A Misericord egy térképész-kereskedelmi hajóóriás, amely folyamatosan szeli megszokott útját a Calixis szektoron belül. Kilóméternyi fedélzetein lakórészlegek, piacok, szállások, étkezdék mirriádjai találhatóak és emberek szerte a szektorból. Igazi kereskedelmi csomópont.



A hajó éppen elhagyja az Iocanthost, majd a Luggnum - Cyrus Vulpa felé veszi az irányt.

Grendel, Alexander és Lazerus elszállásolja magát a hajón, a lakóövezetben találnak maguknak megfelelő szállásokat.

Ugyan itt lakik Arminius és Castus, akik szintén Grando Leopoldó szolgálatában állnak és várakoznak az inkvizitor következő parancsára. Persze ők nem ismerik se egymást, se a csapat többi részét.

Nem tudni, hogy meddig kell várakozni az inkvizitor üzenetére.

Szabad a pálya! Lehet vásárolni, nézelődni, ismerkedni, amit csak szeretnétek!

Számomra az emberek zsúfolt tömege, akik látszólag céltalanul bolyonganak a hajón, érdektelen ügyeiket intézendő, nem érdekesek.
Számomra maga a Misericord a csoda. A folyosón végigsétáló emberek talán észre sem veszik azokat a vezetékeket, melyek közül csak egyetlen egynek a hiánya is sötétségbe borítaná az egész szakaszt.
És jól van ez így.
A biztonság csalfa hitébe menekülhetnek, ezért rend és nyugalom lehet a hajón, az általános félelem, és a közeledő pánik hangulat helyett.

Elégedetten sétálok a gépház irányába, annak a reménye nélkül, hogy beengednek. Nem vágyom rá, hogy illetéktelen személyként zavarjam a személyzetet, de a gépek közelsége megnyugtat. Testem halandó részei számára az alvás hozza el a békét, mechanikus részem és énem számára viszont csak a reaktorok duruzsolása, a mozgó alkatrészek halk, ütemes nyikorgásának concertoja, és a szentelt olaj illata hozza el a megnyugvást.

Botom lépéseim ütemében koppan a fém padlón ahogy elindulok a lakosztályom - ami vélhetően egy kis kabin mindössze, de számomra több is, mint elég - elhagyva, és megkezdem hosszú utam a gépház irányába.

Érdekesnek tartom, hogy Leopoldo Inkvizítor nem értesített róla, hogy kikkel kell együtt dolgoznom. Talán egyedül vagyok akolitus az egész hajón? Nem lenne példa nélküli. Ugyanakkor teljességgel valószerűtlen. Napok óta végzek valószínűség számításokat  és mindundtalan ugyanaz jött ki: annak a valószínűsége, hogy Luggnum - Cyrus Vulpa felé haladva egy ekkora hajón egyedül vagyok inkvizíciós ügynök, kevesebb, mint 23,4%. Annak a valószínűsége, hogy a rendszeren belül egymagam leszek akolitus pedig alig 1,7%. Egyedül az zavar, hogy nem tudom konfirmálni az eredményt.
Viszont annak a valószínűsége, hogy értesítve leszek a kilétükről, még mielőtt a rendszerbe érek, meglehetősen magas, de számokkal kifejezhetetlen.
Kezdem azt gondolni, hogy az a számításaim hiba faktora, hogy nincs feladatom, és ez nyugtalanná tesz. Sajnos még az érzelemért felelős lebeny nincs kivájva a koponyámból, talán unatkozom? Elképzelhető.

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal indulok el a folyosón. Aki rám néz, csak egy elmélyülten gondolkodó Mérnök  sétál közöttük.
This message was last edited by the player at 14:35, Fri 12 Oct 2012.

In reply to Armininus Esannason (msg # 2):

Arminius céltalanul bolyong a hajón és hamarosan rájön, hogy a Misericord belső szerkezete egy hatalmas városéra emlékeztet. Itt is vannak nagy, fényes terek, piacok, akárcsak sötét sikátor-folyosók és részlegek, ahol nem igen kedvelik a céltalanul lődörgőket.

In reply to GM (msg # 3):

Nem lődörgök céltalanul. A gépház felé megyek, mint írtam.

