Húszas évei közepén járó, átlagnál alacsonyabb fiatalember, dús, vörös hajjal, ami a háta közepéig ér. Szálegyenes hajának egy részét fent, a forgójánál lófarokba fogja, ami igyekszik különállni a többi hajszáltól, ám a vége még így is rálóg a többire. Füle és szeme közt, oldalt a haját, a homlokával egy vonalban kopaszra borotválja, apja hajviseletét utánozva ezzel. Sebzetlen, babaarca kissé fakónak látszik napvilágban, míg smaragdzöld szeme boldogan rohangál tárgyról-tárgyra és női idomokra. Egész álló nap vigyorog, boldogan és életvidáman képes reagálni sok olyan dolgot, amit más nem biztos, hogy így venné tudomásul. Öltözete keményített bőr, amit szegecsek, kisebb fémlapok díszítik. Mellvértjén és nadrágján rengeteg zseb van, nem csak kívül, belül is. Kisebb titokzsebek egész hada várja gazdája újonnan szerzett pénzérméinek befogadását, ám mindeddig erre nem sokszor került sor. A bőrnadrág szára a csizmába van tömködve, olykor ide rejti a kis zsebkését a zsivány baj esetén. Nyakában egy vaddisznóagyar lóg, amit egy emlékezetes éjjel szerzett Zarclav barátjával. Ennek egy párja is van, egyelőre az egyik zsebben pihen, remélve azt, hogy egy nap a zsivány kedvese nyakában lóghasson. Hátára vetve egy bőrzsinegen lóg egy vászonzsákocska, ami egy leajzott íjat tart magában. Ezt az íjat csak Éjszélként emlegeti Laveillon. Apja hagyatéka, mindeddig ismeretlen az íj készítésének célja, ám nagyon is hozzánőtt a zsivány lelkéhez ez az utolsó családi emlék, ami feleleveníti benne azokat a szörnyű napokat. Fegyverövén egy egyszerű, kétélű rövidkard lóg, amit nem sűrűn látni Laveillon kezében. Újonnan szerzett tőre pedig a kardtól nem messze, szintén övébe tűzve pihen.