogy a nok kezdenek kikaszalodni az agybol gyakorlott szemmel felmerem a szobat, menekuloutakat es lehetosegeket keresve mikozben a csuklomra rogzitett rozsafuzert elengedem hogy a szwent jelkep megvedjen barmik is legyenek ezek es a masik kezemmel elohuzom a szenteltvizes palackot hogy ha valamelyik megtamadna ra tudjam lottyinteni a folyadekot.
- Azt hiszem nem maradhatunk, surgos dolgunk van ugye megertik - mondom es oldalazok a kijarat fele mikozben igyekszem nem levenni a szememet roluk.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 241):

Finn és Gabriel azt veszik észre, ahogy telnek a pillanatok, a hölgyek arcán csalódottság ütközik ki, mikor megértik, hogy itt most nem lesz hancúrozás és elsápadnak a visszautasítástól. Még a vér is kiszáll az arcukból, szemfogaik megnőnek..................
Igen Finn megérzése beigazolódott, vámpírokkal álltok szembe.
Ezalatt a vámpírvadász felméri a menekülési lehetőségeket (eközben szeme megakad a fal mellett álló festményen, amin egy elegáns középkori talán francia főméltóság pózol, a "Phillip de Bell" alárással) és végül úgy dönt, hogy kioldalazik a gróf mellé, a bejárathoz és (gondolom) Malachy is ezt teszi.
Dobjatok-húzzatok kezdeményezést! És mindenki döntse el hogy mit szeretne cselekedni!

- No jól van urak, elég a futásból. Vámpírokat kell ölnünk!

Egy mozdulat csupán és Ripper karmaim máris harcra készen merednek a vámpírnők felé.

17:31, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson drew the single card: 4C using a deck of 52 cards.  Kezdemény.

Nem tudom a többieknek elegük van e abból, hogy mindenki elől elfutnak, ha nincs, én harcolnék. Szerintem úgy járnánk jobban, ha egyszerre támadnánk egyet, miközben védekezünk a másik kettővel szemben.

Nem lep meg tulsagosan hogy vampirokkal kerultem szembe. Nem eloszor tortenik meg, de egyszerre harom.... Csak egy dolgot tehetek rabizom magamat a Mindenhatora. Bar ahogy mondjak segits magadon es Isten is megsegit.
Egyik kezemben a szentelt vizes flaska, a masikban fakaro es a rozsazuer a csuklom korul. Lehetne rosszabb is - Az Ur az en pasztorom, nem szukolkodom... - kezdek bele egy imaba majd egy hirtelen mozdulattal utjara bocsatom fegyverzetemet. Ha az Ur megsegit vagy ha a tarsaim harcoltak mar ilyen lenyek ellen meg akar tul is elhetjuk.

- Vámpírok! - kiáltom fojtott hangon, nyilván teljesen feleslegesen, de az önkéntelen kiáltásra nincsen befolyásom. Hirtelen meghökkenésembe nem sok értelmes dolog jut eszembe, csak az, hogy mielőtt le kell számolni a vérszívókkal. Ennek szellemében cselekszem és rálövök a legközelebbi szörnyre. "Hamar kiderül, hogy a társaimat milyen fából faragták" - ötlik fel bennem a gondolat, miközben meghúzom a S&W ravaszát.

14:08, Today: Count Gabriel Brunswick rolled 5 using 2d6, rerolling max with rolls of 4,1.  sebzés, normál skuló.
14:08, Today: Count Gabriel Brunswick rolled 6,1 using d6+2,d6, rerolling max with rolls of 4,1.  shooting marksmannal.
14:06, Today: Count Gabriel Brunswick rolled 2,1 using d8-2,d6-2, rerolling max with rolls of 4,3.  paraszttudás :).
12:58, Tue 19 July: Count Gabriel Brunswick drew the single card: 9C using a deck of 54 cards.  kezdődik.
This message was last edited by the player at 12:14, Thu 21 July 2016.

10:28, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 13,4 using 1D8,1D8, rerolling max with rolls of (8+5)13,4.  Sebzés.
10:28, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 6,11 using 1D8,1D6, rerolling max with rolls of 6,(6+5)11.  Támadás legközelebbi vámpírra.

- Ad maiorem Dei gloriam!

Kiáltom szent haraggal, majd a felém legközelebb eső vámpírt megpróbálom a ripper karmaimmal felnyársalni. Elsősorban azért, mert ha szerencsém van és jó helyre tudok szúrni, reményeim szerint ezzel jobban lebénítom, mint ha - számára - gyorsan gyógyuló vágásokat ejtenék rajta.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 246):

Finn a szenteltvizes flaskával szembelocsolja a közeledő vörös hajú némbert, aminek következtében sisteregve, sósavként kezdi el marni annak az ábrázatát. Pillanatok alatt lefoszlik róla a hús és így nem nyújt valami épületes látványt, egy halálfejű csontváz néz farkasszemet az ifjú vámpírvadásszal, elhaló női sikoly kíséretében.
Finn elérkezettnek látja az időt, hogy démon felé dobja nagy erővel a kezében lévő karót, hogy annak a szívében álljon meg rezegve, felnyársalva azt, de a csontvázfejű teremtmény összeszedi magát és az utolsó pillanatban, mint a legyet röptében, tenyerét összecsapva elkapja a kihegyezett karót, pont a mellkasa előtt. Csak éppen a hegye szúródik a húsfoszlányos bordák közzé, nem menve tovább. Az egykori, szebb napokat is látott, vörös némber bosszúsan oldalra hajítja a fakarót, ezzel pillanatnyi időt adva Finnek, hogy megint ő cselekedjen előbb.
Gabriel rálő a kezében lévő stukkerral a szőke hajú ragadozóra, obszcén módon lyukat fúrva,
annak a formás keblébe. A szőke bestia gonosz vigyorral elmosolyodik és egy megrovó, ejnye-bejnye mozdulatot tesz a teste előtt a mutatóujjával.
Hát igen a grófnak leesik, hogy a köznép azt tartja, hogy a lőfegyverrel igen kevés kárt lehet tenni a vámpírokban, kivéve, ha valami speciális lőszert használ az illető.
A vámpírnő egy pillanat alatt átszelve a távolságot Gabriel képébe mászik a hosszúra nőtt körmeivel, a nemes szemeit keresve, hogy kikaparja az üregéből, de a nemes résen van és
még ép távol tudja tartani a szőke démont az arcától, megmentve saját szeme világát.
Malachy-t is heves rohammal letámadja a barna hajú némber, a doktor azt tervezi, hogy maga elé tartja a ripper karmait, hátha az a saját lendületével felnyársalja magát.
Számítása fényesen bejön. A ripper karmok, mint a kés a vajon, úgy hatolnak be
a vámpírhölgy testébe. A barna hajú démon egy pillanatra mintha nem értené a dolgot, buta
arckifejezéssel bámul a doki arcába, majd utána rohamosan öregedni kezd, haja kihullik,
bőre viszafonnyad a testéről, majd a csupasz csontváza is porrá omlik pillanatok alatt.
Új kör. Újabb kezdeményezést kérek mindenkitől. És, hogy pörögjünk, támadást és sebzést is. Ha valaki trükközik valamit, természetesen azt is megírhatja. Már csak 2 vámpírnő maradt. Jók az esélyek :)

Remenyeim hogy a szenteltviz eleg lesz korainak bizonyultak - Fuves legelokon nyugtat engem, es csendes vizekhez terelget engem - mormolom az ima szavait mikozben elorantom maradek ket karomat, de elsosorban igyekszem tulelni a tamadasat, remelni hogy hibazik es az az en iranyomba billentheti a merleget igy csak egy gyenge dupla dofesre futja erombol.