In reply to Armininus Esannason (msg # 4):

A hajó nem gépházzal rendelkezik, hanem külön karbantartó szintekkel, olyan szektorokkal, amelyeket a hiperhajtómű, a plazma-reaktor és egyéb gigantikus gépezet-rendszerek foglalnak el. Ez hatalmas terület, nem egy konkrét hely.

In reply to GM (msg # 1):

"Misericord...hmm egy igazi gigász a Birodalmi hajó között. Bár a fenséges csatahajókkal melyek kardként szelik az űrt talán nem vehetik fel a versenyt.
-gondolom magamban végig mikor elkezdem sétámat.

Nem kaptam teljes körű felvilágosítást,hogy kikkel fogok együtt dolgozni. De bízom benne,hogy nem egyedül kell helyt állnom. Nem mintha nem boldogulnék,de egy csapat mégis eredményesebb mint egyetlen ember.

Grando Leopoldó Inkvizítor parancsára várva ím mint közemberként járom a piacait eme gigásznak.Öltözékemről messze lerí,hogy az Eklézsia tagja vagyok. A szent jelképek és imapecsétek na és persze az Eklésziai ruhadarabok kihangsúlyozzák hovatartozásom. Leginkább a felhozatal érdekel, hogy miféle dolgokkal is kereskednek. Fegyverek, páncélok....netán ereklyék a régmúltból.

23:36, Today: Castus Mallear testver rolled 51 using 1d100. Awereness 32%.

Az eretnekség jeleire figyelek, mindenhol ahová beteszem a lában magát az Eklésziát képviselem. De még magam is csak emberből vagyok és nem ama Istenség mint a Császárunk...tehát munkálkodik bennem az érdeklődés és kíváncsiság. Nem reagálok semmit ha netán valami szúrni kezdi a szemem, legfeljebb megvizsgálom a dolgot hátha nem tényleges eretnekséggel van dolgom....netán rosszabb magával a Káosz munkájával.

Érzékeimet nem hagyom ellustulni, a helyi szóbeszédek és pletykák is érdekesnek tűnhetnek egy olyan embernek mint jómagam. Érdeklődési köröm mindent érint még ha az szinte jelentéktelen is, újonnan érkezve minden érdekes.
23:38, Today: Castus Mallear testver rolled 91 using 1d100. Inquiry 45%.

Ez a Dice Roller kriminális xD

Meditálással és edzéssel töltöm az utat. A Misericord kevéssé izgat: ismerős környezet egy szokványos város felépítésével, híres hajó az egész szektorban, rendem már bizonyosan beszivárgott és kiismerte minden zugát; az én feladatom majd más és máshol lesz.

Amolyan szertartásként ezerszer szétszedem és összerakom a vadászpuskát, amit mestereim küldtek számomra, nem fér ugyanis a fejembe, hogy ez legyen az egész, amit a látszat mutat: egy egyszerű vadászpuska. Rejtett funkciókat, elemeket keresek benne, aztán, amikor nem találok, igyekszem újszerűen felépíteni a részeit, hogy növeljem a teljesítményét, de ez nem az én asztalom. Végül - mivel nyilvánvalóan elvethetem azt a lehetőséget, hogy mestereim valami döbbenetesen botor módon ennyire rosszul mérték be jövőbeli célpontjaim általános keménységét-életerejét; ők alaposabbak ennél - csak arra tudok gondolni, hogy bújtatott megfeddés lapul egy ilyen fegyver odaadományozásában. Talán azt üzenik vele, hogy nem érdemlek jobb munkaeszközt, amíg nem bizonyítom, hogy ezzel az alapszintűvel a lehető legtöbbre vagyok képes. Egy pillanatig sajnálom, hogy nem tudok üzenni rendemnek a nemrég véget ért missziómról és a beszerzett trófeákról, melyek dicsőségére válnak majd a Viridis Letum kiállítócsarnokának és - remélhetőleg - épülésére a megannyi fegyverfejlesztőnknek, tudósunknak, krónikásunknak.
Akárhogy is, a végén félreteszem a vadászpuskát, és a továbbiakban inkább a kiegészítőmudulokkal feljavított autopuskát gondozom. Legalábbis amíg nem tudok beszerezni egy jobb fegyvert - ami a hajón tett kisszámú útjaim legfőbb célja. A piacszintek, fegyverárusok között keresgélek.

