Gondoltam hogy mivel már változott a helyszín, ezért egy új topicban, itt folytathatjuk a kommentelést.

-Ezt kicsit nehéz ilyen távlatból megmondani. - válaszolom szinte rögtön amikor Il'darion befejezte a mondandóját, s rögtön bele is megyek egy kicsit a felvetésének boncolgatásába. -De szerintem azt a felszolgálófiút bárki megbabonázhatná aki akarja, mundán módszerekkel is. - teszem hozzá, kissé kidugva a kezemet a rácsok között, összedörzsölve az ujjaimat, arra utalva, hogy valószínűleg megfelelő mennyiségű pénzért akár az egész fogadót is hajlandó lett volna kiütni, főleg, hogyha az elf meggyőzte róla, hogy ezzel valami jó ügyet szolgál. Ellépek a rácstól és megtapogatom a kőfalat, inkább csak szimbolikusan. -Megpróbálhatom érzékelni a Rém rontását az erődön. - mondom ki végül némi hallgatás után. -De könnyen elsülhet visszafelé is, hogyha nagyon elhatalmasodott már, ráadásul arra mindenképpen esély van, hogy felhívom magamra a figyelmét. - magyarázom, visszalépve a rácshoz. Nem kifejezetten volt még dolgom Rémekkel így kissé magam is csak találgatok azt illetően, hogy mire is vállalkoznék azzal, ha megpróbálnám érzékelni az asztrális síkot. Mesterem nagyon jó volt ebben, most mindennél jobban sajnálom, hogy hamar el kellett távoznia, s nem tölthettem vele több időt, hogy tovább tanulhassak.

- Zavaros még nagyon gyerek voltam amikor történtek a dolgok... Annyi biztos, hogy megpróbáltak az apámék valamiért szembe szállni az erőd uraival, az igazság az, hogy ő volt a fővadász így puccsot kísérelt meg, elméletileg atyám elvesztette a végső párbaját ezzel az elfel szemben... Megölte apámat így ő lett a fővadász és a hátán az az íj amit láttatok a családom ősi ereklyéje...

Mesélem a sztorit röviden a barátaimnak a világító kvarcomba mélyedve, úgy gondolom értik mi történhet...

- Ha megpróbálod vissza térsz épségben? Megtudunk védeni valahogyan?

Meghallgatva a tobbieket csovalom a fejemet - Amig nem muszaj ne kockaztassunk - teszem hozza vegul majd elkezdem felmerni a kornyeket. Megvizsgalom a zarat, a racsot, a falat. Van e barmi opcio kinyitni a nalunk levo eszkozokkel a zarat vagy adott esetben valahogy behalaszni a fegyvereinket.

(Nem tudom van e esely ilyenekre, vagy mire dobhatnek. Fate-esen tudnek hozza irni sok "kapcsolodo" kepzettseget vagy taget is, de nem tudom FUban mi menne hozza)

Végighallgatva Kaff meséjét felmerül bennem néhány kérdés - afféle kérdések amelyek egy, a történelem után érdeklődő Névadó fejében fordulnának meg, azonban mivel biztos vagyok benne, hogy rosszul esne számára, inkább hallgatok. Talán majd egy ital mellett, most inkább egy együttérző hümmögéssel válaszolok. A kérdést és báttyám válaszát hallva elgondolkodva szólalok meg: -A mesterem azt mondta egy rémet az asztrális síkot vizsgálva meg tudok érezni ha már nagyon elhatalmasodott a hely felett amit vizsgálok. - mondom, majd kissé bizonytalanul folytatom: -Nem tudom, hogy mennyire fordulhat rosszra a dolog, igazság szerint sosem csináltam még ilyet rémek környékén... És a holtak mindig jobban érdekeltek mint ez a téma.

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 4):

Amíg beszélgettek és megismeritek Kaff családjának szomorú históriáját eltelik egy kis idő. Darion a szabadulás reményében megvizsgálja a rácsokon lévő zárat, de csalódnia kell, mert mindenfajta szakértelem nélkül is megállapíthatja, hogy a szerkezet, bár már nem új, de biztosan látja el a funkcióját és megfelelő tolvajfelszerelés hiányában esélytelen próbálkozás a kinyitása. A nagyobb zajra, vagy mozgolódásra a cellák előtti előtéret lezáró ajtónyílásban álló két unatkozó katona biztosan felfigyelne. Darion figyelme az asztalokon lévő felszereléseikre téved, éppen azon kezd el gondolkozni, hogy hogyan lehetne ily távolról is hozzáférni, amikor látogatót kaptok.
A távoli ajtónyílásban álló két katona haptákba vágja magát, amikor egy vékony köpönyeges alak megjelenik előttük és belép a cellák előtti terembe. Még nem látni az arcvonásait, mert pont egy árnyékos részen állt meg, de azt látni, hogy hátra sem fordulva derékszögben a feje fölé emelt karral int az elhagyott őröknek, azok meg gyorsan sarkon fordulnak és eltűnnek az ajtónyílásból.
Egyedül maradtatok a köpönyeges idegennel. Aki vár egy kicsit, aztán előrelép felétek és biztonságos távolságban megáll a celláitok előtt. Egy magabiztosan mozgó fiatalember szeplős arcvonásai tűnnek elő, aki alig múlhatott húszéves. Akár még jóképűnek is mondható lenne, ha nem lennének olyan karikás, mélyen üllő szemei, ami számító ravasz tekintettel párosulnak. Sötét, igényes de tartós anyagból készült köpenyén ezüstszegély fut végig, amit egy zöld drágakőt tartalmazó bross fog össze az ádámcsutkája alatt.

In reply to The Storyteller (msg # 6):

A vékony, fiatal, szeplős köpönyeges alak büszkén felszegi a fejét és bemutatkozik
-Bizonyára gondoljátok már, hogy ki lehetek, de ha nem, akkor had mutatkozzam be.....Skruinn herceg vagyok, a vár urának egyszem fia és örököse - majd részvételt mutató szomorú tekintettel folytatja - Gilgarutól értesültem, hogy bajba kerültetek és a Selvaar tömlöcének vendégszeretetét élvezitek. A Selvaar Tekintetének ellopásával vádolnak titeket és apám, Adruinn herceg ezügyben biztosan nem ismer tréfát. Nem lennék most a helyetekben. Segítségre szorultok. Talán én segíthetnék - majd halkabbra fogja és mintha egy leheletnyit közelebb is hajolna, mintha attól tartana, hogy valaki meghalhatja, amit mondani fog - Nem fogjátok elhinni, de én, herceg létemre, szintén segítségre szorulok. Talán éppen a ti segítségetekre - majd mintha még közelebb hajolna és suttogóra is fogja - Most megosztok veletek egy titkot. Nem kéne elárulnom nektek, de mivel, nem sok esélyetek van élve kijutni innen a segítségem nélkül, ezért nem sokat kockáztatok, ha elárulom nektek. Adruinn herceg felett egy Rém uralkodik - itt megáll és a háta mögé pillant, és miután meggyőződik róla, hogy nincs mozgás arrafelé, visszafordul és folytatja - És ha a Rém nem akarja, hogy élve kijussatok innét, akkor nem is fogtok. Elképzelhető az is, hogy a Rémnek köszönhetitek azt is, hogy idekerültetek. Én nem hiszem, hogy Selvaar Tekintete miatt kockáztattátok volna az eddigi életeteket, csakhogy megszerezhessétek. És én sem akarom kockáztatni az életemet, azzal, hogy itt maradok bezárva egy várba a Rémmel, és várjam, hogy mikor kerülök sorra a halállistáján. Szóval, ki tudlak titeket juttatni egy titkos járaton keresztül a várból, amit csak én ismerek. De kérek érte cserébe valamit - itt megáll egy pillanatra, majd folytatja - A Rémtől meg kell szabadulni, még akkor is ha apámat szállta meg. Az erődöt, mint már hallottátok, ostrom alatt tarja egy ork lándzsásokból álló jól felszerelt sereg. Ők is azért vannak itt, hogy leszámoljanak a Rémmel. Sikerült felvennem velük a kapcsolatot. Nincs más teendő, mint apám akarata ellenére beengedni az ork harcosokat az erődbe, hogy leszámolhassanak a Rémmel. És itt van szükségem a ti segítségetekre. Meg kell szereznetek a kapukat nyitó kulcsokat, amit apám a toronyszobájának az íróasztalában tart. Ha megszereztétek, akkor én a kulcsok birtokában kinyitom a kaput az orkoknak, és a zűrzavarban, az általam megmutatott titkos járaton keresztül, meglóghattok a halálosítélet elől. Már mindent elterveztem. Ma éjjel az őröknek valami egészen más dolguk akad majd - néz rátok cinkosan - ki tudtok lopakodni a tömlöcből, fel az udvarra és Adriunn legmagasabb toronyban lévő dolgozószobájába beóvakodva, meg tudjátok szerezni a kulcsokat az íróasztal fiókjából. - kicsit vár és ha értetlenül néztek vissza rá, akkor hozzáteszi - Nyilván most az a kérdés merül fel bennetek, hogy ha ilyen pofon egyszerű az egész, akkor miért nem én csinálom ezt személyesen. Nos, egyszerű a válasz, mert én a közelébe sem mehetek Adruinn tornyának, nekem tökéletes alibit kell csinálnom arra az időre, amíg a kulcs eltulajdonítása történik. Na mit szóltok hozzá? Ti segítetek nekem és cserébe én is segítek nektek. Illetve mindannyian segítünk a völgyön, hogy megszabadítjuk a névadókat a Rémtől. -néz kérdően rátok, miután befejezte a hosszas monológját.

A dolgokat vegighallgatva eloszor az ugrik be hogy igazam volt, itt egy rem, ha megolom akkor vegre tenyleg melto lehetek oseimhez, de ahogy vegighallgatom a mondandojat elkomorodok. Az orkoke lesz a dicsoseg, mar ha megbizhatunk bennuk hogy nem fosztjak ki a varost is
Kiszolgaltatott helyzetunk ellenere megjegyzem - Mi meg elvisszuk a balhet - csovalom meg a fejemet, de komolyan nem varok valaszra inkabb azt kerdezem meg ugy mintha nem is egy tomlocajto ket oldalan lennenk hanem egy targyalo teremben - Es ezek az ostromlo orkok nem fogjak feldulni az erodot es a varost? -

- Felfogják és talán nem csak a rémet koncolják fel. Talán mindenkit... Hogyan tudnál kijutatni minket?

Mar mar ravagnam a gondolataimat de aztan eszembe jut, hogy amig be vagyunk zarva a rem ellen sem tehetek semmit, de ha kijutunk... Ejkarom csak arra var hogy megkostolja egy rem veret, igy osszeszoritom a fogaimat es csak bolintok Kaff megjegyzesere.

