- Nyugi, ha én is tudnék tüzet hajigálni, téged én is meghajigáltalak volna - legyintem le a nemest, próbálva lazítani és komolytalanabbra venni a figurát végre. Ha kaptunk itókát, bekapom a fél kupát.

-Az egész város tud róla és azok tudnak róla akiknek nem volna szabad két különböző dolog. Igazán nagy bajban akkor leszünk, hogyha majd a polgárok is csak úgy felismernek minket, addig még el tudunk tűnni a szemek elől. - mondom komoly hangsúllyal és halkan, nehogy véletlenül a fogadós meghallja, csak az kellene még. -Aztán meg az igaz, minél többen ismernek minket annál többen fizetnek nekünk ingyen itókát. - mondom mosolyogva majd emelem poharam és iszok egyet Trubaldal.

In reply to Trubald Altmann (msg # 965):

Persze, mert te egy tapír vagy! - vicsorgok Trubaldra.

(Van egyáltalán tapír ebben a világban?)

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 967):

Szar Vektor rájátszás. Persze, hogy van. Csak te nemtudod mi az.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 967):

- Gyere ki, csak te meg én, levezetjük a feszültséget - mondom gonoszul vigyorogva az értelmetlenségeket habogó fiúnak, és megroppantom egyik rongytekercses öklömet.

Mikor megérkezünk ételt és nagyon sok sört kérek. Először némán ülök, módszeresen iszok, eszek, de mélységes bánattal tölt el, hogy megint nem találtuk meg az aranyamat és vér se nagyon folyt még ma.
Mikor megérkezik a nagy kardos férfi túl barátságosan viselkedik, hogy felkeltse az érdeklődésem, ezért hozzá se szólók.
Aztán mikor Konrád elkezd szövegelni, főleg az ellopott aranyamról elönt a méreg és felpattanok az asztaltól és öklömmel rávágok az asztal lapjára. Te mihaszna kis nemes poronyt! Téged még egy gyerek is megverne az utcán, és valahogy sosesm látlak a közelben, amikor mi térdig gázolunk a vérben. Miért pont téged támadna meg egy varázsló? Ha meg megtámad, miért nincs még itt a feje!? Az aranyamról pedig szót se ejts, ha nem tudod hol van, mert kitépem a nyelvedet! Majd vörös képpel nézem Konrádot, hogy van-e elég vér a pucájában, hogy továbbra is hangot adjon a véleményének, amit orrbaveréssel fogok konstatálni.

Fleron uraságnak szívesen válaszolnék, de ekkor robban a társalgás eddigi nyugodt ütemébe a törpe.
Elmosolyodom. Hát igen, a sziklák népe rászolgál veszett hírnevére, és jobban teszi mindenki, ha nem próbálja magára haragítani egyiket sem.
Vajon mennyire komoly ez a vita? Még nem harcoltam törpékkel, de izgalmas lehetőségnek tűnik az acél és a kő vitathatatlan mestereivel egy csatamezőn gázolni az ellenség vérében.
Egyelőre nem tettem túl mély benyomást felé, de nem baj, ha jól sejtem, őt majd a harcban nyújtott tudásom fogja meggyőzni, nem a szavaim. Idegen vagyok, messziről jött ember meg azt mond amit akar. Teljesen igaza van.
Fleronhoz hajolok, hogy hallja mit mondok, míg a törpe üvöltözik.
- Middenheim fel fog épülni, de túl friss még a sokk. Látni az újulás jeleit, de sok év kell, mire a harc minden látható nyomát eltakarítják.
Kicsit várok, majd én kérdezek.
- De elárulhatná már végre valaki, hogy végül is meddig ér a szar!
Mosolyogva hátradőlök és várom a válasz(oka)t.
This message was last edited by the player at 09:04, Tue 09 Oct 2012.

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 971):

- Meddig ér a szar? Nyújtogathatod a nyakad napestig, odáig nem látsz fel.

In reply to Trubald Altmann (msg # 972):

- Csakugyan? Akkor legalább ez olyan helyzet, amit már ismerek.

