Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó ----> Trubald, Garret

Átvágva a kereskedőnegyeden a két zsivány hamar megtalálja a rakpartot, követve a hajóharangokat, a rakodólegények és matrózok kiáltozásait és a hajókürtöket. Altdorf keleti részébe érkeznek, a Reik keleti folyásához, ahol kettéágazva elhagyja a falakat, s annak is az északi ágához.

Itt két nagyobb híd is vezet át a folyóágak közti városrészre és megannyi kompos is dolgozik a folyón, akiknek kevéssé van könnyű dolguk a tucatnyi folyamatosan távozó kisebb nagyobb hajók közt lavírozva.

A rakparton egymás hegyén hátán állnak a hajók, kisebb nagyobb bárkák, a zaj folytonos ahol a rakodólegények üvöltöznek egymásnak s dobálják a ládákat bálákat, meg a felügyelők és céhmesterek utasítgatják őket és egymást.

A rakparton gyakran járőrözik az altdorfi városörség és folyamatos a jövés-menés, mindenfele olajos halaktól, bűzlő, gyümölcsökkel, borral, olajjal teli hordók és összekötözött bála és ládahalmok emelkednek.

Szememmel valami nemesebb beütésű hajót keresek. Ha nem találok, akkor egy nagyobb hajóra összpontosítok. Ezalatt az idő alatt jobb kezem pénzes erszényemen van, bal kezem meg rövidkardom markolatán.

Unott pofával nézelődök.
– Tényleg ennyire pénz szűkében vagy, vagy csak nem férsz a bőrödbe?

- FÉLREINNEN SEMMIREKELLŐ! -löki arréb az egyik, nehéz ládát cipelő matróz Garretet.

- Ne itt lábatlankodjatok kölykök... -veti oda félvállról egy elöttük elhaladó, jegyzeteibe mélyedt munkafelügyelő.

Egy kapitány halad el mellettük, aki felkiált az egyik közeli hajón dolgozó matróznak.
- NA MIT HOZTATOK?

- GyÜMÖLCSÖKET! -válaszol a matróz, majd reccsenést követően felnyit egy ládát és valami furcsa, sárgás színű gömböt dob oda a kapitánynak. - Kóstolja meg, egzotikus gyümölcs. Nagyon édes...

A kapitány szkeptikusan nézegeti a furcsa, vörös és sárga közti színű, vastag bőrrel ellátott gömböt a kapitány majd undorodó arccal dobja oda Trubaldnak.
- A tiéd lehet...

- Kóstolja csak meg! -bíztatja Trubaldot a matróz. - Édes, lédús, nagyon finom íze van!

– Hm...
Vállat vonok, belenyomom a csípőmnél lógó csákányhegybe, aztán az orromhoz tartom. Egy "megbánod, ha hasmenésem lesz, vagy ilyesmi!"-pillantást vetek az adományozóra, és hörpintek a gyümölcsön keletkezett lyukból.

- Nem nem nem! -kiállt a matróz. - Le kell hámozni a vastag héját -mutatja a kezével. - Aztán szét lehet szedni gerezdekre és azokat megenni. Narancsnak nevezik.

Görcsbe rándul az arcom.
– E...z... aahh... olyan, mint a mézes ecet! Mint az... édessé erjedt híg lúg!
Megborzongok, de rögtön utána iszok még egy kortyot a levéből.
– Hát ez őrület!
Még mindig grimaszolva közelebb tántorgok a ládához, és ha alkalmas a helyzet, kikapok még négy-öt gömböt, és futásnak eredek vele a tömegbe.

Sajnos a ládák fent vannak egy hajón, ahol matrózok dolgoznak. Igencsak feltünő lenne, ha Trubald feltántorogna oda egy pallón.

Kiverem a fejemből az ötletet, mivelhogy a rakparton nincs ebből a narancsból.
– Szörnyű! – mondom, és szürcsölök tovább. – Borzalom! – kiabálok távoztomban, közben elkezdem meghámozni.

Ügyet sem vetek az emberekre, főleg arra a matrózra aki majdnem fellökött. Majd odamukkanok Trubaldnak. - Kínálj már meg ne kérjek! Mosolyodok el elég erőteljesen.

Nagy nehezen Garret kezébe nyomok két gerezdet.

A rakparton sétálva eszegetik a finom, édes gyümölcsöt, miközben alga és halszag keveredik a matrózok és rakodólegények izzadságának, a romlott zöldségek és húsok szagával... mindenki sürög-forog, láthatóan egy pillanatra sincs megállás. Menekültek még itt a parton is láthatóak erre-arra, egyeseknek sikerült munkát találniuk és a munkások közt sürgölődnek, mások halat pucolnak.

Látni polgárokat, akik a magas rakpartról a vízhez levezető lépcsőkön jönnek föl az unott arcú komposoktól, akik kampósvégű botjaikkal tolják el magukat az alga lepte terméskő faltól, másutt hasonló lépcsőkön zsákokat cipelnek fel csónakokból... az élet igencsak zajlik.

Bár ezek ellenére mégiscsak látják, hogy a város ezen részén csak egy szegényes rakpart terül el. Láthatóan Altdorf közepe felé helyezkedik el az igazi kikötői rész, ahol aztán hatalmas hajórengeteg tornyosul...
This message was last edited by the GM at 11:44, Fri 15 Oct 2010.

Kissé fölibém kerekedik a város nagysága és nyüzsgése. Annyi lehetőség... és annyi lehetőség a bukásra!
– Nem is tudom, szerintem tegyük félre a sötét kis terveid, és essünk túl azon, amiért jöttünk. Egy flancos tőrt keresünk, amit a városba hoztak, ugye?
Elkezdek keresni egy drágának tűnő fegyverárust, ereklyeárust, feketepiaci kiválóságot...

A rakparton nem igazán akadnak boltok és standok, itt főként céhépületek és irodák vannak, raktárházak, hajóépítők stb. Csupán néhány halárus akad, egy halpiac, kötélverő, horgászathoz és halászathoz szükséges felszereléseket áruló bolt, vitorlakészítő és hasonlók...

- Háááth... bizonytalanodok el a rengeteget látva. - Van benne valami. Amúgy ige, valamilyen furcsa nevű tőröcske érdekli a csapatunkat. Elvileg. Majd Trubald vállára teszem tenyerem és intek neki, hogy forduljunk vissza a fogadóba.

Visszafelé tovább keresek megfelelő boltokat. – Talán más is hallott a tőr érkeztéről, ha tényleg olyan híres-hírhedt, meg még írtak is róla.

Vállvonva válaszolok. - Felőlem.

Garret és Trubald elindulnak vissza a fogadó felé.

Garret, Trubald ----> Altdorf, Kereskedőnegyed - Hammerstrasse