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 10):

A herceg szipog egyet, aztán hátra löki a szeplős arcába hulló hajtincseit, majd hetykén válaszol a kételyként megfogalmazott hangos gondolatokra
Ha mindent úgy tesztek ahogy mondom, akkor a lebukás veszélye minimális. Mire feltűnne Adruinnak a kapukulcsok eltűnése, addigra már ti biztonságos helyre jutottok, a Rém és az általa irányított fegyveresek már az ork lándzsások jól felszerelt seregével nézhet farkasszemet. Az ork sereg törzsfőnöke, Urdred tapasztalt a Rémek elleni küzdelemben, hiszen egykor a Komor Légiót szolgálta. Hogy mi a biztosíték, hogy az orkok nem fogják feldúlni a völgyet? Hát csak annyi, hogy a mesterem és az orkok sámánja, Zorgar régi jóbarátok, sokat kutattak együtt a Servos dzsungelben a régi letűnt kultúrák után. Szóval a sámán megígérte a mesteremnek, hogy az erődbe való bejutás és a Rémmel való leszámolás után, az orkok nem mennek tovább Zöldliget felé, hiszen ott semmi dolguk, hanem ha már nem fogja a környéket veszélyeztetni a Rém, visszatérnek a Servos-dzsungelbeli szálláshelyeikre. Hogy hogyan tudnálak kijuttatni innen benneteket? Hát ha beleegyeztek az alkuba, akkor egész véletlen itt fogja valamelyik feledékeny őr hagyni a cellákat nyitó kulcscsomót és az őrposzt is valamilyen rejtélyes módon kihalt lesz egy fertályórára. Szóval nem lesz nehéz eljutni Adruinn tornyába, ahol szintén valami csodálatos véletlenek együtthatójaként az őröknek éppen valami más fontos dolguk akad arra az időre, amíg belépetek apám dolgozószobájába.
Mondja kihúzva magát és cinkosan elmosolyodva Skruinn. Miközben karikás, kialvatlan szemeivel pislog vagy kettőt és mikor látja a csodálkozó arckifejezéseteket, hozzáteszi
Mit gondoltatok, csak engem nyugtalanít a Rém jelenléte az erődben? Sokan várják már a várban, hogy megszabaduljanak a Rémtől. Majd kivár egy kicsit és kérdőn néz rátok
Akkor elvállaljátok a feladatot és segítünk egymásnak vagy sem?

Alaposan megnézem magamnak a herceget, soha ilyen magas pozícióban lévő emberrel nem volt még szerencsém találkozni, s bár reméltem, hogy nem éppen egy cellában fog ez az esemény bekövetkezni, azért próbálom kihozni belőle a legtöbbet. A történetet amit előad mellesleg érdeklődve hallom, olykor olykor felhúzva a szemöldökömet amikor meglepőt mond (bár előfordulhat, hogy az csak számomra okoz meglepetést) s hasonló arckifejezéssel fogadom azt is, amikor felvázolja nekünk, hogy mit is szeretne tőlünk. Merész terv, meg kell valljam, s rögtön azon kezd járni az eszem, hogy nem igazán tudom elképzelni magamat abban a szerepben amelyet éppen ránk kíván bízni, de a többiek élelmesebbek nálam, ráadásul engem támogat a tudományom, úgyhogy miért is ne mondhatnánk igent az ajánlatra - főleg annak tekintetében, hogy ellenkező esetben valószínűleg hosszú évekig fogunk még itt ülni, s történelmi gondolkodású emberként tudom, hogy ezt célszerű minden áron elkerülni. A herceg mesteréről szóló dolgokat is érdeklődve hallgatom, akár csak azt is, amikor megemlíti a Komor Légiót, de a neveket is szorgosan próbálom megjegyezni, mint az ork sámán neve - talán egyszer lehetőségem lesz megírni az utókornak, hogy mi is történt itt ezekben az időkben; annak később biztos örülni fogok, hogy ilyen első kézből tudhatom meg a valóságot, amit valószínűleg rajtunk és a hercegen kívül más nem mondhat majd el magáról. -És mi lesz velünk miután véget ért ez az egész? - teszem fel a kérdést, először szólalva meg a beszélgetés alatt. -Lesz egérutunk, de kegyelmet nem fogunk kapni, hiszen ha a herceg úr belefolyna a dologba, lebukna. - mondom kissé elgondolkodóan. -Nyilvánvalóan ez is jobb mint ami itt várna ránk, ráadásul üldöző gondolom nem lesz sok tekintettel arra, hogy mekkora lesz a felfordulás itt az erődben, csak szeretnék tiszta lappal látni. De én hajlandó vagyok segíteni, nem áll módomban olyan bűnökért sínylődni amiket nem követtem el. - jelentem ki határozottan.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 12):

A herceg megint csak hátraparancsolja az arcába hulló hajtincseket. Majd előtűnik kicsit türelmetlenebbé vált szeplős arca. Mintha a szeplők idegesen ugrándozni kezdenének, ami betudható egy enyhe fuvallatnak, ami a legközelebbi fáklya lángját meglebegtette, fény-árnyékjátékot okozva. Mély sóhajt vesz Skruinn, türelmet erőltetve magára
Na szóval! Ha az orkok segítségével leszámolunk a Rémmel, aki Adruinnt és szük körét birtokolja, akkor az orkok az irányomba érzett hálából, mivel segítettem nekik, segítenek trónra jutni. Adruinn ezekután már biztosan alkalmatlan lesz a völgy vezetésére, hiszen már most is az. Már egy ideje nem foglalkozik semmivel. Lemondott a környék irányításáról, annak a pökhendi törpére, Baduir kormányzóra bízta a város világi ügyeinek intézését, nem csinál mást egész nap, csak egy dolgot: a legmagasabb bástya fokán berendezett kuckójában tölti a napjait és onnan fürkészi a tizenkét csúcsot, hátha egy szép napon valamely véletlen folytán felfedezi a sziklák kusza rajzolatában valamely Szenvedély arcvonásait. Komplett bolond lett. A Rém elsorvasztja - kissé elgondolkodva szünetet tart majd folytatja - Ha pedig én leszek a völgy hercege, akkor első dolgom az lesz, hogy tisztázlak benneteket, hálám jeléül. Addig is, miután elhoztátok nekem a kapukulcsot, egy biztonságos titkos járaton keresztül, amit tudtommal csak kevesen ismernek, szinte csak én, kimenekülhetek a völgybe, megvárva a fejlemények végét. Na hogy döntöttetek?
A beszéde végén csípőre teszi a kezét, várva a választásotokat.

Az általam "igazi vad intrikás" elbeszélést végighallgatva megfontoltan bólintok: -Én segítek. - jelentem ki erőltetett egykedvűséggel, majd a többiek irányába pillantgatok, hogy lássam, ők hogyan fognak dönteni; elképzelésem szerint hasonló választ fognak adni, Kaffot motiválni fogja, hogy bosszút álljon, bátyám pedig minden áron felvenné a harcot a rémmel szemben, s persze az sem utolsó szempont, hogyha itt maradunk, akkor egészen biztos szomorú sors fog ránk várni.

Nem fulik a fogam belefolyni politikaba, megbuktatni kormanyzokat, tamado seregeket szabaditani a volgyre, de ha idokozben ugy latom at akarnak ejteni meg mindig meg tudom olni en is a remet, megmenteni a volgyet es... Mar a gondolatra elmosolyodk. Mielott meg feltunove valna megjegyzem - Benne vagyok. Egy d'Aarden nem ulhet nyugodtan amig remek vannak a kornyeken - Kerdon nezek a noveremre vajon csak a kijutas miatt egyezett bele vagy vegre meggondolta magat es a csaladi hagyomanyok apolasaba akar kezdeni. Vajon Ejkaromra is igenyt tartana?

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 15):

Skruinn elégedetten bólint
- Rendben. Nemsokára kaptok egy jelet, ami jelzi, hogy ideálisak a körülmények az akcióra, addig is készüljetek fel lelkiekben. Tehát a feladat egyszerű, ki kell lopakodni a tömlöcből, fel az udvarra és Adriunn legmagasabb toronyban lévő, legfelső szinten található dolgozószobájába beóvakodva, meg tudjátok szerezni a kulcsokat az íróasztal fiókjából. Azt el kell hoznotok a legnyugatibb torony lábához, ez balra lesz Adruinn tornyától. Ott találkozunk a torony alsó szintjén, onnan elindulunk a titkos járaton kifelé a várból, ha minden jól alakul. A Szenvedélyek legyenek veletek!
Azzal az esetleges további kérdéseket megakadályozva, sarkon fordul, felveszi a köpenye csuklyáját és határozott léptekkel otthagy benneteket.

Most még van időtök beszélgetni.

Eltelik pár óra, mire bejön egy nagydarab őr és behozza a vacsorát egy kondérba. Szedőkanál is van nála és pléhtányérok. Kioszt mindenkinek egyel és beleszedi a vacsorát. Valami rántott zöldségleves lehet hússal és egy egy kisebb cipót is ad hozzá mindenkinek.
Már azt gondoljátok, hogy közben nem fog szólni egy szót sem. de távozóban odaveti nektek elmosolyodva
- Jó étvágyat hozzá! És jó szórakozást estére!
Majd kioldalog a teremből.
Darion figyelmességének hála, egyből kiszúrja, hogy a börtönőr "véletlen" elhagyta a kulcscsomóját, ami egy jó karnyújtásnyira hever a szalmával enyhén felszórt kőpadlón.

Nem sokat teketoriazok, igyekszem felhalaszni a kulcsot es gyorsan kinyitni az ajtot. Persze lehet csapda is az egesz, de egy cellaban vagyunk igy is, ha csapda legalabb fegyverrel a kezemben erjen. Ha sikerul megszerezni a kulcsot akkor gyorsan kinyitom az ajtot es Ejkaromhoz sietek

Természetesen bólintok, hogy segítek megszerezni a kapu kulcsot, a szenvedélyekre egyszer élünk csak, örömmel nyugtázzom a többiek válaszát. Lassan hozzá látok az étkezésnek amikor látom hogy Il'darion kaparászni kezd. Izgatottan felpattanok cipóval a kezemben és a rácshoz lépek.

Csak nyugodtan menni fog, csak nyugodtan. ismételgetem suttogva a szavakat kicsit sem nyugodt hangnemben. Alig várva, hogy kiszabaduljak a rácsok tétlenségre kárhoztató hatása alól.