23:27, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 7,2 using 1D8,1D6.  Sebzés.
23:27, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 6,4 using 1D8,1D6.  Támadás legközelebbi vámpírra.
23:26, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson drew the single card: QH using a deck of 54 cards.  Kezdemény.

A siker felett érzett örömöm nem akadályoz abban, hogy azonnal folytassam a támadásom. Elsősorban a szétmart arcú szörnyeteget választanám, de ha a társa közelebb van, őt fogom célba venni.
Bonyolult manőverbe nem kezdenék. A lény fejét megpróbálom levágni, ha sikerül jó, ha nem, akkor más nem marad, próbálok védekezni.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 249):

- A szőkékkel mindig csak a baj van... - vicsorgok a vámpírra, majd bal kézzel előkapom a hideg vaslövedékkel megtöltött S&W-t és közvetlen közelről rásütöm. Ha lehet, akkor ugyanekkor hagyom, hogy a jobbomban lévő revolver a földre hulljon; úgy fest, hogy sok hasznát úgysem venném és csak akadályoz a védekezésbe.


00:19, Today: Count Gabriel Brunswick rolled 12 using 3d6, rerolling max with rolls of 2,5,5.  sebzés cold iron.
00:18, Today: Count Gabriel Brunswick rolled 4,8 using d6,d6, rerolling max with rolls of 4,(6+2)8.  shooting-kapáslövés+markman.
00:16, Today: Count Gabriel Brunswick drew the single card: 9H using a deck of 54 cards.  kezdi 2.kör.
This message was last edited by the player at 22:25, Sun 24 July 2016.

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 250):

Malachy diadalittasan a legközelebbi hölgy(szörny)emény felé veti magát, aki a gróffal hadakozó szőke démon lesz, hogy egy ripperkaromcsapással megszabadítsa a fejétől, ezt a bestiát, de utolsó pillanatban vagy a hölgy nőiessége vagy az aggodalom, hogy Gabrielben is kárt tehet, alig észlelhetően, megremegteti az imént még halálbiztos kezet, ami így a szőke fej helyett, annak vállán szánt végig. Tigriscsíkokra hajazó párhuzamos mély sebeket ejtve rajta.
A szőke vámpírnő még mindig Gabriel arcát szeretné szétkarmolni, de a gróf sikeresen távol tartja magától, és a
 A szőkékkel mindig csak a baj van... - szöveggel rávigyorog a vámpírra, majd bal kézzel előkapja a hideg vaslövedékkel megtöltött S&W-t és közvetlen közelről belelő a hölgy arcába, eltorzítva a szép női arcot, egy mély bemeneti sebbet ejtve a feje közepén.
Ettől a szőke bestia kicsit alábbhagy a gróffal való dulakodás hevétől, láthatólag megzavarodott egy kissé.
Finn előrántja a megmaradt két karót és a halálfejüvé avanzsált, egykori szebb napokat látott vörös szépség felé döf velük, de bestia megússza pár felületi szúrással.
Sőt ettől magához tér az iménti tétlenkedésből és Finn képébe mászik, hasonlóan Gabriel ellenfeléhez, ő is összeakarja karmolni Finn "lágyabb részeit", de az ifjú vámpírvadász még elég fürge ahhoz, hogy elkerülje a hosszúra karomszerű körmökkel való találkozást.
Új kör. Újabb kezdeményezést, támadást és sebzést kérek mindenkitől. Illetve mindent ami számíthat.

Eppen felre tudok hajolni, ha nem lennek edzesben talan az arcomat vittek volna le azok a karmok. Mikozben a zsoltart mormolom tovabb egy meg Dublinban az utcan osszeszedett mozdulattal alacsonyan indulok majd mindket kezemmel felfele dofok a teremtmeny szive fele remelve hogy serulesei elegge lelassitjak, hogy ne tudjon kiterni.
- Lelkemet megvidamitja, az igazsag osvenyein vezet engem az o neveert. -

In reply to The Storyteller (msg # 251):

- A sagittis Hungarorum libera nos domine! - kiáltom izgatottan. Fogalmam sincsen, hogy miért éppen ez a latin idézet jut eszembe, valószínűleg a harc forgatagában nem tudok kellően koncentrálni és ez bukkan fel elmémben, mivel anno sokat olvastam a témában - Hadnagy, végezz a bárcás piócával; ha megkarmol, sose' magyarázom ki otthon... Majd átdobom a S&W-t a jobb kezembe és ismét rálövök a szörnyeményre.

16:02, Today: Count Gabriel Brunswick rolled 12 using 2d6, rerolling max with rolls of (6+4)10,2.  sebzés cold iron.
16:00, Today: Count Gabriel Brunswick rolled 4,1 using d6+2,d6, rerolling max with rolls of 2,1.  REROLL shooting+marksman, benny hill help me.
15:58, Today: Count Gabriel Brunswick rolled 5,1 using d6+2,d6, rerolling max with rolls of 3,1.  shooting+marksman.
15:54, Today: Count Gabriel Brunswick drew the single card: 9D using a deck of 54 cards.  kezemény 3. kör.

Még, hogy a magyarok nyilaitól...

Gondolkodom el egy pillanat erejéig, aztán úgy döntök elég lesz a latin idézetekből, eddig sem azokkal sebeztük az ellenfeleinket, hanem a fegyvereinkkel. Egyébként is szürreális dolognak érzem, hogy mindenféle szólásmondással kápráztassuk el ellenfeleinket. A csaták forgatagában emlékeim szerint csak a parancsszavaknak, a hangjelzéseknek és a sérültek halálsikolyainak jutott hely.
Úgyhogy gondolatom tett követi és megpróbálom ismét lefejezni a szőke bestiát.


10:54, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson drew the single card: 7S using a deck of 54 cards.  Kezdemény.
10:54, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 6,6 using 1D8,1D6.  Sebzés .
10:54, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 7,4 using 1D8,1D6.  Támadás a szőke vámpírra.
This message was last edited by the player at 08:59, Tue 26 July 2016.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 254):

Finn minden tudását összeszedve mindkét kezével egyszerre alulról felfelé döf a vörös szörnyeteg szíve felé. Próbálkozását siker koronázza, mélyen belefúródnak a karók a teremtmény
mellkasába, talán meg sem állnak az átkozott szívig.
A vörös bestia megrázkódik, majd lefoszlik róla a maradék hús is és porrá omlanak a csontjai.

