- Nos - vallja be Emeron őszintén - nem erre számítottam.

Ezzel pisztolyát visszateszi rongyokból eszkábált batyujába. Kardját is a hátára veszi - körbehurkolja a batyu szárával.

- Azt hiszem, itt nem katonai erőre van szükség.

Naív kérdés, de... látok valahol templomot az épületek között?

Az Istencsászár bölcsebb, mint balgatag eszköze - gondolom, amikor kialszik a nővér fénye még a felérkezés előtt. És milyen jó, hogy elmúlt a ragyogás: kellemetlen lett volna egyből azzal nyitni, hogy megperzselünk egy eretnekgyanús, ám nem azonnal ellenséges, óriás embertömeget, és káoszt szítani, mielőtt válaszokat kaphatnánk egy-két kérdésre.

- Dekadens - ismétlem halkan a nőt, ahogy lassan körbeforgatom a fejem. Amikor megszólal a harang, a puska távcsövén keresztül próbálom megtalálni a forrását (ha távol van).
Quaddis, gyönyörbolygó; Xicarph városa; a Megtépázott Sorsok fesztiválja - idézem fel magamban a tényeket.
This message was last edited by the player at 05:54, Sun 03 Aug 2014.

Amint a liftakna megtelik napfénnyel - a korábbi sötétség után - Huszonkettes önkéntelenül hunyorogni kezd egy ideig, mire hozzászokik a szeme a fentről áradó újabb, ezúttal nem Isteni csoda adta világossághoz.
Akárhol is álljon, kezében már ott van a flintlock és ujja ösztönösen csusszan a fegyver elsütőbillentyűje fölé, hogy szükség esetén azonnal tudjon reagálni.
Amikor a látszólagos felszínre kerül az egész alkalmatosság és egyre inkább körülveszi őket a zsivaj és színekkel, zajokkal és szagokkal teli forgatag kissé talán még meg is szédül.
Aztán felbukkan egy gyöngymaszkot viselő nő és Huszonkettes a  túlcsicsázott nemeskisasszony szavait hallva kérdő pillantásával keresi DKK tekintetét.
A komisszár már ismerheti eléggé ahhoz, hogy sejthesse miért pillant rá így a nő.
Végül szerencsére egy hatalmas harang szava közbeszól és a jelenet vége egy röpke pillanatig lógva marad a levegőben, hogy aztán Huszonkettes ismét a fegyverével bíbelődve ideiglenesen maga mellé eressze és úgy várakozzon a többiek lépéseire.
This message was last updated by the player at 07:44, Sun 03 Aug 2014.

Amikor a felszínre érek meglepődök. Nem azért mert a hadi helyzet elmúlt hanem mert zavar a fény és a pompa ami fogad. Már jó pár perce csak csendben figyeltem a sarokban és gondolkodtam.

- Megvan! - mondom ki hangosan mikor eszembe jut a rég ismert név.
This message was last edited by the player at 06:26, Sun 03 Aug 2014.

Az interpretáció elmarad a lift egyre hangosabb zötykölődésében. Közeledünk a célunk felé s ami rosszabb, a fény lassan tényleg kifakul majd nyomtalanul elmúlik. Csendes mély hiányérzetet hagyva maga után... Bár tudom, hogy az Istencsászár valahol a Földön továbbra is óvja az emberiséget, melynek én is része vagyok, mégis... kicsit olyan mintha...
Nagyot sóhajtok hát, s komótosan nekiállok újratölteni a revolvert...

Felérve magam se fogalmazhatnám meg jobban a meglepettségemet mint az előttem szólók. Miféle hely ez?
Aztán előkerül a nő...

- Megígérem.

Válaszolom neki őszinte, mély meggyőződéssel mielőtt még lelépne. Aztán megérintem Lazerus hátát és elmutatok az egyik szobor felé...

- Ott elbúlhatsz az árnyakban...

Aztán ellépek az emelvényről a pisztolyt az övembe tűzve, hogy keressek egy járókelőt aki elég értelmesnek tetszik ahhoz, hogy megszólítsam.