Ahogy az őr elhagyja a kulcsot nem igazán reagálok semmit, helyette inkább lassan falatozok tovább, majd amikor végre kinyílik a cellám ajtaja kinyújtózom és kilépek rajta; rövid fogság volt ez, de jól esik kilépni, mindössze az az egy dolog aggaszt, hogy vajon mennyire lesz zökkenőmentes a feladat amit a herceg ránk bízott. Mivel tőlem nem igazán vehettek el semmit ezért nincs szükségem arra, hogy a felszerelésemmel bíbelődjek, helyette inkább a többiekre nézek: -Mehetünk? - kérdezem kissé feszülten. -Jó lesz nyitott szemmel járni, hogyha eltévedünk a torony felé menet, könnyen hamar viszont láthatjuk ezeket a cellákat. - teszem hozzá, majd próbálom felidézni a dolgokat amiket befelé jövet láttam; szerencsére jól szét néztem, de persze más kívülről látni egy épületet és más benne úgy navigálni, hogy ne csak hamar érjünk el a toronyig, de közben ne is találkozzunk őrökkel.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 19):

A könnyen megszerzett kulccsal Darion miután kinyitotta a cellákat, az asztalon lévő felszerelését magához veszi, az Éjkarom megnyugtatóan simul a kezéhez. Kaff is miután megette a vacsoráját, ami szokatlan módon nem volt ehetetlen, mint a börtönkosztokról gondolná a névadó, hanem ízletes, tápláló volt, magához veszi a felszerelését. Mindannyian útra készen álltok, amikor elhangzik Leanna kérdése, hogy indulhattok-e.
Ekkor, mintha pontosan erre a pillanatra lett volna időzítve, egy repülő denevérre lesztek figyelmesek, aki szokatlan módon berepül a terembe és időnként elindul kifelé, aztán, mintha meggondolná magát, újra a közeletekben tesz egy fordulatot, és megint elrepül a kijárat felé. Ami különös a denevérben, mintha valami piros anyagból lenne, a teste. Leanna számára ismerős, mintha alvadt vérből lenne összegyúrva. Egy szellemmágus varázslatra hasonlít, mint amikor varázslattal vérből és éteri energiából szolgálót készít a szellemidéző, az szokott ilyen lenni.

Tapasztalatlan könyvtárosként nem kifejezetten számítottam rá, hogy ennyire egyértelmű jelet fog adni számunkra a herceg, de persze utólag végiggondolva teljesen egyértelművé válik, hogy nem mehetett a véletlenre, hiszen rengeteg múlik majd azon ami ma este fog történni: -Ez egy szellemmágus varázslat. Valószínűleg a jelünk az indulásra. - jelentem ki határozottan, majd közelebb lépek az ajtóhoz, bár előre nem megyek, megvárom míg valaki megteszi azt helyettem.

Kicsit gyanakodva nezek a repulo valamire, de gyorsan bekapok par falatot es a maradek zsemlet elrakom kesobbre majd Ejkarmot megragadva ovatosan kozeledek az ajtohoz. Mielott megprobalnam kinyitni hallgatozok picit majd gyorsan kilesek

19:57, Today: Il'darion d'Aarden rolled 14 using 3d6 with rolls of 2,6,6.  Kikemleles.
Az Awareness meg a Figyelmes jelzoimet szeretnem hasznalni es a 6-ost kerem

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 22):

Ha elindul a társaság a denevér előttük röpködve mutatja az utat, ami eddig annyira egyértelmű, hogy el se lehetne téveszteni. A cellák előtti teremből csak egy ajtónyílás vezet tovább, a másik oldalán szoktak állni az őrök, akiknek most persze hűlt helyük. Amögött egy folyosó köti össze a őrök pihenőjével, egy kiszélesedett teremmel. Itt asztal és körülötte székek vannak, Az asztalon üres vagy félig üres sörös kupák, gazdátlan kockák hevernek. Nincs most itt se senki. Továbbmenve a felfelé vezető csigalépcsőhöz lehet jutni, ezt megmászva az egyik torony alsó szintjére ér a társaság.
Itt egy ajtó vezet a várudvarra. Darion itt hallgatózik és kiles. Különös csendet és nyugalmat észlel kint. Nem hall és nem lát semmit, ugyanis tejfehér köd üli meg a várudvart, amivel a fáklyák és egyéb világítóeszközök fénye nem bír el. De van egy olyan érzése, mintha nem lenne ennyire kihalt az várudvar. Lehet, hogy figyelőszemek pásztáznak a mindent ellepő ködtakaró mögül?! Kérdés, hogy a Skruinn-párti lázadók vagy az Adruinn-párti rémbefolyásolt személyekhez tartoznak-e figyelő tekintetek?!

Az udvarhoz erve intek a tobbieknek hogy alljanak meg - Valami nem stimmel, ez tul konnyunek tunik. Valaki figyel, erzem. - mondom tomoren. Nem tudom honnan jon ez az erzes, de tartok tole hogy nem lesz olyan konnyu mint amilyennek tunik.
- Mi legyen? - kerdezem miutan meg egyszer korbelestem - Megprobalunk atlopakodni vagy inkabb keruljuk el az udvart? Nem tudom mennyire bizhatunk meg a hercegben - kisse bizalmatlan vagyok, valahogy tulsagosan is kezenfekvo volt a dolog. Minket behoznak, neki eppen kell valaki... De ha o van az egesz mogott es az az ellenszenves Owenaar neki dolgozik akkor nem e o a rem jatekszere es eppen ot segitjuk vele?

Végighallgatom Darion mondandóját, majd megfontolva a dolgokat halkan megszólalok: -Eddig megbíztunk benne, lehet nem ez a legjobb hely ahhoz, hogy elkezdjünk gondolkodni az ellenkezőjén. - mondom, közben pedig próbálok én is kikukkantani, de annyira azért nem erősködök a dologgal, hogy esetleg kintről meg lehessen látni; ha nem sikerül meglátni semmit, az sem jelent problémát számomra. -Viszont ha sokáig időzünk talán lebukunk a visszatérő őrök előtt. - jegyzem még meg, közben hitelt adva az aggodalmamnak hátra is pillantok abba az irányba amerről érkeztünk.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 25):

Miközben kiles Darion, a denevérszerű lény kireppen az udvarra és kis távolságra megáll a levegőben vagy ködben, még látótávolságon belül és egyhelyben lebeg, mintha várakozna.

-Azt hiszem megválaszolták a kérdésed. - nézek Darionra, majd amennyiben a bátyám megindul a denevér után, úgy természetesen jómagam is követem. Mikor kilépünk a ködös udvarra egy pillanatra megtorpanok, megpróbálok körbenézni azonban hamar belátom, hogy ebben a sűrű ködben semmit sem fogok észrevenni, így aztán vakon bízva követem a szellemmágus által irányított vérlényt. Volna néhány dolog amit szeretnék megjegyezni ahogy tovább haladunk, azonban még időben belátom, hogy valószínűleg ebben a csendben messze meg lehetne hallani ha elkezdenék beszélni, így aztán megállom, hogy megszólaljak s amennyire csak tudok, csendben haladok tovább.

Megrazom a fejemet, valami nagyon nem tetszik de nem tunik ugy mintha sok lehetosegunk lenne. Mindenesetre az udvar konnyeden egy csapda lehet ugyhogy ha lehet probalok valami olyan utvonalat kinezni ami jobban takarasban megy es Ejkarmot szorongatva olyan csendben sietek a fura leny utan amennyire csak lehet

- Mi lenne ha most én mennék előre? Ha elkapnak ti meglapulhattok ha szabad az út a kristályomat háromszor megvillantom és haladhatunk tovább.

Nagyon nem tetszik, hogy egy ilyen denevér izé vezet minket de hát nincs mit tenni. Az még aggasztóbb ha a paoltába érkezik a barátom akit ide hívattam mindenképpen lebukunk. Bár gyanítom csak késő este érkezik meg addig meg bármi is történhet.

/off: ha szükséges a silent walkot használnám ha belemennek a többiek/
This message was last edited by the player at 11:05, Thu 29 Mar 2018.

Kicsit elgondolkodok, talan tobb ertelme lenne annak ha en mennek elore es Kaff fedezne az ijaval, de vegulis ilyen kodben valoszinuleg nem sokra menne vele igy vegul bolintok. - Ha baj van megyunk, kimentunk - mondom habar nem teljesen igy mondta, de ha egyutt kerultunk bele akkor egyutt is kerulunk ki belole

Kicsit bizonytalanul bólintok Darion mellett amikor megemlíti Kaffnak, hogy kimentjük, ha baj van - nem kifejezetten tudom mi tévő lennék, ha esetleg őrökbe futna, de úgy tűnik a bátyámnak akad ötlete erre a helyzetre; reményeim szerint valami más azon kívül, hogy rátámadunk az erődöt védő katonákra. Bárhogy is, csendben várakozok, miközben kissé idegesen szemlélem a környezetemet és izzadt kezemet egyszer kétszer beletörlöm a ruhámba.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 31):

A denevért követve caplattok a tejfehér ködben, át az udvaron és gond nélkül eljutottok a legmagasabb torony lábához. Nem állít meg senki titeket, sőt itt a bejárati faajtónál sincsenek őrök most, holott azt várná az ember, hogy egy vagy két őr itt strázsál egész nap az uralkodó lakhelyének bejáratát védve. Mindent a kísérteties csend ural.

A falhoz simulva nezek korbe. Gyanus az egesz, tul konnyunek tunik. Eleg tortenetet hallottam ahhoz hogy tudjam, egy nagy kalandban sosem megy minden ilyen siman. Persze az is lehet hogy csak odadobnak minket a vegen bunbakkent hogy elvigyuk az egeszet. Kisse savanyu arccal nezek a tobbiekre. - Csapda? - suttogom szinte hangtalanul a tobbiek fele, de mindenesetre nincsen sok valasztasunk azt hiszem. Megvarom Kaff mihez bir kezdeni az ajtoval, bar az se lepne meg ha be se zartak volna. Csak tudnam ki szervezte ugy az egeszet hogy ilyen slamasztikaba sodorjon minket...

Otthon érzem magamat a ködös időben, amióta az eszemet tudom szerettem ilyen időben járni a város utcáit, ha nem volna rajtunk ez az iszonyatos nyomás talán az se tűnne fel, hogy az erőd falai között vagyunk: ahogy megérkezünk a torony lábához meresztem egy kicsit a szememet a magasba, de nem látok semmit, majd a feltett kérdésre csak megvonom a vállamat: -Késő meggondolni magunkat. - mondom. Hangomból ugyan nem érezni, de persze én is furcsállom az egészet, de tartok tőle, hogy itt már tényleg késő meghátrálnunk. Kissé fészkelődve pillantok körbe amíg a többiek az ajtót vizsgálgatják, majd ha bemennek, akkor persze követem őket.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 34):

Flameface Kaff hangtalanul odalép a torony bejárati ajtójához, visszanéz a többiekre, majd betaszítja a "valószínűleg puszta véletlenül nyitva felejtett ajtót". Feltárul a torony belseje, közepén a felfelé vezető csigalépcsővel. Őrök sehol. Az ork megrántja a vállát és grimaszolva, továbbra is hangtalan léptekkel, elindul felfelé.

