Re: Xicarph: Az Arénák Promenádja - Vér a Homokon
Miután a megbeszĂ©ltekkel sok dolog teljes mĂ©rtĂ©kben ellentĂ©tesen törtĂ©nik meg szĂĽksĂ©gem van egy kis időre ahhoz, hogy rendezzem a gondolataimat. Ráadásul most, hogy szinte teljesen kipárolgott a drog a szervezetemből amely eddig elnyomta a pszĂmet kicsit kába vagyok, ha nem tanultam volna már meg uralkodni az elmĂ©men Ă©s a lĂ©lekjelenlĂ©temen akkor valĂłszĂnűleg vegetatĂv zombikĂ©nt sĂ©tálnĂ©k valamilyen irányba vagy nemes egyszerűsĂ©ggel leĂĽlnĂ©k a földre egy olyan ponton ahol jĂłl esik. De edzett elmĂ©m Ă©lt már meg ennĂ©l sokkal rosszabb borzalmakat is amikor a hipertĂ©r váratlan hatásaival nĂ©zett szemben, Ăgy legalább annyira sikerĂĽl kĂ©pben maradnom, hogy fel tudom fogni a körĂĽlöttem törtĂ©nő dolgokat, vĂ©gig tudom gondolni azokat, s hogy ne rontsam a többiek informáciĂłszerző esĂ©lyeit arra is kĂ©pes vagyok mĂ©g, hogy valamennyivel lemaradjak tőlĂĽk.
KĂ©nyszeres meditáciĂłmbĂłl talán az tĂ©rĂt magamhoz amikor valami változásra leszek figyelmes. Lazerus Ă©s a többiek izgatottak lesznek, nem tudom pontosan mit láttak vagy mit tudtak meg, azonban látszik rajtuk, hogy valakit nagyon keresnek. Aztán beszĂ©lnek valakikkel, a Marcus Vulpa nĂ©v hallatán pedig teljesen megborzongok, a háttĂ©rbe zárt Ă©bersĂ©gem Ăşgy Ă©rzi, hogy itt az idő vĂ©gre visszatĂ©rni az Ă©lők közĂ©.
Nagyjából akkor lépek oda ismét a többiekhez amikor Leman elindul a könyvtárak irányába. Eleinte nem szólok semmit, csak felveszem mind a kettejükkel a szemkontaktust, most már látható, hogy újból élet van a szemeimben: -A drog amit adtak. Végre kiégett teljesen. - jelzem feléjük.