Altdorf - Kereskedőnegyed, Theodora Pferig városi háza ----> Konrad, Fleron, Eleanor, Trubald

A hintó megint átszeli fél Altdorfot. A csapat kezd rájönni, hogy ez az utazgatás rengeteg időt elvesz, de még mindig gyorsabb és kevésbé kimerítő mint gyalog caplatni.

A hídadókat Dieter állja, és néhol a tömegek miatt ácsorogva, néhol akadálytalanul gördülve tudnak haladni.
Végül begördülnek az embertömegektől nyüzsgő Tempelplatzhoz, majd onnan tovább a széles Geheimnistrasse-re, el a zöld Tempelgarten mellett.

Végül egy meglepően tisztán tartott épület mellett állnak meg, amelynek az ajtajához vezeti Dieter a csapatot.

Egy visszafogott és felemelt orrú ajtónálló fogadja a varázslót, aki felismerve őt meghajolva engedi be a többieket, bár a férfiak közül néhányat igen rosszallóan megnéz magának.

- Lord Konrad Messner itt van? -kérdi Dieter a férfit.

- Természetesen Klemperer mester -mondja modoros hangon a férfi. - Az emeleti, második olvasóteremben találják!

- Köszönjük -válaszol Dieter majd int nektek. - Jöjjenek
Öreg kora ellenére meglepő élettel teltséggel indul meg az épületben.

A folyosón haladva a csapat látja, hogy a klub díszítése főként világosabb színekre koncentrál és szinte mindenhol amerre néznek takarítók dolgoznak. Meglepő tisztaság van. A berendezés, a díszítés és a színek úgy vannak megoldva, hogy minél több fény jusson be. A termek mellett, ahol elhaladnak fotelekben és székekben ücsörgő férfiakat és nőket látni, akik szinte mind egytől egyig olvasnak, mellette irogatnak esetleg valamit. Más termekben csoportostul ülnek és valami abszurd témán vitatkoznak. Láthatóan ez a klub tudósok és filozófusok számára van fenntartva.

Látszik, hogy egyik terem sincs könyvek híján, mindegyikben van legalább egy pár, még a folyosón is helyezkednek el könyvespolcok. A legtöbb könyv láthatóan furcsa tudományos témákat dolgoz fel.

Hmm, nem is csoda, hogy ide járnak a varázslók. - mosolyodom el - Magam is szívesen tölteném itt a szabadidőmet, ha lenne...

Sóhajtozva próbálom kidekkelni ezt a napot. Úgy érzem magam, mint egy... ami azt illeti, fölösleges hasonlatokat használni, én magam ebben a közegben a lehető legkirívóbb jelenségnek érzem magam.
– Nekem mondod, minden nap erről álmodom... – válaszolok a nemesnek. Inkább nem nézek magam után, milyen sárnyomokat hagyhatok hátra, úgy csörtetek láncingcsörgetve a csapat nyomában.

Dieter felvezeti a csapatot az emeletre egy belső lépcsősoron keresztül, majd ott egy kis privát olvasószobában, ahol egyetlen férfi olvasgat egy igen vaskos kötetet.

A férfi fehér köpönyeget visel és egy arany Fény Kígyója gallért hord. Fekete haja őszesbe kezd fordulni, de még mindig fiatalnak és életerősnek tűnik.



Ahogy Dieter odalép hozzá érdeklődve vonja fel szemöldökét és felpillant a Mennyei Varázslóra, aki mélyen meghajol elötte.
- Lord Messner.

- Klemperer mester -áll fel a Fényvarázsló és bólint, miközben egy kis asztalkára rakja le maga mellett a kötetet. - Üdvözlöm, régen láttam önt itt a Berekben. -mondja, de közben már titeket vizslat szigorú szemeivel.

- Sajnos a Mennyei Iskola ügyei túlzottan lefoglalták az időmet Lord Messner -egyenesedig ki az idős varázsló. - De most is egy nagy fontosságú ügyben járok el. Hadd mutassam be a társaimat -int hátra felétek.

