Ezüst Pisztráng fogadó gyakorlatilag az egyetlen nagyobb fogadó Zöldligetben (lsd. roll 20, Zöldliget térképe, 11. objektum) a Tylon folyótól nem messze. Ezen kívül csak egy-két időszakosan működő, lepukkant kocsma található még az ötezer fős városban, de ezek nem mérhetőek jelentőségben a fogadóhoz.
Az Ezüst Pisztráng tulajdonosa, Vasököl Oleger, Acélmarkú Veligor a kovács ikertestvére. Mindketten visszavonult ork zsoldosok, akik szerte hosszában megjárták Barsaivét.
Az ork fogadósnak egy-két fiatalabb Névadó segít be a felszolgálásban, most épp egy ember és egy törpe fiatalember. A szakácsként este fele, Ript az ember hentes szokott beugrani, akit Lángarcú Kaff jól ismer, hiszen szokott neki húst beszállítani olykor olykor.
Emeletes épület az Ezüst Pisztráng. Földszinten van az ivó rész, a söntéssel és a kerek asztalokkal és székekkel. A széles falépcső a söntéssel szemben vezet fel az emeletre, ahol egy galéria szerű, ivó rész és a lépcső felé nyitott körfolyósóra nyílnak a szobák.

In reply to The Storyteller (msg # 1):

Most zsúfolásig meg van telve a fogadó, zömében kereskedőkkel, akik itt ragadtak a völgyben, hiszen egy napja ork lándzsások jól felszerelt serege ostrom alatt tartja a völgy bejáratát védő, Selvaar erődjét. Azóta se ki se be senki a völgybe. És ha még ez nem lenne elég, a vár felett egyébként is komor felhők tornyosulnak már egy ideje. Különös szóbeszéd kapott szárnyra: Az erődben egy pokoli hatalmú Rém tartózkodik, amelynek számos bizonyítékával szembesülnek nap mint nap a vár lakói: megrepedt varázskristályok, éjszaka furcsa neszek, különös ízű ételek......stb.
Ezen körülmények közepette, Lángarcú Kaff éppen születésnapját tartja a fogadóban, amire meghívta legjobb barátját, Trizót, a törpe kovácsinast, ezen kívül két jó ismerősét, a d'Aarden testvérpárt, Il'leannát és Il'dariont. Most így négyen ültök egy lépcső melletti kerek asztal körül és jóízűen beszélgettek, kis iszogatás keretében.

Viszonylag fáradt tekintettel érkezek meg a találkozóra, de a sarokban üldögélve egészen energiával telivé válik a tekintetem, s a szemeim sem véreresek, hanem természetes, fehér színükben vizsgálják a világot. Ennek talán nem csak az az oka, hogy itt a fogadó viszonylag sötétebb részén otthonosan érzem magamat, hanem az is, hogy az alkohol is segít a dolgon. Nem vagyok kifejezetten nagy ivó, úgyhogy nem igazán bírom az italt, s bár nem vetem meg, mindig próbálom tartani a mértéket: sajnos alkalmanként előfordul, hogy nem sikerül, s ilyenkor általában adok néhány extra okot Zöldliget néhány lakójának, hogy jobban utáljon a kelleténél. De látszólag ez a dolog engem nem zavar - sokan gondolják úgy, hogy ez is a szellem mágusi mentalitás része; ezzel egyet értek, de mindig hozzáteszem, hogy engem amúgy sem zavarnak dolgok. Többek között ez sem. -Ez az ostrom dolog már megint... - jegyzem meg lassan miután leraktam a poharamat, a tőlünk egy asztallal odébb zajló, kissé a kelleténél hangosabb beszélgetésre. -Te jó természetjáró vagy, nem Kaff? Ismered a környéket biztos, ha van kiút akkor ismered. Segíthetnél jó pénzért néhánynak, hogy kijusson innen, meg magaddal vihetnéd a bátyámat is hadd keressen egy kis pénzt, hátha jutna utána pénze néhány vívóleckére meg egy igazi páncélra. Vagy legalább még egy körre. - tolom kézfejjel kicsit közelebb az asztal közepére a poharamat a viccem után. -Meg, biztos találni arrafelé csontokat. Rám is gondolhatnál ha már arra jársz. - említem meg a csontokat, s aki kicsit is ismer, az rögtön rájöhet, hogy az egészet témát ezért is hoztam fel.

Kisse feszelyez a szokatlan tomeg. Jobb szeretem a nyitott magassagot, a szuk reszek mindig a veszelyre, a vadaszatra emlekeztetnek, az iszogatas pedig sosem volt a kedvelt idotolteseim kozott. Leginkabb a Langarcu iranti tiszteletbol vagyok itt mikozben az agyam akorul jar vajon tenyleg van e Rem az erodben es ha igen akkor vagyok e olyan jo hogy lenne e ellene eselyem. Igy aztan a noverem szavait is csak egy kis ido utan fogom fel es par pillanat kell hogy ertelmezzem is oket, de ezt sokan amugy is az alkoholnak tudnak be, meg ha jobbara erintetlen is az italom.
- He ez az oseink fegyverzete. Meg a Csapas elottrol, jobb mint barmi amit manapsag el lehet kesziteni - mondom kisse sertetten de leginkabb buszken - Bar kimozdulni nem artana, az a Rem.... - terek ra szinte rogton, de kicsit visszakozok is - Szoval ha tenyleg ott van, ha utbaejtenenk, akar hosok lehetnenk. - rantom meg a vallam mintha annyira nem is erdekelne a dolog, de persze csak szinleles a dolog

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 4):

Trizo a törpe kovácsinas, miközben Lángarcú Kaff nagyot kortyolva megissza az italát, válaszol helyette
A tizenkét Szenvedély Csúcsára! - emeli fel a hangját - Barátom jó erdő-mező-hegyjáró, de a Tylon hegység áthatolhatatlan hegyfalain, sehova nem vezető kanyonokkal és meredek szakadékokkal szegélyezett lejtőin még ő se jutna át. Ezért van nagy jelentősége a völgy bejáratát védő erődnek. Az egyetlen út a külvilág felé.
okoskodik, majd hirtelen témát vált
Képzeljétek, amint voltam az imént könnyíteni magamon a fogadó hátánál, hallgattam két, eltávon lévő, erődbeli részeg katona beszélgetését, akik szintén csorgattak egyet - kicsit közelebb hajol fontoskodva, hogy más ne hallja meg - A legújabb pletyka, hogy az erőd urai teljesen megbuggyantak mostanában. Különösen viselkednek. Adruinn herceg, aki mint tudjuk, nemrég Baduir kormányzóra bízta a város világi ügyeinek intézését, nem csinál mást egész nap, csak egy dolgot: a legmagasabb bástya fokán berendezett kuckójában tölti a napjait és onnan fürkészi a tizenkét csúcsot, hátha egy szép napon valamely véletlen folytán felfedezi a sziklák kusza rajzolatában valamely Szenvedély arcvonásait. Skruinn herceg, Adruinn fia, aki mint tudjuk, elég fagyos kapcsolatot ápol az apjával, meg nem érdekli más, csak egész álló nap a különös mágikus tanulmányainak él a titokzatos mestere irányítása alatt. Kész csoda, hogy még működik Selvaar vára. Shalashar az udvarmester, ha nem lenne, akkor szétesne az erőd magától, nem kellene oda még ork lándzsások serege sem. Ez is bizonyítja, hogy egy Rém játékszere lett az erőd. - vonja le a következtetést a törpe, miközben megborzongva hörpint egyet az italából.

