Ahogy az ajto nyilik ket dolog fut at az agyamon. Egyreszt hogy van kiut, masreszt hogy valaki vagy valami valoszinuleg eppen atjott rajta hogy bevegezze a herceggel... Es sajnos mi eppen az utjaban vagyunk. Bar talan ez a sorsunk. Lehet nem vagyok akkora mint egy troll de mar apam is ugy tanitott hogy ugyse leszek erosebb mint egy rem, okosabbnak, gyorsabbnak kell lennem, nem szabad lassan reagalni mert minden keslekedes az utolso pillanat lehet az eletedben. Igy mikozben ezek a gondolatok atfutnak az agyamon mar egyik kezemmel a veszely jelet mutatom a noveremnek. Talan eleg figyelmet szentelt a tanitasunk soran ra hogy megertse, bar sosem lehetek biztos az ilyenekben, a masikban Ejkarommal puha leptekkel az ajto melle simulok a falra hogy beleshessek a resen at. Lehet hogy pont erre var akarmi is van mogotte, ugyhogy ugrasra keszen allok, de Ejkarom sorsa az hogy megint megkostolja egy rem veret, remelem az en sorsom az hogy en forgassam kozben.

Ha semmi nem veti ram magat az ajto mogul probalok belesni, behallgatozni hatha barmi informaciot tudok szerezni arrol mi, es foleg mekkora leny erkezhetett. Persze van ra esely hogy a herceg fia vagy titokzatos mestere az es magiaval probaljak megolni az apjat, de Il'leanna velem van es ki tudja, talan kozel tudok kerulni hogy leussem es megakadalyozzam az egeszet meg ha ezzel nem is javitok feltetlenul a sajat jelenlegi helyzetunkon.

Kissé furcsállom a testőrkapitány reakcióját, legalábbis abból a szempontból, hogy teljesen megfigyelés nélkül hagy hátra bennünket, hogy válthasson néhány szót a főherceggel - minden esetre az az érzésem, hogy bár hinni nem hisz nekünk, azonban kizárni sem akarja a történetünk valóságalapját, így aztán ha beszélhetünk a férfival, akkor minden bizonnyal meg fogjuk tudni győzni az ártatlanságunkról. Ahogy meghallom a zajokat a könyvtár irányából Darionra nézek, hogy mire készül a testvérem, közben pedig magamhoz veszem a vaskos kulcscsomót, hogy biztonságban tudjam azt arra az esetre, ha valaki más is megpróbálná rajtunk kívül ellopni azokat, majd hátrébb lépkedek a könyvtár ajtajától és igyekszem betekinteni az asztrális síkra, hogy látok-e a könyvtár irányában valami rendelleneset.
This message was last edited by the player at 13:54, Sun 11 Feb.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 64):

Il'darion halk surrogó zajokat hall a "könyvtárszobából" és az arcán érzi, hogy enyhe huzat, légáramlat kell abból az irányból, de egyenlőre semmilyen lény vagy személy nem tőr elő a szobából, hogy megküzdjön Éjkarommal.
Il'leanna felnyítva Harmadik szemét, betekintve az asztál síkra, látja, hogy mágikus szálak tucatjai keresztezik egymást, a gócpontjukban, ami kb. a szomszéd helységben lehet, egy egyhelyben lebegő madárszerű lény, mélyvörösen ragyogó aurája körvonalazódik ki.

Csak néhány szívdobbanásnyi időre tartom nyitva a harmadik szememet, a mesteremtől azt tanultam, hogy vannak olyan dolgok amiket látni veszélyes lehet így aztán mindig óvatosan kell bánni ezzel a képességgel, amit pedig a könyvtárban láttam az láthatóan nagyon meglep, hangtalanul kezdek el nagy mozdulatokkal integetni a kezeimmel Darionnak, hogy jöjjön közelebb és halkan odasúghassak neki: -Van valami a könyvtárban, egy szárnyas madárszerű lény, nem tudom mi az, de az asztrális térben mágikus szálak tucatjai futnak ott össze! - hadarom, talán az egész erődben történő dolognak itt lehet a megfejtése, esetleg egy Rémet láthattam az imént? Nem tudom, de annyi biztos, hogy hátrébb lépek párat attól az iránytól, ahonnan a szárnyak által keltett szél érkezik: -Talán szólnunk kellene a trolloknak! - ötletelek, bár láthatóan fogalmam sincs, mi lenne a legjobb lépés.

