In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 4):

Trizo a törpe kovácsinas, miközben Lángarcú Kaff nagyot kortyolva megissza az italát, válaszol helyette
A tizenkét Szenvedély Csúcsára! - emeli fel a hangját - Barátom jó erdő-mező-hegyjáró, de a Tylon hegység áthatolhatatlan hegyfalain, sehova nem vezető kanyonokkal és meredek szakadékokkal szegélyezett lejtőin még ő se jutna át. Ezért van nagy jelentősége a völgy bejáratát védő erődnek. Az egyetlen út a külvilág felé.
okoskodik, majd hirtelen témát vált
Képzeljétek, amint voltam az imént könnyíteni magamon a fogadó hátánál, hallgattam két, eltávon lévő, erődbeli részeg katona beszélgetését, akik szintén csorgattak egyet - kicsit közelebb hajol fontoskodva, hogy más ne hallja meg - A legújabb pletyka, hogy az erőd urai teljesen megbuggyantak mostanában. Különösen viselkednek. Adruinn herceg, aki mint tudjuk, nemrég Baduir kormányzóra bízta a város világi ügyeinek intézését, nem csinál mást egész nap, csak egy dolgot: a legmagasabb bástya fokán berendezett kuckójában tölti a napjait és onnan fürkészi a tizenkét csúcsot, hátha egy szép napon valamely véletlen folytán felfedezi a sziklák kusza rajzolatában valamely Szenvedély arcvonásait. Skruinn herceg, Adruinn fia, aki mint tudjuk, elég fagyos kapcsolatot ápol az apjával, meg nem érdekli más, csak egész álló nap a különös mágikus tanulmányainak él a titokzatos mestere irányítása alatt. Kész csoda, hogy még működik Selvaar vára. Shalashar az udvarmester, ha nem lenne, akkor szétesne az erőd magától, nem kellene oda még ork lándzsások serege sem. Ez is bizonyítja, hogy egy Rém játékszere lett az erőd. - vonja le a következtetést a törpe, miközben megborzongva hörpint egyet az italából.

Kiül némi unalom az arcomra amikor meghallom a "hősök" kifejezést, s nem is válaszolok rá mivel az asztalunknál ülő törpe magához ragadja a szót a korábban hallottakra válaszolva. Halkan sóhajtok mondandója felénél: -Ésszerűnek hangzik. - válaszolom kissé unottan, de forgatom egy kissé a sötétben a szemeimet Trizo válaszát hallva - nem csoda, hogy soha senki nem talált még másik kijáratot a völgyből, a legtöbb Névadó csak akkor hajlandó elhinni valamit amikor saját szemével látja; pedig néha egy kis szellemmágusokra jellemző nyitott elméjűség, sok problémát megoldhatna... De se kalandor, se természetjáró nem vagyok ahhoz, hogy ezzel vitatkozzak, ráadásul különösebben nem is érdekel a dolog. -Talán pont a vágyának teljesülése a legfőbb baja, azaz, hogy meglátta már egy Szenvedély arcát, egy őrültét... - kommentálom a dolgot, majd kérdezek: -Mellesleg, elég informáltnak tűnsz ezen a téren, érdekelne, miért? Ha csak szeretsz erről pletykálkodni, akkor inkább beszéljünk másról, elvégre ünnepelni jöttünk, nem pedig Rémekről beszélgetni! - veszem ismét kézben a sajnos már üres poharamat.

Vegighallgatva Il'leannat elmosolyodok. O sosem vette annyira komolyan a csaladunk kotelessegeit ahogyan kene. A verunkben van ez, a sorsunk, nem kerulhetjuk el. - Talan nem veletlenul tortennek ezek a dolgok eppen itt. Most hogy Ejkarom nalam van - simitom meg a fegyver nyelet buszkeseggel. Meg nemregen kaptam meg veglegesen, elotte is forgattam picit gyakorlaskeppen, de az mas volt azert. Most mar az enyem, a d'Aarden csalad munkajat nekem kell tovabbvinnem. Az oseink is ezt tettek volna. Legalabbis azt hiszem. - Megprobalhatnank megtudni tobbet a dolgokrol, hogy ha tenyleg Remek jarnak a kornyeken akkor tudjunk tenni valami ellenuk -

(Horror Loret dobhatok, hogy ilyen jellegu dolgokrol hallottam e Remek kapcsan, esetleg barmi olyan tudast ami nem teljesen kozismert?)

