Nem fulik a fogam belefolyni politikaba, megbuktatni kormanyzokat, tamado seregeket szabaditani a volgyre, de ha idokozben ugy latom at akarnak ejteni meg mindig meg tudom olni en is a remet, megmenteni a volgyet es... Mar a gondolatra elmosolyodk. Mielott meg feltunove valna megjegyzem - Benne vagyok. Egy d'Aarden nem ulhet nyugodtan amig remek vannak a kornyeken - Kerdon nezek a noveremre vajon csak a kijutas miatt egyezett bele vagy vegre meggondolta magat es a csaladi hagyomanyok apolasaba akar kezdeni. Vajon Ejkaromra is igenyt tartana?

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 15):

Skruinn elégedetten bólint
- Rendben. Nemsokára kaptok egy jelet, ami jelzi, hogy ideálisak a körülmények az akcióra, addig is készüljetek fel lelkiekben. Tehát a feladat egyszerű, ki kell lopakodni a tömlöcből, fel az udvarra és Adriunn legmagasabb toronyban lévő, legfelső szinten található dolgozószobájába beóvakodva, meg tudjátok szerezni a kulcsokat az íróasztal fiókjából. Azt el kell hoznotok a legnyugatibb torony lábához, ez balra lesz Adruinn tornyától. Ott találkozunk a torony alsó szintjén, onnan elindulunk a titkos járaton kifelé a várból, ha minden jól alakul. A Szenvedélyek legyenek veletek!
Azzal az esetleges további kérdéseket megakadályozva, sarkon fordul, felveszi a köpenye csuklyáját és határozott léptekkel otthagy benneteket.

Most még van időtök beszélgetni.

Eltelik pár óra, mire bejön egy nagydarab őr és behozza a vacsorát egy kondérba. Szedőkanál is van nála és pléhtányérok. Kioszt mindenkinek egyel és beleszedi a vacsorát. Valami rántott zöldségleves lehet hússal és egy egy kisebb cipót is ad hozzá mindenkinek.
Már azt gondoljátok, hogy közben nem fog szólni egy szót sem. de távozóban odaveti nektek elmosolyodva
- Jó étvágyat hozzá! És jó szórakozást estére!
Majd kioldalog a teremből.
Darion figyelmességének hála, egyből kiszúrja, hogy a börtönőr "véletlen" elhagyta a kulcscsomóját, ami egy jó karnyújtásnyira hever a szalmával enyhén felszórt kőpadlón.

Nem sokat teketoriazok, igyekszem felhalaszni a kulcsot es gyorsan kinyitni az ajtot. Persze lehet csapda is az egesz, de egy cellaban vagyunk igy is, ha csapda legalabb fegyverrel a kezemben erjen. Ha sikerul megszerezni a kulcsot akkor gyorsan kinyitom az ajtot es Ejkaromhoz sietek

Természetesen bólintok, hogy segítek megszerezni a kapu kulcsot, a szenvedélyekre egyszer élünk csak, örömmel nyugtázzom a többiek válaszát. Lassan hozzá látok az étkezésnek amikor látom hogy Il'darion kaparászni kezd. Izgatottan felpattanok cipóval a kezemben és a rácshoz lépek.

Csak nyugodtan menni fog, csak nyugodtan. ismételgetem suttogva a szavakat kicsit sem nyugodt hangnemben. Alig várva, hogy kiszabaduljak a rácsok tétlenségre kárhoztató hatása alól.

Ahogy az őr elhagyja a kulcsot nem igazán reagálok semmit, helyette inkább lassan falatozok tovább, majd amikor végre kinyílik a cellám ajtaja kinyújtózom és kilépek rajta; rövid fogság volt ez, de jól esik kilépni, mindössze az az egy dolog aggaszt, hogy vajon mennyire lesz zökkenőmentes a feladat amit a herceg ránk bízott. Mivel tőlem nem igazán vehettek el semmit ezért nincs szükségem arra, hogy a felszerelésemmel bíbelődjek, helyette inkább a többiekre nézek: -Mehetünk? - kérdezem kissé feszülten. -Jó lesz nyitott szemmel járni, hogyha eltévedünk a torony felé menet, könnyen hamar viszont láthatjuk ezeket a cellákat. - teszem hozzá, majd próbálom felidézni a dolgokat amiket befelé jövet láttam; szerencsére jól szét néztem, de persze más kívülről látni egy épületet és más benne úgy navigálni, hogy ne csak hamar érjünk el a toronyig, de közben ne is találkozzunk őrökkel.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 19):