Gabriel átdobja a S&W-t a jobb kezébe és ismét belelő közvetlen közelről a szőke szörnyeteg arcába, jó nagy adag húsdarabokat szakítva ki az arcából, kb. ekkor érkezik hátulról Malachy és széles csapással lefejezi a vámpírnőt. A fejetlen torzó meginogva földre hull, az előtte már lerepült szőke üstök után. A földön pillanatok alatt oszlásnak indulnak és végül porrá omlanak a maradványok.

Csend költözik az emeleti szobába, melyet pillanatok múlva a házi néni alulról való dübögése
szakít csak meg:
Hagyják már abba a zajongást fent!!! Éjszaka van!!! Szeretnék már békében aludni!!!! Látom már hogy maguk sem különbek, mint a zűllött fiatalúrfi.

Amint a karok a szornyeteg szivebe szaladnak korbelesek majd halkan befejezem a zsoltart. - Meg ha a halal arnyekanak volgyeben jarok is, nem felek a gonosztol, mert te velem vagy - a karokat visszarakom a helyukre keresztet vetek gyorsan es megkeresem a harmadik karot is csak azutan fordulok a tobbiek fele. - Ez csapda volt - mondom ki a nyilvanvalot - Ki tudja mikor jon aki a csapdat allitotta ugyhogy gyorsan nezzunk at mindent - majd magam is nekilatok atfesulni hagytak e barmit a vampirok
This message was last edited by the player at 23:23, Tue 26 July 2016.

- Rendben. Megnézem milyen szervek nyerhetők ki a lényekből. Ha van olyan, ami használható, szívesen megműtelek titeket.

Azzal gyorsan átnézem a tetemeket, mielőtt elvesznének az értékes szervek. Ugyan az én rendem nem szokta túlzásba vinni a ripperműtéteket, de annyira nem is puritán, hogy elutasítsa a gonosz elleni harc egyik legütőképesebb módszerét.

00:07, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 5,3 using 1D8,1D6, rerolling max with rolls of 5,3.  Knowledge (Rippertech) [Smarts].

Nem tudom hányszor kell dobni a három vámpírtestre, ezért egyet dobtam.

Amint végeztem, igyekszem besegíteni a keresésbe is, ha még van értelme, mert mondjuk a társaim nem végeztek.

00:08, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 6,3 using 1D8,1D6, rerolling max with rolls of 6,3.  Notice.
vagy
00:08, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 4,5 using 1D8,1D6, rerolling max with rolls of 4,5.  Investigation.
amelyik kell ide. Kidobtam mindkettőt, hogy ne tartsam fel a sztorit.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 257):

Malachy nagy igyekezettel próbálja lehajolva megmenteni a vámpírok testrészeit (szívét vagy agyát, esetleg karmát, stb.), de bármihez nyúl, mint a törékeny pergamen, porrá omlik a kezei között.
Ezek a vámpírok vagy mik, valamiért gyorsabban romlanak, mint ami természetes lenne állapítja meg magában csalódottan a doki de a vámpírporból is lehet hasznos főzetet készíteni vigasztalja meg végül magát és egy kis flaskában, aminek már kifogyott a tartalma, összegyűjti a vámpírok után maradó port.
Közben Finn átkutatja a szobát. Az ágyban valóban hancúrozás nyomait fedezi fel és az egykori örömlányok ruháit találja meg. Gönceik között előkerülnek a papírjaik is.
A vöröst Ednának, a szőkét Samanthának, a barnát pedig Betsynek hívták. Mindhárman, a lakcímük alapján, valószínűleg whitechapel-i prostik volt.
Az ágy mellett három apró, széttört üvegcse maradványait fedezi fel. Valami sós piros, folyadék volt benne...........talán vér????
Az éjjeli szekrény és a könyvespolc között egy könyv (Franciaország királyai a kora középkorban) van a földre söpörve, benne egy könyvtári belépő van könyvjelzőként használva. Az egykori ripper, Phil Bellson nevére van kiállítva a könyvtári belépő. IV. Szép Fülöp francia királynál volt betéve könyvjelzőként az oldalak között.
A többi dolog a lakásban nem tűnik lényegesnek, egyszerű legénylakás tartozékok. Talán ha a konyhában eldugott ópiumos pipát nem számítjuk, persze.
Még ami szokatlan a lakásban, az az embernagyságú, aranyozott keretes festmény a falon, ami egy nagy középkori előkelőséget ábrázol, Philipp de Belle Roi aláírással az alján. Valahogy nem illik bele ebbe a polgári lakásba, ez a kastélyokba való díszes festmény.

A konyvet gyorsan elpakolom aztan az uvegcsek fele intek - Doktor meg tudja valahogy allapitani mi lehett az uvegekben? - bar valahogy rossz eloerzetem van. Ha letezik valami szer amivel a normal emberek vampirra valtoztathatoak akkor rendemnek sokkal tobb dolga lesz mint valaha. Egy gyors pillantast megeresztek Brunswick fele is a fejemmel intek a kep fele, talan o jobban ert a muveszetekhez mint en. Mindenesetre ha lopta akkor fura hogy a falra rakta ki, ha meg nem lopta akkor akar valamifele bubajossag is lehet a dologban ugyhogy meg halkan megjegyzem - Vigyazva, ki tudja miert van ott az a kep -

Amíg társaim átkutatják a szobákat én megtöltöm mindkét S&W-t, s az ajtón kihajolva visszaordítok az idős háznéninek: - Elnézést, rövidesen végzünk, addig is igyekszünk többé nem elesni, vagy megint leverni valamit ebben a feneketlen sötétségben! Ezután visszalépek a szobába. - Valóban, ifjú ír barátom. - bólintok a gyorskezű Finnek, s a kép felé veszem a direkciót - Mindenesetre köszönöm a gyors és igen hatékony segítséget Dr. Thomson! Lám a seregben és a rippereknél jól megtanulta, hogy kell bizonyos típusú nőkkel bánni... - mondom elismerően a vámpírporral szöszölő dokinak, majd napszemüvegem felett megvizsgálom a képet; először csak pár lépésről, majd közelebbről is. Megérintem a keretet, sőt be is lesek a kép mögé. - Ki az ördög lehet ez a Philipp de Belle Roi? - töprengek hangosan.

09:31, Today: Count Gabriel Brunswick rolled 5,6 using d8+2,d6+2, rerolling max with rolls of 3,4.  comm.know. +2.
This message was last edited by the player at 07:31, Thu 28 July 2016.

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 260):

Gabriel nemesi hátterének köszönhetően ez a francia kifejezés lefordítása nem okoz gondot :
Szép Fülöp király

Aki szintén megdobta az általános műveltség próbát, annak szintúgy.

A kép megvizsgálása során nem lehet eldönteni a korát. Hogy középkori eredeti festmény vagy korabeli utánzat, hamisítvány. Ehhez szakértő kellene, mindenesetre mutatós festmény, ami bármelyik kastély nappalijában megállná a helyét. Mögötte nincs semmi, fal van, ha valaki mögénézne.