In reply to Alicia Sidorova (msg # 6):

- Az jelenleg nem szolgálná a célunkat - világosítom fel szegény lányt.

In reply to Lazerus Multorum (msg # 7):

- Ebben nem vagyok olyan biztos... De érdekes az eltérő nézőpontok ütközése ugye?
Válaszolok vissza az okos és dicsőséges Talon Osztag Hadnagyának

Nem tiszte és tisztában van vele, hogy jobban teszi, ha nem is szól továbbra sem közbe a két csipkelődő párbeszédébe, ám lassacskán érik benne a gondolat, hogy többet szóljon ezentúl, mint eddig hallhatták a hangját. Függetlenül mindattól, hogy mindenféle tekintetben látszólag kevesebb figyelmet érdemel avagy igényel, mint bármely jelenlegi társa.
Bár... halkan mégiscsak megszólal:
- Gyerekesek.
This message was last edited by the player at 08:46, Sun 03 Aug 2014.

Felerve a latvany mas mint amire szamitottam, ha nem tudnam mi van az utcak alatt meg azt hihetnem egy normalis bolygora jutottunk, de igy... Ha itt lenne a regimentem megtisztitanank az utcakat a romlott tomegtol ahogy kell.
Mindenesetre hogy az azonnali verontas eselye alacsony vadaszpuskamat atvetem a vallamon, igyekszem a fegyvereket alcazni par ronggyal kiveve egy soretest. Az ezredes es a szent a mi vedelmunk alatt all, ebernek kell maradnunk.
Halkan adom az utasitast a gardistak fele.
A tomeg bekesnek tunik, de ez lehet csak a latszat. Ebernek kell maradnunk. es varom az ezredes utasitasait.

Mikor a lift felér a felszínre, és kinyílik az ajtó, öszötönösen a szeme elé kapja a kezét, hogy árnyékot vessen, de ez nem elég, így még hunyorogni is kénytelen.Mikor megszokja szeme a nagy fényt, a környezetét pásztázza, és mérlegel.Végül gúnyája alá rejti a kardot, és alabárdját is inkább botként használja, minthogy fegyverként lóbálja.
Krasovsky felé fordul, és maga mellé inti
This message was last edited by the player at 10:39, Sun 03 Aug 2014.

Végigvezetem tekintetemet a helyen ahová érkeztünk. Valahol az elmém mélyében érzem, hogy már szinte teljesen kiszállt belőlem a drog amivel telepumpáltak azonban nem nyúlok ki, nem akarom magamra indokolatlanul felhívni a figyelmet. Jelenleg egyetlen egy dolognak tudok örülni: hogy az Istencsászár végtelen bölcsességében kioltotta a Nővér fényét, ugyanis ahogy itt körbepillantok ez azonnali halálos ítélettel lett volna most egyenlő. Egyáltalán nem egy ilyen helyre számítottam, s meglepettségemet már csak az tudja fokozni amikor a nő közeledik felénk és beszélni kezd. Arcomról nem látszik, s tekintetem sem árulja el teljesen, de ha valaki jobban megnézni akkor látható benne, hogy kezdem pontosan érteni mire gondolt az Inkvizítor amikor azt mondta, hogy ki kell purgálni ezt a helyet. Sóhajtok egyet, sajnos többet kell elmondanom mint amennyit szerettem volna, ezzel megkockáztatva azt, hogy valaki el fog szólni minket, de nem tehetek mást, túl sok itt az ember, túl sok helyen kell megfordulnunk bármilyen eredményhez így a többiekkel is ismertetnem kell az információim egy részét:
Ahogy a nő elmegy a többiekhez fordulok: -A Megtépázott Sorsok fesztiválja. - mondom a többieknek, miközben kifelé biccentek a felvonóból. -Leopoldo Inkvizítor egy Marcus Vulpa nevű rabszolgatartót, elmondása alapján egy félrevezetett és megcsalt bolondot követett erre a helyre, abban bízva, hogy meg fogja találni a felette álló egyéneket. Nem tudott pontos lenni halála közben azonban mikor megkérdeztem, hogy van-e még túlélő azt mondta, hogy az Akoliták szinte mind meghaltak. Ez a szinte mind most az egyik reményünk - ha valaki még életben van közülük akkor meg kell találnunk. - pillanatra elhallgatok ahogy fészkelődni kezdek a sörétessel a kezemben, le kell majd tépnem néhány darabot a ruhámból, hogy alá rejthessem. -De az első és legfontosabb az, hogy felszerelést kell találnunk. Fegyverek, páncélok, étel, víz és a legvitálisabb, kommunikációs eszközök. - körbenézek a fesztiválon, jól esik friss levegőt belélegezni, s itt már nincs annyira hideg mint odalent a ketrecek között, azonban szinte tapintani vélem a romlottságot a levegőben, az embereken, mindenen. -A tömegben csak egymást lassítanánk, a legjobb az lesz, hogyha szétválunk és három óra múlva találkozunk. - körbepillantok, amennyiben nem látok valami egyértelműen alkalmasat építményt ami jól látható akkor egyenlőre nem mondok semmit, majd megtárgyaljuk a szétválás előtt. -Ne feledjétek az alábbi neveket: a Sakálmaszkos, a Kócsagmaszkos és az Özvegyember. Az információink alapján az első a leghatalmasabb, a második aki idehozott minket a harmadik nevét pedig egy feljegyzésen volt olvasható, valószínűleg egy megtört elme hagyta hátra. Szavai alapján valaki hatalmas lehet, akár az árnyak között, akár mindenki szeme előtt, de tartott attól, hogy sikerül a terve. Valószínűleg Leopoldo egy Akolitája hagyhatta ezt az üzenetet. - hatásszünetet hagyok, a zsebemben lévő pszí fókuszomat simogatom balommal, míg jobbomban még mindig a sörétes puska van. -Valaki kérdés?

