- Ha mégsem Lermann küldött minket akkor csak információért. Egy nagyon csicsás tőrt keresünk, erős, egyedi jelleggel. Elvileg van rajta egy koponya. Magyarázom magamat meglepő biztossággal.

- Mi itt acél és vas tárgyak öntésével foglalkozunk -mondja megint az okulárés fazon. - Most példának okáért, egy hatalmas templomi harang testének kiöntésén ügyködünk és emiatt várunk néhány vendéget. Amennyiben önök fegyvert keresnek, tudom ajánlani a város bármely fegyverboltját vagy standját...

– Mi egy nagyon különleges és drága fegyvert keresünk, mesterek. Akkora város ez, hogy nem tudjuk, merre induljunk neki a kutatásnak, de az biztos, hogy ha nem a város leghíresebb vagy -hírhedtebb dísztőrét visszük el a... messzi délről érkező gazdánknak, elevenen megnyúzat! Ezt itt még el is fenekeli közben! – bökök Garretre, hogy elvonjam a figyelmüket az arcomra kiülő zavaromról. – Szóval információt vennénk: kit keressünk és hol ilyen ügyben? Lemerészkedünk ám sötét, árnyékos városnegyedekbe is, ha ez kell, és ha értik, mire gondolok...

Csak nem ez a Lermann lesz felelős az első Le(r)man(n) Russ tankért? :)
This message was last edited by the player at 09:54, Fri 22 Oct 2010.

- Hát én... én nem is tudom... -hebeg a szemüveges. Látszik, hogy segíteni szeretne, de nem igazán tud. - Esetleg, elnézhetnének a Reik-Talabec Kereskedelmi Vállalathoz... nem tudom... talán ők tudnak valamit... nem tudom.

Útbaigazítást kérek, elköszönök és kilépek.
Sóhajtva fordulok Garret felé.
– A szarba bele, ennek semmi értelme így. De hogyan tudnánk nyomára lelni egy Káosz-ereklyének? Tegyük fel, hogy az "alsóbb körökben" híre kelt, amikor a városba hozták... akkor el kéne híresztelnünk magunkról, hogy kultisták vagyunk, hátha belebotlunk a "megfelelő körökbe"? – Garretre sandítok. – Nem ismersz véletlenül csempészeket vagy orgazdákat vagy tolvajcéheseket a városban?

Elkerekedve nézek Trubaldra, mikor említi, hogy kultistának kéne kiadnunk magunkat. - Ha hiszel még Sigmarban, gyorsan elveted a kultistaelméletedet. Viszont imént említett alsóbb körökből  talán tudok valamit alkotni, nem garantálok semmit sem. Pár tolvajszimbólum észrevétele, esetleg tolvaj felfedezése és kiszűrése sokat segítene.

– Így vagy úgy, de mindig is mocskos módszerekkel dolgoztam – legyintek, amikor felmerül, hogy miért "akarok" kultista lenni. – De rendbe', fogjunk tolvajt! Hm, követlek.

- Akkor kell egy élő csali. Valószínűbbnek tartom magamat, mivel én is tolvaj vagyok. Már csak azt kéne kiötleni, hogyan hívjam magamra egy másik tolvaj figyelmét... Ötlet? Elmélkedek pár percet, majd megszólalok. - Sétáljunk! Csak úgy, elkóboroltan. Gyanítom nem nehéz felfedezni egyes tolvajoknak, hogy nem nagyon vagyunk a helyzet magaslatán. Talán szerencsével járunk... _talán - Kollégáim nem valószínű, hogy publikus helyre firkantsanak. Hmm... régen én hol is láttam ilyesféléket? OOC: Ilyen esetben miféle teszt kell?

– Történetesen a tolvajírást én is tudom olvasni – legalábbis egy fajtáját –, nem kell az embert teljesen marhának nézni! – elégedetlenkedek, miközben a dugihelyemről a zsebembe tömködöm a 10 ezüstömet. Megrázom magam, csilingelek-e édeskén, aztán Garretre kacsintok. – Játsszunk részegest! Ha nem kajabálunk olyan hangosan, hogy ne lehessen hallani a schillingjeink csörgését, biztos felfigyel ránk előbb-utóbb egy-két csuklyás fő...

- Én nem téged nézleg marhának, hanem másokat... De felesleges ilyen baromságokon összekapni, ha meg te is tudod olvasni amit én, akkor nagyobb esélyünk van. Követem Trubaldot és zsebembe csusszantok én is egy marék csörgét. Majd rátámaszkodok egyik vállára és botladozó mozdulatokat teszek.

Az egyre szánalmasabb látványt nyújtó páros botladozva halad tovább a Hammerstrassén.

OOC: Secret Signs (Thief).
Nos akkor merre indultok?

OOC: Valamerre előre, de nem falnak. Botladozok tovább Trubalddal karöltve, közben fél szemmel sunyin kutatok jelek után.

