Re: Xicarph: Az Élvezetkertek Magaslépcsoi - Publikus kertek
Ha nem volnék annyira öniróniamentesen sztoikus és rideg, mint ami kiváltotta Angelus hitetlenkedését a viselkedésünkben és felszólítását, hogy "bulizzunk" és tegyük a szépet természetesen, valószínűleg csak felvonom a szemöldököm, végignézek magamon és Grendelen, és ott helyben hótthülyére röhögöm magam a helyzet komikumán.
Így viszont csak a taktikai kerekek kattognak tovább a koponyámban, és Angelus (meg oszlopok, növények) árnyékában maradok, hogy védhessem az információcsapoló operátorunkat. Amikor úgy látom, mintha megakadna a flörtölési folyamata a nővel, illetve úgy ítélem, hogy jót tenne a "kapcsolatuknak" egy kis noszogatás a pozitív irányba az információkinyerés jövőbeni könnyebbsége érdekében, váratlanul odalépek, és rátehénkedek bubifrizurás fehérnép oldalidomaira.
- Asszony. Gyerünk - közlöm vele, és a valószínűsíthető meglepetés első pár sokkos-tehetetlen másodpercét kihasználva belenyalok a fülébe, miközben megkísérlek egy jó marékra valót kikanalazni a fenekéből is. Aztán faarccal Angelusra nézek, és nagyokat artikulálva azt tátogom némán: VÁGJ POFÁN.