Akik kifejezetten jól szórakoztak az előző éjszakai mulatság alkalmával, most igen későn kelnek, már majdhogynem az ég közepén jár a nap, mikor erős fejfájással ébrednek. Gim az Aratási Lúd egyik vendégszobájában (ki vitte oda őket és hogyan?), Garret a kamrában, Fergenthil, Fleron és Gloern kapott egy-egy szobát az éjszakára ahol viszonylag józanul tértek nyugovóra, Konrad pedig visszatért otthonába.

Trubald, Donar és Zena pedig már korán fennt vannak, hogy a Collegium Theologicában segítsenek Zweistein professzornak.

Nagy nehezen felébredek, de még nem állok fel. Fekszek továbbra is a földön. Uhhhh!!! Mi a fene történt??? Emlékeim sincsennek a tegnap végéről. Majd körbelesek. - És még a vöröske is lelécelt... De hol is vagyok én egyáltalán??? Felülök és komolyabban körbelesek. - Ez egy kamra lenne?!?! Majd keresek valami kapaszkodót, felállok és megindulok az ajtó felé.

Reggel az enyhe másnaposságtól dülöngélve megyek Donarék után. Fáradtságomban a pajzsot olyan kényelmetlennek találom viselni, hogy mérgesen elhajítom a fenébe... aztán eszembe jut a tányérpajzs (buckler), és inkább morogva utánamászok megkeresni, hogy becseréljem egy olyanra. Útba ejtem a piacot vagy egy kovácsot.

Zweisteinnél felolvastatom a talált firkákat.
– Akkor most Altdorfba kéne utazni ez után a... JóKucsma tőrje után? Milyen régi is ez a papiros?

A piacon Trubald talál egy árust aki hajlandó elcserélni az ő ütött kopott pajzsát egy kerek tányérpajzsra. A pajzs elég jó, fa alapon egy fém lemez az elülső része. Elég ütött kopott már de jó állapotban van, a fém része kékre van festve és egy gyönyörű címer található az elején... egy sárguló koponya, rajta babérkoszorúval.

Belemegyek. Előtte még megkérdezem, mit tud a címerről.

In reply to Trubald Altmann (msg #5):

- Magának a Császárnak és Sigmarnak az uniójának a címere ez jóuram! -közli büszkén a nagy bajszos, lila, négyszög selyemkalapot viselő árus.

– Nekem való – mondom, és a lehető legnagyobb szeretettel köpöm le a képet, aztán finoman letörölgetem a ruhaujjammal. A pajzsban gyönyörködve lépek be Zweisteinhoz.

Mikor felébredek a szobában, egyből valami ital után nézek, mivel teljesen ki vagyok száradva! Majd elkezdek öltözködni és elindulok a fogadó rész felé, hogy egyek is valamit. Valamint ellenőrzöm közben, hogy meg van-e minden holmim!

Mikor felébredek először egy nagy pohár víz, és egy fürdő után nézek. Amint embernek érzem magam, elindulok Donarral és Trubalddal a professzorhoz.

A vers-szerű iratot tanulmányozva egy pillanatra hányinger fog el. Két ujjal fogom csak a papírkát, rettentő undorító megérinteni is. A naplórészlet elolvasása után a jelenlévőkhöz fordulok.

- Azonnal Altdorfba kell mennünk. - közlöm a velük nyilvánvalót.
- Persze csak ha úgy érzitek titeket is érint egy démon világajövetelének megakadályozása. - sandítok rájuk.

In reply to Zena Zumwald (msg #10):

A professzor Zenára pillant.
- Úgy vélem bölcs volna összehívni a társaikat!

In reply to Gim Gronisson (msg #8):

A fogadóba már visszatért a normál szolgáltatás, de Gimnek nagylelkűen (?) a konyhában szolgálnak fel reggelit a kívánsága szerint... majd, mondván, hogy ilyenkor az étteremben nagy a zsibongás, felkínálják neki a hátsó ajtot nyugodt távozás céljából.

Mikor kitántorgok az ajtón...
This message was last edited by the GM at 10:36, Thu 01 July 2010.

A kedves és vendégszerető fogadóson röhögök egy sort, majd elhagyom a fogadót és sétálok egyet a városban. Vajon a többiek hol lehetnek? Amíg meg nem találom őket, inni és verekedni kéne egy jót végre! Csapok a fejemhez, ami kicsit fáj, a sok vodkától és sőrtől, de nem annyira vészes.

In reply to Garret Balthasar (msg #13):

Garretet a szolgálók még időben "elkapják" és szívélyesen, egészen kedvesen kísérik ki a hátsó ajtón.

Mikor kiérek a fogadóból körbelesek, majd útnak indulok. Megyek előre az orrom után. Lehetőleg nem falnak. Kódorgok egy sort céltalanul Middenheimban.

Reggel tovább untatom a történeteimmel azokat, akik esetleg kapósak rá, ha szükséges még meg is próbálom rájuk erőszakolni, mondván ,,még ezt a rövidet hallgassátok meg, ez egy nagyon régi és számotokra biztos ismeretlen mese''. Hogyha a közönségem már végkép nem tud rám figyelni, akkor összeszedem a dolgaimat és megkeresem a többieket, és elkezdek pénzt osztogatni. Hogyha ezzel megvoltam, még körbenézek a piacon, keresek valami bőrkesztyű szerűséget valamint valami alkalmatosságot a lantomnak, amiben tudom szállítani (zsák, stb.).
Hogyha ezzel is megvoltam, akkor visszamegyek a fogadóba, felajánlom, hogy előadok már pár történetet. Hogyha elhajtanak akkor tovább járom a fogadókat hasonló ajánlatokkal.

Trubald, Zena, Fergi, Gloern és Donar kapott fejenként 22 aranytallért.

Fejszellőztetés gyanánt felhajtom a többieket és Zweisteinhoz vezetem a csapatot.
– Ilyet ossz máskor is, ne mesét – vigyorgok Fleronra, amikor a markomba pengeti az érméket.

Zweisteinhez kell mennünk, ezért a piac kivételével minden más eltervezett teendőmet elhalasztom és követem Trubaldot.
-Eh, ha tudnád, hogy mások mennyit képesek fizetni a tegnap elhangzott történetekért...

Mikor felkelek, zsörtölődök egy sort, felöltözök, elvégzem az ügyes-bajos dolgokat (adóemelés, stb.), beszedek egy kis pénzt, majd megfelelő anti-tolvaj biztonsági intézkedések után felkeresem a Collegiumot.

Felkelve a szokásos készülődés után magamra öltve összes felszerelésemet a másik két kutatóval tartok. Közben filozofálgatok a káosz és az ereklyék különös vonzódásán. Persze alig várom, hogy belemártsam a maradék kultisták vérébe az új kardomat.
Amikor Fleronnal találkozom örömmel veszem át a jussomat. Minden fillér jól jön.

Trubaldnak jó idejébe telik összeszedni a többieket. Fleront, Gloern, Fergenthilt és Gimet még sikerül elkapnia az Aratási Gónárnál. Konradot némi utánakérdezés után megtalálja a rezidenciáján. Garront a legnehezebb összeszedni, de szerencsére a városőrség már jól ismeri az ábrázatát, így néhány járőrtöl utánakérdezve megtalálja végül...

Mindannyian a Collegium Theologicába sietnek, Zweistein professzorhoz.

Mikor a csapat a professzor poros könyvekkel teli dolgozószobájába lép, az int Zenaék felé.
- Ismertessék, hogy mit találtunk a délelött folyamán!

Miről maradtam le? Kérdezem csodálkozva. Utána ásítok egyet, kezemmel eltakarom a számat, mivel egy elefánt beférne rajta.

– Röviden: egy fecni azt mondja, Altdorfba kell mennünk kultistákkal verekedni. De mégis mikor írták azt a papirost, porfesszor? Honnan tudja, hogy még mindig ott van az az ereklye?

- A naplóra gondol Trubald? -kérdi fejét vakarva Zweistein. - A papír kora alapján nem tűnik túl öregnek, de nehéz megállapítani. Lényegtelen, ez az egyetlen nyomunk a tőr hollétét illetően!

Egy fintorral nyugtázom Trubald rövidített változatát, majd kezembe veszem a naplórészletet, és felolvasom a nyilván olvasni ugyancsak kitűnően tudó társainknak is.
- A fővárosban lévő kapcsolataim közölték, hogy a riválisunk egyike egy
azonosítatlan ereklyét hozott Altdorfba. A rövid leírás alapján úgy hangzott,
mintha Yul K'chaum tőre. Mint az a varázstárgy, ezt is úgy írják le, mint
egy vas tőr, amely sötét hatalom rúnáival van televésve. Azt mondják a
markolata egy háromszemű koponyát mintáz. Most elhagyom Altdorfot. Ha ez
Yul K'chaum tőre, akkor a rossz emberek kezétől minden áron távol kell
tartani! -
A másik cetlire csak egy pillantást vetek távolról, de nem áll szándékomban kézbe venni sem, nemhogy feolvasni.
- Azon a paíroson csak három ereklyéket említ az írója, melyekben a démon él. A bronzkoponyában, 'Yul K'chaum tőrében' és a 'harag kelyhében'. Akit annyira érdekel olvassa el maga. - közlöm undorral.
This message was last edited by the player at 12:05, Fri 02 July 2010.

- Pontosabban a démon esszenciájának szilánkjai találhatók ezekben a Káoszereklyékben! -emeli fel fontoskodva a vézna ujját Zweistein. - Tudom, hogy ez így nem sok, de most, hogy Xathrodox esszenciájának egy része szabad az óra ketyeg... versenyt futunk az idővel. Írtam önökről egy bemutatkozó levelet egy altdorfi kollegámnak. Dieter Klemperer Mennyei Varázsló, és egy olyasvalaki akiben megbízhatnak, hogy segíti önöket ebben a küldetésben. Létfontosságú, hogy megtalálják a tőrt, mielött Xathrodox talpnyalói teszik. Kiszabadítanák őt a varázstárgyból és ezt nem engedhetjük meg! Esszenciájának egy része már ki van eresztve, de elveszett és gyenge. Azokat a részeit amelyek a tőrbe és a kehelybe vannak zárva meg kell semmisíteni, ha meg akarjuk akadályozni, hogy a Vörös Nyúzó újra a világunkat kísértse!

– No és mi van, ha megvan a tőr? Mit csináljunk vele? Hogy kell elpusztítani?

- Amíg önök Altdorfban lesznek én folytatom a kutatásomat itt, mind a Harag Kelyhe után, mind az után, hogyan lehet elpusztítani ezeket az ereklyéket. Amint bármi hasznosra bukkanok, üzenek önöknek Dieteren keresztül! De önök is próbáljanak Altdorfban megfelelő módszer vagy erre képes személy után járni! A Varázslóiskolák közt talán akad olyan aki tud bármi ilyesmit...

- Mivel én mindenképpen felkeresem a saját iskolámat, ott azonnal utánajárok. Ha maguk esetleg nem is tudnak válaszolni a kérdésemre, talán tudják ki volna alkalmas erre. - bólintok.
 - És persze ha más lehetőség nincs, hát a többi iskolát is meglátogathatom.. - teszem hozzá kicsit kelletlenül.

Az "iskola" szó ismételgetése bőven elég, hogy megfájduljon a fejem. Megint.
– Milyen messze van ez az Altdorf?

De ha hagyjuk, hogy a követőit megidézzék a démont, és utána megöljük, akkor a tőr használhatatlanná válik, nem? - széttárom a karomat - Remélem igen, mert ez sok munkát megspórólna. Csak körberakjuk a helyet puskaporos hordókkal...

Zweistein értetlenül néz Konradra.
- Lord Oderschwank, tisztában van a Middenheimben, két héttel ezelőtt történtekkel?

Elkerekedett szemekkel nézek a nemesre.
Ez tényleg ilyen hülye, vagy csak tetteti?
- Komolyan nem sikerült felfognia a történteket ó 'nemesúr'? - kérdezem gúnyosan.
 - Ha engedjük hogy kiszabadítsák a tőrbe zárt démoni esszenciát, már cseppet sem számít megöljük-e a démont amit esetleg megidéznek vele. A puskaporoshordókkal legfeljebb Altdorfot romboljuk le... - magyarázom szépen érthetően.

Pénze az van, de az esze az elmaradt... Ez az amit pénzzel nem lehet megvenni. Gunyoros mosollyal lesek a nemesre. - Tehát, minél előbb megtalálni azt a vacak tőrt. Szeretem a tőröket, de ezzel óckodnék egy kicsit... De még nekem sem tiszta, hogy ha meg is találjuk, mégis mi a francot kezdjünk azzal a tőrrel?!?!?! Visszahozzuk ide? Követni fognak érte. Ez tuti. Ami meg az elpusztítását illeti, háááth... Vakarom meg a fejem. - Egyáltalán el lehet ezeket teljesen pusztítani? Úgyértem, a démont ki lehet belőle űzni?

– Mer' nyilván egy démon ücsörög a markolat üregében – forgatom a szemem. – Remélem, a kollégái jobban értenek majd az ilyesmik tönkretételéhez, Albrecht – mondom némi csalódottsággal a hangomban. Mégis mit kezdett volna a koponyával, ha sikerül elhoznunk neki?

- Nem szerencsés a bestiák kísértette Drakwaldban ilyen veszélyes káoszereklyével utazgatni mint Yul K'chaum tőre. Beszéltem az Ordo Fidelissel és ők mesélték, a bronzkoponya, hogy vonzotta a Káosz gyermeikeit magához, alig tudták önöket megmenteni. Nem barátaim, ha Altdorfban van a tőr, azt ott is kell megsemmisíteni!

Miért, a démoni esszencia mit csinál, megharap minket? - kérdezek vissza széttárt kézzel.

– Azt még én is értem, hogy ha három lesz belőle, akkor nagyonis megharap. Jön a Nyúzó vagy mi... Az egy fődémon?
Föl-le járkálok, igencsak mehetnékem van már. Az egy dolog, hogy hasznos információt tudunk meg Zweisteintól (már ha), de a napok óta bámult könyvespolcok és a Káosz ismételt emlegetése kezd nyomasztó lenni.