-Nos igen a helyzet koránt sem kecsegtet semmi jóval. Nem régiben szépen végigdúlták mindannyiunk szobáját valószínűleg a tőrt akarták megtalálni, de ehelyett a pénzünket vitték el. Éppen ennek a hajkurászásból tértünk vissza. - mondom majd egy pillanatra elhallgatok, habár a fickó megbízhatónak látszik azonban természetesen nem fogok még én sem csak úgy mindent elmondani egy pecsét miatt. -A lényeg az barátom, hogy a legtöbben akik barátainknak mondják magukat nem segítenek csak elvárják tőlünk, hogy mi nyomozzunk helyettük. Van egy-két nemes lelkű ember itt a városban akik valóban próbálnak utánajárni a dolgoknak, de jellemző a többiekről, hogy azt hiszik többet tudunk mint amennyit elmondunk és még megbízni sem feltétlen bíznak meg bennünk, hogy képesek vagyunk ellátni a feladatot amit ránk bíztak. - magyarázom beleéléssel. -Szóval pontos lenne ha azt mondanám, hogy vadászkutyaként rohangálunk az erdőben de a mögöttünk haladó hajtók a puskájukat nem a vadra szegezik hanem ránk attól tartva, hogy még a végén meglógunk azzal amit fogunk. Sajnos ez van. - majd kortyolok egyet és elhallgatok.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 974):

Mélyen hallgatok az elmondottak után, ezt nem olyan könnyű megemésztenem. A hasonlat a kopókkal és a hajtókkal oly tökéletesen írja le a helyzetet, hogy felesleges is lenne rákérdezni, mire is gondol valójában.
Végül - két korty ital után - megszólalok.
- Nos, akkor itt az ideje, hogy valamivel hozzájáruljak a szarszint csökkentéséhez! Nem tudom mit akarnak csinálni, de tudják mit mondok? Katonaember volnék, én a parancsok teljesítésében jeleskedem. Akármi is a tervük, nem kell minden részletet elmondani, csak mondják el mit tegyek, és megteszem, ha tudom.
Megvonom a vállam.
- Aztán ha már úgy érzik megbízható vagyok, tán még be is avathatnának a részletekbe, de ennek még nincs itten az ideje. Nem bizony.

-Kezdjük először ott, hogy tegeződünk barátom ha egy mód van rá, fogunk még finomkodni eleget másokkal. - mondom mosolyogva. -Szépen lassan úgy is össze fog előtted állni a kép a kis darabokból meg amiket hozzáteszünk de ne kérd, hogy meséljünk csak így az egész történetről mivel még ital mellett is túl szomorú és nehéz kaland ez, amelyet még nekem, szakmám választottjának is kegyetlenül súlyos feladat szájára vennie, annyira sok komor dolog van benne, biz meg nem szólalok a szörnyűségekről sokat egyszerre. - magyarázom mesélői hangsúlyommal és szólejtésemmel. -Meg fogod látni te is, hogy mindenki azzal járul bele a dolgokba amivel csak tud, de ne gondold úgy, hogy az állandó életveszélyen kívül lesz más hasonlóság az eddig általad megszokott harcmezőhöz képest, úgyis úgy fogod érezni egy idő után, hogy csak a parancs követésből bolond lenne az aki ezekbe a dolgokba belevetné magát. - elnevetem magamat -Na ne érezd úgy, hogy oktatni akarlak távol álljon tőlem, csak régen gyakoroltam már a szakmámat és néha elragad a hév ilyen tereken amikor beszédre kerül a sor.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 976):

- Hát igen, megszoktam, hogy nemesekkel és a módosabb polgártársakkal illik kifinomultabb beszédet használni, de örülök, hogy tegeződhetünk, kényelmesebb.
Ami a sztorit illeti, ez a csudás összefoglaló bizony többet mondott bármennyi szónál.
Ujjaim közt forgatom a poharat, ha van benne bor/pálinka, ha nincs.
- Most ugyan kissé fáradt vagyok, de ha aszondanátok, hogy uccu neki, gyerünk tolvajok kezét levágni, bizony mennék. Francba a pihenéssel. Hetek óta úton vagyok, most végre ideértem, majd alszom, ha nincs más dolgunk.
A sáncokban sem volt idő pihenésre. Amikor a barbárok több hullámban támadtak, ha már egy órát pihenhettünk, akkor hálát adtunk Sigmarnak. Csak az adott erőt a fegyvereink megemeléséhez, hogy nem akartunk meghalni. Így is voltak bajtársak kik annyira elfáradtak, hogy még a rohamozó, ordítozó barbárok csörömpölésére sem keltek fel. Azóta már Sigmar jobbjánál ülnek, és fentről néznek le ránk, túlélőkre.
Ahhoz képest ez a kis fáradtság semmi.

