- Ne féljen. Ulrich Schultzmann küldött.
Rábökök egyik ujjammal a kezén viselt tetovlásra, inkább csak az irányába.
- A személyleíráson kívül ez a tetoválás is segített. Uram.
Az látszik rajtam, hogy parancsok teljesítéséhez szoktam, és az is, nem igen találom a helyem a hadseregen kívül. Ostlandi egyenruhám azért felismerhető a teljes láncing vértezet ellenére is, szóval ha valamit meg lehet rólam állapítani az az, hogy nem szolgálok sem eretneket, sem káoszt, sem élőholtakat.

(Elég régen volt, már 2 évre visszamenőleg keresek egy erre vonatkozó posztot, de még mindig nem találom ki ez a schultznamm :D kéretik sokat várni :D )

Nem Schultzmann próbált megölni?

Bocs, asszem keverem Stolz-cal

Hát igen! - mondom pökhendin - Nem sok ember van, aki ez alapján ismerne fel. - mondom az idegennek - De azért aláírást nem osztok - kacsintok rá.
This message was last edited by the player at 18:06, Sat 06 Oct 2012.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 941):

Légyszives színezd a beszédedet!

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 941):

Hmm...végül is egész normális, a kürülményekhez képes.
- No jóuram, már csak annyit kérdeznék, ha nem sértem meg, hogy miért ne beszélnénk meg mindezt egy jó korsó serital mellett, vagy ha úgy gondolja ihatunk borovicskát is, csak van itt valami iható lőre.
Pferdig kicsit mocorogni kezd, megpaskolom a nyakár, erre megnyugszik, de csak perceket nyertem. Innia kellene, ennie és pihennie végre. Akár csak nekem.
- Ulrich Shultzmann kérésére, hogy úgy mondjam parancsára jöttem, hogy segítsem a feladatuk teljesítését, legyen az bármi is. Láttam már ezt-azt, szóval nem köll ám pátyolgatni. Remélem majd rászolgálok bizalmukra, Sigmar kegyelmével.

Eddig mindenki ezzel jött. - gondolok konkrétan a "Remélem majd rászolgálok a bizalmukra" résznél. - Most meg az egyik megpróbál megölni, a másik meg leitatni. - Majd hirtelen eszembe jut egy ötlet. - Nos, ha úgy gondolja, akkor ismerek egy jó fogadót errefelé, esetleg beugorhatnánk oda.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 944):

- Igazán remek lenne, komolyan mondom. Hetek óta úton vagyok, már nagyon hiányzik nekem és Pferdignek is, egy jó pihenő.
Aztán eszembe jut, hogy valamit elfelejtettem.
- Még nem mutattam be magam. Wolfgang Metzger vagyok. Hát...izé...bocs, hogy ilyen hevenyészett módon találkoztunk, de Sigmar útjai kifürkészhetetlenek, akár csak a többi istené. Höhhöhhöh.

Aha, Sigmaré... - motyogom, miközben azon filózom, hogy tényleg Pferdnek nevezte-e a lovát, vagy én értettem valamit félre... - Jöjjön, megmutatom. - azzal elvezetem a Lánogló Asztalba.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 946):

Hála néked Sigmar, hogy fényed beragyogja ennek a derék embernek az elméjét.
Nem kommentálom azt, amit nem lehet, csak némán követem a férfit. Pferdi is megnyugszik, hogy nem kell itt álldogálnia.

Altdorf - Folyóköz, Morrwies kerület, A Felégett Városrész ----> Cavindel, Fleron, Gim, Siegfried, Trubald

A kis csapat, mire visszaér a fogadóba, már rettentő késő van. Olyan késő, hogy az ivócimborák hortyognak, vagy hazamentek és nyugalom, csend telepedett a Lángoló Asztalra. A legkellemesebb időpont a gondolkodásra és beszélgetésre. Odakint is enyhült a zsibaj, talán ez az éjszaka azon pontja, mikor a sosem alvó Altdorf a leghalkabb. Az álmos fogadós örömmel szolgálja ki minden igényét a csapatnak. Míg kényelembe helyezkednek, rendelnek, összeszedik és megmelengetik magukat, addig már el is telt két fertályóra és Konrad toppan be a fogadóba, egy hatalmas kardot hurcoló idegennel.

