A Fate Pointok visszatöltődnek.

A komisszárnak sikerül találnia egy rést a lift fémketrecén, amin kiügyeskedi a tőrt. A fegyver kongva hull alá, nem tudni, hogy eléri-e az akna alját, vagy megállapodik egy rég elfeledett emeleten. Alicia fényessége végül teljesen elmúlik.

A fénytelen liftaknában történő húsz percnyi felfele zötykölődés után egy villámcsapáshoz hasonló, ismétlődő hang hallatszik, ami egyre hangosabb lesz. Kétségtelen, hogy néhányakban ez feszültséget kelt, vagy éppenséggel fegyverükhöz kapnak ennek hatására. Váratlanul egy plafonhoz ér a platform, amely a ketrec felett szétnyílik.

A liftakna brilliáns napfénnyel telitődik el, ahogy a platform a felszín fölé emelkedik, majd rángva megáll. Hangok hulláma rohan meg titeket, az édes, tiszta levegő illata valósággal megrészegít. Elképedten meredtek egy pillanatra a látványra, amely körülvesz titeket. A platform egy márvány emelvényre érkezett, egyre a sok közül, amelyek körülvesznek egy túldíszített teret. A plázát fennkőlt és fényűző modorban dekorálták. Szobrok és összetornyosult selyempavilonok sorakoznak széles sétányok körül, amelyeken ezernyi ember hömpölyög színek és jelmezek kavalkádjában. Az emberek sétálnak, nézelődnek, tülekednek és mulatkoznak mindenféle látható cél vagy ok nélkül. Néhányan felvidultan kiáltoznak és nevetnek, míg mások rettegve kapaszkodnak egymásba és sietnek valahová.

Az emelvényetek mellett egy éteri kinézetű nemeskisasszony vág át a tömegen. Kék fényselyem talárt és makulátlan gyöngymaszkot visel. Az éjszín ruhás testőrei vas dongákkal tisztítják meg előtte az utat. Ezalatt elefántcsont bőrű kerubok repked fölötte és megtöltik a levegőt bódító illattal ezüstös füstölőikből. A nő megtorpan és felnéz rátok.

- Én mondom, micsoda szórakozás! Milyen mulatságról érkeztek? Milyen csodálatos jelmezek, olyan dekadens és... zsigeri! Mondjátok, lesz vér? Meg tudjátok nekem ígérni, hogy lesz vér?

De mielőtt még bárki válaszolhatna neki, valahol egy hatalmas harang csendül, mire a nő elfordul, majd a tömeg elnyeli őt és a kísérőit.

Jobban körülnézve látni, hogy odafent nem a csupasz ég van fölöttetek. Mintha megannyi kilóméter távolságában egy bronzból és kristályból álló kupola borulna rátok, amely észak felé valahol úgy öt kilóméterre, déli irányba pedig több tíz kilóméterre találkozik a horizonttal, túl a város épületeinek sziluettjein. A légkör csodás, a levegő kristálytiszta, a hőmérséklet rendkívül kellemes, minden tökéletes... ám látni, hogy a kupolán túl vadul örjöngő szelek havat és jeget hurcolnak magukkal.
This message was last edited by the GM at 00:24, Sun 03 Aug 2014.

- Nos - vallja be Emeron őszintén - nem erre számítottam.

Ezzel pisztolyát visszateszi rongyokból eszkábált batyujába. Kardját is a hátára veszi - körbehurkolja a batyu szárával.

- Azt hiszem, itt nem katonai erőre van szükség.

Naív kérdés, de... látok valahol templomot az épületek között?

Az Istencsászár bölcsebb, mint balgatag eszköze - gondolom, amikor kialszik a nővér fénye még a felérkezés előtt. És milyen jó, hogy elmúlt a ragyogás: kellemetlen lett volna egyből azzal nyitni, hogy megperzselünk egy eretnekgyanús, ám nem azonnal ellenséges, óriás embertömeget, és káoszt szítani, mielőtt válaszokat kaphatnánk egy-két kérdésre.

- Dekadens - ismétlem halkan a nőt, ahogy lassan körbeforgatom a fejem. Amikor megszólal a harang, a puska távcsövén keresztül próbálom megtalálni a forrását (ha távol van).
Quaddis, gyönyörbolygó; Xicarph városa; a Megtépázott Sorsok fesztiválja - idézem fel magamban a tényeket.
This message was last edited by the player at 05:54, Sun 03 Aug 2014.

Amint a liftakna megtelik napfénnyel - a korábbi sötétség után - Huszonkettes önkéntelenül hunyorogni kezd egy ideig, mire hozzászokik a szeme a fentről áradó újabb, ezúttal nem Isteni csoda adta világossághoz.
Akárhol is álljon, kezében már ott van a flintlock és ujja ösztönösen csusszan a fegyver elsütőbillentyűje fölé, hogy szükség esetén azonnal tudjon reagálni.
Amikor a látszólagos felszínre kerül az egész alkalmatosság és egyre inkább körülveszi őket a zsivaj és színekkel, zajokkal és szagokkal teli forgatag kissé talán még meg is szédül.
Aztán felbukkan egy gyöngymaszkot viselő nő és Huszonkettes a  túlcsicsázott nemeskisasszony szavait hallva kérdő pillantásával keresi DKK tekintetét.
A komisszár már ismerheti eléggé ahhoz, hogy sejthesse miért pillant rá így a nő.
Végül szerencsére egy hatalmas harang szava közbeszól és a jelenet vége egy röpke pillanatig lógva marad a levegőben, hogy aztán Huszonkettes ismét a fegyverével bíbelődve ideiglenesen maga mellé eressze és úgy várakozzon a többiek lépéseire.
This message was last updated by the player at 07:44, Sun 03 Aug 2014.

Amikor a felszínre érek meglepődök. Nem azért mert a hadi helyzet elmúlt hanem mert zavar a fény és a pompa ami fogad. Már jó pár perce csak csendben figyeltem a sarokban és gondolkodtam.

- Megvan! - mondom ki hangosan mikor eszembe jut a rég ismert név.
This message was last edited by the player at 06:26, Sun 03 Aug 2014.

Az interpretáció elmarad a lift egyre hangosabb zötykölődésében. Közeledünk a célunk felé s ami rosszabb, a fény lassan tényleg kifakul majd nyomtalanul elmúlik. Csendes mély hiányérzetet hagyva maga után... Bár tudom, hogy az Istencsászár valahol a Földön továbbra is óvja az emberiséget, melynek én is része vagyok, mégis... kicsit olyan mintha...
Nagyot sóhajtok hát, s komótosan nekiállok újratölteni a revolvert...

Felérve magam se fogalmazhatnám meg jobban a meglepettségemet mint az előttem szólók. Miféle hely ez?
Aztán előkerül a nő...

- Megígérem.

Válaszolom neki őszinte, mély meggyőződéssel mielőtt még lelépne. Aztán megérintem Lazerus hátát és elmutatok az egyik szobor felé...

- Ott elbúlhatsz az árnyakban...

Aztán ellépek az emelvényről a pisztolyt az övembe tűzve, hogy keressek egy járókelőt aki elég értelmesnek tetszik ahhoz, hogy megszólítsam.

In reply to Alicia Sidorova (msg # 6):

- Az jelenleg nem szolgálná a célunkat - világosítom fel szegény lányt.

In reply to Lazerus Multorum (msg # 7):

- Ebben nem vagyok olyan biztos... De érdekes az eltérő nézőpontok ütközése ugye?
Válaszolok vissza az okos és dicsőséges Talon Osztag Hadnagyának

Nem tiszte és tisztában van vele, hogy jobban teszi, ha nem is szól továbbra sem közbe a két csipkelődő párbeszédébe, ám lassacskán érik benne a gondolat, hogy többet szóljon ezentúl, mint eddig hallhatták a hangját. Függetlenül mindattól, hogy mindenféle tekintetben látszólag kevesebb figyelmet érdemel avagy igényel, mint bármely jelenlegi társa.
Bár... halkan mégiscsak megszólal:
- Gyerekesek.
This message was last edited by the player at 08:46, Sun 03 Aug 2014.

Felerve a latvany mas mint amire szamitottam, ha nem tudnam mi van az utcak alatt meg azt hihetnem egy normalis bolygora jutottunk, de igy... Ha itt lenne a regimentem megtisztitanank az utcakat a romlott tomegtol ahogy kell.
Mindenesetre hogy az azonnali verontas eselye alacsony vadaszpuskamat atvetem a vallamon, igyekszem a fegyvereket alcazni par ronggyal kiveve egy soretest. Az ezredes es a szent a mi vedelmunk alatt all, ebernek kell maradnunk.
Halkan adom az utasitast a gardistak fele.
A tomeg bekesnek tunik, de ez lehet csak a latszat. Ebernek kell maradnunk. es varom az ezredes utasitasait.

Mikor a lift felér a felszínre, és kinyílik az ajtó, öszötönösen a szeme elé kapja a kezét, hogy árnyékot vessen, de ez nem elég, így még hunyorogni is kénytelen.Mikor megszokja szeme a nagy fényt, a környezetét pásztázza, és mérlegel.Végül gúnyája alá rejti a kardot, és alabárdját is inkább botként használja, minthogy fegyverként lóbálja.
Krasovsky felé fordul, és maga mellé inti
This message was last edited by the player at 10:39, Sun 03 Aug 2014.

Végigvezetem tekintetemet a helyen ahová érkeztünk. Valahol az elmém mélyében érzem, hogy már szinte teljesen kiszállt belőlem a drog amivel telepumpáltak azonban nem nyúlok ki, nem akarom magamra indokolatlanul felhívni a figyelmet. Jelenleg egyetlen egy dolognak tudok örülni: hogy az Istencsászár végtelen bölcsességében kioltotta a Nővér fényét, ugyanis ahogy itt körbepillantok ez azonnali halálos ítélettel lett volna most egyenlő. Egyáltalán nem egy ilyen helyre számítottam, s meglepettségemet már csak az tudja fokozni amikor a nő közeledik felénk és beszélni kezd. Arcomról nem látszik, s tekintetem sem árulja el teljesen, de ha valaki jobban megnézni akkor látható benne, hogy kezdem pontosan érteni mire gondolt az Inkvizítor amikor azt mondta, hogy ki kell purgálni ezt a helyet. Sóhajtok egyet, sajnos többet kell elmondanom mint amennyit szerettem volna, ezzel megkockáztatva azt, hogy valaki el fog szólni minket, de nem tehetek mást, túl sok itt az ember, túl sok helyen kell megfordulnunk bármilyen eredményhez így a többiekkel is ismertetnem kell az információim egy részét:
Ahogy a nő elmegy a többiekhez fordulok: -A Megtépázott Sorsok fesztiválja. - mondom a többieknek, miközben kifelé biccentek a felvonóból. -Leopoldo Inkvizítor egy Marcus Vulpa nevű rabszolgatartót, elmondása alapján egy félrevezetett és megcsalt bolondot követett erre a helyre, abban bízva, hogy meg fogja találni a felette álló egyéneket. Nem tudott pontos lenni halála közben azonban mikor megkérdeztem, hogy van-e még túlélő azt mondta, hogy az Akoliták szinte mind meghaltak. Ez a szinte mind most az egyik reményünk - ha valaki még életben van közülük akkor meg kell találnunk. - pillanatra elhallgatok ahogy fészkelődni kezdek a sörétessel a kezemben, le kell majd tépnem néhány darabot a ruhámból, hogy alá rejthessem. -De az első és legfontosabb az, hogy felszerelést kell találnunk. Fegyverek, páncélok, étel, víz és a legvitálisabb, kommunikációs eszközök. - körbenézek a fesztiválon, jól esik friss levegőt belélegezni, s itt már nincs annyira hideg mint odalent a ketrecek között, azonban szinte tapintani vélem a romlottságot a levegőben, az embereken, mindenen. -A tömegben csak egymást lassítanánk, a legjobb az lesz, hogyha szétválunk és három óra múlva találkozunk. - körbepillantok, amennyiben nem látok valami egyértelműen alkalmasat építményt ami jól látható akkor egyenlőre nem mondok semmit, majd megtárgyaljuk a szétválás előtt. -Ne feledjétek az alábbi neveket: a Sakálmaszkos, a Kócsagmaszkos és az Özvegyember. Az információink alapján az első a leghatalmasabb, a második aki idehozott minket a harmadik nevét pedig egy feljegyzésen volt olvasható, valószínűleg egy megtört elme hagyta hátra. Szavai alapján valaki hatalmas lehet, akár az árnyak között, akár mindenki szeme előtt, de tartott attól, hogy sikerül a terve. Valószínűleg Leopoldo egy Akolitája hagyhatta ezt az üzenetet. - hatásszünetet hagyok, a zsebemben lévő pszí fókuszomat simogatom balommal, míg jobbomban még mindig a sörétes puska van. -Valaki kérdés?

-Véleményem szerint jó terv Grendel Hastus. Talán kisebb csoportokra osztva kisebb az esélye, hogy a tömegekben feltűnést keltsünk, és ez által veszélyeztethessük a küldetést. Vostroyan társammal Vállalom a kommunikációs eszköz keresését. Ha pedig sikeresen abszolváljuk ezt a feladatot, és a rendelkezésünkre álló idő még nem járt le, akkor fegyverek beszerzésére fordítjuk a fennmaradó időt. Ki tartana még velünk?
Válaszol Grendel szavaira.

Krasovsky Armininus mellé megy, mikor ő odainti, majd a géplátnok beszéde után egyetértően bólint.
- Megteszünk mindent, ami csak tőlünk telik, uraim!

- Én megpróbálok információt és szövetségeseket keresni - ajánlkozik Emeron. - Ha még bármi is maradt a birodalom fényéből ezen a helyen, akkor lennie kell egy templomnak... Ha nem, akkor más... általam ismert utakat fogok bejárni.

Nem fejti ki bővebben a mondatot, de az arcán kelletlenség látszik.

Még mindig igyekszem templomtornyot, vagy bármi útmutatást keresni a környezetemben.

Mikor kialszik az Istencsászár fénye, akkor tagadhatatlanul üresség költözik a szívekbe, az enyémbe biztosan. Teljesen más érzés úgy harcolni, hogy az ember tudja, hogy Ő vele van, s közvetlen bizonyosságot tesz amellett, hogy megvédi a benne hívő, erős akaratú katonáit.

Lazerus egész bizonyosan az első lenne közülünk aki megtagadná Őt, ha ez a túlélését szolgálja. Ilyen hitvány és alávaló módon nyilatkozni az Istencsászárunk fényéről...ez hallatlan. És az Ezredes is! Őrület. A Talon osztag sorsa megpecsételődött. De nehéz helyzetben vagyok. Sem az arcom, sem a komisszári uniformisom, sem a fegyvereim nincsenek meg. Ha most cselekednék, csak gyilkosnak néznének. Árulónak. De én tudom kik az igazi árulók. Az Ő ügyének árulói.

Mikor pedig felérünk a fénybe és a dekadens tömeg minden okot és célt nélkülöző vigadalmába, akkor tudatosul bennem végleg, hogy hova csöppentünk. A fény és a színek kavalkádja csak elfedi azt a fertőt, ami ugyanaz ami a mocskos és véráztatta mélységben van.

A nő kérdésére ennyit mondok.

- Temérdek vér lesz.

Folytatnám, de elnyeli a tömeg. Pedig épp szólni akartam Huszonkettesnek, hogy várjon még a vérontással. Eljön még a mi időnk.

Alicia és Lazerus folytatják az oktalan viselkedést így hozzájuk szólok.

- Figyelmeztetem önöket, hogy e viselkedés - bár már korábban szóltam, hogy fejezzék be - méltatlan a Talon osztag nevéhez, és az Adepta Sororitashoz is. A morált is rombolja, nem is beszélve a harci hatékonyságról. Most már határozottan felszólítom mindkettejüket, hogy fejezzék be ezt a viselkedést, nyújtsanak békejobbot egymásnak, és koncentráljanak a feladatra. Máskülönben a Komisszariátus rám ruházott hatalmánál fogva kénytelen leszek lépéseket tenni e viselkedés beszüntetése érdekében.

Aztán Grendel okoskodik. Sok bajunk lesz még.

- Csoportokra oszolni? Idegen terepen? Mindenféle tájékozódási pont nélkül? Ezredes, ez ellenjavallt.
This message was last edited by the player at 10:28, Sun 03 Aug 2014.

Emeron kicsit összezavarodik. Nagyon sok grandiózus, díszes épület látszik mindenfelé, valahol délkeleti irányban mintha egy városrész egészen ki is magasodna az egész városból, rengeteg kupola, torony, a gazdag építészet megannyi bizonyítéka tárul a szeme elé. Igazából nem is tudja eldönteni, hogy lát-e templomot, bár a templomok jellegzetes szimbólumai nem igazán tűnnek fel semerre.

Lazerus puskát ragad és annak a távcsövével próbál nézelődni. Meglepő módon a tömeg nem annyira foglalkozik ezzel, néhány közeli ember suttogva Lazerusra mutat, majd megtapsolják.
- Micsoda csodálatos performansz! - hallatszik, mielőtt továbbállnának.
A harangot nem sikerül megtalálnia.

Szembetűnik egyébként, hogy az emberek, a nemesek testőrei mind-mind nyilvánosan viselnek fegyvert és ez senkinek nem szúr szemet. Mintha itt ez elfogadott dolog lenne. Valószínüleg emiatt senki nem is különösebben ütközik meg rajta, hogy mindannyian fegyverrel álltok ott az emelvény tetején.

Mindig bólintok az éppen felszólaló személynek, jó látni, hogy magabiztosan állnak a problémához. Amikor a Komisszár belekezd Lazerus és a Nővér békítésébe ridegen figyelem őt magát és hallgatom a szavait, nem érzem úgy, hogy teljesen indokolt volna a megrovásuk. Nem ismerem nagyon mélyre hatóan a kriegieket, talán ott már egy ilyen kisebb taktikai nézeteltérés is elég ahhoz, hogy szóba kelljen hozni. Mikor nekem intézi a szavait rá nézek, bár még nem a nekem szánt mondandójával kapcsolatban kap tőlem választ: -Nem érzem úgy, hogy méltatlan mód viselkednének, mindössze eltérő véleményen vannak. Ne feledje el senki, hogy bár legtöbbünk a Gárdából érkezett, most nem ott vagyunk. - majd szúrós tekintettel válaszolok arra amit mondott: -A gyülekezési pont amelyről még nem esett döntés tökéletesen elég a tájékozódáshoz. Ha eltéved megkérdez valakit, hogy hol van, útbaigazítást kér. - rövid hatásszünet, végigmutatok a tömegen, de csak néhány másodpercig. Ahogy látom, senki nem foglalkozunk velünk, ez tetszik. -Azok ott mind az ellenségei. Ne bízzon meg senkiben, mindenben kételkedjen amit hall még akkor is, hogyha mindenki más elfogadja. De ne adjon nekik okot arra, hogy gyanakodjanak. Ezek az eretnekek azt hiszik, hogy közülük valóak vagyunk. Talán egész életükben nem láttak még Császárhű embert. Használja ezt ki, ugyanis nagyon kevés olyan fegyver van a kezünkben amit be tudunk ezen kívül vetni. - hangomat soha nem emelem fel igazán, nem szeretném ha esetleg bárki hallgatózna. Minden esetre az iménti után, immáron második alkalommal is körbekémlelek, hogy látok-e valami egyértelműen jellegzetes épületet.

In reply to GM (msg # 17):

Reméltem, hogy a tömeg figyelmét elvonja a harangszó és a forrása felé való igyekvés ahhoz, hogy ne nézzenek ide, amikor felemelem a puskát, de végül is legalább  megtudtuk, hogy az embereket nem zavarja a fegyverek jelenléte. Azért jobb lesz óvatosnak lenni még így is. Én szintén elrejtem a puskát és a kardot a szürke köpenyem redői alá.

A magas, maszkos, parancsoló hangú férfi szövegét nemigen tudom mire vélni, de azért megvárom, míg befejezi, mielőtt Grendelhez szólnék: - Ha ez egy népfesztivál, nem kizárt, hogy találunk nyíltan elérhető kommunikációs eszközöket - információs terminálokat, nyilvános távközlőket. Előnyös lenne azonosítani egy szervezőt vagy alkalmazottat, őrt, pincért, hasonlót, aki felvilágosítást tud adni.

- Meglepő lehet - szólal meg Emeron - de úgy tűnik, a leghihetőbb álcát öltöttük fel. Lehetséges, hogy egy darabig nem kellene átöltöznünk.

A komisszár és az ezredes között járatja a szemét, várva a fejleményeket. Nem szólal meg, de mikor DKK felveti, hogy bajos lenne szétválni, Emeron szélesen elmosolyodik. Nehéz megállapítani, mi jár a fejében. Grendel ezt követő szavain ugyanakkor unottan forgatni kezdi a szemét. Egyértelmű, hogy teljesen más megvilágításban néz a tömegre és a városra, de nem ad hangot a szavainak.

In reply to Grendel Hastus (msg # 18):

- Bocsássa meg az őszinteségem Ezredes, de hogy tehettek szert ilyen hírnévre, ha maguknál elfogadott, hogy az Istencsászár csodáját úgy kezelik, mint ha vásári szemfényvesztés volna, és egy Sororitával szembeni tiszteletlenség sem szúr szemet?!

A tájékozódási pont hiánya másodlagos szempont Ezredes. A csapatunk széttagolása volt a mondandóm lényege, sajnálatos, hogy elkerülte a figyelmét. Ez megint csak felveti a kérdést, hogyan tudott a Talon osztag ily fényes hírnévre szert tenni?

Ne vegye tiszteletlenségnek, de mi a kriegen a pontos parancsokhoz vagyunk szokva, nem a hányaveti rögtönzéshez melyben úgy érzem Ön és Lazerus Százados oly nagy kedvét leli.

Mindazonáltal ha a csapat felosztását óhajtja, akkor Huszonkettest és Lazerust kérem a csapatomba. Kerüljön Alicia Nővértől minél messzebb. És talán alkalmunk nyílik a kriegiek taktikáját ötvözni a Talon osztagéval. Mindkét fél számára hasznos volna.  Természetesen Lazerus Százados lenne a parancsnok.

A hosszúra nyúló ácsorgás és vitatkozás közepette a lift megremeg a csapat alatt. Hallhatóan a fékek némi zörgéssel engednek, a mechanizmus csörömpölni kezd. Úgy tűnik a lift készen áll a visszaereszkedésre.
This message was last edited by the GM at 11:21, Sun 03 Aug 2014.

In reply to GM (msg # 22):

Lelépek a liftről.

Emeron könnyed léptekkel távozik a liftről, közben DKK beszédét hallgatva. Ezúttal közbeszól.

- Valóban felmerül egy aprócska kérdés, amire úgy gondolom, mindegyikünknek magának kell választ adnia.

Ezzel lenéz a tömegre.

- Ez a kérdés nem az, hogy hol találkozunk. Hanem az, hogy miért találkoznánk? Akaratunk ellenére vagyunk itt, nem küldetésből. A maguk vezetője, ha jól értelmeztem - néz Grendel felé - halott.

Ezzel végignéz a csapat szedett-vetett tagjain.

- Mi köt még minket össze? Azon túl, hogy közös túlélői vagyunk ennek a szörnyűségnek, ami odalent történt velünk. Szerintem mind vissza akarunk térni a megszokott életünkhöz. Épp ezért mindannyiunknak meg kell fontolnia, hogy ha van lehetősége elhagyni a csapatot, mit fog tenni?

Biccent DKK irányába. És ezzel egyenesen Alicia felé fordul.

- Én tudom, hogy miért jönnék vissza. Azért, mert ma megadatott, hogy a saját szememmel lássak egy csodát. Mert láttam az eretnekséget, és nem nyughatok, amíg meg nem teszek mindent, hogy elpusztítsam.

Az ezredes, majd ismét DKK felé fordul.

- A széthúzás erős köztünk, és ki tudja, meglehet, hogy a csapatunkban az eretnekség magvai is elvettettek. De úgy látom, mi tudunk együtt dolgozni. És úgy látom, az ezredesnek is megvannak a támogatói. Meglehet, hogy amikor újra találkozunk nem egy, hanem két csapat leszünk.
This message had punctuation tweaked by the player at 11:58, Sun 03 Aug 2014.