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 7):

Dobhatsz Horror Lore-t! Arra vagy kíváncsi, hogy mit tudsz a Rémekről úgy általában, vagy arra hogy a Trizo szájából elhangzott pletykák, jelenségek okozója lehet-e egy Rém?
Ha dobsz akkor +1 Bónusz a Horror Lore Skillért, +1 Bónusz a Családi Drive-ért és -1 Penalty A csak Közvetett, Hallomásból megismert információkért. Összesítésben ez egy +1 Bónusz kockát jelent, tehát dobj két hatoldalúval és a jobbik eredmény számít. A páros számok általában sikert jelentenek, a páratlanok meg általában sikertelenséget.

Trizo meglepődik Il'leanna kérdésén
Csak a sztori kedvéért mondtam el. Nem mindennap hallgathat ki a névadó két erődbéli katonát a legújabb selvaari történésekről, titkokról - mondja védekezőleg - de igaz hagyjuk a pletykákat és emeljük poharunkat Lángarcú Kaffra, barátunkra, aki végre nagykorú lett - röhögve nem erőteljesen hátbaveri az orkot, hogy nyomatékot adjon a poénjának és a másik kezével köszöntésre emeli a poharát.

A hősködésnél már csak a sors emlegetése az amit kevésbé szeretek hallani, elég sokat olvastam történelmet, hogy kapásból legalább tucatnyi személyt tudjak felsorolni akiket az általuk sorsuknak vélt ötletek követése vitt a nagy utazásba - köznyelven, a halálba. Nem kifejezetten vagyok az a fajta aki keresi a veszélyt, de Il'darion ezt egészen jól ellensúlyozza; nemrég kapta meg a családi ereklyét, de úgy tűnik ennyi neki nem volt elég most. Enyhén megcsóválom a fejemet, mert bár lehet egy darabig megállná, hogy ne hozza fel a témát, jobb hamarabb túlesni ezeken a kérdéseken. -Várj kicsit azzal a köszöntővel! - mondom végül a törpének, mutatva, hogy üres a poharam, s a tisztes köszöntő után illik inni egy keveset, erre pedig jelenleg nincs lehetőségem. -Míg intézkedek, meséld el neki - biccentek Il'darionra - mi mást hallottál még, úgyse fogja megállni, hogy ne kérdezzen rá többet! Utána nagyobb nyugtunk lesz a mulatással. - jegyzem meg, majd miközben félig meddig már felálltam az asztaltól, egy pillanatra megállok, mintha mondanék valamit, de nem teszem. Inkább nem említem fel, hogy nem igazán adnék hitelt két részeg, vizelő katonának, akik minden bizonnyal túloztak, de nem teszem. A végén még Trizo zokon venné.

Ha nincsenek annyian a fogadóban, hogy elég legyen inteni is a két fiatalnak aki segít a kiszolgálásban, akkor nem megyek el természetesen.
This message was last edited by the player at 02:18, Thu 16 Nov 2017.

In reply to The Storyteller (msg # 8):

12:20, Today: Il'darion d'Aarden rolled 7 using 2d6 with rolls of 2,5.  Horror Lore (most mar rendes koddal).

Kicsit szerencsetlenkedtem... Kerhetunk record each die meg d6 defaultot dice rollerben?

A 2 meg az 5 ket hasonloan kozepes dobas, nem is tudom melyik jobb... Talan a Yes, but

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 10):

Elég sokan vannak a fogadóban. Il'leanna esélyt sem lát, hogy a két fiatal felszolgálófiú észrevegye a szándékát, az üres pohárral a kezében, ezért félig elindul a pult felé, amikor az általa lenézett "sors" az útjába hajtja az egyik inast, a fiatalembert, kezében a kancsóval. Az amikor meglátja, a hölgyet a kezében az üres pohárral rögtön tölt is neki automatikusan, szinte kitalálva a szándékát, aztán megy is a dolgára, egy másik asztal felé.

