– Biztonságos ez a díszítés? – kérdezem, jó közel hajolva a számos trófeához. Aztán tettetett bocsánatkérő pofával a többiekre nézek. – Persze minek is vagyok ilyen paranoiás, nem mintha már láttam volna jámbor embereket egyik pillanatról a másikra csápos istenverésékké változni! – Fancsalin legyintek.

Pár pillanat múlva egy nő lép a terembe. A negyvenes éveinek a végén jár, és míg egyértelmű, hogy fiatal korában gyönyörű volt, a szakmája nem volt túl kíméletes vele. Az arcán jó néhány sebhely éktelenkedik. Utazóruhákat visel, olyanokat mint amit a legtöbb kalandozó, de a közelebbi vizsgálódás láttatni engedi, hogy drága anyagból készültek, és a legmagasabb szintű mesteremberek keze által.



Kissé értetlenül néz Klempererre és a csapatra, miközben egy bizonytalan félmosollyal fog kezet vele.
- Üdvözlöm... -néz rá.

- Dieter Klemperer -fog vele kezet és hajol meg a varázsló, majd még mindig értetlen arcát látva hozzáteszi. - A Mennyei iskola varázslója... talán emlékszik, korábban több dologban is konzultáltunk már!

- Ó hát igen, persze persze, ne haragudjon. Ãœdvözlöm az otthonomban önt és... a társait. -mosolyodik végül el a nő, ami kissé komoran hat a sebhelyei miatt.

- Be szeretném mutatni a barátaimat -int körbe a csapatra. - Fontos ügyekben szeretnének majd konzultálni egy hozzáértővel, és a Káosz elleni harcban nem ismerek önnél professzionálisabbat.

Csendben biccentek, köszönésképp.

Előrelépek. Gim Gronisson vagyok. Majd csendben végig mérem a nőt. Nem is gondolnám, hogy képes volt annyi mindent legyőzni...

- Ãœdvözlöm Gronisson mester, Theodora Pferig vagyok -vigyorog a nő, a mosolya kissé sakálhoz hasonló rosszindulatú benyomást kelt. Tekintete mintha máris mutáció nyomait keresné Gimen. - Öröm egy trollvadásszal találkozni, le merném fogadni, hogy a Káosz megannyi megnyilvánulásait elpusztította már. És arra is mérget vennék, hogy akad egy vagy két meséje a kalandjaiból!

- Gloern Magnarsson, még véletlenül sem trollvadásze. - hajolok meg kurtán egyes nemesektől lopott mozdulattal.
- Kérdésünk több van, mint mesénke. Talán őt leszámitvae. - biccentek Fleron felé.

Morcosan nézek Gloernre. Még véletlen se lehetne összetéveszteni egy trollvadásszal! Majd Theodorának válaszolok. Eddig még nem tudott a káosz olyan erőt felmutatni, amivel ne birkóztunk volna meg, de alig várom a lehetőséget, hogy egy hatalmas ellenfél kezétől dicső halált haljak. Ahogy látom Öntől sem idegen a káosz pusztítása! Segítsen megtisztítani ezt a várost is a káosz mocskától!

Én azért nem lennék mérges, ha a Káosz egyszerűen csak eltűnne, és minket békén hagyna... - morgom magam elé - Konrad von Oderschwank vagyok Middenheimból. - fordulok a boszorkányvadászhoz - Remélem segít Sigmar nevében kiírtani a Káoszt. Hadd mutassam be a társaimat - körbefordulok - Gronisson és Magnarsson urak már bemutatkoztak. A két hegy... elf Fergenthil Fastspear és Larna Silvermoon. - csak simán feléjük lendítem a kezem. - Fleron Merrilin vándormutatványos. - rábökök az ujjammal - Trubald Altmann és Garrett Balthasar. Ők... - rájuk nézek, és összeráncolom a szemöldökömet. Észre veszem az újdonsült résztvevőt. - Ez meg valami külföldi... - morgom el a bemutatkozási ceremónia végét.
This message was last edited by the player at 14:13, Sun 14 Nov 2010.

Kardba font kézzel, szúrós szemekkel és dühödten lesek Kornadra. - Pofa be! Én nem sértegettelek.

- Örülök a találkozásnak, kérem foglaljanak helyet -int körbe a nő a fotelek felé. - Nos igen nem idegen tőlem a káosz pusztítása -néz végig a falon csüngő trófeákon. - A régi szép idők... maguk talán el sem tudnák képzelni a Káosz mennyi mocskot képes kiböfögni magából. Hát igen emlékszem még milyen volt mindig az úton... városról városra, fogadóbol fogadóba járni -sóhajt, majd a komornyik felé fordul. - Hozzon világos sört a vendégeinknek! -majd felétek fordul. - Szeretik a sört? Én életem azon szakaszán mikor magamra is kalandozóként tekintettem, mindig ezt a fajta sört ittam... önök is kalandozók, feltételezem nem vetik meg az ilyetén világi kísértéseket. Szóval igen... sokat tettünk a világ jobbra fordulásáért, és azt gondolom, okkal hiszem azt, hogy a munkánk nem volt hiábavaló... -mereng el.

Ha nekünk nem is, az utánunk jövőknek jobb lesz. - teszem hozzá.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg #24):

- Ohh higyje el -mosolyog a nő. - A múlt harcai már megtették a hatásukat. A Káosz fenyegetése sokat csökkent az elmúlt időkben... látják? Most már énis megtehetem, hogy nyugodalmas életet élek itt a Birodalom szívében, mert Archaon is behúzta fülét farkát... a Káosz visszavonult...

