Akik kifejezetten jól szórakoztak az előző éjszakai mulatság alkalmával, most igen későn kelnek, már majdhogynem az ég közepén jár a nap, mikor erős fejfájással ébrednek. Gim az Aratási Lúd egyik vendégszobájában (ki vitte oda őket és hogyan?), Garret a kamrában, Fergenthil, Fleron és Gloern kapott egy-egy szobát az éjszakára ahol viszonylag józanul tértek nyugovóra, Konrad pedig visszatért otthonába.

Trubald, Donar és Zena pedig már korán fennt vannak, hogy a Collegium Theologicában segítsenek Zweistein professzornak.

Nagy nehezen felébredek, de még nem állok fel. Fekszek továbbra is a földön. Uhhhh!!! Mi a fene történt??? Emlékeim sincsennek a tegnap végéről. Majd körbelesek. - És még a vöröske is lelécelt... De hol is vagyok én egyáltalán??? Felülök és komolyabban körbelesek. - Ez egy kamra lenne?!?! Majd keresek valami kapaszkodót, felállok és megindulok az ajtó felé.

Reggel az enyhe másnaposságtól dülöngélve megyek Donarék után. Fáradtságomban a pajzsot olyan kényelmetlennek találom viselni, hogy mérgesen elhajítom a fenébe... aztán eszembe jut a tányérpajzs (buckler), és inkább morogva utánamászok megkeresni, hogy becseréljem egy olyanra. Útba ejtem a piacot vagy egy kovácsot.

Zweisteinnél felolvastatom a talált firkákat.
– Akkor most Altdorfba kéne utazni ez után a... JóKucsma tőrje után? Milyen régi is ez a papiros?

A piacon Trubald talál egy árust aki hajlandó elcserélni az ő ütött kopott pajzsát egy kerek tányérpajzsra. A pajzs elég jó, fa alapon egy fém lemez az elülső része. Elég ütött kopott már de jó állapotban van, a fém része kékre van festve és egy gyönyörű címer található az elején... egy sárguló koponya, rajta babérkoszorúval.

Belemegyek. Előtte még megkérdezem, mit tud a címerről.

In reply to Trubald Altmann (msg #5):

- Magának a Császárnak és Sigmarnak az uniójának a címere ez jóuram! -közli büszkén a nagy bajszos, lila, négyszög selyemkalapot viselő árus.

– Nekem való – mondom, és a lehető legnagyobb szeretettel köpöm le a képet, aztán finoman letörölgetem a ruhaujjammal. A pajzsban gyönyörködve lépek be Zweisteinhoz.

Mikor felébredek a szobában, egyből valami ital után nézek, mivel teljesen ki vagyok száradva! Majd elkezdek öltözködni és elindulok a fogadó rész felé, hogy egyek is valamit. Valamint ellenőrzöm közben, hogy meg van-e minden holmim!

Mikor felébredek először egy nagy pohár víz, és egy fürdő után nézek. Amint embernek érzem magam, elindulok Donarral és Trubalddal a professzorhoz.

A vers-szerű iratot tanulmányozva egy pillanatra hányinger fog el. Két ujjal fogom csak a papírkát, rettentő undorító megérinteni is. A naplórészlet elolvasása után a jelenlévőkhöz fordulok.

- Azonnal Altdorfba kell mennünk. - közlöm a velük nyilvánvalót.
- Persze csak ha úgy érzitek titeket is érint egy démon világajövetelének megakadályozása. - sandítok rájuk.

In reply to Zena Zumwald (msg #10):

A professzor Zenára pillant.
- Úgy vélem bölcs volna összehívni a társaikat!

In reply to Gim Gronisson (msg #8):

A fogadóba már visszatért a normál szolgáltatás, de Gimnek nagylelkűen (?) a konyhában szolgálnak fel reggelit a kívánsága szerint... majd, mondván, hogy ilyenkor az étteremben nagy a zsibongás, felkínálják neki a hátsó ajtot nyugodt távozás céljából.

Mikor kitántorgok az ajtón...
This message was last edited by the GM at 10:36, Thu 01 July 2010.

A kedves és vendégszerető fogadóson röhögök egy sort, majd elhagyom a fogadót és sétálok egyet a városban. Vajon a többiek hol lehetnek? Amíg meg nem találom őket, inni és verekedni kéne egy jót végre! Csapok a fejemhez, ami kicsit fáj, a sok vodkától és sőrtől, de nem annyira vészes.

In reply to Garret Balthasar (msg #13):

Garretet a szolgálók még időben "elkapják" és szívélyesen, egészen kedvesen kísérik ki a hátsó ajtón.

Mikor kiérek a fogadóból körbelesek, majd útnak indulok. Megyek előre az orrom után. Lehetőleg nem falnak. Kódorgok egy sort céltalanul Middenheimban.

Reggel tovább untatom a történeteimmel azokat, akik esetleg kapósak rá, ha szükséges még meg is próbálom rájuk erőszakolni, mondván ,,még ezt a rövidet hallgassátok meg, ez egy nagyon régi és számotokra biztos ismeretlen mese''. Hogyha a közönségem már végkép nem tud rám figyelni, akkor összeszedem a dolgaimat és megkeresem a többieket, és elkezdek pénzt osztogatni. Hogyha ezzel megvoltam, még körbenézek a piacon, keresek valami bőrkesztyű szerűséget valamint valami alkalmatosságot a lantomnak, amiben tudom szállítani (zsák, stb.).
Hogyha ezzel is megvoltam, akkor visszamegyek a fogadóba, felajánlom, hogy előadok már pár történetet. Hogyha elhajtanak akkor tovább járom a fogadókat hasonló ajánlatokkal.

Trubald, Zena, Fergi, Gloern és Donar kapott fejenként 22 aranytallért.

Fejszellőztetés gyanánt felhajtom a többieket és Zweisteinhoz vezetem a csapatot.
– Ilyet ossz máskor is, ne mesét – vigyorgok Fleronra, amikor a markomba pengeti az érméket.

Zweisteinhez kell mennünk, ezért a piac kivételével minden más eltervezett teendőmet elhalasztom és követem Trubaldot.
-Eh, ha tudnád, hogy mások mennyit képesek fizetni a tegnap elhangzott történetekért...

Mikor felkelek, zsörtölődök egy sort, felöltözök, elvégzem az ügyes-bajos dolgokat (adóemelés, stb.), beszedek egy kis pénzt, majd megfelelő anti-tolvaj biztonsági intézkedések után felkeresem a Collegiumot.

Felkelve a szokásos készülődés után magamra öltve összes felszerelésemet a másik két kutatóval tartok. Közben filozofálgatok a káosz és az ereklyék különös vonzódásán. Persze alig várom, hogy belemártsam a maradék kultisták vérébe az új kardomat.
Amikor Fleronnal találkozom örömmel veszem át a jussomat. Minden fillér jól jön.

Trubaldnak jó idejébe telik összeszedni a többieket. Fleront, Gloern, Fergenthilt és Gimet még sikerül elkapnia az Aratási Gónárnál. Konradot némi utánakérdezés után megtalálja a rezidenciáján. Garront a legnehezebb összeszedni, de szerencsére a városőrség már jól ismeri az ábrázatát, így néhány járőrtöl utánakérdezve megtalálja végül...

Mindannyian a Collegium Theologicába sietnek, Zweistein professzorhoz.

Mikor a csapat a professzor poros könyvekkel teli dolgozószobájába lép, az int Zenaék felé.
- Ismertessék, hogy mit találtunk a délelött folyamán!