-A tolvajfogásról már lemaradtál de úgy hiszem sajnos bőven lesz még alkalmunk hajtóvadászatra közösen is. - mondom, majd a jelenet jut eszembe amikor Trubald kötélen akart átslisszanni én pedig sikeresen elvágtam a kötelet miközben rajta volt. Jóízűt is nevetek rajta. -Érdekes egy hajsza volt az már biztos. Aztán, hogy valamiről te is tudj nekünk mesélni: mond csak szép hely Wolfenburg?

In reply to Fleron Merrilin (msg # 978):

Fleron szeretett fővárosomról szóló kérdését követően látványosan leromlik a hangulatom. Vonásaimat minden akaraterőmmel féken tartott haragom és keserűségem torzítja el, mindkét kezem ökölbe szorul és remegni kezd az indulattól.
- Wolfenburg elpusztult. Megvédtük a káosz hordáitól, de a lakosság fele odalett, a várost védő seregek gyakorlatilag megsemmisültek, most pestisjárvány dúl.
Úgy érzem, ha valamit nem törhetek szét, akkor megölöm az első embert akit elérek, így elkezdem vedelni a szeszt. Ostlandban ez nem kirívó látvány, itt talán furán hat.
Mikor már úgy érzem eleget ittam - ha nincs az asztalon pálinka, hát megcsapolom a saját készletem, és nem érdekel, ha megszólnak érte - akkor szólalok meg ismét.
- De Ostland erős vára Karl Franz Császárunknak, hála Valmir von Raukovnak, aki saját népének életét sem kímélte, amikor a Birodalom léte volt a tét. Még szerencse, hogy az ogrék az oldalunkon szálltak csatában...sok ilyen szörnyeteg pusztult el a falakon ütött réseken, a várost védve, de állták a rohamokat, így mindig volt időnk átcsoportosítani az erőnket. Így is majdnem vesztettünk. Nem tudom...órákon, tán perceken múlott a győzelem. Egész Ostland most egy végtelen, halottakkal teli csatatér. Sok halottat nincs aki eltemessen, mert egész családokat irtottak ki. De Ostland erős vár, kitartottunk és ki is fogunk tartani a jövőben is.
A hosszú monológom az alkohol hatására kissé elkentté válik, de azért jól érthető.
This message was last edited by the player at 05:30, Thu 11 Oct 2012.

A "könnyebb préda" helyett Gim kijelentéseit veszem górcső alá - Na álljunk meg egy szóra. - csapok rá két kézzel az asztalra, és a trollölő szemébe fúrom a sajátomat - Ha jól emlékszem én találtam meg a tőrt, valamint én szereztem meg a listát az ereklye pusztító varázslókról! De gondolom ez nem számít, csak az, hogy hány embert lehet vérfürdőben kardélre hányni, igaz!? - továbbra se veszem le a tekintetem az arcáról, csak egy színnel enyhébben folytatom - És ha jól sejtem, a térdig vérben gázolás nem kerítette elő az aranyat.
This message was last edited by the player at 07:37, Fri 12 Oct 2012.