- Egyszóval megyünk démont ölni... Megint. Gim tuti emgvárattatja velünk a démont, szóval nekem is offenzívebbnek kellene lennem. Rápillantok a rövidkardomra. - Asszem le kellesz, hogy cseréljelek... Mire cseréljelek el?? Mivel tudnék bánni... Uhhh Pillanatnyi gondolkozásom után megszólalok. - Nem akarok a legrosszabbra gondolni, de ha mégis elszabadulna a démon, akkor mivel lehet a legkönyebben elbánni vele? Mi az amire egy démon 'allergiás'. Majd nekidőlök a legközelebbi falnak, de ha nem állok fal mellett odatotyogok egyhez.

– Há' a démonság lényege épp az, hogy nehéz elbánni velük. Mondjuk ha Zweistein uramnak akad egy-két elfekvő puskaporos ágyúja a kamrában, annak biztos hasznát vennénk – nézek rá fáradt mosollyal.
This message was last edited by the player at 19:38, Sat 03 July 2010.

Bátorság kell oda, jó fajta acél, és erő! Úgyhogy én készen állok, indulok is, aki úgy érzi hogy valamelyikkel nem rendelkezik, akkor inkább maradjon itt ebben a biztonságos városban. Várom, hogy a professzor mikor adja át a levelet és én indulnék is. Útközben azért megejthetnénk azt a félszeműt!

- Látom még mindig nem értik -rázza meg a fejét Zweistein.- Ha kiszabadul az esszencia és fizikai testet ölt, már hiába végeznek vele... azzal csak azt érik el, hogy az esszencia kiszabadul és a Káosz szívébe távozik, ahol aztán a többi szabaddá vált esszenciaszilánkkal egyesül...

Jól van Professzor megkeressük a tárgyakat és miután megöltük a káoszimádó korcsokat, megsemmisítjük azokat! De most már jobb lenne mihamarabb indulni!

- Igen igen igaza van! A levelet már előre küldtem, keressék Dieter Klemperert a Mennyei Iskolában. Én ezalatt folytatom a kutatásomat!

Reggel korán felkel,de csak fekszik.Társai érkeztével velük tart a professzorhoz,és végighallgatja a beszélgetést. A társalgás végeztével a térdére csap,és feláll. Nos?Mikor indulunk? Én akár azonnal kész vagyok az indulásra. Már a sebeim is teljesen begyógyultak,Úgyhogy hajrá,minél előbb oda kell érnünk,és minél hamarabb meg kéne találni azt a tőrt.

Gim szavai járnak az eszemben: - Bátorság, az van! Erő, abból kicsivel kevesebb! Jófajta acél. Ez az ami hiányzik... Rápillantok megint a kardomra majd Gim felé fordulok. - Gim! Kéne nekem is valami nagyobb kard, vagy vágófegyver! Mit tanácsolsz??? Mi éri meg nekem szerinted? Majd válaszában bízva kicsi sürgetni kezdem a többieket, hogy nem ártana az útra felkészülni, összecsomagolni.

Hihetetlen, ez a fickó állandóan odatartja az orcáját, hadd püföljünk rajta egy jólesőt.
– Fakanál. Esetleg egy egyszerű hosszúkard, mi más? – A profhoz fordulok. – Mennyi idő alatt érhetünk Altdorfba? Mert előtte volna itt még egy kis dolgunk egy szép summát érő bestiával a környező erdőkben... Megy arra valami karaván, vagy lehet kocsit bérelni?

Garretre nézek. Az én csatabárdom mindent átvág, de szerintem te meg sem bírnál emelni egy ilyen fegyvert. Maradj az emberek fogpiszkálóinál, vagy vegyél valami számszeríjat, hogy ne zavarj, amikor aprítom a korcsokat! Majd a többiekhez fordulok. Szerintem szerezzünk elemózsiát, meg italt, aztán induljunk, ha szerencsénk van éjszaka már meg is találjuk az egyszeműt, így nem vesztünk egy napot!

Egyelőre tényleg az lenne a legjobb ha elindulnánk.

Unottan, fél füllel hallgatom a többiek tanácskozását, de a "démon", "káosz" kulcsszavaknál jobban figyelek. Közben a puskám állapotáról és további teendőkről gondolkodom. A nemes hülyeségén egy elfojtott nevetést hallatok, de máskülönben csendben vagyok.
Ahh, nem lesz akkor igy késze.

- Egy kis dolguk? -horkan fel a tudós. - Egy kis dolguk?! Mikor versenyt futunk az idővel? Mikor Xathrodox démoni szolgái talán már úton vannak hogy megszerezzék mesterüket esszenciáját rejtő tőrt?!? EGY KIS DOLGUK?!

– Ühüm – bólintok. – Ha végre kinyögné professzorságod, hogy meddig tart Altdorfba az út, talán sietősebbre fognánk vagy elhalasztanánk a mellékest.

In reply to Trubald Altmann (msg #54):

- Szekerekkel, karavánnal érdemes menni. Az erdőkben még mindig bestiák portyáznak és a kocsisok tudják a legrövidebb utakat. Háát... véleményem szerint úgy jó egy hét az út ha nem több... szerencsére az utak mentén vannak fogadók ahol meg lehet szállni az éjszakákra. Sokan indulnak Altdorf felé mostanság, nézzenek körül a Déli vagy a Nyugati kapu körül, esetleg a Kereskedőnegyed nagyobb kereszteződéseinél!

Kicsit rosszallóan nézek Trubaldra, amiért az ártatlan megjegyzésemre így reagált. Majd Gim szavai után kicsit elgondolkodok.Uhh számszeríjj?!?!?! Ahhoz én kevés vagyok. Azt sem tudom, hogy kell vele lőni... Az nekem sok. Viszont egy nagyobb kard esedékes lenne. Meg kellene lesni van-e másfélkezes kard, vagy egy sima hosszúkard.

Elmélyült arccal hallgatom azt amit a többiek beszélgetnek. Ha valaki rám pillant, egy kis képzelőerővel még azt is hallhatja, ahogy a fejemben egy lúdtoll serceg valami régi pergamenen. Néha-néha változtatok az arckifejezésemen, ami inkább egyre csak eltorzult lesz.
-Körbe fogok kérdezni a karavánokról és megkeresem a nekünk legideálisabbat. - mondom végül.

- Akkor Ulrich és Sigmar áldja meg önöket! Menjenek! Hamar! Én nekikezdek a kutatásnak teljes erőmböl!

Minél hamarabb kimegyek és kint kicsit ácsorgok, majd rákérdezek kicsit sietős hangnemben. - Hol találkozunk és mikor indulunk? Lenne egy kis dolgom még. Majd a kardom markolatára csapok egyet.

Segítek karavánt keresni, de igyekezzünk. - mondom Fleronnak, és azonnal el is indulok.

Bólintok Zenának, majd elindulok én is, remélve, hogy a professzor által említett helyekre veszi az irányt. Közben Altdorfba tartó karavánokról kérdezősködök, a legkülönfélébb emberektől, reménykedve abban, hogy sikerül összeszednem valami információt.

Garron talál magának kardot 10 aranyért, nagy kétkezes kardot 30-ért és egy hullámos pengéjű nagykardot, olyat amilyet a Birodalmi Sereg elit osztagai a Nagykardok forgatnak, 90 aranyért.

Zena és Fleron gyorsan körbekérdezősködik és igen hamar találnak egy kisebb karavánt, amely órákon belül indul Altdorf felé.

Visszasietek a műhelybe ahol dolgoztam eddig, elbúcsúzom a helyiektől, s nagyvonalakban elmagyarázom, hogy sietősen kell távoznunk a barátaimmal. Még nagy gyorsan megkérem az egyiküket, hogy kicsit hozza helyre a fejszémet (leginkább csak, hogy élesitse meg) a sok vagdalkodás után, miközben én összeszedem a holmimat ami még ott volt, majd a fejszémmel együtt visszaindulok Zweisteinhez. Félúton még beugrik, hogy a hosszú, bestiákkal teli úton az 5 golyó a pisztolyomba kicsit kevés lehet, igy teszek még egy gyors kitérőt a piacra és veszek még 5 lövésre elegendő lőport és golyót.

Megkérdezem mennyiért utazhatnánk velük, majd visszasietek Zweisteinhez.
Igyekszem időben előkeríteni mindenkit, és a karavánhoz terelni.

Sietősen megveszem a kardot 10 aranyért, majd valakihez csatlakozom, nehogy elszakadjak a csoporttól.

Gloernnek sikerül vennie elég puskaport és golyót 3 schillingért.

Zenáék mindenkit összecsődítenek a karavánhoz, amely szívesen látja kardforgatók segítségét a hosszú úton, nem kérnek pénzt érte...

Az utazó csapat nem is várakozik sokáig, rögtön indul is, elhagyva a jó öreg Middenheimet a Déli Kapun keresztül...

Búsan lesek vissza öreg otthonomra. - Visszatérek még ide. Élve, vagy halva. Majd visszahuppanok a helyemre és ücsörgök csöndben.
This message was last edited by the player at 18:59, Tue 06 July 2010.

Összeszedek mindent a lakhelyemből, meg hozom a saját lovamat.

Miből áll a karaván?

Végre! Alig várom hogy Altdorfba érjünk!
Gondolataimban elmélyülve lassan simogatom az ölemben utazó koponya sima felületét.

A karaván két család felszereléseit hordozza, akik át akarnak költözni Altdorfba.
Az egyik a Willenhaus család. A családfő 30-as éveiben járó, rövid hajú, körszakállt viselő, korán őszülő, viszonylag jóképű férfi. Szürke, csuklyás utazóköpenyt hord.

Felesége Matilda, a harmincas éveiben járó, szép arcú nő. Átlagos, hosszú ruhákat hord, néha virágmintákkal díszítve, hogy elrejtsék a terhesség miatt jócskán megváltozott alakját.

Flaubert Matilda és Hans 8 év körüli gyermeke. Szeplős, fehér bőrű, vörös hajú élénk kis ifjú. Sokat rohangál, bár a szülei intésére nem hangoskodik, mert az erdőben bizony szörnyek vannak...

A másik a Steumann család.
A Steumann családfő sikeres borkereskedő. Kopasz és kissé elhízott férfi, de drága, jómódú göncöket hord aranyláncokkal és gyűrűkkel.

Clara nagyon fiatal, gyönyörű arcú, tehetős polgári családból származó asszony. Általában divatos kalapot és ruhát hord és mindig a férje oldalán marad.

Iza Steumann fiatal kislány, Clara és Lorenz Steumann gyermeke. Mindig szép ruhákat és ékszereket visel, haja rendben tartva. Elég szemtelen, pimasz kis csitri és a szülei úgy tartják mint valami kis hercegnőt.

A kis Pieter visszafogott és illemtudó kis legény, nem vette át a családtagjaira jellemző arroganciát. Szőke, szeplős és jómódú de nem túl hivalkodó ruhákat visel.

Az utazó csapattal tart még egy férfi Wolfgang Scheunacht. Wolfgang középkorú férfi átlagos magassággal és súllyal. Csontkopasz és folyamatosan kopaszra borotválva tartja a fejét. Jellegtelen barna utazóruhát visel és általában csak önmagában ücsörög távol mindenkitől.

A családok által felbérelt kocsis Elbert Kraemer. Elbert Kraemer egy hosszú valaha fekete, most őszülő hajú, a kocsisokhoz méltó hosszú kámzsás köpenyt viselő férfi. Mordályát folyamatosan maga mellett tartja, főleg mikor úton van.

A karavánnal két útfelügyelő is tart. Johann kollégájánál némileg fiatalabb, de határozott és céltudatos férfi. Lova az almaderes kanca Johanna a legjobb társa.

Robert egy sokat látott, tapasztalt útfelügyelő. Ezt az arcán futó jó néhány sebhely is bizonyítja. Pisztolyát sosem tartja távol magától. Van egy barna ménje, akit Louis-nak hív.

A tehetős embereket figyelmen kívül hagyom. - Most fontosabb dolgunk is van, mint a pénz!!! Ostorozom magam, és még csak meg se nézem magamnak miféle ékszereket hordanak magukkal az útitársak.

Mivel sok a szabadidőm, úgydöntök hogy itt az ideje hogy 'játsszak egy kicsit a tűzzel'....
Na nem feltétlenül szó szerint, de ha itt történik valami gikszer, hát csak pár család bánja. Bár az általunk ismert információk felettébb értékesek. Többek között ezért is a lehető legnagyobb óvatossággal kezdek neki.
This message was last edited by the player at 20:33, Tue 06 July 2010.

Keresek valami sarokban lévő helyet, és igyekszem úgy odakeveredni, hogy ne menjek neki senkinek. Ha mégis nekimennék valakinek elrendezem egy Bocsánat-tal. Majd ha a sarokba keveredtem erősen a csuklyám mögé bújok. Arcomat majdnem teljesen elfedve.

Bosszankodok egy sort, hogy nem megyünk egyszeműt ölni, de az utazás és a következő démon közelsége azért felvidít. Remélem dicső ellenfél lesz, és dicső halálban részesít, nem úgy mint a korábbi korcs. Útközben a kocsin ülök és komoran nézem az erdőt, és nagyjából egész úton csak szidom ezeket a rohadt fákat.

– Vajon meddig áll még így, hogy nem leszünk ott megvédeni? – röhögök sötéten, ahogy elhagyjuk a várost és visszanézek a falaira. Aztán megpróbálok szundikálni, és annak az esélyét számolgatom, hogy belefutunk néhány bestiába vagy magába Félszeműbe. Amilyen istenverte a szerencsénk...
This message was last edited by the player at 07:06, Wed 07 July 2010.

Az utazás első napja meglehetősen unalmasan és eseménytelenül telik. A szekerek monotonon zötykölődnek a drakwaldi erdőben.

A Steumann család meglehetősen fennhéjázóan élvezi az utazást, Clara egy napernyő alatt nézi a tájat és gyakorta panaszkodik, hogy milyen hidegre fordult az idő... A családfőt gyakorta látni amint aranyait számolja.
Iza a kislány egy dresszben parádézik fel alá és gyakran szól oda egyikőtöknek, másikotoknak:
- Ugye hercegnő vagyok?
Pieter magában ücsörög és egy könyvet olvasgat.