Bámészkodok egy sort ahogy belépünk a toronyba, majd ha a testvérem nem teszi meg, akkor bezárom én az ajtót magunk mögött - végigmérve a csigalépcsőt, illetve a látszólag megtántoríthatatlanul előre haladó Kaffot arra a következtetésre jutok, hogy jobb, ha nem maradok le az orktól egy lépésnyit sem. Ha csapdába sétáltunk, akkor az hamarosan ki fog derülni, viszont ha nem, akkor jó lesz minél hamarabb túlesni a feladatunkon, hogy minél hamarabb hazatérhessünk. Néhányszor megtörlöm az izzadom kezemet a ruhámban, láthatóan az én agyam csak most, a "célhoz" közeledve kezd stresszelni az előttünk álló lehetőségeken.

Ejkarommal a kezemben sokkal jobban erzem magamat es vegulis egy Rem nyomaban jarunk. Kisse zavar hogy a vegen lehet hogy menekulnunk kell es a mesekben nem mi leszunk a hosok, de en tudni fogom es az is szamit. Nagyot sohajtva indulok meg a tobbiek  mogott. Talan szerencsesebb lenne az elre alnom, de Kaff szeme jobb a sotetben es nem szivesen hagynam Leannat hatra amig nem tudjok honnan jona  veszely.
Mielott eltavoldonank probalom kifigyelni hogy menekules eseten milyen utak allnak majd rendelkezesunkre, megy e lepcso lefele, vannak e ablakok, ajtok ut kozben

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 37):

A csigalépcső felfelé vezet, minden szinten van egy ablak a lépcsőfordulóban, ami kifelé néz az erődből, amolyan lőrés funkciót látva el. Kisebb egyén vagy aki nagyon összepréseli magát, még talán ki is férhet rajta. Egy teremtett lelket sem láttok, és minden szinten bezárt ajtókba botlottok. Ha felmentek a torony szintre akkor egy díszes ajtóhoz értek. Itt sem áll őr. Ennél tovább viszont nem lehet menni. Aztán hortyogó hangra lesztek figyelmesek. Mégiscsak vannak őrök a díszes ajtó két oldalán, két ülő pozícióban lévő nagytestű őr adja ki az ütemes hangokat. Úgy látszik mintha elaludtak volna, kezeik a fegyvereiken pihen és lecsukott szemmel horkolnak versenyt egymással.
This message was last edited by the GM at 12:40, Sun 16 Dec 2018.

Kisse novekvo aggodalmmal osonok folfele, ha valami tortenik innen nehez lesz konnyen meglogni, de ha mar elhataroztuk magunkat nincs mese. Ahogy felerunk es meglatjuk a horkolo oroket eloszor automatikusan az ugrik be hogy milyen szerencse de aztan eszembe jut mi tortent velunk is es inkabb szanni kezdem szegeny oroket. Valoszinuleg ugyanannak az alaknak a keze lehet benne mint aki velunk is kibabralt. Mindegy hogy mereg vagy magia miatt alszanak de a vegen oket is ugyanugy odadobjak bunbaknak hogy palastoljak az egeszet. De mi van ha megis csak elaludtak? Ket ort nem hagyhatunk a hatunkban. Kerdon nezek a noveremre, vajon o mit csinalna? Harman ket ort nem tudunk egyszerre csendben hatastalanitani ha megiscsak elszunyokaltak orsegben.

Kissé sietős léptekkel sétálok felfelé a csigalépcsőn, viszonylag hamar kifáradva, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ilyen helyekre másszak fel, ráadásul nagyon a fizikai edzés sem a kenyerem - mikor meglátjuk az őröket megdermedek, csak kicsit késve realizálva, hogy alszanak; látszólag megnyugszom, hiszen szó volt még arról, hogy itt is veszélyben lehetünk, elvégre a kulcsokat kell ellopnunk ami a mögött az ajtó mögött van. Furcsállom ugyan a dolgot én is, hiszen máshonnan teljesen eltűntek az őrök, ők pedig csak elaludtak, de valószínűleg őket sokkal nehezebb lett volna innen elcsalni mint elaltatni; vagy ők nem a herceg fegyveresei, hanem az apjához hűségesek. Nem tudom összerakni a képet, így mikor Darion rám néz, csak vállat vonok is biccentek az ajtó felé, hogy menjünk tovább; itt már késő visszakozni.

Ejkarmot erosen megfogom, nem hiszek abban hogy minden sima lesz, de ha ez csapda akkor nem hagyhatom hogy a tobbiek setaljanak bele amig en hatul figyelek. Ovatos leptekkel a ket or fele osonok es a nem riadnak fel amig oda nem erek akkor megprobalom az ajtot. Valahol itt motoszkal a fejemben hogy ha ez ilyen egyszeru miert nem valamelyik pribekjere bizta a herceg, valami ezzel nagyon santit, de nem tudok mast mint sodrodni a helyzettel amig tobbet nem tudok.

20:34, Today: Il'darion d'Aarden rolled 10 using 3d6 with rolls of 2,2,6.  Megfigyeles.
20:34, Today: Il'darion d'Aarden rolled 8 using 2d6 with rolls of 6,2.  Lopakodas.
Mindketszer az Igen, sot... lehetoseget kernem :-)

This message was last edited by the player at 19:35, Sat 05 Jan 2019.

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 41):

Amint halk párduc léptekkel megközelíti Il'darion az őröket, akik halk szuszogásnak nem nevezhető zenebonával alszanak, meglátja az egyik őrnél a kulcsokat az övén lévő kulcscsomón. Két kis ablakra is figyelmes lesz, ami résnyire nyitva vannak. Az egyik az ajtótól innen, a másik túl, de mindkettő magasan van, kinyújtott kézzel még elérhető. Az ajtón túl lévőn alig szűrődik ki fény, de az ajtón innen lévőből erős fény szivárog ki, gyertyából vagy lámpásból való.

Ovatosan ahhoz az orhoz osonok akinel a kulcsokat lattam. Valaki van az ajtok mogott, akar igaz az egesz akar nem, ha eddig eljottunk mostmar ki kell deriteni mi is ez az egesz. Amennyire csak tudom probalok rezzenestelenul a kulcoskhoz nyulni hogy leemeljem a helyukrol oket es ha sikerul lefogva oket hogy ne csoroghessenek amennyire csak lehet halkan elforditom a zarban.

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 43):

Il'darion halkan kinyitja az ajtót, az őröktől sikeresen elvett kulcsokkal és egy félhomályos dolgozószoba tárul fel a szemei előtt illetve a többiek szeme előtt is, ha odamennek. A szoba nagy részét egy kör alakú nagy szőnyeg foglalja el, szemben egy fiókos szépen faragott díszes asztalka terpeszkedik, mögötte egy kicsi ablak. Balra egy a nyílását kovácsolt vas rostéllyal védett kandalló, rajta faragott figurák, felette egy délceg valakit ábrázoló festmény. Jobbra egy félig nyitott ajtó van, amin gyertyafény szűrődik ki.

Gyorsan intek a tobbieknek hogy jojjenek aztan korbelesek... Asztalnak asztal, de vajon errol beszeltek e, meg van e valamifele "meglepetes" itthagyva. Persze ha igaz a herceg tortenete akor nem kene hogy legyen, de valami meg mindig santit benne nekem

22:03, Today: Il'darion d'Aarden rolled 12 using 3d6 with rolls of 6,3,3.  Korbelesni Awareness + Figyelmes/Felderites.
Gondoltam az egyik csak szamit beloluk, igy nyilvan Yes, and... lenne

Ha semmi emlitesre meltot nem talalok akkor proobalok hallgatozni van e valaki az ajto mogott

Ahogy Darion int, hogy mehetünk igyekszem a tőlem telhető leghalkabban elsétálni az őrök mellett - persze ezzel hacsak nem lépek valamire nem lesz baj, páncél nélkül azért nem vagyok egy kifejezetten hangos jelenség. Ahogy belépünk a dolgozószobába én is alaposan körbenézek, hátha észreveszek valami olyan fenyegetést, amit a többiek nem. Az ajtóhoz, ahonnan a fény szűrődik nem megyek közelebb, inkább a szoba elejénél maradok és fülelek, nehogy véletlenül valaki érkezzen abból az irányból, mint amerről mi magunk is.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 46):

A szépen faragott asztal íróasztalnak tűnik. Még lúdtoll és tintatartó is van rajta. A faragványok mintha a Tylon-hegység bérceit akarnák megeleveníteni. Fiókok is vannak rajta. Az egyik fiók mintha nem lenne teljesen tökéletesen betolva a helyére.
A másik gyertyafénnyel megvilágított helységből, ahová a félig nyitott ajtó vezet, halk szöszmötölés hallatszik át ide.

KEzmozdulatokkal jelzek a noveremnek, hogy az asztalka az ove mig en az ajtohoz lepek felkesulve hogy valaki kilephet rajta. Kaffnak jelzek hogy a masik ajto amin bejottunk az ove, az mogott orok voltak. Ha valaki kilepne az ajton keszen allok, hogy Ejkarmot a torkanak szegezzem hogy elvegyem a kedvet minden zajongastol. Valahol az elmem melyen atfut hogy de ki lehet itt egyaltalan, de igyekszem elhessegetni a problemakat kesobbre.

Ahogy meglátom a kézmozdulatokat és rá is jövök, hogy mit is jelentenek, óvatosan közelebb lépkedek az asztalhoz és szétnézek rajta. Kicsit elidőzök a Tylon-hegységről készült faragványon is, majd megrovom magamat némán és a kíváncsiskodás helyett inkább az alig betolt fiókra terelődik a figyelmem: megpróbálom halkan kihúzni, hogy belenézhessek.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 49):

Kaff odáll a bejárati ajtóhoz hogy biztosítsa azt. Il’ darion szintén így tesz az oldalsó ajtóval. A halk szöszmötölés folytatódik a gyertyával megvillágított szobából, sőt még halk mormogás és dudolászás? is hallatszik onnan, de senki nem jön elő a helységből egyenlőre. Il’ leanna halkan kihúzza az ominózus fiókot és egy vaskos kulccsomót talál benne, amin feltűnik egy elég nagy kulcs, ami elüt a többitől és alig fér el a fiókban. A többi kisebb kulcs, de vannak mindenféle kulcskarikák és mütyürök a kulccsomón. Más nem látszik a fiókban, a vaskos kulcscsomó betölti a fiók teljes belsejét.

A szoszmotolest hallva kerdoen nezek Leannara, vjon szukseg van e arra hogy betorjuk az ajtot es megnezzuk bent mit talalunk? Nyilvan konnyebb lenne ha nem bonyolodnank mar az elejen egy olyan harcba aminel az ellenfel nem is ellenfel es folyamatos utanpotlasra szamithat azaz gyorsnak es csendesnek kell lenni. Ha tenyleg csobe huztak minket akkor a kinti orokrol is levettek a magiat es kifele mar nem lesz minden ennyire konnyu, de meg akkor is egy lepessel kijjebb vagyunk, joval tobb esellyel jutunk ki viszonylag csendben a toronybol.