Kiül némi unalom az arcomra amikor meghallom a "hősök" kifejezést, s nem is válaszolok rá mivel az asztalunknál ülő törpe magához ragadja a szót a korábban hallottakra válaszolva. Halkan sóhajtok mondandója felénél: -Ésszerűnek hangzik. - válaszolom kissé unottan, de forgatom egy kissé a sötétben a szemeimet Trizo válaszát hallva - nem csoda, hogy soha senki nem talált még másik kijáratot a völgyből, a legtöbb Névadó csak akkor hajlandó elhinni valamit amikor saját szemével látja; pedig néha egy kis szellemmágusokra jellemző nyitott elméjűség, sok problémát megoldhatna... De se kalandor, se természetjáró nem vagyok ahhoz, hogy ezzel vitatkozzak, ráadásul különösebben nem is érdekel a dolog. -Talán pont a vágyának teljesülése a legfőbb baja, azaz, hogy meglátta már egy Szenvedély arcát, egy őrültét... - kommentálom a dolgot, majd kérdezek: -Mellesleg, elég informáltnak tűnsz ezen a téren, érdekelne, miért? Ha csak szeretsz erről pletykálkodni, akkor inkább beszéljünk másról, elvégre ünnepelni jöttünk, nem pedig Rémekről beszélgetni! - veszem ismét kézben a sajnos már üres poharamat.

Vegighallgatva Il'leannat elmosolyodok. O sosem vette annyira komolyan a csaladunk kotelessegeit ahogyan kene. A verunkben van ez, a sorsunk, nem kerulhetjuk el. - Talan nem veletlenul tortennek ezek a dolgok eppen itt. Most hogy Ejkarom nalam van - simitom meg a fegyver nyelet buszkeseggel. Meg nemregen kaptam meg veglegesen, elotte is forgattam picit gyakorlaskeppen, de az mas volt azert. Most mar az enyem, a d'Aarden csalad munkajat nekem kell tovabbvinnem. Az oseink is ezt tettek volna. Legalabbis azt hiszem. - Megprobalhatnank megtudni tobbet a dolgokrol, hogy ha tenyleg Remek jarnak a kornyeken akkor tudjunk tenni valami ellenuk -

(Horror Loret dobhatok, hogy ilyen jellegu dolgokrol hallottam e Remek kapcsan, esetleg barmi olyan tudast ami nem teljesen kozismert?)

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 7):

Dobhatsz Horror Lore-t! Arra vagy kíváncsi, hogy mit tudsz a Rémekről úgy általában, vagy arra hogy a Trizo szájából elhangzott pletykák, jelenségek okozója lehet-e egy Rém?
Ha dobsz akkor +1 Bónusz a Horror Lore Skillért, +1 Bónusz a Családi Drive-ért és -1 Penalty A csak Közvetett, Hallomásból megismert információkért. Összesítésben ez egy +1 Bónusz kockát jelent, tehát dobj két hatoldalúval és a jobbik eredmény számít. A páros számok általában sikert jelentenek, a páratlanok meg általában sikertelenséget.

Trizo meglepődik Il'leanna kérdésén
Csak a sztori kedvéért mondtam el. Nem mindennap hallgathat ki a névadó két erődbéli katonát a legújabb selvaari történésekről, titkokról - mondja védekezőleg - de igaz hagyjuk a pletykákat és emeljük poharunkat Lángarcú Kaffra, barátunkra, aki végre nagykorú lett - röhögve nem erőteljesen hátbaveri az orkot, hogy nyomatékot adjon a poénjának és a másik kezével köszöntésre emeli a poharát.

A hősködésnél már csak a sors emlegetése az amit kevésbé szeretek hallani, elég sokat olvastam történelmet, hogy kapásból legalább tucatnyi személyt tudjak felsorolni akiket az általuk sorsuknak vélt ötletek követése vitt a nagy utazásba - köznyelven, a halálba. Nem kifejezetten vagyok az a fajta aki keresi a veszélyt, de Il'darion ezt egészen jól ellensúlyozza; nemrég kapta meg a családi ereklyét, de úgy tűnik ennyi neki nem volt elég most. Enyhén megcsóválom a fejemet, mert bár lehet egy darabig megállná, hogy ne hozza fel a témát, jobb hamarabb túlesni ezeken a kérdéseken. -Várj kicsit azzal a köszöntővel! - mondom végül a törpének, mutatva, hogy üres a poharam, s a tisztes köszöntő után illik inni egy keveset, erre pedig jelenleg nincs lehetőségem. -Míg intézkedek, meséld el neki - biccentek Il'darionra - mi mást hallottál még, úgyse fogja megállni, hogy ne kérdezzen rá többet! Utána nagyobb nyugtunk lesz a mulatással. - jegyzem meg, majd miközben félig meddig már felálltam az asztaltól, egy pillanatra megállok, mintha mondanék valamit, de nem teszem. Inkább nem említem fel, hogy nem igazán adnék hitelt két részeg, vizelő katonának, akik minden bizonnyal túloztak, de nem teszem. A végén még Trizo zokon venné.

Ha nincsenek annyian a fogadóban, hogy elég legyen inteni is a két fiatalnak aki segít a kiszolgálásban, akkor nem megyek el természetesen.
This message was last edited by the player at 02:18, Thu 16 Nov 2017.

In reply to The Storyteller (msg # 8):

12:20, Today: Il'darion d'Aarden rolled 7 using 2d6 with rolls of 2,5.  Horror Lore (most mar rendes koddal).

Kicsit szerencsetlenkedtem... Kerhetunk record each die meg d6 defaultot dice rollerben?

A 2 meg az 5 ket hasonloan kozepes dobas, nem is tudom melyik jobb... Talan a Yes, but

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 10):

Elég sokan vannak a fogadóban. Il'leanna esélyt sem lát, hogy a két fiatal felszolgálófiú észrevegye a szándékát, az üres pohárral a kezében, ezért félig elindul a pult felé, amikor az általa lenézett "sors" az útjába hajtja az egyik inast, a fiatalembert, kezében a kancsóval. Az amikor meglátja, a hölgyet a kezében az üres pohárral rögtön tölt is neki automatikusan, szinte kitalálva a szándékát, aztán megy is a dolgára, egy másik asztal felé.

