[IC] Act 3: Jerris, a sotet varos
Olyan arccal bólintok mintha pontosan erre a döntésre számítottam volna, azonban valójában kitalációm sem volt, hogy mit fog tenni Uzel - ezért is volt érdekes az egész szituáció. Azt mellesleg ugyancsak a falnak támaszkodva nézem végig, hogy megkötözi a másik orkot. Mindig is találtam valami szórakoztatót, kielégítőt az efféle dolgok figyelésében vagy megélésében, ez ezúttal sincsen máshogy. Amikor végzett és intett, hogy induljunk lefelé, egy pillanatra meg állítom a csapatot: -Én bedobnám a kocsiba és rázárnám az ajtót. - vetem fel, a bedobnám alatt természetesen meg se fordul a fejemben, hogy én tenném meg, vannak nálam erősebbek is a csapatban. -Úgy ha benéz ide valaki ő nem fogja észrevenni. - fejtem ki a gondolatomat.
Függetlenül attól, hogy a többiek vevők-e az ötletre vagy sem, amikor készen állunk az indulásra, lemegyek a többiekkel a lépcsőkön. Hacsak nem tolakodik előre senki akkor kissé keserű arccal de megteszem jómagam, pedig megfogadtam már, hogy soha nem teszek ilyet, hiszen nem igazán rajongok azért, hogy én kapjam az első pofonokat ha valami balul sül el, de úgy sejtem nekem a legélesebb a szemem, aztán ha már valaki ilyen furományosan rejti el a dolgait, akár csapdákkal is védheti azt. Úgyhogy talán jobb ha én megyek előre. De csak talán.
This message was last edited by the player at 23:14, Tue 05 Dec 2017.