Gondoltam hogy mivel már változott a helyszín, ezért egy új topicban, itt folytathatjuk a kommentelést.

-Ezt kicsit nehéz ilyen távlatból megmondani. - válaszolom szinte rögtön amikor Il'darion befejezte a mondandóját, s rögtön bele is megyek egy kicsit a felvetésének boncolgatásába. -De szerintem azt a felszolgálófiút bárki megbabonázhatná aki akarja, mundán módszerekkel is. - teszem hozzá, kissé kidugva a kezemet a rácsok között, összedörzsölve az ujjaimat, arra utalva, hogy valószínűleg megfelelő mennyiségű pénzért akár az egész fogadót is hajlandó lett volna kiütni, főleg, hogyha az elf meggyőzte róla, hogy ezzel valami jó ügyet szolgál. Ellépek a rácstól és megtapogatom a kőfalat, inkább csak szimbolikusan. -Megpróbálhatom érzékelni a Rém rontását az erődön. - mondom ki végül némi hallgatás után. -De könnyen elsülhet visszafelé is, hogyha nagyon elhatalmasodott már, ráadásul arra mindenképpen esély van, hogy felhívom magamra a figyelmét. - magyarázom, visszalépve a rácshoz. Nem kifejezetten volt még dolgom Rémekkel így kissé magam is csak találgatok azt illetően, hogy mire is vállalkoznék azzal, ha megpróbálnám érzékelni az asztrális síkot. Mesterem nagyon jó volt ebben, most mindennél jobban sajnálom, hogy hamar el kellett távoznia, s nem tölthettem vele több időt, hogy tovább tanulhassak.

- Zavaros még nagyon gyerek voltam amikor történtek a dolgok... Annyi biztos, hogy megpróbáltak az apámék valamiért szembe szállni az erőd uraival, az igazság az, hogy ő volt a fővadász így puccsot kísérelt meg, elméletileg atyám elvesztette a végső párbaját ezzel az elfel szemben... Megölte apámat így ő lett a fővadász és a hátán az az íj amit láttatok a családom ősi ereklyéje...

Mesélem a sztorit röviden a barátaimnak a világító kvarcomba mélyedve, úgy gondolom értik mi történhet...

- Ha megpróbálod vissza térsz épségben? Megtudunk védeni valahogyan?

Meghallgatva a tobbieket csovalom a fejemet - Amig nem muszaj ne kockaztassunk - teszem hozza vegul majd elkezdem felmerni a kornyeket. Megvizsgalom a zarat, a racsot, a falat. Van e barmi opcio kinyitni a nalunk levo eszkozokkel a zarat vagy adott esetben valahogy behalaszni a fegyvereinket.

(Nem tudom van e esely ilyenekre, vagy mire dobhatnek. Fate-esen tudnek hozza irni sok "kapcsolodo" kepzettseget vagy taget is, de nem tudom FUban mi menne hozza)

Végighallgatva Kaff meséjét felmerül bennem néhány kérdés - afféle kérdések amelyek egy, a történelem után érdeklődő Névadó fejében fordulnának meg, azonban mivel biztos vagyok benne, hogy rosszul esne számára, inkább hallgatok. Talán majd egy ital mellett, most inkább egy együttérző hümmögéssel válaszolok. A kérdést és báttyám válaszát hallva elgondolkodva szólalok meg: -A mesterem azt mondta egy rémet az asztrális síkot vizsgálva meg tudok érezni ha már nagyon elhatalmasodott a hely felett amit vizsgálok. - mondom, majd kissé bizonytalanul folytatom: -Nem tudom, hogy mennyire fordulhat rosszra a dolog, igazság szerint sosem csináltam még ilyet rémek környékén... És a holtak mindig jobban érdekeltek mint ez a téma.

In reply to Il'darion d'Aarden (msg # 4):

Amíg beszélgettek és megismeritek Kaff családjának szomorú históriáját eltelik egy kis idő. Darion a szabadulás reményében megvizsgálja a rácsokon lévő zárat, de csalódnia kell, mert mindenfajta szakértelem nélkül is megállapíthatja, hogy a szerkezet, bár már nem új, de biztosan látja el a funkcióját és megfelelő tolvajfelszerelés hiányában esélytelen próbálkozás a kinyitása. A nagyobb zajra, vagy mozgolódásra a cellák előtti előtéret lezáró ajtónyílásban álló két unatkozó katona biztosan felfigyelne. Darion figyelme az asztalokon lévő felszereléseikre téved, éppen azon kezd el gondolkozni, hogy hogyan lehetne ily távolról is hozzáférni, amikor látogatót kaptok.
A távoli ajtónyílásban álló két katona haptákba vágja magát, amikor egy vékony köpönyeges alak megjelenik előttük és belép a cellák előtti terembe. Még nem látni az arcvonásait, mert pont egy árnyékos részen állt meg, de azt látni, hogy hátra sem fordulva derékszögben a feje fölé emelt karral int az elhagyott őröknek, azok meg gyorsan sarkon fordulnak és eltűnnek az ajtónyílásból.
Egyedül maradtatok a köpönyeges idegennel. Aki vár egy kicsit, aztán előrelép felétek és biztonságos távolságban megáll a celláitok előtt. Egy magabiztosan mozgó fiatalember szeplős arcvonásai tűnnek elő, aki alig múlhatott húszéves. Akár még jóképűnek is mondható lenne, ha nem lennének olyan karikás, mélyen üllő szemei, ami számító ravasz tekintettel párosulnak. Sötét, igényes de tartós anyagból készült köpenyén ezüstszegély fut végig, amit egy zöld drágakőt tartalmazó bross fog össze az ádámcsutkája alatt.