A könnyen megszerzett kulccsal Darion miután kinyitotta a cellákat, az asztalon lévő felszerelését magához veszi, az Éjkarom megnyugtatóan simul a kezéhez. Kaff is miután megette a vacsoráját, ami szokatlan módon nem volt ehetetlen, mint a börtönkosztokról gondolná a névadó, hanem ízletes, tápláló volt, magához veszi a felszerelését. Mindannyian útra készen álltok, amikor elhangzik Leanna kérdése, hogy indulhattok-e.
Ekkor, mintha pontosan erre a pillanatra lett volna időzítve, egy repülő denevérre lesztek figyelmesek, aki szokatlan módon berepül a terembe és időnként elindul kifelé, aztán, mintha meggondolná magát, újra a közeletekben tesz egy fordulatot, és megint elrepül a kijárat felé. Ami különös a denevérben, mintha valami piros anyagból lenne, a teste. Leanna számára ismerős, mintha alvadt vérből lenne összegyúrva. Egy szellemmágus varázslatra hasonlít, mint amikor varázslattal vérből és éteri energiából szolgálót készít a szellemidéző, az szokott ilyen lenni.

Tapasztalatlan könyvtárosként nem kifejezetten számítottam rá, hogy ennyire egyértelmű jelet fog adni számunkra a herceg, de persze utólag végiggondolva teljesen egyértelművé válik, hogy nem mehetett a véletlenre, hiszen rengeteg múlik majd azon ami ma este fog történni: -Ez egy szellemmágus varázslat. Valószínűleg a jelünk az indulásra. - jelentem ki határozottan, majd közelebb lépek az ajtóhoz, bár előre nem megyek, megvárom míg valaki megteszi azt helyettem.

Kicsit gyanakodva nezek a repulo valamire, de gyorsan bekapok par falatot es a maradek zsemlet elrakom kesobbre majd Ejkarmot megragadva ovatosan kozeledek az ajtohoz. Mielott megprobalnam kinyitni hallgatozok picit majd gyorsan kilesek

19:57, Today: Il'darion d'Aarden rolled 14 using 3d6 with rolls of 2,6,6.  Kikemleles.
Az Awareness meg a Figyelmes jelzoimet szeretnem hasznalni es a 6-ost kerem

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 22):

Ha elindul a társaság a denevér előttük röpködve mutatja az utat, ami eddig annyira egyértelmű, hogy el se lehetne téveszteni. A cellák előtti teremből csak egy ajtónyílás vezet tovább, a másik oldalán szoktak állni az őrök, akiknek most persze hűlt helyük. Amögött egy folyosó köti össze a őrök pihenőjével, egy kiszélesedett teremmel. Itt asztal és körülötte székek vannak, Az asztalon üres vagy félig üres sörös kupák, gazdátlan kockák hevernek. Nincs most itt se senki. Továbbmenve a felfelé vezető csigalépcsőhöz lehet jutni, ezt megmászva az egyik torony alsó szintjére ér a társaság.
Itt egy ajtó vezet a várudvarra. Darion itt hallgatózik és kiles. Különös csendet és nyugalmat észlel kint. Nem hall és nem lát semmit, ugyanis tejfehér köd üli meg a várudvart, amivel a fáklyák és egyéb világítóeszközök fénye nem bír el. De van egy olyan érzése, mintha nem lenne ennyire kihalt az várudvar. Lehet, hogy figyelőszemek pásztáznak a mindent ellepő ködtakaró mögül?! Kérdés, hogy a Skruinn-párti lázadók vagy az Adruinn-párti rémbefolyásolt személyekhez tartoznak-e figyelő tekintetek?!

Az udvarhoz erve intek a tobbieknek hogy alljanak meg - Valami nem stimmel, ez tul konnyunek tunik. Valaki figyel, erzem. - mondom tomoren. Nem tudom honnan jon ez az erzes, de tartok tole hogy nem lesz olyan konnyu mint amilyennek tunik.
- Mi legyen? - kerdezem miutan meg egyszer korbelestem - Megprobalunk atlopakodni vagy inkabb keruljuk el az udvart? Nem tudom mennyire bizhatunk meg a hercegben - kisse bizalmatlan vagyok, valahogy tulsagosan is kezenfekvo volt a dolog. Minket behoznak, neki eppen kell valaki... De ha o van az egesz mogott es az az ellenszenves Owenaar neki dolgozik akkor nem e o a rem jatekszere es eppen ot segitjuk vele?