Lelépve a liftből fél füllel hallom, amint az „ezredes” elkezdi elmagyarázni a társaságnak az alaphelyzetet. Megtorpanok, hisz lehet, olyasmit árul el, amit jobb ha én is tudok és eddig nem hangzott el sohasem.
Tervem némiképp hasonló volt, mégha más célból is. Jót tett volna ha kiszellőztetem a fejem ennyi eretnekség után és eltöprengjek afelett, az Inkvizitor nem e épp ezért bukott el, mert magában az akolitus sejtjében is felütötte fejét a rothadás.
Mikor végez, biccentek, hisz ahogy az atya mondta, egy templom megfelelő hely lehet. Bár, igazából kezdődő paranoiám azt súgja, egy ilyen helyen talán épp az lesz az egyik sarokpont amibe befészkelték magukat az árulók. Kézenfekvő lenne nem?

Végül, mikor már indulnék a frissen hozzánkverődött komisszár szól közbe, és mutat rá a viselkedésünk helytelen voltára.
Némiképp igaza van. Le kellett volna lőnöm, ahogy a psyt is. Már az aréna peremén megmutatta az utóbbi mennyire ellensége az egyháznak és nem tiszteli a szentségeket, bár Lazerus viselkedése némiképp ellentmondott ennek korábban.

Hozzan nézek hát rá, hisz erre nehéz mit mondani. Egyfelől igaza van. Biztos egy igazi törés lehet bekerülni az Adepta Sororitas és az Inkvizició egy neves alakulata közé.
De a psy ismételt szólása megkímél a választás súlyától. Biccentek rá, és csak széttárom a kezeim. Grendel ezredes úr egyértelművé tette a helyzetet.

Aztán megszólal a lift, alattuk. Lélekben vállat vonok. Mindig ez ment. Míg dumáltak és okoskodtak, más már cselekedett, mér most menne ez másképpen?

- Mennyi idő múlva akarnak találkozni a randevúhelyen?

Közben biccentek a tapsolók felé... Tényleg remek performansz. De majd ha a nővérek megérkeznek lángszórókkal és penitent enginekkel, nem fogtok mosolyogni.

Aztán meghallgatom a pap véleményét is, és kénytelen vagyok átgondolni a helyzetet...

- Igaza van.

Vallom be kissé röstellve.

- Nem tudok rá mit mondani.
This message was last edited by the player at 11:50, Sun 03 Aug 2014.

In reply to Lazerus Multorum (msg # 19):

A többiek beszélgetése alatt a csoportosulás szélére lépek, és elkezdem a szememmel keresni az általam megnevezett dolgokat a tumultusban.

In reply to Lazerus Multorum (msg # 26):

Körbetekintve Lazerus nem lát se információs terminált, se távközlőt. Hivatalos személyeket kutatva sem igen jár sikerrel, meglepő módon például egyetlen arbitrátort se vél felfedezni a hatalmas, ezernyi embert tartalmazó téren. Ellenben viszont lát tarka, címerekkel ellátott egyenruhába öltözött embereket, akik fegyverrel a kézben őrködnek a tér egyes pontjain, vagy járőröznek fegyverrel éppenséggel. Úgy viselkednek, mintha valamiféle rendfenntartó szerv emberei lennének, ennek viszont ellentmondani látszik a tény, hogy különböző csoportjaik más címereket, és egészen más mintázatú egyenruhát viselnek. De mégis, mindenféle mulatozó csoportosulástól külön állva őrzik a teret.
Árúsok, utcai művészek és hasonlók vannak ezerszám, de kifejezetten szervező küllemű egyént nem sikerül azonosítania. Viszont meglát egy táblát, amin valamiféle térkép van felrajzolva, alatta pedig egy szervókoponya osztogat valami szórólapokat.
This message was last edited by the GM at 11:59, Sun 03 Aug 2014.

In reply to GM (msg # 27):

Milyen a fegyverzetük?

In reply to Lazerus Multorum (msg # 28):

Az sem egységes, de látsz náluk például sokkoló lándzsát és autopisztolyt.

Lelépek a liftről, ugyanarra az oldalra mint a többiek, hogy ne kelljen túlzottan a távolba beszélnem - függetlenül attól, hogy nem tűnnek gyanakvónak az itt lévő emberek, azért nekünk sem kell szükségtelenül felelőtlenné válni. Már éppen DKK-nak válaszolnék mikor az aranyszőke hajú férfi szólal meg. Csendben hallgatom végig, szavai bölcsek és úgy érzem, hogy megfelelőek ebben a pillanatban, ugyanis tényként kezeli azt a dolgot ami nekem csak valahol az elmém hátsó részében próbált működni: nincs közös motiváció, mindenki mást lát maga előtt célként. Figyelmemet inkább neki szentelem - a Nővér kartárása és biccentése számomra egyértelmű jelnek tűnik, hogy egyáltalán nem tetszik neki a helyzet és az sem, hogy nem éppen az általa megszokott környezetbe került azonban meg fog tenni minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy eleget tegyünk az Inkvizítor utolsó kérésének; purgáljunk ki minden eretneket s vágjuk ki a rothadást a szektor húsából. Elsőnek a Nővér kérdésére adok választ: -Három óra. Elégnek kell lennie ahhoz, hogy körbenézzünk, felmérjük a helyzetünket, kihallgassunk néhány beszélgetést az utcákon. Utána pedig ha már tisztábban látunk, megbeszéljük a továbbiakat. - majd a Lelkészre terelem tekintetemet: -Halott, igen. De mint korábban is mondottam, ez nem jelenti azt, hogy okunk volna visszavonulni, inkább csak azt, hogy meg kell kettőznünk az erőfeszítéseinket. Valóban csak a mi felettesünk volt, azonban az Inkvizíciót szolgálni, vagy olyanokat segíteni akik azt szolgálják nem fejben eldönteni kérdés, hanem megbecsüléssel és tisztelettel kezelendő kiváltság. - nem örülök, hogy ezekről a dolgokról itt kell beszélném, azonban valahogy muszáj eltompítanom azt a kétséget az emberek fejében amire a Lelkész most rámutatott. -És amúgy is, hova térne vissza? A régi élete nincs többé. Látott egy Csodát, egy jelet, amely azt sugallta, hogy a Császárnak szüksége van mindannyiunkra. Aki segít azt az Istencsászár fogja megvédelmezni, aki hátat fordít azt pedig a Torzió fogja elemészteni. - magyarázom, hangom kicsit megrovóra sikeredik az eddigi szinte teljesen érzelemmenteshez képest, majd DKK-ra pillantok. Valóban kezd egyre inkább irritálni, hogy ennyit kell beszélnem, ugyanis sokkal jobb szeretek félszavakat használni, s bár talán érezhető is, hogy kicsit kelletlenül beszélek ennyit, de még is megteszem, mert szükségesnek találom. Azokat a szerepeket is teljesíteni kell amelyek kirángatnak a komfortzónámból mert most a legkisebb hiba, a legkisebb tévedés is végzetes lehet. -Nem tekintette vásári csodának. Ha nem lennének tiszták a gondolatai akkor őt is elemésztette volna az Ő fénye, ahogyan a démonokkal tette ezt! Innentől kezdve pedig egyikünknek sincs indoka kételkedni. - mondom. -A parancsokat pedig hallotta. Ellátmány és információ. Azt, hogy ezeket hogyan szerzi meg magára bízom. Tekintsen erre úgy, mint egy felderítő akcióra. Az ismeretlenbe tartunk. - tovább nézelődök valami támpontért amit ki lehetne nevezni találkozó pontnak. Közben ha tudom elkapom Lazerus tekintetét egy pillanatra, valószínűnek érzem, hogy szíve szerint inkább egyedül indulna el valahova, mivel túlzottan körülményesnek kezd bizonyulni a dolog. Hasonlóan érzek - visszafordulok DKK felé. -Nem lelem kedvem a hányaveti rögtönzésben de az információink ezt teszik lehetővé.

Én látom azt a térképet?

Odaoldalgok a táblához, elveszek egy szórólapot, és viszamegyek, nem akarok lemaradni a megbeszélésről. Ha a lapon nem ugyanaz a térkép van, mint a táblán, akkor néhány másodpercre megnézem magamnak.
A szervókoponya beszédre képesnek tűnik (van hangegysége, hangszórója...)?

Emeron elnéző mosollyal néz az ezredesre.

- A döntés nélküli hűségre van egy szép kifejezés: ideiglenes.

Aztán, amikor meglátja, hogy valaki kiválik a csapatból, őt kezdi szemmel tartani. Talán valami hasznos is kiderül.
This message was last edited by the player at 12:31, Sun 03 Aug 2014.

Grendel is látja a térképet igen.

Lazerus odasétál a drónhoz. Látja, hogy rendelkezik egy hangszóróval, ami csak harsogja magából:
- Üdvözlöm Xicarph hatalmas városában, érezze jól magát! - majd kis fogókarjával átnyújt egy térképet Lazerusnak, amin ugyanaz áll, mint a nagy táblán.
Ebből arra következtet az orgyilkos, hogy a városban feltehetőleg nagyon sok külvilági van.

A jelenlegi pozició is jelölve van a térképen, mégpedig az Arénák Promenádja nevű területen a Rózsa Oszlopsor nevű tér.

A térképet feltöltöttem a Dokumentumok topicba és a Game Map funkcióba!

Egyelőre nem beszélek a drónnal. Elveszek még néhány térképet és visszaviszem a csoporthoz.
- Nagy hely - adom át a papírokat annak, aki kéri.

Emeron kinyújtja a kezét egy térképért, és elhúzza a száját.

- Három óra... az alatt csak a környéket járhatjuk be.

Viszont, gondolja magában, az űrkikötőt valamivel több idő alatt, de el lehet érni. Vajon mindenki visszatér?

Elgondolkodva hallgatom az újabb közbeszólást. Igazából már nagyon mehetnékem van, de úgy tűnik olcsó utcai előadássá kell vállnunk, mielőtt tovább mehetnénk. Körbenézek, nézik e a performanszt. Hátha a dolgunk végeztével kapunk némi jutalompénzt, amiből vehetünk valami hasznosat.

- Talán ezredes.

Billentem félre a fejem végigzongorázva a hallottakat.

- Az is lehet, hogy kapott egy esélyt az Istencsászártól, hogy visszataláljon a hit igaz útjára...
A vault mélyén kitűnő társ volt, s bizonyára korábban is példás harcosa volt az Imperiumnak, ám lehet a vezetőnk halála megrendítette hitében és összezavarta a szívét.
Innentől pedig rajta múlik, mihez kezd vele.

Mindenesetre megnyugtató lenne, ha az említett társunk meggyónná az atyának az előbbi szavait, s mögöttes gondolatait.

Aztán a többiek felé...

- Mert ezen a helyen, mindannyian el vagyunk veszve, és csak idő, mikor vetünk fel keresetlen kérdéseket.

Lelepek a liftrol. Latok valami eselyt arra hogy felesleges huskampommal megakasszam legalabb egy idore? Ha igen megprobalom. Egy terkepet is elveszek es attanulmanyozom.

In reply to Marcus Valentus (msg # 37):

Nincs rá esély, túl nehéz és masszív ahhoz a platform. A lift néhány másodperc múlva (miután remélhetőleg mindenki lelépett), felrántja a rácsait maga körül, majd eltűnik a süllyesztőben. A márvány emelvény padlója összezáródik fölötte. Már amíg nem érkezik fel újra persze...
This message was last edited by the GM at 12:49, Sun 03 Aug 2014.

A rám mosolygó Emeronon tartom a tekintetemet, valamiért az kezd a fejemben motoszkálni, hogy nem fog visszatérni közénk. Legalábbis, ha egyedül indul útnak biztosan nem. Amikor Lazerus térképeket hoz elveszek egyet, nézegetem kicsit, így hallgatom a többieket. Ahogy a Lelkész a három órát kevesli én elégedetten bólintok egyet látva, hogy meglehetősen távol vagyunk az űrkikötőtől - ha valaki el is hagy minket, az nagyon hamar ki fog derülni. -Képes feldolgozni. - válaszolom a Nővérnek végül miután végigtanulmányoztam a papírt. -Amennyiben a lehetőségeink engedni fogják, úgy meg fog történni, s ő is hasonló szavakkal fogja illetni. - mondom a Nővérnek, majd ismét a térképet kezdem tanulmányozni. A Lelkészhez már eközben beszélek: -Ahogy mondja. Alapvető információkat ez alatt kell megszereznünk, majd utána jobban eloszthatjuk a feladatainkat. És ennyi idő alatt talán mindenki képes lesz feldolgozni és elfogadni az új feltételeket amelyet teljesítenünk kell.

- Talán.

Emeron felnéz a térképből.

- De praktikusabb lett volna most tudni. Ugyanis, amikor újraegyesülünk, lehet, hogy nem fog mindenki időben érkezni. Tudnunk kell, hogy mennyit várjunk rá.

Leereszti a papírt.

- Késhet valaki azért, mert nem talál vissza. Ebben az esetben érdemes őket bevárnunk. Késhet valaki azért, mert elfogták. Ebben az esetben valószínűleg fontos nyomra bukkant, és érdemes a keresésére indulnunk. Késhet valaki azért, mert valójában vissza se tér. Ebben az esetben nem szabad várnunk, mert állócélpontot jelentünk. Vagy, ami a legrosszabb...

Felsóhajt.

- Késhet valaki azért, mert elárult minket. Ebben az esetben pedig... tilos várnunk. Jó lenne tudni, hogy ki és miért marad velünk. És jó lenne, ha nem egyenként indulnánk el, hogy vigyázhassuk és... felügyelhessük egymást. És végezetül: jó lenne, ha mielőtt szétválunk, találnánk módot arra, hogy kommunikáljunk és megtalálhassuk egymást.

-Éppen ez az amiért csapatokban indulunk el. Korábban már ismertettem három személyt ezen a kárhozott helyen illetve azt, hogy az Inkvizítor elmondása szerint vannak túlélők. Amennyiben ezt kevesli, úgy még megpróbálhat kérdezősködni a Hatalmas Együttállásról, Harlockról és a sötét próféciákról. Ha valaki eltévedne és nem találna meg másokat, akkor próbálja megtalálni az előző csapat túlélőit - mindannyian őket fogjuk keresni, rajtuk keresztül talán össze fogunk tudni találkozni ismét. Ha valaki pedig a saját csapatjától szakadna le, ne mozduljon, várja meg míg a többiek észreveszik hiányát és elkezdik keresni azon a helyen ahol utoljára látták. - magyarázom. -Megértem a kétségeit, azonban le kell győznie őket. A kommunikációra sincsen módunk amíg nem sikerült felszerelést szereznünk. Árulók pedig nem lehetnek közöttünk, különben már elégtek volna az Ő fényében amely a Nővérből fakadt! Végtelen bölcsességében talán ez volt az amit sugallni akarta nekünk, hogy megbízhatunk egymásban. - rövid hatásszünet elejére megállok, végignézek a csapaton, próbálom felmérni a lehetőségeinket. -A találkozó legyen ezen a helyen, a térkép mellett, itt a Rózsa Oszlopsoron. Egy órát várunk maximum. Ha valaki esetleg elveszne, akkor hat óránként valaki vissza fog ide térni. - bár ezt mondom, azonban nem erre gondolok. Amennyiben valaki nem fog ideérni azt én részemről úgy fogom venni, hogy elfogták vagy elment - és ennek megfelelően, sokkal óvatosabban fogjuk kezelni a helyzetet. További terveket nem akarok felfedni - igaz így is többet mondtam már mint amennyit kedvem volna (amely mellékes, ennyit nem lett volna szabad beszélni) de nem folytatom tovább. A fejemben kialakuló terveket annak érdekében, hogy egymásnak szemében megbízhatóak maradhassunk még nem közlöm senkivel; Lazerussal is csak akkor fogom ha négyszemközt leszünk.
This message was last edited by the player at 13:36, Sun 03 Aug 2014.

Huszonkettes és Lazerus felé intézem szavaimat. Feléjük fordulok ha kell, ha másként nem értenék egyértelműen.

- Hallották az Ezredest. Felderítő akció. Százados, vezessen minket belátása, mi pedig véghezvisszük az utasításait legjobb tudásunk szerint.

Várom, hogy menjünk. A kriegiek nem beszélnek ennyit, hanem cselekednek. Ettől a sok szófosástól kezd megfájdulni a fejem és viszketni az ujjam a láncbárdom markolatán.

- Kezdetnek megteszi - bólint rá Emeron. Az elnéző mosoly a száján átadja a helyét előbb egy helyeslő mosolynak, amikor Grendel a fényről és a bölcsességről beszél; aztán egy fintornak. - Támgatom azt a csapatfelosztást, amit DKK komisszár kezdeményezett. Szeretném, ha az inkvizítori különítmény tagjai és a többi túlélő elvegyülne egymással.

Természetesen figyelmes vagyok az ezredes szavainak belső kétértelműségére, úgy látszik igaz lesz az a pár írott szó. A paranoia és bizalmatlanság máris utat talált az elmémbe.

- Legyen úgy.

Válaszolom egyszerűen. Kár ragozni az ilyesmit. Idővel úgyis kiderül mi a tényleges helyzet. Szerencsére a társak bölcsessége épp elég, ígynem kell visszatérnünk ide megint, miután elmentünk.

- Szeretném ha együtt indulnánk útnak ezredes. Oly sok minden lenne amit kérdezni szeretnék. Gondolom az ellen meg nincs semmi kifogása, ha a százados úr meg az atyával tart.

In reply to Alicia Sidorova (msg # 44):

- Elnézését kérem Nővér, hogy fel kell hívnom a figyelmét arra, hogy esetlegesen - bár ez menő hipotézis - figyelmetlen volt a korábbi beszélgetéseink során, lévén a Százados úr velünk tart. Három fős felosztások épp elégségesek az elvegyülésre.

In reply to DKK 61619837 (msg # 45):

- Igen, valószínűleg elkerülte a figyelmem. Elnézést.
De az ezredes úrhoz ragaszkodhatok?

Kérdem vissza mosolyogva.

- Ez esetben a 22-est és Lemant szeretném társamul. Nővérem, pedig akarata szerint, tartson az ezredessel!

Emeron hangján hallatszik, hogy a nővér és az ezredes párosítását nem csak... tanácsként vetette fel. Nyomatékos pillantásából látszik, hogy szükségszerűnek tartja.

- Még megpróbálok valamit - jelentem be mintegy mellékesen, és visszasétálok a drónhoz.

Azt már tudom, hogy képes beszélni és érzékeli a jelenlétemet. Képes-e hallani és értelmezni? Sokféle szervókoponya létezik sokféle programozással.
- Szervókoponya. Kérdés. Hányadmagaddal együtt tartózkodsz Xicarphban?

In reply to Emeron (msg # 47):

- Nem szívesen válnék meg Huszonkettes társaságától.

Itt komoly bajok lesznek, ha ilyen egyszerű dolgokra sem képesek odafigyelni, mint a csapatbeosztás.

Közben figyelem a Százados ténykedését amennyire tudom. Már gyűjti az infókat. Én is ezt tenném, ha nem kellene újra és újra elmagyaráznom a beosztást. Tisztára, mint egy Schola Progenium óvodában.

-Természetesen nincs ellene kifogásom. - mondom a Nővérnek, mind a két felvetésére válaszolva; azzal sem, hogy ő tartson velem s azzal sem, hogy a százados az Atyával tartson. Ahogy a többiek elkezdik megbeszélni maguk között a felosztást mentálisan megrázom a fejemet, elbeszélnek egymás mellett. Körbepillantok a csapaton. -Tizenegyen vagyunk. DKK Komisszárral tartson régi fegyvertársa Huszonkettes és az én fegyvertársam a százados valamint Emeron Atya. Elsődlegesen célozzák meg a felfegyverkezés lehetőségét. Armininus Géplátnok, az Operátor és Angelus egy újabb csapat, a Géplátnok vezetésével próbáljanak nekünk szerezni valamilyen kommunikációs berendezést. - ha jól emlékszem akkor az Adeptus Iparviláginak vallotta magát, így talán megfelelő társaság lesz a Géplátnok számára. -A Nővér, Marcus és Leman valamint jómagam pedig a harmadik csapatot fogjuk alkotni. - majd DKK-ra nézek. -Három fős csapatok esetén egy csapat két főből állna. - magyarázom neki, még mielőtt esetleg feltehetné a kérdését. Talán egy Kriegi ezt magabiztosság nélküli vezetésnek gondolná, azonban a hierarchiát leszámítva senkire nem tekintek most úgy, mint Gárdistára. Joguk van bizonyos részleteket tudni, hogy esetleg az én halálom esetén is tovább dolgozhassanak. -Kerüljék a feltűnést.

- Tökéletes - bólintok Grendel felé.

DKK közelébe férkőzöm, és hozzá intézem a szavaim.

- Nem akarom megfosztani a fegyvertársától, komisszár, de a tervem egyes részeihez szükség lehet egy nő jelenlétére. Odahaza gyakoriak a karneválok, a nagy tömegek... ismerem a helyzetet. A 22-es jelenléte megfordíthatja a helyzetünket. Ha szükségét látom, kérvényezni fogom, hogy biztosítsa nekem a társát. Szeretném, ha ebben az esetben a csapat érdekét tartaná szem előtt.

In reply to Grendel Hastus (msg # 50):

Magam is lelépek a liftről és nyugodtan hallgatom a többiek beszélgetését, miközben időről időre a helyi-, és a csapat nőinek zsírszöveteit fedő ruhákon felejtem a szemem. No meg felmérem a gyönyörbolygót és ismételten elmosolyodom. Végre kiszabadultam a pincékből!Persze egy térképet én is elveszek ha jut, Grendel utolsó szavaira azonban felkapom a fejem.

Nagyon jó ezredes, egyetlen aprócska gond van, mint ahogy minden bizonnyal a Géplátnok is ezt elismeri: A fizimiskája és a fogalmazásmódja felettébb felismerhető...logikus lenne ha ő inkább a háttérben maradna, így is eléggé kilóg a tömegből. A magam részéről amúgy is az olyan partnerségeket preferálom, ahol a tagok egyenrangúak illetve a képességeik alapján kerülnek kiválasztásra. Akármennyi katona is legyen a csapatunkban, ez a továbbiakban nem katonai akció; az eltéphetetlen katonai hierarchia meg még mindig nem kenyerem.

Az Operátort szinte semmibe sem veszem, mintha NPC egy visszahúzódó csendes alak lenne. A Géplátnokra megértően mosolygom, ő biztos belátja mondandóm logikáját.

In reply to Lazerus Multorum (msg # 48):

- Üdvözlöm Xicarph hatalmas városában, érezze jól magát! - közli Lazerussal a szervokoponya ezúttal, a változatosság kedvéért, majd odanyújt neki egy térképet.

A komisszár is látszólag biztató szavakat szól a vér után áhítozó nemeskisasszony szavait hallva.
Ha(!) Huszonkettes civil lenne és jóhiszemű avagy tudatlan és naiv teremtés, most valószínűleg elszörnyedve hallgatná a társai szájából elhangzó ígéreteket.

DKK is hasonlóképp gondolkozik mint alárendeltje, - vagy éppen fordítva, azaz Huszonkettes gondolkozik hasonlóan, mint a komisszár? - így hűvös hangon és jogkörére illetve ismereteire támaszkodva helyre próbálja tenni a liftben összezördült feleket.

Az ezredes pedig kifejezetten bőbeszédű, de legalább felidézi és kiegészíti az eddig Huszonkettes által is korábban már hallhatott információkat.
Viszonylag foszlányokban sikerül megjegyeznie az elhangzottakat, de ebben nagyban közrejátszik az is, hogy számára teljesen szokatlan ez a cicomázott összevisszaság és zsivaj ami körülveszi őket.

A túlélő csapat tagjai lassacskán ismét szóhoz jutnak a csodálkozástól és lényegében a többség elkezdi felajánlani az összedolgozás érdekében a szolgálatait Grendel megjegyzésére.

Ahogyan Huszonkettes is körülnéz, hogy felmérje a terepet, ő is nyugtázza, miszerint a még mindig liften tartózkodó csoport felfegyverzett mivolta nem keltett szerencsére eddig nagy feltűnést. A kriegi nő betudja mindezt annak, hogy valószínűleg általános, hogy éppen erről az emelvényről ilyesmi öltözékben és eleve felfegyverkezve szoktak felbukkanni a téren az esetlegesen feljutó lentiek.
Amikor megremeg a szerkezet a talpa alatt, akkor feleszmél és a társaság többi tagját, de legfőképp a komisszárt követve lép le a liftről, mielőtt az elkezdhetne visszaereszkedni a mélybe ismét.