Eközben Trizo sajnálattal közli Il'darionnal, hogy ennyi amit pletykaként hallani vélt a Rémről. Il'darion számot vett eddigi Rémekről szerzett, szerencsére nem személyes tapasztalatáról és arra a megállapításra jut, hogy bár valóban vannak olyan Rémek, akik örömüket lelik a névadók bosszantásában és megfélemlítésében és nem alacsonyodnak le a névadók fizikai bántalmazásának szintjére, hanem megelégszenek a szellemi és érzelmi terror eszközével, de akkor is ezek a jelenségek, amik a várban előfordulnak mostanság és Trizo a katonáktól hallott, lehetnek csupáncsak bármilyen gonosz szellem bosszantó csínytevésének eredménye is.

Megköszönöm az italt és hörpintek egy aprót belőle, majd visszasétálok az asztalhoz és helyet foglalok ott ahol korábban is ültem - a pillanatnyi csendből kiindulva arra a következtetésre kell jutnom, hogy Trizonak már nem volt túlzottan sok mondandója azokon kívül amit már korábban is hallhattunk, de látva, hogy Darion még mindig nagyon elgondolkodó arccal figyel maga elé arra kell gondolnom, hogy valami vagy eszébe jutott, vagy valami olyasmit hallott, ami nagyon megmozgatta a fantáziáját. Bármelyik is legyen, egyik sem túl jó jel, úgyhogy inkább egy néma sóhajtás keretein belül előredőlök a székemen, könyökkel az asztalra támaszkodok és kortyolok párat ismét. -Nos? - szegezem neki a kérdést. -Mi a véleményed, Rémes vadász? - kérdezem, ismét kortyolva, de csak aprót, beosztással kell élnem, hogy sokáig tartson és ne is induljak el lefelé a lejtőn.
This message was last edited by the player at 02:45, Fri 17 Nov 2017.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 12):

Elgondolkodok a valasz elott - Akar remek is lehettek - valaszolok vegul vontatottan majd belelendulok - De mindenkeppen olyan hostettnek hangzik amivel felhivhatnank magunkra a figyelmet - mondom ugy mintha egyertelmu lenne hogy ezt szeretnenk tenni.

Gondolataimba merülve tompán hallom a társalgást. A hátamat megérintő kéz ránt vissza az asztal mellé. Rögvest a korsó után nyúlok és gyorsan lenyelem a keserű sert ami a száraz torkomat kellemesen megnedvesíti. -Ne, ne hagyjuk abba, folytassuk a témát, ha egyszer egy vesszőt az idegre helyeznek az célt akar találni. Hirtelen felpattanok majd a pult felé szólok: - még egy kört én állom! Majd újra az asztal felé fordulok de jóval halkabban beszélni kezdek miközban újból az asztalra támaszkodok -Én biztos vagyok benne van másik út befelé. Apám mesélt olykor ezt azt. Lassan mosolyra húzódik a szám.
This message was last edited by the player at 19:45, Fri 24 Nov 2017.

Én nem kifejezetten vágyok arra, hogy nagyon felhívjuk magunkra a figyelmet, így aztán nem is igazán kommentálom ezt a dolgot, ellenben amikor ismét élet költözik a velünk egy asztalnál ülő íjász szemébe, bekapcsolódok a beszélgetésbe. -Látod, mondtam én! - szólok oda Trizonak amikor Kaff arról beszél, hogy ő bizonyos abban, hogy van másik út is ami befelé vezet. Nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy nem alkalmas egy sereg vagy egy nagyobb karaván számára, de persze egy-egy utazó vagy kisebb csapat átjuthat rajta, aminek biztosan van haszna egy olyan esetben mint mondjuk egy ostromzár. Legalábbis, azt hiszem. Kortyolok egy keveset az italomból, úgy teszem hozzá: -Ne szerénykedj, mesélj akkor valami érdekeset amit apád mesélt! - teszem hozzá. Nem különösebben érdekelnek a többiek által látszólag keresett hőstettek, ugyanakkor az ősök által mesélt történetek igen, szóljanak is azok bármiről is. Talán Kaff nagyapja vagy ükapja még érdekesebb dolgokat ismer, lehet rá kellene kérdeznem, bánná-e, hogyha halott őseinek földi maradványait szeretném megkapni. Valószínűleg igen.
This message was last edited by the player at 03:30, Sat 25 Nov 2017.

Pár pillanat gondolkodás után úgy döntök belevágok a mosoly megszűnik az arcomon a fogadó kandallójának tüze megvillantja az arcomon lévő tűzfoltokat, lángnyelvként kezdenek táncolni ahogyan mesélni kezdem az apámtól hallott történetet: -Régen egy vadász a hegyekbe ment vadászni, ott talált egy kis keskeny ösvényt amely csontokkal volt borítva, nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, úgy gondolta sok állat elpusztul. Egy borotva éles fogú, karmú állat vadászterülete volt ez. Nem is sejtette, hogy a lény egy ideje figyeli és ő a következő zsákmány. De a vadász szerencséjére megpillantotta a szemeket egy pillanatra a sötétben, így rájött, hogy megfordult a szerep. Eszeveszett játék kezdődött a két ragadozó között. A legenda szerint a vadász javában vesztésre állt, minden csapda amit állított kudarcot vallott, a nyílvesszők eltörtek a sziklákon. De a szenvedélyek megjutalmazták a kitartását a sziklák között talált egy ért amely belecsordogál a folyóba ezt az ért követve jutott be a völgybe. Atyám szerint csak a nagy esőzések után található meg az ér de akkor a sziklák halálosabbak mint bármelyik fenevad, illetve azt is mesélte, hogy nem kizárt hogy az ér amelyik az utat jelzi nem kizárt hogy az táplálta a kaert és így ezért nem látható mert mesterségesen változtatták meg a medret. No de legenda így vagy úgy az már önmagában is hőstett lenne ha megtalálnánk a legendás ösvényt. Szemei lázasan villannak az izgalomtól ahogy körbe nézz a hallgatókon.

A lehetosegek felemlegetesere rogton felelenkulok, bar kisse elbizonytalanit a dolog. Az a veszedelmes allat lehetett valamifele rem vagy remteremtmeny, de lehet inkabb az erodot kene megvizsgalnunk, ott sokkal eselyesebb, hogy beteljesitsuk a rank varo lehetosegeket. Mindenesetre a ketto lehet nem zarja ki egymast - Odatalalnal? - kerdezem vegul. A maszas, a hegyek nem idegenek nekem. Sokkal jobb szeretem a tiszta hegyi levegot mint a kocsmak fustos zsivajat. Persze rogton ki is javitom magamat - Ugy ertem legalabb az iranyt -

Csendben hallgatom végig a Kaff által elmesélt történetet, kissé kétkedve fogadva be a hallottakat. Amikor megemlítettem, hogy biztos tud más utat, kicsit konkrétabb dolgokra számítottam mint egy legenda, ami kitudja, hogy mióta terjed már szájról szájra és hányszor is változott már meg az idők folyamán, de mint történelmekben jártas, s ez alapján formázódott gondolkodású szellemmágusnak be kell látnom, hogy valami alapja így is kell, hogy legyen. Biztos nem úgy volt ahogy a legenda most megfogalmazza a dolgot, de már az alapján is el lehetne indulni, hogy merre élnek ilyen állatok, merre folynak erek, illetve, hogy hol ennyire veszélyesek a sziklák. Na persze lehet, hogy gyakorlatilag az egész völgyben, ezt már nem tudom, a három közül egyikhez sem értek - jómagam jobb szeretek a térképeim felett filozofálni a feljegyzéseket bújva mintsem odamenni és szétnézni. Úgyhogy kissé elgondolkodva kortyolok egy keveset az italomból és enyhén bólintok kettőt Darion kérdése után, jelezve, hogy engem is érdekel rá a válasz.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 18):

Beszélgetés és iszogatás közben mindenki dobjon egy Egészségpróbát két Penalty kockával (három hatoldalú, a rosszabbik eredmény számít)

(21:19, Today: Il'darion d'Aarden rolled 9 using 3d6 with rolls of 2,1,6.  Szivossag

Pedig 3-bol 2 jo lett, igy viszont... No and...)

