Altdorf - Kereskedőnegyed, Rakpart ----> Garret, Trubald

A két zsivány a Hammerstrassén halad vissza a fogadó felé. Közben nézelődnek különböző boltokat keresve. Látják a Faltzer fémműhelyt, Raik Acél és Vasöntödét, Ton Blattner kovácsműhelyt, Franz Ferdinand suszter műhelyét, illetve egy bádogedényeket és egy bőrárúkat áruló standot.

Jobb híján a kovácsműhelybe lépek be először.
– Adj'isten! A cimborám itt nagy tőrrajongó – bökök Garretre –, valami különlegességet keresünk! Lehetőleg régiség legyen, a fickó nagyon kényes a patinára... és szereti a koponyadíszítést.
Jaj. Nem az én asztalom a duma...

Belépve a nagy kovácsműhelybe Trubaldot rögtön megcsapja a hő. A műhely beltere nagyon nagy, több fújtató és üllő helyezkedik el benne, három kemencével ahol megannyi kovács és kovácssegéd ügyeskedik a vassal.

Egy magas, kopasz, bajszos férfi pillant a belépő Trubald felé, majd visszafordul a munkája felé.
- Ez nem fegyverkovács műhely... -morogja.

- Esetleg nem tud ilyesmi tőrről? Nagyon kéne a gyűjteményembe. Belejátszom magamat, a Trubald által kiosztott szerepembe.

- Fogalmam sincs fegyverekről -mondja a férfi féllválról. - Nézzenek körül fegyverkereskedőknél...

Ha tudnám, mit jelent a kollegialitás, most arra hivatkoznék a fickónak!
– Akkor legyen má oly jó és árulja el, merre találjuk a legflancosabb fegyverkereskedőt meg a legdrágább ereklyést – mondom, és nagyvonalúan egy shillinget pendítek a pultjára.

- Uram, mint mondtam semmi közünk a fegyver páncél és puskakovácsoláshoz, eladáshoz, vételhez. Ez egy kovácsműhely

Csendben oldalba bököm Trubaldot.

– Sigmar barma – morgom, és istenesen bevágom magam mögött az ajtaját.
A többi helyen is hasonló infógyűjtési módszerhez folyamodok, hogy eljuthassunk a megfelelő fegyvernepperhez.

OOC: Szóval merre kérdezősködtök következőleg?

A fémműhelyet és a vasöntödét veszem célba, hátha van kapcsolatuk fegyverkereskedőkkel/kovácsokkal.

Trubald és Garret a fémöntöde masszív épületébe sétál be, amely közel található a rakparthoz. Bentről iszonyatos forróság áramlik, és néha masszív, sistergő hang süketíti az embert.

Ahogy belépnek a kő alsószíntű, fábol ráácsolt tetejű épületbe, egy istállóhoz hasonlatos nagy térbe érkeznek, ahol fa rekeszekben különböző hatalmas üstöket, nyers fémeket és szerszámokat tárolnak. Rengeteg vödör víz és homok található itt, a padló helyén csak száraz föld.

A hátsó helyiség fábol emelt fallal van elkerítve, az átjáró mögül vöröses fények szűrődnek ki. Ebben a helyiségben egy okulárét, szürke köpenyt viselő hórihorgas, de komor tekintetű alak ácsorog kezében egy jegyzetfüzettel, meg egy nagydarab, kopasz, megperzselt bajszú, pántos nadrágot viselő, félmeztelen izmos férfi, aki éppen egy pár bőrkesztyűt vesz le és mindketten érdeklődve mennek oda hozzátok.

- Üdvözlöm önöket a Raik öntödében -mondja az okulárés férfi. - Lermann küldte önöket?

Rápillantok Trubaldra a kérdés hallatán. - Te ismersz Lermann nevezetű illetőt?

- Ehh... -vakarja meg a fejét az okulárés.

- Akkor mi járatban itt uraim? -vonja össze a szemöldökét a nagydarab, miközben a kezét törölgeti egy ronggyal.