Eközben Trizo sajnálattal közli Il'darionnal, hogy ennyi amit pletykaként hallani vélt a Rémről. Il'darion számot vett eddigi Rémekről szerzett, szerencsére nem személyes tapasztalatáról és arra a megállapításra jut, hogy bár valóban vannak olyan Rémek, akik örömüket lelik a névadók bosszantásában és megfélemlítésében és nem alacsonyodnak le a névadók fizikai bántalmazásának szintjére, hanem megelégszenek a szellemi és érzelmi terror eszközével, de akkor is ezek a jelenségek, amik a várban előfordulnak mostanság és Trizo a katonáktól hallott, lehetnek csupáncsak bármilyen gonosz szellem bosszantó csínytevésének eredménye is.

Megköszönöm az italt és hörpintek egy aprót belőle, majd visszasétálok az asztalhoz és helyet foglalok ott ahol korábban is ültem - a pillanatnyi csendből kiindulva arra a következtetésre kell jutnom, hogy Trizonak már nem volt túlzottan sok mondandója azokon kívül amit már korábban is hallhattunk, de látva, hogy Darion még mindig nagyon elgondolkodó arccal figyel maga elé arra kell gondolnom, hogy valami vagy eszébe jutott, vagy valami olyasmit hallott, ami nagyon megmozgatta a fantáziáját. Bármelyik is legyen, egyik sem túl jó jel, úgyhogy inkább egy néma sóhajtás keretein belül előredőlök a székemen, könyökkel az asztalra támaszkodok és kortyolok párat ismét. -Nos? - szegezem neki a kérdést. -Mi a véleményed, Rémes vadász? - kérdezem, ismét kortyolva, de csak aprót, beosztással kell élnem, hogy sokáig tartson és ne is induljak el lefelé a lejtőn.
This message was last edited by the player at 02:45, Fri 17 Nov 2017.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 12):

Elgondolkodok a valasz elott - Akar remek is lehettek - valaszolok vegul vontatottan majd belelendulok - De mindenkeppen olyan hostettnek hangzik amivel felhivhatnank magunkra a figyelmet - mondom ugy mintha egyertelmu lenne hogy ezt szeretnenk tenni.

Gondolataimba merülve tompán hallom a társalgást. A hátamat megérintő kéz ránt vissza az asztal mellé. Rögvest a korsó után nyúlok és gyorsan lenyelem a keserű sert ami a száraz torkomat kellemesen megnedvesíti. -Ne, ne hagyjuk abba, folytassuk a témát, ha egyszer egy vesszőt az idegre helyeznek az célt akar találni. Hirtelen felpattanok majd a pult felé szólok: - még egy kört én állom! Majd újra az asztal felé fordulok de jóval halkabban beszélni kezdek miközban újból az asztalra támaszkodok -Én biztos vagyok benne van másik út befelé. Apám mesélt olykor ezt azt. Lassan mosolyra húzódik a szám.
This message was last edited by the player at 19:45, Fri 24 Nov 2017.

Én nem kifejezetten vágyok arra, hogy nagyon felhívjuk magunkra a figyelmet, így aztán nem is igazán kommentálom ezt a dolgot, ellenben amikor ismét élet költözik a velünk egy asztalnál ülő íjász szemébe, bekapcsolódok a beszélgetésbe. -Látod, mondtam én! - szólok oda Trizonak amikor Kaff arról beszél, hogy ő bizonyos abban, hogy van másik út is ami befelé vezet. Nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy nem alkalmas egy sereg vagy egy nagyobb karaván számára, de persze egy-egy utazó vagy kisebb csapat átjuthat rajta, aminek biztosan van haszna egy olyan esetben mint mondjuk egy ostromzár. Legalábbis, azt hiszem. Kortyolok egy keveset az italomból, úgy teszem hozzá: -Ne szerénykedj, mesélj akkor valami érdekeset amit apád mesélt! - teszem hozzá. Nem különösebben érdekelnek a többiek által látszólag keresett hőstettek, ugyanakkor az ősök által mesélt történetek igen, szóljanak is azok bármiről is. Talán Kaff nagyapja vagy ükapja még érdekesebb dolgokat ismer, lehet rá kellene kérdeznem, bánná-e, hogyha halott őseinek földi maradványait szeretném megkapni. Valószínűleg igen.
This message was last edited by the player at 03:30, Sat 25 Nov 2017.