A hallottak utan elkomorodok. Egy nyugtalanito gondolat jut az eszembe - Azoknak a trolloknak akik ilyen konnyeden itt hagytak? Es nem vettek eszre a remet a szomszed szobaban? - a herceg nem tunt remfertozottnek, bar igaz hogy nem nagyon vizsgaltam meg a kepeit, de mi van a testorkapitannyal?  Nem eppen szivmelengeto gondolat foleg mert remeltem a trollok a mi oldalunkon es nem ellenunk harcolnak majd ha szembekerulunk a lennyel. Pedig ugy meg voltam gyozodve a fiatal herceg bunossegerol, de kozben az is teny hogy Gilgaru es az emberei "talaltak meg" nalunk a kovet. Talan ez egy csapda nemcsak nekunk hanem a becsvagyo hercegpalantanak is? Nem veletlenul elvezem jobban a hegyek maganyat mar most elkezdett fajni a fejem a sok rosszabbnal rossz lehetosegtol. - Tudsz barmit tenni a Remmel vagy az a legjobb ha magunk nezzuk meg? Vagy megprobalunk kitorni valamelyik iranyba? - talan enm szamitanak erre? A testorkapitany egyedul ellenunk? Nem lenne konnyu kuzdelem, foleg ha a segitoi is beszallnak. A folyoso? Legalabb ket or van, talan ellenuk lenne a legtobb eselyunk bar ki tudja nem e erkezett mar egy tucat a segitsegukre... Szinte ontudatlanul meghosszabbitom Ejkarom nyelet, nem teljes hosszara, de annyira hogy mar kellemes ket kezes fogas legyen rajta de meg ne akadjon meg mindenben. Remelem Il'leanna ki tud valami okosat talalni.
Az ablak adhatna meg egy kis lehetoseget ha lenne ra eleg idonk, de tartok tole hogy az esely hogy mindharman eszrevetlenul lemaszunk nem igazan letezik. Barcsak megbizhatnank Gilgaruban hogy a remmel szemben a segitsegunkre siet, de talan ez a sorsunk.

Kissé feldúlt kifejezés ül az arcomra: -Nem, nem tudom, hogy tudok-e kezdeni vele valamit! - zárom rövidre a kérdéskört, én Darionnal ellentétben egyáltalán nem vagyok se alkalmas, se pedig elszánt arra, hogy bármilyen harcba keveredjek azzal a Rémmel, ijesztő mennyiségű mágikus szálat láttam amikor betekintettem az asztrális síkra, elképzelni sem tudom, hogy mennyire lehet nagy a hatalma a Rémnek, viszonyítási pontom sincs igazából, így aztán tapasztalat hiányában tanácstalan vagyok ezt illetően. -Lehet, hogy itt hagytak minket, de velük többen lennénk. - fejtegetem tovább a gondolataimat a testvéremnek miközben láthatóan ijedten pillantgatok annak a szobának az irányába ahol a madárszerű humanoid "repked". -Azt sem értem, hogy mire vár pontosan. - elgondolkodok. -A trollok felé ha elindulunk akkor velük kell harcolnunk, nem támadhatunk rá az egész kastélyra, ha elszökünk akkor pedig üldözni fognak minket.
This message was last edited by the player at 20:38, Sat 17 Feb.

Amíg így tanakodtok Lángarcú Kaff - Szerintem ő még mindig ott van veletek - kihúzza büszkén magát és berohan a fegyverét lengetve a szobába:
- Halál a rémekre! Dicsőség az Őseimnek! - felkiáltással ront a könyvtárszobába, mielőtt bárki megakadályozná. Majd csalódott hangja hallatszik a túloldalról:
-Ez nem is egy Rém! Ez a Vérdenevér az udvarról. Gyertek nyugodtan! Az ifjabbik herceg szórakozik már megint velünk. - mondja lemondóan, valószínűleg azért, mert így oda a dicsőség.