Érdeklődve méregetem a fiók tartalmát, ez az a kulcscsomó volna amit keresünk? Amikor Darion felém pillant, felemelem a kezemet, hogy várjon kicsit, majd közelebb is intem, s miközben ideoson, igyekszem óvatosan kihúzni a nagy kulcsot a fiókból, annyira halkan, amennyire csak tudom - kicsit izzad a kezem, úgyhogy előtte bele is törlöm a ruhámba, közben pedig reménykedek benne, hogy nem fogok a kelleténél jobban zörögni az ódon kulcscsomóval.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 52):

Miközben Il'leanna int Il'darionnak, az megindul felé, de aztán félúton meggondolja magát és odafordulva beles a gyertyafénnyel megvilágított félig nyitva lévő ajtón. Egy jól berendezett szoba tárul a szeme elé. A végében egy díszes faragványokkal díszitett ágy, előtte egy nagy medveprémes szőnyeg. A falakon festmények. Az ágy egyik oldalán egy éjjeliszekrény, ezen világítnak a gyertyák egy gyertyatartón. Az ágy másik oldalán egy hálóingbe öltözött őszhajú idősebb alak festeget egy vászon előtt a gyertyafénynél. Egyik kezében ecset, a másikban festéktartó. Valami tájképet festhet, így futólag megállapítva.

A fejemben egymast kergetik a gondolatok... A herceg. De, de miert? Ugy ertem... Gyorsan intek Il'leannanak hogy egy perc es minnel kevesebb mozgassal vagy zaj csapasaval megprobalom felmerni latok e barmit a lefestett kepeken. Mit is fest a herceg ennyire? Valahogyan nehezen hiszem el hogy rem fertozott lenne, de ha ennyire itt van ezt a fiatal herceg miert felejtette el kozolni velunk? Nagyon rossz sejteseim vannak. Tartok tole hogy a herceg elete veszelyben lehet, de nem is ez ami igazan bosszant. Naygon ugy erzem csapdaba setaltunk be es akkor a mi eletunk is veszelyben van. Meg jobban mint korabban. Pedig nekem hires remvadassza kellene valnom. Ez a sorsom. Vagy megsem?

Par kerdes: Egyreszt nem olvastam el annyira az AoL szabalykonyvet, de megtartottak nem hogy a remfertozottek nem tudnak igazan alkotni vagy tevedek? Illetve errol mint rem vadasz tanonc tudhat Il'darion is nem (ugy ertem ha tenyleg megmaradt a konyvben es a kalandban is)
A maradek kerdes hogy ha ez mind igy van latok e annyit a kepekbol hogy meg tudjam mondani van e barmi muveszi bennuk...

A kép nem nagyon látszik, amit a herceg fest, de az a tény, hogy fest, egy kicsit megingatja Il'darionban azt a teóriát, hogy rémfertőzött lenne. Ahogy Il'leanna a lehető legóvatosabban a kulcsért nyúl és megérinti, még látja, hogy Il'darion integet neki valamit, de nincs idő megbeszélni, mert hangos csengőcsilingelés hallatszik valahonnan egy meghatározatlan helyről. Mintha mindenfelől szólna. Hirtelen sok minden történik egy szempillantás alatt. A festegető herceg szobájából egy puffanás és döngő léptek hallatszanak. Il'darion látja, hogy a herceget kitakarja egy nagy busa fej és test. Gilgaru testőrkapitány kezd el kifelé jönni a szobából. A folyosóról, ahol két alvó troll őr aludt, is nem éppen kecsesen surranó léptek ütemes dobogása hallatszik. Mit csináltok?
This message was last edited by the GM at 12:42, Sat 03 Feb.

Láthatóan megijedek ahogy a csengő hang megszólal, magamban azon morfondírozok, hogy vajon ez voltam-e, persze hamar rájövök, hogy igen, a kulcs megérintésével nyilvánvaló módon aktiváltam valami mágiát ami most szépen figyelmeztet mindenkit, hogy itt vagyunk; bölcs dolog lett volna először megvizsgálnom, hogy van-e valami figyelmeztető mágia elhelyezve, de most már ezen bizony késő gondolkodni. Persze ez esélyesen azt is jelenti, hogy át lettünk verve, ugyanis a herceg nem említett nekünk semmi ilyen csapdát, pedig ha erről a bizonyos kijáratról tud, akkor erről is kellett tudnia: láthatóan tanácstalanul nézek a testvéremre, a kulcsokat sem veszem kézbe, ha jól sejtem akkor pillanatokon belül annyira őr lesz a nyakunkon, hogy esélyünk sem lesz kijutni innen, de azért figyelem, hogy Darion mire készül, menekülni gondolja-e tanácsosnak inkább vagy pedig más ötlete van.

A testorkapitanyt meglatva es a riasztast meghallva nagyjabol a helyukre esnek a dolgok. Talan. Nem szoktam ilyen dolgokban reszt venni, de mindig is azt mondtak a strategiahoz es a tervezeshez van valamennyi erzekem. A hazugsagot rogton kizarom, sosem voltam tul jo benne, Leanna valoszinuleg a kepembe olvasna hogy mert nem torodtem sose annyira az emberekkel hogy belejojjek, de ez nem igaz, mindossze valahogy nem az en asztalom. Mi marad igy? Az igazsag? Vagy legalabbis az amit annak gondolok. Ha tevedek mi a legrosszabb? Hozzairjak a bunlajstromunkhoz hogy hazudtunk a kapitanynak? Nem hiszem hogy a jelenlegi allas mellett sokat nyomna a latba, de ha igazam van talan ad egy halvany lehetoseget hogy elve megusszuk ezt az egeszet, es ha tuleljuk akkor egy uj eselyt hogy kiderithessem majd valamikor igazak e a hirek a remrol vagy csak az ostrom szulte kepzelodes.

Mindazonaltal amellett hogy felkeszulok figyelmeztetni a herceget a neveltetesem automatikus mozgasra bir, hatra lepek parat es Ejkarmot kard formajaban vedekezo tartasban magam ele emelem. - Kapitany, a herceg elete veszelyben van. Figyelmeztetni jottunk - nem tudom mennyire hisz nekunk, hatha van egy kis esely hogy legalabb meghallgat vagy ha mar annyit el tudok erni hogy ne lankadjon a figyelme es tenyleg jon a tamadas amire szamitok hatha a kesobbi szamadasnal pozitivan nyom a latba mellettunk. Mindenesetre azt mar eldontottem hogy nem szeretnem a herceg testorseget en magam meggyentiteni es a lehetseges hosi palyafutasomat munkajukat vegzo orok lemeszarolasaval kezdeni. Meg van egy olyan erzesem hogy ha meg szukseg volt rank elterelesnek akkor van annyi huseges or hogy tul sok eselyem se legyen elve tulelni egy harcot ellenuk.

Gilgaru belép a dolgozószobába és mindeközben bezárja a maga mögött a herceg hálószobájának ajtaját. Egy kétkezes kard van nála, de neki egy normál egyeneskardnak tűnik a nagy troll mancsában. Ezzel párhuzamosan másik két troll őr a folyosóról kezükben csatabárddal belép a folyosó felől a szobába.
- Na persze! Es ehhez minek kellett nektek a vár kulcsai és hogy-hogy nem a cellátokban vagytok? Ki engedett ki titeket? Szerintem ti vagytok azok az orgyilkosok - mondja el gyorsan az ork testőrkapitány és látszólag nem vár ezekre választ..........

Ha Il'darionék továbbra is ragaszkodnak a Meggyőzéshez, akkor most ez 1-6-os skálán 2-re állnak, ez sima sikertelenség, ezt kellene feltornászni magasabb értékre, legalább 4-5-ös értékre. Ha Il'darion próbálkozik akkor, ha jól látom, nincs neki sok support jellemzője hozzá, vagyis vagy egy kockával, vagy ha bedob valami meggyőzőbb szöveget, akkor még egy kockával dob, vagy karmával még egy harmadik kockával is, és ugye 5-6 dobás csak a siker.
Ellenben Il'leanna jobb esélyekkel indulna. Neki karma és mézes mázos szavak nélkül is, egy egyszerűbb magyarázattal dobhatna három kockával (alap, Edge, Talent), jobb esetben akár a felsoroltakkal együtt öttel is.

A menekülés is lehet opció, amit Il'leanna már pedzegetett, innen nyílik egy harmadik ajtó, arról nem jött be ide senki, és elég csendesség van abból az irányból. Lehet tenni egy próbát, 3-asról (Nem, de...) indulnak az esélyek. Itt Il'darion jó eséllyel indul egy Észlelés próbával, ahol legalább négy kockával dobhat (alap, Mind, Edge, Skill), és karmával még növelhető a dice pool is.

Még lehetne harcolni is, ha e mellett döntöttök, akkor megírom azt az opciót is.

Ketelkedoen nezek a nagydarab trollra. A meretek sosem tantoritottak el, az sokkal inkabb hogy ugy erzem csak a munkajat vegzi, meg ha nem is jol - Idecsaltak azzal hogy a herceg remfertozott, de nekem nem tunt annak. Igy atvertek minket jo esellyel azert hogy kicsaljanak onnan es kozben megolhessek a herceget amig velunk vagy elfoglalva - foglalom ossze gyorsan mikozben a szemem sarkabol lesem nehogy a bejovo orok elvaghassanak a talan menekules fele vezeto ajtotol vagy a tarsaimtol - Hogy ki volt? Ugyse hinned el bar nem szamit. A fiatal herceg meg a sunyi vadasza -

(Nem egeszen ertettem hogy ez csak kilesni az opciokat vagy aktivan menekulni? Mert egyelore nem menekulnek amig nem probaltuk meg picit jobban meggyozni hogy tegye a dolgat csak utanna)

Megadóan felemelem mind a két kezemet, hogy a troll testőrkapitány láthassa, nem kívánok harcolni, majd kicsit előrébb is lépek, a kulcsokat az asztalon hagyva, hogy megpróbáljam bevetni minden logikus érvelésemet annak érdekében, hogy meggyőzhessem ártatlanságunkról és arról, hogy kelepcébe lettünk csalva: -Igen, kétségtelen, hogy megpróbáltuk ellopni a kulcsokat, ezt felesleges is lenne tagadni, de egyedül erre nem lettünk volna képesek, ez pedig kérdéseket kell, hogy felvessen a fejedben. - magyarázom, eleinte pörög a nyelvem, hogy még az előtt tudjak belekezdeni a fontosabb részetekbe mielőtt ránk támadnának. -Úgy tudtunk kijutni a cellából, hogy a herceg kiengedett minket. - térek a lényegre. -Ő mondta meg azt is, hogy a kapu kulcsait ebben a fiókban kell keresnünk, magunktól ezt honnan tudhatnánk? Az volt a terve, hogy a kulcsokkal beengedi a völgyet ostromló orkokat, akik elmondása szerint egy rémet levadászni érkeztek ide, aki történetesen a főherceget szállta meg, ő pedig azt ígérte nekünk, hogy tisztára mossa a nevünket miután a káoszban hatalomhoz került. - ha eddigre nem támadott ránk, akkor kissé lassabban kezdek beszélni, a számomra kényelmesebb, kimért, átgondolt tempóban. -Semmi közünk azokhoz a vádakhoz amikkel idehoztak minket, megpróbáltak felhasználni minket ebben a hatalmi harcban, csak az ártatlanságunkat kívántok bebizonyítani és az életünket megmenteni és most már látjuk, hogy ezt kihasználva becsaptak minket, rossz célra akartak minket használni. Hadd beszéljünk a völgy hercegével! Be tudjuk bizonyítani, hogy Skruinn az életére akart törni és aktívan ügyködik rajta, hogy az orkokat beengedje a völgybe!
This message was last edited by the player at 21:46, Fri 09 Feb.