Brunswick szavaira a konyvre nezek, elidozik a tekintetem a megjelolt lapoknal. Elegge erosen kell gondolkodnom hogy a templomban taultakbol valamennyi elojojjon.
- Fulop szep kiraly - majd gyorsan a helyere pakolom a dolgokat - Szep Fulop. A konyvben is ez vot megjelolve. De miert? -

17:31, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 6,11 using 1D8,1D6, rerolling max with rolls of 6,(6+5)11. Common Knowledge Smarts+1.

- Tudod kedves grófom, egy orvosnak értenie kell a rossz vérű nők nyelvén is. Azokén főleg.

Kuncogok halkan a maszkom mögött, amitől az kevésbé tűnik vidámnak, bár gonosznak remélhetőleg  semmiképp.

- Na, a vámpírport majd felhasználom később, most lássuk mi van az üvegcsében, ez fontos lehet.

Megnézem az üvegcsében lévő folyadékot. Forgatom az üveget, nézem a folyadék miként viselkedik, milyen lehet a viszkozitása, miként törik rajta a fény, minden ami eszembe jut vizsgálat címén anélkül, hogy ki kellene nyitnom az üveget.

17:36, Today: Secret Roll: Dr. Malachy Thompson rolled 7,2 using 1D8,1D6, rerolling max with rolls of 7,2.  Knowledge (Medicine).

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 263):

Finnek előjönnek a kolostorban tanultak. Lassan emlékezni kezd, hogy az egyház is élénken emlékszik IV. Szép Fülöp francia királyra, mert ő sajátította ki magának a pápát 1309-ben, ez volt a pápák avignoni fogsága, amikor egy időre Rómából a francia Avignonba került át a pápaság székhelye. És másik emlékezetes dolog a Templomosok pere, ami az uralkodása alatt történt. A pápával karöltve felszámolták a befolyásos Templomosok Rendjét, az állítólagos, istentelen rítusok és blaszfemiák miatt, amik a Rend kebelén belül történtek.
Elkobozva a Templomos vagyonát és 1314-ben nyilvánosan megégették Párizsban a Templomos Rend utolsó nagymesterét, Jacques de Molay-t, aki a máglyán megátkozta, az ítélőit, a királyt, a pápát és a főpecsétőrt, hogy hamarosan követik őt a halálba.
Lehet megfogant az átok, mert egy éven belül mindhárom méltóság elhalálozott.
Malachy megvizsgálja a széttört üvegfiolák maradványait
Tehát csak üvegszilánkok maradtak utána!
és azonosítja a rajtuk, bennük egykor található sötétvörös folyadékot. Ez valóban, az aminek látszik. Vér. Sűrűbb, szirupszerűbb, mint általában, de akkor is vér.
Nem folyt ki a fiolákból a szőnyegre, eltűnt. Valaki kiöntötte előtte máshová, vagy megitta?, mondjuk ez utóbbi verzió elég abszurdnak tűnik első hallásra, mielőtt összetörtek a fiolák.

- Ez kétségkívül vér. Átöntötték mielőtt az üvegcse összetört. Mivel vámpírokról beszélünk legjobb tudomásom szerint akár meg is ihatták, de ez ellentmond az ismereteinknek, hiszen úgy tudni élő emberből isznak. Csak.
A lényegen nem változtat. Ez itt uraim vér.

- Fenemód furcsa, ami itt zajlik, uraim! - morfondírozok hangosan - Mi a háborodást keresnek vámpírok egy halott ripper lakásán, aki épp úgy halt meg, mint ahogy Szép Fülöp végzett a templomos vezérével? Vagy ha nem ő, akkor egy másik ripper...

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 266):

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 266):

- Nyilvánvaló. Csapda. Aki rippereket öl az számol vele, hogy a többiek az elesettek gyilkosai után erednek.
Most a vadász lett a préda. Az első lakásban egy démon várt ránk, az elől a társaim elmenekültek, nem merték megtámadni. A második lakásnál ott voltál, nekünk ez a harmadik. Örülök, hogy a vámpíroktól nem ijedt meg senki.

Szép munka volt uraim, még nem volt alkalmam megdicsérni titeket, jobb később, mint soha.

- Igazán köszönöm, Dr. Thompson! - emelem meg egy pillanatra a kalapomat - Viszont ami a tetthelyet és ez egész estés szörny-karnevált illeti, nemigen hiszem, hogy rászolgálok a kedves szavakra... leghalványabb sejtelmem sincsen, hogy mi folyik itt; úgy érzem magam, mint a vidéki rokon a nagyvárosban! - ingatom a fejemet - Ha javasolhatom, mielőbb térjünk vissza a Fekete Múzeumba, lenne pár kérdésem Reedemer ügynökhöz, s hátha ő össze tudja rakni a kirakóst!
- fejezem be a mondandómat - Feltéve, ha nincsen egy újabb helyszín, amit meg kell látogatnunk előtte, nyilván az optimális útvonalon érdemes haladnunk. - morfondírozok hangosan, s közben azon töprengek, hogy hol lehet a legközelebb kocsit fogni, mert London fenemód terjedelmes tud lenni gyalogszerrel.
This message was last edited by the player at 11:40, Fri 12 Aug 2016.

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 269):

- Még egy helyszín van.
Keressünk egy kocsist, aztán béreljük fel arra, hogy elvigyen a múzeumba, meg az utolsó helyre is.
Még napfelkelte előtt befejezzük a nyomok összegyűjtését.
A neheze pedig csak ez után jön.

Elgondolkodva, szinte ontudatlanul tapogatom meg a konyveket a csomagjaim kozott - Csak nehogy valami mellett elmenjunk. Szerintem nem kell sietni, vigyuk vissza amit tudunk, ha csapdat van idejuk allitani nekunk akkor mar ugyis boven elottunk vannak. - morfondirozok felhangosan aztan a kepre bokok - Azt visszuk? Nem tudom van e elrejtve valami nyom rajta, de ha visszuk konnyen tolvajnak neznek majd minket. - rancolom ossze a homlokomat kozben.

In reply to Finn O Fearghail (msg # 271):

Szerencséje volt a társaságnak a ház előtt sikerült elcsípni egy konflist és az meg sem áll a Fekete Múzeumig. Az utcák, már így jóval éjfél után kihaltak még Londonban is.
Ha beléptek a volt scotland yard-i épületbe, akkor a balra lévő portásfülkében a bobby egyenruhás Walker őrmester eszmél fel és fáradt tekintettel néz rátok:
-"Jó sokáig el voltak a fiatalurak, már Redeemer mester is megérkezett az esti portyájáról."
Azzal kikászálódik a fülkéjéből és odalép a társasághoz és kinyitja a Múzeum halljába vezető ajtót.
This message was last edited by the GM at 13:59, Tue 16 Aug 2016.

In reply to The Storyteller (msg # 272):

- Ezek szerint itt van, köszönöm, hogy nem kellett külön rákérdezni.