Beovakodok Kaff utan es gyanakodva nezek szejjel. Akar rem akar nem, valahogyan idejott. Ami egy utvonalat feltetelez. Arra igyekszem nem kiterni hogy ha be tudtak juttatni akkor meg kevesbe tunik a tortenet igaznak hogy rank volt szukseg a kulcs megszerzesere de akar bunbakok vagyunk akar nem sodrodnunk kell az arral es megtudni mit is akarhat itt. Jo lenne tudni vajon kemkedhettek e rajta keresztul de se tudasom nincsen a temaban se tapasztalatom mennyire jol lehet hallgatozni ilyen terepen, mennyit hallhatott valaki egy ilyen denever "fulen" at... Nagyon eros az erzesem hogy ez egy csapda csak azt nem tudom hogyan tudnank kikerulni belole. Vegul ha nem tamad nekunk a denever ranezek - Es most mi lesz? - persze van esely ra hogy nem hallanak minket rajta keresztul, de legalabb talan megtudjuk es annal hogy varjuk az ujboli letartoztatasunkat barmi jobb. Ha igaza van a saros hercegnek es rem van itt ha o a rem fertozott nincsen mas eselyunk mint hogy tobbet megtudni es valamilyen modon kideriteni ki is akinek veret Ejkaromnak meg kellene kostolni.

Kaff és Il'darion azt látja, hogy a falak mentén egy könyvespolcokkal megtömött nagy szoba található. Közepén egy nagy vastag és puha szőnyeg. Itt a szoba közepén lebeg, fej magasságban az udvaron már látott vérdenevér jelenés, látszólag egy helyben. Ebben a helységben is egy ablak van, de ez is ablaktáblával belülről be van zárva. Ami nagyon vonzza a tekintetet a szárnyas fantom mellett, az a szemközti fal melletti kandalló, amelynek a "közepe" most 90 fokban el van fordulva, így felsejlik egy mögötte lévő járat a falban. Onnan jöhetett az egy enyhe légáramlat, amely a kinyílt ajtóban már érezhető volt.

Ijedten nézem végig a jelenetet ahogy beront Kaff a könyvtárba, majd aztán a csörömpölés és az élet-halál harc elmaradása után kissé közelebb lépkedek az ajtóhoz, hogy benézzek mi történik: kissé elpirultan veszem tudomásul, hogy ez a herceg vér denevére, talán illett volna felismernem az asztrális lenyomata alapján, bár mégse sikerült; jó nagy butaságot gondoltam így, aztán nem is nagyon akarok erre utólagosan reagálni, helyette inkább a titkos járatot nézem valamint azon gondolkodok amit Darion is kérdez: hogy most mi legyen? -Hát, legalább azt tudjuk, hogy az átjáró valóban létezik. - morfondírozok. -És nagyon úgy tűnik, hogy Kaff sem tudott róla, máskülönben nem hagyott volna magunkra minket. - magyarázok, miközben a szoba közepén "repkedő" denevért figyelem, az ijedelem helyét kíváncsiság vette át.

Elgondolkodva nezek korbe, tovabbra sem tetszik az egesz. Csalik vagyunk ebben biztos vagyok csak abban nem ki es mire hasznal minket egeszen pontosan. - Vagy nem tudtak rola vagy... - nem fejezem be. Vajon ekepzelheto e hogy csak azert hagytak magunkra hogy pont arra menekuljunk? Vagy csak kezdek paranoid lenni? Nem valo nekem ez az egesz alakoskodas, fut at sokadjara a fejemen de hangosan nem fejtem ko jobban a ketelyeimet bar azt megjegyzem a noveremnek, hogy - Bar ha itt van ez a jarat mi szukseg volt arra hogy mi ide jojjunk? Ugy ertem azon kivul hogy felhivjuk magunkra az orok figyelmet es minden szem mereven rank tapadjon szokes kozben? - Akar igy akar ugy ugy tunik a testorparancsnok nem nagyon hitt nekem, azert remelem legalabb a felelosseget nem keruli el es vedeni fogja a herceget ha igazam van. Ha pedig nem, nos azt csak ugy tudjuk meg ha kideritjuk. - Azt hiszem nem hinne nekunk jobban Gilgaru ha megvarnank es megmutatnak ezt neki ugyhogy vagy mehetunk  vissza a bortonbe es aztan egy kellemes kivegzesre vagy mehetunk elore akarmennyire is nem tetszik. - azzal puha leptekkel a bejarathoz setalok figyelve arra van e esetleg barmi csapda vagy nyitomechanizmus amit nem artana eszrevennem. Illetve ha odaerek belesek vajon mi var rank az ajto mogott...