-Véleményem szerint jó terv Grendel Hastus. Talán kisebb csoportokra osztva kisebb az esélye, hogy a tömegekben feltűnést keltsünk, és ez által veszélyeztethessük a küldetést. Vostroyan társammal Vállalom a kommunikációs eszköz keresését. Ha pedig sikeresen abszolváljuk ezt a feladatot, és a rendelkezésünkre álló idő még nem járt le, akkor fegyverek beszerzésére fordítjuk a fennmaradó időt. Ki tartana még velünk?
Válaszol Grendel szavaira.

Krasovsky Armininus mellé megy, mikor ő odainti, majd a géplátnok beszéde után egyetértően bólint.
- Megteszünk mindent, ami csak tőlünk telik, uraim!

- Én megpróbálok információt és szövetségeseket keresni - ajánlkozik Emeron. - Ha még bármi is maradt a birodalom fényéből ezen a helyen, akkor lennie kell egy templomnak... Ha nem, akkor más... általam ismert utakat fogok bejárni.

Nem fejti ki bővebben a mondatot, de az arcán kelletlenség látszik.

Még mindig igyekszem templomtornyot, vagy bármi útmutatást keresni a környezetemben.

Mikor kialszik az Istencsászár fénye, akkor tagadhatatlanul üresség költözik a szívekbe, az enyémbe biztosan. Teljesen más érzés úgy harcolni, hogy az ember tudja, hogy Ő vele van, s közvetlen bizonyosságot tesz amellett, hogy megvédi a benne hívő, erős akaratú katonáit.

Lazerus egész bizonyosan az első lenne közülünk aki megtagadná Őt, ha ez a túlélését szolgálja. Ilyen hitvány és alávaló módon nyilatkozni az Istencsászárunk fényéről...ez hallatlan. És az Ezredes is! Őrület. A Talon osztag sorsa megpecsételődött. De nehéz helyzetben vagyok. Sem az arcom, sem a komisszári uniformisom, sem a fegyvereim nincsenek meg. Ha most cselekednék, csak gyilkosnak néznének. Árulónak. De én tudom kik az igazi árulók. Az Ő ügyének árulói.

Mikor pedig felérünk a fénybe és a dekadens tömeg minden okot és célt nélkülöző vigadalmába, akkor tudatosul bennem végleg, hogy hova csöppentünk. A fény és a színek kavalkádja csak elfedi azt a fertőt, ami ugyanaz ami a mocskos és véráztatta mélységben van.