Arminius a plazmareaktorhoz közeli szinteken lődörög. A magasban függő hidakat szel át, miközben munkások és technikusok sietnek el mellette. Sokszor látni, ahogy emberek egy felnyitott cső mellett tanakodnak néhány kábel felett. Máskor a végtelen mélységből hőhullámok törnek felfele, hallatszik a reaktor duruzsolása. Itt még senki nem foglalkozik Arminiussal, mivel nyilvános hely egyelőre. Látni étkezdéket és lakóblokkokat is. Egyre gyakrabban tűnnek fel technográfusok, géplátnokok és egyéb mechanicus adeptusok.

                                                                                             

Castus az egyik piacot járja. Hatalmas acélszerkezetes belső tér, ahol az acéloszlopok tövénél, mint gombák úgy növekednek a standok és sátrak. Castus lát megannyi érdekes fegyvert szerte a szektorból.

Ha pletykálást szeretnél hallani, akkor Gossipra dobj, ne Inquiry-ra.

                                                                                             

Lazerus egy folyosók, hidak és tranzitvonalak labirintusából álló bazárba téved, ahol rengeteg standot, boltot és kordés árust látni. Itt is elég sokféle fegyvert árulnak.

In reply to GM (msg # 8):

Csak inquirym van,az viszont tényleg csak akkor működik ha ténylegesen beszélgetek valakivel.

Járom a piacot, rengeteg érdekes fegyvert látok. Talán az egész Birodalom leghíresebb pontjairól származnak. Majd önfeledten megyek előre énekelve dicsőítve a Császárt eme monumentális űrszépségek láttán mint eme hajó és annak beltere. Kalapácsomat jobb vállamra téve zengem a hálaéneket és közben megyek előre.
12:45, Today: Castus Mallear testver rolled 34 using 1d100. Performing (Sing) 45%. http://www.youtube.com/watch?v...&feature=related

Néhányan kötelességtudóan meghajolnak Castus elött, néhányan pedig inkább kitérnek az útjából. Sokan érdeklődve nézik, mint valami vásári majmot, mások pedig imára kulcsolják a kezüket.

In reply to Castus Mallear testver (msg # 9):

A Birodalmi hitnek erősnek kell maradnia a legsötétebb órán is az emberek szívében. Én csupán egyetlen ember vagyok ki a fényt mutatja a többségnek, de talán elegendő ahhoz,hogy a sötétséget visszaszorítsa.

Odalépek az imádkozók egy csoportjához majd így szólok.
- Áldott legyen hívő szívetek testvéreim, mondjátok csak az eklézsia csoportosulásainak eme hajón van központja. Kápolna esetleg imaház? Kérlek mutassátok az utat ha van eme építmény mely dicsőítse a Császárt.

Az egyik férfi felpillant.
- Kövessen atyám, elvezetem a legközelebbi templomhoz. Szent Gerophatre temploma, annak a gyülekezetnek vagyok a tagja jómagam is. Örülni fognak önnek! - mondja mosolyogva, majd elindul kifele a piacról.

In reply to GM (msg # 12):

"Szent Gerophatre temploma...hmm egy birodalmi szent nevét viselő templom." Emlékeim között kutatok eme szent neve után.14:26, Today: Castus Mallear testver rolled 8 using 1d100. Common Lore (Ecclessiarchy) 35%.

-Mutasd az utat gyermekem szólok újdonsült túravezetőmhöz.

Megközelítem a plazmareaktort annyira, amennyire csak lehetséges.
Mikoron elérem azt a pontot, ahonnan már nem mehetek tovább, akkor megtorpanok, és hallgatni kezdem a gépek zenéjét.
Sajnos számolnom kell vele, hogy előbb vagy utóbb így is útjában leszek valakinek, ezért időnként megváltoztatom a helyem. Pár méternél többet nem megyek mielőtt újra megállok.
A sürgés-forgás nem szokatlan. A plazma egy igen erőteljes, de roppant kényes és robbanékony energiaforrás. Figyelmetlenségnek nincs helye, mert az egész Misericord elpusztulna, jobb esetben is az űrben céltalanul sodródó hajóváz lenne, túlélők egymással harcoló csoportjaival, akik a maradékért folytatnának végtelen harcokat, hogy még egy napot élhessenek.

