Miről maradtam le? Kérdezem csodálkozva. Utána ásítok egyet, kezemmel eltakarom a számat, mivel egy elefánt beférne rajta.

– Röviden: egy fecni azt mondja, Altdorfba kell mennünk kultistákkal verekedni. De mégis mikor írták azt a papirost, porfesszor? Honnan tudja, hogy még mindig ott van az az ereklye?

- A naplóra gondol Trubald? -kérdi fejét vakarva Zweistein. - A papír kora alapján nem tűnik túl öregnek, de nehéz megállapítani. Lényegtelen, ez az egyetlen nyomunk a tőr hollétét illetően!

Egy fintorral nyugtázom Trubald rövidített változatát, majd kezembe veszem a naplórészletet, és felolvasom a nyilván olvasni ugyancsak kitűnően tudó társainknak is.
- A fővárosban lévő kapcsolataim közölték, hogy a riválisunk egyike egy
azonosítatlan ereklyét hozott Altdorfba. A rövid leírás alapján úgy hangzott,
mintha Yul K'chaum tőre. Mint az a varázstárgy, ezt is úgy írják le, mint
egy vas tőr, amely sötét hatalom rúnáival van televésve. Azt mondják a
markolata egy háromszemű koponyát mintáz. Most elhagyom Altdorfot. Ha ez
Yul K'chaum tőre, akkor a rossz emberek kezétől minden áron távol kell
tartani! -
A másik cetlire csak egy pillantást vetek távolról, de nem áll szándékomban kézbe venni sem, nemhogy feolvasni.
- Azon a paíroson csak három ereklyéket említ az írója, melyekben a démon él. A bronzkoponyában, 'Yul K'chaum tőrében' és a 'harag kelyhében'. Akit annyira érdekel olvassa el maga. - közlöm undorral.
This message was last edited by the player at 12:05, Fri 02 July 2010.

- Pontosabban a démon esszenciájának szilánkjai találhatók ezekben a Káoszereklyékben! -emeli fel fontoskodva a vézna ujját Zweistein. - Tudom, hogy ez így nem sok, de most, hogy Xathrodox esszenciájának egy része szabad az óra ketyeg... versenyt futunk az idővel. Írtam önökről egy bemutatkozó levelet egy altdorfi kollegámnak. Dieter Klemperer Mennyei Varázsló, és egy olyasvalaki akiben megbízhatnak, hogy segíti önöket ebben a küldetésben. Létfontosságú, hogy megtalálják a tőrt, mielött Xathrodox talpnyalói teszik. Kiszabadítanák őt a varázstárgyból és ezt nem engedhetjük meg! Esszenciájának egy része már ki van eresztve, de elveszett és gyenge. Azokat a részeit amelyek a tőrbe és a kehelybe vannak zárva meg kell semmisíteni, ha meg akarjuk akadályozni, hogy a Vörös Nyúzó újra a világunkat kísértse!

– No és mi van, ha megvan a tőr? Mit csináljunk vele? Hogy kell elpusztítani?

- Amíg önök Altdorfban lesznek én folytatom a kutatásomat itt, mind a Harag Kelyhe után, mind az után, hogyan lehet elpusztítani ezeket az ereklyéket. Amint bármi hasznosra bukkanok, üzenek önöknek Dieteren keresztül! De önök is próbáljanak Altdorfban megfelelő módszer vagy erre képes személy után járni! A Varázslóiskolák közt talán akad olyan aki tud bármi ilyesmit...

- Mivel én mindenképpen felkeresem a saját iskolámat, ott azonnal utánajárok. Ha maguk esetleg nem is tudnak válaszolni a kérdésemre, talán tudják ki volna alkalmas erre. - bólintok.
 - És persze ha más lehetőség nincs, hát a többi iskolát is meglátogathatom.. - teszem hozzá kicsit kelletlenül.

Az "iskola" szó ismételgetése bőven elég, hogy megfájduljon a fejem. Megint.
– Milyen messze van ez az Altdorf?

De ha hagyjuk, hogy a követőit megidézzék a démont, és utána megöljük, akkor a tőr használhatatlanná válik, nem? - széttárom a karomat - Remélem igen, mert ez sok munkát megspórólna. Csak körberakjuk a helyet puskaporos hordókkal...

Zweistein értetlenül néz Konradra.
- Lord Oderschwank, tisztában van a Middenheimben, két héttel ezelőtt történtekkel?

Elkerekedett szemekkel nézek a nemesre.
Ez tényleg ilyen hülye, vagy csak tetteti?
- Komolyan nem sikerült felfognia a történteket ó 'nemesúr'? - kérdezem gúnyosan.
 - Ha engedjük hogy kiszabadítsák a tőrbe zárt démoni esszenciát, már cseppet sem számít megöljük-e a démont amit esetleg megidéznek vele. A puskaporoshordókkal legfeljebb Altdorfot romboljuk le... - magyarázom szépen érthetően.