Mutatóujjamat az ég felé emelem mintha valami okosat készülnék mondani, s már éppen szóra is nyitnám a szám amikor rájövök, hogy bármennyire is próbálom törni a fejemet, ezúttal nem tudok semmi bölcset megállapítani, a szellemi képességeim cserben hagynak - így aztán egy sóhaj után csalódottan engedem le a kezemet és tudomásul veszem, hogy elképzelésem sincs mi lenne a jó döntés. A börtönben még egyszerűnek tűnt sodródni az árral, hiszen nem volt más lehetőség, azonban most, hogy ismét miénk a szabadságunk, legalábbis annak az illúziója, már megint nehéz meghozni a döntéseinket. -Hát, nem tudom, sehogy sem logikus ez az egész. - jegyzem meg végül lemondóan, közben pedig szemmel látható vívódás közepette közelebb lépek a titkos járathoz és igyekszem benézni oda; a túlélés lehetőségét látom a járatban, ahogy testvérem megemlíti a kivégzés lehetőségét láthatóan kiráz a hideg, félek a kiszolgáltatott helyzetünk miatt, de azt sem akarom, hogy ez a félelem befolyásolja a logikus döntést, hiszen a hercegben sem hiszem, hogy bízhatunk, ráadásul itt van ez a vérdenevér is, ami mint láttam, sok szállal kötődik az asztrális síkon mindenfelé, így aztán azt sem tudom, hogy hatszemközt beszélgetünk-e éppen vagy sem.

Il'darion és Il'leanna belesnek a kandalló mögötti titkos járatba, miközben a vérdenevér unottan egyhelyben lebeg. Egy kis beugró után egy meredeken lefelé kanyargó csigalépcsőre figyelnek fel, ami beláthatatlan keskeny kanyarban tűnik el a szemük elől. Csak akkor tudhatnák, hogy hova vezet, ha leereszkednek rajta. Hang nem hallatszik fel onnan, csak az enyhe légáramlat érződik.
- Ott vannak! Végezzetek velük! Ne hagyjátok egyiket sem életben! - hallatszik egy határozott parancsoló hang, nem lehet hirtelen eldönteni, hogy Gilgarué vagy más valaki hangja lenne, valahonnan a másik helységből, a dolgozó szoba felől és lábak erőteljes dobbanása hallatszik, vagy egy féltucat pár lábbé lehet, mintha közelednének a hátatoknál lévő ajtó felé.

Felkapom a fejemet a hangra. Az agyamon gyorsan atfutnak az opciok... Ha az ifju herceg megunta es tamad akkor mindegy, tudja merre megyunk, de a tobbi esetben az atjaro ideiglenes megoldasnak jo - Gyorsan befele - intek a tobbieknek.
Igazsag szerint nem tetszik az egesz nekem, mert Gilgaru tudja hogy hol vagyunk de akkor miert nem tamadott korabban? Skruinn megint tudja hol vagyunk de ha eppen besetalnank a csapdajaba akkor jobb lehetosege is lehetne. Vagy van meg egy csapat akirol eddig nem tudtunk vagy igy probalnak ravenni hogy besetaljunk a csapdaba. Semmikeppen nem hangzanak jol a lehetosegeink de akar csapda akar nem ha itt maradunk nem leszunk elorebb. Talan hibaztak, talan adodik valami jobb lehetoseg.
Nem hagyom hogy vakon berohanjanak a bajtarsaim, belesek van e barmi azonnali veszely es csak akkor engedem oket ha ugy tunik nincsen.
Amint mindannyian atmentunk elforditom a faklyatartot hogy vajon tenyleg bezarja e az ajtot es ha igen korbenezek eloszor is hogy hova kerultunk, milyen lehetosegeink vannak, aztan meg, hogy raktak e barmifele kemlelonyilast hogy lathassam mi folyik a konyvtarszobaban. Kik is erkeznek ha tenyleg erkeznek, illetve van e barmi egyertelmu lehetoseg a rejtekajto eltorlaszolasara ha szinten ismernek a jaratot.