Azért, ha békén hagynak, egy ideig hallgatnám a gépeket, egyáltalán nem azért, hogy hibát keressek, egyszerűen megnyugtat.

Ha mégis megtalálna valaki magának, akkor szigorúan Lingua Technis-en beszélnék hozzá, ezzel is kiprovokálva, hogy olyan emberhez vezessenek, vagy küldjenek hozzám, aki megért engem. Ha ez megtörténik, akkor örömmel társalognék olyanokkal, akik az Omnissiah útját járják.

A hívő elnavigálja Arminiust a közeli templomba, amely a hajó belső burkolatának a falánál, hatalmas alkóvok közül egyben helyezkedik el félig. A gótikus építményt részben körülveszi a hajó masszív acélbordázata. Körülötte gázlángok égnek és világítják meg kékesen az épület mozaikablakait. A bejárati lépcsősor felett csuklyás angyalok és szentek vigyázzák a békét. Hívők magányosan és csoportokban sodródnak ki be a hatalmas kétszárnyú ajtók közt.

- Itt volnánk - hajol meg tisztelettudóan a férfi.

                                                                                                 

Arminius nem tudja annyira megközelíteni a reaktort, hogy konkrétan a belső gépezetek hangját hallja, kizárólag a reaktor remegésének durozsolását hallja, érzi a körülötte elhelyezkedő fémtömegben.

Senki nem szólítja meg őt. Mindenki tulságosan el van foglalva a saját dolgával.

In reply to GM (msg # 15):

- Köszönöm jóember, légy áldott megköszönöm egy mosollyal majd elindulok befelé a templomba.

In reply to Castus Mallear testver (msg # 16):

Castus felsiet a széles lépcsősorokon, majd be a templomhajóba. A templomokhoz mérten szokásosnak mondható hatalmas belső teret kitölti a milliónyi gyertya sárgás, meleg fénye. Körben a magasan elhelyezkedő alkóvokban mozaikablakok  vagy a szent szobrai láthatóak. Magasan elhelyezett vitrines szekrényekben vagy oszlopokra aggatott kiállítódobozokban a szent ereklyéi vannak elhelyezve.
Szemben a padsorokon túl egy masszív oltárkő helyezkedik el, melyet két oldalról két babérkoszorús Astartes szobra véd. Mögöttük magasan egy oszlopon, a Császár egy páncélos, kalapácsos szobra látható.

A hívek buzgón imádkoznak, a papok és papsegédek pedig rendezgetik a templomot a közeledő miséhez.

In reply to GM (msg # 17):

Lassú komótos léptekkel az első sorban foglalok helyet, magam elé teszem le a kalapácsom. Figyelek a gyülekezet tagjaira, öltözködés esetleg felszerelés. 21:14, Today: Castus Mallear testver rolled 60 using 1d100. Awereness (32+10) 42%.

Odaszólok halkan az egyik papsegédnek.
-Gyermekem, Császár áldjon. Castus Mallear testvér vagyok az Eklézsia küldötte és a misére jöttem. Tessék ezt tedd az adományos ládába kérlek.
Átnyújtok 10 Trónt egy mosoly kíséretében.

- Hálásan köszönjük Castus testvér! - hajol meg a papsegéd, majd elsiet a pénzzel.

A gyülekezet tagjai egyszerű átlagemberek: kereskedők, technikusok, hajószemélyzetisek. Semmi különös nem tűnik fel.

In reply to GM (msg # 19):

Békésen elhelyezkedve figyelem az eseményeket. Felkészülök amisére melynek most nem celebrálója hanem résztvevő hallgatója leszek.

In reply to Castus Mallear testver (msg # 20):

Jó fertályóra, míg elkezdődik a mise, mikorra is rengetegen érkeznek a templomba. Látszik, hogy sok olajos, munkából érkezett ember is jelen van. A templom vezető prédikátora celebrálja le a misét. Teljesen, szektor szerte szokványos, generalizált mise zajlik, amely gyakorta a templom szentjét helyezi fókuszpontba.