Ahogy a noverem belekezd es picit elterelodik rolam a figyelem korbelesek. Probalom felmerni az ajtk helyzetebol, ablakokbol, butorokbol mi merre lehet, vajon legeselyesebben kiut vagy csapda rejtozhet az utolso ajto mogott

(Edit: 23:00, Today: Il'darion d'Aarden rolled 14 using 4d6 with rolls of 2,5,3,4
Ez +1 ha jol ertem es a nem de-bol igen, de lenne)

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 61):

Gilgaru nem támad rátok, közben két másik troll őr belép a folyosó felől. A troll testőrkapitány nyugalomra inti őket. Majd nektek mondja:
- Túl zagyva a történetetek, én személy szerint nem bízok bennetek, de ez most nem számít. Szólok Adruinn hercegnek, hogy döntsön a sorsotok felől és hogy nézzen rá Skruinn herceg körmére. Maradjatok itt és ne mozduljatok addig! A folyosón a testőrök, fogják vigyázni, hogy el ne hagyhassátok a szobát. Innen csak a herceg hálószobája, és egy könyvtárszoba nyílik. Szóval nincs hova menekültök - ezzel Gilgaru visszamegy Adruinn hálószobájába, miközben a folyosó felőli őrök is elhagyják a helységet.
Egyenlőre egyedül maradtatok. A teremből egy nagy zsalugáteres ablak nyílik belülről, lehet a herceg innen fürkészheti a Tylon-hegység tizenkét csúcsát, hátha egy szép napon valamely véletlen folytán felfedezi majd a sziklák kusza rajzolatában valamely Szenvedély arcvonásait.
Az említett könyvtárszoba ajtaja, miközben Il'darion körbenéz, lassú és halk nyikorgással kinyilik, mintha csak egy huzattól nyílt volna ki, és szintén halk surrogó zajok, hangok hallatszanak ki mögüle.
This message was last edited by the player at 12:09, Sat 10 Feb.

Ahogy az ajto nyilik ket dolog fut at az agyamon. Egyreszt hogy van kiut, masreszt hogy valaki vagy valami valoszinuleg eppen atjott rajta hogy bevegezze a herceggel... Es sajnos mi eppen az utjaban vagyunk. Bar talan ez a sorsunk. Lehet nem vagyok akkora mint egy troll de mar apam is ugy tanitott hogy ugyse leszek erosebb mint egy rem, okosabbnak, gyorsabbnak kell lennem, nem szabad lassan reagalni mert minden keslekedes az utolso pillanat lehet az eletedben. Igy mikozben ezek a gondolatok atfutnak az agyamon mar egyik kezemmel a veszely jelet mutatom a noveremnek. Talan eleg figyelmet szentelt a tanitasunk soran ra hogy megertse, bar sosem lehetek biztos az ilyenekben, a masikban Ejkarommal puha leptekkel az ajto melle simulok a falra hogy beleshessek a resen at. Lehet hogy pont erre var akarmi is van mogotte, ugyhogy ugrasra keszen allok, de Ejkarom sorsa az hogy megint megkostolja egy rem veret, remelem az en sorsom az hogy en forgassam kozben.

Ha semmi nem veti ram magat az ajto mogul probalok belesni, behallgatozni hatha barmi informaciot tudok szerezni arrol mi, es foleg mekkora leny erkezhetett. Persze van ra esely hogy a herceg fia vagy titokzatos mestere az es magiaval probaljak megolni az apjat, de Il'leanna velem van es ki tudja, talan kozel tudok kerulni hogy leussem es megakadalyozzam az egeszet meg ha ezzel nem is javitok feltetlenul a sajat jelenlegi helyzetunkon.

Kissé furcsállom a testőrkapitány reakcióját, legalábbis abból a szempontból, hogy teljesen megfigyelés nélkül hagy hátra bennünket, hogy válthasson néhány szót a főherceggel - minden esetre az az érzésem, hogy bár hinni nem hisz nekünk, azonban kizárni sem akarja a történetünk valóságalapját, így aztán ha beszélhetünk a férfival, akkor minden bizonnyal meg fogjuk tudni győzni az ártatlanságunkról. Ahogy meghallom a zajokat a könyvtár irányából Darionra nézek, hogy mire készül a testvérem, közben pedig magamhoz veszem a vaskos kulcscsomót, hogy biztonságban tudjam azt arra az esetre, ha valaki más is megpróbálná rajtunk kívül ellopni azokat, majd hátrébb lépkedek a könyvtár ajtajától és igyekszem betekinteni az asztrális síkra, hogy látok-e a könyvtár irányában valami rendelleneset.
This message was last edited by the player at 13:54, Sun 11 Feb.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 64):

Il'darion halk surrogó zajokat hall a "könyvtárszobából" és az arcán érzi, hogy enyhe huzat, légáramlat kell abból az irányból, de egyenlőre semmilyen lény vagy személy nem tőr elő a szobából, hogy megküzdjön Éjkarommal.
Il'leanna felnyítva Harmadik szemét, betekintve az asztál síkra, látja, hogy mágikus szálak tucatjai keresztezik egymást, a gócpontjukban, ami kb. a szomszéd helységben lehet, egy egyhelyben lebegő madárszerű lény, mélyvörösen ragyogó aurája körvonalazódik ki.

Csak néhány szívdobbanásnyi időre tartom nyitva a harmadik szememet, a mesteremtől azt tanultam, hogy vannak olyan dolgok amiket látni veszélyes lehet így aztán mindig óvatosan kell bánni ezzel a képességgel, amit pedig a könyvtárban láttam az láthatóan nagyon meglep, hangtalanul kezdek el nagy mozdulatokkal integetni a kezeimmel Darionnak, hogy jöjjön közelebb és halkan odasúghassak neki: -Van valami a könyvtárban, egy szárnyas madárszerű lény, nem tudom mi az, de az asztrális térben mágikus szálak tucatjai futnak ott össze! - hadarom, talán az egész erődben történő dolognak itt lehet a megfejtése, esetleg egy Rémet láthattam az imént? Nem tudom, de annyi biztos, hogy hátrébb lépek párat attól az iránytól, ahonnan a szárnyak által keltett szél érkezik: -Talán szólnunk kellene a trolloknak! - ötletelek, bár láthatóan fogalmam sincs, mi lenne a legjobb lépés.

A hallottak utan elkomorodok. Egy nyugtalanito gondolat jut az eszembe - Azoknak a trolloknak akik ilyen konnyeden itt hagytak? Es nem vettek eszre a remet a szomszed szobaban? - a herceg nem tunt remfertozottnek, bar igaz hogy nem nagyon vizsgaltam meg a kepeit, de mi van a testorkapitannyal?  Nem eppen szivmelengeto gondolat foleg mert remeltem a trollok a mi oldalunkon es nem ellenunk harcolnak majd ha szembekerulunk a lennyel. Pedig ugy meg voltam gyozodve a fiatal herceg bunossegerol, de kozben az is teny hogy Gilgaru es az emberei "talaltak meg" nalunk a kovet. Talan ez egy csapda nemcsak nekunk hanem a becsvagyo hercegpalantanak is? Nem veletlenul elvezem jobban a hegyek maganyat mar most elkezdett fajni a fejem a sok rosszabbnal rossz lehetosegtol. - Tudsz barmit tenni a Remmel vagy az a legjobb ha magunk nezzuk meg? Vagy megprobalunk kitorni valamelyik iranyba? - talan enm szamitanak erre? A testorkapitany egyedul ellenunk? Nem lenne konnyu kuzdelem, foleg ha a segitoi is beszallnak. A folyoso? Legalabb ket or van, talan ellenuk lenne a legtobb eselyunk bar ki tudja nem e erkezett mar egy tucat a segitsegukre... Szinte ontudatlanul meghosszabbitom Ejkarom nyelet, nem teljes hosszara, de annyira hogy mar kellemes ket kezes fogas legyen rajta de meg ne akadjon meg mindenben. Remelem Il'leanna ki tud valami okosat talalni.
Az ablak adhatna meg egy kis lehetoseget ha lenne ra eleg idonk, de tartok tole hogy az esely hogy mindharman eszrevetlenul lemaszunk nem igazan letezik. Barcsak megbizhatnank Gilgaruban hogy a remmel szemben a segitsegunkre siet, de talan ez a sorsunk.

Kissé feldúlt kifejezés ül az arcomra: -Nem, nem tudom, hogy tudok-e kezdeni vele valamit! - zárom rövidre a kérdéskört, én Darionnal ellentétben egyáltalán nem vagyok se alkalmas, se pedig elszánt arra, hogy bármilyen harcba keveredjek azzal a Rémmel, ijesztő mennyiségű mágikus szálat láttam amikor betekintettem az asztrális síkra, elképzelni sem tudom, hogy mennyire lehet nagy a hatalma a Rémnek, viszonyítási pontom sincs igazából, így aztán tapasztalat hiányában tanácstalan vagyok ezt illetően. -Lehet, hogy itt hagytak minket, de velük többen lennénk. - fejtegetem tovább a gondolataimat a testvéremnek miközben láthatóan ijedten pillantgatok annak a szobának az irányába ahol a madárszerű humanoid "repked". -Azt sem értem, hogy mire vár pontosan. - elgondolkodok. -A trollok felé ha elindulunk akkor velük kell harcolnunk, nem támadhatunk rá az egész kastélyra, ha elszökünk akkor pedig üldözni fognak minket.
This message was last edited by the player at 20:38, Sat 17 Feb.

Amíg így tanakodtok Lángarcú Kaff - Szerintem ő még mindig ott van veletek - kihúzza büszkén magát és berohan a fegyverét lengetve a szobába:
- Halál a rémekre! Dicsőség az Őseimnek! - felkiáltással ront a könyvtárszobába, mielőtt bárki megakadályozná. Majd csalódott hangja hallatszik a túloldalról:
-Ez nem is egy Rém! Ez a Vérdenevér az udvarról. Gyertek nyugodtan! Az ifjabbik herceg szórakozik már megint velünk. - mondja lemondóan, valószínűleg azért, mert így oda a dicsőség.