- Üdvözlöm önöket -lép előre és nyújtja ki a kezét az elől álló Fleron felé. - Konrad Messner a Fény Iskola varázslólordja. Örülök, hogy megismerhetem Klemperer mester társait. Van egy olyan érzésem, hogy nem tudományos kutatás céljából vannak itt, de nem is protekció szerzése miatt. Állok a rendelkezésükre.
This message was last edited by the player at 07:53, Tue 30 Nov 2010.

-Örülük a találkozásnak Lord Messner. - mondom, miközben én is kezet nyújtok és egy enyhe meghajtást is intézek. -Jómagam Fleron Merrilin vagyok. Ők itt Eleanor Labeau, Konrad von Oderschwank és Trubald Altmann. - mondom, miközben kezemmel rámutatok az említett emberekre. -Ha nem haragszik, rögtön a tárgyra térnék. Nincs túl sok időnk.

- Üdvözlöm önt hölgyem és önöket is uraim. -mondja. - Herr Merrilin, szeretem az egyenes embereket, de azért kérem kövessenek a szomszéd olvasószobába, ne ácsorogjunk itt -mondja, majd átvezeti a csapatot a szomszéd, nagyobb olvasószobába, ahol jelenleg senki nem tartózkodik. Ott több fotel helyezkedik el körben, feltehetőleg itt felolvasásokat, vitákat szoktak tartani. Konrad int, hogy foglaljatok helyet, majd ő maga is leül. - Hallgatom Herr Merrilin.

Követem a fiúkat, mivel mást nem tudok tenni, ahogy elhaladunk az olvasó emberek mellett, sóvárgó pillantásokat vetek a vaskos könyvekre, és arra gondolok, milyen jó lenne, ha egyszer én is egy ilyen helyen olvasgathatnék... De persze Morr akarata az első.
Mikor Fleron bemutat minket Lord Messnernek, enyhe mosoly kíséretében meghajolok, úgy, ahogyan még azt otthon tanultam. A foteles szobában természetesen Fleron mellé igyekszem leülni.

Beleügyeskedem magam az öblös ülőalkalmatosságba -- ami az övemen lógó csákány és ásó miatt nem egyszerű --, és várom, hogy Fleron folytassa virágnyelven.

Szúrós tekintettel nézek Trubaldra.

-Szóval - mondom, miközben helyet foglalok gondolom már értesült a middenheimi eseményekről. Vagyis arról, hogy a helyettes Ulrich főpap hogyan lett káoszimádó és hogyan idézett meg egy démont amelyet a városőrséggel karöltve sikerült megfékeznünk. Természetesen,, a middenheimi incidens nem csak ennyiből állt, bővebben is elmondhatom hogyha esetleg nem hallott volna mindent, de erről később...
Szóval, Albrecht Zweistein professzor és Sigmar egyházának a kutatásainak köszönhetően hamarosan megtudtuk, hogy a Liebnitz által megidézett démon csak a terv egyik apróbb része volt. A helyettes főpap azt szerette volna elérni, hogy a három hatalmas erejű káoszereklye mindegyikét használják fel, idézzék meg a bennük lakozó démont. Amennyiben ez sikerül és a démonok meghalnak, a bennük lévő ,,szilánk'' visszatér a káoszhoz. Ha mindhárom darab hazakerül... Nos, akkor a valaha látott legveszedelmesebb káoszinváziónak nézünk elébe. Jelenleg Yul K'chaum - mondom ki ismételten nehézkesen ezt a neve tőre után kutatunk, hogy elzárjuk majd a professzorral megtaláljuk az elpusztításának módját. Lényegében, tömören összefoglalva ennyi.

"Mi a fasz van?", formálom a szavakat vicsorogva, némán a nemes felé, majd fennhangon hozzáteszem Fleron mondandójához: – És jókorára értékelnénk, ha ez köztünk maradna, mert odafönt Middenheimban éppen csak a szűz apácatanoncok nem ugrottak a nyakunknak azok közül, akiket eleinte nem gondoltunk volna ellenségnek. A Káosz megőrjíti a népeket. Jobban.