Összerezzenek a kintről érkező ordibálás hangjára, ide-oda cikáznak a gondolataim ahogy a lehetőségeket mérlegelem és azon jár az eszem, hogy mi lenne a legjobb amit tehetnénk, de mivel egyáltalán nem vagyok hozzászokva az ilyen helyzetekhez, ezért inkább üti fel a fejét a fejemben a pánik mint egy jó ötlet; sokkal jobban vág az eszem ha az asztalomnál üldögélhetek a könyveim mellett, így aztán amikor Darion azt mondja, hogy menjünk gyorsan be a korábban kinyílt járatba, nem igazán kérdőjelezem meg a tanácsot, hiszen nincs jobb ötletem. Ennek ellenére azért ódzkodva teszem, hiszen nem tudjuk mi van odabent, azt sem tudjuk a másik szobában mi történik, ráadásul elég sötét is van odabent, meg ki tudja ezekben a járatokban nem-e futhatunk össze az erődben élő rémmel, de azért bemegyek, mert ez még mindig jobb opció mint az, hogy visszakerülünk a börtönbe és kivégeznek minket.

Kaff is bepattan rögvest a titkos járatba, nem kell külön kérvényt benyújtani neki. Il'darion elfordítja a járat falában lévő fáklyatartó kart és a kandalló szép lassan a helyére fordul, eltakarva a továbbiakban a csapat szeme elől a könyvtárszobát. Ameddig bezárul, nem rohan senki őrjöngve, fegyverrel a kézben be oda, a vérdenevér is nyugodtan lebeg tovább egy helyben. Az ajtó bezárultával most van egy kis idő körülnézni ebben a titkos járatban. A kandalló túloldalán egy faragott szobor található. Valami régi bennszülöttet elnagyoltan ábrázoló másfél-kétméteres vaskos kőfaragvány, kicsit abszurd, a testéhez képest nagy torz fejjel. Egy tollas fejfedőt hord a fején, és egy torz grimaszt vág a karakterek felé, mintha gúnyolódna a csapaton.
A másik irányban a már említett lefelé tartó csigalépcső ereszkedik le meredeken lefelé, ki tudja hova vezetve. A falak eléggé simára vannak csíszolva, de időnként megtöri ezt az idő vasfoga következtében keletkező hibák, bemélyedések rajta. A helység félhomályosan van megvilágítva, valami foszforeszkáló gombaszerűség, nagyobb telepekben tapad időnként a falakra, az kékesen világítja meg a környezetét. De jókora távolságra ugyan, de meggyújtatlan fáklyák pihennek a falból kiálló fáklyatartókban. Enyhe légfuvallat, alig érezhetően lentről jön felfelé, kicsit megcsiklandozva az csapat arcát.

Magamban atkozom a gyenge fenyt de amennyire lehet megnezem a befordulo kandallo hatso falat hatha megis van valami kemlelonyilas. Hasznos lett volna beepiteniuk hiszen kulonben tul konnyen leleplezodhetnek, ugyhogy remenykedem benne.
- Miert erzem ugy hogy nem kerultunk jobb helyzetbe? - kerdezem vegul a tobbieket majd a faklyatartokhoz lepek es leemelek egy faklyat felkeszulve hogy ha ugy adodik lefele indulhassak. Mindenesetre a lepcson nem lennenk jo helyzetben, ugyhogy egyelore kivarok es hallgatozok mind a titkos ajtonal mind a lepcsonel hatha barmifele informaciot meg tudok allapitani a helyzetunkrol.