Wolfgang mindenkitől távol ücsörög, szorosan maga köré húzva a köpenyét. Nem beszélget senkivel, csak némán tűri az utazást.

A Willenhaus család sokkal csendesebb és szerényebb. A szülők összebújva utaznak, gyakorta simogatja meg Hans, felesége gömbölyded hasát. Flaubert önfeledten futkározik a szekerek körül, de azért meglehetősen csendesen. A Steumann kislány gyakran piszkálja.

A két útfelügyelő egymást váltva fel s alá lovagolnak az út mentén, folyamatosan figyelve a közeli erdőket. Egyikük néha előre lovagol, hogy kissé körbenézzen tiszta-e a terep.

Lekuporodok valahol a kocsiban, előveszem a Herr Rambrechtől kapott papirosokat és tanulmányozom. Utána a Jaus Manntól kapott könyvet veszem elő s azt olvasgatom utazás közben. Ha birom tartani a tempót, akkor időnként leszállok és a kocsi mellett sétálok kicsit lazitásként.

Biztosítom róla a kislányt, hogy nem az a lényeg, hercegnő-e, hanem hogy minek a hercegnője. Márpedig ebben a lassú halálra ítélt, randa világban nemigen fog találni semmi arra érdemeset.

Willenhauséknak gratulálok, ha összefutok velük, és visszanyelem a kérdést, hogy a fickó miért nem zárja inkább el egy bástyába a terhes nejét ahelyett, hogy martalóceledelt csinál belőle a Drakwaldban.

Az aranykoronák csengése Steumann családfőjének kezében teljesen megbabonáz. Arra ösztönöz, hogy minden vagyonát elemeljem, de nem tehetem. Sanyarúan elfordítom a fejemet és aludni próbálok. Elalvás előtt még azért megnézem magamnak ezt a Steumannt és az aranykoronáit. - Feltűnőbben nem tudnád számolgatni??? Seggfej!!!

Myrmidiának és esetenként Sigmarnak intézett erős fohászok közepette nekikezdek...

Zena egész nap és este el van merülve valamiben.
This message was last edited by the GM at 13:59, Wed 07 July 2010.

Békésen baktatok a kocsi mellett, és ahelyett, hogy az erdőt lesném az esetleges támadás ellen, folyton ellenőrzöm, hogy megvan-e még az összes felszerelésem.

Az út alatt a legkülönfélébb történetekkel próbálom szórakoztatni az embereket, persze csak azokat, akik kíváncsiak rá, s ha úgy adódik, néhányat én is meghallgatok tőlük, hátha valami új, eddig számomra ismeretlen mesével találkozom.

Fergenthil meglehetősen csendes egész utazás alatt, nagyobbrészt a Willenhaus család közelében van és gyakran mosolyog rá a terhes édesanyára.

Az első éjszakát a csapat egy nagyon kicsi és lepukkadt útszéli fogadóban tölti. Alig van néhány külön szoba és egy nagy közös hálóterem... a bár részben korhadó fából készült asztalok és székek vannak, az udvar pedig, ahol a szekereket és lovakat helyezik el bűzölög a feltakarítatlan trágyától...

Kora reggel a karaván folytatja az útját Altdorf felé, megkezdődik az utazás második napja...

A batár rázkódásait megunva gyalogos túrákat teszek az út menti erdőbe. Szemeim kocsányon, fegyver a kezemben, bár valójában csak ehető bogyókat akarok keresni, meg könnyíteni magamon egy bokorban.
This message was last edited by the player at 08:56, Thu 08 July 2010.

Kezdek paranoid lenni mindentől. A drakwaldi szörnyűségeken jár az eszem, meg hogy vakaki ki ne raboljon...

Látom, hogy Konrad kezd idegileg megroggyanni, így kicsit poénkodok vele. - Mi az Konrad??? Félsz, hogy gyün a mumus? Erszényecskéd megvan még?

Ki engedte meg hogy a nevemen szólíts? - Felhúzom az orromat - Még nem vagyunk messze a várostól, ráadásul két felügyelő is itt van, tehát a helyedben vigyáznék.

Te érzed. Kacagok egy sort felhúzott orrú útitársamon.

A nap túlnyomó részét a szekeren hortyogva töltöm, mikor fenn vagyok, akkor meg mérgelődök a sok fán, meg hogy egy bestia, vagy káoszlény sem kerül az utunkba, hogy kettévágjam.

Borzongva engedem el a koponyát, és a hirtelen rámboruló sötétben egy darabig csak emésztgetem az információkat.
Másnap örömmel fogadom a felkelő nap világosságát, de tudom hogy sokáig tart még amíg teljesen túlteszem magam ezen.

Utazás közben, ha lehet igyekszem elmélyedni meditatíve. Illetve felvenni a kapcsolatot a többi utassal, hogy megtudjam kifélék-mifélék és hátha tudnak híreket északról.

Körbekérdezem az NPC utazóközönséget, hogy ki miért is tart Altdorfba, mit szeretnének ott elérni.

Furcsán, értetlenül nézem Zenat. Lövésem nincs arról még is mit csinál, bár rákérdezni nem nagyon merek. - Kezd unalmas lenni ez az út!!! Azt hittem kipróbálhatom a frissen beszerzett kardomat...

Mivel a történeteimre nem igazán találtam fogékony hallgatóságot, ezért inkább a lantomon játszok, leginkább csak gyakorlás mivoltában. Persze, hogyha valaki hallgatni akarja, akkor nem küldöm el.

A Steumann család elég fellengzősnek tűnik, és a családfő állítása szerint azért tartanak Altdorfba, mert a virágzó kereskedelmi kapcsolatait személyesen tudja a legjobban megerősíteni.

A Willenhaus család csak csendesen annyit mond, hogy veszélyesnek tartják Middenheimet, nem csak a nemrég történt ostrom, de a napokban történt események miatt is, és nem szeretnék, ha egy ilyen helyre születne meg gyermekük, illetve ilyen helyen nőne fel a már meglévő.

Az egészen magába forduló, külön utazó Wolfgangból csak annyit sikerül kiszedni a legnagyobb nyaggatással is, hogy tudós, aki Altdorfba tart valamiféle tanulmányok végett...

Északról nem igazán tudnak mit mondani a népek, leginkább csak azt, hogy a szóbeszédek szerint a Káosz ereje gyülekezik... és ki tudja, talán Archaon, talán már bajnok vezetésével, de csak idő kérdése, hogy mikor csapnak le újra a védtelen és törékeny világra...

Újabb éjszaka jön, szerencsére elég korán eléritek a következő útszéli fogadót, amely már meglehetősen jobb állapotban van az előzőnél. Itt végre nyugodalmas éjszaka és némi jóféle étek meg ital vár rátok...
Némi iszogatás este: 2 ezüst
Egy szerényebb vacsora: 4 ezüst
Egy jóféle zabálás és kiadós reggeli: 1 arany

Másnap reggel kipihenve, tele hassal folytatjátok utatokat a karavánnal...

Egy kicsit iszogatok egy szerényebb vacsora mellett. Finom volt, ahhoz képest, hogy nem is adtam ki érte sokat. Másnap reggel még a karaván indulása előtt kimegyek és kicsit körbeleselkedek a közeli erdőben. Indulás előtt visszakeveredek a karavánhoz és gond nélkül döcögök az árral. Zena! Megosztanád velem, hogy mit csinálsz? kérdezem kíváncsian a vrázslónőt.

-6 ezüst a kajáért, piáért

Éjszaka elreteszelek mindent, a lehetséges "lopásokat" megelőzendően. Másnap reggel a szükséges dolgok elintézése után folytatom a karavánnal az utat.

Én nem érem be akármivel, nálam a Kinder Bueno a nyerő! -1 arany

Megpróbálom megbeszélni a fogadóssal, hogy kapjak egy kevés ételt ingyen és cserébe pedig szórakoztatom a vendégeit néhány történettel. Hogyha nem megy, próbálok egy kis kedvezményt kicsikarni, ha ez sem, akkor kifizetem a négy ezüstöt és visszavonulva gyakorlok a lantomon.
This message was last edited by the player at 20:43, Mon 12 July 2010.

In reply to Fleron Merrilin (msg #110):

Kérlek dobj a vonatkozó képzettségeidre! Charm/Performer (Lant)

Négy ezüstöm bánja, hogy a hasam jól érezze magát.

Megelégszem egy kis vacsorával (4 ezust), közben/utána Fleron lantjátékával mulattatom magam (ha sz@r, akkor kuncogok rajta, ha jó, akkor csak szimplán hallgatom és próbálok egy törpe dalt azonositani hozzá, amit ha sikerül, dúdolom is). Utazás közben a korábban vázolt tevékenységeket váltogatom.

A fogadós a mesékért cserébe ingyen ad mindent Fleronnak...

Másnap újra nekivág a csapat az útnak. Korán indulnak de szerencsére így is kialudták magukat... az utazás a szokásos módon ... unalmas.

Mindenki fásultan, maga elé meredve zötykölődik a szekéren, már jó néhány mérföldre elhagyták az előző fogadót, a reggel már jócskán eljött, lassan átvált délelőttbe... lágy napfény simogatja bőrötöket és enyhén hideg szellő fújdogál, mikor...

Hirtelen az út két oldaláról, az erdőből üvöltve, vonyítva két bestia vágódik ki. A bal oldalon egy farkas fejű, kecske lábú bestia rohan felétek, pajzsot és szöges buzogányt lóbálva.

A másik oldalt egy kutya lábú és szarvas macskafejet viselő bestia rohamoz, egy pajzzsal és egy lándzsával a karmaiban...

Kezdeményezés legyen az első MINDENKINEK!

Ráérősen elkezdem felszíjazni a pajzsomat, amikor látom, hogy Konrad urunk lesz az első célpont. Höhö, mindjárt ellovagol ijedtében!
Kézbe kapom a csákányt és leugrok a szekérről.

Garret kérdésére értetlenül széttárom a karomat.
- Fogalmam sincs mire gondolsz. Épp indulok ha ez érdekel. -
A kocsin kényelmesen elhelyezkedem, és csak az üvöltésre kapom fel a fejem.
This message was last edited by the GM at 08:34, Tue 13 July 2010.

Értetlenül lesek ki a fejemből, hogy mégis mi a fene folyik itt. Körbenézek és megpróbálok kimászni a szekérből. Mikor kikászálódok látom, hogy felém tart az egyik bestia, hátamon lévő kardomat magamhoz veszem és elkezdek hátrálni megkerülve a kocsit.
This message was last edited by the player at 08:32, Tue 13 July 2010.

Csak egy vane. Ráérünke.
Szép komótosan kezembe veszem a pajzsomat és a fejszémet, biztos ami biztos. Nem sietek, az unatkozó Gim úgyis közelebb van. Még az én fejemet csapná le ha elvenném előle a szórakozást.

Éppen az egyik történetem kellős közepén tartok, amikor a kocsi zötykölődése által okozott kábulatból kihoz a vonyítás. Lassan a számszeríjamért nyúlok és egy tüskét is a kezem ügyébe veszek, de egyenlőre még mást nem csinálok.

Kezemben a csatabárdommal leugrok a szekérről és a közelebbik bestia felé indulok röhögve. Végre egy kis móka!

Előrelovagolok, közben előveszem a kardomat, és megfordulok a lóval.
This message was last edited by the player at 13:26, Tue 13 July 2010.

Leugrik a kocsiról,de sajnos túl nagyot huppan,így a nyíl,amit már az ugrás előtt rápattintott az idegre,elrepül a farkasfejű mellett.Szisszen egyet a hibázás miatt,de máris újabb nyilat húz elő.

Berajzoltam még a képre Fergenthil lovát is

Garret kimászik a szekérből, majd a fegyverét magához véve kezdi azt megkerülni.

Fergenthil lepattan a szekérről és lő rögtön kettőt, de mindkettő mellészalad...

Trubald felfegyverkezve lepattan a szekérről.

Gloern felszerelkezik.

Robert megfordítja a lovát keresztbe az úton és elindul a bestia felé, miközben előhúzza a pisztolyát.

Fleron is felfegyverkezik.

A szarvas macska sziszegve rohamoz és nekiesik a legközelebbi embernek, Garretnek. Meglendíti lándzsáját, amely keményen végigmarja az orvgazda jobb vállát.

Fergenthil lova fújtatni kezd.

Johann Lutzer megfordul a lóval és láthatóan lőne, de nem mer belelőni a Garrettel való közelharcba, ezért inkább közelebb lovagol.

Zena felkapja a fejét.

A farkasfejű bestia vonyítva esik neki Konradnak. Rohanásból vetődik felé és suhint a buzogányával, de a nemesnek még idejében sikerül elkapnia a fejét. A bestia szabályosan lepattan a ló faráról, viszont a paci prüszkölni és ágaskodni kezd...
A ló kordában tartásához egy félkörös cselekedet és egy sikeres Ride teszt szökségeltetik.

Flaubert Willenhaus visítva rohan vissza a szüleihez, a családok rettegve kuporognak össze. Hans Willenhaus felesége mellé áll makacsul és egy botot vesz elő, Lorenz Steumann pedig kardot ránt, de szintén nem mozdul a családjától. Wolfgang nem mozdul, csak még jobban összehúzza magán az utazóköpenyt.

- Végre egy kis móka! -kurjantja szinte várhatóan a trollvadász és kezében fegyverével leugrik a szekérről.

Konrad kardot ránt, de elég ügyetlenül, mert úgy kell a lóba kapaszkodnia, hogy le ne essen... nem tud előrelovagolni, amíg a lova ilyen frusztrált.

- Miért mindig én sérülök meg legelőször???? Fujtatok egy sort magamban majd előhúzom a rövidkardomat ami a bal kezembe slisszan. Mikor a kardrántással végeztem indítok egy támadást a bestia felé. - Én jövök!!! Nagyon elrontott támadásom után visszalépek védekező pózba.

A szekér végébe megyek, hogy szükség esetén onnan leugorva a bestia mellett teremjek.

Haha! Végre egy ilyen szép korccsal futok össze cicus! Kezemben dolgozik a csatabárdom, mint a cséphadaró súlyos sérüléseket kínálva a macskának. Közben rutiosan védekezek és félrelépek a támadások elől.