A komisszár csapattagra vonatkozó igényeként logikusnak hangzik, hogy a százados legyen lehetőleg minél messzebb a csatanővértől, majd a pap veti fel az őt jelenleg még foglalkoztató kérdést, miszerint mi érdeke lenne a túlélő csapatnak együtt maradni illetve összetartva együtt is dolgozni a későbbiekben, hiszen... most már láthatóan szabadok az eddig meggyötört és kínzott rabok.

A továbbiakban is leginkább csak hallgatja az eszmecseréket, majd amikor Lazerus térképpel érkezik vissza, a nő is elvesz egyet a felajánlottak közül.

DKK és Alicia némi párbeszédben döntenek arról, hogy Lazerus a komisszárral tartson, amire végül is Grendel is rábólint, majd kiegészíti még a csapatot Emeron-nal, így lényegében a pap kérése is félig-meddig teljesül, hiszen Huszonkettes is eme négyfős csoport egyik tagja. A kriegi nő pedig némiképp megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy továbbra is megszokott vezetője keze alatt maradhat.

Amikor a lelkész felveti, hogy Huszonkettes nem csak mint fegyverforgató gárdista vehető számba a lehetséges események és tervek tekintetében, akkor a kriegit vizsgáló esetleges személyeknek úgy tűnhet, mintha a nő tekintete egy pillanatra fagyosan megvillanna, bár lehet, hogy ez betudható akár a fenti fény okozta káprázatnak is.

A beszélgetések alatt szótlanul fürkészi a társakat és a környezetükben felbukkanó arcokat, ruházatokat is, mintegy időtöltésként és emlékeztetőképp, miszerint ez már annyira túlzás, hogy biztosan nem lehet elfogadható egy tiszta és mélyen vallásos lélek számára. Haloványan még néminemű undor is kicsapódik egy rövid időre az arcán, hogy aztán ismét semmivé foszoljon és semmitmondó kifejezéssel nézze tovább a forgatagot.
Mindezt egészen addig, amíg indulásra nem kap parancsot.

Visszamegyek.
- A szervókoponya haszontalan. Esetleg ha megrongálnánk és az riasztaná a technikusokat (vagy az őröket), azokat követve vagy valahol megtámadva kommunikációs eszközökhöz juthatnánk.

Mikor Grendel ismerteti a csapatbeosztast csak bolintok
A biztonsaga garantalt ezredes, az eletemmel felelek onert majd kozelebb is huzodok es a tomeget kezdem furkeszni. Rohamosztagoskent meg sosem voltam testori minosegben, mi inkabb a pusztitas hirnokei vagyunk mint az elet orzoi.

In reply to Lazerus Multorum (msg # 55):

Nem tudjuk mennyire melyen halozza at a helyi tarsadalmat a ferto, a kijovo technikusoknal valoszinuleg lesz felszereles, de ugyanugy tettunkkel felhivhatjuk magunkra a figyelmet majd rovid gondolkodas utan hozzateszem A lift kevesebb mint egy ora mulva itt lesz ujra, lehet uldozoinkkel teli, lehet a ter nem lesz biztonsagos talalkozasi pont

- Sul Völgykertjei... mondjuk a nyugati bejárat - veti fel Emeron a térképet böngészve. - Nagynak és nyilvánosnak tűnik, könnyen megtaláljuk... És talán nem hemzsegnek ott azok, akik minket keresnek.

Számomra elfogadható az alternativa. Ahogy a csapattársak is. Ugyan a fele teljesen idegen, de talán ez remek alkalom lesz, hogy megtudjunk egymásról valamit...
Lazerus javaslatán némiképp megdöbbenek. Megtámadni az őröket? Akkor mi a fenének akartunk lapulni az elején?
Nagyot sóhajtok, s inkább elmegyek kérek egy térképet magam is. Addig sem kell ilyeneket hallgatnom.

Nézegetem a térképet, de Grendel válasza után, vagy Arminius inputja után, egy hirtelen ötlettől vezérelve arrébb sétálok a csapattól és egy magányosabb zsoldost vagy fegyveres szerencsevadászt szólítok meg.

-Helló haver. El tudnád mondani, van-e itt valami hely ahol pénzt vagy felszerelést lehet szerezni? Meg egyáltalán ki itt a főnök? A legutóbbi melóm során eléggé leégtem meg néhány játékszerem el is vesztettem. És...mi volt ez az eszeveszett harangzúgás?

Bízom benne, hogy marcona külsőm és szóhasználatom jobban hasonlatossá tesz egy lecsúszott kétbites zsoldoshoz aki alig várja hogy pár trónért elvágja valakinek a torkát. Persze a nálam hordozott vadászpuska és lézerpisztoly is remélhetőleg elég fenyegetést hordoz, hogy ne kössenek belém.
This message was last edited by the player at 05:49, Mon 04 Aug 2014.

In reply to Angelus (msg # 60):

Angelus egy fából faragott, koponyát mintázó maszkos férfit állít meg, aki flak vértje fölött bíbor palástot visel, meg némi arany ékszert. Az oldalán pisztoly látható.

- Pénzt lehet szerezni bárhol, barátom. Ha bátornak érzed magad állj ki valaki... vagy valami ellen az arénákban, ott jóféle vagyont lehet szerezni. De ha éppenséggel szerencsésnek érzed magad, tedd fel a pénzed szerencsejátékon. Itt az Arénák Promenádján vérvermeket és szerencseházakat is találsz bőven. Azt mondják a fesztiválon nagy vagyonok és sorsok fordulnak meg, bár még nagyobbak fognak valami... valami elsötétülés alatt. De nem sokat tudok, én is új vagyok itt mint te. Úgy hallottam az Aranyozott Házaknák lehet megtalálni mindneféle értéket, empóriák, piacok és gallériák sorakoznak ott, ha el akarod szórni a pénzedet. A harang...? Hát biztos csak az időt jelzi... mert abban itt soha senki nem lehet biztos. De ha nem haragszol, kissé sietős a dolgom. Ragadd meg a felfoszlott sorsok szerencsés szálait, és élj túl!

A térképre nézek amikor az Atya alternatív találkozó pontot javasol - bólogatok egy kicsit amikor meglátom, hogy meglehetősen közel van hozzánk. Fejben számolgatok egy kicsit, amennyiben azok a körök amelyek a mi helyünkre vannak rajzolva a teret jelképezik, akkor nagyjából egy húsz perces sétával el lehet oda jutni innen. Az jónak tűnik. -Nekem megfelelőnek hangzik, találkozzunk akkor ott. Ha valamilyen oknál fogva lehetetlen, mert például nincs nyugati bejárat, akkor a délnyugati saroknál találkozzunk. - mondom, majd megmutatom, hogy mire gondolok. Konkrétan a kis kimagaslás (ami gondolom a kert határa is egyben) bal alsó sarkára gondolok) Majd még mielőtt Angelus elmehetne válaszolok neki is: -Egészen addig katonai akciónak lesz kezelve amíg másképpen nem döntünk. - mondom, a férfire nézve. Nem magyarázom meg neki miért mondtam ezt, azonban remélem, hogy magától is rájön, hogy amennyiben eltörölnénk azonnal a katonai hierarchiát amely a szerencsénknek köszönhetően követett minket ide fel, akkor teljes káosz lenne úrrá soraink között. -Nem hinném, hogy bárki különösebben rossz szemmel nézne ezen emberek közül a Géplátnokra, hiszen eddig sem tették. És magát pedig pont ezért osztottam be mellé - határozottnak és alkalmazkodóképesnek tűnik. - a végén még Marcushoz is intézek néhány szót, arra válaszolva amit Lazerusnak mondott: -Most még biztos, azonban a későbbiekben már talán rá fogjuk tudni kenni másokra a gyilkosságokat. - mondom, egyszerűen lerendezve a dolgot, bízok Lazerusban ahhoz, hogy amennyiben túlzottan nagynak érzi a kockázatot akkor nem próbál majd meg embereket eltenni láb alól. Majd a Nővérre nézek. -Ha nem kíván már semmit a csapat többi tagjától úgy indulhatunk.

- Ne aggódjon, ezredesúr! - mondja Krasovsky bíztatóan. - Armininus Géplátnokra és Angelus úrra az életem árán fogok ügyelni, ahogy az egy nemes elsőszülöttől elvárható, uram! - ellenőrzi a sörétes puskáját, majd betárazza a meglévő golyókat. - Igyekszünk szerezni megfelelő felszerelést is!

In reply to Grendel Hastus (msg # 41):

- Haarlock az szép meg jó de amíg nem tudjuk hogy a régi kegyvesztett család melyik tagjáról is van szó addig nem tudunk ez után gondolkodni. - Vetettem még hozzá a korábbi beszédfoszlányról. Látszik rajtam hogy nagyon mereng, a helyszín annyira nem is érdekli, valami sokkalta fontosabban törheti a fejét.

- A felosztást meg most már ne haragudjanak nem katonai szempontok alapján kellene figyelembe venni. A Kriegi gárdában szolgáló egyének ahogy a techpapok megjelenése is egyedi hogy úgy mondjam. Ezzel is számoljanak. De ezt a beszélgetést én átütemezném későbbre, egyenlőre mennyünk el akárhova de olyan hely lenne az ideális ahol nem nyüzsögnek ennyien körülöttünk. Itt az ember még a saját gondolatát se hallja.

Leman mellé lép és alig hallhatóan csak néhány szót szól az öreghez.
- Maszkok és fesztivál. - mutat mintegy jelentőségteljesen a színes forgatagon körbe és némi szünet után visszaáll a komisszár mellé.

Grendel kurta-furcsa válaszára megvonom lélekben a vállam és próbálok jó képet vágni a dologhoz. Ugyan feltehetném a "És magát meg ki választotta főnöknek?" kérdést, de ennél azért intelligensebb vagyok, jelenleg felesleges ugrálni: Egy rakás katona és fanatikus között úgymond öngyilkosság lenne. Sőt, ami még fontosabb, logikátlan is.

Később a maszkos fickó ad útbaigazítást, és ha a többiek még a környéken vannak, akkor szólok nekik hogy
-Egy fickó azt mondta, az Aranyozott házaknál érdemes kutakodnunk felszerelés ügyben, majd mi a Géplátnokkal és az Operátorral megnézzük a helyet.

Ha nincsenek ott, akkor Arminiusnak és Krasovskynak indítványozom, hogy kicsit lépjünk ki és nézzünk körül az Aranyozott házaknál. Remélhetőleg a Géplátnok is hamar magához tér a logikai hurokból ahova került és talán még máshová is mehetünk ha egy kicsit kilépünk. Hiszen nagyobb terület felderítése optimálisabb mint a kisebb területé. No meg 22-esnek is igaza van, maszkokat kéne szerezni és ruhákat.

- Akkor megbeszéltünk mindent ami fontos. Van térképünk, van célunk, vannak ötleteink.

Százados, Huszonkettes, Emeron atya. Javaslom induljunk mielőtt. Eleget ácsorogtunk már itt, beszélgetni máshol is tudunk.

Még valamit atya. Árulja el kérem, milyen specifikus feladatot szánt Huszonkettesnek a női mivoltára alapozva. Felhívnám a figyelmét, hogy Huszonkettes - mint minden kriegi harcos - nem a női praktikákra van kiképezve, hanem közelharcra, lövészetre, bajonett és késharcra, pusztakezes harcra, ostromharcászatra és nehézfegyverek kezelésére. Nem is beszélve az elméleti képzést a háború, a taktika, a ballisztika és az alapvető technikai eszközök használatáról.

- Röviden tömören arra lenne szükségem, hogy ácsorogjon mellettem és unottan nézelődjön. Esetleg egy pohárral a kezében. Sok esetben másképp kezelnek két embert, mint egyet, főleg, ha a két ember ellenkező nemű. És talán szükségem van arra is... - vallja be egy kicsit feszengve - ... hogy masszív támogatást adjon, amennyiben a módszerem visszajára fordul.

Megköszörüli a torkát.

- Persze mindez irreleváns, ha út közben véletlenül egy templomra akadunk. Akkor megoldom egyedül is.

- Egyelőre nem.
*Felelek meg a psy kérdésének. Ugyan mit kellene megbeszélni itt mindenki előtt? Az előadásunk így is túl sokáig tartott…*

- Milyen jellegű felszerelés? - kérdezem Angelustól, és emlékeztetem: - Az ezredes ránk osztotta a felfegyverkezés feladatát. Meglehet, egy az úticélunk.

- Nem tudom maguk hogy dolgoztak eddig de ez itt már nem a gárda kérem értsék meg. Bízzák az irányítást olyan emberekre akik alkalmazkodtak már ilyen helyzetekre. A felosztása teljesen illogikus.... Az Atyát küldeni fegyverzetért? A 4 csapatos felosztást megértem, de akkor csináljuk rendesen, feladatok szerint. Higgyék el, tudom miről beszélek. Én meghagytam a katonáknak hogy irányítsák a hadi színteret, kérem hagyják meg a civil személyeknek hogy irányítsák az ilyen helyzetet. Magam részéről 4 fontos dolgot tartok kezelendőnek, e szerint is gondolkodtam a csapatokon.
 Az első csapat ha itt ilyen gépek és eszközök vannak akkor ezt karban is kell tartani. Ha valaki karbantartja akkor az pedig az Omnissaia és ők a felelősek az utazásért is esélyesen, amely szükséges lesz ha el akarjuk hagyni ezt a bolygót minél előbb, ha lehet választani akkor a Cyprus Vulpa legyen a cél. Erre a feladatra a Vostroyani elsőszülötteket és Angelust kérném fel.

A második csapat az ellátmány és a menedék. Itt a legjobb lehetőségünk pedig a Császárunk templomai. Emeron atya vezetésével, Alicia nővér és Marcus kíséretével tesszik meg hogy ha netalántán gondba kerülnének legyen támogatásuk.

Utána jön a pénz mint kulcsmomentum. Erre a Kriegi regiment lesz a cél. Tudom elsőre merész ötlet, de valahogyan el kell hagynunk ezt a bolygót és erre nem kevés pénzre lesz szükségünk. Amit csak viadallal szerezhetünk meg jelen információink alapján. Kell valaki aki eladja a viadalt és a felszerelése is elég hozzá, főleg hogy itt sok meglepetés lehet. A csapat tagja leszek én magam is, hogy segíthessek.

Végül pedig a legfontosabb feladat, hogy valójában mi is folyik itt. Bár nem tudom hogy a képzése mint birodalmi pszi milyen témákat ölelt fel, esetleg járatos e a jövendölésben, de erre ön a legalkalmasabb illetve kíséretének pedig Lazerust gondoltam. Maguk feladata valamilyen szinten felfedezni a várost, az utcai pletykákat, nézelődni, vegyülni a tömegben.

Lehet hogy nem ez a legjobb beosztás, és meg is értem ha problémáznak rajta, de próbáltam szem előtt tartani hogy önök katonaként már megszokták egymás viselkedését és gondolkodását és a civil személyek egy részére is igaz. Bár minden csapatba raktam egy kakukktojást hogy legyen olyan személy aki másképpen látja a dolgokat. Elemző vagyok, ehhez értek, kérem most hallgassanak rám.... Ha bármit kihagytam, vagy lehetőségük adódik némi pluszt szerezni amit úgy gondolnak hogy megéri a kockázatot akkor pedig improvizáljanak. Óh, és még valami. Minden csapat találjunk ki magának egy történetet, kik ők honnan jöttek és miért vannak itt.

Forgatom a szemeimet miközben az Adeptus beszél, komolyan megfordul a fejemben, hogy talán a legegyszerűbb az volna, hogy Lazerussal itt hagynánk az egész csapatot és ketten próbálnánk megtalálni Leopoldo Inkvizítor utolsó segítőit. Régen nem kellett tíz perceken keresztül tárgyalnunk arról, hogy mi történjen, mindenki pontosan tudta a dolgát s effektíven tudtunk együtt dolgozni. -A felett a részlet felett mikor siklott el, hogy a csapatunkból többen az egykori Leopoldo Inkvizítor Akolitái és nem egyszerű katonák? - vágok bele szavába nagyjából ott, amikor az én meghagytam a katonáknak résznél jár.

In reply to Grendel Hastus (msg # 72):

- Akkor amikor maga a felett siklott el hogy akármilyen akolita ugyan annyira szart sem tud mint én. Rádaásul amíg maga nem tudja hogy kicsoda Haarlock, és a Janeus Ryrech inkvizitor és mivel is foglalkozott addig jobb ha csendben marad és nem irányít úgy hogy fogalma sincs mi játszódhat itt és miről szól maga a bestiaház. Kioktathatnám de gondoltam megkímélem ettől... csak mint akoliták egymás közt. - látszik hogy most sikerült felhúzni az eddig végtelenül nyugodt adminisztrátort.
This message was last edited by the player at 21:22, Mon 04 Aug 2014.

Félrebillent fejjel hallgatom a civil szavait. Eltöprengve annak igazsága felett… Szépen hangzik amit mond, egy apró probléma van vele. Ezt pedig úgy hivják, hogy autoritás. Márpedig ez a kérdés átszövi az Impérium civil szféráját is, és furcsa lenne, ha egy aktatologató nem tudna róla.

- Szép elgondolás. De nem biztos, hogy értem amit mond.
Szóval azt szeretné, hogy én vezessem a csapatot és döntsek a beosztások felől? Tekintve nem vagyok katona. Mint azt maga is biztos tudja, és mint a három (négy?) megmaradt acolytus egyike szerencsére rendelkezem a legmagasabb autoritással ami jelenleg elérhető. Mégha csak formálisan is.

Kérdezek vissza némiképp buta arccal.

-Emellett az Impérium törvényei szerint az Ezredes úr nem mehet sehova egyedül, mindig kell, hogy kísérje egy alkalmas személy. Talán hárman vagyunk itt olyanok, akik elláthatják ezt a feladatot. Ha nála lenne a szent szignum, nem lenne olyan gond. De nincs.
S mivel Lazerus úrnak rengeteg más dolga van, ezt a kíséretet aligha láthatja el.
This message was last edited by the player at 21:30, Mon 04 Aug 2014.

-Kioktatna? - mondom, nem érződik továbbra sem semmilyen érzelem a hangomból, több kell néhány indulatos szónál ahhoz, hogy ki lehessen hozni a sodromból. -Kíváncsivá tett, hogy mikor szándékozott felfedni az információkat amelyeket eddig kegyesen nem osztott meg velünk. - pillanatra elgondolkodok azon, hogy talán az eddig magam mellett tartott sörétes puskát két kézre fogom, azonban nem teszem meg, pontosan tudja, hogy ennél veszélyesebb fegyverekkel is bírok. -Kérem kezdje el a kioktatást az imént említett dolgokról, ha már így megemlítette őket. - hangom fenyegető. Ha én felfedtem minden lapomat annak érdekében, hogy a csapat a nulláról az egyre léphessen, akkor ezt elvárom mástól is - és nem valamilyen rang miatt, hanem emberi mivoltom miatt.
This message was last edited by the player at 21:31, Mon 04 Aug 2014.

In reply to Grendel Hastus (msg # 75):

- Se az idő se a hely nem alkalmas arra hogy a teljes tudásomat most megosszam önnel. Korábban is javasoltam ez előtt legalább 10 perccel hogy ez a hely nem alkalmas beszélgetésre maguk pedig mégis ehhez a ponthoz ragaszkodnak. Az pedig hogy kinek milyen mandátumai vannak az pedig nem valid jelenleg, pusztán azon okomból mert egy túlélők csapata vagyunk egyáltalán, semmi több most és ha ezt az információt nem juttatjuk el a megfelelő kezekbe akkor az önök vezetőjének a halála felesleges volt. Maguknak jelenleg egy bizalmi személynél kellene jelentkezniük aki kiosztja önök számára az újabb feladatot. A bestiaházzal való harchoz kell egy Inkvizitor erőforrása, ami rozetta nélkül egyikünknek sincs meg.

In reply to Leman Harnesse (msg # 76):

- Azt hiszem, nem válaszolt nekem adminisztrátor.

Mosolygok rá kedvesen.

In reply to Alicia Sidorova (msg # 77):

- Sokkal jobban bízok egy elemző gondolkodásában mint egy vallási személyében már ne haragudjon. Ha nem fogadják el a tervemet legyen, de azért kíváncsi lennék a többiek véleményre is. Elvégre itt nem osztogathat senki se parancsokat a mostani felállás szerint. Kivétel persze a gárdisták akiket köt a hadi doktrína. Ellenben kezdjünk el haladni valamilyen irányba, mert én nem vagyok többet hajlandó állni, vitatkozni és várni hogy kilőjenek a tömegből.- azzal megindulok az egyik irányba, cél az hogy kevésbé forgalmas, eldugottabb helyet találjak.

A válaszával a fickó beírta magát az eretnekek közé, akire figyelni kell, esetleg időben nos, szal kezdeni vele valamit.
Ügyesen megpróbálta szétzilálni a csapatot, ám mikor nem sikerült neki... Nos.
Rápillantok Grendelre, hiszen egy valamiben az admnek igaza volt, tényleg el kellene már innen tűnni jó messzire.

Éppen szóra nyitnám a számat és jelezném, hogy az általam vázolt tervnek az alapkövét képezi az, hogy megtaláljuk az Inkvizítor csapatának túlélőit - amit mellesleg az Adeptus úgy emelt ki, mintha ez korábban már nem hangzott volna el - akiken keresztül talán képesek leszünk erősítést, információt és ellátmányt szerezni, de addigra ismét beszélni kezd, ezúttal a Nővér kérdésére válaszol. Kicsit felszalad a szemöldököm amikor kijelenti, hogy egy elemző gondolkodásúban jobban bízik mint egy vallási személyben, egy lépést hátrálok is, mivel nem akarom, hogy a rohamozó Nővér felborítson - ami végül nem történik meg. Vetek egy kétkedő pillantást a férfire ahogy elindul, majd utána a Nővérrel is váltok egyet; nem tudom mi játszódhat le a fejében, azonban nem szeretnék az Adeptus helyében lenni a későbbiekben. -A legjobb lesz ha elindulunk. - nézek még mindig rá, majd ha indul akkor én is, s reményeim szerint Marcus is. Ha a Nővér nem diktál lépteivel sem útirányt sem menetsebességet, akkor én teszem meg, a tér széle felé, hogy sétálhassunk egy keveset a körben található épületek lábainál. Ha én vezetek délnek tartok ha tudok, hogy ne távolodjunk el nagyon a találkozó ponttól.

Menet közben mind a kettejükkel beszélgetést kezdeményezek, illetve ha Leman megvár minket és nem szakad le rólunk szándékkal akkor vele is: -Aggasztó a rendfenntartók és a papok hiánya a tömegben. - mondom a lehető leghalkabban. Eddig nem láttam a fesztiválon átvonulni egyetlen egy papot sem, miközben prédikációkat mond a tömegnek s az Istencsászár életéről beszél, s ehhez hasonlóan egyetlen egy rendfenntartót vagy katonát sem láttam sehol. Nagyon rossz előérzeteim vannak.

Közben tekintetemmel szimbólumokat keresgélek az épületeken, az embereken: reményeim szerint nem a Káosz jelein fog megakadni a szemem.
This message was last edited by the player at 22:18, Mon 04 Aug 2014.

In reply to Grendel Hastus (msg # 80):

Kovetem az ezredest es a novert, kozben felmerem a rendfentartokat
Egyetertek, nem tunik ugy mintha a birodalom barmilyen komoly befolyassal birna ezen a bolygon. Tartok tole hogy a minket korulvevo emberek nagy reszet ellensegnek kell tekintenunk, foleg annak tukreben amit a felszin alatt lattunk. bolintok, szememmel kozben az adminisztrator kovetem, nehogy eltunjon a tomegben.

In reply to Lazerus Multorum (msg # 70):

-A fickó is új volt itt, nem adott semmi különösebb támpontot, csak hogy mindenféle piacok és empóriumok találhatók arrafelé. A véleményem az, hogy ahol fegyverek vannak, ott kommunikációs felszerelés is és vica versa-csillogtatom meg rég nem használt Magasgót nyelvtudásomat-Mindenesetre logikusnak tűnik, hogy célunk egy. Mivel mindannyiunk célja információk szerzése, a kereskedelmi központ is van olyan jó, mint bármely más hely. Node egy hatalmas városban mindenhol akadnak olyan üzletek ahol tudunk felszerelést szerezni.

