Re: Megtépázott Sorsok - I. A Vörös Ketrecek
Sikeresen elérte Lunát. Utolérte félúton, de mivégre? Nem maradhatnak itt mindörökké, és az itt” - már ha a társak vissza is lopakodnának- aligha lenne alkalmas egy hosszabb pihenésre, vagy bármi másra.
Persze már az is eredmény, hogy eljutott eddig. Mikor elindult kúszva, lopakodva, esküdni mert volna rá, hogy kiszúrják. A kövek meg mindenféle törmelék igen hangosnak tűnt ahogy csikordult alatta. Ráadásul egyszer csaknem be is aludt közben. A lába lüktet és fáj ahogy végigvonszolta magát a távon. Ám most, ismét nincs hová. Körbenéz, mégis merre kéne menni tovább az orvosi egység felé, mikor az egyik társuk kipillant az ajtón.
- Hála az Istencsászárnak....
Suttogja a psyker lánynak, vagy talán magának, alig hallhatón. S ismét leengedi a fejét a karjára. Tényleg elég közel vannak, hogy segítsenek”. Csak épp túl közel ahhoz, hogy egészséges legyen itt időzni, s várni a csodát.