In reply to GM (msg # 948):

Ha van rá lehetőség, akkor Pferdit kikötöm valamilyen istállóban, vagy a fogadó előtti, erre kialakított helyen.
Ha még arra is van lehetőség, hogy megetessem és megitassam - a csutakolás várhat - akkor az igazán remek lenne. Ellenkező esetben csak kikötöm, és reggel majd ellátom (az ellátatlanság miatt sűrű bocsánatkérések közepette búcsúznék tőle).
A cuccaimat sem hagynám Pferdin, így a hátizsákomat, amit ő hord helyettem, most becipelem. Bár ez már túl nehéz, hogy könnyedén megtegyem (eleve teljes vértben vagyok, állig fegyverben).

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 949):

Túl késő van, így már nincs senki aki bevinné a lovat az istállóba, de látszik, hogy van, így nyilván reggel el fogják látni. Addig is kikötve pihen.

In reply to GM (msg # 950):

Ez esetben kedvesen megsimogatom Pferdit, a fejadagomból egy számára is emészthető darabot (alma, vagy körte) odaadok neki, majd magára hagyom, és hátizsákom súlya alatt kissé meggörnyedve lépek be Konrad után.

Köszöntöm a fogadóst annak illendő módja szerint mintha csak valóban haza érkeznek - habár nálam ez nem elképzelhetetlen, hiszen ide-oda vándorlok majd mióta az eszemet tudom - és a vendéglő egyik asztalánál ülve várom, hogy az általam rendelt étel megérkezzen. Természetesen megfáradtam már én magam is a sok sebtől amelyeket ma felszakítottak és frissen ajándékoztak számomra, de egy jó étkezésre mindig kapó vagyok.
Mikor Konrad és a vele lévő idegen megérkezik köszöntöm is őket: -Üdvözöllek újra köztünk és habár úgy emlékszem, hogy egyedül hagytunk de látom hamar szerzel magadnak új társaságot. - mondom, majd felállok a székből, enyhén meghajlok egy bonyolult kézmozdulat keretében: -Fleron Merrilin vándormutatványos. - adom meg a módját. Noha a férfi se nem látszik nemesembernek se gazdagnak így talán furcsállhatja majd a díszes produkciót, ettől függetlenül szeretem megadni a módját ha tehetem mindenki számára - elvégre én is a pórnép soraiból való vagyok függetlenül attól miben tevékenykedem.

Nem vesztegetem túl sokáig az időt, ahogy megérkezünk hozzálátok csillapítani, olykor bizony csillapíthatatlan szomjamat. Mikor meglátom belépni Konradot, már bőven dolgozik bennem az alkohol. -Óh' hát pökhendi barátunk visszatért! No, no, de micsoda gólemet hozott magával! Azt a... böe... mindenit, na de uraságod, mondtam már, hogy véletlen baleset volt, nem kell azért mindjárt ilyen testőrt fogadni. Hej' No' de annyi baj legyen, szervusz barátom az én nevem Siegfried von Schwarzwald, sötét erdők úton... utazója, benned eztán kit tisztelhetek. - Hadarom el, harsányan hangos hozzászólásomat.

Fleron Merillint felismerni vélem az útmutatás alapján amit kaptam hetekkel ezelőtt. Siegfriedről azonban semmit nem tudok. Egyelőre azonban barátságosak, aminek roppant mód örülök. Talán még az is kiderül, hogy mi történt mielőtt találkoztam Konraddal, hogy ilyen előítéletes a magamfajta katonaemberekkel szemben.
Hátizsákom a lábaim elé helyezem, majd magam is bemutatkozom.
- Bizony mondom szép este a mai, örülök a találkozásnak jóurak! Jómagam Wolfgang Metzger vagyok, ostlandi Nagykardos, a Káosz Viharának veteránja, Ulrich Shultzmann kapitány megbízottja.
Kissé hivatalos a hangnem, de hetek óta gyakorlom a szöveget, nehogy megakadjon a hangom az első találkozásnál. Eddig egész jól ment.
- Nos hát, ami azt illeti segíteni jöttem egész Middenheimtől. Ezt a derék urat, ki kiköpött Konrad von Oderschwank - de aszongya, hogy Felix Artemonnak hívják - és még néhány másikat kellene kísérnem és védenem, ha tudom. Például Fleron uraságot.
Kicsit későn veszem észre, hogy túl sokat beszéltem, de ezek nem értik mennyire zavarba ejtő a magam fajtának, hogy idegen környezetbn kell mozognom. Túlságosan megszoktam a sereget és a csatamezők világát. Néha komoly erőfeszítésembe kerül, hogy emlékeztessem magam: béke van. Vagy legalábbis tűszünet.