Végighallgatom Darion mondandóját, majd megfontolva a dolgokat halkan megszólalok: -Eddig megbíztunk benne, lehet nem ez a legjobb hely ahhoz, hogy elkezdjünk gondolkodni az ellenkezőjén. - mondom, közben pedig próbálok én is kikukkantani, de annyira azért nem erősködök a dologgal, hogy esetleg kintről meg lehessen látni; ha nem sikerül meglátni semmit, az sem jelent problémát számomra. -Viszont ha sokáig időzünk talán lebukunk a visszatérő őrök előtt. - jegyzem még meg, közben hitelt adva az aggodalmamnak hátra is pillantok abba az irányba amerről érkeztünk.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 25):

Miközben kiles Darion, a denevérszerű lény kireppen az udvarra és kis távolságra megáll a levegőben vagy ködben, még látótávolságon belül és egyhelyben lebeg, mintha várakozna.

-Azt hiszem megválaszolták a kérdésed. - nézek Darionra, majd amennyiben a bátyám megindul a denevér után, úgy természetesen jómagam is követem. Mikor kilépünk a ködös udvarra egy pillanatra megtorpanok, megpróbálok körbenézni azonban hamar belátom, hogy ebben a sűrű ködben semmit sem fogok észrevenni, így aztán vakon bízva követem a szellemmágus által irányított vérlényt. Volna néhány dolog amit szeretnék megjegyezni ahogy tovább haladunk, azonban még időben belátom, hogy valószínűleg ebben a csendben messze meg lehetne hallani ha elkezdenék beszélni, így aztán megállom, hogy megszólaljak s amennyire csak tudok, csendben haladok tovább.

Megrazom a fejemet, valami nagyon nem tetszik de nem tunik ugy mintha sok lehetosegunk lenne. Mindenesetre az udvar konnyeden egy csapda lehet ugyhogy ha lehet probalok valami olyan utvonalat kinezni ami jobban takarasban megy es Ejkarmot szorongatva olyan csendben sietek a fura leny utan amennyire csak lehet

- Mi lenne ha most én mennék előre? Ha elkapnak ti meglapulhattok ha szabad az út a kristályomat háromszor megvillantom és haladhatunk tovább.

Nagyon nem tetszik, hogy egy ilyen denevér izé vezet minket de hát nincs mit tenni. Az még aggasztóbb ha a paoltába érkezik a barátom akit ide hívattam mindenképpen lebukunk. Bár gyanítom csak késő este érkezik meg addig meg bármi is történhet.

/off: ha szükséges a silent walkot használnám ha belemennek a többiek/
This message was last edited by the player at 11:05, Thu 29 Mar 2018.

Kicsit elgondolkodok, talan tobb ertelme lenne annak ha en mennek elore es Kaff fedezne az ijaval, de vegulis ilyen kodben valoszinuleg nem sokra menne vele igy vegul bolintok. - Ha baj van megyunk, kimentunk - mondom habar nem teljesen igy mondta, de ha egyutt kerultunk bele akkor egyutt is kerulunk ki belole

Kicsit bizonytalanul bólintok Darion mellett amikor megemlíti Kaffnak, hogy kimentjük, ha baj van - nem kifejezetten tudom mi tévő lennék, ha esetleg őrökbe futna, de úgy tűnik a bátyámnak akad ötlete erre a helyzetre; reményeim szerint valami más azon kívül, hogy rátámadunk az erődöt védő katonákra. Bárhogy is, csendben várakozok, miközben kissé idegesen szemlélem a környezetemet és izzadt kezemet egyszer kétszer beletörlöm a ruhámba.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 31):

A denevért követve caplattok a tejfehér ködben, át az udvaron és gond nélkül eljutottok a legmagasabb torony lábához. Nem állít meg senki titeket, sőt itt a bejárati faajtónál sincsenek őrök most, holott azt várná az ember, hogy egy vagy két őr itt strázsál egész nap az uralkodó lakhelyének bejáratát védve. Mindent a kísérteties csend ural.

A falhoz simulva nezek korbe. Gyanus az egesz, tul konnyunek tunik. Eleg tortenetet hallottam ahhoz hogy tudjam, egy nagy kalandban sosem megy minden ilyen siman. Persze az is lehet hogy csak odadobnak minket a vegen bunbakkent hogy elvigyuk az egeszet. Kisse savanyu arccal nezek a tobbiekre. - Csapda? - suttogom szinte hangtalanul a tobbiek fele, de mindenesetre nincsen sok valasztasunk azt hiszem. Megvarom Kaff mihez bir kezdeni az ajtoval, bar az se lepne meg ha be se zartak volna. Csak tudnam ki szervezte ugy az egeszet hogy ilyen slamasztikaba sodorjon minket...