Felpattanok, és a kocsi másik oldalába lépek.
A farkasfejű valamit meglátva, azonnal ismét hatalmába kerít az a furcsa sötét, hátborzongató érzés amitől annyira szabadulnék.
Azonnal támadok.

Megpróbálok nem leesni a lórol, és ugyanakkor a bestia felé suhintani a kardommal. A fene nyuvasszon meg te... izé...!

Én nem szövök közelharcal kapcsolatos terveket, így is már mindkét bestián több ember van mint amennyi kellene, na meg persze Gim magában lecsapná őket. Inkább felhúzom a számszeríjamat és egy tüskét helyezek a kifutóra, egyenlőre még lefele tartom, nehogy véletlenül elsüljön és egy társamat találja el.

Odébb megyek a nemesi ló rúgkapálásától. Ezt biztos nem harcra szoktatták. Meg hát is nem bestiákra, de avval nincs egyedül.
Félköríves megközelítéssel odalépek a rühes lény mellé és ráhúzok egyet a csákánnyal.

Késsé odébb lép,hogy jól rálőhessen a fórkasfejűre,majd feszít,és lő.

- Én jövök!!! -kiálltja Garret, majd suhint de a macskafejű, macskagyorsasággal lép hátra. Az orvgazda dühödten fúj, majd hátralép, felkészülve a macska fondorlataira...

Fergenthil előresiet, miközben új vesszőt helyez az idegre és rögtön lő is. A nyílvessző átüti a bestia torkát, vér fröcsköl Konrad lovának farára... majd a káoszlény vérben hörögve, vergődve zuhan a földre... és elkezd kiszenvedni.

Trubald csákányát emelve kerüli meg a lovat, mikor látja, hogy a dögöt az elf már leterítette. A legtöbb amit tenni tud a kivégző csapás...

Gloern a szekér végébe siet.

Robert visszarakja az övébe a pisztolyát, majd megrántja a gyeplőt, hogy fordítsa a hátasát.

Fleron felajzza számszeríját.

A tülkös macskafejű szörnyeteg sziszegve vetődik előre és döf Garretre, de ezúttal elvéti.

Lutzer lepattan a lórol és kardjával támadja hátba a macskát, de támadása csúnyán mellémegy.

Zena épp mondani kezdené a varázsszavakat, de Fergenthil lelövi célpontját.

- Haha! Végre egy ilyen szép korccsal futok össze cicus! -kiállt Gim, majd pár gyakorlott mozdulattal szabályosan felszeleteli a bestiát. Garretnek és az útfelügyelőnek hátra kell lépnie, hogy a mindenfelé fröcskölő vér ne koszolja be őket...

Újra minden elcsendesedik, csak Konrad lovának ideges toporzékolása hallatszik... meg Fergenthil lovának fújtatása.

- Most őszintén... ezek mégis mit akarhattak...? -kérdezi társát Johann, miközben visszakászálódik a kancájára.

- Hogyhogy mit akartak! -fújtat disznómód a Steumann családfó. - Bestiák voltak, a húsúnkat, vérünket akarták ezek a káoszfattyak!

Elvigyorodik a sikeres lövése láttán.megsimítja íját,és ismét a vállára veszi.
Most rajtam a sor,hogy trófeát gyűjtsek...
odalép a farkasfejűhöz,és a késével elkezdi a fejét leválasztani a testéről.mikor ezzel végzett,az egyik mancsát is levágja(ami farkasszerű, és lehetőleg nagy karmok vannak rajta).

In reply to Fergenthil Fastspear (msg #135):

Fergenthilnek a brutális csonkítás jó pár percébe telik. Flaubert, a Willenhaus kölyök elkerekedett szemekkel nézi őt.

Mondtam én, hogy az elfek nem normálisak! Csóválom Fergi beteges dolgain a fejem. Viszont két bestia, hogy merte megtámadni a csapatunkat? A bestiák nem ostobák!

In reply to Gim Gronisson (msg #137):

Az útfelügyelő felnevet.
- Dehogynem... esztelen brutális szörnyetegek... az állatoknál is ostobábbak.

- Ezek sosem mászkálnak egyedül... Lesznek még, szinte biztos vagyok benne. Maradjunk készenlétben. És valaki folyton lesse a környéket, hátha vannak még az erdőben lapulva. Mondataim között felkászálódok a karavánra és a végét már ülve fejezem be. Mikor lekényelmesedtem megkérdem. - Ki tudna valaki segíteni egy kis kötszerrel?

Mikor végez a "csonkítással" elrakja a zsákmányát.Átnézi,hogy mi van a bestiáknál,hátha akad majd valami eladható.Ha talál,felrakja a kocsira,majd a lovához megy.
Ha tényleg lesznek még,akkor én innentől lovon megyek,hogy ha kell,hamar le tudjak szállni.
Eloldozza a lovát,és felszáll rá.

Addig kapálom a földet a csákánnyal, amíg el nem tűnik róla a vér.
– Te tudod – sandítok az elfre. – Oszt vigyázz, nehogy burjánzásba szaladjon a zsebedben, és leharapja a micsodád.

Visszatérek a helyemre és újból letelepedek. Pajzsomat és fejszémet azért kézközelben tartom ha netán megint szükség lenne rá. Kényelmesedésem közepette valami megbök a hátizsákomból. Magamelé veszem a hátizsákot és leltárazok benne. Az ellopott számszerijamból maradt tüskéket meglóbálom Fleron arca előtt (lehetőleg olyankor amikor el van meredve valamin, hogy meglepjem vele).
Nesze, nekem már nem kelle.
Ezután folytatom a leltárazást. Feltűnésmentesen megszámolom a pénzemet is. Miután elkészültem velük, mindent visszapakolok a hátizsákomba a naplómat és az irókészletemet kivéve. Gondolataimban felidézem az elmúlt hetek eseményeit és jegyzetelgetek a naplóba őseim nyelvén.
Miután ezt is befejeztem, elrakom őket és unottan uldögélek kicsit.

- Na, felőlük meg is halhatnék... Üldögélek egy kicsit a karavánon, majd mikor már meguntam a várakozást némi kötszerre, lekászálódok, majd bal kezembe véve rövidkardomat gyakorlok vele egy kicsit. Közben elmélkedek néhány dolgon. - Nem rosz ez az új kard, csak szokatlan. Elsőre nem is reméltem, hogy eltalálom vele a bestiát, de második lehetőségem nem adódott. Nem is gond. Lesz még erre alkalmam. Ami meg a rövid kardomat illeti, el nem adnám semmi pénzért. Meg kellene tanulnom bal kézzel is csapni az ellenre. Közben bal kezemmel suhintok párat.

Miközben száll fel a lovára,válla fölött visszasandít Trubaldra. A válla takarásától szája nem,csak a szeme látszik,de az elárulja a vigyort,mely beteríti az arcát.
Vigyázni fogok Trubald. Kíváncsi vagyok hány bestia koponya fogja ékesíteni a szerencsétlen lovam oldalát,mire megérkezünk Altdorfba. Remélem idővel annyit gyűjtök be belőlük, amennyi már el sem fér egy szekérben sem.Akkor már mondhatom,hogy a bosszúm igen káros az ellenségünkre nézve.és hogy így megéri folytatni...
Gondolataiba merül,de valószínű ezt a sort fűzi tovább,mert még percekig kaján vigyor ül az arcán.

Fergenthil elteszi a bestiáknál lévő buzogányt, lándzsát és két pajzsot, meg esetleg a bőrpáncélt is lerángatja a testükről (Leather Jacket) Írd fel ezeket! Majd a szekerek monotonon zötykölődve haladnak tovább, a kocsis komoran irányítja a lovakat miközben óvatosan az erdőt kémleli, az útfelügyelők még körültekintőbben végzik a dolgukat, gyakorta kezükben van a pisztoly és úgy baktatnak a csapat előtt/mellett folyamatosan a fákat figyelve.

A két család halkan és izgatottan, vagy épp nagyképűen óbégatva tárgyalja meg maguk közt az eseményeket, a gyermekeket próbálják nyugtatgatni, mikor azokban realizálódik, hogy a rémtörténetek a szarvas-patás bestiákról amelyekkel szüleik csíntalan voltukat próbálták kordában tartani... nagyon is valósak.

Wolfgang továbbra is némán ücsörög a szekér hátuljában.
This message was last edited by the GM at 11:19, Sat 17 July 2010.

Nem bírom ezeket a telepeseket valamiért. Ha jönne egy normális csapat bestia, hanyat homlok menekülnének, vagy meghalnának. Nincs bennük elég spiritusz. Tipikus emberek. Ezeket a gondolataimat morgom magam elé, miközben bosszúsan kortyolgatom a sörömet.

Gloernnek, a vesszőkért köszönetként elmondok néhány történetet (nem mintha amúgy nem mondanék el néhányat) beszélgetés közben. A lantomon is gyakorlok és mivel Gloern pont mellettem ül néha-néha elkezdek kérdezősködni a törpe versekről, valamint azoknak a ritmusvilágáról.

A törpék verseinek ritmusa érdekele? Hát azt könnyű elmagyaráznie. Óbégatsz torkod szakadtából ahogy jónak érzede. Legalábbis a magamfajta botfülű, botnyelvűek igy csináljáke.

A bestiák holmijait elveszi tőlük,és felrakja a kocsira.
majd amint lehet túlteszünk rajtuk.
magamhoz írtam fel őket,de majd a városba érve eladjuk,és osztozunk...

Gloern fogd be, mert kiverem két fogad! Őseink verseit ócsárolod? Nincs is szebb, mint egy órákig zengő törpe sördal, vagy valamelyik hősünket megéneklő rege!

Nem mondtam én semmi rosszat a dalainkróle. Csak azt hogy ÉN nem tudok énekelnie. Kérdezzen inkább valami vándorénekest, vagy ha akar, tégede.

Megnyugtatom a lovamat, majd ismét leellenőrzöm, hogy megvan-e mindenem. Miután végeztem, odaügetek az egyik útfelügyelőhöz. Lesznek városok útközben? Kérdezem tőle.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg #152):

Robert, Konrad kérdésére csak megrázza a fejét.

Mindenki dobjon Perception tesztet!

Valami megneszelek, és kardjaimat készenlátben magam előtt tartom. Közelebb megyek a karavánhoz.
This message was last edited by the player at 21:05, Sun 18 July 2010.

Még mindig kurtaszakállon bosszankodok és közben a sörös tömlőmre koncentrálok.

00:14, Today: Gim Gronisson rolled 62 using 1d100. perception 11%.

Ülök tovább a kocsin. Olvasgatok, néha-néha körbenézek, de nem tűnik fel semmi érdemleges.

 Egy kicsit megkésve ugyan, de visszasúgok Gloernnek, miközben a környék furcsa hangulatát figyelem, próbálom magamban szavakba önteni.

A lábamat lógatom a kocsi tatjáról, próbálok nem elaludni.

Ül a lován,és baktat a kocsi után.

Alig néhány óra telik el, lassan dél közeledik. A családok, főként a gyermekek még mindig ijedtek a korábban történtek miatt.
Lassan néhányatoknak a feje már az ebéden jár a meg-megkorduló gyomrotok miatt.

Lábra pattanok a kocsin.
– Gyertek elő, hogy láthassunk, különben puskagolyóval fogadunk, akárkik legyetek!

Gondolataiba merülve néz maga elé,néha meg az erdőt kémleli.
Trubald kiabálására felkapja a fejét,és amerre kiált,arra próbál összpontosítani,hogy vajon mit látott,vagy hallott.

Alig korgó gyomrom elkezd inspirálni, hogy minél hamarabb kiderítsem mégis mi a fene lopakodhat az erdő fái mögött. - Fergenthill! Fordulok oda elf társamhoz. - Te gondolom többet látsz egy erdőben, mint én. Eljösz velem egy kicsit körbenézni, mégis mi van mélyebben itt?

Mi van Trubald, mit ordítozol?

Ahogy Trubald üvöltözni kezd, Garret alig hívja romantikus erdei sétára az elfet, hirtelen újból bestiák lépnek ki az erdőböl.

Az út bal oldalán egy kecske és egy disznófejű szörnyeteg, jobb oldalt pedig egyetlen medvefejű, egész testén sűrű bundával. Ezek íjakkal vannak felszerelve, és rögtön feszítik is meg a húrt és helyezik a vesszőt az idegre... szerencsére, Trubald kiáltásának hála, a csapat még felfigyelt rájuk, mielött az rájuk zúdítanák a lövéseiket.

Kezdeményezés!

- Váhh, erről ennyit. fújtatok kissé idegesen... Ezúttal a kocsin maradok előző sérülésem miatt. - Most nem sérülök le megint... Intézzék szépen a többiek.

Röhögök egy jót. Úgytűnik nincs vége még a mókának mára! Leugrok a szekérről és cikk-cakkban futva megindulok a medve felé. Közben csak ennyit ordítok felé. Ne lövöldözz te féreg, hanem küzdj egy harcoshoz méltón!

Az ijaknak hála most már jobban ösztönözve érzem magam hogy gyorsan kell cselekedni, igy kézbe kapom a pajzsot meg a fejszét és loholok át a szekéren hogy a baloldalon lévőket érjem. Leugrok a szekérről és teszek pár lépést előre.
Lebuknie. kiáltom a "civileknek" miközben elviharzok mellettük.

A szörnyeket megpillantva,azonnal leugrik a nyeregből,és azonnal feszíti az íját,és a medvefejűt célozva útjára is engedi a vesszőt.
miközben a következő lövéshez készülődik...
Egy kis erdei séta?Benne vagyok Garret.közben talán valami vacsorának valót is tudok lőni...de előbb ezeket intézzük el.
mondja mosolyogva

Morgok az orrom alatt valamit, hogy most kéne a puska, leugrok és nekilendülök a kecskefejű szerencsétlennek.

Ezúttal gyorsan reagálok, valószínűleg azért, mert hamarabb vettem észre a fattyakat mint a többiek. A már felhúzott számszeríjamra csak rádobom a vesszőt, féltérdre ereszkedem és a keletre lévő lény felé célzok, majd elsütöm a szerkezetet.

Na, ezek a fenevadak is kezdenek elszaporodni. Megállítom a lovat, előhúzom a kardomat, de egyelőre nem teszek semmit.