A nő kérdésére ennyit mondok.

- Temérdek vér lesz.

Folytatnám, de elnyeli a tömeg. Pedig épp szólni akartam Huszonkettesnek, hogy várjon még a vérontással. Eljön még a mi időnk.

Alicia és Lazerus folytatják az oktalan viselkedést így hozzájuk szólok.

- Figyelmeztetem önöket, hogy e viselkedés - bár már korábban szóltam, hogy fejezzék be - méltatlan a Talon osztag nevéhez, és az Adepta Sororitashoz is. A morált is rombolja, nem is beszélve a harci hatékonyságról. Most már határozottan felszólítom mindkettejüket, hogy fejezzék be ezt a viselkedést, nyújtsanak békejobbot egymásnak, és koncentráljanak a feladatra. Máskülönben a Komisszariátus rám ruházott hatalmánál fogva kénytelen leszek lépéseket tenni e viselkedés beszüntetése érdekében.

Aztán Grendel okoskodik. Sok bajunk lesz még.

- Csoportokra oszolni? Idegen terepen? Mindenféle tájékozódási pont nélkül? Ezredes, ez ellenjavallt.
This message was last edited by the player at 10:28, Sun 03 Aug 2014.

Emeron kicsit összezavarodik. Nagyon sok grandiózus, díszes épület látszik mindenfelé, valahol délkeleti irányban mintha egy városrész egészen ki is magasodna az egész városból, rengeteg kupola, torony, a gazdag építészet megannyi bizonyítéka tárul a szeme elé. Igazából nem is tudja eldönteni, hogy lát-e templomot, bár a templomok jellegzetes szimbólumai nem igazán tűnnek fel semerre.

Lazerus puskát ragad és annak a távcsövével próbál nézelődni. Meglepő módon a tömeg nem annyira foglalkozik ezzel, néhány közeli ember suttogva Lazerusra mutat, majd megtapsolják.
- Micsoda csodálatos performansz! - hallatszik, mielőtt továbbállnának.
A harangot nem sikerül megtalálnia.

Szembetűnik egyébként, hogy az emberek, a nemesek testőrei mind-mind nyilvánosan viselnek fegyvert és ez senkinek nem szúr szemet. Mintha itt ez elfogadott dolog lenne. Valószínüleg emiatt senki nem is különösebben ütközik meg rajta, hogy mindannyian fegyverrel álltok ott az emelvény tetején.

Mindig bólintok az éppen felszólaló személynek, jó látni, hogy magabiztosan állnak a problémához. Amikor a Komisszár belekezd Lazerus és a Nővér békítésébe ridegen figyelem őt magát és hallgatom a szavait, nem érzem úgy, hogy teljesen indokolt volna a megrovásuk. Nem ismerem nagyon mélyre hatóan a kriegieket, talán ott már egy ilyen kisebb taktikai nézeteltérés is elég ahhoz, hogy szóba kelljen hozni. Mikor nekem intézi a szavait rá nézek, bár még nem a nekem szánt mondandójával kapcsolatban kap tőlem választ: -Nem érzem úgy, hogy méltatlan mód viselkednének, mindössze eltérő véleményen vannak. Ne feledje el senki, hogy bár legtöbbünk a Gárdából érkezett, most nem ott vagyunk. - majd szúrós tekintettel válaszolok arra amit mondott: -A gyülekezési pont amelyről még nem esett döntés tökéletesen elég a tájékozódáshoz. Ha eltéved megkérdez valakit, hogy hol van, útbaigazítást kér. - rövid hatásszünet, végigmutatok a tömegen, de csak néhány másodpercig. Ahogy látom, senki nem foglalkozunk velünk, ez tetszik. -Azok ott mind az ellenségei. Ne bízzon meg senkiben, mindenben kételkedjen amit hall még akkor is, hogyha mindenki más elfogadja. De ne adjon nekik okot arra, hogy gyanakodjanak. Ezek az eretnekek azt hiszik, hogy közülük valóak vagyunk. Talán egész életükben nem láttak még Császárhű embert. Használja ezt ki, ugyanis nagyon kevés olyan fegyver van a kezünkben amit be tudunk ezen kívül vetni. - hangomat soha nem emelem fel igazán, nem szeretném ha esetleg bárki hallgatózna. Minden esetre az iménti után, immáron második alkalommal is körbekémlelek, hogy látok-e valami egyértelműen jellegzetes épületet.

