Prológus
In reply to Dr. Malachy Thompson (msg # 62):
Malachy:
A katonadoktor Szent szimbólumát megérintve a kereszt előtt letérdel, és elmormol egy gyors imát,
Most először Malachynek is jár a jutalom benny a vallásosságáért :)
majd miután végzet, feláll és ripper-cuccok utáni keresésbe kezd.
Első körben a szekrényt szemeli ki magának, mint olyan helyet, ahol tárgyak lehetnek elrejtve.
Szélesre tárja az egészemberes, kétajtós szekrényt és .......................................
Ruhákat lát benne, a tiszteletes ruháit, amelyek katonás rendben sorakoznak a szekrényben lévő fogasokon. A figyelmét egy méretes láda kelti fel, amely a szekrény alját foglalja el.
Vasalt láda, melyet több pánt és lakat is védi. Vagyis védené, mert kinyitottan fityegnek a láda
oldalán és tetején. Valaki erőnek erejével kinyitotta őket....................................
A doki kíváncsian kinyitja a ládát, és valamilyen spirálisan forgó narancsvörös kavargást lát benne, amit megbabonázva néz, mert nem tudja kivenni, hogy mi lehet az
Felrémlenek Malachyban a zulu háborúk emlékei. A vakító napsütés, a forróság, mintha még mindig ott lenne Zuluföldön. Egy menetoszlop élén menetel egy sivatagos területen, már alig vonszolja magát, napok óta menetelnek, már se élelmük, se vizük. Azokat az átkozott lázadó zulu harcosokat keresik, akik itt bújtak el valahol a pusztaságban, de nem találják, mintha láthatatlanok lennének. Egyre több brit katona esik el végkimerülésben a menetből, de már nincs erő senkiben, hogy visszamenjen értük. Arra is alig van ereje a túlélőknek, hogy magukat vonszolják előre, mintha ma lenne. A parancsnok végül megálljt vezényel, amikor elér a csapat egy kis kiszáradó tavat, amit itatásra használnak az állatok és a bennszülöttek. A katonadoktor kétségbeesetten föléhajol a kis tócsa fölé, hogy ihasson egy keveset. De nem magát látja a víztükörben, nem Malachy néz vissza rá, hanem egy undorító külsejű, szarupikkelyes, szarvas démonfej, vérfagyasztó hüllőszemekkel, mintha valóság lenne......................................