Az út további része eseménytelenül telik. Jó pár nap unalmas zötykölődés a szekereken a családokkal. Mindenki elég feszült és ideges, de a további támadások szerencsére elmaradnak...

Mindenki visszagyógyul max W-ra

Végül eléritek Altdorf északi főkapuját. A Birodalom fővárosa már messziről láthatóan és hallhatóan hatalmas és nyüzsgő város. A főkapunál legalább egy óráig kell sorban állnotok, míg sikerül bejutni a megannyi utazó, szekér és hintó között. Altdorf egyenruháját viselő városőrök nem vesztegetnek rátok egy pillantásnál többet, sok a dolguk.



A város olyan mint egy nyüzsgő, kaotikus méhkas. Mindenütt ameddig a szem ellát a legfurcsább alakú tornyok és tetők emelkednek szó szerint egymás hegyén hátán, mind szűk kanyargós sikátorokat fogva közre. A tornyok és épületek oly magasan emelkednek ki, hogy egyes helyeken a fényt is eltakarják. A Főutcán a tömeg elképesztő, az emberek tülekednek lökdösődnek és a legfurcsább, hogy mindenféle népek találhatóak itt. Látni pergő nyelvvel káromkodó estaliai kereskedőket, bundákba bújt komor kislevi népeket, morogva siető törpe mestereket, egy pökhendi kinézetű nemes elf küldöttséget, sőt még egy arábiai hintó is elgördül mellettetek. A nemrég történt háború miatt a főváros iszonyatos embertömege még menekültekkel is jócskán megduzzadt. A népek sokszínűek és sokszagúak, a város nemcsak színes és kavargó de büdös is. Egymást váltogatják a frissen sült piték illata, állatok bűze és csatornaszag, füst és égés szaga, halszag és túlédes parfümök bűze.



Valahonnan a távolból elégedetlen kiáltások hallatszódnak, máshonnan nevetés, távolabbról érkező hajókat jelző gongok, amelyek a Reiken futnak be Altdorf gigantikus kikötőjébe. Nem messze tőletek egy tizenhat éves forma kölyök árul újságokat.
This message was last edited by the GM at 12:17, Wed 29 Sept 2010.