In reply to The Storyteller (msg # 6):

A vékony, fiatal, szeplős köpönyeges alak büszkén felszegi a fejét és bemutatkozik
-Bizonyára gondoljátok már, hogy ki lehetek, de ha nem, akkor had mutatkozzam be.....Skruinn herceg vagyok, a vár urának egyszem fia és örököse - majd részvételt mutató szomorú tekintettel folytatja - Gilgarutól értesültem, hogy bajba kerültetek és a Selvaar tömlöcének vendégszeretetét élvezitek. A Selvaar Tekintetének ellopásával vádolnak titeket és apám, Adruinn herceg ezügyben biztosan nem ismer tréfát. Nem lennék most a helyetekben. Segítségre szorultok. Talán én segíthetnék - majd halkabbra fogja és mintha egy leheletnyit közelebb is hajolna, mintha attól tartana, hogy valaki meghalhatja, amit mondani fog - Nem fogjátok elhinni, de én, herceg létemre, szintén segítségre szorulok. Talán éppen a ti segítségetekre - majd mintha még közelebb hajolna és suttogóra is fogja - Most megosztok veletek egy titkot. Nem kéne elárulnom nektek, de mivel, nem sok esélyetek van élve kijutni innen a segítségem nélkül, ezért nem sokat kockáztatok, ha elárulom nektek. Adruinn herceg felett egy Rém uralkodik - itt megáll és a háta mögé pillant, és miután meggyőződik róla, hogy nincs mozgás arrafelé, visszafordul és folytatja - És ha a Rém nem akarja, hogy élve kijussatok innét, akkor nem is fogtok. Elképzelhető az is, hogy a Rémnek köszönhetitek azt is, hogy idekerültetek. Én nem hiszem, hogy Selvaar Tekintete miatt kockáztattátok volna az eddigi életeteket, csakhogy megszerezhessétek. És én sem akarom kockáztatni az életemet, azzal, hogy itt maradok bezárva egy várba a Rémmel, és várjam, hogy mikor kerülök sorra a halállistáján. Szóval, ki tudlak titeket juttatni egy titkos járaton keresztül a várból, amit csak én ismerek. De kérek érte cserébe valamit - itt megáll egy pillanatra, majd folytatja - A Rémtől meg kell szabadulni, még akkor is ha apámat szállta meg. Az erődöt, mint már hallottátok, ostrom alatt tarja egy ork lándzsásokból álló jól felszerelt sereg. Ők is azért vannak itt, hogy leszámoljanak a Rémmel. Sikerült felvennem velük a kapcsolatot. Nincs más teendő, mint apám akarata ellenére beengedni az ork harcosokat az erődbe, hogy leszámolhassanak a Rémmel. És itt van szükségem a ti segítségetekre. Meg kell szereznetek a kapukat nyitó kulcsokat, amit apám a toronyszobájának az íróasztalában tart. Ha megszereztétek, akkor én a kulcsok birtokában kinyitom a kaput az orkoknak, és a zűrzavarban, az általam megmutatott titkos járaton keresztül, meglóghattok a halálosítélet elől. Már mindent elterveztem. Ma éjjel az őröknek valami egészen más dolguk akad majd - néz rátok cinkosan - ki tudtok lopakodni a tömlöcből, fel az udvarra és Adriunn legmagasabb toronyban lévő dolgozószobájába beóvakodva, meg tudjátok szerezni a kulcsokat az íróasztal fiókjából. - kicsit vár és ha értetlenül néztek vissza rá, akkor hozzáteszi - Nyilván most az a kérdés merül fel bennetek, hogy ha ilyen pofon egyszerű az egész, akkor miért nem én csinálom ezt személyesen. Nos, egyszerű a válasz, mert én a közelébe sem mehetek Adruinn tornyának, nekem tökéletes alibit kell csinálnom arra az időre, amíg a kulcs eltulajdonítása történik. Na mit szóltok hozzá? Ti segítetek nekem és cserébe én is segítek nektek. Illetve mindannyian segítünk a völgyön, hogy megszabadítjuk a névadókat a Rémtől. -néz kérdően rátok, miután befejezte a hosszas monológját.

A dolgokat vegighallgatva eloszor az ugrik be hogy igazam volt, itt egy rem, ha megolom akkor vegre tenyleg melto lehetek oseimhez, de ahogy vegighallgatom a mondandojat elkomorodok. Az orkoke lesz a dicsoseg, mar ha megbizhatunk bennuk hogy nem fosztjak ki a varost is
Kiszolgaltatott helyzetunk ellenere megjegyzem - Mi meg elvisszuk a balhet - csovalom meg a fejemet, de komolyan nem varok valaszra inkabb azt kerdezem meg ugy mintha nem is egy tomlocajto ket oldalan lennenk hanem egy targyalo teremben - Es ezek az ostromlo orkok nem fogjak feldulni az erodot es a varost? -

- Felfogják és talán nem csak a rémet koncolják fel. Talán mindenkit... Hogyan tudnál kijutatni minket?

Mar mar ravagnam a gondolataimat de aztan eszembe jut, hogy amig be vagyunk zarva a rem ellen sem tehetek semmit, de ha kijutunk... Ejkarom csak arra var hogy megkostolja egy rem veret, igy osszeszoritom a fogaimat es csak bolintok Kaff megjegyzesere.