A szavaim nem csöpögnek a gúnytól, lévén tényleg örülök, hogy nem kell az álomszuszék őrmesterrel feleslegesen pazarolnunk az időnket. Bemegyek és megkeresem Redeemert.

- 'stét Walker őrmester! - bólintok oda a konstáblernek, majd határozott léptekkel haladok tovább - Igazán érdekfeszítő társalgásnak nézünk elébe, uraim; roppant kíváncsi vagyok, hogy Reedemer vajon mivel fog előjönni... remélem ezúttal semmi köze nem lesz illúziófestményekhez.  - fejezem be morózusan
This message was last edited by the player at 19:58, Tue 16 Aug 2016.

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 274):

Redeemer-t a könyvtárban találjátok. Az íróasztalnál vaskos kötet fölé görnyedve olvas egy petróleumlámpa és a monoklija segítségével. Tökéletesen elegáns zakóban van, felmerül a kérdés, hogy mikor szokott egyáltalán aludni a Lodge vezetője?!
Mikor beléptek a szobába, akkor csak egy pillanatra néz fel az olvasásból, majd rögtön lehorgasztja a fejét és tovább vizslatja a könyvet.
Á az ifjú Ripperek! Hogy halad a nyomozás? Látom Önök sem alszanak.

Eloveszem a papnal talalt naplot es konyvtari belepot, az indiai medaljat illetve Phil Benson konyvet a kiralyokrol, nomeg a masik konyvtari belepot. Sok idonk meg nem volt atolvasni oket, de remelhetoleg lesz meg ra lehetosegunk.
- Elottunk jartak Istentelen demonok es vampirok - nem reszletezem a dolgot kulonosebben csak tenyeket kozlok.

- Jelentés.
Az első nyom, amin elindultunk William Cambell néhai skót fivérem lakása volt. Ott szó szerint egy démon ugrott ki egy varázslatos ládából. Üldözőbe vettem, de a társaim nem követték a példámat, így az üldözést felfüggesztettem.

A második nyom Sikh Radjad lakása volt. Ott találkoztunk Brunswick barátommal és vesztettük el Richiet. A két esemény egy időben történt. Viszont valamilyen mentális hatás alatt álló madárraj támadt ránk, esélyünk sem volt, itt tényleg csak a menekülés maradt.

A harmadik nyom Phil Belsson után vitt minket. Itt végre valahára meg tudtunk ütközni az ellenségeinkkel. Három lotyó - szó szerint - vámpírnőt végeztünk ki.
Néhány szokatlan dolgot találtunk mindössze. Egy üvegcse, amiben vér volt, egy könyv, és egy festmény. Utóbbiak miatt tértünk vissza, tanácsadást kérnénk ugyanis.

A hangnemem annyira hivatalos, mint ha épp hadművelet közben jelentenék egy felettesemnek, hátam mögött egy zajló csatával.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 277):

A mágus figyelmesen végighallgatja a társaságot, majd félreteszi az eddig tanulmányozott könyvet és átveszi a felsorolt tárgyakat, majd kiteríti az asztalra.
Az egykori üvegcse véres darabjait megszagolja, a medált fürkésző tekintettel hosszan tartogatja a kezében, a könyvtári belépőket megnézi, a könyvekbe belelapoz és pár percig beleolvas. Majd megszólal nyugodt kimért hangon.
Démonok, elbűvölt madárraj, vámpírok.......igen viszontagságos estéjük lehetett.
Valószínűleg ez a pokolfajzat, aki "Warlock"-nak nevezi magát, áll ezen események mögött,
mint főkolompos. Ő irányítja a gonosz szörnyetegek helyi erőit. Ha sikerülne rájönni, hogy hol a tanyája, és megsemmisítenénk, akkor jelentős csapást sikerülne mérnünk a Kabalra.
Hogy mi összefüggés van a gyilkosságok között, az még számomra sem világos. Az biztos, hogy
valamilyen módon az egykori középkori Templomosok peréhez lehet valami köze, bár ennyi év távlatában ez elég hihetetlenül hangzik.
Javaslom látogassák fel a londoni nagykönyvtárat és járjanak utána, hogy mi érdekelhette ott a nem túl intellektuális beállítottságú egykori Rippereket!
És utána nézhetnének a megboldogult iparmágnás Gascoigne halálának körülményeire is Manchesterben. Egyenlőre több tanácsot nem valószínű, hogy tudok adni. De ha van még valami, akkor kérdezzenek bátran!
Összegzi a dolgokat, aztán várakozóan és néminemű fáradsággal a szemében néz a csapatra Redeemer a rózsakeresztes beavatott.

In reply to Redeemer (msg # 278):

- Nincs más kérdésem csupán annyi, hogy John és Jim Butler lakását ne kutassuk át? Mivel az még kimaradt. De a fontosnak gondolt bizonyítékok leltárba vételét előrébb valónak tartottuk, figyelembe véve a tényt, hogy túl nagy volt a kockázata annak, hogy ellenfeleink megszerzik tőlünk.

Illetőleg majd pihennünk is kellene. A pihent katona akár háromszoros túlerő ellen is fel tudja venni a küzdelmet, egy fáradtnak a harcértéke fabatkát sem ér, ha ellenfelei kipihentek.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 279):

Igen a pihenés célszerű lenne a jelen helyzetben. Még sok tennivaló vár Önökre. Eddig elégedett vagyok a teljesítményükkel, egy éjszaka alatt elég sok mindent sikerült csinálniuk. Holnap a Butler lakást útba ejthetik, ha gondolják. További szép estét, Önöknek!
Azzal udvariasan olyan mozdulatokat tesz, amivel diszkréten jelzi, hogy a részéről befejezte a társalgást.

Gondolom mindenki nyugovóra tér. Ha nem akkor szóljatok! Ki hol alszik és meddig? Most hajnali 2-3 körül van az idő. Ha nincs más, folytathatjuk a holnapi nappal.

- Mélységesen egyetértek! - bólintok törődötten - Szívesen nyugovóra térnék, ha lehet akkor az egyik szobát igénybe venném, hátha jobban fogom benne érezni magamat, mint egykori lakói. Leveszem a kalapomat és kigombolom a mellényemet. - A követségen csak pár nap múlva van jelenésem, Stella pedig szintén nem számít rá, hogy a héten hazatérek Chiltern Grange-be. Holnap tovább fürkészhetünk... - fejezem be nagy bölcsen, majd ha lehet, akkor keresek magamnak egy szabad szobát/cellát.

- Ha lehetséges itt aludnék.

Holnap viszont van egy fontos műtétem. Hivatalos előjegyzés alapján, hogy a civilek ne fogjanak gyanút, de egyik rendtársamat kell ellátnom, mivel megsérült szegény és folyamatos korrekciós műtétekre van szüksége, hogy visszanyerje erejét. Hivatalosan lovaskocsi gázolt át rajta, valójában egy démoni mágiával életre keltett, több halott testrészéből összevarrt húsgólem morzsolta össze testét.

Úgyhogy nekem erre mindenképp időt kell szánnom. De csak maximum két óra a műtét, az előkészületekkel együtt sincs három.

