Lycust arcvonasai rogton elaruljak. Arca tul szabalyos, vonasai meglepoen aranyosak, ha visszafogna magat, aludna egy jot es letenne a lho-t is kifejezetten jokepunek mondanak. Ruhazata draga, himzett anyagbol keszult, ha harcba megy mattfekete arbiteri pancelzata hibatlannak tunik, latszik rajta hogy ad a kulsosegekre ha tud. Sotetbarna haja altalaban divatosra nyirt, arca frissen borotvalt. Meleg barna szemei megtevesztoen baratsagosnak tunnek, mintha mindig nevetne amihez hozzajarul az allandoan a szaja sarkaban megbuvo felmosoly is.
Mozgasa konnyedd meg pancelban is (kiveve ha tul sok amasecet ivott) es mosolya (no meg a csalad hirneve) szamos lanyt levett mar a labarol. Beszedstilusan hallatszik, hogy komoly tanarok finomitottak szokincset, bar az arbitratori evek alatt ragadt ra az utcai szohasznalatbol is boven.
Harci soretesevel teljes pancelban roppant fenyegetoen hat, egy atdorbezolt ejszaka utan meg se mondana senki ugyanarrol az emberrol van szo.