Pár pillanat gondolkodás után úgy döntök belevágok a mosoly megszűnik az arcomon a fogadó kandallójának tüze megvillantja az arcomon lévő tűzfoltokat, lángnyelvként kezdenek táncolni ahogyan mesélni kezdem az apámtól hallott történetet: -Régen egy vadász a hegyekbe ment vadászni, ott talált egy kis keskeny ösvényt amely csontokkal volt borítva, nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, úgy gondolta sok állat elpusztul. Egy borotva éles fogú, karmú állat vadászterülete volt ez. Nem is sejtette, hogy a lény egy ideje figyeli és ő a következő zsákmány. De a vadász szerencséjére megpillantotta a szemeket egy pillanatra a sötétben, így rájött, hogy megfordult a szerep. Eszeveszett játék kezdődött a két ragadozó között. A legenda szerint a vadász javában vesztésre állt, minden csapda amit állított kudarcot vallott, a nyílvesszők eltörtek a sziklákon. De a szenvedélyek megjutalmazták a kitartását a sziklák között talált egy ért amely belecsordogál a folyóba ezt az ért követve jutott be a völgybe. Atyám szerint csak a nagy esőzések után található meg az ér de akkor a sziklák halálosabbak mint bármelyik fenevad, illetve azt is mesélte, hogy nem kizárt hogy az ér amelyik az utat jelzi nem kizárt hogy az táplálta a kaert és így ezért nem látható mert mesterségesen változtatták meg a medret. No de legenda így vagy úgy az már önmagában is hőstett lenne ha megtalálnánk a legendás ösvényt. Szemei lázasan villannak az izgalomtól ahogy körbe nézz a hallgatókon.

A lehetosegek felemlegetesere rogton felelenkulok, bar kisse elbizonytalanit a dolog. Az a veszedelmes allat lehetett valamifele rem vagy remteremtmeny, de lehet inkabb az erodot kene megvizsgalnunk, ott sokkal eselyesebb, hogy beteljesitsuk a rank varo lehetosegeket. Mindenesetre a ketto lehet nem zarja ki egymast - Odatalalnal? - kerdezem vegul. A maszas, a hegyek nem idegenek nekem. Sokkal jobb szeretem a tiszta hegyi levegot mint a kocsmak fustos zsivajat. Persze rogton ki is javitom magamat - Ugy ertem legalabb az iranyt -

Csendben hallgatom végig a Kaff által elmesélt történetet, kissé kétkedve fogadva be a hallottakat. Amikor megemlítettem, hogy biztos tud más utat, kicsit konkrétabb dolgokra számítottam mint egy legenda, ami kitudja, hogy mióta terjed már szájról szájra és hányszor is változott már meg az idők folyamán, de mint történelmekben jártas, s ez alapján formázódott gondolkodású szellemmágusnak be kell látnom, hogy valami alapja így is kell, hogy legyen. Biztos nem úgy volt ahogy a legenda most megfogalmazza a dolgot, de már az alapján is el lehetne indulni, hogy merre élnek ilyen állatok, merre folynak erek, illetve, hogy hol ennyire veszélyesek a sziklák. Na persze lehet, hogy gyakorlatilag az egész völgyben, ezt már nem tudom, a három közül egyikhez sem értek - jómagam jobb szeretek a térképeim felett filozofálni a feljegyzéseket bújva mintsem odamenni és szétnézni. Úgyhogy kissé elgondolkodva kortyolok egy keveset az italomból és enyhén bólintok kettőt Darion kérdése után, jelezve, hogy engem is érdekel rá a válasz.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 18):

Beszélgetés és iszogatás közben mindenki dobjon egy Egészségpróbát két Penalty kockával (három hatoldalú, a rosszabbik eredmény számít)

(21:19, Today: Il'darion d'Aarden rolled 9 using 3d6 with rolls of 2,1,6.  Szivossag

Pedig 3-bol 2 jo lett, igy viszont... No and...)