-Ostland? Azt mondják lányai jó szeretők fiai bátor harcosok, halljam valóban így van-e? - teszem fel a kérdést mosolyogva, mindig öröm számomra egy ,,messziről'' érkezett emberrel beszélni így annak ellenére, hogy teljesen le vagyok harcolva egész jó kedélyem lett hirtelenjében - habár ehhez talán köze van az ételnek és italnak is. -Viszont jó hallani, hogy Herr Shultzmann még gondol reánk onnan a távoli Middenheimből is és talál jó embereket akik hajlandók ilyen nagy távokra elutazni ilyen bizonytalan hányatott sorsú emberek után. - láthatóan nem esik nehezemre beszélni. -Na de ne legyünk ilyen udvariatlanok, Matthias ételt és italt távolról érkezett barátunknak, minden bizonnyal szívesen megpihenne már ő is egy kicsit. - mondom, miközben az asztalnál lévő egyik székre mutatok nyitott tenyérrel jelezve, foglaljon csak helyet nyugodtan. -Gondolom Felix barátunknak sincs ez ellenére. - mondom árulkodóan erős mosollyal és hangnemmel.
This message was last edited by the player at 10:58, Mon 08 Oct 2012.

- Persze! Azonnal hős urak! - mondja Matthias, miközben sürgölődni kezd a bárpulton elhelyezett élelmiszerek körül. Rávillantja fogait Wolfgangra. - Tudja ők itten hősök! Démont is öltek! Saját szememmel láttam!

Ha már hellyel kínálnak leülök hát. Alig győzöm kapkodni a fejem a sok új információ hallatán, de próbálok mindent megjegyezni. Fleron igen szívélyes, és mivel egyelőre más nem szólt hozzám, így csak neki kell válaszolnom.
- Való igaz, Ostland asszonyai kemények és ridegek, mint a hóba fagyott gránit, de egy kőkemény férfi közelségétől megpuhulnak, mint a kemence szélén felejtett vaj. Ha érti mire gondolok.
Öblöset nevetek, majd folytatom.
- De nem csak az otthon melegét adják, ha kell fegyverrel védik otthonukat. Bizony, Ostland kivette a részét a Viharból, de tudtommal nem is volt tartomány, melyet ne érintett volna a vészkorszak.
Elkomorul a tekintetem, de eszembe jut, hogy lehetne vidámabban folytatni. Ebben segít a pultos pórnépi rajongása.
- Ám abban is igazuk van, hogy nincsenek elfelejtve! De aztán ne lepődjenek meg, ha néhány falunyira innen már óriásként emlegetik magukat, villámokat szóró tekintettel, lángot okádó lehelettel, hegyeket mozgatni képes erővel és ami a nők által terjesztett híreket illeti, nem hinném, hogy erőfeszítésbe tellene asszonynépet szerezniük. Majd belesápadnak a gondolatba, hogy megnézhessék igazak e a pletykák mindarról ami a gatyapőcben rejlik.
Ismét egy öblös nevetés. Hirtelen témát váltok. De hetek óta nem beszéltem világlátott emberekkel, egyszerűen nem tudom megállni a késztetést, hogy bepótoljam a lemaradást.
- Szabad lesz tudnom miért fél Konrad vagy Felix úr a magamfajta katona embertől? Csak nem érte önöket valamilyen merénylet? Vagy kísérlet?