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 20):

Mosolyom cseppet sem apad a kérdést hallatán sőt csak szélesedik már már vicsorrá. Igen az irányt betudom lőni, azt a helyet apám megmutatta illetve ott mesélte el a történetet az öreg ahol ez a vadász elindult a sziklák közzé. Válaszolom szinte gyermeki örömmel.

off: Hogy kell ezt a dobást végre hajtani? illetve mire is szolgál?

In reply to Flameface Kaff (msg # 22):

Ólmos fejfájással keltek. Egy fogadóbeli szobában ébredtek. Nem emlékeztek semmire. Hogy hogy kerülhettetek ide az egyenlőre rejtély. Zavarodott pislogásokkal néztek egymásra, amikor kopogás töri meg a csendéletet. Határozott, hangos, erőteljes kopogás, amire ha nem jön időben válasz, akkor meg is ismétlődik.

Miután magamhoz térek az első dolog ami figyelmeztet arra, hogy valami nincs rendben az nem más, hogy hiába nyúlkálok csukott szemmel az ágyam mellett található éjjeli szekrény irányába a kupámat keresve, hogy vizet igyak, nincs ott semmi. Kinyitom a szememet és körbenézek, majd kezdenek előtörni az emlékek és azoknak a hiánya. Miután leküzdöm a rosszullétemet és felülök próbálom összerakni a képeket, nem igazán akarom elhinni, hogy ennyire felelőtlenek lettünk volna (legalábbis velem előfordulhat, de Il'darion nem kifejezetten az italok embere) és már-már éppen az motoszkálna a fejemben, hogy valaki tett valamit az italunkba, amikor kopognak. A többiekre nézek véreres szemekkel, az arcomon látszik, hogy szerintem nincs mit tenni, szépen lassan feltápászkodok és ha senki nem szól semmit, ki fogom nyitni az ajtót.

Egy ideig csak probalok magamhoz terni aztan ahogy par kocka kezd a helyere kerulni a fejemben gyorsan megtapogatom magamat. Ejkarmot keresi a kezem elsosorban, oseim fegyveret

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 25):

A keresett penge hűvös érintése megnyugtatólag hathat Il'darionra, ahogy meg tudja állapítani, minden értéke a helyén van, viszont az már kevésbé hathat nyugtatólag, hogy valaki elég határozottan és kitartóan dörömböl a szoba bejárati ajtóján.
Valószínűleg Il'leannát is idegesíthette a dolog mert odasétál az ajtóhoz és kinyitja. Jól felfegyverzett katonák, köszönés nélkül, sorakoznak be a szobába.
Ha Il'leanna időben nem lépne félre, akkor a nagy lendülettel belépő férfiak el is sodorhatták volna. Körülbelül hatan juthattak be a szobába, amikor egy nagy troll, éjfekete páncélt és szarvsisakot viselő harcos, fejét lehajtva és vállait összehúzva, hogy beférhessen, bepréseli magát az ajtókereten, kezében egy jókora csatabárdot lóbálva.
Gilgaru vagyok, a herceg testőrkapitánya - mutatkozik be a hegyomlás méretű troll, miközben fejével körülpásztázza a szobát, mindenkire egy szempillantásnyi időt vesztegetve - a herceg megbízásából az eltűnt Selvaar Tekintetét keressük. Lakossági bejelentés nyomán, jó okunk van feltételezni, hogy e becses mütyürke, eltulajdonítása után, ebben a szobában lehet fellelhető - próbálja választékosan kifejezni magát az inkább csatamezőkhöz és párviadalokhoz szokott harcos. Az is látszik a szobából, hogy mögötte a folyosón még szintén hat katona áll készenlétben. A bejutott katonák pedig bősz keresgélésbe kezdenek, van aki a szekrényt kezdi nyitogatni, van aki az ágy alá néz be, de van olyan is aki a szőnyeget hajtja fel és néz alá. Na az a katona sikerrel is jár, mert miközben letérdel, kezével ránehezedik egy deszkavégére, az viszont félrecsúszik, alatta egy kis üreg sejlik fel. A katona diadalittasan emel ki belőle egy díszesen faragott dobozkát és örömittasan emelkedik fel, odavíve a troll testőrkapitányhoz a dobozkát. Gilgaru átveszi tőle és felnyitja. Egy selyembélésen egy szemkápráztató drágakő válik láthatóvá, aminek a vérvörös rubinja szinte beragyogja a szobát.
A Selvaar Tekintete - nézi elmosolyodva és a szeméhez felemelve megbűvölten a troll harcos. Majd kérdően néz a karakterek felé.
Az ajtónyitás óta jó ha tíz szívverés telhetett el.

Szokásomhoz híven kényelmetlen pózban az egyik sarokban alszok kocsmázás után, amikor eszeveszett dörömbölésre ébredek, majd a végtagjaimba nyilalló fájdalom tesz éberré ez az a pillanat amikor a katonák betódulnak és valami dobozt találnak az egyik deszka alatt. -A szenvedélyekre. Tör ki belőlem amikor meglátom a drágakavicsot ami a dobozban rejtezett. Nem mondta senki tegnap, hogy kincset is kellet volna keresni. Akkor bizz nem ittam vóna ennyit...
This message was last edited by the player at 20:27, Tue 12 Dec 2017.

Kissé értetlen tekintettel nézem végig ahogy a katonák bejönnek a szobába és kutakodni kezdenek, de mivel nem igazán áll hatalmamban tenni a dolog ellen és azt sem igazán tudom, hogy miről van szó, ezért csak csendben odalépek a hozzám legközelebbi ágyhoz és leülök a szélére, mert nem esik túlzottan jól állni. Ahogy a testőrkapitány belép a szobába és elmondja a mondandóját fel sem igazán fogom pontosan miről van szó, mindössze azon jár a fejem, hogy mennyire jól esne egy egy flaska hideg, frissítő víz, így aztán csak kissé lassan, zavartan teszem hozzá a magamét: -Az ő születésnapját ünnepeltük itt tegnap este az Ezüst Pisztrángban. Valószínűleg a fogadós hozott fel minket mikor látta, nem jutunk már haza. - magyarázom, közben a halántékomat dörzsölgetve, láthatóan valóban fáj a fejem és nem csak tettetem a dolgot. -Ugye nem gondolja, hogy bármi közünk van a... - nézek fel az orkra aki éppen a drágakövet vizsgálgatja, majd azonnal értelem és meglepettség költözik a szemembe. -A szenvedélyekre! - tör ki belőlem a meglepettség ahogy felfogom, hogy pontosan mit is tart a troll a kezében. "Érdektelenségem" egyik pillanatból a másikba átcsap kíváncsisággá majd utána baljós előérzetté, ugyanis az, hogy pont a mi szobánkban találtak meg egy ilyen fontos dolgot, következményekkel fog járni, még akkor is, ha be tudjuk bizonyítani, hogy semmi közünk az egészhez.
This message was last edited by the player at 01:05, Wed 13 Dec 2017.