Jó ideig botladoznak az utcán fel alá, míg Garretnek sikerül kiszúrnia az egyik közben (ilyenekből sok van Altdorfban), egy felfirkantott kezet, amelynek a mutató és a középujja csuriban van. Eléggé elnagyolt firkálmány, de a szakavatott szem rögtön felismeri Ranald jelét.

Megálljra intem részeges társamat, majd rábökök a Ranald szimbólumra. Álldogálok előtte, majd jobb markomba emelem a bilétát, ami a nyakamban lóg. Ezután visszacsúsztatom a mellkasomra, és odafordulok Trubaldhoz. - Remek! Van egy jelünk. És most?

Garret és Trubald egyértelműnek látja, hogy a sikátorban egy Ranald szentély helyezkedik el, ami azt feltételezi, hogy a környéken mindenképpen vannak tolvajok és feltehetőleg egy tolvaj búvóhely is a közelben, de egy Ranald pap mindenképpen.

Azonban a kimerültség kezd erőt venni rajtuk, a Hammerstrassén történt hosszadalmas mászkálás után... a lábuk sajog és látni, hogy a nap már igencsak a tetőrengeteg szélén készül alábukkanni... Itt-ott néhány bolt és műhely lassan kezd bezárni.

Megintdulok a felfedezettnek vélt sikátorba, magam mögé utasítva Trubaldot. Út közben a zsebemben lévő maréknyi pénzérmét visszateszem a szütyőkémbe. - Patrónusomnak tartom Ranaldot, velem lehet, hogy hamarabb szóba állnak. Tartsd nyitva a szemed! Intem figyelemre barátomat, majd keresek valakit akivel szóba elegyedhetek.
This message was last edited by the player at 16:03, Wed 27 Oct 2010.

Trubald és Garret bemennek a sikátorba. Körben rosszul elhelyezett, itt-ott pedig széttöredezett macskakövek láthatóak. A közöttük lévő réseken, az ablakokon kiöntött szennylé gyűlt össze... félig rothadó ételek, megsárgult papírosok és hasonló szemét hever a földön.

Kissé beljebb haladva, megpillantják, hogy 3-4 köpönyegbe és csuklyába burkolódzott alak egy kocsikerékből rögtönzött asztal körül ül és valamit suttogva beszélnek éppen. Az egyikük felpillant Garreték felé. A két férfi észreveszi, hogy az illetőnek a nyakában sárgarézből, Ranald szimbóluma fityeg.

- Mit akartok itt...? -kérdi ellenséges hangon.
This message was last edited by the player at 07:09, Thu 28 Oct 2010.

- Semmi bajt! Pár kérdésre választ keresünk, utána itt sem vagyunk. Nyugodt hangon beszélek velük, miközben megmutatom nekik, hogy nekem is van Ranald szimbólumom.

A férfi végigméri Garret szimbólumát, majd jó tüzetesen a két férfit. Kicsit beleszaglászik a levegőbe és láthatóan még a közeli kanális és a földön rothadó szeméten keresztül is érzi Trubald bűzét. Félig elmosolyodik majd bólint és feláll.
- Rendben gyertek -mondja, majd továbbsétál a sikátorban miközben int a társainak. - Ti csak folytassátok nyugodtan!

Jobb oldalára állva sétálgatok vele. - Middenheimből jöttünk, egy káoszereklye elpusztítása végett. Erről szeretnénk többet tudni. Yul K'chaum tőre. Ha bármi használhatót tud mondani róla, kérem ne habozzon.

- Tessék...? -lép hátra a férfi elkerekedő szemekkel, majd védekezőleg feltartja a kezeit. - Ebben én nem akarok belefolyni! -majd fogja magát és elrohan Garreték mellett, kifele a sikátorból.

- Nafene..... Mérgelődök magamban, majd Trubald felé intézek pár sietős szót, miközben sietek kifele a sikátorból. - Tépjünk innen minél hamarabb. Nem lenne ésszerű sokáig itt maradni. Szerintem lóduljunk vissza a fogadóba.

– A hülye patrónus istenedre, miféle népség vagytok?! Egy kis szájalásért se kell ezeknek könnyű pénz? – üvöltök Garretre, hisz könnyebb a mostani kudarcára irányítani a dühömet, amiért a tervem ennyire csődöt mondott, és még a lábam is sajog, mint beismerni...

Morogva visszaindulok a fogadóba.

Garret és Trubald a fogadó felé veszik az irányt.

Garret, Trubald ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó

Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó ----> Cavindel, Eleanor, Fergenthil, Fleron, Garret, Gim, Gloern, Konrad, Trubald, Larna

A csapat baktat végig a Hammerstrasse-n, közben kérdezősködnek a helyiektől az útirányt illetően.

Gossip ill. Charm teszteket kérek, mindenkitől attól függően, hogy próbálkozik, ha egyáltalán...