Fel kéne égetni az egész erdőt. Kifüstölnénk ezt a sok torzszülöttet. - dühöngök megamban, de ujjaim már a varázslatot szövik.

- Váhh, erről ennyit. -fújtatja Garret.

Fergenthil egy gyors lövéssel eltalálja a medvefejűt, amely alig tántorodik meg.

Trubald morogva ront neki a kecskefejű bestiának, belévágva a csákányát.

Fleron úgyszintén a Medvefejű felé céloz, de a vesszeje mellészáll...

Johann magát és a lovát kockáztatva kicsit előre baktat a disznófejű elé és pisztolyával lead rá egy lövést, de a golyó csak súrolja a lényt.

- Lebuknie! -üvölti Gloern ahogy átdübörög a szekéren majd leugrik.

Zena ujjai közül ujabb tüzes csóva pattan ki egyenest a bundás, medvefejű testébe, amelynek a szőrzete itt-ott lángrakap.

A disznófejű egy nyílvesszőt ereszt bele Johann lovának az oldalába, mire a gyönyörű kanca fájdalmasan prüszkölni kezd.

A medvefejű Fleront lövi, a nyílvessző alig egy hüvelykre reppen el a mutatványos fejétől.

A kecskefejű eldobja íját és rögtön pajzsot meg buzogányt kap a kezébe, ez utóbbival a betörő felé csap, aki épphogy védi pajzsával a nehéz fegyvert...

Robert kicsit arréb vezényli a lovát és a távolból megereszt egy lövést a disznófejű felé, de sikertelen... talán túl távol volt.

- Úgytűnik nincs vége még a mókának mára! -röhög fel a trollvadász, majd elkezd cikkcakkban rohanni, kis tömzsi lábaival a medvefejű bestia felé. - Ne lövöldözz te féreg, hanem küzdj egy harcoshoz méltón!

Konrad megállítja lovát és kardot ránt.

A karavánon utazó szülők, mostmár, mondhatni rutinosan, gyorsan magukhoz húzzák a gyermekeket, az édesanyák hordók és ponyvák fedezékébe lökdösik őket, míg a férfiak fegyvert ragadnak és figyelnek.

Wolfgang lehúzza a fejét a nyílvesszők miatt, de egyébként csak unottan néz körbe.


This message was last edited by the GM at 13:49, Fri 23 July 2010.

Bemérem a dög szügyét – vagy ami a szügye lenne, ha tisztességes kecske maradt volna –, és rásózok a csákánnyal.

Lerohanom a disznófejűt. Nem mész visszae? kiáltom rá nem túl hangosan.

A Fleron feje mellett elreppenő vessző elindít bennem egy gondolatsort. - Az a vessző MAJDNEM jó helyre ment. Ennek fele sem tréfa... Ide kellek én is. Azt hiszem... Majd fanyar pofával leugrok a szekérről és majdnem egyenesen NYUGAT fele rohanok mindkét karddal a kezemben. Rohanás közben próbálok hárítani több kevesebb sikerrel. Lehetőleg Johann és lova előtt próbálok elmenni, de ha beállnak elém kihasználom a ló nyújtotta fedezéket.

Kapkodva veszem a következő pár adag levegőmet, ahogy rájövök, nem sokon múlott, hogy az a vessző nem okozott halálos sebet. Egy újabb lövedéket készítek elő, majd valamennyire fedezékbe húzódva felhúzom a számszeríjamat.

Vágtába vágom a lovamat, és megcélzom a disznófejűt.

Na most szét vágom a fejedet te rohadék! Üvöltöm a bestiának, akit rohamozok. Majd mikor odaérek egy halálosnak szánt csapást indítok a fejére.

Egy újabb vesszőt vesz elő,amit villám gyorsan az idegre pattint,és egy pillanatnyi kis célzás után a szörnyeteg felé repítteti a vesszőt.

Garret fegyvereivel a kezében kezd rohanni és megkerülni Johann lovát.

Fergenthil a medvefejű felé lő, a vessző megáll a lény mellkasában... annak láthatóan elhomályosodnak a szemei, de megrázza a fejét és még tartja magát.

Trubald a dög mellkasa felé üt, de elvéti.

Fleron gyorsan lefekszik a szekér oldalának fedezékébe és betölti vesszejét a számszeríjába.

Johann, miközben kicsit hátrébb baktat lovával, elkezdi újratölteni pisztolyát.

- Nem mész visszae? -kiálltja Gloern majd megrohanja a disznófejűt, sikertelenül.

Zena elmereng a mágia szeleinek változatosságán...

A disznófejű, íját elhajítva kardot kap és Gloern mellkasába vág

A medvefejű Gimre lő, de elvéti.

A kecskefejá Trubaldra sújt, aki pajzsával megintcsak alig védi az izmos csapást.

Robert elkezdi újratölteni pisztolyát.

Gim odaér a medvéhez, de alig legyintené meg a baltájának a szele, az már holtan esik össze... hát még ahogy a fejébe vágja az élét.

Konrad a fák közé vágtat és rásújt a disznófejűre... de az ágak és gyökerek közt igencsak nehéz irányítani a lovat...

Megkerülve a fát megrohamozom a disznófejűt. Tűrhető rohamom után visszalépek védekező állásba két kardomat magam elé helyezem.
This message was last edited by the player at 08:34, Tue 27 July 2010.

EEEEZZZZAAAAZ!
kiáltja,majd megperdül,és a másik két rém felé kezd el rohanni.Közben egy újabb vesszőt vesz elő,és ha sikerül valamelyikre biztonsággal rálátnia,akkor lő.

Váá, elég belőlede. vicsorgom a bestiára egy sorozat csapás közepette.

Már sajog a bal karom, de igyekszem folytatni a célzott csépelést. Nem jön össze, álmosabb lehetek, mint gondoltam.

Próbálom a lovamat visszafordítani, de az megmakacsolja magát, és bemegy az erdőbe. Ejj, ejj, vissza, hé hova mész? Hát erre taní... - de egy ág a számba fojtja a mondatot.

Mikor felegyenesedek és látom, hogy a fattyú ami az előbb lőtt rám már halott, átmegyek a kocsi másik oldalára és célozni kezdem Trubald ellenfelét, de még nem lövök.

Garret keresztül rohan a fákon és nekimegy a disznófejűnek, belevágva annak a mellkasába valamelyest.

- EEEEZZZZAAAAZ! -kiállt elégedetten Fergenthil, majd újabb vesszőt helyezve íjára rohanni kezd a többi bestia felé.

Trubald újabbat csap a bestia felé, de elvéti.

Fleron feláll, majd átmászik a csomagokon, át a szekér másik oldalára és becélozza az egyik bestiát.

Johann fegyverét megtöltve a bestiák felé néz és elkezdi célozni Trubald ellenfelét, de még nem mer lőni, lévén az ex-sírásó néha jócskán betakarja a lényt.

- Váá, elég belőlede. -kiálltja Gloern majd egy erőteljes csapással szétcsapja ellenfele fejét.

Zena a mágia szeleinek változatosságát rendkívül elgondolkodtató témának tartja...

A kecskefejű miután kitért Trubald támadása elől megfordul és rohanni kezd, be az erdőbe.

Robert utána lő, de egy közeli fába csapódi csak pisztolylövedéke.

Gim elégedetten röhögve kapja vállára csatabárdját és indul visszafele szemeivel mégtöbb ellenfelet keresve.

Konrad arcába ág csapódik, majd a lova megbotlik egy gyökérben, mire előre dől és a nemes előregurul, végig a ló nyakán, majd lehuppan a földre.

Meglepetten széttárom a karom. – Mos'meg mi van? – nézek az elverető kecskeember után. Megcsóválom a fejem és utánakiáltok: – Mondd el a kölkeidnek meg a cimboráidnak is, hogy utazókra támadni veszélyes vállalkozás! Nem éri meg!

Röhögve nemesünk mellé állok és jobb kezemben lévő kardot földbe állítom, majd ugyanazzal a kezemmel felsegítésre nyújtom oda Konradnak. - Művészi esés volt!!!

Jót röhögök a nemesen, elnézek a menekülő bestia felé, majd a halott bestia egy még épen maradt testrészébe törlöm a fejszémet. Megtapogatom még a melkasomat az új sebemnél, sziszenek egyet a fájdalomtól. Végezetül a bestiához hajolok és felszinesen átkutatom. Na nézzük mid vane.

Milyen esés? - kérdezem Garrettől, ügyet se vetve Gloern nevetésére - Én így szoktam leszállni. - elindulok a lovamhoz, ügyelve arra, hogy lehetőleg kartávolságon kívül maradjak Garrettől.

Habár a fák között van már Trubald ellenfele, azért megpróbálkozom azzal, hogy lelőjem, mielőtt még több társával térne vissza.

Fleron egyetlen pontos lövéssel leteríti a menekülő bestiát...

A kocsin hagyom a számszeríjamat, kardot rántok, majd elindulok először az imént leterített bestia felé, majd utána átmegyek a másik oldalra is, hogy összeszedjem az ellőt vesszőket. Habár sietek amennyire csak tudok, azért néhány pillanatig még befele leskelődök az erdőbe. Hogyha megvagyok, akkor visszamászok a kocsira.
Miközben Trubald mellett megyek el, odaszólok neki: -Remélem egyetlen nagyobb falkának sem fogunk szemet szúrni.

Rosszallón nézek a pofátlan nemesre. - Segíteni sem lehet ennek a beképzelt senkiházinak?!?!!
Dühödten lesek körbe majd az bestiák íjjaira fenem a fogam, felszedem lehetőleg mindhármat, de ha más is összekapkodott párat akkor rákérdezek. - Kinél van a legjobb minőségű íj? Szükségem lenne rá... Azt hiszem.

Fergenthil még Garretnél is gyorsabb és felszedi az összes íjat, fegyvert, nyílvesszőt, még azt a néhány páncéldarabot is leszedegeti a bestiákról amit viseltek, majd lecsapja a medve fejét és azt is elrakja trófeának.
- Minek kell az neked? -kérdezi Fergenthil.

- No szerinted minek kell nekem egy íj? Kérdezem poénosan elf társamat.

In reply to Garret Balthasar (msg #199):

- Mert nem tudod ellopni?

- Jajj úgy tűnik félreértettük egymást. Én kérek elnézést. Vakarom meg a tarkómat a kínos helyzet közepette. - Úgy értettem, a bestiák legjobb íja. Kényszervigyor szökik az arcomra.

Amint Fergi odaér hozzám, abbahagyom a kutakodást és visszacaplatok a szekérhez. Felszállok rá, majd elhelyezkedem a zugomban.
Nem lesz ez igy jóe... Elég volt a bestiákbóle.

– Az istenekre, démonokat gyilkolásztunk halomra, te meg állatfejeket raksz el trófeának? – legyintek az elf felé, aztán visszamászok a szekérre majdnem-aludni. Ha a jónép felkapná a fejét a megjegyzésemre, csak fáradtan vállat vonok. – Házisárkány feleségek, ördögi főnökök, démoni konkurencia... kinek mi. Most mondjátok, hogy még nem találkoztatok ilyesmivel. Heh. Mikor érünk révbe, Herr Kraemer? Útfelügyelő urak?

Áh...értem Garret...Nem tudom melyiké lehet a jobb...
megnézi az íjakat,és ami jobbnak tűnik,azt odaadja Garretnek.
Trubald!ezek trófeák...ha úgy tetszik akkor a káosz elleni harcunk kézzel fogható bizonyítéka,de felfoghatod úgy is, hogy a bosszúm kielégítéséhez kell,hogy majd elégedetten tekinthessek a lemészárolt bestiák kikészített koponyáira.

Elmerengve néztem az ujjaim közül kicsapó lángokat, és úgy tűnik elvesztettem az időérzékemet. Mire feleszmélek már csak a bestiák hulláit látom, és a többiek röhögését hallom, bár azt nem tudom mi adott okot a derültségre.
Visszahúzódok a kocsiba és lehuppanok a padra, kissé elszégyellve magamat.

Kínos helyzetemből kimenekülve még megkérdezem Fergit. - Majd lőni is megtanítassz? Nem sűrűn volt még a kezemben íj. És jelen tapasztalataim szerint közelharcban csak lesérülök... Ha így haladok alulról szagolom majd az ibolyát. Szomorodok el egy kicsit szavaim végiggondolása után. - A fene vigye el... Így nem tudok hasznukra lenni a többieknek. Valamiben jónak kellene lennem... Harcra ott van Gim, íjásznak Fergenthil, varázslónak Zena. Gloern kiváló műszerész. Láttam ahogy a pisztolyán dolgozik. Donar pap, nélküle lehet, hogy sokan nem élnének már, nagyon ért a gyógyításhoz. Trubald ő sírásó, és harcosnak sem utolsó. Fleron és a számszeríjja. Róluk ne is beszéljek. És Én??? Én csak bajkeverésre vagyok jó, meg persze élő pajzsnak. Íjjal a kezemben felkuporodok a szekér végébe, oda ahol eddig tengettem unalmas perceimet és tovább elmélkedek sok dolgon.

Fergi és hogy fogod azt mind magaddal cipelni? Mutatok rá a bestiákról lehámozott cuccokra, meg a fejre. Majd horkanok egyet Garret megjegyzésén, hogy azért akar megtanulni íjjal lőni, mert közelharcban folyton lesérül. Kölyök. Ezzel fel is mászok a szekérre.

Mosolygok egyet az elf nyers őszinteségén, miközben visszamászok a kocsiba és a két vesszőt amit a földről szedtem össze odatuszkolom a többi mellé. Ha Gloern is felmászok, halkan odaszólok neki.

 válaszolok Fleronnak, majd Garrethez fordulok miután lekuporodott.
Aztán jó lenne ha néhány nyilat is magadhoz vennél, ha már ijjal akarod ritkitani a bestiákate.

 Visszamotyogok Gloernnek.