Mivel mas szobam egyebkent sem lenne azon kivul amit mar korabban kaptam nem is gondolkodok tul sokat elindulok kifele a tobbiekkel, csak az utan kegyzem meg hogy szereztek szobat maguknak ok is - Akarki is all a dolgok hattereben tudja mit csinal es megfelelo erositessel rendelkezik. Az utolso haz is csapda lesz, jobb lenne ugy menni, hogy fel legyunk keszulve arra hogy ellenuk fordtsuk a sajat csapdajukat. - majd rovid szunet utan hozzateszem - Es nem art ha az itteni szobaknal is mindent megteszunk a biztonsagert, nem teljesen vedtelen a hely, de nem egy felszentelt katedralis - utalok arra hogy jobban ereznem magamat megszentelt falak kozott ejszakara

In reply to Finn O Fearghail (msg # 283):

A három "muskétás", akarom mondani ripper, mindegyike kap egy szűk cella-szerű szobát éjszakára, amit egy kis átalakítás után, belülről is el lehet már reteszelni, ha valaki szükségesnek tartja. Vasajtó vigyázza az alvók álmát. Nem is történik éjszaka semmi. A kimerültségtől egyébként is mindenki úgy elalszik, mint a bunda.
Jóval a nap feljövetele után kezdtek el magatokhoz térni...................

Miután felébredtem elvégzem a reggeli teendőket - napszaktól ez független, minden hosszabb alvás után ezzel kezdem a napindító ceremóniámat - vagyis megszabadulok a hólyagomat feszítő vizelettől, megmosakodom, eszek valamicskét, és persze a mosakodás meg az étkezés között buzgón imádkozom.

Társaimra a közös helyiségben várok - ahol Redeemerrel beszéltünk - hónom alatt a pesisdoktor maszkommal, ami lassan megérdemli, hogy kicseréljem a csőrébe tuszkolt gyógynövényeket.

Jómagam ébredés után kerítek egy tál - lehetőleg meleg - vizet, kérek Walker őrmestertől borotvát, szappant és pemzlit, majd gondosan megborotválkozok. Ha lehet, reggelit is szerzek, amit a közös helységben költök el. Amíg várakozunk, szétszedem és megtisztítom a pisztolyaimat, persze csak ha sikerül a konstáblertől kölcsönöznöm fegyvertisztító készletet. (Ha igen, akkor az pár shillinggel honorálom)

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 286):

- Mit gondolsz barátom, belefér az idődbe, hogy elkísérj a műtétre? Már csak azért is, mert kicserélném a gyógyfüveket a csőrben, és hoznék néhány kötözőszert meg gyógyszert is, jól jöhetnek.

- A lehető legnagyobb örömmel, - felelem Dr. Thomsonnak - főleg, mivel a jó ég tudja csak, hogy mi minden vár még ránk a mai napon; nem lenne üdvös ha egyéb kötelességei emiatt csorbát szenvednének. - jelentem ki, miközben rendbe szedem magamat és a felszerelésemet. - Szerintem célszerű lenne megvárni, hogy az ifjú Finn is csatlakozzon hozzánk - a műtét után így egy lendülettel mehetünk a néhai Butler lakásához, valamint hátha ihletünk támad, hogy a nagykönyvárba megyünk-e inkább, avagy elruccanunk Cottonopolisba a Gascoigne nevezetű úriember halála ügyében... - fejtegetem a nézeteimet, immár indulásra készen állva - Előbbiekhez javaslom, hogy fogjuk kocsit, míg egy manchester-i utazáshoz a vonat tűnik a legcélszerűbbnek. Közben talán el is diskurálhatunk, hisz ha már a Sors egymás mellé sodort nem lenne elvetendő gondolat kissé jobban megismerni egymást!

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 288):

- A műtétemig még van néhány órám, úgyhogy Finnt megvárni nem lesz teher.

Felelem majd gyorsan témát váltok, nehogy azt higgye a derék gróf, hogy ennyi volt a mondandóm.

- Az igazat megvallva szerintem előbb rendezzük le Butlert. Mármint a néhait és a lakását. Közelebb van, mint Manchester s míg odaát vagyunk, akármi történhet. Például eltűnhetnek fontos bizonyítékok, amit nem szeretnék.

Katonásan szigorú arcot vágok, de gyakorlatilag azonnal megenyhülök, elvégre nem vagyunk a seregben már, és inkább viccnek szántam a katonás szigort, a régi idők emlékére.

- Emlékeim szerint úgy toppantál elénk kedves grófom, hogy gyorsan közölted velünk, hogy együtt szolgáltunk a seregben. Ez hovatovább feltételez némi ismertséget.
Csak nem arra gondoltál, hogy mi történt velem mióta kiléptem a Hegylakók közül?
Az már bizony hosszú história volna.

- A pillanat hevében nyilván zavarosan fogalmaztam, ezért elnézésedet kérem. - válaszolom Dr. Malachynak - Mivel nem szolgáltunk együtt; csupán amíg te a Hegylakókkal a búrokkal gyürkőztél, addig én az egész konfliktust ignorálva harmadmagammal szafarin voltunk. Amikor elindultunk Európából, még semmi gond nem volt, s a vadonban sem épp gyorslábúak a hírek és egy fél éves szafari alatt nem hittük volna, mennyiben változhat a politikai helyzet... - lemondóan megcsóválom a fejemet - Rövid töprengés után társaimmal arra jutottunk, hogy nem szakítjuk meg a régóta tervezett szafarit, hisz' kevéssé érint minket, hogy angoloknak vagy búroknak fizetjük a készleteket árát, s a hajóutat hazafelé. Már persze elnézést kérek ismét! - biccentek feléje - Sajnos az egyik társam által megsebezett oroszlán egészen másképp gondolta ezt; én ugyan szerencsésen végeztem vele, ám előtte alaposan összemarcangolt. A feketékkel a legközelebbi település felé indultunk, de a seblázzal és vérveszteséggel küszködve nem sok esélyt adtam magamnak - bizonyosan elpatkolok, ha nem futunk bele a Hegylakókba, akik az egyik búr rajtaütés után épp a sebeiket nyalogatják. - megdörzsölöm a combomat - Ott férceltél össze, oly' sok más sebesült között engem is, mert kötszerünk és egyéb patikaszerünk ugyan volt, ám orvosi ismeretünk annál kevesebb; mindannyiunknak jól jött, amivel a másik rendelkezett, s magunk hiányát láttuk. Valahogy így esett... - fejezem be a történetet - vagy legalábbis egy részét, hiszen azt, hogy kik voltak a társaim, még nem említettem, azonban egyenlőre nem is áll szándékomban. - Amúgy igazad van, épp az érdekel, hogy mi történt veled amióta obsitos lettél, mi vitt rá, hogy a Union Jacket feladd a szörnyvadászatért - kérdezem a fotelban hátradőlve, s lábamat egy .cinkos pillantás kíséretében a dohányzóasztalra felpakolva.
This message was last edited by the player at 06:36, Tue 06 Sept 2016.