Szótlanul nézem végig az újabb összezördülést a csapattagok között; ebből látszik, hogy azért még sincs mindenki kibékülve Grendel "ezredes úr", DKK komisszár "elvtárs" és "szent" Alicia triumvirátusával. Ez jó. Szöget üt persze a fejembe, hogy társaim valószínűleg nem értik a gyönyörbolygók koncepcióját és tartok tőle, hogy már most a káosz jeleit keresik itt...ebből még baj lehet.

In reply to Angelus (msg # 82):

Bólintok neki, és amikor odaérünk, ahová sétálni kezdtünk, a többiek felé fordulok.
- Angelusnak igaza van. A csapat felosztását késleltethetnénk addig, amíg nem leszünk jobban tisztában a lehetőségeinkkel, és egyelőre úgy tűnik, hogy jó eséllyel ez a "kereskedelmi központ" ad otthont a legtöbb "célpontunknak", legyen az információ, felszerelés, anyagiak, elvegyülés lehetősége.

Alicia megjegyzésére csak pislantok egyet.
- A dolgomat az ezredes és jómagam döntjük majd el a küldetés szükségleteinek fényében.

Végül az adminisztrátornak címezve: - Mondj el mindent, amit tudsz a helyzetünkről. - Nem parancsoló módon szólítom fel, elvégre evidensnek látom - és bizonyára ő is -, hogy mindannyiunk számára előnyös, ha az összes elérhető információ birtokába kerülünk. Nem is értem, eddig miért nem szólt arról, hogy tud valamit, amit más nem - kontraproduktív magában tartani a többletinfót.
This message was last edited by the player at 06:55, Tue 05 Aug 2014.

A csapat laza sétába kezd, beszélgetnek, miközben nézelődnek és nem kicsi csodálkozással. A levegő édes és tiszta, a lehetetlen kristálykupola túloldalán az ég pedig kápráztató jégkék a szikrázó napsütésben. A márvány homlokzatú épületek csillognak, maszkok és jelmezek mindenütt, az embereken olyan ruhaköltemények, melyeknek az ára talán akkora, amennyi pénzt még életetekben összesen nem láttatok. Nem tűnnek fel errefelé utcai prédikátorokat, a rendfenntartók pedig kimerülnek a különböző libériákat és címereket viselő felvigyázókban. A mulatozás korlátok nélkül zajlik, mindenki nevet és kiabál, folyik a bor és talán más, drágább italok is. Erre-arra azért feltűnik egy kétfejű sas, vagy a Császár arcát szimbolizáló koponyák, de az eklézsia túlzsúfult szimbolikája nemigen dominálja ezt a forgatagot. A Káoszra jellemző, hátborzongató jeleket nem látni sehol.
This message was last edited by the GM at 06:56, Tue 05 Aug 2014.

Amikor Leman először megszólal, Emeron elhallgat. Arcán előbb töprengés, majd magáról megfeledkezve, mohó vigyor ül ki. Pár másodpercig pislogás nélkül figyeli az adeptust, aztán észbe kap, kifejezéstelen arcot ölt, és egy pillanattal később már őszinte érdeklődéssel bámulja a tömeget és a házat szeme sarkából. Olyan intenzíven, mintha életében először látna házakat. Vagy embereket.

Mikor a csapat elindul, Emeron még mindig szótlanul szegődik a nyomukba.

Armininus szemmel láthatóan próbálja befogadni azt a rengeteg új látványt, hangot, információt, amely szinte megzáporozta a csapatot, mióta kiemelkedtek a liftaknából. Nagyon sokat méregeti a város fölő boruló, csodálatos kupolát, illetve megszemléli a térképet osztogató szervókoponyát, a térképet magát, majd a teret körülvevő építészeti remekeket.

/GM/
This message was last edited by the GM at 09:12, Tue 05 Aug 2014.

Krasovsky a Géplátnok mellett lépdel, majd játékosan meghajol egy lángmaszkos nemeshölgy felé, aki hasonlóképpen köszöntötte őt előbb. A lány utána nevetve borul össze társhölgyeivel, akik csókokat küldözgetve a gárdista felé eltűnnek a tömegben.

Az operátor meglepetten néz utánuk, majd piszkos arcát megtörölgeti az ujjaival és megbizonyosodik róla, hogy még mindig koszos.

- Majd nem ártana találnunk valamiféle szállást. Rendbehoznám magam.

In reply to Lazerus Multorum (msg # 83):

A hangneme megváltozik amikor úgy érzi hogy nem dirigálnak neki hanem kérik. Ráadásul az hogy megindult a társulat végre az is kicsit megnyugtatja.

- A bestia ház egy alvilági szekta ha mondhatjuk így. A birodalomban szerte vannak kisebb sejtjei amik különálló szervként működnek. Kipurgálni őket közel lehetetlen, pont e miatt, nincs egy egységes vezetése amit ha elkapnak akkor megszűnik. Egy-egy bolygón az inkvizíció ért már el ellenük sikereket de összességében nem tudja kezelni. Fő profiljuk az arénaviadalok, szerencsejáték, xeno fajokkal való kereskedelem, fogadások és hasonlók. Ha jól tippelem mi is egy ilyen túlélőjátékba keveredtünk odalent... A többi momentum még nem állt össze, és hogy a Haarlock dinasztiának mi köze hozzá. Túl általánosan fogalmaztak amikor néztem a felvételt. Idő kell hogy a kirakós minden eleme a helyére kerüljön. - Szemeivel az út közben keresgél, nézelődik hogy hátha lát valami alkalmas helyet ahol meghúzhatná a teljes csapat magát.
This message was last edited by the player at 08:56, Tue 05 Aug 2014.

- Lehet, hogy azok a lányok a koszt szerették az arcodon - elmélkedik Emeron, és kipróbálja tézisét.

Kicsit kijjebb lép a csapattól, hogy elkülönüljön, peckesen kihúzza magát, félmosolyt ölt (arca egy részét, szája környékét még mindig cserepesedő alvadt vér borítja), és egy kezét a válla fölött kikandikáló kardmarkolatra teszi.

Ezek után a járókelők szemébe néz, mélyen és áthatóan, és figyeli a reakciókat. Minden köszöntést igyekszik színpadiasan viszonozni - ha kap. Közben fél füllel figyel az Adeptus szavaira.

Megosztott figyelem... a Kaptárvilágban életmentő.
This message was last edited by the player at 09:01, Tue 05 Aug 2014.

A téren nemigen vannak szállások, jobban el kellene távolodni, hogy a környező épületek, városrészek funkcióit is szemügyre tudja venni a csapat.

- A koszt... - sóhajt Krasovsky lemondóan. - Azt mindig szeretik a lányok. De ez nem ok arra, hogy abban járjak.

Néhány hölgy visszamosolyog Emeronra, más esetben testőrök tartják távol az atyát egy csoport mulatozótól, egy részeg fiatalokból álló csapat valamiféle játékos fenyegetésnek véli a kardra tett kezét, ezért előkapják rapírjaikat és játékosan kezdenek suhogtatni a levegőbe Emeron előtt, miközben bőszen röhögnek. Egy elegáns páros pedig visszafogottan bólint neki, miközben testőreik gyanakodva méregetik Emeront, főleg a kardra tett kezét. Az ő kezük is az övükön lévő plazmapisztoly markolat felé jár már.

In reply to Depreradovitch Krasovsky (msg # 90):

- Társam érvelése logikus - mondja a Géplátnok mereven. - Szállás keresése javasolt. Viszontagságok kipihenése, öltözék, küllem és sebek alapos rendbehozása ajánlott.

/GM/

Emeron a rapírosok láttán felnevet, megtapsolja őket, de nem akarja kirántani a kardját. Valószínűleg elvágná vele a rongyokat, amiben a holmiját cipeli. Ezután gondolkodó kifejezést öltve visszaáll a csoportba.

- Jelmezesnek vélnek minket - állapítja meg Krasovsky mellé érve. - De nem hülyék, és nem akarnak igazi harcba keveredni. A szerény véleményem az, hogy ezek egyszerű, pénzes polgárai a Birodalomnak. Ha volna is épp mit gyónniuk...

Megszaporázva lépteit Leman mellé siet, és fojtott hangon - hogy a járókelők ne hallják - felteszi a kérdést.

- Tehát nézők szeme láttára történt minden... Talán felvételek is készültek rólunk odalent?

In reply to Emeron (msg # 92):

- Valószínűleg igen. És pont ezért akartam elmenni a viadalok helyére hogy azt a pénzt amiért már megküzdöttünk felmarkoljuk és legyen időnk lelépni innen. Bár nem biztos hogy kifizetnének de jelenleg van rá lehetőségem és csak akkor ha olyan személyekkel megyek oda akik a helyi nyomozásban részt vevő inkvizítorhoz nem volt köze, mert akkor esélytelen a kifizetés a túl buzgó hozzáállás miatt. Az évek során megtanultam hogy néha jobb kivárni egy egy büntetés végrehajtásával mert így kedvezőbb helyzet alakulhat ki a túlélés szempontjából. - a korábbi csendesség most már teljesen odalett. Látszik hogy elemében van Leman, folyamatosan jár a szája és nézelődik a tömegben hátha lát vagy ismerősebb arcot vagy egy-két birodalmi jelvényt amit felismerhet.

- Ezredes, indítványozom, hogy az első felderítés eredményei alapján ezt is vegyük be a küldetések közé - intézi szavait Grendelhez Emeron, kicsit nehézkesen használva a katonai zsargont. - A pénzre szükségünk van. Amennyiben persze ez az egész nem csapda.

Emeron tesz egy alig észrevehető oldalpillantást Leman felé, majd a tekintetével megkeresi a Sororitas-t is.

In reply to Leman Harnesse (msg # 93):

Bár ilyen könnyen menne.
- Nem tartom valószínűnek, hogy mi kapnánk a nyereményt a túlélésünkért. Inkább azok, akik ránk fogadtak, illetve azok, akik elfogtak, idehoztak és beneveztek bennünket látványosságnak.
This message was last edited by the player at 10:19, Tue 05 Aug 2014.

In reply to Lazerus Multorum (msg # 95):

- Ez pusztán az érdekérvényesítő készségeken múlik itt. Ha egy mezei pénztároshoz odaállítunk hogy tudjuk mi a helyzet és legyen, benne vagyunk de kérjük a részünket akkor két lehetőség van: eljutunk a nagykutyákig akik ellátnak némi információval vagy pénzt szerzünk. Az hogy ott lelőnek minket eléggé elképzelhetetlennek tűnik, hisz elvégre mi vagyunk az ő bevételi forrásuk és egy fesztivál tart jelenleg amire kell nekik az attrakció.

In reply to Leman Harnesse (msg # 96):

Mi voltunk a bevételi forrásuk, de most már, úgymond, a rabszolgák felszabadíttattak, és az exgazdák többé a ház közelében sem akarják őket tudni, nem hogy tárgyalni velük.
- Sok az ismeretlen és a változó. Meg kell próbálni - összesítek egykedvű hangon.

Kár, hogy ilyen aktívak voltatok míg távol voltam.

A Leman nevű, magát Adeptusnak valló személy szembeszállt az Ezredessel. Ráadásul a legsúlyosabb függelemsértéstől sem riad vissza. Aktiválom a láncbárdot és Lenan torkához szegezem, ha megretten akkor csak csapásra emelem a fegyvert.

- Huszonkettes! Célozza meg az Adeptust és lője le, ha megmozdul! Adeptus! A függelemsértése átment minden határon! Ez itt katonai akció, ha tetszik ha nem. Az Ezredes és a Százados irányít, a Tactica Imperialis, és korábbi akolitusi tapasztalataik alapján. Civileknek katonai dolgokba beleszólása nincs, és egy magas rangú tiszttel szembeni minden létező etikettet sértő megnyilvánulása hadbírósággal jár.

Politikai tisztként fel vagyok jogosítva a helyszíni kivégzésére. Amennyiben nem kér bocsánatot és vezeklésként nem engedelmeskedik a kiadott parancsnak, és folytatja a viselkedését, itt helyben kivégzem.

Már berreg a kezemben a láncbárd. Tekintetemen látszik, hogy az Ezredes - vagy a Százados - egyetlen szavára hajlandó vagyok két darabra szelni ezt a férfit.

Emeron azonnal elhátrál, és figyeli a tömeg - főleg az egyenruhások, fegyveresek - reakcióját. Ameddig semmi sem veszélyezteti őket igyekszik bátorító arcot vágni, mintha ez is csak egy utcai performansz lenne. Felméri az esetleges kiutakat is - legközelebbi sikátorok, szűk utcák, de még nem tesz semmit.

Három-négy kisebb embercsoport megáll és elkezdi nézni a közjátékot. Egyelőre nem tapsolnak vagy hasonló, csak suttognak egymás között. Csak néhány szót lehet elkapni.
- Itt és most megöli?

Távolabb is néhányan észreveszik a jelenetet és elindulnak arra. Látszik, ha sokáig zajlik a dolog, akkor jónéhányan idecsődülhetnek. Néhány libériás egyenruhás alak is megindul a csoport felé.

- Hölgyeim és uraim! - kiált Emeron a bámészkodók felé. - Utcaszínházunk előadásában most átélhetik milyen a sereg igazságszolgáltatása! A megjelenített epizódban a politikai tiszt egy közrendű befolyását bírálja el egy főtiszt irányába. Nézzék a bravúros színi játékot, nézzék az autentikus kellékeinket!

Emeron tekintetében épp csak egy pillanatig csillan aggodalom az egyenruhások látványától, azon túl egészen valódi átélést mutat.

- Megkérem társaimat nyissanak utat a nézők számára, hogy mindenki jól láthassa! - intek gyorsan a csoport többi tagja felé, akik remélem veszik az adást.

In reply to DKK 61619837 (msg # 98):

- Ez itt most nem annyira katonai akció, mint fedett, titkos Inkvizíciós. Kerüljük a feltűnést és a nyílt vérontást - mondom halkan, nyugodtan, úgy méricskélve a láncbárdos mozdulatot és a szóban forgó feleket, mintha csak egy érdekfeszítő masinéria működését tanulmányoznám.

Ezzel a komisszárral még problémák lehetnek, ha ilyen spontán kitöréseket képes produkálni helyzettől-helyszíntől függetlenül. Nagy szerencse, hogy ezen a dekadens helyen még egy ilyen fenyegetést is szórakozásnak vesz a nép. Azért nem kellene túlfeszíteni a húrokat, amelyeken táncolunk...

Nyugtázom magamban Emeron rögtönző képességét.
This message was last edited by the player at 13:00, Tue 05 Aug 2014.

In reply to Emeron (msg # 101):

Charm dobást kérek szépen!

In reply to Lazerus Multorum (msg # 102):

- Az Adeptus viselkedése veszélyes az akcióra nézve. Nem hajlandó teljesíteni a parancsot. Kötelességem likvidálni.

15:06, Today: Emeron rolled 33 using 1d100. Charm. (Simán beraktam advanced skillek közé, most kicsit pánikbaestem, hogy miért nincsen Charmom...)

In reply to DKK 61619837 (msg # 104):

- Ez nem a csatatér - nézek nyílegyenesen a szemébe. - Kerüljük a feltűnést és a nyílt vérontást.

In reply to Emeron (msg # 101):

Néhányan tétován tapsolni kezdenek, egy szakállas, szivarozó nemes széles mosollyal bólogatva méltányolja az előadást és nagy lapáttenyereivel nagyokat csap, mire mások is oldódnak kicsit és csatlakoznak az izgatott nézelődőkhöz. Mindenki feszülten várja a kivégzést. Aprópénzek reppennek a társaság lába elé, ahol a márványlapokon csörrenve hullanak alá. A rendfenntartók is megállnak egy kicsit odébb és várják a fejleményeket.

Innentől bármit beszéltek, azt a nézők is hallják, ha csak nem nagyon közel suttogtok egymás közt, de az meg rombolni fogja az "előadás hitelességét".

In reply to Lazerus Multorum (msg # 106):

Kikapcsolom a lánckardot.

- Minden csatatér.

Huszonkettes! Befejezheti a célzást. A Százados úr parancsára.

Aztán mélyen Lazerus szemébe nézek.

- Maga alatt vágja a fát, ha teret enged e viselkedésnek. Figyelem magát.

Még a végén tényleg le kell váltanom. Kár, hogy azt nem éli túl.

- Adeptus! A Százados úrnak tartozik egy köszönettel. Megmentette az életét. Legyen hálás érte és viselkedjen hivatalához méltóan.

- Igen, Adeptus úr, most szerencséje volt! - hallatszik valahonnan hátulról. Néhányan felnevetnek.

- Köszönje ám meg a Százados úrnak, de szépen!

- Ó, micsoda mulatság!

- Szerintem meg marha unalmas...

- Mocskos gárdisták, kit érdekel?

- Köszönjük Komisszár úr, hogy mindannyiunkat védelmez!

Újabb nevetések hangzanak fel, újabb érmék csendülnek a kövezeten. Néhány virág is repül.

- Még az árulók is megérdemlik a védelmet, így független katonatársunk szembe szegöl a komisszárral és megpróbálja jobb belátásra téríteni! - kommentálja hangosan Emeron, hogy elnyomja a társainak szavát. - Autentikusan, ahogy a Volpone-i Kékvérűek is tették, mikor magával a romlással kellett szembenézniük!

Emeronnak fogalma sincs miről beszél, de nem zavartatja magát. A lehető leghitelesebben próbál viselkedni. Reméli, hogy a tömeg sem ért jobban a Gárda regimentjeihez, mint ő maga.

- A legfőbb iratok alapján rekonstruáltuk ezt a jelenetet, sok-sok munkával! - lendül bele. - Közben csodálják meg Géplátnok jelmezünket, mely szinte már életre kel!

Mikor DKK kikapcsolja a bárdot, tovább rögtönöz, nehogy a vérszomjas nép felbődüljön.

- És hihetetlen...! De ezúttal az áruló megúszta vérontás nélkül. Ha kíváncsiak a történet borzasztóan véres befejezésére, az árulásra, a szabadulásra, meg kell látogatniuk minket holnap! A szokott helyen! - és ezzel meghajol a tömeg felé.

In reply to Emeron (msg # 110):

Tapsvihar zúdul fel, néhányan fütyülnek és éljeneznek, ám kihallatszik néhány mormogás is a tömeg zaja mögül.
- Engem nem érdekel, drágám, menjünk már!!!
- Azt mondja, lesz vér is!
- Holnap? Hogyhogy...?
- Biztos arra gondol, hogy husszonnégy óra múlva... terrai idő, tudod...
- BRÁVÓ! BRÁVISSZIMÓ!
- Egészen tehetségesek... bár láttam már sokkal jobbat az Árnyak Előadásánál...

Emeron elkezdi felszedni az aprót és biccent a többiek felé is.

In reply to Emeron (msg # 112):

Emeron összesen 54 trónt gyűjt össze a földről, 2 vörös rózsát, egy közepes minőségű brosst és egy bugyit.

Ha már ilyen sokan összegyűltek figyelni a műsort, én inkább a háttérbe húzódom és a kínosan hosszúnak tűnő pillanatok alatt néhány embert gyorsan megkérdezek a Karneválról, a Kócsagmaszkosról, és a Sakálmaszkosról.
Az Adeptus gyenge láncszem jelenleg, nem képes visszafogni a nagy száját. Logikus, hogy máskor is nyíltan szembe fog szállni a katonákkal ami egy idő után vérfürdőbe fog torkollni. Tényleg szét kellett volna válnunk. Kérdéseim befejezése után kőmerev, érzelemmentes arccal figyelem az "előadás" kiteljesedését.

In reply to Angelus (msg # 114):

A Kócsag és Sakálmaszkkal semmire nem megy Angelus, néhányan megemlítik, hogy láttak itt-ott-amott ilyen maszkokat, de az elmondások alapján nem azok, akikre Angelus gondol. A karneválról kérdezősködve egy (meglehetősen fedetlen keblű) nemeshölgy áradozni kezd Angelusnak, hogy milyen csodálatos, fennséges, fényűző, elképesztő... de semmi használható információt nem ad át.

- A körülményekre való tekintettel pártolom a különválást. A korábbi felosztás szerint.

A Százados, Huszonkettes, Emeron atya és jómagam.

De menjünk már. Túl sokáig voltunk vásári mutatvány. Elég volt ebből. Feladatunk van.

Ha megint szófosást kap valaki, akkor elpattan a cérna.

- Huszonkettes! Kövessen! Most.

Azzal elindulok, át a tömegen. El innen, el ezektől mielőbb.

In reply to GM (msg # 115):

Ha valaki figyelné, eléggé látszana, hogy Angelus zavarban van, de ha már egy meglehetősen fedetlen keblű nemes hölggyel hozta össze a sors, akkor megpróbál közelebbről is megismerkedni vele és a várossal. Ha valaki hallgatózna, pár elég amatőr bókot hallhatna.

Huszonkettes kényelmes helyzetben van a döntéseket illetően. Rábízhatja magát a felettesére és ezzel mintegy mentesül a felelősség alól. Nem tűnik úgy a helyzet számára még mindig, mintha kénytelen lenne alkalmazkodni a civil hozzáálláshoz és az ott esetlegesen megszokott civakodásokhoz.

Jelenleg is a kötelességeit tartja szem előtt, így szó nélkül teljesíti a komisszár parancsát amikor a korábban leeresztett csövű flintlock ismét a kezébe kerül és továbbra is érzelemmentes arccal a fegyver csövét az öreg felé fordítja.
Legbelül persze vívódik, hiszen a liftben csak Lemannak jutott eszébe, hogy a sebeikkel is foglalkozzon, de ebből kifelé csak akkor látható bármi is, ha a koros adminisztrátorral összetalálkozik a tekintete.

Aztán Emeron, hogy oldja a feszültséget avagy inkább elterelje az időközben lassan a csapat köré gyűlő karneváli tömegek figyelmét - és inkább látványos színjátékként magyarázza a helyzetet - elkezd valamiről fecsegni, amit a nő jelenleg fel sem fog. Csak az jut el a tudatáig, amikor DKK ismét hozzá szól. Ennek eredményeként a komisszárra pillant, hogy nem sokkal később leengedje a fegyvert ismét maga mellé.
Nem látja szükségét megszólalni, így csak faarccal néz körül a vérfürdő nélkül maradt és emiatt néhol háborgó közönségen. Ha eddig emberszámba is vette őket, innentől kezdve már nem is reménykedhetnek továbbra ilyesmiben az itt összegyűlt népek.

Amikor végre elhangzik az általa is várva várt parancs, akkor még körülnéz kis csapatuk tagjain, majd felzárkózik a komisszár mögé/mellé.

Emeron összeszed gyorsan minden pénzt, a brosst, a két rózsát és a bugyit is. Elhaladtában Angelus felé kurjant és oda veti elé a bugyit, az egyik rózsát Alicia kezébe nyomja, aztán DKK és a 22-es nyomába szegődik.

- 22-es - suttogja szándékosan halkan a katona mögött. Ha az megfordul, Emeron alattomosan felé dobja a rózsát, és reménykedik benne, hogy a nő ösztönösen elkapja.

Átadná szemtől-szembe is, ha nem féltené a bordáit. Jókedélyűen folytatja az utat, látszik, hogy még pörgeti az adrenalin az iménti eseményektől. Nehéz elképzelni róla, hogy egy felszentelt papról van szó - láthatóan kiélvezi, hogy nem hordja a reverendát.
This message was last edited by the player at 15:09, Tue 05 Aug 2014.

Amikor meghallja, hogy viszonylag halkan a pap a mindenki által ismert nevén szólítja, akkor egy kis időre megtorpan és félig-meddig visszafordul Emeron felé.
Az alattomosan dobott virág viszont a rá ható gravitáció és Huszonkettes mozdulatlansága eredményeként a földön landol.
A nő logikája szerint nem lehet oka a férfinak bármiféle fegyverrel dobálózni jelenleg, így igyekszik egyáltalán nem reagálni le a pap mozdulatát.
Arcáról semmiféle érzelmet nem lehet továbbra sem leolvasni.

Keresek egy kevésbé forgalmas részt - bár az iménti produkciónk miatt van rá esély, hogy helyi kislátványossággá avanzsáltunk - de ha sikerül, akkor a többiek felé fordulok. Ha a Százados nincs itt, hát nincs itt. Majd később kivégzem.
Út közben szerzek egy térképet. Egy szervokoponya megfelelőnek tűnik e célra.