Persze Garret..majd megtanítalak lőni...valóban kevésbé veszélyes egy íjász élete,mint egy közelharcosé,és még az az előnye is,hogy halkabb,és nagy távolságból is le lehet szedni valakit...
mondja kissé mosolyogva.
de az még nekem sem megy mindig,pedig jó néhány éve pengetem az íjam húrját...
A kocsi felé veszi az útját,és az előző körben szerzett holmik közé rakja a mostani zsákmányt.
Természetesen nem én cipelem,hanem majd a szekér
mondja Gim nek
Remélem kis pénzt majd adnak értük,amit majd jó helyre rakhatunk
én már tudom is,hogy az én részemnek hol a helye... pillant a szegényes családra,és a terhes asszonyra,majd felszáll a lovára,és a medvefejet a másik mellé köti

Odafordulok Gloernhez. - Én azzal tisztában vagyok, de üresen nem eshet senkinek sem baja. Ezt is vedd figyelembe. Mosolygok el, majd kényelmesen arcomra húzom a csuklyámat és szúnyókálni kezdek.

Hát abban van igazságe. mondom Garretnek. Egy kis unalmas ücsörgés után, előveszem a pisztolyomat és vizsgálgatom. Súlyát, fogását próbálgatom, szemügyre veszem az apróbb részleteket, gondolatban végigpróbálom a megtöltését. Végül megtöltetlenül elkezdek vele hadonászni. Célzást próbálgatok, gyakorlok, majd megforditom kezemben és mint rögtönzött kalapáccsal ütlegelem a láthatatlan ellenséget. Miután meguntam, visszapottyanok a hátsómra, elteszem a pisztolyt és odaszólok Fleronnak. Mesélj valamit Altdorfróle. Csak hallottál valami érdekeset uticélunkróle.

Visszavezetem a lovamat az útra. Lássuk mit hagytál el. Megnézem, hogy meg van-e mindenem, és felszállok rá.

-Természetesen tudok egyet s mást Altdorfról. A város történelmével nem akarlak untatni, inkább csak az érdekesebb dolgokat mondom el. - mondom Gloernnek, miközben magam mellé teszem a lantomat amin eddig gyakoroltam -Eddigi utazásaim során egyszer volt szerencsém eljutni oda. Milyen rég is volt már az... Na, tehát Altdorf a Birodalom fővárosa. A városban található Sigmar hatalmas katedrálisa. Gigászi és gyönyörű épület, majd látni fogod a saját szemeddel is. Amúgy, a város a kereskedelemre épül. Úgy emlékszem, hogy a mérnököknek külön negyed is van a városban és ezek között rengeteg a törpe műszerész. Szerintem nagyon könnyen találsz majd valami helyet, ahol tökéletesítheted azt a pisztolyt. Tudtommal valami féle varázslóiskola is található itt, azonban erről amúgy sem tudtam sokat és az idő már kezdi kikezdeni az emlékeimet. - megköszörülöm a torkomat, iszok egy kis vizet. -A város érdekessége, hogy a Reik folyó szeli több részre, így a vízi kereskedelem is roppant mód nagy és rengeteg hatalmas hajó van állandóan a városban. Sőt! Még amikor itt jártam néhány félszerzettel is volt alkalmam találkozni, akiket pedig elég ritkán szoktam látni. - iszok még egy kis vizet -Nagy a nyüzsgés a városban, az ember azt gondolná, hogy alig talál magának két percnyi nyugodtságot, de szerencsére Altdorfban rengeteg a fogadó és a kocsma, így nem nehéz olyat találni, ahol nincs sok ember. És a sok kereskedő hajó miatt olyan ételek is italok fogyaszthatsz a városban, amiket talán sehol máshol, nem csak a Birodalomban, de az egész Régi Világban.
This message was last edited by the player at 15:51, Sun 01 Aug 2010.

Nem nagyon tudok elaludni a szekér zötykölőgésétől, de próbálom azt a látszatot kelteni, hogy alszok. Fleron szavai elgondolkodtatnak és sok minden keresztülszalad furmányos agytekervényeimben. - Ha nagy a nyüzsgés, akkor a Káosz nem túl nagy feltűnéssel el tud rejtőzni. Ezt nehéz lesz felfedeznünk... Ami meg a nagy kereskedőhajókat illeti. Tele lehetnek értékes rakománnyal, ami csak rám vár. Éjszakánként be-be leselkedhetnék egy-két hajóra, hátha van valami mozdítható érték. Valamint szemügyre is kellene venni a fehérnépet, mégis miféle leányzókat hord keblén Altdorf. Gondolatsorom után nagy nehezen álomra szenderülök. Rémálmok gyötörnek...

A pisztolynak semmi baja, csak még meg kell szoknome. Ehhez kellene el inkább a segitség egy jól felszerelt műhely személyébene. válaszolom Fleronnak a feltevésére miközben előveszem az ötödkész mordályomat, majd felhorkanok és folytatom. Middenheimben is voltak mérnökök, mégsem segitetteke.
majd tovább hallgatom mondókáját. Miután befejezte, elkezdem a mordály fa szerkezetét farigcsálni. Azt még zötykölődés közben is nehéz elrontani.
Legalább hasznosaban töltöm az utate. De miért csak most jutott eszembee?

- Minden varázslóiskola ottan van -mondja a kereskedő Fleronnak. - Nem csak egy, de mind a nyolc! Bár a legtöbbet mágia védi az emberek szeme elől... van olyan ami egyszerűen láthatatlan! Meg aztat mondják, hogy a Ragyogó iskola... -int Zena felé. - nem is mindig Altdorfban van... hanem az egész Ragyogó torony suhan keresztül az Öreg Világon, repül és mindig oda viszi a Ragyogó mágusokat, ahol a legnagyobb szükség van rájuk!

Közben már mindenki összeszedelődzködött és zötykölődik tovább a szekéren, vagy baktat mellette. Garret félálomban hallgatja a meséket.

A két útfelügyelő meglehetősen idegesnek tűnik és igencsak noszogatnak titeket, hogy gyorsabban szedelődzködjetek már.
- Nem kell az! -int Johann Fergenthilnek, miközben az a nyílvesszőket akarná összeszedni. - Majd szerzünk magának a következő fogadóban, csak jöjjenek már, indulnunk kell!

A csapat halad tovább.

- A vadak iskolája pedig állítólag a föld alatt van -teszi hozzá a magáét a történethez a kis Pieter. - A Mennyei Iskoláról a hozzáértők azt mondják, hogy hatalmas és hivalkodó, mégis, egyetlen Altdorfi sem tudná megmondani, hogy hol áll a városban...

Hallgatom a meséket a varázslóiskolákról, de igyekszm csak csendben mosolygni a köznép hiedelmein.

Felhorkanok álmomból. - Ne Gott!!! Nee!!!

Megismétlem a kérdésem az utunk hosszáról.

- Tudja a fene... -válaszol Robert. - Egyelőre szerencsénk van, ha naplementéig elérjük a következő fogadót...

Farigcsálás közben hallgatom a varázslóiskolás mesét. Miután mindenki elmondta a véleményét, átszólok a szomszéd szekérre.
Zena, hogy is van ez valójában az iskolákkale? Már ha szabad a köznépnek megtudnia a valóságote.

- Mire gondolsz, konkrétan? - kapom fel a fejem a váratlan kérdésre.

Hogy mi igaz ezekből a mesékbőle. És ha tévesek, akkor hogyan is van valójában. válaszolom.

- Miből gondolod hogy ne lennének igazak? - lepődök meg.

Nem mondom hogy az állitások hamisake. De attól még szivesen hallanám egy varázsló szájából a valóságot, ha már van rá lehetőségeme.

- Részemről nem sokat tudnék hozzátenni az eddig elhangzottakhoz - rántom meg a vállam.

A csapat halad tovább az úton, a lovag kissé még ijedten, de fásultan húzzák a nyikorgó kerekű szekereket... az útfelügyelők nagyon figyelnek, szinte paranoiásan figyelik az erdőt, kezükben pisztolyokkal. Meglehetősen idegesnek tűnnek és folyton noszogatják a csapatot, a kocsist (és még a lovakat is), hogy szedjék magukat.

Eltelik dél, a családok, Wolfgang és a csapat jól beebédelnek. Láthatóan már nem lesz több bestia támadás, az erdő nyugodtnak tűnik. Úgylátszik, csak néhány zavart elméjű, eltévedt zörnyeteg volt, amelyek emberhúsra éheztek... órák telnek el, mindenféle esemény nélkül...

baktat a kocsi mögött,és az erdőt fürkészi.

Kaja után szúnyókálok tovább...

Kezdek beleunni a semmittevésbe. Talán már hiányzik a middenheimi izgalom?

Elég keserű szájíze van már a társaságnak megint... Senki egy szót se senkihez, mindenki csak figyeli a környéket vagy alszik. Mintha csak mindig katonák lettek volna és képesek úgy utazni napokat, hogy közben lényegében szó szerint semmiről sem beszélnek...
Ez a furcsa hallgatagság rám is átragad és inkább folytatom a lantomon való gyakorlást, úgyhogy most kivételesen nem mulattatom az embereket semmivel. És amúgy sem jut eszembe semmi történet, valószínűleg a dallamokra való koncentrálás miatt.

– Jártatok má' Altdorfban? – teszek erőszakot a baljós/álmos csenden. – Igazán mellénk adhattak volna egy kalauzt vagy pár kispapot. Vagy pár őrt. Vagy boszorkavadászt.

-Aludtál az előbb, mikor beszéltem a városról? - kérdezek vissza -Egyszer már jártam ott. Nem mondom, hogy úgy ismerem a várost mint a tenyeremet, de nem jelent problémát majd megkérdezni pár embert, esetleg találni valakit aki tud nekünk segíteni megtalálni dolgokat.

– Á, szóval bejárásod van a helyi kultistavadászok céhébe!

Sóhajtok, megrázom a fejem. -Nem ez volt a kérdés. Viszont tudom hol van finom étel, jó ital és szemrevaló fehérnép. Mi mást néztem szerinted amikor utoljára ott jártam?

Middenheimben is elboldogultunk! Morgom morcosan, majd fekszek tovább a szekéren és az eget nézem.

– A middenheimi kalamajka után talán jobban járnánk, ha most nem is keresnénk segítőket, hátha megint tömlöcbe meg bíróságra segítenek minket – elégedetlenkedek.

Megvonom a vállam. Azért a tömlöcben az a rohadt kultista megkapta a magáét. Vigyorodok el.

Ohh, ugyanmár, ismerek ott pár embert. Sőt még a prof is ajánlott néhányat. - vonom meg a vállamat.

Mindenki beszélget és bóbiskol a szekereken az utazás pont annyira unalmas mint eddig, mikor hirtelen arra lesz a csapat figyelmes, hogy herr Kraemer megállítja a lovakat.

Előrepillantva az úton a csapat meglátja, hogy egy durva barikád van az úton keresztbeállítva, egy szekér és egy kocsi vérfoltos maradványaiból.

Mindenki dobjon Perception tesztet!

Felriadok, hogy hirtelen megállunk körbelesek, de semmi érdemlegeset nem pillantok meg. Baljós barikád viszont ösztönöz, hogy mindkét kardot kezembe vegyem... Megint.

Álmosan felkelek a szekérről megdörgölöm a szemem és nézek előre, hogy mi miatt álltunk meg.

Így sose érünk Altdorfba!

Ehh, minek álltunk mege? kérdem félhangosan, amolyan költői kérdésként, miközben feltápázkodok és körbenézek. A kocsin kivül érdemlegeset nem látván, azt kémlelem jobban, de még igy sincs változás.
Már meginte? kérdem újra, szintén csak magamtól miközben elkezdem igazgatni a karomon a pajzsot, meg övemen a fejszémet.
This message was last edited by the GM at 10:14, Mon 09 Aug 2010.

Némán megáll a lovával,és a környéket fürkészi még erősebben,de máris készenlétbe helyezi az íját.

Kisandítok a sapkám alól, ami hajlamos a homlokomba csúszni, amióta sodronycsuklyával osztozik az üstökömön.

Alakok mozdulnak a barikád mögött... nehezen látni őket innen, de egy biztos... elfajzottak... és legalább hatan vannak, de lehet, hogy többen, íjakkal felszerelve.


Tüzelnek! Nyílvesszők szállnak a csapat felé és az egyik telibetalálja Robertet, akik fájó válát markolva, vicsorogva fordul le a lováról. A második Konrad bal felkarjába fúródik, vér fröcsköl a nemes ruhájára és elhomályosodik elötte a világ, ő maga is meginog a nyeregben.
Egy nyílvessző nemsokkal a kocsis feje mellett suhan el és beleáll az árúba. Kraemer üvöltve vetődik el a bakon.

Kezdeményezés!

Látva a repülő vesszőket ösztönösen fedezékbe mennék, de inkább benyargalok az erdőbe és keresek egy fa nyújtotta fedezéket. Kardjaim kezemben pihennek, út közben próbálok nem belemászni a nyilakba.

-Csak hárman vannak! Csak hárman, hullákat használnak megtévesztésül! - mondom a többieknek, ahogy tudatosul bennem, hogy a barikádon lévők milyen trükkel próbálnak eltántorítani minket. Ügyelek arra, hogy a barikádon lévők lehetőleg ne halljanak. De a biztonság kedvéért azért próbálok nem nyílt célpontot nyújtani, intek a többieknek is, hogy aki csak tud húzódjon fedezékbe. Közben a kezem ügyébe veszem a számszeríjamat. Ha már trükk, akkor legyen nagy.
-Ne lőjetek, egy csorda káoszfatty elől menekülünk, titeket is elsodornak ha nem segítetek! - kiáltom el magamat a barikád felé.

Ezekből a rohadt lövöldőzős fattyakból elegem van most már! Felkapok a szekéren valami nagy tárgyat, ami minél több fedezéket biztosít nekem, majd leugrok a szekérről és megindulok a káoszfattyak felé a fedezék takarásában. Mindegyikét levágom ezeknek a rohadékoknak! bődülöm el magam mérgesen!
This message was last edited by the player at 09:43, Tue 10 Aug 2010.

Ahogy a bal karomba fúródik a nyílvessző, felkiáltok, és a kantárt elengedve odakapok a sebhez. Az ijedelemtől a lovam megugrik, és én sem tudok tovább rajta maradni. Az arcomat a földbe fúrom, és próbálom elszorítani a vérző karomat.

