ProlĂłgus
Sutheo fiatal mágus volt, nagy tehetsĂ©ggel Ă©s mĂ©g nagyobb ambĂciĂłkkal. Tervei megvalĂłsulásának egyetlen akadálya volt csak, mĂ©gpedig az, hogy Ă©lt. Mestere, Sandro ugyanis egy Ă©lőhalott lich, a halálmágia nagymestere volt, aki bár látta az ifjĂşban a tehetsĂ©get, de Ăşjabb Ă©s Ăşjabb akadályokat gördĂtett a fiĂş Ăştjába, hogy az bizonyĂtsa rátermettsĂ©gĂ©t, anĂ©lkĂĽl pedig nem járult hozzá tanĂtványa átváltozásához. Sutheo persze egyre tĂĽrelmetlenebbĂĽl viselte ezt a szerinte felesleges időhĂşzást, Ă©s elhatározta, hogy a saját kezĂ©be veszi az átalakulását. Titokban kutatni kezdett mestere jegyzetei között, remĂ©lve, hogy rábukkan az Ă©lőholttá váláshoz szĂĽksĂ©ges varázslat leĂrásához. Bár a keresett formulát nem találta meg, Ă©szrevett egy tárgyat, amelyhez mesterĂ©től szokatlan mĂłdon semmifĂ©le jegyzet nem tartozott. Ez egy rĂşd volt, amelynek egyik vĂ©gĂ©n egy sárga szĂnű Ă©kkő volt, a rĂşdon pedig több elforgathatĂł gyűrű, amelyeken ismeretlen eredetű rĂşnák futottak körbe. Sutheo felvette a tárgyat Ă©s találomra forgatni kezdte a gyűrűket. Az egyik kombináciĂłnál a sárga kő hirtelen felfĂ©nylett. Sutheo azonnal elengedte a rudat, de már kĂ©ső volt. Annyit látott mĂ©g, hogy a gyűrűk veszett sebessĂ©ggel pörögni kezdenek, majd a kő egy vakĂtĂł sárga lobbanással kihĂşnyt, aztán eltűnt a szeme elől a dolgozĂłszoba Ă©s egy ritkás erdőben találta magát. Egyik iránybĂłl csatazajt hallott, Ăgy elindult abba az irrányba. Hamarrosan meg is látta a harcolĂł feleket: három csontváz Ă©s egy mágusnak tűnő fĂ©rfi kĂĽzdött egy páncĂ©los lovag Ă©s aprĂłdja ellen. Mikor az aprĂłd meglátta SutheĂłt felkiáltott Ă©s rámutatott, de ellenfele kihasználta a figyelmetlensĂ©gĂ©t Ă©s kardjával felhasĂtotta a mellkasát. A lovag ezt látva bőszĂĽlt ĂĽvöltĂ©ssel vetette rá magát a másik kĂ©t csontvázra, Ă©s pallosát kĂ©t kĂ©zre fogva szĂ©t is zĂşzta az egyiket. Sutheo az ellen fĂ©l nĂ©lkĂĽl maradt csontvázra gyorsan elmondott egy Ă©lőholtakat uralĂł varázslatot, mire az mozdulatlanná dermedt. A mágus Ă©s a megmaradt csontváz vĂ©gĂĽl vas Ă©s varázs kombináciĂłjával legyűrte a lovagot is. Sutheo odasĂ©tált a dermedt csontváz mellĂ©, ám az a mágus egyetlen intĂ©sĂ©re lerázta magárĂłl a mozdulatlanságot Ă©s egy hirtelen mozdulattal szĂven szĂşrta SutheĂłt, aki előtt elsötĂ©tedett a világ...
Sutheo hirtelen tĂ©rt magához, Ă©s azonnal teljesen Ă©bernek Ă©rezte magát. KörbenĂ©zett. Egy koporsĂł szerű ládában fekĂĽdt, mellette pedig a már látott mágus állt. Az a holtak egyetemes nyelvĂ©n szĂłlĂtotta meg:
- Nem tudom, ki vagy, idegen, de nagy kegyben állhatsz ĂşrnőmnĂ©l, aki az Ă©n közreműködĂ©sem nĂ©lkĂĽl támasztott fel. Kövess!
Azzal elindul.