- A feladatunk fegyvereket találni. Elsősorban. De ha hasznos felszerelésre akadunk - szerszámok, kommunikációs eszközök, robbanószer, páncél, normális ruha, étel, folyadék a dehitratáció ellen, orvosi eszközök vagy elsősegély felszerelés - akkor ne menjünk el mellettük.

Hamukönny Csillagkikötőt javaslom, vagy a Promenádok Arénája...ó nem. Az Arénák Promenádjai. Bocsánat. Tehát ez a két hely tűnik a legalkalmasabbnak. Atya?

Emeron lemondó mosollyal vállat von 22-esen, aztán amikor megállnak, karba fűzött kézzel gondolkodni kezd DKK szavain.

- A csillagkikötőt nem járjuk meg ennyi idő alatt - jegyzi meg Emeron. - A távolság csalóka lehet egy ekkora városban... Talán az Aranyozott Házak szóba jöhetnek még, távolság tekintetében. És a forrásaink... - elhúzza a száját. - 54 Trónus, egy bross, egy ékszeresdoboz van nálam, amiket talán pénzzé tehetünk. Nem sok minderre, és úgy vélem, a környék nem túl olcsó. Meg kell fontolnunk... alternatív megoldásokat.
This message was last edited by the player at 15:33, Tue 05 Aug 2014.

Ugyanott állva várom Grendel válaszát a felé intézett legutóbbi gondolatomra. DKK-ék távozását közömbösen, fél szemmel nézem végig, láthatólag nem rendített meg, hogy indulóparancs - és a századosuk - nélkül továbbálltak. Egyre világosabb előttem, hogy a komisszár csak hátráltatna, ha vele mennék - nem szeretem azt, ha úton-útfélen fegyelmező ordibálás hívja fel ránk a figyelmet, nem beszélve arról, hogy a legapróbb provokációra is élet-halál-fenyegetéssel válaszol. Lehet, hogy a frontvonalon ez hatékony viselkedés a közlegényekkel szemben, viszont itt és most nem mutatkozik valami tehetséges felderítő- vagy titkosügynök-alapanyagnak a fickó.
Ha volna humorérzékem, vélhetően mulatságosnak tartanám, hogy miután DKK elfogadott engem a "csapata" vezetőjének, most egyszerűen dezertál a közelemből...
This message was last edited by the player at 15:39, Tue 05 Aug 2014.

A színjáték maradékából Alicia már kimarad, csak a kör szélén nézi elmélázva mind a nézőket, mind a szereplőgárdát. A pap fellépése igen frappáns volt, és megtette azt vele amit ő semmiképp sem tudott, pedig szeretett volna. Eladni a darabot, nos darabként.
Pedig a színjáték sajnos nagyon is véres valóság.
Nagyon jól tudja, hogy a legtöbb nővére lelőtte volna az Adeptust az előbbi szavaiért és viselkedéséért, és nem hülye, látta hogy ezt várta tőle az ezredes is. De nem fog vért ontani nyílt színen és ennyi rendfentartó közelében. Ugyanakkor az is elgondolkodtató, s erre pont az adept szavai vitték rá, vajon Lazerus és Grendel kikkel szolgáltak korábban? Hiszen ha Lazerus már az aréna előtt is megátalkodott volt, kétli, hogy egy józan Inkvizítor rábízta volna a psy lelkének és elméjének felügyeletét.
Természetesen azzal is tisztában van, hogy az Inkvizítor halott, és lehet nem véletlenül került oda, ahova. Például mert nem volt már józan. Ám hiába folyik ereiben a mártírok vére, nem akarja hasonló módon végezni mint ő vagy nővérei. Tekintve önön hülyeségünkbe meghalni aligha Istencsászárnak tetsző cselekedet.
Más kérdés, hogy akadnak még páran, akik az eretnekség jeleit mutatják vagy mutatták. Kivételesen nem a tech-pap az, hisz jól emlékszik, mennyire segítőkész volt odalent. Igaz, mellette milyen hm, tiszteletlen.
Erre a gondolatra csak megcsóválja a fejét. Ez rosszabb és rosszabb lesz ahogy számbaveszi a dolgokat. Lehet, jobban járna, ha saját maga indulna útnak, lesz ami lesz..

Közben lezajlik a dráma a komisszár és az adeptus között is, vér nélkül. Ám a folytatásra ismét csak felvonja a szemöldökét. Milyen gyorsan felejtenek egyesek.
Aztán Grendel végül elindul, ő pedig a nyomába szegődik, s közben fejében tovább cikáznak a gondolatok. Többek között ha ez egy „fedett” akció, neki is álcáznia kellene magát. De mégis minek?

In reply to Emeron (msg # 122):

- Bizonyára van tömegközlekedés.

ÉS mivel úgy tekintem, hogy háborúban állunk Xicaprh lakosságával, a tulajdonukat akvirálhatjuk bármikor.

In reply to DKK 61619837 (msg # 125):

Emeron elgondolkodik azon, hogy ha a komisszár nyílt utcán kezd el akvirálni egy fegyverboltot, és megint odagyűlik a tömeg, akkor a bevételből akár ki is fizetheti az árut. Megvakarja a tarkóját.

- Javasolom, hogy kezdjük a közelebbi helyszínen, és mérjük fel a lehetőségeinket! Amennyiben nem kielégítőek, még mindig el tudunk utazni az űrkikötőhöz.

Hirtelen támad egy gondolata.

- Érdemes lenne megérdeklődnünk, hogy állomásozik-e Birodalmi Gárda helyőrség a közelben. Talán van raktáruk, ahonnan a komisszár úr vagy tisztjeink kérvényezhetnek felszerelést!

A színjátékon teszi a dolgát, megtanulta már hogy a katonáknál könnyen szakad a cérna és mindig azt hiszik hogy egy háborúban vannak.... A végeztével pedig ellép a tömegtől és próbálok Lazerus mellé csapódni.

- Látom maga felfogta mi a valós a helyzetünk. A csapat beosztáskor pedig inkább önnel tartok. De maguk akoliták tudják hogy már nem minden olyan egyértelmű az évek múlásával. Sorolhatnék nem egy hadszínteret ahol voltak megkérdőjelezhető birodalmi lépések. Ezek után nem vagyok hajlandó olyan csapatban dolgozni ahol katona van jelen elgondolása alapján... - mondom ezt a nővérnek és a psynek. - de gondolom nem kell magyarázkodnom már. Ez még mindig nem egy kibaszott frontvonal, hanem ügynöki munka.

A komisszár, a Huszonkettes és Emeron átvágnak a tér egy másik részére, miközben diskurálnak. Kissé belekeverednek a fesztiválozó tömeg áradatába is. A pavilonok irányából zene és finom ételek illata érkezik hozzájuk.

                                                                                                 

- Lady Adryana Alamina - mutatkozik be Angelusnak a látszólag harmincas éveinek végén járó hölgy. Landunderi csüngő alvárosok divatjához illő tengerzöldben és kékben irizáló báli ruhát hord. Arcát már néhol ráncok szabdalják, de a vastag smink megfelelően rejti ezeket. De a keble... az rendkívül szemet vonzó. - Ön egy igazi úriember, miszter...?

In reply to Emeron (msg # 126):

- Rendben van. Legyen előbb a közelebbi helyszín.

Korábban az egyik bámészkodó említette, hogy "rohadt Gárda". Ez azt is jelentheti, hogy van még őrhelyünk, de azt is, hogy már kipucolták őket, és azóta is gyűlölik a tagjait.

Jó néhány kérdést kell feltennünk, remélhetőleg mindre kapunk választ.

Mutasson utat atya. Maga szót ért a helyiekkel.

A rohadt garda arcul ut, alig varom hogy az ezredes kimondja a tamadasra utasito parancsot, az izmaim pattanasig feszulnek, a soretest picit megemelem, de hiaba varok, semmi. Amikor a csapat egyik fele elindul gyorsan megjegyzem Grendel es Alicia fele
Uram, ex... majd kapcsolva nover, azt hiszem nekunk is mennunk kene tul nagy figyelem kozeppontjaba kerultunk

Emeron a térkép alapján megpróbál elnavigálni az Aranyozott Házakhoz, lehetőleg a legrövidebb úton. Közben próbálja nyitva tartani a szemét veszélyforrások, illetve követők után kutatva. A Kaptárvilág valósága élesen él az emlékezetében, a tömeg egyszerre nyugtatóan nosztalgikus, és nyugtalanítóan idegen. Ezek - emlékezteti magát - nem Gunmetal City gyárosai. A talpuk alatt egy eretnek szekta tenyészik. Talán semmit sem tudnak róla, de talán köztük is akad az ellenség közül.

Emeron folyamatosan hátra-hátrapillant, és nem tudja lerázni azt a paranoid érzést, hogy valaki figyeli.

In reply to GM (msg # 128):

-Lady Adriana, megtiszteltetés önnel találkozni. A hely igazán csodálatos, ellenben az ön szépségéhez képest akár sivatag is lehetne. A nevem Angelus al Shared.-egy pillanatot várok a válaszára, majd folytatom-Nemrég érkeztem a városba és rögtön elragadott a karneváli forgatag-folytatom felidézve a menekülésünket, ellenben teljes mértékben úgy teszek mintha a közelben álldogáló Arminius és Krasovsky nem lenne az ismerősöm; ezek után egy kurjantás kíséretében egy bugyi landol a lábaim előtt, de mintha egy üres bugyi felesleges zavarás lenne, továbbra is elbűvölő hangsúllyal beszélek-és még nem volt időm kitalálni mi legyen a következő lépésünk. Talán tud valami izgalmasat ajánlani? Bármit megtennék egy kiváló ünneplésért.

Hangomról érezhető, hogy nálam nagyon sok beleférne az "izgalmas" szóba. Felmérem a nőt, a vagyonossági fokát, az esetleges testőrségét és egyéb kísérőket. Logikus feltételezés, hogy egy igazi gyönyörbolygót csak a nemesek és a gazdag szolgálóik és kísérőik látogatják, ezért bármilyen szociális csoporttal történő pénzszerzési célú kapcsolatszerzés jobb megoldás a jelenlegi helyzetnél. A beszélgetés miatt valószínűleg lemaradok egyes társaim távozásáról. Kíváncsi vagyok azért, hogy két beosztott társam vajon elmegy-e vagy beavatkozik, de amíg ilyen nem történik, nagyobbnak ítélem meg esélyeimet a nőnél.
This message was last edited by the player at 04:15, Thu 07 Aug 2014.

Emeron, DKK, Huszonkettes --> Xicarph: Az Aranyozott Házak - Piacok és Galériák

Nem tudom, hogy Lazerus tulajdonképpen hogyan cselekszik, ha utólag úgy dönt, hogy ő is veletek tart, akkor visszamenőlegesen úgy fogjuk kezelni, hogy így tett.

Alicia, Angelus, Leman, Armininus, Grendel, Marcus, Krasovsky, Lazerus --> Xicarph: Az Arénák Promenádja - Rózsa Oszlopsor

Xicarph: Az Arénák Promenádja - Rózsa Oszlopsor --> Grendel, Lazerus, Emeron, Angelus, Marcus, Huszonkettes, Armininus, Alicia, Krasovsky

A csapat elindul, hogy szállást találjon magának az Összeomlott Paloták negyedben. Út közben egyébként rengeteg kiadó apartmant, hotelszobát és hasonlókat látnak. Végül egy jó hosszú séta után a fesztiváli forgatagon, vagy néhol csendesebb mellékutcákon keresztül elérik a negyedet.

A negyedet valami katasztrófa sújthatta réges-rég, ugyanis a márvány paloták és privát villák, amelyek egykor ezen a helyen álltak besüllyedtek, beomlottak Xicarph alvilágába. Ez a süllyedés több kilóméter hosszú és majd egy kilóméter széles. Úgy tűnik, hogy ez egyfajta szegénynegyeddé változott. A szegények és a társadalomból kivetettek itt próbálják összekaparni az élethez valót.

Emeronra rátör a hazatérés nosztalgiája - és borzasztó harag és szégyen fogja el. Megvetően néz végig a szegényeken, és emlékezteti magát rá, hogy ő már kitört ebből.

- Akik itt vannak, foggal körömmel fogják védeni, ami az övék - jegyzi meg a pap. - És a hírek nagyon gyorsan fognak terjedni.

-Nem... akarunk mi elvenni tőlük semmit. Ha nem muszáj. - mondom, az akarunk szót kicsit nehezen találom meg, a mondat végén elnyomok egy ásítást, ezért kicsit vontatottan folytatom: -Ha nem találunk üres épületet találunk valakit aki hajlandó olcsón kiadni nekünk egy szobát. - magyarázom magabiztosan, bár soha nem jártam még szegénynegyedben. A körülmények hasonlóak mint azon a roncshajón ahol életem első részét töltöttem, de még is másnak látszik.

A kornyek joval ismerosebb mint a dekandens varos. Pont ugy nez ki mintha valami haborus ovezetbe ertunk volna. Szememmel az ablakokat kemlelem orvloveszek utan kutatva mikozben haladunk az utcakon.

A csapatnak óvatosnak kell lennie ebben a városrészben, tényleg úgy néz ki, mint egy bombázás utáni romváros. Egyes helyek egészen beomlottak a sötét alvilág fémvázas, gépektől vibráló mélységébe, de ügyesen lavírozva, a stabil területeken egyensúlyozva be tudnak menni a romos városrészbe. Van ahol utak egészen besüppedtek a mélységbe, ahonnan egyes helyeken ömlik a gépek forrósága. Ilyen helyeken sokszor összegyűlnek a szegények, hogy melegedjenek. Az utcákon elsurranó rongyos, görnyedt árnyakat látni, romos házak ablakaiból figyelnek riadtan. Némi sétálgatás után a csapat talál egy félig összeomlott épületet, amelynek az egyik sarkában egy fedett, falakkal rendelkező terület van (bár az ablakokon nincsen semmi). Látszik, hogy korábban másnak is feltűnt már ez a hely, mert egy kormos tűzrakóhely van a sarokban. Persze senki nincs ott. Ez megfelelő szállásnak tűnik.

Armininus elmerengve néz be a réseken arra a rossz emlékeket keltő területre, ahonnét csak nemrég szabadult meg a csapat.

- Ez az indusztriális rémálom mind azt szolgálja, hogy Xicarph működjön... Ezek idefent nem is sejtik, hogy a lábuk alatt, a város gyökereinel eretnekek tanyáznak...

- Ha tesszük a dolgunkat, hamarosan nem lesz miről tudniuk - jegyzi meg Emeron rosszkedvűen, aztán előveszi pisztolyát. - Ellenőrizzük, hogy biztonságos-e? - biccent a ház felé.

In reply to Emeron (msg # 140):

Nem nagyon kell átvizsgálni az épületet, az alsó részből belátható nagyjából az egész, az emelet le van omolva félig, válaszfalak már csak romokban vannak, bútorok egyáltalán nem, így nem sok rejtekhely adódik odabent.

Körbe az épület körül lehet rejtekhely? Csatornafedő, védett feljárat az ipari szintekről?

In reply to Emeron (msg # 142):

Az épület körül leszakadt és felrepedt utcarészek vannak, csak betongerendákon egyensúlyozva, vagy rövid ugrásokkal lehet a környező utcákra eljutni. Itt-ott vannak kisebb-nagyobb törmelékkupacok, de a közvetlen közelben nagyjából sík terület látható. Ha valaki közvetlenül az épület közelében akar feljutni az ipari szintekről, azt csak az utcaburkolat repedéseinél, beszakadásainál tudja megtenni.
This message was last edited by the GM at 11:58, Mon 20 Oct 2014.

- Nincs túl jó előérzetem ezzel kapcsolatban - vallja be Emeron egy beszakadt útrész felé közelítve. Próbálja felmérni, mennyire biztonságosak a repedések, és hogy mekkora a mélység alattuk, vagy van-e kiépített út, létra, kötél, amin látszik, hogy használják. - A Bestiaház helyében innen szereznék embereket.

In reply to Emeron (msg # 144):

Emeron lekukkant, van néhány lefelé hajló fémváz, néhány alácsüngő kábel, de túl nagy a sötétség ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy használják-e, hogy használható-e. Kifejezetten felfele közlekedésre kiépített alkalmatosság nem igazán látszik. Alicia csatlakozik Emeronhoz és ő is nézelődik lefele.

- Minek kellenek a Bestiaháznak emberek? Úgyértem... nekik bestiák kellenek, nem?

Emeron összeszorított szájjal bámul a sötétségbe, és próbál nem Scintilla mélységeire gondolni.

- A Kaptárvilágon két dolog tartott életben: a paranoia és a hitem a császárban. Egyiktől sem kívánok megválni, nővérem. És a rémképem az, hogy a Bestiaház emberekkel is kereskedik.

Emeron tudja magáról, hogy az idő nagy részében sokkal rosszabbat képzel el a valóságnál. Főleg, amikor ennyire fáradt és elgyötört. De azt is tudja, hogy vannak olyan rémségek, amiket elképzelni sem tud. És ez ijeszti meg igazán.

Ezért éri meg félni. Hogy ébren tartsa a figyelmét.

In reply to Emeron (msg # 146):

- Hát nem tudom... nekem vannak emlékeim arról, hogy mi történt azelőtt, mielőtt felébredtünk volna az arénában. Dolgokat műveltek velünk... elég fura dolgokat...

- Miféléket, nővérem?

Emeron - fegyverrel a kézben - hátrál néhány lépést a beszakadt úttól. Elég lassan indul el a többiek felé ahhoz, hogy Aliciának legyen ideje pár szót szólni. Ha valaki ránéz, biccent, hogy az útrész biztonságosnak tűnik.

In reply to Emeron (msg # 148):

- Hát... volt valami furcsa fény... egy lebegő fej... mintha valamiféleképpen átvizsgáltak volna minket... - Alicia sóhajt és lebicsaklik a feje. - Nem tudom... eretnekség. Eretnekség!

Emeronnak felsejlik, hogy ilyet ő is átélt.

Emeron megérinti a csatanővér vállát.

- Nem felejtünk. Nem bocsátunk meg. Bűnhődni fognak. Csak idő és módszer kérdése.

Amikor visszatérnek a csoporthoz, Emeron Grendel elé járul, hogy az ezredes határozzon a továbbiakról.

Ahogy a szegénynegyedbe érünk, egyre jobban ráncolom a homlokom Grendel ostobasága miatt: Nem is értem, miért kell itt az alsó kaptárban szállást keresni, amikor van pénzünk, hogy jobb helyeken is megszálljunk. Sajnos elkéstem a beavatkozással, de lehet, hogy mégsem. Ahogy valami összeomlófélben lévő épületet nézünk meg, kérdéseket teszek fel.

-Esetleg mi lenne, ha mégis egy kiadó apartmant néznénk meg? Lehet, hogy itt nem vagyunk szem előtt, de ez vajmi keveset ér, ha egész pihenési ciklus alatt harcolnunk kell az életünkért.

Alig várom, hogy egy felsőbb hatalom valami logikusabban gondolkodó egyént nevezzen ki a csapat vezetőjévé, aki talán képes optimálisan vezetni azt. Amíg azonban ezen gondolkodom, megszólal Alicia. Megjegyzése roppant találó, de egyéb ötletek híján ráhagyom amit mond.

-Eretnekség.

- Ha csak nem találtál egy védett épületet, testvérem, akkor ugyanannyira biztonságos csak, mint ez a vidék itt. Az álló fal a biztonság illúziója. Engem egy forgalmas karneválról ragadtak el, rendfenntartók szeme láttára. Ez legalább belátható terület és állíthatunk őrt.

Az epulet maradvanyt atnezem azert a biztonsag kedveert
Megteszi. A haboruban az ember nem valogathat, ott kell aludnia ahova a Csaszar vezeti megprobalom felmerni honnan lehet a legjobban szemmel tartani a kornyeket. Valtott orszemekkel pihenunk, minden orparosban legyen legalabb egy csatat megjart veteran biccentek a tobbi gardista fele. A civilekben nem bizok teljesen, ki tudja nem e aludnanak el ot perc alatt orsegben. A paros dolga nem csak a kornyek szemmel tartasa de hogy arra is figyeljen nehogy a tarsa elaludjon. Amint barmi gyanusat eszlel barki ebresszek fel a kovetkezo parost is, ha rajtautest terveznek jobb ha keszen allunk meg akkor is ha valamennyi alvastol eleshetunk teves riasztas eseten korbenezek mindenki megertette e

- A pihenő előtt szeretnék megemlékezni az elesettekről - emlékezteti Emeron. - És az imában szeretném a császár segítségét kérni, hogy erőt adjon nekünk. Amennyiben nincs semmi ellenvetésük, én úgy érzem, az idő alkalmas erre.

PL

Az omlatag romrengeteg közepette egyszerre érzem magam patkánynak és patkányvadász kopónak - talán csak a fáradtság tompasága teszi, de mindkét változat tetszetősebb számomra, mint a karnevál dekadens emberseregletének nyüzsgő káosza.

Keresek egy közeli magaslati helyet jobban szétnézni.
This message was last edited by the player at 10:16, Tue 21 Oct 2014.

Huszonkettes kirívó öltözetében valószínűleg feltűnő jelenség mostanra a nyomornegyed lakói között, de a kezében lévő autogun és a társaság létszáma talán kellőképpen visszatartó erővel bír, hogy ne nézzék a helyiek prédának őt vagy éppen őket.
Ahogy körülnéz, felidéződik benne a Krieg felszíne az ottani romokkal és önkéntelenül is az arcához nyúl, hogy megigazítsa a gázmaszkot. Persze nincsen mit, így megakad a mozdulatban. A kezére néz, majd egy mélyről jövő sóhaj után ismét elindul, hogy ne maradjon le a többiektől.
Ugyan több kedve lett volna még ennyi ébren töltött idő után is inkább a tekercstartóban talált levélnek utána járni, főleg, hogy valószínűsíthetően támogatást és még akár nyugodtnak mondható pihenőhelyet is kaphattak volna, de most úgy érzi jobb ha hagyja magát megint sodorni az árral és mások majd döntenek helyette. Mióta bevonult, azóta ha van rangban felette álló... akkor inkább nem szólal fel. Egyik férfi sincsen oda az okoskodó nőkért. Tudta le a dolgot már akkor is és ehhez most is inkább tartja magát.
Az őrködésnél alap, hogy nem kerüli ki a feladatot, így ha beosztják, akkor igyekszik majd a lehető legjobban megfelelni az elvárásoknak.

Elengedem Angelus szavait a fülem mellett, luxusnak tartom azt, hogy pénzt áldozzunk arra, hogy egy kétes biztonságú helyet fizessünk amikor itt is megszállhatunk - legalább erre, hogyha fegyveresek közelednek felénk nem kétséges a szándékuk. A Nővér és Emeron beszélgetését fél füllel hallgatom csak, nem megyek oda hozzájuk egy darabig, helyette inkább Angelusnak válaszolok: -Veszélyes hely, igen. De ha elérkezik a Hatalmas Együttállás amiről korábban beszélt, inkább itt érjen minket mint a karnevál forgatagában. - mondom, kényszernek érzem, hogy megérintsem és dörzsölgessem a zsebemben lévő pszí fókuszomat, miközben Marcushoz beszélek így is teszek: -Az elképzelés megfelelő. A civileket az első és az utolsó őrségbe osztjuk be, azok a legkevésbé megterhelőek. De ezt majd később, előtte adjuk át a szót az Atyának. - mondom, majd Emeronra pillantok és elindulok felé, hogy a menedékünkben hallgassuk végig a megemlékezést.
Ha Lazerus még mindig a felderítéssel van elfoglalva - az ismételt nézeteltérések megelőzése érdekében - intek neki, hogy jöjjön ő is.
This message was last edited by the player at 14:09, Tue 21 Oct 2014.

Emeron elfoglal egy viszonylag védettebb helyet az épület sarkában és úgy várja, hogy az emberek köré gyűljenek. Scintillában ezrek előtt is prédikált, ahogy a téren is pártíz embert szólított meg, sosem feszeng az idegenek előtt. Ez valahogy azonban személyesebb. Mélyre temetett érzelmek törnek elő belőle. Hagyja őket. Nem akar ellenállni a fájdalomnak, sőt.

Arcára egy pillanatra kiül a veszteség. A koszon, véren keresztül azonban felsejlik arcéle, ami a scintillai angyalok freskóira emlékeztet.