- Morr áldjon a csókjával, te ember, muszáj a trollölőt baszogatnod?! Ha eszed nincs is, legalább alapvető túlélőösztönöd lehetne - vágom magam homlokon véletlenül pont a kupát tartó kezemmel, de nem baj, úgyis rámfér már egy könnyebb zuhany. A csuklómra ömlött hab felét lecsapom, felét lenyalom, és új kupára hágok. - Egyet se búsulj, Matzger uram, a Birodalom egyik sarka se járt túl sokkal jobban - válaszolok aztán a nagykardosnak. - Meg még az se, amelyiknek épp segíteni akartunk megmenekülni a végpusztulástól, igaz-e...? - pillantok sokatmondóan legrégebbi társaimra. - Hehh... de csak nem tanulunk a dologból. Nem engedik - mutatom meg neki a kombinált Ulric-Sigmar "tetoválást" a karomon.

In reply to Trubald Altmann (msg # 981):

- Nem búsulok, ideges vagyok. Sőt, gyilkolási vágyam percől, percre nagyobb. Sigmar és Ulrich lehetne oly kegyes, hogy elénk dob pár zöldbőrűt, hogy levezethessem a feszültséget.
A pálinka miatt nem igen tudok koncentrálni a beszélgetés logikai menetére.

Garret ront be a fogadóba, majd kissé zaklatottan megy oda az asztalhoz. Látszólag észre sem veszi az új jövevényt, csak az asztalra tenyerel és miközben árnyak táncolnak összeráncolt homlokán, a csapathoz szól.

- Van egy kis gond...

In reply to Garret Balthasar (msg # 983):

- Ne mondd.
De tényleg.

De Garret mondja, miután leült közétek az asztalhoz.
- Mikor kijöttem a Kakasveremből Fergenthil holttestét találtam az utcán, egy kút tövéhez dobva. A kidobófiúk azt mondták, hogy egy csapat verőlegény jelent meg és megtámadta Fergenthilt és Zenát. Ők is próbálták megóvni a társainkat, de a verőlegények rájuk förmedtek, hogy maradjanak ki a dologból, ők is végezzék csak a munkájukat, amiért megfizették őket, akárcsak ők maguk. Fergenthilt megölték a harcban, Zenát pedig leütötték és elhurcolták. Próbáltam utána nyomokat találni a sikátorokban, de egy idő után azok teljesen elvesztek... nem jutottam semmire. Félek elvesztettük két újabb társunkat...
This message was last updated by the player at 17:57, Sat 13 Oct 2012.

Nem igazán tudok hirtelen mit mondani arra amit újonnan érkező társunk mesélt el. Kissé az egész olyan mintha a hurik ami a mi nyakunk körül szorul most fizikálisan is meggátolna abban, hogy bármit is kimondjak. Végül is egy nyelet sör után veszem erőt magamon és töröm meg a darabig kínosan leülő csendet: -Azt hiszem én lefekszem, elég volt mára. - mondom és így is teszek, hacsak valaki nem állít meg valamivel.
This message was last edited by the player at 20:01, Sat 13 Oct 2012.

In reply to Garret Balthasar (msg # 985):

A beszélgetés kezd egyre vadabb színezetet ölteni. Egy "öreg" katona sirámainak itt nincs hely. Felállok az asztaltól, és vállamra veszem a hátizsákom.
- Asszem, jelen helyzetben bölcs tett volna egy szobát bérelnem.
Hogy a szót tett kövesse, odasétálok a pulthoz és miközben rákönyökölök az alkalmatosságra, megszólítom a csapost.
- Egyelőre egy éjszakára kérnék szállást. Kifizetem előre nyugalom! Tudom én mi a rend! No, mennyi lesz ez most itt?
Előveszek pár réz garast, és elkezdek számolni, de ha ez nem elég, akkor az ezüstöket is a pultra gurítok.
Fizetés után kicsit girbegurbán ugyan, de felsétálok. Ha hagynak.

A fogadós mindössze 5 rezet kér Wolfgangtól a szobáért, mosolyogva arra hivatkozva, hogy a hősök barátja.

Fleron és Wolfgang pihenni tér. Garret is megrázza szomorkásan a fejét, majd ő is felmegy.

Már épp Konrádnak akarnék vállaszolszni, mikor beront Garret. Meghalgatom, Konradnak legyintek és folytatom az ivászatot. Újabb társak estek el, most rakjam ezt is sírba...minek...csak kapnám kezem közé azt aki ezt tette...gyűlölöm ezt a nagy várost és a sok titkát.