In reply to GM (msg # 17):

Reméltem, hogy a tömeg figyelmét elvonja a harangszó és a forrása felé való igyekvés ahhoz, hogy ne nézzenek ide, amikor felemelem a puskát, de végül is legalább  megtudtuk, hogy az embereket nem zavarja a fegyverek jelenléte. Azért jobb lesz óvatosnak lenni még így is. Én szintén elrejtem a puskát és a kardot a szürke köpenyem redői alá.

A magas, maszkos, parancsoló hangú férfi szövegét nemigen tudom mire vélni, de azért megvárom, míg befejezi, mielőtt Grendelhez szólnék: - Ha ez egy népfesztivál, nem kizárt, hogy találunk nyíltan elérhető kommunikációs eszközöket - információs terminálokat, nyilvános távközlőket. Előnyös lenne azonosítani egy szervezőt vagy alkalmazottat, őrt, pincért, hasonlót, aki felvilágosítást tud adni.

- Meglepő lehet - szólal meg Emeron - de úgy tűnik, a leghihetőbb álcát öltöttük fel. Lehetséges, hogy egy darabig nem kellene átöltöznünk.

A komisszár és az ezredes között járatja a szemét, várva a fejleményeket. Nem szólal meg, de mikor DKK felveti, hogy bajos lenne szétválni, Emeron szélesen elmosolyodik. Nehéz megállapítani, mi jár a fejében. Grendel ezt követő szavain ugyanakkor unottan forgatni kezdi a szemét. Egyértelmű, hogy teljesen más megvilágításban néz a tömegre és a városra, de nem ad hangot a szavainak.

In reply to Grendel Hastus (msg # 18):

- Bocsássa meg az őszinteségem Ezredes, de hogy tehettek szert ilyen hírnévre, ha maguknál elfogadott, hogy az Istencsászár csodáját úgy kezelik, mint ha vásári szemfényvesztés volna, és egy Sororitával szembeni tiszteletlenség sem szúr szemet?!

A tájékozódási pont hiánya másodlagos szempont Ezredes. A csapatunk széttagolása volt a mondandóm lényege, sajnálatos, hogy elkerülte a figyelmét. Ez megint csak felveti a kérdést, hogyan tudott a Talon osztag ily fényes hírnévre szert tenni?

Ne vegye tiszteletlenségnek, de mi a kriegen a pontos parancsokhoz vagyunk szokva, nem a hányaveti rögtönzéshez melyben úgy érzem Ön és Lazerus Százados oly nagy kedvét leli.

Mindazonáltal ha a csapat felosztását óhajtja, akkor Huszonkettest és Lazerust kérem a csapatomba. Kerüljön Alicia Nővértől minél messzebb. És talán alkalmunk nyílik a kriegiek taktikáját ötvözni a Talon osztagéval. Mindkét fél számára hasznos volna.  Természetesen Lazerus Százados lenne a parancsnok.

A hosszúra nyúló ácsorgás és vitatkozás közepette a lift megremeg a csapat alatt. Hallhatóan a fékek némi zörgéssel engednek, a mechanizmus csörömpölni kezd. Úgy tűnik a lift készen áll a visszaereszkedésre.
This message was last edited by the GM at 11:21, Sun 03 Aug 2014.

In reply to GM (msg # 22):

Lelépek a liftről.

Emeron könnyed léptekkel távozik a liftről, közben DKK beszédét hallgatva. Ezúttal közbeszól.

- Valóban felmerül egy aprócska kérdés, amire úgy gondolom, mindegyikünknek magának kell választ adnia.

Ezzel lenéz a tömegre.