- Bízhatnak a diszkréciómban -bólint a férfi. - Nos... gratulálok a véghezvitt cselekedeteiknek. Middenheimből ugyan lassan érkeznek el ide a hírek, de valami mutánsok miatti felbolydulásról hallottam. Értem a céljaikat, felteszem ebben számítanak a segítségemre, de pontosan miben?

Két dologban is szükségünk lenne a segítségére: megkeresni a démoni tőrt, és megtalálni az elpusztításának módját. - hátradőlök a fotelben - Lehetőleg minél kevesebb emberveszteséggel...

Konrad Messner Oderschwankra néz és összehúzza a szemeit, majd összekulcsolja a kezét.
- Nem vagyok csatamágus, régen magam mögött hagytam az olyan munkákat ami kultisták és bestiák irtásáról szól.

Egy apró, alig észrevehető legyintéssel ignorálom a nemest, majd folytatom: -Nem kérünk sokat, de az nekünk annál többet jelentene. Arra lenne szükségünk, hogy megmozgasson néhány szálat az érdekünkben és segítsen megtalálni a tőrt valamint annak elpusztításának módját. Minden bizonnyal ismer néhány olyan embert aki nálunk sokkal jártasabb az ilyen hatalmú káoszereklyékben és van elképzelésük arról, hogy milyen módon lehetne elpusztítani. De persze ehhez előbb meg kell tanulnunk az említett tárgyat, amellyel eddig szintúgy nem állunk a legjobban.

Csendben figyelem a beszélgetést, és fejben továbbra is jegyzetelek. Nagyrészt a nemes arcát fürkészem. Szinte szuggerálom, hogy tudjon segíteni nekünk.

- Nos -dörzsöli meg az állát elgondolkodva Messner. - Varázstárgyak vadászásában a boszorkányvadászok szakértők. Tudok ajánlani egy hozzáértőt. Theodora Pferig. Ő semmit sem szeret jobban manapság, mint a régi kalandjairól mesélni, de meg se próbálják javasolni neki, hogy újra bele kéne vágnia. Mégis... jó néhány képességgel rendelkezik, amely hasznos lehet az önök számára...

– Hát az nagyszerű, mert ő már az ügyünk mellett áll. A csapat másik felével épp további segítség után kajtat – mondom, és nyilvánvaló várakozó tekintettel várom, hogy folytassa.

Mi pedig pont azért jöttünk, mert Pferig asszony mondta, hogy a Fény varázslóinál lehet a tőr. Magát ajánlotta, mint ebben az ügyben a legkompetensebbet.

Messner kicsit közelebb húzódik.
- Mégis mit hallottak pontosan?

– Valami naplórészletből tudjuk, hogy Altdorfba hozták a tőrt. Gondolom, egy ilyen hatalmú sötét ereklye rendesen megbolygatta itt a káoszimádó alvilágot, ezért is reméltük, hogy a helyi boszorkavadászok, papok meg hasonlók irányt tudnak mutatni nekünk mondjuk egy különösen kiessé vált kultistaodú felé. De az se lenne rossz, ha megtudnánk, mit is kéne csinálnunk a tőrrel, ha egyáltalán megtaláljuk, mert odafent Zweisteinnel együtt halvány fingunk sem volt és sincsen róla.

- És miből gondolják, hogy én tudok segíteni önöknek?

Ugyan már, Pfrerig kisasszony és Klemperer úr biztos nem véletlenül bíznak meg ennyire magában. Biztosra veszem, hogy Ön hozzá tudja tenni a maga tudását és hatalmát a káosz elleni harcba. Mégegyszer.
This message was last edited by the player at 12:35, Sat 11 Dec 2010.