Egy példabeszédet is felolvas az atya, amelyben Szent Gerophatre két Iocanthosi törzset vont egybe a háborúzás helyett az Uralkodó tiszteletére, miután csodával határos módon gyógyította meg az egyik hadúr legidősebb gyermekét.
This message was last edited by the GM at 22:55, Sat 13 Oct 2012.

Úgy tűnik a magam fajta túl jelentéktelen itt az Omnissiah templomában. Nem meglepő.
Egy ilyen gépezet működtetéséhez hihetetlenül sok tech-adeptus, Mérnök, Tech-Pap és techno-szervitor szükséges. Csepp vagyok a szentelt olajban.

Azért talán el tudnék beszélgetni valakivel, az átlag ember számára gondolkozásom és megjelenésem is túl rideg.
Az egyik kevésbé rangosabb Mechanikum beavatottat (pl. egy technográfust vagy egy tech-adeptust) keresek magamnak, aki nem rohan, és megszólítom.
- Üdvözöllek beavatott. Mint Adeptus Mechanikus Mérnök, felajánlanám a szolgálataimat, hisz itt a helyem, a gépek között. Kivel kell beszélnem? Hol a rangidős?

- Sajnálom géplátnok, nem segíthetek, sok a dolgom! - siet el az adeptus melletted.

Egy második megkérdezett technográfus nem is válaszol, csak rád pillant, majd lehorgasztja a fejét és siet tovább. Hallod, hogy mantrázik. Valószínűleg nem akarja megszakítani.

Egy harmadikként megkérdezett fehér ruhás Magos azonban megtorpan és végigméri az alázatosan meghajló Arminiust.
- Menj a -2CE karbantartó szinten található templomba Géplátnok - mondja gépi hangján a Magos. - Ott lehetséges, hogy valamelyik kürtőbe tudnak neked munkát találni.

In reply to GM (msg # 23):

- Köszönöm Magos. Legjobb tudásom szerint fogom teljesíteni a feladatot, légyen az bármi is.
A Mechanikum belső etikettje szerinti megfelelő mélységű és mennyiségű meghajlást követően távozom, és meg sem állok a -2CE szintig, és ha ebben bárki meg akar akadályozni, akkor a Magosra hivatkozva szerzek érvényt az akaratomnak, ami nem más, mint a Magos parancsának a teljesítése.
Azt mondjuk nem mondta, hogy kit keressek, de ezúttal NEM szólítok meg mantrázó beavatottakat, NEM szólítok meg olyat aki látványosan siet, mivel ennek nincs értelme, és nem is logikus. Nem is értem, hogy feljebb, hogy követhettem el ilyen alapvető hibát.
Ám nem foglalom le a gondolataimat felesleges dolgokon való lamentálással, inkább odasétálok az első olyan beavatotthoz aki NEM siet, NEM mantrázik, NEM szerel, és megszólítom.
- Üdvözöllek, Géplátnok vagyok, és a Magos utasítására érkeztem a templomba, karbantartó munkára lettem beosztva.

In reply to Armininus Esannason (msg # 24):

Arminius felvonókon, mozgólépcsőkön és járatokkon siet le a nevezett szintig (a kiírások alapján sikerül megtalálnia), ahol is egy kürtő alján sikerül megtalálnia a templomot. A hely sötét, csak egy ötven méter magasan lévő lassan forgó ventillátorlapát rései közt átszűrődő enyhe fény világítja meg.

A templom rendkívül mechanikus felépítésű, az ajtaja egy több fragmentátumból szétnyíló képződmény, amely egy a fölötte elhelyezkedő koponyás fogaskerék fókuszpont körül mozog.

A templomba belépve látszik, hogy egy mély verem a fő része a teremnek, melyen egy vékony híd fut végig. A veremből narancssárgás fény világlik és forróság. A híd egy hátsó szentélyrészbe vezet, ahol egy pap cerebrál egy néma, binárishangú misét. A hívek a templom elülső részén (még a verem elött), egy mélyített platformon térdepelnek és midnannyian egy, a földből kivezető kábelre vannak rácsatlakozva kortiális implantátumjaikkal. Van még jó néhány szabadon álló kábel. Néhány mélyen görnyedt, csuklyás adeptus rohangál a hívek között és rendezget kábeleket, fog be szervókoponyákat és hasonlók.