A Fate Pointok visszatöltődnek.

A komisszárnak sikerül találnia egy rést a lift fémketrecén, amin kiügyeskedi a tőrt. A fegyver kongva hull alá, nem tudni, hogy eléri-e az akna alját, vagy megállapodik egy rég elfeledett emeleten. Alicia fényessége végül teljesen elmúlik.

A fénytelen liftaknában történő húsz percnyi felfele zötykölődés után egy villámcsapáshoz hasonló, ismétlődő hang hallatszik, ami egyre hangosabb lesz. Kétségtelen, hogy néhányakban ez feszültséget kelt, vagy éppenséggel fegyverükhöz kapnak ennek hatására. Váratlanul egy plafonhoz ér a platform, amely a ketrec felett szétnyílik.

A liftakna brilliáns napfénnyel telitődik el, ahogy a platform a felszín fölé emelkedik, majd rángva megáll. Hangok hulláma rohan meg titeket, az édes, tiszta levegő illata valósággal megrészegít. Elképedten meredtek egy pillanatra a látványra, amely körülvesz titeket. A platform egy márvány emelvényre érkezett, egyre a sok közül, amelyek körülvesznek egy túldíszített teret. A plázát fennkőlt és fényűző modorban dekorálták. Szobrok és összetornyosult selyempavilonok sorakoznak széles sétányok körül, amelyeken ezernyi ember hömpölyög színek és jelmezek kavalkádjában. Az emberek sétálnak, nézelődnek, tülekednek és mulatkoznak mindenféle látható cél vagy ok nélkül. Néhányan felvidultan kiáltoznak és nevetnek, míg mások rettegve kapaszkodnak egymásba és sietnek valahová.

Az emelvényetek mellett egy éteri kinézetű nemeskisasszony vág át a tömegen. Kék fényselyem talárt és makulátlan gyöngymaszkot visel. Az éjszín ruhás testőrei vas dongákkal tisztítják meg előtte az utat. Ezalatt elefántcsont bőrű kerubok repked fölötte és megtöltik a levegőt bódító illattal ezüstös füstölőikből. A nő megtorpan és felnéz rátok.

- Én mondom, micsoda szórakozás! Milyen mulatságról érkeztek? Milyen csodálatos jelmezek, olyan dekadens és... zsigeri! Mondjátok, lesz vér? Meg tudjátok nekem ígérni, hogy lesz vér?

De mielőtt még bárki válaszolhatna neki, valahol egy hatalmas harang csendül, mire a nő elfordul, majd a tömeg elnyeli őt és a kísérőit.

Jobban körülnézve látni, hogy odafent nem a csupasz ég van fölöttetek. Mintha megannyi kilóméter távolságában egy bronzból és kristályból álló kupola borulna rátok, amely észak felé valahol úgy öt kilóméterre, déli irányba pedig több tíz kilóméterre találkozik a horizonttal, túl a város épületeinek sziluettjein. A légkör csodás, a levegő kristálytiszta, a hőmérséklet rendkívül kellemes, minden tökéletes... ám látni, hogy a kupolán túl vadul örjöngő szelek havat és jeget hurcolnak magukkal.
This message was last edited by the GM at 00:24, Sun 03 Aug 2014.