Konrad elgondolkozva hátradől.
- Nem vonhatom kétségbe a szavait, a Káosz elleni küzdelem mindannyiunk feladata.

-Tehát számíthatunk a segítségére? - kérdezem Messnert miután hátradőlt a székében és elhallgatott.

- Pontosan miben állna ez?

-A helyzet az, hogy jelenleg se a tőr fellelhetőségének helyét, sem pedig az elpusztításának a módját nem ismerjük. Mindössze azt, hogy nagyon nagy bajban leszünk, hogyha a kultisták találják meg előttünk. Biztos tudja valamilyen formában segíteni ezt a két feladatot.

- A tárgy elpusztítási módját nem ismerem sajnos, efféle mágikus formulákat nem tanulmányoztam, de biztos vagyok benne, hogy a Varázslóiskolák városában valaki rendelkezik a megfelelő rituáléval. A tárgy pedig... nos... írják le kérem pontosan!

-Mint'ogy káosz ehreklye, koponya díszítésű, j'pense. Igen egyedi dahrab.
Miután megszólaltam, a többiekre pillantok, hogy esetleges tévedésem esetén kijavítsanak.

- Nos, nem minden Káosz ereklye egyszerűen csak koponya díszítésű Fraulein. Sok, sokkal elvadultabb, burjánzóbb formájú, mintájú, díszítésű, van olyan amely egyenest önnön életet él, mások viszont megtévesztően, puszta szemmel gyakorta megkülönböztethetetlenek a Birodalmi kovácsok remekműveitől. Ha ilyen egyszerű lenne a Káoszt felismerni, már rég kiírthattuk volna a világunkból, ellenben az rejtőzködik és mindig más alakot ölt. Pontosan mit tudnak az ereklyéről? Hol van rajta a koponya? Milyen alakú? Milyen anyagú? Bármi egyediség? A penge mérete, díszítések, rúnavésetek? Esetleges hatásaival, mágikus képességeivel kapcsolatban tisztában vannak? -mondja végig higgadtan a varázsló.

Kicsit félve nézek a nőre. Sigmarra, honnan tudja ezt?

– Bár ez a tőr is önálló életet élne, akkor biztos nem lenne ínyére, hogy a kultisták "meg akarják ölni a lelkéért"! – nevetek fel humortalanul. – Hát én semmiképp se vagyok olyan jártas se tőr-ügyben, se Káosz-ügyben, szóval ennél többet nem tudok mondani a tárgyról. Egy áldozati tőr gonosz szemmel, és ha a bronzkoponyából indulunk ki, nem lehet eltéveszteni, mihelyt megfogta vagy köréje keveredett az ember. Gondolom, ez azért nem túl gyakori az utcai zsebmetszők ingujjában. Vagyis remélem.

- Nos... eme leírás alapján nem emlékszem arra, hogy bármikor is találkoztam volna olyan tőrrel amire illik és amely a Káosz ereklyéje volna. Szóval félek hiába látogattak el hozzám. Bárcsak többet tudnék segíteni, de sajnos nem tudok...

Klempererre sandítok. Milyen jó, hogy idehoztál minket, öreg, másra se vágyunk, mint minél több idegennek elhíresztelni a dolgunkat fölöslegesen.

- Nos... -köszörüli meg a torkát az öreg. - Theodora Pferigtől azt az információt kaptuk, hogy a Fény Iskolájának varázslói felelősek bizonyos veszedelmes és/vagy elpusztíthatatlan ereklyék őrzéséért.

De több ilyen segítség nincs! Szóval jobb ha nyitva tartjátok a fületeket. A "ScratchPad" pedig remek jegyzetelésre!

- Hát igen... -dől hátra Messner miközben szúrós, szinte kutató szemekkel vizslatja a csapat egyes tagjait. - Ez valóban így van...
This message was last edited by the player at 21:02, Wed 15 Dec 2010.