A szoba felöl nem hall Il'darion semmi zajt, közelebb lépve a beforduló kandalló hátánál álló torz grimaszt vágó figurához, meglát két fehéren világító pontot a kőfaragvány szemében, azt saccolja, hogy lehet át lehet látni rajta a túloldalra, és azért látszik innen, mert a túloldalon valamivel nagyobb fény van. A kőlépcső felöl, meg halk vízcseppek koppanását hallja a csapat valamiféle felületen, talán kövön valahol lejjebb, ezen kívűl, abból az irányból sincs semmi értékelhető zaj.

Gyanus a nagy csend. Nemcsak azert mert nem hallom a csatazajt vagy a futo labak dobogasat de senki sem kiabalja azt sem, hogy mit keres itt ez a fura denever... Roppant gyanus. Gyorsan odalepek, picit hallgatozok nehogy valamit kihagyjak majd gyorsan benezek a szobaba. Majd a latottaktol fuggetlenul (kiveve ha valami naaaagyon furat latok vagy hallok)
- Valami roppant gyanus itt nekem. - suttogom aztan a tobbieknek. - Az egesznek semmi ertelme. De sok valasztasunk nincsen. Nem tudjuk miert kevertek bele minket vagy mi az egesz celja es legfokeppen miert akarjak besarozni a d'Aarden nevet, de ezekre csak akkor kapunk valaszt ha teszunk erte. Van egy olyan erzesem hogy csapdaba setalunk de ha tudjuk akkor van eselyunk hogy elkeruljuk es megtudjuk ki is all az egesz mogott. En azt mondom menjunk majd ha nincsen ellenvetes elindulok a lepcson lefele. Egyik kezemben Ejkarom szinte csak kardkent, a lepcson mashogy akadalyozni, a masikban egy faklya amit csak akkor szandekozok meggyujtani ha a mohak fenye mar nem eleg.

Il'darion a szobába belesve azt látja, hogy egy busa fej benéz a szoba túlvégén lévő ajtón, talán Gilgaru?, de miután megcsóválja a fejét, azzal vissza is húzza. A denevér már nincs a szobában.
A harcos fáklyát gyújt és miután Il'leanna és Kaff nem tiltakozik, elindul előre, lefelé a lépcsőn, egyik kezében fáklya és a másikban Éjkarom. A többiek követik. Pár lépcsőfordulót megtéve egy terembe jutottok, amiből egy barlangnyílás nyílik. Lehet, hogy már a földalatt lennétek. A barlang falairól a nedvesség és a pára kicsapódott és néhol tócsákba gyülik, miután lecsepeg a falról.

Ovatosan lepkedek elore. Normalisan nem zavarna a foldalatti kornyezet, de mivel titkos atjaron erkeztunk ide nem hagy nyugodni a gondolat hogy valoszinuleg a tobbi ki illetve bejarat is el lehet rejtve, es ha azok el voltak akkor ki tudja hogy meg mi. Mielott belepnek a terembe meg a lepcsorol gyorsan korbelesek amennyire tudok aztan ha semmi gyanusat nem latok csak annyira lepek be hogy lassak es a tobbieket is leengedjem a lepcsorol. Par masodpercig kivarok aztan ha semmi gyanusat nem latok vagy hallok megjegyzem (feltetelezve hogy semmifele kiutat nem latok a faklya fenyeben. - Nezzunk korbe, lehet hogy csak egy utolso megallo ez a hely de az is lehet ujabb bejarat van itt. Mindenesetre egyikonk folyton figyelje a barlangnyilast. Nem lenne jo ha valami meglepne onnan. - majd Il'leannara nezek tervez e barmit es ha nem akkor az o kezebe nyomom a faklyat hogy konnyebben tudjak keresni es gyorsan atnezem a termet hogy van e valamifele erdekes dolog.