Jobbra rántja a lovát,és kerülni kezdi a kocsit,és amint rálát a neki leg jobb oldalon lévőre elenged egy nyílvesszőt,de a szerencse nem neki kedvez,és elvéti a célt.
Míg újra tölt próbálja kifürkészni,hogy melyik alakok lőnek rájuk,és melyikek csak halottak.

Leugrok a szekérről és Garretet követve bevágódom az erdőbe. Azon keresztül próbálom majd megkerülni a barikádot.

Szitkozódva követem Gloern példáját. Fleron felvilágosítása csak még mérgesebbé tesz, ennyi hűhó a semmiért...
This message was last edited by the player at 09:50, Wed 11 Aug 2010.

Garret az erdő felé vágódik, rohanva a fedezékért, majd bevágódik a fák közé.

Fergenthil megkerüli a kocsit és Johannt, majd a másik oldalon tüzel, de elvéti a célt.

Trubald is Garret után vágódik a fák közé.

Robert a sebét markolva pattan fel és kezd el botorkálni szitkozódva a fák közé, miközben elsüti a pisztolyát...

- Csak hárman vannak! Csak hárman, hullákat használnak megtévesztésül! -suttogja Fleron, majd felkészül a lövésre. - -Ne lőjetek, egy csorda káoszfatty elől menekülünk, titeket is elsodornak ha nem segítetek!

Johann lepattan a lováról és a szekerek fedezékében kezd előretörni.

Gloern követi társait az erdőbe.

Fleron figyelmeztetése után lassan valóban láthatóvá válik, hogy aktívan csak három alak mozog a barikád mögött. Ezek közül egy sas fejű bestia tüzel...

Egy másik, kígyófejű torzszülött ugyancsak útjára engedi a nyílvesszőjét. A sebzett kocsis fájdalmasan felüvölt.

A harmadik elfajzott, egy tülkös bárányt fejét viselő bestia is útjára engedi nyílvesszőjét. Láthatóan Trubaldékat célozza, de messze ellő a fák közt.

- Ezekből a rohadt lövöldőzős fattyakból elegem van most már! -kiálltja Gim, majd felkap egy nagyobb zsákot és azt maga elött tartva megindul a szekér felé. - Mindegyikét levágom ezeknek a rohadékoknak!

Konrad mint egy falevél zuhan le a lórol.

Konradtól, Zenától és Donartól továbbra is kezdeményezést várok.

A zsákot fedezékül használva rohanok tovább az úttorlasz felé.

Eszeveszett rohanásba kezdek támadóink felé, de igyekszem a fák fedezékét élvezni. Ha látom, hogy közeledik felém egy vessző, akkor megtorpanok egy fa takarásában.
This message was last edited by the player at 07:53, Sat 14 Aug 2010.

Tovább vezeti a lovát előre,míg gyorsan tölt,és amint a középső (sas fejű)bestiára jól rálát,lő is azon nyomban.

Megpróbálok feltérdelni és a szekerek felé kúszni és ott fedezéket keresni. Mikor fedezékbe értem, megpróbálom kihúzni magamból a nyílvesszőt. (Akkor is dobjak kezdeményt, ha nem akarok harcolni/nem harcolok?)
This message was last edited by the player at 09:52, Sun 15 Aug 2010.

A fák és a pajzsom fedezékében szedem a lábam a barikád felé.

Követem Trubaldot az erdőben a barikád felé.

Kissé zsörtölődve veszem tudomásul, hogy annyira azért nem okosak, hogy megértsék amit mondok, ugyanakkor ahhoz sem elég hülyék, hogy egy pillanatra elmélázzanak, mit a fenét is mondtam nekik...
Mivel más választásom nem maradt, ezért a fedezékben elkezdem felhúzni a számszeríjamat.

Garret rohanni kezd a barikád felé.

Fergenthil paripájával előreüget, miközben kiemelkedik a nyeregből és meglövi a sasfejű bestiát, amely sashoz méltóan visít egyet...

Trubald óvatosan követi Garret példáját és előrenyomul...

Robert előrébb rohan, egy fa mögé vágódik fedezékbe és gyorsan kötést készít a karjára...

Fleron újratölt.

Johann felemelkedik és gyorsan tüzel pisztolyával, majd újra lebukik és siet tovább miközben gyakorlott mozdulattal tölti meg pisztolyát...

Gloern is rohan tovább...

A sasfejű bestia Konradra lead egy lövést... a nyílvessző ezúttal Konrad bal oldalát sérti fel, onnan is vér kezd csorogni.

A kígyófejű Johannra az útfelügyelőre tüzel, de szerencsére elvéti a férfit.

A tülkös bárányfejű belő a fák közé, egyenest a közeledő Trubaldot célozva. A nyílvessző messze elszáll az erdőbe...

Gim tovább robog a barikád felé...

Konrad a földön marad és a szekerek felé kezd kúszni, hiába csöpög vér az oldalából...

Pajzsot-fegyvert lengetve rohanok a gaz szarháziak felé. – A Káosz-istenek megbaszhatják anyukátokat! – ordítok feléjük felháborodva, amikor elsüvít mellettem a nyílvessző.

Rohanok tovább a barikád felé, és igyekszem balról megkerülni, ha elérek oda a kör végéig.

Veszek egy nagy levegőt, felpattanok, majd átrugaszkodok a másik kocsira és az elejében próbálok meg fedezéket találni magamnak, hogy hamarosan célba vehessem az egyik bestiát.

Meglehetősen elegem van már a sok utunkat nehezítő bestiából, és legszívesebben kivárnám míg a többiek szépen lekaszabolják őket.
Végül a zajra és Trubald üvöltözésére mégiscsak kinézek óvatosan a kocsiból.

Odaérünk-e már végree? morgom magamnak miközben rohanok tovább a barikád felé.

Garret tovább fut a barikád felé...

– A Káosz-istenek megbaszhatják anyukátokat! -üvölti Trubald dühödten miközben rohan.

Robart karját bekötve kifordul a fa mögül és újra tüzel a barikád felé... szétforgácsolva a fát...

Fleron gyorsan felpattan átlépdel, átugrál a csomagokon, majd ügyesen átpattan a másik szekérre majd a poggyászt ott is megtaposva a bak mögé vetődik.

Johann újratölt.

- Odaérünk-e már végree? - üvölti Gloern, miközben apró lábain rohan tovább az erdőben.

A sas fejű beste Fergenthil felé lő, de az elf sztóikus nyugalommal nézheti a felé történő lövést, mert a vessző messze elszáll...

Zena kinéz a szekérről.

A kígyófejű Gimre tüzel, nyílvesszeje a trollölő által hurcolt zsákba csapódik.

A bárányfejű a hozzá legközelebb lévő Trubaldot lövi. A nyílvessző pár tenyérnyire a betörő arcától nyesi fel egy nyír kérgét... Trubaldnak kezd elege lenni abból, hogy agyaggalambnak nézik.

Gim megállíthatatlanul tör előre, lassan kiérve a holtsávba.

Konrad tovább vonszolja magát a szekér felé.

Futok tovább....
A végén mire odaérek, elfáradok, ezek a rohadékok csak fedezék mögül mernek lövöldözni, bátorságuk nincs, hogy kiálljanak velem szemben harcolni!

Megtámasztom a számszeríjamat, lehetőleg úgy, hogy valamelyest takarva legyek, majd elkezdem célozni a bárányfejű káoszfattyat.

A mellette elsuhanó vessző után azonnal újratölt,és máris lő a sas fejű bestia irányába.

A szekérhez érve felülők, és megpróbálom elszorítani a kezemet ért sebet. Sigmarra mondom, ezek ilyenkor a legrosszabbak. Mikor azt hittem, hogy ennél már nem lehet rosszabb, ezek a balfék kásozfattyak megjelennek...

A torz féllényre nézek, és realizálódik bennem, hogy a Káosz-istenek bizony már rég erőszakot tettek az anyukáján, akár ember volt, akár állat. Szófecsérlés helyett teljes erőmből rohanok tovább.
This message was last edited by the player at 18:34, Tue 17 Aug 2010.

Garret kitartóan folytatja útját.

Akárcsak Trubald...

Fergenthil alatt a lova kicsit táncol, hogy egyensúlyát visszaszerezze az elsüvítő vesszők közt, de az elf eltalálja a sasfejű lényt.

Robert a fa mögött tölti újra pisztolyát káromkodva.

Fleron célozni kezd.

Johann ujabb pisztolylövéssel forgácsolja meg a barikádot...

Gloern követi társait.

Egy vessző elsuhan Gim mellett, egy pedig átüti a zsákot amivel védi magát és a vállába vágódik.
Trubald lába elött is belevágódik egy a talajba.

Gim lassítás nélkül tűri a fájdalmat és rohan tovább...

Konrad kezdi ellátni a sebét...

Ekkor váratlanul, egy farkasfejet és farkasfarkat viselő torzult bestia vágódik ki üvöltve az erdőböl valahol a karaván mögött egy fakalapácsot lóbálva és egyenest a szekérhez rohan... a hátul maradt védtelen családtagok üvölteni és sikítani kezdenek.

Mikor megpillantja a farkasfejűt,morog egyet magában
Na ez is jókor jött...de akkor is enyém vagy te sas képű...
majd ellövi a vesszőjét a madárfejűnek,és azonnal fordít a lován, kissé közelebb megy az újonnan érkezett rém felé,míg betölt egy vesszőt.

Elborítja a vér az agyamat, ahogy megpillantom a nyílvesszőt! Ezért megdögletek, ordítom rájuk és a szekérhez rohanok végre.

Pedig lelőhettem volna, fenébe.
Betolakodok Donar és Zena mellé, majd egy kevés célzás után megpróbálom lelőni az újonnan felbukkanó bestiát.

Levélropogás hallatszik az elf férfi mögül ahogy valaki közeleg. Egy másik elf érkezik az erdőből, kezében megfeszítve az íja.Hosszú fehér haja a vállára omlik melyet színes levelek díszítenek. Ruhái az erdő vörös színeiben pompáznak. Tekintete a harcoló csapaton végigfut majd becéloz egy a karaván mögött helyet foglaló bestiát és lő. Nem is nézi hogy vesszeje talált-e már nyúl is a tegezéhez hogy előrántsa a következő nyílvesszőt.

Ahogy meghallom a családok sikolyait, hátrafordulok megnézni, mi is történik. Mikor meglátom a bestiát, rögtön tudatosul bennem, hogy nincs senki hátul, aki megvédhetné őket. Bal kezemet figyelmen kívül hagyva előrántom a kardomat, és a bestia felé rohanok. Sigmar nevében!

Töretlenül szaggatok keresztül a fák gyökerein és figyelem a vesszők útját.

Marasztaló ágat-gyökeret-levelet szidva rohanok előre, ahogy csak tudok.

Garret rohan tovább szakadatlanul

- Na ez is jókor jött...de akkor is enyém vagy te sas képű... -mondja Fergenthil, majd elereszt egy nyílvesszőt a sasfejű bestia felé, amely a barikádban megakad... majd forgatni kezdi a lovát a szekér felé...

Trubald káromkodva ér oda a barikádhoz...

Egy ismeretlen ezüsthajú, őszszín ruhát viselő elf nő vetődik ki az erdő fái közül és lő egy nyílvesszőt a barikád felé, amely csak fennakad a fán...

Robert kifordul a fa mögül és tüzel, de nagyon rossz pozícióban van a fáktól nem sikerül rendesen rálátnia a barikádra és így rálőnie sem. Ráadásul az előtte egyre gyűlő lőporfüst is takarja némileg a látást.

Fleron ott hagyja a fenébe az elől lévő célpontokat, majd bevágódik Zena mellé és rálő a váratlanul érkező bestiára. A nyílvessző belevágódik annak a mellkasába és kimered a bőrvértből.

Johann a fegyverét kezdi újratölteni kapkodó mozdulatokkal.

Gloern, Trubald mögött ér oda a barikádhoz.

A sasfejű beste jó közelről lövi meg Gimet, ráadásul éles szögből oldalról, a nyílvessző mélyen a törpe vállába áll. Az izmos, izzadt karon vérpatakok kezdenek lefolyni.

A farkasfejű szörny vonyítva rohan oda a szekérhez, még Fleron pontos találata is csak alig lassítja le... ám meglepő módon nem a Steumann családot vagy Wolfgangot támadja, hanem meglóbálja a nagyfejű fakalapácsát és egy iszonyatosat húz a szekér jobb hátsó kerekére. Hangos reccsenés hallatszik, valószínűleg több küllő is eltört, a mély roppanás és a hátsó szekér hirtelen megbillenése pedig arra enged következtetni, hogy a hátsó tengely is elrepedt... de a bestia nem áll meg, megint meglóbálja a kalapácsot és rohan tovább az első kerék felé... Steumannék üvöltenek, sikítanak.

A kígyófejű egyenest a magasan lévő Fergenthil felé lő, de szerencsére elvéti célpontját. A tülkös bárányfejű, pedig a közvetlen felé rohanó Trubaldra tüzel megint, közvetlen közelről... de úgylátszik nagyon kapkod, mer bőven elvéti.

- Ezért megdögletek -üvölti dühösen Gim, majd odaér a barikádhoz.
Mind Gim, mind Trubaldék látják, hogy a barikád, habár jó védelem a nyilak ellen... közelharcban mem ér semmit...

- Sigmar nevében! -üvölti a sebesült nemes kardot rántva, miközben hátrafele rohan.


This message was last edited by the GM at 21:20, Wed 18 Aug 2010.

Mind itt halunk ha szétveri a szekereket.
-Nem verheti szét a szekeret, ne hagyd! - üvöltem el magamat, miközben a kocsira dobom a számszeríjamat és már a kezembe és kerül az egyik dobókésem. Már azzal a lendülettel amivel kihúztam az övemből el is dobom. Közben próbálok valamelyest célozni is.
This message was last edited by the player at 21:38, Wed 18 Aug 2010.

Nekirohanok a barinak és megkínálom a bamba kérődzőszemeit a csákány acélcsőrével. Aztán vigyázok, nehogy túl szoros közelségbe kerüljek az ő fegyverével.

Fölfeszíti az íját,és a két kocsi közé céloz,és arra vár,hogy a farkasfejű mikor halad el a rés mögött,amikor teljesen ráláthat.Amikor ez megtörténik elengedi a vesszőt.