Messner válasza megszólalásomra kissé elbizonytalanít, bele is pirulok.
Bon, bon et bien... én csak a koponyából indultam ki... mehrjen csak megszólalni az embehr lánya... bon Mohrr, je ne dihrais plus hrien...
Körbenézek a többieken ahogy halad tovább a beszélgetés.
'Át ez nagyszehrű... pehrsonne se tudja milyen az a tőhr... putaine...
Klemperer szavai után mégis csak úgy döntök, hogy megszólalok újra:
-Bon Monsieur, akkohr tudna segíteni vala'ogy az ügyünknek? Úgy gondolom, Ön is tisztán lát'atja a 'elyzet súlyosságát, és 'ogy igencsak sührget az idő mindannyiunkat. Nagyon elkél most a segítség...

- Nézzék... mondjanak meg nekem egy valamit. Honnan tudjam, hogy maguk valójában nem a Káosz ügynökei, akik eme fertőzött ereklyét akarják megtalálni?
This message was last edited by the player at 11:06, Thu 16 Dec 2010.

Szépen lassan felgyűröm a kabátujjamat a könyökömig, majd megmutatom Messnernek az Egység jelét. -A bizonyítok a történetünkre és arra, hogy ezek tényleg mi vagyunk. Maga azon emberek közé tartozik, aki bármikor felismerne egy hamisítványt ezért tudja: ez igazi. Hogyha még ezzel sem elégszik meg, akkor legalább bízzon Herr Klempererben! - mondom neki -De ha magának még ez sem elég... Akkor legalább helyezze biztonságba a tőrt nélkülünk, ugyanis meg fogják próbálni megszerezni.

- A kezén lévő jelről nem tudok semmit. Megmondom önöknek őszintén, nem tudok a tőr hollétéről, azonban utána tudok nézni. Azonban addig nem akarok, nem akarom elárulni, hogy birtokunkban van-e, amíg megbízható források nem támasztják alá az önök hitelességét. Bocsássanak meg, ebben nincsen semmi személyes, a mai világban ez az elővigyázatosság a legkevesebb!

Tökéletesen megtudom érteni magát! Jómagam se tartom jó ötletnek minden jött mentnek ilyen információkat kiszolgáltatni. - megköszörülöm a torkomat - Ráadásul ha valójában a Fény Iskolájában lenne, ott jobb helyen van, mint nálunk... - kicsit magam elé révedve elgondolkozok - Herr Messner, holnapra meg tudná nézni, hogy ott van-e? Addig mi úgy vesszük, hogy nincs meg, és folytatjuk utána a kutatást. És holnap felkeresnénk magát, ha az úgy jó lenne...

-Meg kell bíznia bennünk Herr Messner. A Birodalmat veszély fenyegeti és nekünk cselekednünk kell! Hogyha nem is bízik bennünk, tegyen meg mindent azért, hogy a tőr biztonságban legyen!

Dieternek szép meghitt kis baráti köre van.
– Jobban is teszi, ha nem bízik senkiben -- már rajtunk kívül, mert ha meg akartuk volna téveszteni, biztosan adnak rám valami illatos, flancos ruhát, és a nemeskénk nagy arcát is beljebb szegik a... kultista mestereink, vagy tudom is én... hogy meggyőzőbbek legyünk. No de mindegy is, részemről eszem ágában sincs megkaparintani azt az átkozott tőrt, a koponya se tett jót nekünk. Inkább látnám ezer darabban – csapok végül a csákányomra, a végére kissé elveszítve mondandóm fonalát, de azért elszánt tekintettel.

- Önök igen meggyőzőek meg kell, hogy mondjam, azonban továbbra is tartom magamat a korábbi álláspontomhoz. Amíg hiteles források nem erősítik önöket meg, addig nem fogok semmit tenni. Ez nem olyan kérés, amit egy varázsló lord magas rangú autoritás kérvényezése nélkül megtenne. Viszont meg kell, hogy valljam, személy szerint reménykedem benne, hogy sikerül megfelelő támogatást találniuk.

Messner arcát nézem, és halkan sóhajtok egyet.
Mehrde...