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 290):

(Akkor ha jól vettem ki:)
A doki elmegy a műtétre és a gróf is elkíséri. Közben útközben beszélgethetnek. Majd Finnel kiegészülve meglátogatják a Butler testvérpár (John és Jim Butler (A Vadnyugatról visszaköltözött cowboy-testvérpár) - George Street 21) lakhelyét?!

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 290):

Tulajdonképpen úgy ahogy írod kedves Loremaster.

- Bocsásd meg értetlenségemet, de az oroszlános eset miként sodort a Ripperek közé?
Míg a választ végiggondolod, elmondanám miért váltottam szakmát.

Leülök egy székre/padra [amelyik van], és a sisakot a földre helyezve belekezdek.

- Gyanús volt nekem, hogy a búrok minden lépésünkről előre tudnak és állandóan olyan pozícióban állítják fel az embereiket, hogy a legkisebb veszteséggel a legnagyobbat okozzák az angol erőknek. Ez egy-két csatában még oké, de nagyjából mindegyikben azért feltűnő. Az egyik táborunkat mikor lerohanták a búr felderítők - ez inkább a morálnak volt rossz, halottunk nem sok lett belőle - feltűnt mennyire mások a búr harcosok mint a mieink. A szemük! Volt benne valami velejéig romlott, gonosz, lelketlen. Akkor még nem tudtam, hogy démonok szállták meg őket.
De később megtudtam és Ripperként - de a sereg tagjaként - harcoltam a fertő ellen. Meglepő módon a szálak az angol tisztikarhoz vezettek. Igen, Pomeroy a Mészáros paktált le a Pokol lényeivel. A háború eredetileg évekig tartott volna, számlálhatatlan halottal és temérdek vérrel, amiért cserébe halhatatlan lett volna vagy valami ilyesmi.
Hát...végül is a Ripperek megölték, hála a nyomozásom eredményének, és a háború is a tervezettnél hamarabb véget érhetett. Talán tízezrek életét mentettük meg.
Ezért hagytam ott a sereget.
Hogy Ripperként tényleges segítséget nyújtsak, ne céltalan háborúkban, névtelen csatatereken hulljak el.

Hozzáteszem azóta nem történt velem ilyen volumenű esemény. Kisebb vérfarkas odúk felszámolása, élőhalottak kiirtása korábban ellenőrzés nélkül maradt temetőkben és környékén. Meg voltam Erdélyben, mert állítólag visszatért egy nagyon erős vámpír - aki a Drakula mítosz forrása - de kacsának bizonyult a tuti tipp. Csak egy szélhámos sorozatgyilkos - ember - szedte áldozatait. Azért fifikás volt. Kreált egy vérszívó eszközt ami a vámpírok harapásához hasonló nyomot hagy. A vért meg megitta, néha megsütötte, néha fürdött benne, néha ha női áldozata volt, síkosítónak használta.
Gyorsan végeztünk vele. Felraktuk egy máglyára.

Aztán visszatértem Londonba és próbálom orvosi szaktudásom a Ripperek szolgálatába állítani.
This message was last edited by the player at 14:48, Tue 06 Sept 2016.

- Sok ember már egyetlen ily' jelentős tettel is megelégedett volna, amit te vittél véghez! - mondom elismerően - Elhivatottságra vall, hogy nem azt nézed, mit megvalósítottál, hanem amit még elérhetsz... Felkelek és kerítek valami alkoholt, (konyakot vagy whiskey-t) töltök magamnak, sőt a doktort is megkínálom - Nem szoktam ilyen korán inni, ám az én történetem jóval kevésbé hősies; Erdélyből származom magam is, ott történt, hogy menyasszonyom elkísért egy medvelesre. A vadász szenvedély generációk óta családom része, ám Reginát csak nagy nehezen tudtam rábeszélni egy ilyen kalandra, s a Sors úgy akarta, hogy végzetes legyen ez a siker. Vérfarkasok támadtak ránk, s én képtelen voltam megvédeni a kedvesemet, hiába lőttem ki minden töltényemet; túl gyorsak voltak, s ha találtam is, csak lerázták magukról a sebeket, mint kuvasz a bolhákat. Regina meghalt, én súlyosan megsebesültem, mire a hegyekben megbújó Wolfen Jaeger lodge ripperei odaértek és végeztek a fertelmes férgekkel, mint kisült, ők hajtották a vérfarkasokat, nem tudván, - vagy nem érdeklvén őket- hogy a hajsza ártatlanok életébe kerülhet. - felhajtom az italt, elfintorodok, majd újat töltök - "Kárpótlásképp" megmentették a szemem világát, azóta úgy látok én is, mint a farkasok ... milyen keserűen ironikus! Nyilván hallani sem akartam többé a ripperekről! - mordulok fel és kortyolok párat - Az én hibám volt Regina halála, nem volt maradásom Erdélyben, szégyenszemre elmenekültem több afrikai szafarira. Vadásztam, közben vedeltem, de figyeltem és tanultam is; így jöttem rá, hogy nagyon sok minden van még, ami sötét, ősi, veszélyes, vagy épp mindhárom. Egy idő után minden mondában, regében, s ha otthon voltam a könyvtárak mélyén a szörnyek nyomát kerestem, majd Afrikába visszatérve felkutattam és megöltem néhányat. - felhajtom az italt, pár pillanatig bámulom az üres poharat, majd visszateszem az üveget - Az oroszlán sem volt közönséges jószág, azt elmondhatom, mint ahogy társaimról is kiderült, hogy mégsem egy kalandvágyó testvérpár: Jonathan és Willimina Harker ripperek voltak. Ha nehezen is, de felfogtam, hogy ez lesz a sorsom, így lettem ripper. Elbujdostam ide, az angliai rokonságomhoz, egyszerűen képtelen voltam Regina szülei elé kerülni, vagy csak szó szerint egy földrészen tartózkodni velük. - keserűen megvonom a vállamat - Látod doktorom, nem minden sebet összefércelni... azóta megnősültem, s igazán szeretem a feleségemet, de Stella ölelése sem csillapítja a bűntudatot. Viszont mindent megteszek, hogy még egyszer ne essen meg ilyen gyalázat, sem velem, sem más istenfélő emberrel; a szörnyek számára nincs irgalom! - mordulok fel és ökölbe szorított kézzel csapok a fotel karfájára. - "Homines frugi omnia recte faciunt", ha nem is elsőre, de később mindenképp!
This message was last edited by the player at 19:29, Tue 06 Sept 2016.

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 293):

Mindkét sztori tetszett. A dokiénál majdnem átszellemültem, a grófét majdnem megkönnyeztem :)
Jár a benny mindkét karakternek.

Még lehet beszélgetni, holnap délutánig. Akkor viszont folytatjuk a Butler-háznál a sztorit.
This message was last edited by the GM at 21:08, Tue 06 Sept 2016.