Ezt kapd el te rohadék! Izmaimat megfeszítve hozzávágom az általam cipelt zsákot a sasfejűhöz, majd gyorsan fegyvert rántok, és felkészülök rá, hogy a megtorpanó bestiát levágjam!

Odarohanok a Trubald előtt álló bestiához és rásózok egyet.

Az íjász újabb vesszőt enged szabadjára a barikád mögött lapuló bestiák felé.

Hagyod békén azt a szekeret! A kerekében a szálka is többet ér mint az életed! kiáltok a bestiára, hogy magamra vonjam a figyelmét.

Navégre, megérkezteme.
A legközelebbi még elő bestiához rohanok fegyveremet lóbáva.

Garret támadása elől könnyedén ellép bégetve a beste és elhajítja az íját, hogy egy vaskos fejű fejszét rántson...

Fergenthil a két kocsi közé kezd célozni és várja, hogy elrohanjon ott a farkasfejű...

Trubald hasbavágja csákányával a lényt.

Az elf nő újabb vesszeje ékesíti a barikádot.

Robert megint újratölti a szinte már izzó csövű pisztolyt...

- Nem verheti szét a szekeret, ne hagyd! -kiálltja Fleron, miközben az egyik ruhászsákra hajítja számszeríját, majd a kezeiből előpördül egy kés, egyenest a bestia hasába... ott meg is állapodik a bőrvértbe szúródva.

Johanntól egy hangos dörrenés hallatszik, nagy füst, majd a barikád mögött feltámasztott egyik holttest eldől... a férfi káromkodva kezd újratölteni.

Gloern dohogva robog oda a bégető lényhez és belévágja fegyverét...

A sasfejű megereszt egy lövést Larna felé, de elszáll a vessző a fenébe. Gyorsan elhajítja íját, hogy más fegyverhez kapjon.

A farkasfejű odarohan a szekér elülső kerekéhez és arra is hatalmasat húz... a kerék küllői és külső íve darabokra törik... végül farkashoz nem méltó módon bődül egyet és elkezd vissza az erdő felé rohanni... Fergenthil ekkor meglátja és elereszti a vesszőt... az beleáll a lény hátába... és az majdnem orra bukik, de mégis tartja magát és menekül...

A kígyófejű fegyvereit markolva sarkonfordul és ő maga is rohanni kezd az erdő felé... A bárányfejű Trubald felé suhint, és csak kis híján, alig egy hajszálnyival véti el fejszéjével a férfi orrát...

- Ezt kapd el te rohadék! -üvölti Gim és a sasfejűhoz vágja a zsákot, az nekicsapódik, mire a lény a földön köt ki. Gim fegyvertrántva pattan fel a szekérre, készen arra, hogy a lényre vesse magát.

- Hagyod békén azt a szekeret! A kerekében a szálka is többet ér mint az életed! -kiálltja Konrad, de hamar észreveszi, hogy a lény már menekül...

-A késem te dög! Régebb óta van velem, mint amennyit te eddig éltél! Ó, te! - ordítok utána, miközben újból a kezem ügyébe veszem a számszeríjamat és elkezdem felhúzni.

Megsorozom még csapásaimmal a bestiát.
Akadjon fel a torkodone.

Nem menekülsz te dög! Lassú halálod lesz! Ezzel belevágom a fekvő bestia lábába a csatabárdom, majd még egy csapást mérek a fejére, de nem az élével, hanem a lapjával, hogy elájuljon. Közben ha valami furfangos módon támadna, akkor felkészülök, hogy hárítsam a támadását.

Az elf nő újra becéloz egy bestiát és lő

Tovább fejtem a dög húsát a csákánnyal.

Két támadást indítok az előttem álló ellenfélre. Ezek után védekező állásba lépek vissza.

Egy újabb vesszőt röpít a menekülő farkas hátába.

Mire ráveszem magam hogy én is előkászálódjak a kocsiból és besegítsek a kis fattyak irtásába, már azt látom hogy menekülnek.
Ezért inkább a barrikád felé indulok, miközben egy elnagyolt mozdulattal nyúlok a mágia után.

Leugrik a kocsiról és kivont karddal a legközelebbi ellenfél fele indul.-Most már elég zaklatásból.

Garret keményen belevág a bárányfejűbe.

Fergenthil hátbalövi a menekülő farkast, mire az holtan fekszik ki, pont az erdő határánál...

Trubald a bárányfejű bordáiba vágja csákányát, a lény gurgulázva dől el akár egy zsák.

Az elf lány hátulról vállba lövi a menekülő kígyót, mire az hangosan felszisszen és megbotlik...

Robert próbálja becélozni a kígyófejűt, de a fáktól nem látja tisztán.

-A késem te dög! Régebb óta van velem, mint amennyit te eddig éltél! Ó, te! -kiáltja Fleron, majd hamar rájön, hogy ez már biztos nem is fog változni. Elkezdi újratölteni számszeríját.

Jogann leereszti pisztolyát, a biztonság kedvéért kardot ránt, de csak figyeli az eseményeket.
- Trollölő kell segítség?

- Akadjon fel a torkodone! -kiálltja Gloern a földön heverő báránynak, és még a biztonság kedvéért belevág néhányat, hogy biztos úgy is maradjon...

A sasfejű föltápászkodik és ijedt madárszemeit Gimen tartva hátrálni kezd.

- Most már elég zaklatásból -üvölti Donar frusztráltan, majd leugrik a kocsiról és elindul előre Gim irányába.

Zena a mági szelei felé nyúl, furcsa gesztusokat tesz, de végül érdektelenül ejti le a kezét.

A kígyófejű rohan tovább és eltűnik az erdő fái közt...

- Nem menekülsz te dög! Lassú halálod lesz! -leveti magát Gim a szekérről, egyenest a sas után. Majd első csapásával lemetszi a lábát, másodikkal pedig kiloccsantja az agyfelejét... pfh... fene hitte volna, hogy ilyen kis vékonka koponyájuk van ezeknek...

Most, hogy a harcnak vége, a sebesült vállú kocsis felemelkedik a bakon és végignéz a bestiák által okozott pusztításon.

-Mindenki jól van?-indul el a nő a másik elf irányába miközben körülnéz

- Azonnal indulnunk kell tovább! -fordul meg Johann, gyorsan megtölti még izzó csövű fegyverét és hosszú léptekkel megy vissza lovához. - Nem vesztegethetünk egyetlen pillanatot sem!

- Johannak igaza van -jön ki a fák közül, sebesült vállát fogva az útfelügyelő társa. - Így nem fogjuk tudni megtenni a távot! Köszönjük a segítségét -bólint az új jövevény felé.

Mérgesen sétálok vissza a kocsihoz. Ezek a szemétládák! Valaki kihúzná a vállamból ezt a rühes nyílvesszőt, nem akarom beletörni!

-Akinek szüksége van kötözésre jelentkezzen nálam. Elóveszem a gyógyfelszerelésem és előkészítem.

Elégedett vigyorral nyugtázza a farkas tetemét,majd gyorsan a sas fejű felé fordul.
Mikor meglátja,hogy Gim épp a koponyáját hasítja ketté,egy önkéntelen kiáltás hagyja el a torkát.Bár nem hangosan,inkább csak maga elé mormogva sajnálkozik.
ÁÁÁ...oda az a trófea...a mindenit...pfff...
fordul el a csúf látványtól.majd kis idő múlva visszafordul,és lovával odaléptet Larnához.
Öröm téged újra látni.amint kissé lenyugodtak a körülmények,el kell mesélned,hogy mi történt veled azóta,hogy elváltak útjaink.
majd leszáll a lováról,és a farkasfejűtől szerzi be a zsákmányát.
majd megnézi a kilőtt nyílvesszőit,hogy van-e amit még lehet-e használni,és azokat begyűjteni.
a bestiák holmijait is végigvizsgálja,és esetleg a nyílvesszőikből eltesz magának néhányat.

– Maradtál volna a legelőn! – köpöm a barifejűnek, miközben földdel letisztogatom a csákányt. Ahogy visszafordulok, megütközve veszem észre, hogy eggyel több hegyesfülű van közöttünk a kellet... szokásosnál. Még hogy minálunk ritkák! Amennyit már láttam, ezek a nyulak kétlábú megfelelői.
– Eltévedtünk, kisnagyság? – kiáltom neki. Meresztem a szemem, hátha felfedezek rajta egy nem odaillő farkat, agancsot, patát, csúf, véres szimbólumot...
This message was last edited by the player at 17:48, Fri 20 Aug 2010.

Ráköpök az előttem heverő bestehullára és magam elé mormogok... - Fene!!!... Majdnem én nyírtalak ki! Kardjaimat tokjukba csúsztatom, majd visszadöcögök a sérült kocsihoz. Útközben észreveszem ferdefülű jövevényünket, de mivel Fergenthil már ismeri az elfet így csap csuklyám meglibbentésével köszönök neki. Törött szekérkerék mellé állva kérdezek rá mindenkit célozva a kérdésemmel. - Van tartalék valami ide ennek a helyébe? Helyezem bal talpamat valami törött részre, amin stabilan megpihentethetem.

Felkászálódok Donar mellé a szekérre. Érdekes, - mondom neki - akárhányszor megtámadnak az úton, teljesen mindegy, hogy mennyien vagyunk, és én hol vagyok, mindig engem találnak el. Még ha a tömeg közepén vagyok, akkor is. - a végére a hangom már morgássá válik.

Odamászok Konrad nemesünk mellé és kicsit ráförmedek. - Nem csak TE vagy lesérülve... tekints az útfelügyelőnkre, vagy Gimre, vagy rám. Gim talán még örül is neki. Vagy nem?!?! Fordulok trollölőnk felé. Majd úlra visszatotyogok a helyemre. Ha Donar mindenkit összefoltozott és már nem vár sorra senki sem, akkor odamászok mellé és rákérdek. - Jut a maradékból rám is? Vagy még nem ápolunk olyan kapcsolatot, hogy kiérdelemjem tőled?

A többiek nyugodt viselkedése bennem is leapasztja az adrenalinszintet.
Ezért rohantam ennyite? méltatlankodom hangosan, miközben visszaballagok a szekérhez. Végigmérem a szekér állapotát, majd megjegyzem Ezt nemigen javitjuk meg itt helybene. Főleg nem bestiákkal körbevévee.
Csak ezután tudatosul bennem, hogy új tagja van a kompániának.
Üdvözletem, Ön is délnek tarte?

– Kraemer uram, az úttorlaszból felhasználható valami a szekér javításához?

Na még egy hegyesfülű... már csak ez kellett. Nem elég, hogy mindenféle jött-ment lövöldözik ránk, és nem mernek kiállni ellenünk, még ezt is ideeszi a fene, és ráadásul pont akkor, amikor megtámadnak minket...

Larna bólint bár ijedten nézi az elf férfi ténykedéseit
-Ez biztos szükséges?-kérdi bár nem megy közelebb hanem a többiekre fordítja a tekintetét.
-Nem-felel röviden Trubaldnak.
Garretet fejbiccentéssel üdvözli.
-Még nincs pontosabb úti célom-felel Gloernnek
-Üdvözletem-fordul a morgolódó Gim felé Larna-A törpe sörnél nincs jobb a világon-mondja egy félmosoly kíséretében

Fergenthil összesen két használható vesszőt talál.

Trubald kérdésére Kraemer megvonja a vállát.

Johann végignéz a hátsó szekér széttört részein és megrázza a fejét.

- El kell érnünk sötétedés előtt a következő fogadót! -mondja komoran. - Muszáj lesz itt hagynunk a szekereket! Hozzanak mindent amit elbírnak és indulunk, most azonnal!
This message was last edited by the player at 12:28, Sat 21 Aug 2010.

- Mi? Hogy itt hagyjuk a dolgainkat? Mindazt amit egy életen keresztül kuporgattunk össze? Ezt, most azonnal elfelejtheti herr útfelügyelő! -mondja ingerülten a Steumann családfő.

- Ha nem érjük el a következő fogadót sötétedés előtt, akkor nagy bajban leszünk! Úgyhogy nincs más választásunk!

- Azt akarják, hogy azután, miután elhagytuk a middenheimi nyomort, magunk is elszegényedjünk? Oldják meg! -förmed fel Clara Steumann.
This message was last edited by the player at 13:27, Sat 21 Aug 2010.

Enyhülten fordulok az elf felé. Hízeleg azt tud!
Majd ismét felpaprikázott hangulatban Steumannékhoz fordulok. Fogja be végre a pofáját és kapkodja fel a cuccát, vagy itt hagyjuk magukat. Nem érünk rá a hülyeségeire!

- Senkit nem fogunk itt hagyni!

- Akkor oldják meg valahogy, mert mi nem hagyjuk itt a vagyonunkat!

Rákönyökölök Kraemer egyik lovának farára és a fickó arcába bámulok.
– Akkor gyere, cimbora, nézzük meg! Az a torlasz, úgy látom, szekérdarabokból van összehordva.

Larna felé.
Igen,sajnos muszáj,de majd ha elmesélek mindent,akkor rájössz az okára...
Mikor mindennel végez,körbesétál,és a barikádon kezd el valami használható kereket keresni,hogy haladjanak.
ha nem talál,akkor átnézi a családok,és a saját holmiját,hogy mi az amit nagyon fontos lenne vinni.
Bár nem igásló az övé,de szívesen felajánlja,hogy egy két zsákot elbír a jószág,vagy inkább a terhes nőt kímélhetné meg a hosszas gyaloglástól

Akkor lett volna ilyen nagy a szája, amikor a bestiák ránk támadtak, akkor mit tett a vagyonának megvédése érdekében! Köpök egyet, majd letörlöm a bárdomról a vért.

Számszeríjjal a kezemben üdvözlöm az érkező elf jövevényt. -Fleron Merrilin, vándormutatványos, üdvözletem.
Elindulok fegyverrel a kezembe Trubaldékhoz, hogy segítsek én is a keresésben. -Csak a hátsó szekér kapott ütéseket. Egy szekéren nem tudjuk megtenni az út hátralévő részét? Vagy legalább addig mehetnénk úgy, amíg nincs lehetőségünk újat szerezni.
This message was last edited by the player at 14:47, Sat 21 Aug 2010.