Pénze az van, de az esze az elmaradt... Ez az amit pénzzel nem lehet megvenni. Gunyoros mosollyal lesek a nemesre. - Tehát, minél előbb megtalálni azt a vacak tőrt. Szeretem a tőröket, de ezzel óckodnék egy kicsit... De még nekem sem tiszta, hogy ha meg is találjuk, mégis mi a francot kezdjünk azzal a tőrrel?!?!?! Visszahozzuk ide? Követni fognak érte. Ez tuti. Ami meg az elpusztítását illeti, háááth... Vakarom meg a fejem. - Egyáltalán el lehet ezeket teljesen pusztítani? Úgyértem, a démont ki lehet belőle űzni?

– Mer' nyilván egy démon ücsörög a markolat üregében – forgatom a szemem. – Remélem, a kollégái jobban értenek majd az ilyesmik tönkretételéhez, Albrecht – mondom némi csalódottsággal a hangomban. Mégis mit kezdett volna a koponyával, ha sikerül elhoznunk neki?

- Nem szerencsés a bestiák kísértette Drakwaldban ilyen veszélyes káoszereklyével utazgatni mint Yul K'chaum tőre. Beszéltem az Ordo Fidelissel és ők mesélték, a bronzkoponya, hogy vonzotta a Káosz gyermeikeit magához, alig tudták önöket megmenteni. Nem barátaim, ha Altdorfban van a tőr, azt ott is kell megsemmisíteni!

Miért, a démoni esszencia mit csinál, megharap minket? - kérdezek vissza széttárt kézzel.

– Azt még én is értem, hogy ha három lesz belőle, akkor nagyonis megharap. Jön a Nyúzó vagy mi... Az egy fődémon?
Föl-le járkálok, igencsak mehetnékem van már. Az egy dolog, hogy hasznos információt tudunk meg Zweisteintól (már ha), de a napok óta bámult könyvespolcok és a Káosz ismételt emlegetése kezd nyomasztó lenni.

- Egyszóval megyünk démont ölni... Megint. Gim tuti emgvárattatja velünk a démont, szóval nekem is offenzívebbnek kellene lennem. Rápillantok a rövidkardomra. - Asszem le kellesz, hogy cseréljelek... Mire cseréljelek el?? Mivel tudnék bánni... Uhhh Pillanatnyi gondolkozásom után megszólalok. - Nem akarok a legrosszabbra gondolni, de ha mégis elszabadulna a démon, akkor mivel lehet a legkönyebben elbánni vele? Mi az amire egy démon 'allergiás'. Majd nekidőlök a legközelebbi falnak, de ha nem állok fal mellett odatotyogok egyhez.

– Há' a démonság lényege épp az, hogy nehéz elbánni velük. Mondjuk ha Zweistein uramnak akad egy-két elfekvő puskaporos ágyúja a kamrában, annak biztos hasznát vennénk – nézek rá fáradt mosollyal.
This message was last edited by the player at 19:38, Sat 03 July 2010.

Bátorság kell oda, jó fajta acél, és erő! Úgyhogy én készen állok, indulok is, aki úgy érzi hogy valamelyikkel nem rendelkezik, akkor inkább maradjon itt ebben a biztonságos városban. Várom, hogy a professzor mikor adja át a levelet és én indulnék is. Útközben azért megejthetnénk azt a félszeműt!

- Látom még mindig nem értik -rázza meg a fejét Zweistein.- Ha kiszabadul az esszencia és fizikai testet ölt, már hiába végeznek vele... azzal csak azt érik el, hogy az esszencia kiszabadul és a Káosz szívébe távozik, ahol aztán a többi szabaddá vált esszenciaszilánkkal egyesül...

Jól van Professzor megkeressük a tárgyakat és miután megöltük a káoszimádó korcsokat, megsemmisítjük azokat! De most már jobb lenne mihamarabb indulni!

- Igen igen igaza van! A levelet már előre küldtem, keressék Dieter Klemperert a Mennyei Iskolában. Én ezalatt folytatom a kutatásomat!

Reggel korán felkel,de csak fekszik.Társai érkeztével velük tart a professzorhoz,és végighallgatja a beszélgetést. A társalgás végeztével a térdére csap,és feláll. Nos?Mikor indulunk? Én akár azonnal kész vagyok az indulásra. Már a sebeim is teljesen begyógyultak,Úgyhogy hajrá,minél előbb oda kell érnünk,és minél hamarabb meg kéne találni azt a tőrt.

Gim szavai járnak az eszemben: - Bátorság, az van! Erő, abból kicsivel kevesebb! Jófajta acél. Ez az ami hiányzik... Rápillantok megint a kardomra majd Gim felé fordulok. - Gim! Kéne nekem is valami nagyobb kard, vagy vágófegyver! Mit tanácsolsz??? Mi éri meg nekem szerinted? Majd válaszában bízva kicsi sürgetni kezdem a többieket, hogy nem ártana az útra felkészülni, összecsomagolni.