- Egyikünk sem... teljesen... a szabad akaratából van itt - kezd habozva a beszédébe. Bár, ha jól értette, néhányan inkvizítori küldetésen jártak, de ők is fogságba estek, és úgy ismerte meg őket. A gondolat elszáll, és eszébe jut, hogyan ragadták el őt... eszébe jutnak a homályos emlékek a vizsgálatokról, és a kiszabadulásról, a menekülésről és a harcokról.

Eszébe jut az élet, amit két kezével épített fel, és amit egyetlen perc alatt elveszített. Görcsbe rándul mindene attól a gondolattól, hogy nem tud feljebb kapaszkodni temploma ranglétráján, hogy nem nézhet a szentek óriási szobrait, és hogy nem purgálhatja ki a nyájból azokat, akikről úgy sejtette, eretnekek. Minden elveszett.

- De ha az életnek egyáltalán van értelme, akkor kell, hogy legyen, a szenvedésnek is. Nem véletlenül kerültünk ide, testvéreim, nem a balszerencse akarta úgy, hogy megjelenjünk itt, mi, együtt - és miközben beszél körbemutat a helyen, majd magára és a többiekre. Beszéde, bár nem hangosodik, egyre erősebbé, magabiztosabbá válik. Meglovagolja saját fájdalma hullámait, és daccal és hittel hajtja őket igába. - Nem, a Császár, áldassék trónja a Szent Terrán, látta mindezt, és tudta, hogy mire van szüksége. És mérhetetlen bölcsességében kinyújtotta kezét, és megragadta hű fiait, akit ezekre az órákra, ezekre a napokra szánt!

- Gondoljunk azokra, akik velünk indultak el, de akik önszántukból itthagytak minket. A szemünkben ők halottak, és halotthoz méltón bánunk velük. Gondoljunk viszont testvéreinkre, akik abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy az Ő nevében haltak meg. Egy élet a Császár nélkül egy felesleges élet, egy halál az Ő nevében maga a megváltás! A szemünkben ők élnek, és példájukkal vezetnek, várnak minket a Trónusnál!

Emeron - ha a 22-es ott van -, felveszi a szemkontaktust a nővel, és tiszteletteljesen bólint felé. Hangja lehalkul.

- Hosszú őrségük a mai nappal véget ért.

Ezzel Alicia felé fordul és ugyanolyan halkan, de komolyan és fagyos elhatározással folytatja.

- De ne felejtsétek el azt sem, hogy láthattuk az Ő csodáját, amivel megsegített minket a káosszal szemben. Ő figyel ránk. Óv minket. De elvárja, hogy az ökle legyünk. - Az ég felé néz széttárt kézzel. Hangja szinte hisztérikus. - Császár, adj erőt nekünk ehhez a harchoz! - Összecsapja két kezét, és imatartásba font ujjakkal énekelni kezdi a Mártírok zsoltárának befejező passzusát.

A versszakot, ami arra emlékeztet, hogy a mártírok halála sosem hiábavaló. A sorokban megelevenedik Sanguinius, aki elesett bár Horus-szal szemben, mégis megsebezte az áruló páncélját. És ezen a seben keresztül a Császár bevégezhette tettét és legyőzhette a szörnyeteget.
This message was last edited by the player at 15:13, Tue 21 Oct 2014.

Megértem a szertartás bevégző, elbocsátó, erőt adó hatásának szükségességét a jelenlévő többség számára, én mégis leginkább azzal vagyok elfoglalva egész idő alatt, hogy a környezetet pásztázom, hátha idevonzanak pár nemkívánatos elemet a vehemensen lefolytatott rítus figyelemfelkeltő hangjai.

Lazerus felmászik a felettük lévő, romos emeletre, ott talál még némi talpalattnyi felületet, a közelben nemigen van ennél magasabb hely, legfeljebb csak a romos fal teteje.

Ahogy Emeron bevégzi az imádságot, Alicia, aki végig féltérden hallgatta, egy hangos, falrengető ámennel végzi.

Végül mindenki nyugovóra tér, folyamatosan váltott őrséggel. Az őrködőknek és a pihenőknek is egyaránt elég zavaró, hogy sosem száll le az éj. Mindig, folyamatosan nappal van, Xicarph pedig nem nyugszik a mulatozásban. Egy jó 8-10 óra alvás végül mindenkit felfrissít legalább egy kicsit.

Mindenki gyógyul 2 W-ot, elveszti az összes Fatigue szintjét és visszakapja a Fate pointjait.

Huszonkettes szótlanul hallgatja Emeron szavait. Nem igazán érti ugyan miért nem említi meg a paptanonc a nőneműeket a beszédében, illetve miért kell felhoznia a lenti világból inkább a gondtalanságba menekülő és gyáva alakot, aki csak úgy lelépett közülük. Miért kell emlékeztetnie arra az alakra ismét mindenkit?!
Majd a paptanonc rátér a holtak emlegetésére. Felidéződik a nőben az összes emlék, az összes halál amit láthatott eddigi élete folyamán. Emeron ebből valamit talán megérez, hiszen összetalálkozik kettejük tekintete, bár a nőéből most semmit nem lehet kiolvasni és az arcán sem látszódnak érzelemnek nyomai.
Amikor aztán a szónokló a másik nőnemű, Alicia felé fordul és felidézi a csatanővér mutatta csodát, akkor a kriegi lehajtja a fejét egy sóhaj erejéig és amíg a lábbelijét nézi, addig talán még el is mosolyodik.
Az imádság végén már ismét komor, reflexből csatlakozik a csatanővérhez és amikor sorra kerül, akkor felveszi az őrséget.

...
A többiektől függően amikor sor kerül a szerzett felszerelések és esetleges információk megosztására, akkor amit tud segít és átad. Nem gördít igazán akadályokat mások óhajai elé, ám végül néhány hasznosnak ítélt felszerelést megtart és nem ajánl fel a többiek számára.
Amit kap, azt leellenőrzi, a stub revolver-nél az üres helyeket feltölti, ha esetleg kérdezik, akkor majd válaszol, de igazából tőle nincsen mit - a fesztivállal vagy helyi viszonyokkal kapcsolatban - megtudni.
This message was last edited by the player at 16:49, Wed 22 Oct 2014.

A pap szavait neman halgatom, a seregben is mindig volt pap osztva a csapatok melle igy szavai kicsit csokkentik az elveszettseg erzetet, jobban orulnek persze ha lenne velunk egy szakasznyi cadiai, de kezdem megszokni a tobbi gardistat is.
Az orkodes/pihenes kisse feszulten de minden gond nelkul telik. Reggel. Egyaltalan van itt olyan hogy reggel? Felkeles utan meg egyszer eszem az elelmiszertartalekbol, ki tudja mikor jutunk ujra etelhez, a seregben megtanult gyakorlatiassag szerint amig van addig kell enni. Kozben halgatom a tobbiek altal megtudottakat es ellenorzom a fegyvereimet. Gyakorlatias, szinte gepies mozdulatokkal atnezem a soreteseket es a fegyver szellemehez elsuttogom a megtanult imakat, remelhetoleg nem fognak cserbenhagyni a komoly helyzetekben. Miutan mindezzel vegeztem megkerdezem.
Utannajarunk akkor annak a pergamennek?

Emeron egy kiadós alvás után jóval kevésbé látja vészesnek a helyzetet, de még így is elborzad kicsit a feladataik súlyától. Felkelve áldást kér fegyvereire - kardjára Aliciától, pisztolyára Arminus-tól, tőrét pedig maga áldja meg. Elmajszolja a tegnapról maradt szottyadt, szikkadt elemórzsiát, és csendes, belső diskurzusába merülve figyeli a többieket.

Marcus kérdése visszarángatja a valóságba.

- Igen, magam is reménytelinek tartom ezt a nyomot - bólintott Emeron. - A fogalmazásból az a benyomásom, hogy az illető egyetlen embert vár... De lehet, hogy csapdába sétálunk. Melyikünknek kellene Baster szerepét játszani? Van bárki, aki képzett az álcázásban, a megtévesztő színjátékban?

A pihenés előtt csupán fél füllel és érdektelenül hallgatom Emeron beszédét: Most sokkal fontosabb dolgunk is van, mint hogy a múltat emlegessük fel, amikor a jövő sötétsége fenyegető árnyékot vet ránk. Nem nagyon bízom a csoportdinamikában, miután ismét elutasították az ötleteimet. Látszik, miért csupán eszközei a gárdisták a Birodalomnak és nem vezetői vagy tanácsadói. Miután az ima véget ért, azért magam is egy aquilával hódolok az elesettek előtt. Azonban a kijelölt őrségemig úgy alszom, mintha kikapcsoltak volna. Utána sosem lankadó figyelemmel pásztázom a környéket.
Miután mindenki felébredt, természetesen ismét nekem kell tiltakoznom Marcus és Emeron felvetésére. Ki másnak? Úgy látszik csak én fókuszálok a küldetésre. Dehát ez logikus is.
-Ne olyan gyorsan. Előbb osszuk meg a tapasztalatokat és a velünk történt eseményeket. A történetem röviden: Nemes hölgyekkel ismerkedtem meg, akik az olcsó testi élvezetek reményében elvittek a szállásukra és az Élvezetkertekben tartott ünnepi vacsorára. A velük történt szociális interakciók során több információra is szert tettem a jelenlegi helyzettel kapcsolatban.Itt Angelus ismerteti az általa megtudott információkat (Inkvizíciós hírszerzés/Haarlock) és kiegészíti meg pontosítja a figyelmeztetését az Együttállásról.Önök mit tudtak meg illetve milyen tapasztalataik voltak?

Árgus szemekkel figyelem a többieket, elsősorban 22-est és Emeront, hogy felmérjem a hasznukat. Ha tudnám DKK milyen ostoba módon halt meg, nem lennék különösebben boldog.

Emeron megköszörüli a torkát.

- Nos, pénzt szerezni és feltűnést kelteni roppantul könnyű... felszerelés vásárlásával sem lesz különösebb probléma. Ez a tömeg szinte bármiért fizetne. Ami az információt illeti, megtudtam, hogy Vulpa egy szervezet ügynöke, szörnyeket szereznek a viadalokra. De mióta bajba keveredett valami idegennel, azóta senki sem látta. Van egy sejtésem, hogy a Kócsagról van szó...

A 22-esre néz, majd vissza Angelus-ra.

- A Komisszár sok mindent megtudott a politikai erőviszonyokról.Emeron beszámol a Régenskormányzó irodájáról, a letűnt Haarlock dinasztiáról, a Locus Perfectáról és a Birtokosok szerepéről, az elfogyott birtokokról. A hatalmi űr riasztó, ha belegondolunk, hogy az Együttállás során bármi megtörténhet. Ez a bolygó vészesen instabil.

In reply to Emeron (msg # 166):

Figyelmesen halgatom a mondandokat, mint ahogy eligazitason tennem. A torvenyek ervenyuket vesztik resznel elkerekednek a szemeim. Ha ez igaz, ezen a dekadens vilagon valoszinuleg verfurdo lesz. Jo lesz felkeszulni ra. Mikor befejezik a beszamolokat megjegyzem
Ha en barmit terveznek az elsotetedesre terveznem. Ha semmit nem lehet kesobb buntetni az komoly tenyezo. Tehat ha jol ertettem amikor elkezdodik a sotetedes 13 orank van hogy megallitsuk a Kocsag terveit

- Magam is úgy gondolom, hogy gyorsnak kell lennünk, ha ezt véghez akarjuk vinni. Szóval megkérdezem még egyszer: van valaki, aki ért az álcázáshoz, a megtévesztő színjátékhoz? Túl kéne esnünk ezen az ügyön, amilyen gyorsan csak tudunk.

In reply to Emeron (msg # 168):

A katonai alcazashoz, a terep megfelelo kihasznalasahoz, leshely epitesehez..
kezdem sorolni a dolgokat, de feluton eszbekapok, talan nem ilyen jellegu alcazasra gondolt megsem Emeron...

- Nem mondhatni, hogy kifejezetten ez a specialitásom - mondja halkan Armininus, Krasovsky is megrázza a fejét.

- Katonai akció értelmében igen - bök Alicia a cadiai felé. - De úgy, ahogy maga gondolja atyám, úgy nem.

Fejemben jegyzetelek, hogy a többiek miket mondanak arról amit találtak. Később még ez a tudás hasznos lehet. Miután Alicia és Arminius is válaszolt, csak akkor szólalok meg.

-Szerintem, mivel inkvizíciós megbízásunk van, nem kell az elsötétedésig várnunk. Megtehetünk minden szükségeset ahhoz, hogy megakadályozzunk egy esetleges katasztrófát. Ellenben a Kócsag valószínűleg az elsötétedésre tervezi akcióját, amikor mindenki mással foglalkozik. Ki kell derítenünk, hogy ez az esemény mikor lesz. A közelebbi teendőkre vonatkozó kérdésem: Mi a terv? Miért szükséges az álcázás és megtévesztés? Nem az előző tervünket folytatjuk, amiben minél többet derítünk ki a bolygóról, hogy aztán akcióba lépjünk a Kócsag ellen? Amúgy szerintem nem logikus Vulpa szervezetét magunkra haragítanunk. Egy ilyen csoportosulás nagyon sok élőerőt tud közénk és a vezetőik közé telepíteni, nekünk pedig még távolról sem jó az ellátottságunk fegyverek, illetve páncélok tekintetében.

Elsősorban Emeronhoz, illetve Grendelhez intézem szavaim, hiszen Emeron eddig nem nagyon adott információkat a tervével kapcsolatban, ami első hallásra valóban nem túl logikus. Alacsony sikerrátát prediktálnék magamnak, amennyiben egy ilyen tervben kéne kulcsszerepet ellátnom.

Emeron türelmes mosollyal hallgatja Angelus közbevetését.

- Az álcázás arra kell, hogy ezt az üzenetet lekövessük - mutatja fel a tekercstartót. - "Menjen a címre és kopogtasson be az ajtón! Mondja a nevét, majd, hogy keserédes bosszúval kéri a levest. Meg fog kapni mindent, ami a tervéhez szükséges. Járjon sok szerencsével!" Lehet, hogy tudjuk növelni "ellátottságunkat".

Hátradől, és hátát egy halom törmeléknek veti.

- A probléma az, hogy nem tudjuk, hogy aki ott vár majd minket, mennyit tud a megboldogult Basterről, és azt sem tudjuk, mi volt Baster terve. Ha részleteket kérdeznek, rögtönöznünk kell. Olyan embernek kell bemennie, aki képes megállni a saját talpán.

Aztán tovább folytatja. Angelus sokat kérdez egyszerre, és Emeron mindegyiket külön számonkérésnek éli meg. Az adeptus hitetlenkedése kezdi idegesíteni. Egy papnak nem kell bizonygatnia magát. De megpróbál az ő hideg követelőzésének megfelelni.

- A Kócsag tervének megakadályozásához szükségünk lenne arra, hogy tudjuk, hol van a Kócsag. Két nyomunk az, hogy gárdista testvéreink talán látták őt a téren az Arénáknál, illetve, hogy Vulpa üzletet kötött vele. Ha megtaláljuk Vulpát, megtalálhatjuk a Kócsagot.

A fejvadászra és a nehézfegyveres gárdistára pislog.

- Biztos vagyok benne, hogy a kis parádém a téren nem egy ganger háborút szított fel, botos-láncos verőlegényekre számítok, akik ellen egy jól megválasztott helyszín, egy jól elhelyezett sorozatvető és a megfelelő szavak bőven elégnek bizonyulhatnak. A taktikai fölényünkre és az eszünkre kell támaszkodnunk. És hinnünk kell a császárban. Én fel vagyok rá készülve, hogy egymagam besétáljak egy zsákutcába, hogy magam után csaljak húsz-harminc verőlegényt - ha tudom, hogy a Huszonkettes rájuk lát biztos távolból, kibiztosított gépfegyverével.

In reply to Emeron (msg # 173):

-Ez mindjárt jobban elfogadható.

Bólintok megfontoltan Emeron Baster tekercstartóját ismertető szavaira.
Később nem javítom ki, hogy sokkal logikusabb a "társ" szó használata Vulpa és a Kócsag vonatkozásában mint üzleti partner, és abban sem, hogy nagyobb valószínűséggel Vulpa csupán egy közbülső alárendelt, aki tesztalanyokat szállít Kócsagnak a céljai megvalósításához.

-Úgy vélem, megfelelő fedezettel és információval képes volnék tárgyalni a tekercs címzettjével, amennyiben megtudom megszerzés a körülményeit. Elegendő információ hiányában azonban erre képtelen vagyok.

Több információ kéne a tekercsről. Emeron és 22-es egyszerűen beállítottak egy ilyennel és azt feltételezik, hogy azonnal a címre megyünk és valaki rögtönözni fog? Ez nagyon kevés előrelátásról ad tájékoztatást. Hidegen nézek Emeronra, és egy kisebb gondolatmenettel hagyok neki időt, hogy végre összeszedje magát és teljes információt adjon, ne részinformációkkal próbáljanak megzavarni minket. És még mindig ott vannak DKK halálának tisztázatlan és felettébb gyanús körülményei is.

-Ami Vulpát illeti, szerintem egy olyan szervezet, amely Xenok befogásával foglalkozik, nem alkalmaz "botos-láncos verőlegényeket".  Inkább állig felfegyverzett, profi képzéssel rendelkező zsoldosokra számítok, akik a lehető leghatékonyabban cserkészik be és intézik el áldozataikat, akár egy nagy tömeg közepén is. Ismerős ez a szituáció valakinek?

Feltételezem senkinek sem kell túl sok emlékeztető az elfogásunk gyorsaságát és profizmusát illetően.

Emeron arca elkomorodik.

- A probléma valójában épp az információ hiánya. A nevén kívül semmit sem tudok a férfiról.

Szándékosan nem néz a 22-es felé, mereven Angelus szemébe bámul. Meghagyja a lehetőséget a katonának, hogy önként megszólaljon... vagy hallgasson mindörökre.

- Végső soron úgy tűnik, kettőnk közül egyikünknek el kell látnia ezt a feladatot... amíg a többiek készenlétben állnak mögötte. A zsoldosokat is kicselezhetjük, ha megfelelően felkészülünk. Csapdát kell állítanunk nekik. Olyan szituációba kell csalnunk őket, ahol önként követnek engem, amíg tűzvonalba nem sétálnak.

Nem igazán akaródzik Huszonkettesnek beszélni, de végül némi csend után mégis csak megszólal.
- A tekercstartó és tartalmának általunk ismert tulajdonosáról nem tudok túl sokat. Fogadáson nyert nagyobb összeget, amiből a vegyes öltözetű társaságában lévő férfiakkal iszogattak. Színházba, majd valami viadalra akartak közösen menni mielőtt miattam különváltak. - arról hallgat, hogy miként keveredett a társaságba. A ruha meg a szétzilált frizura meg azért sejtetni engedi úgyis, hogy mi volt a különválás oka.
- Némi beszélgetés után nézeteltérés alakult ki kettőnk között, amikor közbelépett a komisszár és Emeron. Ennek végeredménye, hogy a komisszár és Arcadus is eltávozott az élők közül. - szerinte viszonylag tömören összefoglalta az előzményeket. Közelebbi személyleírást nem ad, arról Emeron is be tud számolni.

In reply to Huszonkettes (msg # 176):

-Szóval Baster Arcadus. Nemes volt, esetleg közember? Mindenesetre ha ennyit tudunk akkor egy kreatív egyén minden bizonnyal képes lehet az adott címre elmenni és az eszközöket beszerezni.
Nincs több információigényem a helyzettel és 22-es szerepével kapcsolatban, teljesen egyértelmű, hogy Arcadus megpróbálta kihasználni a nőt és rajtaveszett az idegesítő komisszárral együtt. Ez ironikus módon talán a csapat "kohézióját" is növelni fogja.
-Ha Emeron úgy gondolja-nézek rá a papra-nyugodtan játssza el a szerepet, azonban amíg Basterhez egyikőnk sem hasonlít, addig véleményem szerint érdemes a "Baster küldött" vonalon mozogni. Esetleg mi ketten is mehetnénk.

Emeron bólint.

- Jól hangzik. Fel kell készülnünk arra is, hogy elvehetik a fegyvereinket, amíg bent vagyunk. Egyeztetnünk kell arról, hogy Baster miért küldött valakit maga helyett, és miért pont minket.

In reply to Emeron (msg # 178):

-Továbbra is azt mondom, hogy legendánkat a lehető leghomályosabbra kell elkészítenünk, a részletek nyomokat hagynak és beléjük lehet kötni. Legyen elég annyi, hogy-gondolkodom el egy pillanatra-ha kérdezik miért nem Arcadus jött, akkor megvonjuk a vállunkat és valami olyasmit mondunk, hogy épp egy nőcskével foglalkozik.
Csak a szemem sarkából nézek 22-esre, hátha ez valami reakciót vált ki belőle.
-Mi pedig azért jöttünk-folytatom-mert lehet hogy nagyobb lesz az ellenállás, mint eredetileg gondolta és egy lenyomozhatatlan csapatra volt szüksége. Megígérte hogy ha sikerrel járunk, akkor "megkapjuk ami jár", annyi trónt, amennyi a "bőrünkbe fér". Ez megfelel?
Rögtönzök egyet. Persze most, hogy tervezési fázisba jutottunk, ahol végre kihasználhatom az agykapacitásomat már sokkal motiváltabbnak érzem magam. Már csak azt kell megtudni hol van a helyszín ahova mennünk kell, de az talán már egyszerű lesz. Végignézek a többieket, a katonákon, a techpapon és a csatanővéren, hátha hozzá akarnak tenni valamit a tervünkhöz.

Emeron bólint.

- Mindez megfelelő. Ezredes: szeretném, ha a közelben lennének, hátha fedezetre lesz szükségünk kifele jövet. Szeretném mindezt gyorsan letudni. A cím...

Felolvassa a címet a papírról.

- Javaslom, menjünk egy kört a helyszín körül és nézzük meg, merre vannak menekülőutak.

Elemzően figyelem a civilek beszélgetését, a sörétes puskám a kezem ügyében van, gondolatimat két dolog között járnak: az első, hogy mit kellene elsődleges célnak kitűznünk magunk elé és mi legyen ezzel a bizonyos kapcsolattal amit Emeron emleget. -Azt sajnos nem tudjuk, hogy ez az Arcadus milyen tervhez szerette volna megkapni az eszközeit. Legyenek felkészülve arra, hogy esetleg azonnal gyanakodni fog amikor a célszemély nem személyesen jelenik meg. - mondom. -Illetve azt sem tudjuk, hogy milyen erővel állunk szemben, ezen kívül pedig jelezni sem képesek semmilyen eszközzel, amit leghamarabb észlelhetünk ha bent baj van az az, hogyha a fegyverek elkezdenek durrogni. Az pedig magukra nézve már végzetes mert ismeretlen nagyságú a túlerő. - pillanatra hallgatok csak el, közben a zsebemben lévő pszí fókuszt dörzsölgetem, forgatom a kezemben: -Íme amit fel tudok ajánlani a biztonságuk érdekében: ha a terep engedi akkor a százados és jómagam felderítést végzünk, ahogy maga is kérte. - Emeronra nézek. -Ha pedig még rendelkezik elég pénzzel beszerezhetnénk menet közben egy jól elrejthető kommunikációs eszközt amivel időben tudnak jelezni. - még hozzáteszem: -Ami pedig a minket elfogó egyének képzettségét illeti... - kihúzom végre a kezemet a zsebemből, elengedve a pszí fókuszt. ...a múltkor megleptek minket, többször nem fognak. - személy szerint én bajt jósolok a Baster küldött álcából amennyiben nem dolgozzák ki megfelelően a hátterét, de nem foglalkoztat különösebben. Én inkább Leopoldó utolsó élő akolitájának vonalán szeretnék mozogni, így amennyiben ez a lehetőségünk zátonyra fut nem érzem veszteségnek - esetleg majd kiverjük ebből a "jótevőből" az információt és a segítséget ha úgy alakulnak a dolgok.

In reply to Grendel Hastus (msg # 181):

-Menjünk.

Bólintok Emeronnak és Grendelnek. Ugyan nem gondolom, hogy túl nagy túlerővel kéne szembenéznünk, hiszen akkor a "jóakaró" maga is elvégezhetné a piszkos munkát. Ezt azonban most nem osztom meg a többiekkel, hiszen a szituáció feleslegesen sok elemzése csupán időt és erőforrásokat von el a feladatainkról. Azt sem osztom meg a többiekkel, hogy baj esetén jelzésként a nálam várakozó kézigránátot szántam, ez a fegyver ugyanis megfelelő pusztító-, és jelzőerővel rendelkezik ahhoz hogy a jelen helyzetben előreláthatóan optimálisan használható legyen.
This message was last edited by the player at 19:54, Fri 31 Oct 2014.

