Re: Altdorf Tornyai - 1. Fejezet: Istenhozzád Middenheim!
Miután vĂ©geztem a kajámmal, eldöcögök közös hálĂłhely(i)sĂ©gĂĽnkbe, majd keresek egy ágyat, ami majdnem a sarokba van biggyesztve, feltĂ©ve, ha nem fekszik már rajta valaki. Az ágyra leĂĽlve, veszem le kabátomat. Nem valami világos szobában nem sok mindenki láthatja az arcomat, Ăgy nyugodtabban hajtogatom össze, Ă©s teszem a zsákom tetejĂ©re, aminek kardjaimat támasztottam. ElterĂĽlve az ágyamon megnyĂşjtĂłztatom fáradt tagjaimat Ă©s tenyeremmel támasztva tarkĂłmat a plafont bámulom. - RĂ©mes volt ez a mai nap... De szerencsĂ©sebbnek Ă©rzem magam, egyeseknĂ©l. SzerencsĂ©tlen Konrad. Majdnem halott ĂştfelĂĽgyelőnk sorsára jutott. MĂ©gsem bĂ©kĂ©l meg velem. Nem várom el, hogy legjobb barátja legyek, csak annyit kĂ©rnĂ©k, hogy ne bánjon velem ennyire lekezelő mĂłdon. GimĂĽnk sem valami barátságos fazon, de betudhatom trollölő mivoltjának. Ami meg Ăşjdonsűlt hegyesfĂĽlű jövevĂ©nyĂĽnket illeti... RĂ©mes, ráadásul honnan van neki olyan furcsa kardja. Láttam már rengeteg kardot, de ez mĂ©g számomra is Ăşj. RendkĂvĂĽl Ă©rdekelne, mĂ©gis mit bĂr egy ilyen, Ă©s mĂ©g az is Ă©rdekelne van-e mĂ©g ebből a kardbĂłl. Gondolataim áradata után álomra hajtom fejemet.