A katonak berontasara kezem akaratlanul is erosebben markolja fegyveremet, de nem lepek akcioba. Remek es teremtmenyeik ellen kepeztek ki, az orok amig nem vallnak a Remek jatekszereve nem lennenek melto ellenfeleim. Hagyom ellazulni az izmaimat es nem allok a katonak utjaba amig azok keresgelnek. Amint elobukkan a ko csodalkozva nezek ra, de mivel ugy tunik Il'leana kozbeszol hagyom ot beszelni, sokkal jobban banik az emberekkel mint en, meg ha ez nem is sokat jelent. Alig allom meg hogy ne huzodjon keseru mosolyra a szam, de felek akkor meg rosszabb helyzetbe kerulnek igy csak hozzateszem - Ugye nem gondoljak hogy barmit rejtegetunk - mire elokerul a ko. Mikozben probalom beazonositani mit is talaltak hozzateszem - Nincs kozunk hozza - es bizok csaladunk johireben hogy ez meggyozi oket elegge (De a meselore bizom hogy a csalad johire letezo dolog vagy csak en kepzelem azt)

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 29):

Gilgaru a troll testőrkapitány mosolyogva végighallgatja a gyenge mentegetőzéseiteket, de lerí a szarvassisakos képéről, hogy nem hisz nektek.
No akkor ti azt állítjátok, hogy semmi közötök az egészhez............lássuk ezzel szemben a tényeket. Sorolom. Megtaláltuk a fogadóban bérelt szobátokban a tegnap éjjel vagy hajnalban a palotából eltulajdonított rubint. Jó okunk volt nálatok keresni, ugyanis, egy szemtanú jelentkezett, aki látott titeket, amikor hajnaltájékán visszalopakodtok a szobátokba. Egy másik szemtanú, meg arról számolt be, hogy ebből a szobából nagy sustorgás folyt alvás helyett egész hajnalban. Tagadjátok-e még ezekután, hogy közötök van a rabláshoz?
Amikor a mondandója végére ér, akkor bár fel tett egy kérdést, de úgy tűnik nem vár rá választ mert azonnal folytatja
Szerintem most az lesz a legjobb nektek is meg nekünk is, hogy ha velünk jöttök, aztán az erőd egyik tömlöcének vendégszeretetét élvezve, megvárjátok, hogy a herceg elöljárói megvizsgálják a dolgokat mindenféle szempontból, aztán ez alapján vagy felmentenek benneteket, bár az eddig hallottak engem például egyáltalán nem győztek meg, hogy semmi közötök lenne az egészhez, vagy maradtok az erőd vendégei még nagyon nagyon sokáig. 
This message was lightly edited by the player at 15:53, Sun 07 Jan 2018.

In reply to The Storyteller (msg # 30):

A beszed nem a legerosebb oldalam igy kivarok picit hisz barmennyire furcsa is ugy erzem kettonk kozul Il'leanna banik jobban a szavakkal, de egy ido utan nem birom. - Egy d'Aarden nem hazudik. A szoba berles meg... - razom meg a fejemet majd megkerdezem - Miert tettuk volna? - utalok egy hirtelen ugrassal a ko elrablasara de ez nem feltetlenul esik le mindenkinek, majd amig a kerdesemre valaszt varok, hogy kitol az jo kerdes, de gyorsan felmerem a viszonyokat. Remek es kreaturaik ellen barmikor kiallnek, de orok veret nem szivesen vennem, de bortonbe sem vonulnek mikor egy ilyen kaland lehetosege mar felmerult a lelki szemeim elott

- No ez'z ki bérelte a szobát? Mer hógy én aztat nem béreltem itten szobát, meg máshun se nem... Amúgy aztán komolyan gondója, hogy megpróbál lecsukni minket?

Csóválom a fejemet, egy ork nem igen dugja a kezét karperecbe önszántából, de azért nem szívesen rontanám a Lángarcúak nevét tovább, így is puccsosnak csúfoltak egy ideig. Éppen azon jár az eszem, hogy a gömbölyű parittya lőszerek vajon lelassítanák-e katonákat, hogy előnyt szerezzünk velük szemben.

A szoba bérléséhez nem fűzök hozzá semmit, nem kifejezetten értek egyet ezzel a többiekkel de nincs emlékem; elég ital után mi magunk is kibérelhettük, hogy ne kelljen sehova se mennünk innen. -Nagy sustorgás? Éjszakai visszalopakodás? Kettő tanú? - ismétlem meg a vádakat kérdés formájában kissé meglepetten, miközben kicsit mentálisan küzdök a nevetségesnek tartott vádak ellen, hogy ne mosolyogjam el magamat. Sosem volt részeg még ez a férfi? -Egy egész fogadó látta amint tegnap mi négyen ünnepeltünk és le merném fogadni, hogy bárkit megkérdez, abban is kételkedtek valószínűleg, hogy eddig a szobáig el bírunk-e sétálni, nemhogy betörni a kastélyba... - megállom, hogy megcsóváljam a fejemet. Kezd megformálódni a fejemben a gondolat, hogy valaki szándékosan szeretett volna minket gonosz dolgokba keverni, s ez a testőrkapitány vagy valóban ennyire együgyű, vagy pedig ő maga is meg lett fizetve rendesen. Utóbbit kétlem, ki szánna ennyi pénzt a mi besározásunkra?... Már ha nem fertőzték meg őt is az őrületek és nem ment bele magától ilyesmibe. -Vagy úgy gondolja, hogy négy részeg alak képes elemelni az őrség elől egy ilyen értékes tárgyat?

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 33):

A troll testőrkapitány megvonja a széles vállát
Hogy én mit gondolok, az ebből a szempontból édes mindegy. Nekem azt az utasítást adta a herceg, hogy vigyelek titeket az erődbe és a tömlöcben várakozva várjátok az ügy kivizsgálását. Ami a szemtanúk megkérdezését illeti............
körülbelül eddig jut el, amikor felkelti valami a figyelmét, ami a mondanivalója megszakítására készteti.

