Prológus
Kiképzésedet élő emberként a leghíresebb vámpír Halállovag, Vokial utánpótlás seregében kaptad. Annak idején önként léptél be halandókból álló hadtestbe: azok közé, akikből kiemelkedő teljesítmény esetén Halállovag vagy Necromanta hős, hősi halál esetén magasabb rendű élőholt, dicstelen halál esetén pedig csontváz, zombi vagy humusz lesz. Számszeríjászként a felderítők között szolgáltál, és már több sikeres akcióban vettél részt, így minden okod megvolt arra, hogy meglegyen a reményed a hőssé válásra. Egy alkalommal egy tapasztalt, furfangos barbár hős, Yog ellen vonultatok fel. Vokial kiküldött téged és tucatnyi társadat, hogy mérjétek fel a leendő csatateret. Szigorúan meghagyta, hogy még aznap têrjetek vissza az információval, mivel két nap múlva megérkezik ősi riválisa, Thant, a szintén vámpír Nekromanta, és a csatát még az ő érkezése előtt meg akarja nyerni. Tisztában voltál vele, hogy Vokial hírhedten szigorúan bánik az élő beosztottaival, és ha nem teljesíted a parancsot, akkor legfeljebb tudattalan élőholtként végezheted csak. Így hát elindultatok.
Az összecsapás fő helyszínétől nem messze egy furcsa romépületet találtatok, amelyet számotokra ismeretlen rúnák borítottak. Egy társad visszaindult Vokialhoz a hírrel és egy kéréssel, hogy küldjön egy lichet a rúnák megfejtésére. Ti továbbindultatok. Nemsokára egy elhagyott kőfejtőhöz értetek. Másodmagaddal bementél az egyik hatalmas barlangba, ahol némi lopakodás után gyanús mozgást és fényt észletetek. Odaérve azt láttátok, hogy három küklopsz várakozik odabent egy kis tábortűz mellett, egyikük szórakozottan morzsolgatja az egyik fal élét. Társad ekkor véletlenül megbotlott egy, a lába alá guruló kődarabban és nagyot nyekkenve elterült. A küklopszok észrevettek titeket és az üldözésetekre indultak. Bár gyorsabbak voltatok náluk, ők félembernyi szikladarabokat hajigáltak utánatok. A csapatodból ketten megsérültek, mire elértétek a romokat. Beúzódtatok az oszlopok védelmébe, és reménykedtetek, hogy társatok és a lich minél előbb megérkezik... amikor egy szikla telibe találta a fölötted levő kupolát. A félgömbben furcsa fények kezdtek villózni, majd az egész leszakadt, egyenesen rád. Vártad, hogy elsötétüljön előtted a világ, de csak a fényeket láttad, ahogy egyre vadabb táncot jártak körülötted...
Aztán felébredsz. Az egész egy furcsa álomnak tűnik, és nem igazán tudnád megmondani, hogy egész eddig álmodtál, vagy csak most kezdted... mindenesetre az egész környezeted szokatlan. Sötét, ám sokkal díszesebb és kecsesebb építészeti stílus jellemzi a körülötted levő termet, mint bármelyik erathiai nekropoliszt. Egy sarokban lévő ládában fekszel, amely félig tele van földdel. Körbenézel, és látod, hogy a tiéden kívül közel tucatnyi másik láda van a helyiségben. Jobban megnézve őket határozottan koporsónak tűnnek, és a tiédet leszámítva mindnek le van zárva a teteje.