Felix barátunknak megjegyezni valója van. - prüszkölök Fleron "beszólására" - Mégpedig az egész város tudja hogy miért vagyunk itt. Alig tudtam idejönni, mert a káoszszolgák megpróbálták elvenni tőlük a tőrt. - majd az újdonsült keménylegény felé bökök a fejemmel - Ez meg rögtön megtalált, miután sikerült leráznom. Sőt, pont az volt, aki velünk együtt jött Altdorfba. - ezután meglendítem a kezemet, és felmegyek a kardomért, hogy a mai nap már ne érjen ilyen szempontból több meglepetés.

Levetem magam egy székbe, és a nyikordulásával szinkronban kisóhajtom magamból a napi fáradalmakat. Az új idegen harcos szavaira aztán ismét összeszedem magam, mert nem jó, ha az embert szieszta közben éri az orvtámadás...
- Osztán van-e valami bizonyítékod arról, hogy tényleg Schultzmann küldött ide? - sandítok a nagydarabra a sipkám árnyékából. Egészséges, gyakran edzett gyanakvásom fáradhatatlanabb, mint Gim fejszéje.

In reply to Trubald Altmann (msg # 959):

- Persze, hogy van!
Elkezdek kutakodni a hátizsákomban és átnyújtom a férfinak azt a kicsit már megviselt tekercset, amin Shultzmann bélyegzője van rajta, és saját kezű írása, melyben leírja a megbízatásom lényegét.
Én ugyan alig tudom elolvasni, hangosan meg csak makogva, mint egy Grot, de azért gondolom nálam műveltebbek is vannak itt a társaságban.
- Íme, ez a megbízó levelem. Ez a pecsét rajta. Ez meg Shultzmann írása.

Rápillantok az iratra, mintha el tudnám olvasni, aztán kissé megkönnyebbültebben bólintok.
- Altmann vagyok. Trubald. Ne haragudjál, de jobban repesnék, ha a jó kapitány egy komplett regimentet küldött volna egyetlen ember helyett.

In reply to Trubald Altmann (msg # 961):

- Egy regiment nem ér annyit, mint én. Hahaha.
Hamar abbahagyom a nevetést, végül is nem akartam nagyképű lenni, csak el akartam kicsit venni a kijelentés élét. Főleg, mert igaz.
- Amúgy is, előbb eszek goblinszart, mint, hogy hagyjam győzni azokat akik a Sigmar Heldenhammer Birodalmára törnek!

A fogadós megjegyzését egy félmosollyal fogadom de nem fűzök hozzá semmit. Végighallgatom néhány falat közben a férfi válaszát, természetesen kissé meglepetten ér az amit arról mond, hogy milyen rajongással gondol minket az emberek felől. Na nem kételkedem benne, hogy talán így van de ha itt is így lenne akkor talán nem lenne ilyen nyűglődős az egész amit csinálunk. Habár jobban szerettem volna mesélői tehetségem miatt hallani vissza magamat, de talán ez is segíthet benne, de mindegy is, ennek most nincs itt az ideje. -Akkor Ostland valóban olyan, mint amilyennek a távolról érkező utazók mondják. - mondom a távolba merülve ahogy magam elé képzelem a történeteket és mendemondákat amelyeket én magam is mesélek erről az innen távol lévő helyről. Trubaldra nézek, ha mellettem van én is belekukkantok a tekercsbe, hadd élezzem olvasó tudományomat egy ilyen hivatalos levélen is. -És mit jelent az az egész város? Én ebből semmit sem tapasztaltam, Félix. - mondom a nemesnek, hogy kicsit részletezze a dolgokat majd Trubaldhoz és az újdonsült érkezett idegenhez szólok: -Na de ne legyünk ennyire komoran hivatalosak, mesélj barátom kiheverte Middenheim az ott történt dolgokat? - kérdezem kíváncsian.
This message was last edited by the player at 18:36, Mon 08 Oct 2012.

Persze... - válaszolom écelődve Fleronnak - Én is csak elestem a piacon, onnan vannak a sebek. - majd mordulok még egyet - Meg az örült varázsló is csak viccből dobált rám tűzlabdákat. Ami pedig azt illeti... - gondolkodok egy kicsit magamban - Talán pont ezért is törtek be a szobákba. Nem hiszem, hogy valaki azért forgatta fel az összes szobát, mert az egyikben tröllölő aranyat véltek találni...