In reply to Gilgaru (msg # 34):

..............ami a szemtanúk megkérdezését illeti, annak hamar utána lehet járni, mivel itt vagyok én mint, közvetlen szemtanú - lép be a szobába egy elegáns, magas elf, erdőjáró, terepszínű zöld ruhában, jókora díszes íjjal a hátán, karddal az oldalán. Főleg Kaff számára ismerős lehet mind az elf, mind az íj a hátán. Owenaar az, a herceg fővadásza. Leanna és Darion számára sem ismeretlen az erdőjáró, távolról már látták többször a völgyben. Kiváltságos személy, a herceg kegyeltje és ennek ő a maximálisan a tudatában van és a végtelenségig ki is használja. Arrogáns, beképzelt, pökhendi alak. - Láttam hajnalban titeket, amint az erődből a városba vezető úton settenkedtek visszafelé. Éppen éjjeli megfigyelésen voltam a völgybéli erdőben. Felkeltettétek az érdeklődésemet a viselkedésetekkel, ezért ide a fogadóig követtelek benneteket. De aztán dolgomra mentem. Reggel tudtam meg a várban, hogy történt egy bizonyos rablás, ezért jelentettem a hajnali különös esetet a hercegnek. Összeraktam, hogy valószínűleg köze lehet a kettőnek egymáshoz.
 A herceg ezután bízta meg a testőrkapitányát, hogy gyűjtsön be benneteket. A fogadóban meg beszéltünk egy másik szemtanúval, aki meg arról számolt be, hogy ebből a szobából nagy sustorgás folyt alvás helyett egész hajnalban reggelig.
mosolyodik el széles mosollyal a cingár elf és Gilgaru felé fordul
Ugye ennyi egyezőség már bőven elég ahhoz, hogy kiderüljön a bűnösségük az ügyben?

In reply to Owenaar (msg # 35):

Gilgaru úgy néz az elfre, mint ha egy undorító varangyra nézne és elfintorítva a képét, kiköp egy nagyot a padlóra
Hogy bűnösök-e vagy sem, az majd elválik. Különben sem te vagy az én tisztem ezt eldönteni. A mi feladatunk, csak annyi, hogy Selvaar tömlöcéig kísérjük őket.
mondja szenvtelenül a troll, majd a karakterekhez fordul
Szedjétek a cókmókotokat és induljunk Selvaar felé! Már dél van és még nagyon sok egyéb teendőm is van van, mint sem hogy csak ezzel foglalkozzam egész nap.
azzal készül indulni kifelé. Egyértelművé téve, hogy a részéről befejeződött a beszélgetés.

- Owenaar...

Horkanok fel hírtelen, a düh összes arcát magamra öltöm, legszívesebben nyilat állítanék a hazug mindkét szemébe. Ez a düh ami erőt kölcsönözz a hangomnak.

- Úgy látsz'k vínülsz, s a szemeid becsapn'k. Egész nap itt iszogatt'nk egy születésnapot ünnepelve. Aztán oszt mit sustorogtunk eszméletlen ha má íjj tájokzódott vagy???

Nem is igazán érdekel a válasza, de tudom ha nyugalmat akarok le kell győznöm mihamarabb. Mert csak pokollá teszi az életemet. Az íj látványa amely nála van megerősíti a fogadalmamat, hogy elküldöm őt a halálhoz és újra enyém lesz a Lángarcúak Ősi fegyvere.

- Ha szavát adja hogy nem ver bilincsbe felőlem indulhatunk is... Nincs mitől félnünk...


Vakkantom oda Gilgarunak, aki rokonszenvessé válik hirtelen amikor rendre utasítja a családom bemocskolóját.

In reply to Flameface Kaff (msg # 37):

Gilgaru még visszafordul a szoba ajtónyílásából
Nem hiszem, hogy szükség lenne rá. Hiszen hova szökhetnétek innen a völgyből, amikor az ork lándzsások elzárják a völgy egyetlen kijáratát?! vonja meg gúnyosan és cinikusan a vállát a troll testőrkapitány.

In reply to Flameface Kaff (msg # 37):

Owenaar is elsőre válaszolni akar Kaffnak, de úgy látja, hogy most talán nem érdemes neki belemennie holmi vitába az indulatos orkkal, ezért a katonák felé, fordul
Katonák? Tegyétek a dolgotok! Kísérjétek a gyanúsítottakat Selvaar Erődjébe!
azzal sietve Gilgaru után indul nehogy lemaradjon.

Némán nézem végig a színjátékot az ork, a troll és az elf között s elég nehezen de megállom és nem teszem szóvá azt, hogy az egy szemtanú a több tucat ellen még mindig egy szemtanúnak számít még akkor is, hogyha az az egy nem más mint egy annyira pökhendi alak mint Owenaar. Sajgó fejjel mérlegelem a helyzetet a magam és a többiek szempontjából, kíváncsi vagyok, hogy valamelyikőjük vajon fog-e ellenállást tanúsítani - alapjáraton véve bíznék abban, hogy nem lehet egy efféle bűncselekményt csak úgy ránk fogni, azonban azon hírek alapján amik mostanában érkeznek az erőd felől, könnyen elhihető, hogy az ott uralkodó őrület a mi vesztünket is okozhatja. De be kell látni, Gilgarunak is igaza van: sehova máshova nem mehetünk innen. Néhányszor elpillantok Il'darion irányába, hogy mi tévő lesz, ha a ő is az őrökkel tart Kaffhoz hasonlóan akkor én sem ellenkezek, de bárhogy is legyen, az látszik rajtam, hogy egyáltalán nem nyugtat a helyzet: a halál soha nem rémített meg, de a bizonytalan ideig, talán örökké való szenvedés egy őrült herceg várában már annál inkább rosszabb kilátás.
This message was last edited by the player at 13:29, Tue 16 Jan 2018.

Az erod... fut at az agyamon. Talan tenyleg oda kene menni. Mindenesetre kemenyebben markolom a fegyveremet, nem szivesen adnam at, de ameddig nem is kerik nem kell belemennem olyan harcba amit szivesebben kihagynek ha lehet. Owenaar hata fele meg kuldok egy ellenseges tekintetet. Kaff fele fordulva megjegyzem - Micsoda egy hazug pojaca - azert az orok fele elsantan nezek hogy ne nagyon jusson eszukbe lefegyverezni es onkent megindulok Il'leanna fele biccentve, talan ki tudnank torni, de akkor lehet sosem derulne ki miert is akarjak rank kenni. Suttogva megjegyzem a noveremnek - Mire jo ez a vacak, hogy be akarjak mocskolni vele csaladunk makulatlan hirnevet? - igazsag szerin akkor figyeltem legjobban amikor a kulonfele harcokrol es remekrol volt szo. Tudom, hogy tobbet kene tudnom rola, de ha csendben maradok csak felkeszuletlen leszek a fontos pillanatokban.