Megfontolt léptekkel haladok előre elég szorosan a testvérem mögött, éppen csak nem a nyakába lihegve, egyáltalán nem tetszik nekem ez a hely és nem csak azért mert félelmetes, hanem azért is, mert teljesen ismeretlen ami ránk vár és ez még annál is jobban frusztrál, hogy a valóságban csapdába szorultunk és elveszítettünk minden lehetőséget a választásra, ugyanis visszafelé nem haladhatunk, ráadásul Gilgaru már nyilván tudja, hogy meglógtunk, szóval a történetünket hiteltelennek fogják gondolni így aztán ha legközelebb ránk találnak könnyen lehet, hogy rögtön támadni is fognak; ebbe most szépen belekeveredtünk... Amikor Darion a kezembe nyomja a fáklyát elveszem és igyekszem világítani számára, közben pedig én is nézelődök a fényénél, éppen a történelmi kíváncsiságom és a helyzettől való félelmem birkózik egymással a fejemben, végül az előbbi győz: -Szerintetek ez a barlang már az erőd előtt is itt volt? - kíváncsiskodok végül, legalább addig sem azon töprengve, hogy mi lesz a sorsunk a következő órákban - de a kérdés talán valamennyire fontos is lehet.
This message was last edited by the player at 19:52, Sun 07 Apr.

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 83):

Il'darion körbenéz a lépcső alján lévő teremben, miközben javaslatára Kaff figyeli a lépcsőfordulót, hogy meg ne lepje őket senki. Il'leanna kérdésére Kaff mondja:
- Reméljük igen! És nem a Rém túrta ki a sziklából, hogy a erőd egyik legfontosabb tornyához hozzáférjen.
A harcos lát egy másik kis lépcsőt, amely a torony lábához felvezet olyan másfél méterig, de méretes sziklák torlaszolják el a lépcső tetején a valószínűsíthető ajtó felé vezető utat. Más érdekességet nem lát.
- Hm! Szomorú, akkor nem maradt más, minthogy felfedezzük a barlangot. Még az is lehet, hogy szerencsés esetben megtaláltuk a völgyből kivezető titkos átjárót a hegyeken át - mondja Kaff levonva a következtetést.

Kis ideig meregetem a sziklakat aztan elmondoan sohajtok. Nem fulik ra a fogam hogy kovessem az utat amin terelnek minket mint valamifele csapdaba ejtett allatot, de ugy tunik nincsen mas valasztasunk vagy visszamegyunk a toronyba vagy tovabb elore. - Valahogy ketlem hogy ez az ut vinne kifele, vagy hogy letezik e az a kivezeto ut. - kis ideig gondolkodok majd hozzateszem kicsit magamnak kicsit a tobbieknek is - A herceg atvert minket ezt tudjuk azt nem pontosan miert es mennyire, de ha elfogadnank hogy van egy titkos ut ami bevezet a varba es minket csak a kulcs ellopasara kuldott hogy beengedhesse a baratait... Bejohettek volna azon az uton is. Tehat vagy az ut nem letezik, esetleg nem ugy ahogy nekunk eladta vagy nem is a kulcsert kellett mennunk. Vagy esetleg mindketto hazugsag volt - megvonom a vallamat, keszenletbe helyezem Ejkarmot es megindulok a barlangjarat fele most meg eberebben, nagyon nem tetszik ez az egesz nekem - Sajnos hogy megtudjuk mi is volt igaz belole tovabb kell mennunk es inkabb elobb mint kesobb -

A többiek által mondottakat hallva én is levonom a saját következtetéseimet és mentálisan áthúzok egy-két sort a nem létező jegyzet füzetemben amit a fejemben tartok, s ahol a mai nap történéseit próbálom észben tartani: -Talán a kijárat másik vége jól el van rejtve és még a herceg se tudja, hogy pontosan hova vezet, de ami valószínűbb, hogy kívülről nem lehet semmilyen módon kinyitni, csakis ebből az irányból. - gondolkodok hangosan miközben igyekszem úgy előre botorkálni a sötétben, hogy a fáklyával minél több fényt tudjak adni magunknak, ami nem annyira könnyű, hiszen egyszerre kell vigyáznom arra, hogy ne égessem meg magamat, ne csússzak el a sziklákon és neki se menjek semminek; na jó, ez talán összességében nem kellene, hogy akkora nagy kihívást jelentsen, de igaz ami igaz, nem éppen az ügyességemről vagyok híres, ráadásul a helyzet feszültsége még rátesz egy lapáttal erre.