Beovakodok Kaff utan es gyanakodva nezek szejjel. Akar rem akar nem, valahogyan idejott. Ami egy utvonalat feltetelez. Arra igyekszem nem kiterni hogy ha be tudtak juttatni akkor meg kevesbe tunik a tortenet igaznak hogy rank volt szukseg a kulcs megszerzesere de akar bunbakok vagyunk akar nem sodrodnunk kell az arral es megtudni mit is akarhat itt. Jo lenne tudni vajon kemkedhettek e rajta keresztul de se tudasom nincsen a temaban se tapasztalatom mennyire jol lehet hallgatozni ilyen terepen, mennyit hallhatott valaki egy ilyen denever "fulen" at... Nagyon eros az erzesem hogy ez egy csapda csak azt nem tudom hogyan tudnank kikerulni belole. Vegul ha nem tamad nekunk a denever ranezek - Es most mi lesz? - persze van esely ra hogy nem hallanak minket rajta keresztul, de legalabb talan megtudjuk es annal hogy varjuk az ujboli letartoztatasunkat barmi jobb. Ha igaza van a saros hercegnek es rem van itt ha o a rem fertozott nincsen mas eselyunk mint hogy tobbet megtudni es valamilyen modon kideriteni ki is akinek veret Ejkaromnak meg kellene kostolni.

Kaff és Il'darion azt látja, hogy a falak mentén egy könyvespolcokkal megtömött nagy szoba található. Közepén egy nagy vastag és puha szőnyeg. Itt a szoba közepén lebeg, fej magasságban az udvaron már látott vérdenevér jelenés, látszólag egy helyben. Ebben a helységben is egy ablak van, de ez is ablaktáblával belülről be van zárva. Ami nagyon vonzza a tekintetet a szárnyas fantom mellett, az a szemközti fal melletti kandalló, amelynek a "közepe" most 90 fokban el van fordulva, így felsejlik egy mögötte lévő járat a falban. Onnan jöhetett az egy enyhe légáramlat, amely a kinyílt ajtóban már érezhető volt.

Ijedten nézem végig a jelenetet ahogy beront Kaff a könyvtárba, majd aztán a csörömpölés és az élet-halál harc elmaradása után kissé közelebb lépkedek az ajtóhoz, hogy benézzek mi történik: kissé elpirultan veszem tudomásul, hogy ez a herceg vér denevére, talán illett volna felismernem az asztrális lenyomata alapján, bár mégse sikerült; jó nagy butaságot gondoltam így, aztán nem is nagyon akarok erre utólagosan reagálni, helyette inkább a titkos járatot nézem valamint azon gondolkodok amit Darion is kérdez: hogy most mi legyen? -Hát, legalább azt tudjuk, hogy az átjáró valóban létezik. - morfondírozok. -És nagyon úgy tűnik, hogy Kaff sem tudott róla, máskülönben nem hagyott volna magunkra minket. - magyarázok, miközben a szoba közepén "repkedő" denevért figyelem, az ijedelem helyét kíváncsiság vette át.

Elgondolkodva nezek korbe, tovabbra sem tetszik az egesz. Csalik vagyunk ebben biztos vagyok csak abban nem ki es mire hasznal minket egeszen pontosan. - Vagy nem tudtak rola vagy... - nem fejezem be. Vajon ekepzelheto e hogy csak azert hagytak magunkra hogy pont arra menekuljunk? Vagy csak kezdek paranoid lenni? Nem valo nekem ez az egesz alakoskodas, fut at sokadjara a fejemen de hangosan nem fejtem ko jobban a ketelyeimet bar azt megjegyzem a noveremnek, hogy - Bar ha itt van ez a jarat mi szukseg volt arra hogy mi ide jojjunk? Ugy ertem azon kivul hogy felhivjuk magunkra az orok figyelmet es minden szem mereven rank tapadjon szokes kozben? - Akar igy akar ugy ugy tunik a testorparancsnok nem nagyon hitt nekem, azert remelem legalabb a felelosseget nem keruli el es vedeni fogja a herceget ha igazam van. Ha pedig nem, nos azt csak ugy tudjuk meg ha kideritjuk. - Azt hiszem nem hinne nekunk jobban Gilgaru ha megvarnank es megmutatnak ezt neki ugyhogy vagy mehetunk  vissza a bortonbe es aztan egy kellemes kivegzesre vagy mehetunk elore akarmennyire is nem tetszik. - azzal puha leptekkel a bejarathoz setalok figyelve arra van e esetleg barmi csapda vagy nyitomechanizmus amit nem artana eszrevennem. Illetve ha odaerek belesek vajon mi var rank az ajto mogott...

Mutatóujjamat az ég felé emelem mintha valami okosat készülnék mondani, s már éppen szóra is nyitnám a szám amikor rájövök, hogy bármennyire is próbálom törni a fejemet, ezúttal nem tudok semmi bölcset megállapítani, a szellemi képességeim cserben hagynak - így aztán egy sóhaj után csalódottan engedem le a kezemet és tudomásul veszem, hogy elképzelésem sincs mi lenne a jó döntés. A börtönben még egyszerűnek tűnt sodródni az árral, hiszen nem volt más lehetőség, azonban most, hogy ismét miénk a szabadságunk, legalábbis annak az illúziója, már megint nehéz meghozni a döntéseinket. -Hát, nem tudom, sehogy sem logikus ez az egész. - jegyzem meg végül lemondóan, közben pedig szemmel látható vívódás közepette közelebb lépek a titkos járathoz és igyekszem benézni oda; a túlélés lehetőségét látom a járatban, ahogy testvérem megemlíti a kivégzés lehetőségét láthatóan kiráz a hideg, félek a kiszolgáltatott helyzetünk miatt, de azt sem akarom, hogy ez a félelem befolyásolja a logikus döntést, hiszen a hercegben sem hiszem, hogy bízhatunk, ráadásul itt van ez a vérdenevér is, ami mint láttam, sok szállal kötődik az asztrális síkon mindenfelé, így aztán azt sem tudom, hogy hatszemközt beszélgetünk-e éppen vagy sem.

Il'darion és Il'leanna belesnek a kandalló mögötti titkos járatba, miközben a vérdenevér unottan egyhelyben lebeg. Egy kis beugró után egy meredeken lefelé kanyargó csigalépcsőre figyelnek fel, ami beláthatatlan keskeny kanyarban tűnik el a szemük elől. Csak akkor tudhatnák, hogy hova vezet, ha leereszkednek rajta. Hang nem hallatszik fel onnan, csak az enyhe légáramlat érződik.
- Ott vannak! Végezzetek velük! Ne hagyjátok egyiket sem életben! - hallatszik egy határozott parancsoló hang, nem lehet hirtelen eldönteni, hogy Gilgarué vagy más valaki hangja lenne, valahonnan a másik helységből, a dolgozó szoba felől és lábak erőteljes dobbanása hallatszik, vagy egy féltucat pár lábbé lehet, mintha közelednének a hátatoknál lévő ajtó felé.

Felkapom a fejemet a hangra. Az agyamon gyorsan atfutnak az opciok... Ha az ifju herceg megunta es tamad akkor mindegy, tudja merre megyunk, de a tobbi esetben az atjaro ideiglenes megoldasnak jo - Gyorsan befele - intek a tobbieknek.
Igazsag szerint nem tetszik az egesz nekem, mert Gilgaru tudja hogy hol vagyunk de akkor miert nem tamadott korabban? Skruinn megint tudja hol vagyunk de ha eppen besetalnank a csapdajaba akkor jobb lehetosege is lehetne. Vagy van meg egy csapat akirol eddig nem tudtunk vagy igy probalnak ravenni hogy besetaljunk a csapdaba. Semmikeppen nem hangzanak jol a lehetosegeink de akar csapda akar nem ha itt maradunk nem leszunk elorebb. Talan hibaztak, talan adodik valami jobb lehetoseg.
Nem hagyom hogy vakon berohanjanak a bajtarsaim, belesek van e barmi azonnali veszely es csak akkor engedem oket ha ugy tunik nincsen.
Amint mindannyian atmentunk elforditom a faklyatartot hogy vajon tenyleg bezarja e az ajtot es ha igen korbenezek eloszor is hogy hova kerultunk, milyen lehetosegeink vannak, aztan meg, hogy raktak e barmifele kemlelonyilast hogy lathassam mi folyik a konyvtarszobaban. Kik is erkeznek ha tenyleg erkeznek, illetve van e barmi egyertelmu lehetoseg a rejtekajto eltorlaszolasara ha szinten ismernek a jaratot.

Összerezzenek a kintről érkező ordibálás hangjára, ide-oda cikáznak a gondolataim ahogy a lehetőségeket mérlegelem és azon jár az eszem, hogy mi lenne a legjobb amit tehetnénk, de mivel egyáltalán nem vagyok hozzászokva az ilyen helyzetekhez, ezért inkább üti fel a fejét a fejemben a pánik mint egy jó ötlet; sokkal jobban vág az eszem ha az asztalomnál üldögélhetek a könyveim mellett, így aztán amikor Darion azt mondja, hogy menjünk gyorsan be a korábban kinyílt járatba, nem igazán kérdőjelezem meg a tanácsot, hiszen nincs jobb ötletem. Ennek ellenére azért ódzkodva teszem, hiszen nem tudjuk mi van odabent, azt sem tudjuk a másik szobában mi történik, ráadásul elég sötét is van odabent, meg ki tudja ezekben a járatokban nem-e futhatunk össze az erődben élő rémmel, de azért bemegyek, mert ez még mindig jobb opció mint az, hogy visszakerülünk a börtönbe és kivégeznek minket.

Kaff is bepattan rögvest a titkos járatba, nem kell külön kérvényt benyújtani neki. Il'darion elfordítja a járat falában lévő fáklyatartó kart és a kandalló szép lassan a helyére fordul, eltakarva a továbbiakban a csapat szeme elől a könyvtárszobát. Ameddig bezárul, nem rohan senki őrjöngve, fegyverrel a kézben be oda, a vérdenevér is nyugodtan lebeg tovább egy helyben. Az ajtó bezárultával most van egy kis idő körülnézni ebben a titkos járatban. A kandalló túloldalán egy faragott szobor található. Valami régi bennszülöttet elnagyoltan ábrázoló másfél-kétméteres vaskos kőfaragvány, kicsit abszurd, a testéhez képest nagy torz fejjel. Egy tollas fejfedőt hord a fején, és egy torz grimaszt vág a karakterek felé, mintha gúnyolódna a csapaton.
A másik irányban a már említett lefelé tartó csigalépcső ereszkedik le meredeken lefelé, ki tudja hova vezetve. A falak eléggé simára vannak csíszolva, de időnként megtöri ezt az idő vasfoga következtében keletkező hibák, bemélyedések rajta. A helység félhomályosan van megvilágítva, valami foszforeszkáló gombaszerűség, nagyobb telepekben tapad időnként a falakra, az kékesen világítja meg a környezetét. De jókora távolságra ugyan, de meggyújtatlan fáklyák pihennek a falból kiálló fáklyatartókban. Enyhe légfuvallat, alig érezhetően lentről jön felfelé, kicsit megcsiklandozva az csapat arcát.