Otthon érzem magamat a ködös időben, amióta az eszemet tudom szerettem ilyen időben járni a város utcáit, ha nem volna rajtunk ez az iszonyatos nyomás talán az se tűnne fel, hogy az erőd falai között vagyunk: ahogy megérkezünk a torony lábához meresztem egy kicsit a szememet a magasba, de nem látok semmit, majd a feltett kérdésre csak megvonom a vállamat: -Késő meggondolni magunkat. - mondom. Hangomból ugyan nem érezni, de persze én is furcsállom az egészet, de tartok tőle, hogy itt már tényleg késő meghátrálnunk. Kissé fészkelődve pillantok körbe amíg a többiek az ajtót vizsgálgatják, majd ha bemennek, akkor persze követem őket.

In reply to Il'leanna d'Aarden (msg # 34):

Flameface Kaff hangtalanul odalép a torony bejárati ajtójához, visszanéz a többiekre, majd betaszítja a "valószínűleg puszta véletlenül nyitva felejtett ajtót". Feltárul a torony belseje, közepén a felfelé vezető csigalépcsővel. Őrök sehol. Az ork megrántja a vállát és grimaszolva, továbbra is hangtalan léptekkel, elindul felfelé.

Bámészkodok egy sort ahogy belépünk a toronyba, majd ha a testvérem nem teszi meg, akkor bezárom én az ajtót magunk mögött - végigmérve a csigalépcsőt, illetve a látszólag megtántoríthatatlanul előre haladó Kaffot arra a következtetésre jutok, hogy jobb, ha nem maradok le az orktól egy lépésnyit sem. Ha csapdába sétáltunk, akkor az hamarosan ki fog derülni, viszont ha nem, akkor jó lesz minél hamarabb túlesni a feladatunkon, hogy minél hamarabb hazatérhessünk. Néhányszor megtörlöm az izzadom kezemet a ruhámban, láthatóan az én agyam csak most, a "célhoz" közeledve kezd stresszelni az előttünk álló lehetőségeken.

Ejkarommal a kezemben sokkal jobban erzem magamat es vegulis egy Rem nyomaban jarunk. Kisse zavar hogy a vegen lehet hogy menekulnunk kell es a mesekben nem mi leszunk a hosok, de en tudni fogom es az is szamit. Nagyot sohajtva indulok meg a tobbiek  mogott. Talan szerencsesebb lenne az elre alnom, de Kaff szeme jobb a sotetben es nem szivesen hagynam Leannat hatra amig nem tudjok honnan jona  veszely.
Mielott eltavoldonank probalom kifigyelni hogy menekules eseten milyen utak allnak majd rendelkezesunkre, megy e lepcso lefele, vannak e ablakok, ajtok ut kozben

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 37):

A csigalépcső felfelé vezet, minden szinten van egy ablak a lépcsőfordulóban, ami kifelé néz az erődből, amolyan lőrés funkciót látva el. Kisebb egyén vagy aki nagyon összepréseli magát, még talán ki is férhet rajta. Egy teremtett lelket sem láttok, és minden szinten bezárt ajtókba botlottok. Ha felmentek a torony szintre akkor egy díszes ajtóhoz értek. Itt sem áll őr. Ennél tovább viszont nem lehet menni. Aztán hortyogó hangra lesztek figyelmesek. Mégiscsak vannak őrök a díszes ajtó két oldalán, két ülő pozícióban lévő nagytestű őr adja ki az ütemes hangokat. Úgy látszik mintha elaludtak volna, kezeik a fegyvereiken pihen és lecsukott szemmel horkolnak versenyt egymással.
This message was last edited by the GM at 12:40, Sun 16 Dec 2018.

Kisse novekvo aggodalmmal osonok folfele, ha valami tortenik innen nehez lesz konnyen meglogni, de ha mar elhataroztuk magunkat nincs mese. Ahogy felerunk es meglatjuk a horkolo oroket eloszor automatikusan az ugrik be hogy milyen szerencse de aztan eszembe jut mi tortent velunk is es inkabb szanni kezdem szegeny oroket. Valoszinuleg ugyanannak az alaknak a keze lehet benne mint aki velunk is kibabralt. Mindegy hogy mereg vagy magia miatt alszanak de a vegen oket is ugyanugy odadobjak bunbaknak hogy palastoljak az egeszet. De mi van ha megis csak elaludtak? Ket ort nem hagyhatunk a hatunkban. Kerdon nezek a noveremre, vajon o mit csinalna? Harman ket ort nem tudunk egyszerre csendben hatastalanitani ha megiscsak elszunyokaltak orsegben.