Sajnos pont azért vagyunk itt, mert ez nem sikerült. Middenheimban megidéztek egy démont. És úgy sejtjük, hogy ugyanaz a démon most valahol itt akar újra felbukkanni.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg #26):

Theodora Konradra néz szúrós szemekkel és összehúzza kissé a szemöldökét.
- Egy démont Middenheimben...? -kérdi kissé halkabbra, majdhogynem suttogósra vett hangon. - Mesélnének erről többet?
This message was last edited by the player at 11:56, Mon 15 Nov 2010.

Hmm... hol is kezdjem... - vakargatom az államat. Vajon megbízhatunk benne?

-Szóval, Middenheimben egy bronzkoponya felkutatása volt a feladatunk. - veszem át a szót a nemestől -Miután megtaláltuk a városba visszatérve különféle incidensek történtek. A kultisták torzkővel próbálták megfertőzni az ivóvizet, ha nem vesszük észre őket valószínűleg az egész város egy hatalmas mutánstelep lenne mára. Szóval, miután lelepleztük a kultistafészket és lefoglaltuk a torzkövet vissza akartunk térni az eredeti feladatunkra, vagyis a koponya elpusztítására. Azonban mire megtaláltuk az erre alkalmas személyt a koponya eltűnt. Kénytelenek voltunk azzal szembesülni, hogy a middenheimi káoszimádók vezetője nemmás mint a helyettes ulrich főpap aki megszerezte a koponyát. A főpap az eddigi küldetésünk során is megpróbálta egyengetni utunkat, mint így utólag kiderült, rossz irányba. Többszörösen ásott nekünk vermet, így nem tudtunk időben odaérni, hogy megakadályozzuk az idézési szertartást, sikerült a koponya segítségével előhívnia egy démont. A városőrség segítségével Trubald és én vetettünk véget a helyettes főpap életének - biccentek közben Altmann felé -a démonnal pedig Gronisson mester végzett. Mint megtudtuk, három ilyen ereklye van, amelyekből ha sikeresen megidézésre kerül a démon - függetlenül attól, hogy utólag végzünk-e vele vagy sem - akkor valamilyen káoszistenség szabadulhat a világra... Erről talán többet tud mondani valaki más. - megköszörülöm a torkomat -Lényegében ennyi lenne.

Mikor Fleron elkezdi a beszédét, hátrébb állok, hogy a tömeg jobban szemügyre vehesse. Mikor végzett, visszaveszem a szót: - Igen, köszönöm. Szóval még van valahol két ereklye. És most ezeket keressük... - a végére már kezdem elveszteni a kezdeti önbizalmamat. És mi van, ha titkon ő is Káoszhívő? Elég sokáig lehetett kapcsolatban velük...

- Hmmmmm... -egy fotelbe huppanva gondolkozik el Theodora, miközben a komornyika nagy korsó sörökkel tér vissza amelyeket szétoszt. - Úgy 20 évvel ezelött egy sötét kultuszt vadásztam le, amely egy Démonnal állt kapcsolatba, amely... az elmondásuk alapján akár ugyanaz is lehet... Kegyetlen kaland volt az egyszer biztos, kemény nyomozás és még könyörtelenebb harcok. Sok minden emlékeztet rá és nem csak a trófeák... Konrad Messner is részt vett a végső kűzdelemben; ő talán még tudhat valamit... Egyébként a fényvarázslók felelősek a világ legveszélyesebb varázstárgyainak az őrzéséért és még többnek is tudják a helyét. Azonban nem fogják ezt az információt csak úgy felfedni bárkinek...

Én lennék leginkább megnyugodva, ha náluk lenne a tárgy, és nem valami szektánál... - majd elgondolkozom egy kicsit - Messner... hol is hallottam ezt a nevet...? Valahogy Reinhold Messner ugrik be... lehet, hogy rokonok?

In reply to Konrad von Oderschwank (msg #32):

- Reinhold...? Nem...tudom, sosem hallottam még ezt a nevet. Igazából Konradot sem ismerem túlságosan közelről. Annak idején vállvetve harcoltunk és meg kell, hogy mondjam Messner igazán egyenes és bátor ember, biztos lennék benne, hogy mindig azt teszi ami helyes... Emlékszem... -neveti el magát. - ...egy alkalommal egy fogadót gyanítottunk a kultisták egyik összekötőjének búvóhelyeként. Én és az embereim csendes átfésülést terveztünk, hogy aztán rétörhessük az ajtót a szektásra, de Messner dübörgő parancsokat kezdett harsogni a fogadóban és az lett a vége, hogy az egész helyet kiürítettük és mindenkit egyesével vallattunk ki az embereimmel. Messner akkor még kevéssé vett részt az ügyben, csak később csatlakozott igazán a végső harcnál, de az ilyen apróságokra emlékszem. Hát igen az volt a hőskorszak... akkor ugyan nem lett meg a kapcsolattartó, de egy későbbi alkalommal igen...

Tetszik nekem ez a Messner! Szívesen találkoznék vele!

- Gronisson mester, Herr Messner meglátogatása is napirenden van -jegyzi meg a Mennyei Varázsló. - De amennyiben önöknek az megfelelőbb és Frau Pferig hajlik rá, esetleg ő is bemutathatja önöket a Fény Varázslónak. Számomra teljesen mindegy, de ha így döntenek, akkor én nem zavarok tovább.