- Hát szerencsésen megérkeztünk -mondja Johann, miközben lemászik a lováról és kantárszáron vezeti azt. - Nagyon köszönöm a támogatásukat. Én még elkísérem a két családot a legközelebbi kocsiszínhez. Önöknek ajánlom a Lángoló Asztal nevezetű fogadót. Tiszta, az étel ehető és az árak elfogadhatóak. Sok szerencsét és Sigmar kegye legyen önökkel! -azzal int, majd elvezeti a szekereket be a tömegbe.

- Örülök, hogy ilyen jó harcosokkal találkoztam -biccent felétek Wolfgang is. - Kívánok önöknek jó tartózkodást Altdorfban és sok sikert a küldetésükben. Szivesen találkoznék még önökkel mielött elhagynák Altdorfot -elővesz egy pennát majd egy darab papírra firkál valamit. - Íme a címem -nyújtja át nektek a papirost. - Amennyiben kívánják, látogassanak meg engem, szívesen látom önöket.

A városhoz közeledve egyre nyugtalanabb,majd a kapun átjutva még inkább feszeng a számára zavaró,de sajnos korántsem ismeretlen helyzettől,miszerint mindenfelé épületek tornyosulnak fölé,eltakarva a tiszta eget,körbepillantva sehol nem lát egy talpalatnyi természetet sem.
Az útfelügyelőnek biccent köszönés képen,mikor elválnak útjaik,majd a tűzmágus felé is bólint,és csak egy kúrta Én is örültem-et mond,de hagyja,hogy más-aki közelebb van- eltegye a címét.

Csuklyám mögött kaján vigyorral lesem a népeket arra gondolva, hogy mennyi pénzt akaszthatok le tőlük. - Egyik este fel kellene slisszolni egy nagyobb hajócskára és körbenézelődni, hátha találok valami használható, és menekíthető dolgot. Persze ami még értékesnek is bizonyosul.

Izgatottan várom az érkezést Altdorfba. Minél közelebb érünk a városhoz, ez az érzés csak annál jobban fokozódik. A falakat megpillantva emlékképek idéződnek fel bennem az előző látogatásomról.
A falak között érdeklődve figyelem a különféle embereket, legfőképp a messzi birodalmakból érkezetteket.
Elköszönök én is az útfelügyelőtől és sok szerencsét kívánok neki a további utazásaihoz. Természetesen a családtól is búcsút veszem. Arra a néhány pillanatra amíg el nem veszik a tömegben Johann még figyelemmel kísérem. Érdekes ember. A legtöbb ember számára akiket viszonylagos biztonságban végigvisz ezeken a poros utakon afféle hősnek látszik, viszont ezek az utazók neki csak egy újabb család, egy másik ember akit el kell juttatnia a megadott helyre. Viszlát Johann, valószínűleg soha többet nem fogsz velünk találkozni.
Wolfgangtól is elköszönök, de kissé még mindig furcsa szemekkel nézek rá az ajánlata után, amit nekem másnap meséltek el. Nem tudom, hogy mitől tart, miért nem meri használni a varázserejét a saját védelmére, de talán ez így jobb.

Miután a család is, a felügyelő is és a varázsló is elment, a többiekhez fordulok.
-Meglátogatjuk azt a fogadót? Finom étel mellett mindenkinek jobban megjön majd a kedve, hogy folytassuk a feladatunkat. - mondom, miközben mindkét kezemmel próbálom az értékeimet védeni, nem kicsit kellemetlenül érezve ebben a hirtelen jött, hatalmas és szokatlan tömegben.

Fleron felé fordulva válaszolok iménti kérdésére. - Részemről benne vagyok. Majd a tömeget kutatva próbálok nem nekimenni embereknek/elfeknek... stb.

Hát ez a nyüzsgés nemigen hiányzott. Másfelől, az erdei túránk sem sikerült kellemesre, itt meg legalább elvegyülhetünk a sok rosszarcú polgár között.
Intek minden távozónak (hogy menjenek már a szívélyes búcsúikkal délebbre), biccentek a varázslónak, és sokat mondó pillantással oldalba bököm Balthasart, aki majd' felfalja a szemével a környező, nyitott ablakú és/vagy drágának tűnő épületeket.
– Vegyen valaki egy ilyent – mutatok a lapárusra. – Hátha megolvashatjuk benne, hogy boszorkányságért köröznek minket, vagy ilyesmi, tudjátok, hogy a változatosság kedvéért ezúttal nehezebb dolgunk legyen!

Gyorsan intek a távozóknak. Emberek, milyen sokáig búcsúzkodnak... Nézzük meg azt a fogadót, éhes és szomjas vagyok!