- Ez a kérdés nem az, hogy hol találkozunk. Hanem az, hogy miért találkoznánk? Akaratunk ellenére vagyunk itt, nem küldetésből. A maguk vezetője, ha jól értelmeztem - néz Grendel felé - halott.

Ezzel végignéz a csapat szedett-vetett tagjain.

- Mi köt még minket össze? Azon túl, hogy közös túlélői vagyunk ennek a szörnyűségnek, ami odalent történt velünk. Szerintem mind vissza akarunk térni a megszokott életünkhöz. Épp ezért mindannyiunknak meg kell fontolnia, hogy ha van lehetősége elhagyni a csapatot, mit fog tenni?

Biccent DKK irányába. És ezzel egyenesen Alicia felé fordul.

- Én tudom, hogy miért jönnék vissza. Azért, mert ma megadatott, hogy a saját szememmel lássak egy csodát. Mert láttam az eretnekséget, és nem nyughatok, amíg meg nem teszek mindent, hogy elpusztítsam.

Az ezredes, majd ismét DKK felé fordul.

- A széthúzás erős köztünk, és ki tudja, meglehet, hogy a csapatunkban az eretnekség magvai is elvettettek. De úgy látom, mi tudunk együtt dolgozni. És úgy látom, az ezredesnek is megvannak a támogatói. Meglehet, hogy amikor újra találkozunk nem egy, hanem két csapat leszünk.
This message had punctuation tweaked by the player at 11:58, Sun 03 Aug 2014.

Lelépve a liftből fél füllel hallom, amint az „ezredes” elkezdi elmagyarázni a társaságnak az alaphelyzetet. Megtorpanok, hisz lehet, olyasmit árul el, amit jobb ha én is tudok és eddig nem hangzott el sohasem.
Tervem némiképp hasonló volt, mégha más célból is. Jót tett volna ha kiszellőztetem a fejem ennyi eretnekség után és eltöprengjek afelett, az Inkvizitor nem e épp ezért bukott el, mert magában az akolitus sejtjében is felütötte fejét a rothadás.
Mikor végez, biccentek, hisz ahogy az atya mondta, egy templom megfelelő hely lehet. Bár, igazából kezdődő paranoiám azt súgja, egy ilyen helyen talán épp az lesz az egyik sarokpont amibe befészkelték magukat az árulók. Kézenfekvő lenne nem?

Végül, mikor már indulnék a frissen hozzánkverődött komisszár szól közbe, és mutat rá a viselkedésünk helytelen voltára.
Némiképp igaza van. Le kellett volna lőnöm, ahogy a psyt is. Már az aréna peremén megmutatta az utóbbi mennyire ellensége az egyháznak és nem tiszteli a szentségeket, bár Lazerus viselkedése némiképp ellentmondott ennek korábban.

Hozzan nézek hát rá, hisz erre nehéz mit mondani. Egyfelől igaza van. Biztos egy igazi törés lehet bekerülni az Adepta Sororitas és az Inkvizició egy neves alakulata közé.
De a psy ismételt szólása megkímél a választás súlyától. Biccentek rá, és csak széttárom a kezeim. Grendel ezredes úr egyértelművé tette a helyzetet.

Aztán megszólal a lift, alattuk. Lélekben vállat vonok. Mindig ez ment. Míg dumáltak és okoskodtak, más már cselekedett, mér most menne ez másképpen?

- Mennyi idő múlva akarnak találkozni a randevúhelyen?

Közben biccentek a tapsolók felé... Tényleg remek performansz. De majd ha a nővérek megérkeznek lángszórókkal és penitent enginekkel, nem fogtok mosolyogni.

Aztán meghallgatom a pap véleményét is, és kénytelen vagyok átgondolni a helyzetet...

- Igaza van.

Vallom be kissé röstellve.

- Nem tudok rá mit mondani.
This message was last edited by the player at 11:50, Sun 03 Aug 2014.

In reply to Lazerus Multorum (msg # 19):

A többiek beszélgetése alatt a csoportosulás szélére lépek, és elkezdem a szememmel keresni az általam megnevezett dolgokat a tumultusban.