Re: Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó
-Igen, igen, a koponya! A koponya még sem semmisült meg és ezzel tisztában volt Félix is. Habár a kultistákkal leszámolt, azonban tudta, amíg az az átkozott káoszereklye létezik addig Middenheim továbbra sincsen biztonságban! Elkezdte hát keresni a tárgy elpusztítására legalkalmasabb embert. Boszorkányvadászok, varázslók, közemberek, szerencsevadászok, papok. Minden segítségére próbáltak lenni, de egyik sem tudta, hogy miként lehetne elpusztítani egy ilyen hatalommal bíró tárgyat. Majd végól egy öreg, sokat megért ősz hajú férfi, aki jártas a tudományok világában egy ötlettel állt elő, amellyel gyermeki könnyedséggel el lehetne pusztítani a koponyát. Félix már a kezében érezte a győzelmet, azonban egy dologra nem számított: hogy azok az emberek, akikre a koponyát bízta, az általa vélt szövetségesei nem másik mint a káoszimádók legutolsó városban maradt erői! A koponya így hát gonosz kezekbe került, ami pedig ennél csak rosszabb, hogy ő maga szerezte meg nekik az erdőből! Kirontott kardal rohant végig Middenheimen, egyenesen arra a helyre, ahol ezeket az embereket vélte tartózkodni. Berontott a hatalmas kőből épített épületbe, ahol már vártak rá. Két tucat tetőtől talpig páncélozott férfi nézett vele farkasszemet, kezükben ember nagyságú pallosokkal. Az ajtót mágia zárta be mögötte, a visszhangja talán még ma is hallatszik valahol. Készülj a halálra halandó. Mondta dübörgő hangján az egyik, majd lerohanták az ifjú nemest. Hosszú és nehéz harc volt, talán az egyik legszorosabb életében. Több olyan sebet is kapott, amely egy átlag emberrel végzett volna, de csak egy dolog járt a fejében. Nem halhatok meg, muszáj kitartanom. Minden erejét beleadta hát, hogy lecsapjon a kultistákra majd maga elé tartsa kardját, hogy egy embertelen nagy ütést hárítson vele újra és újra. Mikor végül megölte az őröket belépett a főterembe. Hatalmas kupolás terem volt. Gyönyörű csiszolt fehér márványoszlopok tartották a tetőt. Egy vörös szőnyeg vezetett a terem túlsó végébe ahol egy kisebb elemvényen egy félmeztelen férfi és körülötte öt további, a kintiekhez hasonló páncélzatú férfi térdelt. A kör közepén álló kezében ott volt a koponya, az az ereklye, amelyet Félix az erdőből hozott. Másik kezében pedig egy tőr, amellyel átszúrta az egyik férfi torkát miközben olyan szavakat kántált, amelyet én a ajkamra venni nem tudok. Az ifjú nemes csatakiáltás közepette kezdett rohanni az elemvény irányába, miközben három férfi fegyvert ragadott és nekirontott. Néhány ügyes trükkel és csellel végzett velük, majd tovább rohant. Eközben a félmeztelen férfi egy újabb testőrével végzett, az előzőhöz hasonló rituális módon. Ekkor ért oda Félix. Kardját magasra emelte és egy határozott mozdulattal felnyitotta a kultista vezér mellkasát. ELKÉSTÉL OSTOBA, AZ IDÉZŐ SZERTARTÁS SIKERES VOLT! A koponya izzani kezdett, majd egy vakító villanás után megjelent a démon. VÉÉÉÉÉÉRT! Sziszegte a majd három méter magas, szarvas, csupa izmos teremtmény és Félix felé rontott. De ő nem hátrált meg, hanem epikus párbajba kezdett a démonnal. A kreatúra ereje határtalan volt, puszta kezével volt képes bezúzni a falakat és minden lépése alatt megremegett a föld. Csapás csapást követett, Félixnek pedig a legkisebb hiba is az életébe került volna. A démon vadul kapálódzott, kígyós nyelve pedig össze vissza járt, miközben csak egyfolytában azt sziszegte, hogy VÉÉÉÉRT! VÉÉÉRT! De az ifjú sigmari nemes nem félt, sőt! Csak új erőt merített abból, hogy az ellensége sokkal hatalmasabb és erősebb nála. Megfordult a harci szerencse, a démon már nem volt képes támadást támadás után indítani, hanem kezdett visszaszorulni. A sebek utáni bömbölése annyira hangos volt, hogy a vakolat elkezdett leperegni az épület kupolájáról, porral befedve a harcteret. Lassan előhúzom a kardomat. Egy pillanatra megfagyott körülöttük a levegő, amikor Félix a démon szemébe nézett, majd hirtelen egy gyors ugró mozdulattal átszúrta annak torkát. Közben szúrást imitálok a kardommal. A démon hörögve és fröcsögve kezdett el kapálódzni Félix irányába, de a nemest nem érhette el. Néhány perc vad hadonászás után hirtelen megállt, térdre rogyott majd elernyedt a földön. A förtelem meghalt. Majd furcsa kacagás hallatszott a halottnak hitt főpap irányából. BOLOND! Azt hiszed győztél? A helyünkre ezer másik fog lépni és meg fognak találni téged, hogy végezzenek veled. Utolsó szavai után a kultista végleg meghalt. Félix pedig a koponya felé lépett és csak ekkor látta meg, hogy az a démon halálával magától meghasadt. Győzött hát, az istenek pedig egy jellel jutalmazták meg a tenyerén, hogyha kell, akkor egyesíthesse az embereket a Káosz ellen!Pumpálok egyet a kardommal a hatás kedvéért, majd elteszem.
Middenheimben még azóta is tarthat a mulatság amelyet Félix tiszteletére rendeztek. De az ijfú sigmarita nemes nem élvezte sokáig a földi javakat, hanem tovább indult, hogy újabb embereket mentsen meg a Káosztól. Ki tudja, talán legközelebb itt, Altdorfban fog felbukkanni!