Menjünk.
mondja,majd elindul a többiek után.Miközben az utcákon haladnak keresgél,hátha talál valami fegyverboltot,vagy kovácsműhelyt,ahol túl tudna adni egy-két holmiján
(5 bestia pajzs,1 bestialándzsa,2 bestia kard,2 bestia buzogány,5 bestia bőr vért,3 bestia íj)
valakinek van szüksége valamire ezek közül?
kérdi,miközben bajlódik ezzel a sok holmival.alig fér el a kezében,meg a táskáján,szerencsére a lovára is aggatott ezt-azt,de még így is elég súlyos teher.
Mert ha nem,akkor megpróbálom eladni,és a pénzt szét osztjuk,ahogy szoktuk.

Gyanakodva figyelem a tömeget. Nem biztonságos itt értékeket cipelnie.
Az újságárós gyerkőcöt látva megfordul a fejemben, hogy talán szerezni kéne tőle valamit, hátha megtudunk valami használhatót, Trubaldot hallva végül rá is szánom magam. A gyerkőchöz ballagok.
Adj egyete. Remélem nem csak mesék vannak bennee.

Fergenthilhez lépek, hogy végignézzem az említett felszereléseket. Kissé szomorúan veszem tudomásul, hogy az én késemet véletlenül sem szedte fel a földről.
-Nem igazán érdekel egyik sem, viszont ha gondolod körbekérdezhetek neked itt a tömegben, hogy hol tudnál ezektől jó áron megszabadulni.

Az jó lenne.köszönöm.
mondja,és nagy nehezen elhelyezi a holmijait,és ha elindulnak a társai,akkor követi őket.
Ha Fleron meg tud valamit,és olyan helyről van szó,ami útba esik,akkor eladja ezeket a holmikat.

Leszólítok néhány polgárt, megkérdezek egy-két utcakölyköt is, hogyha látok, plusz még a környéken lévő kereskedő standokhoz is oda megyek, hogy megpróbáljam megtalálni az elf számára a legkedvezőbb árat. Egyiknél sem kérdezősködök sokat, próbálok nem túl sok időt elpazarolni.

Azért valaki eltette Wolfgang címét?

A csapat útnak indulna a Lángoló Asztal fogadó felé... mikor realizálódik mindőjükben, hogy halvány fogalmuk nincs merre is van az, a nagy városban.

A főutcán elindulva kevés üzletet lát a csapat, amik vannak azok is főként az utca bal oldalán helyezkednek el. Fergenthil lát egy-két fegyverboltot is, legtöbb ajtaja fölött díszes színekben pompázó címer csüng.

- Két pfhenning lesz törpe mester! -mondja a kölyök Gloernnek és nyújtja neki az újságot. - Ebben csakis a színtiszta igazság van! És a legnaprakészebb!

Fleron kérdezgetésére nem sokan állnak meg, legtöbben figyelmen kívül hagyják és sietnek a dolgukra, mások valami olyasmit mormognak, hogy "Nincs nálam egy fitying se", de akik segítőkészek legtöbben balra mutogatnak mondván "Arra van a kereskedelmi negyed".

Ha nem nyúlt érte senki, akkor eltettem. Mivel a varázsló címet nem sok senki tette el így zsebre vágom, majd a többieket követem. Mászkálás közben, hol az Altdorfi fehérnépet, hol a csapatunk nő tagjainak idomait nézegetem.
This message was last edited by the player at 18:49, Sat 02 Oct 2010.

Ahogy Fergi elkezd babrálni a begyűjtött holmikkal jóval távolabb megy. Nem szívleli a rothadó besták fejének szállítását lovon.
Miután észreveszi hogy Garret őt nézi csak fejcsóválva mosolyog egyet.

In reply to Larna Silvermoon (msg #17):

Mikor felfedezem, hogy Larna felfedezi, hogy szemezgetek vele, közelebb lépek hozzá és odasúgok.

Larna mosolyogva visszasúg

In reply to Larna Silvermoon (msg #19):

Válaszolok.

Larna a kérdés hallatán csak nagyokat pislog

In reply to Larna Silvermoon (msg #21):

Vigyorogva visszasúgok.

Larna szemei elkerekednek

In reply to Larna Silvermoon (msg #23):

Nyugtatgatva visszasúgok.

Larna kissé zavartan felel

Hát remélem ise. - felelem, mikozben kifizetem a kölyköt, az újságot meg átmenetileg csak betuszkolom a vértem alá.
Hogyismondtad Fleron, jártál már Te erree? Ismered is a városte? - kérdem miután utolértem.
Nagyjából mennyi most az idő?