Magamban atkozom a gyenge fenyt de amennyire lehet megnezem a befordulo kandallo hatso falat hatha megis van valami kemlelonyilas. Hasznos lett volna beepiteniuk hiszen kulonben tul konnyen leleplezodhetnek, ugyhogy remenykedem benne.
- Miert erzem ugy hogy nem kerultunk jobb helyzetbe? - kerdezem vegul a tobbieket majd a faklyatartokhoz lepek es leemelek egy faklyat felkeszulve hogy ha ugy adodik lefele indulhassak. Mindenesetre a lepcson nem lennenk jo helyzetben, ugyhogy egyelore kivarok es hallgatozok mind a titkos ajtonal mind a lepcsonel hatha barmifele informaciot meg tudok allapitani a helyzetunkrol.

A szoba felöl nem hall Il'darion semmi zajt, közelebb lépve a beforduló kandalló hátánál álló torz grimaszt vágó figurához, meglát két fehéren világító pontot a kőfaragvány szemében, azt saccolja, hogy lehet át lehet látni rajta a túloldalra, és azért látszik innen, mert a túloldalon valamivel nagyobb fény van. A kőlépcső felöl, meg halk vízcseppek koppanását hallja a csapat valamiféle felületen, talán kövön valahol lejjebb, ezen kívűl, abból az irányból sincs semmi értékelhető zaj.

Gyanus a nagy csend. Nemcsak azert mert nem hallom a csatazajt vagy a futo labak dobogasat de senki sem kiabalja azt sem, hogy mit keres itt ez a fura denever... Roppant gyanus. Gyorsan odalepek, picit hallgatozok nehogy valamit kihagyjak majd gyorsan benezek a szobaba. Majd a latottaktol fuggetlenul (kiveve ha valami naaaagyon furat latok vagy hallok)
- Valami roppant gyanus itt nekem. - suttogom aztan a tobbieknek. - Az egesznek semmi ertelme. De sok valasztasunk nincsen. Nem tudjuk miert kevertek bele minket vagy mi az egesz celja es legfokeppen miert akarjak besarozni a d'Aarden nevet, de ezekre csak akkor kapunk valaszt ha teszunk erte. Van egy olyan erzesem hogy csapdaba setalunk de ha tudjuk akkor van eselyunk hogy elkeruljuk es megtudjuk ki is all az egesz mogott. En azt mondom menjunk majd ha nincsen ellenvetes elindulok a lepcson lefele. Egyik kezemben Ejkarom szinte csak kardkent, a lepcson mashogy akadalyozni, a masikban egy faklya amit csak akkor szandekozok meggyujtani ha a mohak fenye mar nem eleg.

Il'darion a szobába belesve azt látja, hogy egy busa fej benéz a szoba túlvégén lévő ajtón, talán Gilgaru?, de miután megcsóválja a fejét, azzal vissza is húzza. A denevér már nincs a szobában.
A harcos fáklyát gyújt és miután Il'leanna és Kaff nem tiltakozik, elindul előre, lefelé a lépcsőn, egyik kezében fáklya és a másikban Éjkarom. A többiek követik. Pár lépcsőfordulót megtéve egy terembe jutottok, amiből egy barlangnyílás nyílik. Lehet, hogy már a földalatt lennétek. A barlang falairól a nedvesség és a pára kicsapódott és néhol tócsákba gyülik, miután lecsepeg a falról.

Ovatosan lepkedek elore. Normalisan nem zavarna a foldalatti kornyezet, de mivel titkos atjaron erkeztunk ide nem hagy nyugodni a gondolat hogy valoszinuleg a tobbi ki illetve bejarat is el lehet rejtve, es ha azok el voltak akkor ki tudja hogy meg mi. Mielott belepnek a terembe meg a lepcsorol gyorsan korbelesek amennyire tudok aztan ha semmi gyanusat nem latok csak annyira lepek be hogy lassak es a tobbieket is leengedjem a lepcsorol. Par masodpercig kivarok aztan ha semmi gyanusat nem latok vagy hallok megjegyzem (feltetelezve hogy semmifele kiutat nem latok a faklya fenyeben. - Nezzunk korbe, lehet hogy csak egy utolso megallo ez a hely de az is lehet ujabb bejarat van itt. Mindenesetre egyikonk folyton figyelje a barlangnyilast. Nem lenne jo ha valami meglepne onnan. - majd Il'leannara nezek tervez e barmit es ha nem akkor az o kezebe nyomom a faklyat hogy konnyebben tudjak keresni es gyorsan atnezem a termet hogy van e valamifele erdekes dolog.

Megfontolt léptekkel haladok előre elég szorosan a testvérem mögött, éppen csak nem a nyakába lihegve, egyáltalán nem tetszik nekem ez a hely és nem csak azért mert félelmetes, hanem azért is, mert teljesen ismeretlen ami ránk vár és ez még annál is jobban frusztrál, hogy a valóságban csapdába szorultunk és elveszítettünk minden lehetőséget a választásra, ugyanis visszafelé nem haladhatunk, ráadásul Gilgaru már nyilván tudja, hogy meglógtunk, szóval a történetünket hiteltelennek fogják gondolni így aztán ha legközelebb ránk találnak könnyen lehet, hogy rögtön támadni is fognak; ebbe most szépen belekeveredtünk... Amikor Darion a kezembe nyomja a fáklyát elveszem és igyekszem világítani számára, közben pedig én is nézelődök a fényénél, éppen a történelmi kíváncsiságom és a helyzettől való félelmem birkózik egymással a fejemben, végül az előbbi győz: -Szerintetek ez a barlang már az erőd előtt is itt volt? - kíváncsiskodok végül, legalább addig sem azon töprengve, hogy mi lesz a sorsunk a következő órákban - de a kérdés talán valamennyire fontos is lehet.
This message was last edited by the player at 19:52, Sun 07 Apr.

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 83):

Il'darion körbenéz a lépcső alján lévő teremben, miközben javaslatára Kaff figyeli a lépcsőfordulót, hogy meg ne lepje őket senki. Il'leanna kérdésére Kaff mondja:
- Reméljük igen! És nem a Rém túrta ki a sziklából, hogy a erőd egyik legfontosabb tornyához hozzáférjen.
A harcos lát egy másik kis lépcsőt, amely a torony lábához felvezet olyan másfél méterig, de méretes sziklák torlaszolják el a lépcső tetején a valószínűsíthető ajtó felé vezető utat. Más érdekességet nem lát.
- Hm! Szomorú, akkor nem maradt más, minthogy felfedezzük a barlangot. Még az is lehet, hogy szerencsés esetben megtaláltuk a völgyből kivezető titkos átjárót a hegyeken át - mondja Kaff levonva a következtetést.

Kis ideig meregetem a sziklakat aztan elmondoan sohajtok. Nem fulik ra a fogam hogy kovessem az utat amin terelnek minket mint valamifele csapdaba ejtett allatot, de ugy tunik nincsen mas valasztasunk vagy visszamegyunk a toronyba vagy tovabb elore. - Valahogy ketlem hogy ez az ut vinne kifele, vagy hogy letezik e az a kivezeto ut. - kis ideig gondolkodok majd hozzateszem kicsit magamnak kicsit a tobbieknek is - A herceg atvert minket ezt tudjuk azt nem pontosan miert es mennyire, de ha elfogadnank hogy van egy titkos ut ami bevezet a varba es minket csak a kulcs ellopasara kuldott hogy beengedhesse a baratait... Bejohettek volna azon az uton is. Tehat vagy az ut nem letezik, esetleg nem ugy ahogy nekunk eladta vagy nem is a kulcsert kellett mennunk. Vagy esetleg mindketto hazugsag volt - megvonom a vallamat, keszenletbe helyezem Ejkarmot es megindulok a barlangjarat fele most meg eberebben, nagyon nem tetszik ez az egesz nekem - Sajnos hogy megtudjuk mi is volt igaz belole tovabb kell mennunk es inkabb elobb mint kesobb -

A többiek által mondottakat hallva én is levonom a saját következtetéseimet és mentálisan áthúzok egy-két sort a nem létező jegyzet füzetemben amit a fejemben tartok, s ahol a mai nap történéseit próbálom észben tartani: -Talán a kijárat másik vége jól el van rejtve és még a herceg se tudja, hogy pontosan hova vezet, de ami valószínűbb, hogy kívülről nem lehet semmilyen módon kinyitni, csakis ebből az irányból. - gondolkodok hangosan miközben igyekszem úgy előre botorkálni a sötétben, hogy a fáklyával minél több fényt tudjak adni magunknak, ami nem annyira könnyű, hiszen egyszerre kell vigyáznom arra, hogy ne égessem meg magamat, ne csússzak el a sziklákon és neki se menjek semminek; na jó, ez talán összességében nem kellene, hogy akkora nagy kihívást jelentsen, de igaz ami igaz, nem éppen az ügyességemről vagyok híres, ráadásul a helyzet feszültsége még rátesz egy lapáttal erre.

Ahogy mentek előre a barlangban, amikor egyszer csak egy szakasz beszakad a lábatok alatt........
A.) Nem csináltok semmit leestek és én továbbírom, hogy mi történik.
B.) Megpróbáltok nem leesni. Ez esetben
- Il'darion 5 kockával dobhat (Adok egy alap kockát + Villámgyors, Figyelmes, Felderítés tag-ek és Awareness skill) + karmával lehet több is.
- Il'leanna szerintem neked csak az alap kockád van, az az 1 kockával dobhatsz, de karmázhatod.
A dobás előtt 3-as, azaz "Nem sikerült, de......" a legvalószínűbb, ami bekövetkezik. Minden sikeres 5 és 6 dobás egyet javít ezen.
C.) Bármi egyéb ötlet, ami eszetekbe jut.
This message was last edited by the GM at 19:14, Wed 24 Apr.

Ahogy a fold eltunik a labunk alol az suhan at az agyamon hogy mi lest a noveremmel, de nincsen idom utanna kapni, elobb magamat kell kimentenem. Szerencsere a rengeteg maszasban megedzodott reflexeim es Ejkarom segit. Szinte gondolkodas nelkul megnovelem a fegyver hosszat hogy a ket szemkozti falban megkapaszkodva lenduletet birjak venni. A huseges fegyver segit mint mindig, csak egy apro fogas, egy apro lendulet kell es onnan mar egy kecses szaltoval lendulok tovabb.

22:28, Today: Il'darion d'Aarden rolled 16 using 5d6 ((1,6,5,2,2)).