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 20):

Mosolyom cseppet sem apad a kérdést hallatán sőt csak szélesedik már már vicsorrá. Igen az irányt betudom lőni, azt a helyet apám megmutatta illetve ott mesélte el a történetet az öreg ahol ez a vadász elindult a sziklák közzé. Válaszolom szinte gyermeki örömmel.

off: Hogy kell ezt a dobást végre hajtani? illetve mire is szolgál?

In reply to Flameface Kaff (msg # 22):

Ólmos fejfájással keltek. Egy fogadóbeli szobában ébredtek. Nem emlékeztek semmire. Hogy hogy kerülhettetek ide az egyenlőre rejtély. Zavarodott pislogásokkal néztek egymásra, amikor kopogás töri meg a csendéletet. Határozott, hangos, erőteljes kopogás, amire ha nem jön időben válasz, akkor meg is ismétlődik.

Miután magamhoz térek az első dolog ami figyelmeztet arra, hogy valami nincs rendben az nem más, hogy hiába nyúlkálok csukott szemmel az ágyam mellett található éjjeli szekrény irányába a kupámat keresve, hogy vizet igyak, nincs ott semmi. Kinyitom a szememet és körbenézek, majd kezdenek előtörni az emlékek és azoknak a hiánya. Miután leküzdöm a rosszullétemet és felülök próbálom összerakni a képeket, nem igazán akarom elhinni, hogy ennyire felelőtlenek lettünk volna (legalábbis velem előfordulhat, de Il'darion nem kifejezetten az italok embere) és már-már éppen az motoszkálna a fejemben, hogy valaki tett valamit az italunkba, amikor kopognak. A többiekre nézek véreres szemekkel, az arcomon látszik, hogy szerintem nincs mit tenni, szépen lassan feltápászkodok és ha senki nem szól semmit, ki fogom nyitni az ajtót.

Egy ideig csak probalok magamhoz terni aztan ahogy par kocka kezd a helyere kerulni a fejemben gyorsan megtapogatom magamat. Ejkarmot keresi a kezem elsosorban, oseim fegyveret

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 25):

A keresett penge hűvös érintése megnyugtatólag hathat Il'darionra, ahogy meg tudja állapítani, minden értéke a helyén van, viszont az már kevésbé hathat nyugtatólag, hogy valaki elég határozottan és kitartóan dörömböl a szoba bejárati ajtóján.
Valószínűleg Il'leannát is idegesíthette a dolog mert odasétál az ajtóhoz és kinyitja. Jól felfegyverzett katonák, köszönés nélkül, sorakoznak be a szobába.
Ha Il'leanna időben nem lépne félre, akkor a nagy lendülettel belépő férfiak el is sodorhatták volna. Körülbelül hatan juthattak be a szobába, amikor egy nagy troll, éjfekete páncélt és szarvsisakot viselő harcos, fejét lehajtva és vállait összehúzva, hogy beférhessen, bepréseli magát az ajtókereten, kezében egy jókora csatabárdot lóbálva.
Gilgaru vagyok, a herceg testőrkapitánya - mutatkozik be a hegyomlás méretű troll, miközben fejével körülpásztázza a szobát, mindenkire egy szempillantásnyi időt vesztegetve - a herceg megbízásából az eltűnt Selvaar Tekintetét keressük. Lakossági bejelentés nyomán, jó okunk van feltételezni, hogy e becses mütyürke, eltulajdonítása után, ebben a szobában lehet fellelhető - próbálja választékosan kifejezni magát az inkább csatamezőkhöz és párviadalokhoz szokott harcos. Az is látszik a szobából, hogy mögötte a folyosón még szintén hat katona áll készenlétben. A bejutott katonák pedig bősz keresgélésbe kezdenek, van aki a szekrényt kezdi nyitogatni, van aki az ágy alá néz be, de van olyan is aki a szőnyeget hajtja fel és néz alá. Na az a katona sikerrel is jár, mert miközben letérdel, kezével ránehezedik egy deszkavégére, az viszont félrecsúszik, alatta egy kis üreg sejlik fel. A katona diadalittasan emel ki belőle egy díszesen faragott dobozkát és örömittasan emelkedik fel, odavíve a troll testőrkapitányhoz a dobozkát. Gilgaru átveszi tőle és felnyitja. Egy selyembélésen egy szemkápráztató drágakő válik láthatóvá, aminek a vérvörös rubinja szinte beragyogja a szobát.
A Selvaar Tekintete - nézi elmosolyodva és a szeméhez felemelve megbűvölten a troll harcos. Majd kérdően néz a karakterek felé.
Az ajtónyitás óta jó ha tíz szívverés telhetett el.

