Selvaar erődje I.
In reply to The Storyteller (msg # 6):
A vékony, fiatal, szeplős köpönyeges alak büszkén felszegi a fejét és bemutatkozik
-Bizonyára gondoljátok már, hogy ki lehetek, de ha nem, akkor had mutatkozzam be.....Skruinn herceg vagyok, a vár urának egyszem fia és örököse - majd részvételt mutató szomorú tekintettel folytatja - Gilgarutól értesültem, hogy bajba kerültetek és a Selvaar tömlöcének vendégszeretetét élvezitek. A Selvaar Tekintetének ellopásával vádolnak titeket és apám, Adruinn herceg ezügyben biztosan nem ismer tréfát. Nem lennék most a helyetekben. Segítségre szorultok. Talán én segíthetnék - majd halkabbra fogja és mintha egy leheletnyit közelebb is hajolna, mintha attól tartana, hogy valaki meghalhatja, amit mondani fog - Nem fogjátok elhinni, de én, herceg létemre, szintén segítségre szorulok. Talán éppen a ti segítségetekre - majd mintha még közelebb hajolna és suttogóra is fogja - Most megosztok veletek egy titkot. Nem kéne elárulnom nektek, de mivel, nem sok esélyetek van élve kijutni innen a segítségem nélkül, ezért nem sokat kockáztatok, ha elárulom nektek. Adruinn herceg felett egy Rém uralkodik - itt megáll és a háta mögé pillant, és miután meggyőződik róla, hogy nincs mozgás arrafelé, visszafordul és folytatja - És ha a Rém nem akarja, hogy élve kijussatok innét, akkor nem is fogtok. Elképzelhető az is, hogy a Rémnek köszönhetitek azt is, hogy idekerültetek. Én nem hiszem, hogy Selvaar Tekintete miatt kockáztattátok volna az eddigi életeteket, csakhogy megszerezhessétek. És én sem akarom kockáztatni az életemet, azzal, hogy itt maradok bezárva egy várba a Rémmel, és várjam, hogy mikor kerülök sorra a halállistáján. Szóval, ki tudlak titeket juttatni egy titkos járaton keresztül a várból, amit csak én ismerek. De kérek érte cserébe valamit - itt megáll egy pillanatra, majd folytatja - A Rémtől meg kell szabadulni, még akkor is ha apámat szállta meg. Az erődöt, mint már hallottátok, ostrom alatt tarja egy ork lándzsásokból álló jól felszerelt sereg. Ők is azért vannak itt, hogy leszámoljanak a Rémmel. Sikerült felvennem velük a kapcsolatot. Nincs más teendő, mint apám akarata ellenére beengedni az ork harcosokat az erődbe, hogy leszámolhassanak a Rémmel. És itt van szükségem a ti segítségetekre. Meg kell szereznetek a kapukat nyitó kulcsokat, amit apám a toronyszobájának az íróasztalában tart. Ha megszereztétek, akkor én a kulcsok birtokában kinyitom a kaput az orkoknak, és a zűrzavarban, az általam megmutatott titkos járaton keresztül, meglóghattok a halálosítélet elől. Már mindent elterveztem. Ma éjjel az őröknek valami egészen más dolguk akad majd - néz rátok cinkosan - ki tudtok lopakodni a tömlöcből, fel az udvarra és Adriunn legmagasabb toronyban lévő dolgozószobájába beóvakodva, meg tudjátok szerezni a kulcsokat az íróasztal fiókjából. - kicsit vár és ha értetlenül néztek vissza rá, akkor hozzáteszi - Nyilván most az a kérdés merül fel bennetek, hogy ha ilyen pofon egyszerű az egész, akkor miért nem én csinálom ezt személyesen. Nos, egyszerű a válasz, mert én a közelébe sem mehetek Adruinn tornyának, nekem tökéletes alibit kell csinálnom arra az időre, amíg a kulcs eltulajdonítása történik. Na mit szóltok hozzá? Ti segítetek nekem és cserébe én is segítek nektek. Illetve mindannyian segítünk a völgyön, hogy megszabadítjuk a névadókat a Rémtől. -néz kérdően rátok, miután befejezte a hosszas monológját.