-A legenda szerint Selvaar egy hős trubadúr volt, aki megmentette a Kaerja lakóit egy förtelmes rémtől, de miközben rávetette a tekintetét, a szeme kifolyt és megkristályosodott. A végeredményt pedig, nos, láthattad. - válaszolom a testvéremnek, azonban én nem suttogok, semmi titkolnivalóm nincs se az őrök se más előtt, ráadásul gyanús sem akarok lenni számukra. -A mágikus mibenléte ismeretlen számomra, egy könyvem se szól róla semmit, nem ismerek senkit aki engedélyt kapott volna rá, hogy a herceg birtokában lévő rubint tanulmányozza. - magyarázom a dolgot, közben pedig ha mindenki elindul, tartom velük a lépést. -De úgy gondolom elsősorban nem velünk van baja annak a pökhendi Névadónak, hanem Kaffal. - teszem hozzá még ezt is. Nem érződik a hangomban, hogy az orkot vádolnám a helyzettel amibe kerültünk, mindössze kijelentést tettem.
Mellesleg, ahogy a fogadóból haladunk kifelé, megállok, hogy néhány kulacs vizet szerezzek magunknak a fogadóstól ugyanis én nagyon rosszul vagyok és valószínűleg a többiek sincsenek jobb cipőben. Ha az őrök noszogatnak akkor egy-két szóval lerendezem a dolgot, nem fogok tágítani amíg nem jutottam vízhez, úgyhogy legfeljebb a karomnál fogva rángathatnak el innen ha nagyon sietős a dolguk.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 42):

A fegyvereiteket nem veszik el az őrök, de érzitek, hogy szemmel tartanak benneteket illetve engedik, hogy elvégezzétek mindazt, amit szükségesnek ítéltek az induláshoz, de látjátok ilyenkor a szemükben a türelmetlenséget, valószínűleg alig várják, hogy továbbinduljatok.
Az út eseménytelenül telik, ha nem csináltok semmi extrát. Az őrök szótlanul, magukba fordulva, egykedvűen baktatnak veletek a völgy egyetlen útján, ami a völgyet elzáró szurdokhoz és az afölött található erődhöz vezet. Kezdetben szántőföldek, zöld rétek szegélyezik az utat, amit később felváltanak a bükkösök, tölgyesek, majd magasabbra érve a fenyvesek.
Itt már kezd összeszűkülni a völgy. Az utat jobb kéz felől kísérő Tylon-folyó letekintve, már egy szakadékszerű mélyedésben folyik egyre sebesebben.
Feltűnik a távolban az erőd is. Komor büszke strázsaként emelkedik a völgy fölé. Ugyanakkor vészjósló is. A szurdokot egy bástya zárja le, de ti nem arrafelé veszitek az irányt, hanem most már egy elágazásnál emelkedtek meredeken felfelé arra a fogként kiálló sziklára, amin a vár is áll. A menetet Gilgaru vezeti, mellette kissé lemaradva Owenaar lépdel. Az erőd kapujánál egy pillanatra megtorpantok, őröket nem látni, de ők bizonyára látnak benneteket, mert pár szívverésnyi késéssel ugyan, de szó nélkül nyitják a kapukat...........

Elégedetten konstatálom, hogy senki sem akadékoskodik velünk amikor bejelentem az igényeinket, így kissé jobbkedvűen folytatom az utat - már ha lehet ezt a szót használni. Azonban a lesétálandó távolság már nem boldogít annyira, nem vagyok hozzászokva az efféle utakhoz, főleg nem másnaposan, így aztán olyan kéréssel is előállok, hogy pár percet pihenhessek néha. Főleg az emelkedős részeken, az már egyáltalán nem az én világom, az egyetlen alkalom amikor "mászni" szoktam az az, ha fel kell állnom egy székre, hogy elérhessek egy magasabban lévő könyvet. Az erődhöz közeledve alaposan megvizsgálom magamnak az épületet, innen közelebbről már sokkal félelmetesebbnek tűnik, akár csak az ügy ami miatt idejöttünk s a pletykák, amelyeket halloztunk az itt folyó dolgokról. A testvérem irányába pillantok, arckifejezését kémlelem. Ha tényleg van itt rém, azt hamarosan meg fogjuk tudni, s gondolom ennek ő örülni fog. Én viszont egyáltalán nem s kifejezetten aggodalmas tekintettel méregetem a kitáruló kaput.
This message was last edited by the player at 04:30, Thu 25 Jan 2018.

Az ut nagy reszen a gondolataimba melyedve haladok, ugy nez ki minden arra mutat hogy a sors is ugy akarja hogy legyozzem a kornyeket sanyargato Remet, de kisse izgulok most hogy oseim hagyateka ennyire kozel kerult. Vajon kepes leszek ra? Fel tudok noni a kihivashoz?
Az erodot meglatva azonban mar kikrisztalyosodnak a gondolataim. Meg kell tennem, hosok lehetunk vegre, megszabadithatjuk a kornyeket a sotet fellegektol, es aztan az orkok... Majd kesobb. Menjunk szepen lassan a dolgokkal.
Mielott meg atlepnek a kapun ranezek tarsaimra - Most vegre kiderul mirol is van szo. - mondom egy felmosoly kisereteben de aki ismer elegge az lathatja hogy konnyed stilusom ellenere sziklaszilardan fogom Ejkarmot, keszen arra hogy ha tamadas erne a kapu tuloldalan akor ne erhessen meglepeteskent a dolog (Meg ha erre vajmi keves esely is van)

- Nem akarlak elszomorítani barátom, de azt hiszem inkább távol tartani igyekeznek minket az ügytől. Tegnap este ha jól emlékszek éppen egy új vállalkozásról beszéltünk ami veszélyeztetheti...  Válaszolok Il'darion kijelentésére elharapva a végét a mondatnak és jelzésé értékűen Owenaar hátába döföm a pillantásaim haragos sugarait. Ezt követően megpróbálom felidézni a tegnapi eseményeket, mit ittunk, mit ettünk, ki volt a csapos, ki volt a felszolgáló lány, kik voltak jelen az ivóban, kik és mikor érkeztek. Mi volt az utolsó dolog amit ittunk és ki szolgálta fel, hogyan is viselkedett. Olykor-olykor ha eszembe jut valami magam előtt ismétlem a dolgokat, hogy a többiek is hallják.

In reply to Flameface Kaff (msg # 46):

Akkor Kaff dobjon egy d6-al hogy megtudjuk hogy mire emlékszik abból, amire emlékezni szeretne.