Kora reggel ebredek mint mindig. A reggeli imadsag utan ovatosan nyitom ki az ajtot nehogy valamifele csapdaba setaljak bele, az en szakmamban nem elnek sokaig a legtobben es az ovatossag eleddig kifizetodo volt eletem soran. Reggeli kozben atbeszelem a tervet a tobbiekkel de nem tartok veluk inkabb a rend egyik helyi templomat keresem fel, hogy ujra feltoltsem szentelt vizbol a keszletemet es hogy elmeseljem nekik mit talaltunk elozo este, kulonos tekintettel az elhunyt pap otthonaban tapasztaltakra. Amint a templomban vegeztem elmegyek a Butler testverek lakhelyenek kornyekere. Nem szandekozom bemenni, csak nem szeretnek ujabb csapdaba futni. Korbenezek, foleg a menekulesi utvonalakat felmerve, meg azt vannak e gyanus elemek. mindezt olyan feltunesmentesen amennyire csak tudom, mikozben varom a tobbieket.

In reply to The Storyteller (msg # 294):

Köszönöm szépen a Bennyt!

- Ugyan grófom, nem vagyok én különleges. Egyszerűen csak arról van szó, hogy minél többet harcolok annál biztosabb vagyok benne, hogy vár még rám tennivaló, hisz mikor fordult elő, hogy elégedetten hátradőlhettünk élvezve munkánk gyümölcsét? Sosem, ahogy mondod. Amint legyőztünk egy ellenséget, legalább kettő jelent meg helyette.

A búr háborúban meg számos Ripper volt, csak egy voltam a sokaságban. Akik ott harcoltak, sokan már nem élnek, vagy a világ másik felén küzdenek most is. Ha élnek még.

A történeted pedig szívbe markoló. Fogadd őszinte részvétem a veszteségedért. Nagyon remélem, hogy új családod meg tudjuk védeni.

És ne hidd, hogy sajnáltatni kívánom magam most, de nekem még nem adatott meg ez a fajta lelki gyönyör. A sereg miatt lehetetlen volt, a Ripperkedés miatt pedig nem voltam egy helyen elég ideig ahhoz, hogy elmélyülhessenek a kapcsolataim. Pedig Istennek tetsző volna asszonyt találnom és gyermekeket adni az Úrnak és a világnak.

Kicsit elhallgat, mint ha emlékeket idézne fel.

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 296):

Finn előbb érkezik a Butler házhoz, mint a többiek, jó alaposan körülnéz, de semmi gyanúsat nem észlel. Forgalmas utcában található a ház, jönnek mennek az utcán az emberek, konflisok.
Maga a ház mély magányba burkolódzott, besötétített függönyökkel, felépítésében kicsit hasonlít Cambell lelkész házához. Egyemeletes ház, földszinti ajtóval és emeleti ablakkal, előtte egy jelzésértékű kis kerítéssel és kapuval. Bejárati ajtóhoz lépcső vezet fel, az ajtó mellett csengő található.
Eddig jut el Finn a nézelődésben, amikor feltűnik Malachy és Gabriel az utcában, kedélyesen beszélgetve érkeznek meg.

In reply to The Storyteller (msg # 297):

Egyenesen Finnhez sétálok.

- Még szerencse, hogy eszedbe jutott előre jönni kicsit körülnézni. Köszönöm a figyelmességed.
Találtál valami érdekeset?

Gyorsan odafordulok majd halkan megjegyzem - Talaltam. Csapda. - majd mielott reagalhatnanak folytatom - Tul nyugodt minden, es a fuggonyok is mind behuzva. Az a gyanus hogy nem gyanus. Mindharom helyen vartak minket, de akkor este mentunk most viszont nappal igy hogy a sotetseg teremtmenyei megmaradhassanak - utalok a fuggonyokre - Egyszoval legyunk resen es keszuljunk fel, hogy csapdaba setalunk. Persze az emberek es a forgalom minket is akadalyoz nemcsak azt aki var rank - szedem ossze a dolgokat ugy mintha szinte biztosan vampirokra szamitanek megint. Valoszinuleg tevedek, de a demonok elleni harc ismeretlen szamomra igy az ismert es legyozheto ellenfel igerete tulsagosan csabito

In reply to Finn O Fearghail (msg # 299):

- Tehát el van sötétítve. Hm.
Vélhetően vámpírok nem lesznek, könnyen megöljük őket azzal, hogy elhúzzuk a függönyt. De lehet bent vámpírszolga - halandó - vagy húsgólem esetleg vérfarkas, óraműember...vagy bármi.

Morfondírozom épp csak elég hangosan ahhoz, hogy az utca embere ne, de Finn és Brunswick hallhasson.

- Én úgy vélem az volna a helyes, ha a kockázat ellenére bemennénk. S mivel rengetegen járkálnak a környéken nappal, most próbáljuk meg a legkevésbé gyanús bejutást. Az ajtót. Mint a vámpírtanyánál. Végül is bevált ott is.

- Egyet kell értenem; nyilván veszélyes, de ha van bent valami, amit tudnunk kell, akkor nem engedhetjük meg magunknak, hogy ignoráljuk! - jelentem ki határozottan. - Hogy miképp tesszük, azt rátok bízom, én magam tán' a könyvtárban érzem jobban magam, nem az efféle rajtaütésekben. - mentegetőzöm egy vállrándítással - Persze megteszem, ami tőlem telik... - mormogom, miközben körbekémlelek, észlelek-e valami feltűnőt.

16:24, Today: Count Gabriel Brunswick rolled 2,5 using d8,d6, rerolling max with rolls of 2,5.  Notice .
This message was last edited by the player at 14:26, Tue 13 Sept 2016.

Elgondolkodva nezek korbe. Nem sok kedvem van csapdaba setalni meg nappal sem. Sot foleg nem nappal. - Jol van - egyezek vegul bele. - Masfele amugy sem mehetnenk konnyen. -

In reply to Count Gabriel Brunswick (msg # 301):

Ha jól értem az ajtón mentek be. Ez mit jelent? Csengettek vagy csengettek és ha senki nem nyit ajtót, akkor zárfeltörés vagy azonnal a zárfeltörést választjátok?

In reply to The Storyteller (msg # 303):

1. Notice
2. Látunk valamit? IGEN: taktikai behatolás, NEM: csengetünk
3. Csengetésre reakció? IGEN: improvicázió, NEM: taktikai behatolás
4. Bejutás után barátságosak? IGEN: Figyelemelterelés, felderítés, NEM: Kezdeményező.

:)

In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 304):

Gyanakodva pislant a társaság körbe illetve vizslatja a bejáratot, ablakokat, de senki nem észlel semmi gyanúsat. Hacsak ez nem tűnik gyanúsnak :)
Mozgásnak még csak nyomát sem lehet felfedezni a házon.
A csengetésre, nem nyit ajtót senki, még jelentős várakozás után sem. Úgy tűnik, nem tartózkodik otthon senki.
A már említett "taktikai behatolásra" lockpicking-dobást kérek valakitől. Ha meg azt akarjátok, hogy ezirányú tevékenységetek rejtve maradjon, akkor egy -2-es módosítóval (fényes nappal, forgalmas utcában) stealth-dobást is valakitől.