Emeron is rábólint.

- Menjünk! Tudjuk le, amint lehet, hogy követhessük a többi nyomot!

Darabokra szedem és összeszerelem a puskát vagy hatszor, amíg a többiek megbeszélik a folyó ügyletek mibenlétét, fél szemmel a környező terepre is figyelve.

Villamgyorsan osszekeszulok ami nem tul nehez, leven hogy nincsen tul sok felszerelesunk. Amint keszen allok megkerdezem
Akkor mindannyian az akcio fedezesere indulunk vagy ujra szetvallunk?

-Ezúttal mind megyünk. - mondom Marcusnak. -Ha az álcájuk be is válik arra még mindig figyelnünk kell, hogy az Emeront kereső verőlegények ne zavarhassák meg a találkozót. - magyarázom, majdnem kényszeresen visszanyúlok a pszí fókuszomért, de nem teszem. Viszket a tenyerem, az az érzésem, hogy tűzharcban lesz részünk. Kezembe veszem a sörétes puskámat, ezzel én is készen állok az indulásra.

In reply to Angelus (msg # 177):

- Ami nála volt összeg, az állítólag egy évi jövedelmének felelt meg. - Emeronra pillant Huszonkettes, nem tudja ugyanis mennyiből gazdálkodott a paptanonc. Arcadus ruházata meg mint civil öltözék, nem igazán bekategorizálható a "nemes vagy közember" skatulyákba a nő számára, így erre a kérdésre nem válaszol.
Helyette készülődik, hogy amint döntenek a következő lépéseket illetően, már indulásra készen álljon ő is.

Amint a csapat összeszedte magát, felkerekednek, elhagyják a szegénynegyedet és átvágnak a városon egészen addig a címig, amelyet Emeron megadott a tekercs tanúsága alapján. Úgy tűnik, hogy egy viszonylag nyugodtabb környékre érkeztek, olyanra, ahol kis utcák sorakoznak, amelyekben kifőzdék, pici éttermek, kávézok helyezkednek el. Itt nincs túl nagy tömeg, az emberek békésen ücsörögnek, beszélgetnek és élvezik az ételt. A cím egy olcsónak tűnő kifözdéhez vezet, melynek a kiadóablakánál kevésbé tehetős, sőt elszórva még egészen szegény kinézetű emberek állnak sorban az ételért. Egy mogorva, fehér fejkendős férfi lapátolja nekik az ételt egy nagy merőkanállal. A kiadóablak előtt fapadok körülvette asztalok sorakoznak, amelyeknél halkan beszélgetve étkeznek.

- Ez lesz az - motyogja Emeron, visszagondolva az utasításokra. Most már érti, hogy miért hideg levest kell kérni. Igyekszik meggyőződni róla, hogy csak a csapat hallja a hangját, és körbenéz, hogy figyelik-e. - A felderítést és elhelyezkedést a szakértőkre bízom.

-Amíg a százados körbejárja a környéket addig én megvizsgálom az épületet belülről. - válaszolom Emeronnak, majd válaszra nem várva a hiperteret kezdem kémlelni, annak használatára utaló nyomokat keresek illetve ha tudom, akkor próbálom érzékelni, hogy van-e a környéken más pszí használó. Szinte teljesen mozdulatlan vagyok, az egyetlen mozgás amit végzek az ahogy a fókuszomat dörzsölgetem. Ha tisztának érkezik a terep, megnyitom elmémet és körbekémlelek: érzékelni próbálok minden élőt és megtudni, hogy hányan vannak abban a kifőzdében - nem feltétlen csak a pult mögött, hanem esetleg a pincéjében, padlásán, hátsó szobáiban.
This message was last edited by the player at 14:06, Thu 06 Nov 2014.

-Esetleg egymás után, két csoportban is bemehetnénk a felderítés után és a többiek fedezhetnének minket?

Jegyzem meg ártatlanul. Felesleges is lenne, ha mi bemennénk amíg a többiek kint várnak ránk. Azért én is alaposan megnézem a helyet, hátha látok valami gyanúsat.
This message was last edited by the player at 15:59, Thu 06 Nov 2014.

Grendel kicsit átszkenneli a környéket. Angelus megnézi a környéket, de semmi gyanúsat nem talál. A csapat egy helyben toporog.

In reply to GM (msg # 192):

A magam részéről csupán Marcusra várok és a körbejárásának eredményére, hogy aztán két csoportban, előbb a katonák majd mi Emeronnal bemenjünk a helyszínre és megtudjuk mire számítsunk ettől a -véleményem szerint eléggé megbízhatatlan- forrástól. Addig is a várakozás közben körbenézek, hogy növekedett-e már a fegyveres egyének koncentrációja, illetve hogy a karnevál hangulata megváltozott-e a 'boldogról' 'erőszakossá'. A többiek kedvéért ráncolom a homlokom, miközben félhangosan pár szót szólok.

-Hol van Marcus? Már itt kéne lennie.
This message was last edited by the player at 10:18, Fri 07 Nov 2014.

Nyílt terep, bárki figyelheti a kiadóablaknál dolgozót és annak reakcióit, így leginkább azokat próbálja némi téblábolás után megfigyelni, illetve kiszűrni, akik hallhatják a fickó és a hozzá forduló rendelést leadó személy szavait. Azt meg egyenesen nem is érti, hogy hová akarnak a felderítők bemenni, amikor a kiadóablak mögött már rögtön a konyha van ilyen esetekben és kinn lehet leülni a szabadban étkezni.
- Nem javasolt túl sokáig tökörészni. Feltűnőbbé válunk. - jegyzi meg félhangosan, majd kicsivel később.
- Javaslom legyen néhányunknál pár trón és álljunk sorba. Így aki Baster szerepét bevállalja, annak a közelében lesz pár védelmet biztosító is... baj esetére. - visszaigazolást vár főleg Grendel-től, majd Lazerus-tól, de a többiekre is figyel, ha véleményük lesz a felvetéséről.

In reply to Angelus (msg # 193):

Szerintem Lazerusra gondoltal, de ha gondolod en is korbejarhatok a biztonsag kedveert
Egy lovesz kene a szemben levo tetore, ket kommandos a hatso ajtohoz, es ketto ketto elol nem messze elrejtozve. kis szunet utan folytatom Ennyi kepzett gardistank nincsen, de javaslom, hogy legalabb elol legyen par ember aki ha kell be tud torni egy tisztogato akcio kereten belul es a lovesz is mindenkeppen meggondolando. En vallalom, hogy ha kell az elso sorban betorjek mondom, majd hallva 22-es verziojat megjegyzem
Persze a civil modszer is bevalhat.
Ha kapok par tront akkor beallok a sorba 4-5 emberrel a celszemely mogott
This message was last edited by the player at 10:33, Fri 07 Nov 2014.

Emeron elővesz annyi pénzt, hogy mindenkinek adhasson 4-5 trónt.

- Magukra bízom, hogy lesz-e lövész. Ha ez ezredes megerősíti, hogy a terület biztonságos, kezdjük az akciót.

Kiválok a csoportból, és puskámat a jó állapotú szürke köpenyem alá rejtve - amely köpeny remélhetőleg elég jó állapotú ahhoz, hogy ne keltsek feltűnést benne - körbesétálom a terepet.

In reply to Marcus Valentus (msg # 195):

Oops, tényleg.

-Esetleg mindenki, akár csoportonként beülhetne egy reggelire, majd pár perc múlva mi is megyünk Emeronnal és kérjük a különleges menüt?

-Nem érzékelek különösebb tömeget az épületben. Hátul van néhány valószínűleg szakács, elől pedig a kiszolgálók, épület alatti pincének vagy fentebbi emeleten található tárgyalóknak nyoma sincs, nem érzem veszélyesnek a helyet. - magyarázom a csapat részére az imént megtudott információkat, még mielőtt Marcus távozna. -Marcussal az élen mi leszünk a tisztogatók. Emlékeznek még a jelzésekre amiket mutattam? - nézek Emeronra és Angelusra. -Amíg szem előtt vannak nyugodtan használják őket. Ha beviszik magukat Marcus át fog vonulni a pulthoz iszogatni, hogy tudjon hallgatózni. Szerencsére nem túl nagy az épület. Ha veszélyeztetve érzik magukat ne habozzanak tüzelni, az első eldörrenő fegyver utáni néhány másodpercben már ott leszünk. - mondom a két beépülni készülő emberünknek. Huszonkettesre nézek: -Jöjjön hölgyem, meghívom egy reggelire. - nézek Huszonkettesre miközben átveszem a néhány trónt Emerontól. -Addig a Géplátnok és Krasovsky figyeljék a hátsó bejáratot. Úgy érzem egy Géplátnokot fog bárki is a legkevésbé kérdőre vonni, hogy miért lófrál látszólagosan céltalanul. Ha maguk is lövéseket hallanak innen avatkozzanak be. És adják át Lazerusnak, hogy vegyen fel megfigyelő pozíciót. - várok egy kicsit, javaslatra, ellenjavaslatra.

In reply to Grendel Hastus (msg # 199):

Ertettem Uram bolintok Grendel felvetesere. Egyik csoport Emeron es Angelus elott, a masik utanna. En megyek utannuk. Ha minden siman megy eszunk egy meleg levest, ha nem megveregetem a fegyverem tusat akkor megoldjuk.
Amennyiben a tobbiek indulnak en eszerint veszek reszt az akcioban, 4-5 emberrel Angelusek utan beallok a sorba, hogy ha jeleznek akkor keszen legyek lecsapni. Ha nem jon jelzes akkor meg rendelek valami meleget, egy recafot vagy meleg levest, valamit amit kinalnak es amire eleg tronom van.

- Rendben. Részemről mehet.

Emeron odahajol Angelus-hoz és halkan megismétli azt, ami a papíron van.

In reply to Emeron (msg # 201):

Nyugtázóan bólintok Emeronnak és súgok valamit.

In reply to Angelus (msg # 202):

Szótlanul figyelte a környéket és fél füllel hallgatta a tervezgetés további részleteit egészen addig, amíg Grendel hozzá nem fordult és le nem hölgyem-ezte. Erre kissé összerezzent, némi zavarral az arcán a csatanővérre pillantott, majd Emeron-tól átvette a számára kiosztott trónt és tovább adja Grendel-nek.
Egy "hölgy" nem fizet.
- Mehetünk. - nyugtázza, mialatt az autogun-t felakasztja a vállára.

-Mi megyünk elsőnek. - jelzem Marcusnak egyetértve a szavaival, majd fel is készülök, hogy gyakorlatba ültessük a tervet.
-Alapos. - mondom Huszonkettesnek komoran amikor ideadja a pénzt, valamennyivel nyugodtabban indulok el az oldalán, mivel ezzel az apró cselekedetten meggyőzött, hogy bele tudja magát élni a szerepbe. A pulthoz érve kérek két adag ételt, kifizetem, majd utána keresek egy helyet ahol ketten elférünk és közel is vagyunk az épülethez.
This message was last edited by the player at 13:26, Tue 11 Nov 2014.

- Mi jövünk - biccent Emeron Angelus felé, és előre engedi. Szemében egy hideg, számító fény csillan, de csak egy pillanatra, és rögtön el is engedi.

In reply to Emeron (msg # 206):

-Csak utánad. Neked mélyebb a hangod.

Bólintok udvariasan és a tekercsre nézek, ami még mindig Emeronnál van. A pap tegnapi, amúgy is lenyűgöző előadása logikussá teszi az ő főszereplését jelen helyzetben, amelyet én csupán támogatni tudok.

Emeron elmosolyodik. Szája sarka gúnyosan hajlik egy pillanatra, de aztán lerázza magáról. Felméri a terepet és elindul.

A papír szerint egy ajtóhoz kell odamennem bekopogtatni. Látok olyan ajtót, amire értelmezhetem ezt az utasítást?

In reply to Emeron (msg # 208):

Kicsit lemaradva de mindenkeppen annyira hogy lassam oket megyek utannuk. Nem szandekozom tul kozel menni, de baj eseten ne legyek tulsagosan messze

Angelus nézelődik az itteni gyér tömegben, de az emberek hangulata nem változik észrevehetően. Huszonkettes látja, hogy a kiadóablaknál viszonylag gyorsan zajlanak a dolgok, senki nem ácsorog ott túl sokáig, csak megkapják az ételt és már tovább is állnak. Lazerus körbesétálja a terepet, alaposan körülnéz, de semmi feltünőt nem vesz észre. Sem rejtett tűzfészkeket, sem tébláboló, álcázott őröket, semmi gyanúsat.

Grendel javaslatára Krasovsky és Armininus a kifőzde mögötti utcába mennek és ott figyelnek. Néhányan beállnak a sorba. Innen már jobban látszik, hogy főként szegényebb, munkásformább alakok ácsorognak itt, illetve néhány fegyveres. A kiadóablakhoz érve a fáradt fiú felsorol néhány ételt (borsófőzelék, húsleves, sülthús, húsgöngyöl (tortilla szerűség)), amelyből Grendelék választanak és meg is kapják egy tálcára, fejenként 1 trónusért. Emeron közelebb lép és körülnéz. A kiadóablaknál van egy elhúzható rész, amivel lezárható az egész, de közvetlenül mellette található egy ajtó is.

Emeron biccent Angelus-nak, az ajtóhoz lép és bekopog. Ha valaki ajtót nyit, bemutatkozik Arcadus-ként és elmondja a jelszót ("keserédes bosszúval kérem a levest").
This message was last edited by the player at 17:39, Thu 13 Nov 2014.

In reply to GM (msg # 210):

Követem Emeront felkészülve arra, hogy közbe kelljen szólnom.

Az ablaknál kiszolgáló fiú kissé hunyorgó rosszallással néz az ablakból Emeronra, majd lép két lépést odabent és kinyitja az ajtót.

- Mit akar? Ott az ablak! - mondja, mire Emeron elmondja a jelszót. A fiú egy kicsit megdöbben, egy pillanatig szótlanul mered Emeronra, majd a többi várakozó vendégre néz, majd vissza Emeronra. - Ööö... igen, de sajnos abból már csak egy adag van. Azt hátul adjuk ki - mutat hüvelykujjával az épület hátulja felé. - Kérem kerülje meg a házat és jöjjön oda!

Majd becsukja az ajtót, szól a társának, hogy vegye át a munkáját egy kicsit, letépi a köpenyén, megtörli a kezét és eltűnik az épület belsejében.

Emeron a szemével int az ezredesnek, és megkerüli az épületet. Határozottan lépked, de igyekszik nem sietni, hogy a többieknek legyen idejük reagálni és tervet változtatni.
This message was last edited by the player at 00:02, Fri 14 Nov 2014.

In reply to Emeron (msg # 214):

Szerencsere meg nem kerultem sorre, igy aztan kivalok a sorbol, es miutan Emeron es Angelus eltunik a sikatorban lassan en is kovetem oket. Igyekszem elbujni barmi moge ami fedezeket adhat hogy rejtve legyek a hatso ajton esetlegesen kilepo egyenek elol

In reply to GM (msg # 210):

Hány kijárat van? Kintről fel lehet jutni az emeletre? Az ablakokon van rácsozat?

Lazerus körbejárva a helyet, látja, hogy az épület frontján van egy ajtó, az egyik oldalán illetve hátul egy ajtó és egy garázsajtó.

Emeronék az épület mögé mennek, csatlakozva Armininusékhoz. Marcusnak sikerül találnia egy nagyobb papírdoboz halmot, ami mögött elbújik.

Az épület mögött egy nem túl sötét, vagy szűk, de elhagyatott út található. Pár percig nem történik semmi, majd nyílik a garázsajtó. Az iménti fiú egy csillogó fekete sportsuhanóval tolat ki. Az a fajta, amelyik jól manőverezik, jól gyorsul, de egy komolyabb ütközésnél darabokra hullik. Öt személyes, a vezető mögött négyen férnek el ketten-ketten egymással szemben a jármű két oldalán lévő ülésekben.

Miután kitolatott, a fiú kiszáll és odadobja a jármű indítókártyáját Emeronnak.
- Ha tudom, hogy már ilyen közel van az elsötétedés, hamarabb indulok - mondja, majd visszamegy a garázsba és kitolat egy büdös, füstös, terepjáróval is. - Semmi kedvem nincs emberek között lenni akkor. - mondja ki az ablakon, miközben hátramenetben fordul egyet. - Használják egészséggel! Ja, és a lényeg a csomagtartóban van! - mondja végül, mielőtt gázt adna és eltűnne az úton.

In reply to GM (msg # 217):

Miutan elhajtott, varok par masodpercig, hogy nehogy csak eltereles legyen, de ha semmi nem tortenik kozelebb ovakodok. Belesek gyorsan a garazsajton ha nyitva maradt a megszokas miatt. Korbepasztazom es ha semmi nincsen akkor odamegyek a suhanohoz.
Nem egy massziv darab, nem katonai hasznalatra szantak az biztos. De penzt erhet.
Ha eddig senki nem lesett be a csomagtatroba akkor intek nekik, hogy lepjenek hatrebb, megis ki tudja mi lehet benne. Kinyitom, mikozben felrelepek, hogy ha robban akkor minnel kevesbe legyek az epicentrum kozeleben, mar ha szamit ilyen kozelsegnel.
Ha nem robbant akkor belelesek mi lapul benne

Emeron szinte mozdulatlanul, és ferde mosollyal nézi a jelenetet. Összenéz Angelus-szal, majd Arminus-szal.

- Nagyszerű - mondja. Hagyja, hogy Marcus kinyissa a kocsi csomagtartóját, aztán, ha nem robbantak fel, ő is belenéz.

In reply to GM (msg # 217):

A csere gyorsan lezajlik. Nem is akarom a srácot megállítani, gyanús is lehet és felesleges erőforráspazarlás. Remélhetőleg nem csapda. Azonban amikor Marcus már hozzányúlna a csomagtartóhoz, fojtott hangon rákiáltok.

-Várj!

A csomagtartót (gyors pillantás Emeronra) annak megérintése nélkül kívülről megvizsgálom, hátha van benne valami számunkra hátrányos szerkezet, és ha nem találok, intek Marcusnak, hogy csinálhatja. Ő az egyik legjobban képzett személy a csoportban, aki alkalmas erre. Ha a gárdista nem robban fel, magam is megnézem a csomagtartót. Addig is egy megfelelően vastag fal mögött várom a fejleményeket.
This message was last edited by the player at 13:20, Fri 14 Nov 2014.

Emeron addig nemes egyszerűséggel visszamegy előre és jelez azoknak, akik ott maradtak, hogy vége a küldetésnek.

A büfé talán elég fedezetet ad.

Nem foglalkoztatja, hogy esetleg az öltözéke alapján kilóghat a helyi étkezők közül, került már az előző nap még frissen és tisztán felvett ruhára annyi sár és mocsok időközben akaratlanul is, hogy annyira nem lehet mostanra feltűnő.
Grendel megjegyzésére csak biccent egyet, majd megindul mellette és a kiszolgáló ablakból kapott tálcát a férfi előtt veszi át, hogy az ülőhelyválasztást már ismét a másik félre bízza.
Úgy ül, hogy ő is rálásson Emeron-ra és némileg hallhassa is a kiadóablaknál dolgozó fickó szavait.
Amikor a paptanonc elindul hátrafelé, akkor Huszonkettes Grendel-re pillant, még lenyeli az éppen rágott falatot és a férfi döntése szerint reagál a továbbiakban.
(Értsd:
ha felkel és otthagyja az ételt, akkor a nő a kért tortillaszerű étket elcsomagolja és utána indul;
ha még elidőzik néhány falattal, akkor 22-es is tovább fogyaszt.)

Amikor Emeron kézjellel int egyenlőre még nem cselekszem, megfigyelőktől tartok akik ebből esetleg egyből kiszúrnák, hogy vele vagyunk. Nem adom különösebben tudtára ezt, csak csendben eszegetek tovább, elég társunk van ott is. Ha nézelődés közben a nő elkapja a tekintetemet akkor látható benne, hogy fülelek és nem nézek el arra amerre eltűntek.
Amikor a paptanonc visszajön a nőre nézek, felkelek az asztaltól majd az étellel a kezemben utána megyek. Megvárom, míg Huszonkettes csatlakozik.

Angelus megvizsgálja a csomagtartó zárját, de nem úgy tűnik, mintha bármi szerkezet lenne rajta. Marcus kinyitja a csomagtartót. Valóban csak egy egyszerű csomagtartó, de a tartalma már sokkal izgalmasabb:

- Heavy stubber 2 tárral
- Plasma gun 1 tárral
- 1 fire bomb grenade
- 1 smoke grenade
- 1 krak grenade
- 2 demolition charge

Emeron nem bírja elfojtani örömét. Hangosan felnevet, aztán összecsapja a kezét imatartásban és az égre néz. Amikor Grendel és a 22-es megjelennek, a pap színpadiasan rámutat a csomagtartóra.

- Huszonkettes... gratulálok - húzza ki magát. - Megnyerte nekünk a főnyereményt. - következő szavait már minden társához intézi. - Boldog lehet a Császár! Szörnyű nap lesz ez az Ő ellenségeinek.

Gyakorlott szemmel meregetem a fegyvereket, hasznosabbnak tunik a zsakmany mint azt gondoltam volna. Majd mielott komolyan belevetnem magamat a fegyverek komoly atvizsgalasaba a tobbiekre nezek
Lehet nem egy szuk sikatorban kene atneznunk a dolgokat, mindenesetre hala az istencsaszarnak szereztunk jarmuvet es fegyvereket, tobb mint amit remelhettunk.

In reply to Marcus Valentus (msg # 226):

Bólintok a gárdista hozzászólására.

-Marcusnak igaza van. Amennyiben valaki képes elvezeti ezt a járművet, akkor nagyobb területet fogunk tudni lefedni vele, illetve tovább folytathatjuk a nyomozást. Talán az Locus Prefectánál vagy a Régenskormányzó irodájában.
This message was last edited by the player at 09:16, Mon 19 Jan 2015.

Meregetem a siklot.
A seregben nem ilyet hasznalunk de nem lehet vele komoly problema mondom vegul

- Jómagam is elvezetem - mondja Emeron, kicsit még mindig nevetve.

Nem értem mi a nevetni való; egy idegen világon vagyunk, amelynek potenciálisan minden hivatalos személye ellenséges lehet, ezen kívül legalább egy kultista csoport akart minket megölni, mi pedig egy ismeretlen nagyságú de feltehetően nagy létszámú csoport ellen kell hogy vonuljunk mindenféle támogatás nélkül. Ezek a gondolatok azonban válnak szavakká. A meghalt komisszárnak igaza volt; kell egy kis morálnövelés.  Ha megérte volna ezt a pillanatot, neki kifejtettem volna, hogy szerintem ez a morál növekedésének pillanata.

Akkor ezt megbeszeltuk bolintok mikozben belesek a suhanoba es nyujtom a kezem az inditokartyaert.
Sajnos csak ot szemelyes, de valahogy majdcsak megteszi mondom mikozben bepattanok a vezeto ulesbe diszkretan jelezne a tobbieknek, hogy jojjenek? kerdem Emerontol mikozben gyorsan atfutom a suhano muszerfalat

Emeron int az ezredeséknek az autó felé, majd elrohan Krasovsky és Arminius párosáért, végül felkutatja a csatanővér Aliciát és Lazerus-t. Igyekszik nem hangoskodni, nem feltűnősködni. Még mindig úgy sejti, hogy hamarosan verőlegények érkeznek a nyakába. Amint visszaér a suhanóhoz, az ezredesre néz, Angelus-ra majd Marcus-ra néz.

- A következő pont a kommunikáció kellene, hogy legyen, ha jól gondolom. Legalább két, de inkább három voxot kellene szereznünk. Ha a nyomozás során együtt maradunk, túlságosan nagy feltűnést keltünk, ha pedig külön válunk...

Nem fejezi be a mondatot. Legutóbb két embert vesztettek, amikor elváltak egymástól.

In reply to Emeron (msg # 232):

Emeronnak sikerül mindenkit összeszedni, és összegyűjteni.