Miután a kapu kitárul, belépve, a bástya alatti árkádon keresztül jutva feltárul a vár belső udvara. Homokkal van felszórva az udvar, ahol lovászfiúk, kovácsok, mesteremberek serénykednek, inasok sietnek egyik helyről a másikra, katonák mennek el előtettek keresztbe, ki lovon, ki gyalogosan. Semmi különösre nem figyeltek fel. Ti is így képzeltétek volna el egy erőd belső udvarát és mindennapi életét, ha nem tudnátok a Rémről szóló pletykákról.
Titeket az egyik falat szegélyező toronyhoz invitálnak, miután beléptetek Gilgaru egy fáklyával lefelé vezeti a társaságot a csigalépcsőn, a földszintről a torony alá. Itt lehet a börtönszint. Egy előtérbe jutottok ahol katonák pihennek és kockáznak egy asztalnál. Amikor meglátják a troll testőrkapitányt akkor haptákba vágják magukat, és az egyik Gilgaru intésére leakasztja a falon lévő cellakulcsokat és előresiet egy másik helységbe, ahol két őr posztol a bejáratnál, az ajtónyíláson túl egy másik előtér látható. itt már a afalak mentén cellák vannak. Belépve az előtérbe a falnál asztalka és a falon kampók találhatók a terem végében pedig a ráccal elzárt cellák sorakoznak.
A foglár a kulcscsomóval kinyit három cellát és visszanézve, az asztalka és a kampók felé int
Oda le tudják rakni a fegyvereiket és a holmijaikat az urak....majd Leannára pislogva hozzáteszi.....és a hölgy is

In reply to The Storyteller (msg # 47):

A troll testőrkapitány felétek fordul és közömbösen mondja
Itt kell várakoznotok a cellákban, amíg nem küldetnek értetek a felálló vizsgálóbizottság hogy kihallgassanak az ügyben
mondja röviden, majd ha nincs ellenvetés, akkor megvárja, amíg elfoglaljátok a cellákat, aztán hátat fordít és elmegy. A foglár is így tesz, miután bezárta kulccsal a celláitokat. A teremben más nem marad csak ti és a bejáratnál posztoló két őr.

Ahogy az erőd udvarán lévő változatos kavalkádon áthaladunk ide oda kapkodom a tekintetemet, láthatóan elfelejtettem rövid időre, hogy pontosan miért is vagyunk itt. Számtalan könyvben olvastam már, hogy mire számítsak ha esetleg ilyen helyre tévednék, azonban személyesen még soha nem láttam ilyesmit, elsősorban annak köszönhetően, hogy inkább a könyveimen és a holtak elbeszélésein keresztül ismertem meg a világ nagy részét. Már már a rémekről szóló pletykákat is kezdeném teljesen elfelejteni azonban amikor Gilgaru fáklyát ragad és elkezdünk lefelé haladni, az kissé visszaránt a valóságba. Nem ül ki arcomra félelem, Szellemmágushoz méltóan ennél komorabb dolgokra is sztoikus nyugalommal tudnék reagálni, az a gondolat azonban kissé kezd nyugtalanítani, hogy vajon mennyi időt fogunk eltölteni úgy az erőd mélyében, hogy egyáltalán bárki meghallgatná a mi verziónkat? Hiszen az orkok ostroma miatt bizonyosan el van foglalva mindenki, ráadásul azok a pletykák... Igazi hideg zuhanyként talán a cellák látványa fogad. -Nem szokásom fegyvert hordani magamnál. - válaszolom amikor a foglár ilyesmit kér tőlem. Más pedig nem sok minden van nálam a ruhámon kívül: ékszerek, a lábszárcsont furulyám a öltözékem takarásában, illetve a vizes bőr a kezemben, de ha csak direkt nem kérik, egyiktől sem tervezek megszabadulni, még az erszényemet sem teszem ki (mondjuk azt elsősorban azért nem, mert eszembe sincs).

Ha a többiek nem tesznek semmi olyat, ami esetleg szükségessé tenné, hogy a Mesélő reagáljon rá: -Szerintetek mennyi ideig fog tartani mire bárki foglalkozni fog velünk? - kérdezem a többieket a rácsoknak támaszkodva miután elcsendesedett a terem, közben pedig a tegnap estén gondolkodok.
This message was last edited by the player at 04:06, Thu 01 Feb 2018.

11:58, Today: Flameface Kaff rolled 2 using 1d6.

Szinte nem is figyelek a környezetre amíg a fegyvereimet nem kérik. Kirakom a késem és a parittyámat miközben csóválom a fejemet.

- Gilgaru! ha lehetne volna egy kérésem hozzád. Szeretnék beszélni a barátommal Trizoval ha megtennéd nekem igen hálás lennék.

Majd besétálok a cellába, lótusz ülésbe elhelyezkedve kezembe fogom a világító kvarcot és nézegetni kezdem. Tudom ha úgy alakul csak egy dobásom lesz!

- Nem tudom, de azt tudom, hogy ez az egész nagy eséllyel Owenaar műve és akkor lesz baj ha vizsgálóbizottság tagjának választják... Azzon sem lepődnék meg ha ő dugta volna el azt a drágakövet a szobánkba, érdekes az is hogy a katona rögtön tudta hol keresse... Nem emlékeztek rá ott volt a fogadóba?

In reply to Flameface Kaff (msg # 50):

Gilgaru még megfordul akkor távozás előtt és Kaff kérésére válaszol
Rendben! Egy szolgálót elküldetek Trizoért, aki kimenőre megy majd vissza Zöldligetbe. mondja egyszerűen és röviden, majd távozik.

-Én úgy emlékszem ott volt tegnap este... - jegyzem meg Kaff kérdésére rövid gondolkodási idő után, de bármennyire is próbál felidézni, hogy pontosan mit is csinálhatott, inkább csak a másnapossággal járó fejfájásom erősödik fel. -Láttam kilépni az ajtón, de semmi több nem ugrik be. Talán idővel igen, vagy esetleg a ti emlékeiteket hallva. - teszem még hozzá.

Nem szivesen hagyom magamat beterelni, de most hogy ilyen kozel kerultem az erod rejtelyehez mar nem hatralhatok meg. Erzem a pletykaknak igazsagon kell alapulniuk, egy Rem var majd itt engem, vegre megmutathatom hogy a csaladi hagyomanyok melto kovetoje lehetek. Kicsit a gondolataimba melyedve nezek csak korbe amikor Kaff megszolal, de gyorsan atfutom amik megragadtak az estebol. Ahogy probalom lelassitani a lelegzetemet es visszaidezni a tegnap tortenteket megszolalok Il'leanna utan - Ha ez az elf ugyanaz az elf - rancolom ossze a szemoldokomet - tegnap este ott volt a fogadoban. Emlekszem - Kaffra nezek - Pontosan mit akar toled? - kerdezem nem vadloan, inkabb csak hogy megtudjam mirol lehet szo, de a valaszt meg sem varva folytatom - Az egyik felszolgaloval beszelgetett. Ha tenyleg o van az egesz mogott akkor csobe huzott minket. - komolyan rancolom a homlokomat mikozben probalom felidezni a dolgokat - Tegnap nem tunt fontosnak, azt hittem, hogy... - legyintek majd hozzateszem - Mintha aztan a felszolgalofiu szemei furcsan csillogtak volna - sohajtok egy nagyot kinyitva a szememet - Megbabonazhatta, hogy segitsen neki - a noveremre nezve enyhe mosolyra huzodik a szam anak ellenere hogy a helyzet amiben vagyunk korantsem rozsas - Valami gyanus dolog van itt. Rem lehet? - kerdezem remenykedve. Az eselyeink nem kedvezoek, de ha az egesz erod a rem befolyasa alatt lenne mar halottak lennenk, es igy ohatatlanul is bizakodni kezdek.

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 53):

Folyt. köv. a Selvaar erődje I. topicban.