[IC] Act 2: Bögenhafen - Dokkok
-Talán, de ezek vallási jelkĂ©pek is számomra... - emelem meg a pajzsomat Ă©s a lándzsámat, helyeslően bĂłlogatva Kastor szavai után. ...ráadásul nem is nĂ©zek ki egyszerű zsoldosnak, Myrmidia beavatottja vagyok, s bár nem tĂşl elegáns, azonban az öltözĂ©kem van annyira jĂłmĂłdĂş mint a KastorĂ©, az eszmei Ă©rtĂ©kĂ©ről Ă©s arrĂłl, hogy ki kellett Ă©rdemelnem, nem is beszĂ©lve. - jelentem, hol Kastorra, hol Josefre nĂ©zve. Nem nagyzolok, de termĂ©szetesen a bĂĽszkesĂ©g Ă©rezhető a hangomban; kicsit ugyan fĂ©lreĂ©rtelmeztem a kapitány mondandĂłját, miszerint nem a megjelenĂ©sem a problĂ©ma, hanem a sok fegyver ami nálam van, de láthatĂłan ez nem tudatosul bennem. Talán azĂ©rt, mert számomra termĂ©szetes, hogy mindenhova fegyverrel a kĂ©zben megyek, de csak akkor használom őket, ha már minden más mĂłdszerem kudarcot vallott. Olyan ez nekem, mint másoknak a kalap: van aki csak akkor hordja, amikor esik az eső, más pedig el sem tudja kĂ©pzelni nĂ©lkĂĽle magát, s nem is Ă©rti miĂ©rt furcsállják Ă©rte. -De nem kell aggĂłdnod, rendkĂvĂĽl körĂĽltekintően jártunk el az eddigiekben is, Ă©s ezek után is ennek megfelelően fogunk eljárni. - nyugtatom meg Josefet utána, majd a tekintetem a felĂ©nk közeledő Manfred felĂ© vándorol. Rá jellemző, nyugodtan sietős lĂ©pteit tekintve valamit megtudhatott - nem megyek elĂ©be, inkább megvárom itt a hajĂłn, hátha esetleg a kapitány szeretne valamit hozzátűzni az elhangzottakhoz. Annyira már megismert a hajóút alatt, hogyha kimondja, hogy szerinte biztosabb ha nem tartunk vele, akkor el fogom fogadni a vĂ©lemĂ©nyĂ©t; elvĂ©gre, mĂ©giscsak ő az aki ismeri a kereskedőt, Ă©s nem mi - de ezt nem Ă©rzem szĂĽksĂ©gesnek kimondani, hiszen tudom, hogy ezzel Josef is tisztában van.
This message was last edited by the player at 00:27, Sat 04 Mar 2017.