In reply to GM (msg # 233):

Amennyiben nem férünk a járműbe javasolom, hogy a sofőr (akárki legyen is az), lépésben hajtson és a többiek pedig -mint testőrök- mellette menjenek. Ha beférünk, akkor természetesen mindezt nem javaslom.
-Javasolom, hogy az opreátorunk Krasovsky vagy Marcus vezessen, természetesen csak ha az ezredes úrnak nincs ellenvetése.
Nézek Grendelre, aki ugyan szerintem nem feltétlenül mutatott olyan tulajdonságokat, hogy érdemes lenne követni, a csapat nagy része katona, úgyhogy jelenleg nem tűnne logikusnak figyelmen kívül hagyni. A válasz után Emeronhoz intézem szavaim.
-Tényleg Emeron, maradt nálad valamennyi érme amit használni tudunk headsetek...mármint fejhallgatós voxkaszterek vételére?
This message was last edited by the player at 09:17, Mon 19 Jan 2015.

Emeron biztatóan bólint, de lehalkítja szavát.

-Még 255 trónusunk van.

Huszonkettes az ezredes nyomában érkezik.
A suhanó cseppet sem hozza lázba, de a csomagtartó tartalma - főleg a heavy stubber - láttán mintha megcsillanna a szeme.
A tervezgetésbe nem szól bele, meghagyja az okoskodást és agyalást inkább másnak.
Amíg a társaság beszélget, a nő a csomagtartóhoz lép és kiveszi a magának kinézett fegyvert, amit átvizsgál, majd be is táraz.
Ha még van rá ideje, akkor próbálgatja az újonnan szerzett heavy stubber-t, hogy visszaszokjon a fegyver súlyához. Nem feltételezi, hogy rajta kívül mást is érdekelhetne esetleg.

Végül én is megérkezem a suhanót már vizsgálgató, és "fosztogató" társaim közé. Bár biztosan hasznos, és fontos dolgokat rejt, a csomagtartó pillanatnyilag nem érdekel. Inkább magát a járművet veszem jobban szemügyre, izgatottan szemlélem meg kívüröl előbb, majd belüről szintén. Végig símítom a karosszériáját, megtapogatom az üléseket, majd végül a csapathoz fordulok.

-Ha szólhatok,- kezdek bele a mondandómba -ez a járgány nem a mi járművünk. Először is kicsi, tutira nem férünk el mindannyian benne, az meg hogy mint valami főmufti kocsiját kísérgesse a fél csapat, eléggé szemet bökő jelenség lenne. A másik, bár gyorsnak tűnik, egy vadabb kanyar, és...kiesik a hátsó ülés, a benne ülőkkel együtt. És végül,- emelem fel az ujjam, mint aki valami nagyon fontosat akar mondani -a színe sem illik a mi kis csapatunk stílusához.- vigyorodok el viccelődve. -Azonban egy dologra nagyon is alkalmas a kicsike,- paskolom meg a sikló tetejét -seperc alatt elcseréljük egy nekünk épp megfelelő csapatszálítóra, sőt még egy kis extra felszerelésre is futja majd a különbözetből. Tehát, szerintem az első utunk egy szerelő műhelyhez kellene hogy vezessen...-

Végül befejezve a gondolataim kifejtését, nekidőlök a sikló oldalának, és arcomon vidám mosollyal megvakargatom a szakállam.
This message was last edited by the player at 06:56, Wed 21 Jan 2015.

Emeron meglepődik rajta, hogy az operátort is hallja beszélni. Arra fordul és tűnődve figyel rá.

- Ez azt jelentené, hogy újra ketté kellene válnunk - jegyzi meg és újfent megerősíti előbbi mondandóját.. - Amíg a csapat egy része nyomoz, a másik új járművet szerez be. Ha ezt meg akarjuk tenni, javaslom, először mindenképpen vásároljunk voxokat, hogy össze tudjuk szervezni a két csapatot és ne veszítsük el egymást.

-Valóban kicsi a jármű, ez igaz- értek egyet Krasovskyval. -És le is kéne cserélni egy olyanra amiben kényelmesen tudunk furikázni, ellenben feltűnőnek nem nevezném. Ez egy gyönyörbolygó; az emberek nem figyelnek a fényűzésre. Minél extravagánsabb valami vagy valaki, annál inkább bele tud olvadni a környezetbe. Szóval vegyünk voxokat, cseréljük el a járművet egy többüléses furgonra és közben próbáljunk utána menni több nyomnak vagy lehetőségnek is.
Az erőforrások optimális megosztása logikus tervezést igényel. Szükséges a jármű és a technikai eszközök alapos vizsgálata és specifikációik megfelelő módon történő elgondolása is. Egy pillantást vetek 22-esre amint a fegyverét vizsgálgatja.
This message was last edited by the player at 08:57, Tue 20 Jan 2015.

Krasovsky megerkezesevel rosszul all a szenam a pilota ulesben, mikor mar majdnem kiesnek a szemei ugy vizsgalgatja akkor vegleg feladom, kipattanok egy feloldalas mosoly kereteben az ulesbol es a kezebe nyomom az inditokartyat.

Amig a tobbiek megbeszelik merre kene tovabbmenni egy hirtelen otlettol vezerelve puskaval a kezemben belesek a garazsba ahonnan a jarmuvekkel kiallt korabban az eladofiu. Mielott belepnek ovatosan korbepasztazom a helyiseget hogy van e bent valaki aki esetleg kihallgatott minket vagy eppen tamadni akarna, ha senkit nem talalok akkor gyorsan felmerem van e barmi hasznalhato amit egy gyors indulasnal magunkkal vihetnenk.

In reply to Marcus Valentus (msg # 240):

A garázsajtó természetesen becsukódott, Marcus így betörés nélkül nem tud bemenni.

Rövid ideig némán figyelem a csomagtartóban lévő fegyvereket, különösebben nem érdekel az előző "gazdája" mit szeretett volna kezdeni a robbanószerrel és a többi eszközzel, az foglalkoztat nekünk mi hasznunk lesz belőle. Hallgatom a többiek okfejtését a mihamarabbi távozásról, közben pedig azt számolgatom, hogy miképp tudnánk elférni az öt fős járműben kilencen - ha nagyon összehúzzuk magunkat akkor valószínűleg sikerül. -Nincs. - mondom egyszerűen Angelusnak amikor az hozzám intézi a szavait az autó vezetésével kapcsolatban. -A járművet én sem találom feltűnőnek, de minket és a járművet egyszerre már igen. - mondom Angelusnak amikor az az Operátor okfejtésére válaszol. -Eddig mindenki egyetértett vele, hogy ez a jármű nem a mi céljainknak megfelelő, ha tudunk szerezünk helyette egy furgont. - magyarázom. -Viszont a voxok kérdésesek. Nem hiszem, hogy kétszázötvenöt trónusból tudnánk venni két voxot, legfeljebb csak néhány kommunikációs gyöngyöt.

Csalodottan veszem tudomasul hogy az ajto bezarodott, majd Angelus es Grendel szavaira valaszul odaszolok
Jo terv, de szerintem induljunk minnel gyorsabban, nem tudjuk mikor jon ez az elsotetedes es ebben a sikatorban tul vedtelenek vagyunk

Ahogy a csapat valahogy bepréseli magát a siklóba kifejtem gondolataim és válaszolok Grendelnek is.

Induljunk oda ahol Emeronék vették az élelmet és fegyvereket, ott valószínűleg lesz valahol egy autóbontó. Javasolom, hogy Arminius, Krasovsky mint szakértők, valamint Emeron mint kincstárnok menjen arra a környékre és ha már ott vannak, vegyenek kommgyöngyöket és kutassanak információk után is. A kommgyöngyöknek ugyan nem túl nagy a hatótávolságuk, de egy taktikai szituáció során sokkal hasznosabbak lehetnek, mint egy nagy hatótávolságú, ámde nehézkes vox. Fontos lenne-tartok egy pillanatnyi szünetet-legalábbis szerintem-mosolyodom el-egyrészről az arénáknál is tovább kutatni, valamint az általános információk hajszolása is. Fel tudom ajánlani, hogy tovább folytatom a kutatást az Élvezetkertekben, míg a többiek az arénák körül vagy akárhol további nyomokat keresnek. A délután folyamán találkozhatnánk és mindenki beszámolna?

Továbbra is logikátlannak tartom a katonák közelségét; rugalmatlanságuk és a rátermettség alapú döntéshozatal elutasítása elfogadhatatlanná teszi a velük történő közös nyomozást.

Emeron közvetlenül Angelus mellett foglal helyet a hátsó ülésen. Szeme sarkából figyeli a gondolatfolyamot, és közben félmosolyában alig rejtett gúny sugárzik. De amikor megszólal, mindennek nyoma sincs.

- Támogatom - mondja, olyan autentikus meggyőződéssel, mintha maga találta volna ki. - Ha az ezredes rábólint, én képes vagyok megtalálni azt, amire szükségünk van. Egyedül a jármű kétséges, de azt is meg lehet oldani. Már elég jól kiismertem magam a vásárban. - Azért egy kicsit maga is elgondolkodik. - De ne felejtsük el, hogy ezt a siklót a különleges "tervhez" szerezték be. Érdemes lenne ellenőriznünk, hogy nincs-e benne valami... extra. Rejtett páncéllemezek vagy hasonló.

A rendeltetésszerűnél legfeljebb két emberrel több fér be a suhanóba, de már úgy is kényelmetlenül szoronganak.

Ha mar igy leragadtunk akkor elgondolkodva nezem a siklo utasteret. Probalom kitalalni befernenk e valahogy mind (OOC tudom hogy nem de attol meg gondolkodok rajta)

Lehet nem fogunk sehogy se beferni, ebben az esetben vagy lassan haladunk es kiserot jatszunk vagy rogton kettevalunk amig nem tudunk nagyobb jarmuvet szerezni. A jarmuvasarlasnal mindenkeppen javasolnam a tech atya, Krasovsky es Emeron reszvetelet lelkesedek kisse jobban bele a tervezesbe, kicsit ugy erzem a romos varosban magamat mint otthon az ostrom kozepen, rovid idore arrol is megfeledkezek hogy az ezredest megvarjam a dontes hozatalban.
Az arenak kornyeke nagyon biztatonak tunt, de ha igazunk van es tenyleg ott a kozpontjuk lehet jobb lenne ugy tamadni gyorsan korrigalom magamat erkezni, hogy van tamogatas mogottunk es egy jarmu menekules esetere. nezek korbe kerdoen a tobbiekre van e hozzatenni valojuk

Nem szól bele továbbra sem a tervezgetésbe, csupán az öltözetén igazít amikor az autogun-t a tárakkal a stubber helyére teszi a csomagtartóba és a heavy stubber-t aggatja magára nem törődve azzal, hogy valójában milyen lesz igy az összhatás.

Az autogun veszelyesen vonzza a tekintetemet, gyorsan kiemelem a csomagtartobol es atnezem minden rendben van e vele, amig ott vagyok a fustgranatot is magamhoz veszem.
Varva a tobbiek dontesere gyorsan atnezem a felszerelesemet es a huskampot szinte gondolkodas nelkul a csomagtartoba helyezem mig a puskakat meregetem

Mosolyogva nézem Huszonkettes fegyver rendezgetését, és amikor végez még egy elfolytott kuncogás szerű hang is kijön a torkomon, amit aztán inkább egy torokköszörülésbe váltok át. Marcus felvetése mintegy mentőövként szolgál amikor megemlíti a nevem mint a járműszerzésben résztvevők egyikét, újra mosolyogva, talán kissé szinpadiasan is, hajlok meg felé.

-Természetesen mindenben számíthat rám. Ha létezik számunkra megfelelő jármű, azt meg fogjuk találni.-

Újra végignézem a siklót, próbálom felmérni vajon milyen értéket képviselhet, illetve, ha gyorsan is szeretnénk eredményt elérni vele, mi az a minimum amit kaphatunk érte, vagy amire becserélhetjük.
This message was last edited by the player at 06:52, Sun 25 Jan 2015.

-Tűzharcnál valóban hasznosabbak. Viszont ugyanúgy nem tudunk velük hosszabb időre csapatokra szakadni úgy, hogy tudunk is kommunikálni egymással. De kezdetnek ez is megteszi. - mondom Angelusnak. -És jómagam is az arénákat céloztam volna meg, de erről egyenlőre elég is ennyi. - majd Emeronnak válaszolok, a kocsi mellett állok, én nem ültem be: -Támogatom ezt is. A Géplátnok és Krasovsky magával tart, az előbbi pedig meg fogja tudni vizsgálni a járművet megfelelően. Hogyha a jármű jelentősen át van alakítva akkor az ítélőképességükre bízom, hogy mi mellett döntenek. - majd Marcusnak: -A rögtöni szétválásnál maradunk. - az egyszerű megjegyzésből sejthető, hogy valamiért nem kívánom tervem részletét felfedni mindenki előtt. -Mennyi időre van szükségük? Maga egyedül akar menni és mennyi időt kér? - nézek először Emeronra, Krasovsky és a Géplátnokra, majd utána pedig Angelusra.
This message was last edited by the player at 01:54, Mon 26 Jan 2015.

A csomagtartó fölé hajolva biccentek a gránátoknak.
- Igényt tartanék arra a háromra. Céllövészet és célbadobás - teszem hozzá, ha valaki kérdőleg reagálna, mintha ugyan magától értetődne.

Emeron elmosolyodik.

- Szükségem van Arminius-ra és Krasovsky-ra szakértőként és védelemként. - Emeron kínosan tudatában van annak, hogy célpontnak jelölte saját magát. - És egy erős fegyverre Krasovsky kezében, hogy túl is éljük az utat. Hol és mikor találkozunk?

Az eddigihez hasonló érzelmektől mentes hangnemben ismét megszólalok: -Ezzel tisztában vagyok. Jelenleg az a kérdéses, hogy mennyi időre van szüksége. Angelusnak szántam a kérdést, hogy egyedül kíván-e felderíteni. - mondom, majd várok tovább, hogy megtudjam mennyi időt szeretne Emeron a tervei végrehajtásához. Lazerus szavait hallom de nem reagálok rájuk, ez jelenleg fontosabb.

-Felőlem más is jöhet, természetesen ha most azonnal szétválik a csapat. Nincs titkolnivalóm-mosolyodom el, kis gondolkodás után megemlítve egy kvázi szignifikáns csökkenést az esélyeimben.-Az egyetlen lényeges dolog, hogy olyasvalaki legyen, akinek van elég lélekjelenléte, hogy elkerüljön egy konfrontációt nemesekkel-még véletlenül sem nézek Huszonkettesre-ezen kívül pedig képes legyen elég választékosan beszélni ahhoz, hogy ne nagyon lógjon ki a társaságból. Nem ártana az sem, ha lenne valamilyen magas technológiájú fegyver is nálam vagy nálunk, hogy rongyos ruháink ellenére hihetőbben alakítsunk egy nemesi szerepet, akik csupán viccből öltöztek csatornatisztító szervitornak.
Pillantásommal végigsimítom a plazmapuskát, ami az Omnissiah egyházának egyik csúcskategóriás eszköze és a techpapok szerint a Gépisten halálos kreativitásának egyik manifesztációja.
-És hogy mennyi idő kell?-kalkulálok magamban gyorsan-Szerintem a nap nagyobb része, de ezt nem tudnám most biztosan megmondani.
This message was last edited by the player at 14:31, Mon 26 Jan 2015.

Kiemelem a plazmapuskat es megvizsgalom megfeleloen be van e tarazva, meg sosem fogtam ilyen fegyvert a kezemben, igy picit remegnek az ujjaim a szokatlan bizsergestol amikor atnezem. Egyik kezemben az autopuskat, masikban a plazmapuskat forgatom, szemlatomast nehezen dontok melyik felelne meg jobban

Két szó ragadja meg Angelus kitételei közül csupán kiemelten a figyelmét és ezek most leplezetlen érzelmeket csalnak az arcára. A megrándult arcizom és a hirtelen jött dühtől kitágult orrlyukak mellé tartozó csend pedig ezerszer beszédesebb bármilyen szónál. Még az ujjai is lassan elfehérednek, ahogy rámarkol a stubber csövére.
Aztán az ezalatt visszatartott levegőt egy sóhaj keretben lassan kiereszti és hamarosan semmi nyoma rajta a korábbi néma, robbanásveszélyes feszültségnek.
A komisszár elvesztése megviselte és a közvetlenül fölé tartozott felettes irányításának nem meglétéből fakadó hiányérzete frusztráló körülmények hatására... hát... nem hinné, hogy bárki is akarná látni, amint az eddig elfojtott és leplezett ingerektől megszabadul. Nem, nem önmagát tapogatva. Inkább szabadjára engedve a szadista és kíméletlen oldalát, ami köztudottan mindenkiben ott lapul.

Látszólag unottan követem szememmel Marcust amint a plazmapuskát nézegeti de egy szót sem szólok, itt még mindig a katonák diktálnak. Valami sajnálathoz hasonló érzés tölt el, hogy az Inkvizítor meghalt; talán ha életben maradt volna, nem kellene "tisztelegni" minden mondat után. Közben majdnem, majdnem elkerüli a figyelmem Huszonkettes érzelmi reakciója amit nem is értek, hiszen egy ilyen érzelmi válasz adása igaz szavaimra válaszul nemhogy nem célravezető, hanem logikátlan is ebből kifolyólag pedig teljesen felesleges. Felesleges érzelmei pár pillanattal későbbi elfojtása azonban reménnyel tölt el, hogy csapatunk hamarosan kontraproduktív súrlódások nélkül tud optimális válaszokat adni a kihívásokra.

Emeron egy pár percig méregeti a szükséges időt.

- Talán két-három óra, ha a Császár velünk van - vonja meg a vállát.

Rovid gondolkodas utan az autopuskat a vallamra vetem es a tarakat is magamhoz veszem
A feleslegesnek tuno dolgainkat is megprobalhatnank eladni es venni valami kommunikacios berendezest inditvanyozom mikozben visszarakom a plazmapuskat a helyere Persze nem szabad vedtelennek maradnunk, de inkabb legyen eleg loszerunk keves fegyverhez mint sok fegyverunk uresen

Huszonkettes is úgy tűnik hajlandó végre megszólalni. Vagy csak eszébe jutott valami, amire talán más eddig látszólag nem gondolt. Grendel-ék felé pillant.
- Emeron-ékkal megyek. - szólal meg váratlanul és fejével a pénzes szütyő felé bök, mintegy jelezve: a csapat jelenlegi vagyona a papnövendéknél található és talán nem kéne éppen őket - és főleg a suhanó eladása utáni időszakban - látszólag túlzottan védtelenül hagyni. A csomagtartóból elmart lőfegyver pedig már csak a méreteit nézve is hatásos visszatartó eszköz lehet.

Korbenezek a tobbieken
Akinek van valami folosleges vagy hasznalhatatlan fegyvere azt eladhatnank, ha valakinek nincsen rendes fegyvere vagy keves a loszere most szoljon majd elgondolkodva nezem az elektro ostoromat es rovid gondolkodas utan atadom Emeronnak.
Ha jo arat kapnak erte adjak el ezt is, hatha tudnank szerezni vegul valami rendes kommunikacios eszkozt

Azaz vegul egy huskampo es egy elektro ostor vandorol Emeronhoz, amint o felirja en lehuzom oket

Emeron biccent a 22-esnek, majd átveszi az eszközöket Marcus-tól.

- Van még mit eladnom, szerintem egész jól fogok kijönni ebből a körből.

Felírtam. De valamiért kétszer van felírva nekem monotőr - ez most elírás részemről, vagy tényleg kettőt szerzett Emeron?

Marcus latolgatja a suhanót, de sehogy sem tud beleképzelni hét embernél többet. Az is nagyon kényelmetlen már.

- Rendelkezésre bocsájtom a tudásomat, ha új járművet kell szerezni - mondja a tech-pap.

Huszonkettes állig felfegyverzi magát, Marcus a csomagtartónál bíbelődik.

A suhanó árának felméréséhez egy Evaluate próbát szeretnék kérni.

- A nap nagyobbik része? - kapja fel Angelus kijelentésére a fejét újfent Armininus, majd végigpillant a kupolán. - És melyik napé?

Emeron: szerintem elírás.
Akkor kérnék egy összefoglalót, hogyan bomlik ketté a csapat!

Egyik monotőr kihúzva. Arminius, Krasovsky és 22-es mennek Emeronnal. (Ha kihagytam valakit, szóljon!)

Az Emeron vezette csapat betömörül a suhanóba, és a többiek is készen állnak az indulásra.
This message was last edited by the GM at 10:39, Thu 12 Mar 2015.

Vegignezek a maradokon. Ha jol neztem akkor Angelus, Grendel, Lazerus es Alicia
Majd mielott meg elindulna a suhano odalepek es felteszem a katonai szempontbol leglenyegesebb kerdest.
Mikor es hol talalkozunk ujra?

In reply to Marcus Valentus (msg # 267):

Örülök, hogy valaki feldobja a kérdést, fogalmam sincs, hogy megbeszéltük-e már.

- Legyen a magaslépcsők lábánál... két óra múlva.

In reply to Emeron (msg # 268):
-A jelenlegi világos nagy ciklusból hátralévő idő legalább 70 százaléka szükséges egy alaposabb társadalmi-szociális interakció lebonyolításához kedves barátom- válaszolok először a techpapnak vidáman, majd -Elég kevés idő, de több, mint a semmi. Akkor legyen ennyi.- szummázom a szuboptimális megoldást.
A maradókra nézek, megigazítom a mocskos ruhámat és igyekszem felmérni ki mit tudna nyújtani a partin. - Szóval ki jön bulizni?

Mindenki készen áll az indulásra...

Gyerünk emberek, ki merre?

Grendelhez lepek Uram, ha tenyleg maradhattak meg inkvizicios akolitusok a bolygon hogy lehetne megtalalni oket? Ha sikerulne kapcsolatba kerulni veluk az jelentosen megnovelne az eselyunket a haboru megnyeresere

In reply to Marcus Valentus (msg # 271):

- Van okunk azt hinni, hogy maradtak? - Elnézek a dekadencia toronyrengetegének mélye felé. - A helyükben beépülnék, jobb híján, és nem bíznék mibennünk - teszem hozzá mellékesen.

Emeron az anyósülést foglalja el, a sólyom jelét veti maga elé, és körülnéz társain.

- A Császár kegyelmét élveztük. Most rajtunk a sor, hogy a legjobbra használjuk! Irány vissza a bazár!

Ezzel hátradől, és az utcát kezdi kémlelni, egyik keze végig pisztolyán.

Mélyen Grendel szemébe nézek, aki mintha bólintana. Bólintok hát én is. Ugyan nem vettem volna zokon, ha Alicia is velem jön, hiszen dekoratív egy teremtés, de talán nem bírta volna tartani magát a szerephez és esetleg jól elbánt volna a próbálkozó nemesekkel. A bazárba igyekvő 22es és a többiek felé intek -A gépisten segítsen kiválasztani a legjobb eszközöket.-aztán magam is elindulok vissza a parti helyszíne felé. Sietnem kell; sok mindent kell elintézni a hátralévő időben. Keresek is egy arrafelé induló járművet, aminek a személyzetét érdekes történetekkel tudom lefizetni.

Grendelhez lepek Uram, ha az akolitak kozul barki eletben maradt minden bizonnyal igyekeznek olyan poziciokat fenntartani ahonnan eletbevago informaciokat tudnak szerezni, ugyhogy javaslom a regenskormanyzo irodaja vagy a locus prefecta szekhaz kornyekenek atvizsgalasat jegyzem meg. Katonai szemmel mindketto tokeletes celpont lenne, de rovid gondolkodas utan hozzateszem Mivel sajnos egyikrol sem tudjuk pontosan emrre van, mindenkeppen vegeznek egy felderitest a kozponti birtok kornyeken, peldaul a Tekintetek felholdja megfelelo celpontnak tunik

Visszaolvasva kicsit necces eldönteni, hogy ki merre is akart menni valójában. Lazerusék csapata az arénákról beszélt végig, de a véginterakció során úgy tekintem, hogy végül mindannyian bulizni mennek Angelusszal. Ha máshogy gondoltátok mégis, jelezzétek kérlek!


Armininus, Alicia, Krasovsky, 22-es, Emeron --> Xicarph: Az Aranyozott Házak - Piacok és Galériák

Grendel, Lazerus, Marcus, Angelus --> Xicarph: Az Élvezetkertek Magaslépcsoi - Publikus kertek
This message was last edited by the GM at 10:42, Tue 28 Apr 2015.