Szokásomhoz híven kényelmetlen pózban az egyik sarokban alszok kocsmázás után, amikor eszeveszett dörömbölésre ébredek, majd a végtagjaimba nyilalló fájdalom tesz éberré ez az a pillanat amikor a katonák betódulnak és valami dobozt találnak az egyik deszka alatt. -A szenvedélyekre. Tör ki belőlem amikor meglátom a drágakavicsot ami a dobozban rejtezett. Nem mondta senki tegnap, hogy kincset is kellet volna keresni. Akkor bizz nem ittam vóna ennyit...
This message was last edited by the player at 20:27, Tue 12 Dec 2017.

Kissé értetlen tekintettel nézem végig ahogy a katonák bejönnek a szobába és kutakodni kezdenek, de mivel nem igazán áll hatalmamban tenni a dolog ellen és azt sem igazán tudom, hogy miről van szó, ezért csak csendben odalépek a hozzám legközelebbi ágyhoz és leülök a szélére, mert nem esik túlzottan jól állni. Ahogy a testőrkapitány belép a szobába és elmondja a mondandóját fel sem igazán fogom pontosan miről van szó, mindössze azon jár a fejem, hogy mennyire jól esne egy egy flaska hideg, frissítő víz, így aztán csak kissé lassan, zavartan teszem hozzá a magamét: -Az ő születésnapját ünnepeltük itt tegnap este az Ezüst Pisztrángban. Valószínűleg a fogadós hozott fel minket mikor látta, nem jutunk már haza. - magyarázom, közben a halántékomat dörzsölgetve, láthatóan valóban fáj a fejem és nem csak tettetem a dolgot. -Ugye nem gondolja, hogy bármi közünk van a... - nézek fel az orkra aki éppen a drágakövet vizsgálgatja, majd azonnal értelem és meglepettség költözik a szemembe. -A szenvedélyekre! - tör ki belőlem a meglepettség ahogy felfogom, hogy pontosan mit is tart a troll a kezében. "Érdektelenségem" egyik pillanatból a másikba átcsap kíváncsisággá majd utána baljós előérzetté, ugyanis az, hogy pont a mi szobánkban találtak meg egy ilyen fontos dolgot, következményekkel fog járni, még akkor is, ha be tudjuk bizonyítani, hogy semmi közünk az egészhez.
This message was last edited by the player at 01:05, Wed 13 Dec 2017.

A katonak berontasara kezem akaratlanul is erosebben markolja fegyveremet, de nem lepek akcioba. Remek es teremtmenyeik ellen kepeztek ki, az orok amig nem vallnak a Remek jatekszereve nem lennenek melto ellenfeleim. Hagyom ellazulni az izmaimat es nem allok a katonak utjaba amig azok keresgelnek. Amint elobukkan a ko csodalkozva nezek ra, de mivel ugy tunik Il'leana kozbeszol hagyom ot beszelni, sokkal jobban banik az emberekkel mint en, meg ha ez nem is sokat jelent. Alig allom meg hogy ne huzodjon keseru mosolyra a szam, de felek akkor meg rosszabb helyzetbe kerulnek igy csak hozzateszem - Ugye nem gondoljak hogy barmit rejtegetunk - mire elokerul a ko. Mikozben probalom beazonositani mit is talaltak hozzateszem - Nincs kozunk hozza - es bizok csaladunk johireben hogy ez meggyozi oket elegge (De a meselore bizom hogy a csalad johire letezo dolog vagy csak en kepzelem azt)