– Node Herr Klemperer itten... – kezdem, de aztán csak megrántom a vállam. – És ha sikerül felhajtanunk valami magosrangú városi atyafit patrónusunknak, akkor maga milyen formában tudna segíteni?

- Megmondtam, hajlandó leszek utánanézni annak, hogy az adott tárgy a Fény Iskolájában van-e.

Az is több mint a semmi. Azt hiszem akkor talán mehetnénk is a következő állomásunkra. A jövő egyre közeledik hozzánk.

Indulásra készen fészkelődni kezdek az ülőalkalmatosságban.
– Esetleg szóljon, ha kell néhány mutánshulla vagy eszköz vizsgálatra, mert ha egyszer beindulunk, ott hullani fog a férgese – tör elő belőlem egy pillanatra a hála, vagy inkább talán a hullarablói énem.

- Köszönöm, hogy eljöttek hozzám és remélem hamarosan találkozunk, amikor is többet tudok önöknek segíteni! - áll fel Messner és fog kezet mindenkivel (illetve a hölgynek kezet csókol).

Amikor Messner velem fog kezet nem eresztem el, egészen addig amíg beszélek hozzá. -Legyen óvatos Herr Messner. Middenheimben a legrégebbi szövetségeseink fordultak ellenünk, nem szeretnénk, hogy magával is ez történjen. A felhők ezúttal Altdorf felett gyülekeznek. - mondom, inkább sóhajtom a végét, majd elengedem a kezét. Láthatóan elgondolkodom egy pillanatra, hogy mégis mit is keresek én itt.

- Nyugodjon meg Herr Merrilin! Middenheim omladozik és gyenge, ki van téve az északi támadásoknak. Altdorf viszont erős és a Birodalom közepén van. Nincsenek natív tévképzeteim, de elhihetik, ha itt bármi gonosz próbál tevékenykedni, meg fogjuk találni a módját, ahogy elfojtsuk!

A melodrámának hátat fordítva Klempererre pillantok.
– No, következő megálló?

Már csak egyvalaki van hátra a Klemperer úr által említett személyekből. Viszont lehet, hogy nem ártana bekapni valamit előtte. - Klepererre pillantok - Mit szól hozzá?

Sokat mondóan bólintok Messnernek, majd a többiekhez fordulok: -Hamarabb végzünk, hogyha előbb meglátogatjuk az utolsó személyt. A többiek valószínűleg már visszafele tartanak a fogadóba, ne várassuk meg őket.

-Szehrintem is, előbb a dolgunkkal jobb, 'a végzünk, utána kényelmesebb lesz együtt étkezni a többiekkel, n'est-ce pas? - mondom halvány mosoly kíséretében Konradnak.

Jogos. - intek a többiek felé - Akkor intézzük el a következő személyt, aztán meglátjuk, hogy mit tehetünk.

Miután mindenki elköszönt a varázsló lordtól, Dieter vezetésével a csapat kifelé sétál az épületből, közben az öreg a szakállát simítgatja elgondolkodva.
- Hmmmm... szóval szeretnének találkozni ma még Lord Frederickel is?

Ha leehtséges, akkor igen.

Kifelé menet lopva körbepillantok, miféle értékű ingóságok hevernek szerte.
Milyen napszakban járunk?

Néhány kevésbé értékes díszt leszámítva, leginkább csak könyvek, kéziratok, papírok és pennák láthatóak. Már délután van.

Miután elhagytuk a termet, ránézek a fiúkra.
-Legjobb, 'a mielőbb indulunk, 'ogy végezzünk mielőtt hránk sötétedik. Messze találjuk innen Lohrd Fhredehricket, monsieur Klempehrehr?

- Nos Lord Frederick nagyon sokat tartózkodik a Gorgon klubban, így azt javaslom, ott keressük őt. Ha ott nem, akkor a birtokán van legtöbbször, de ott talán ily későn már nem ildomos zavarni őt. Esténként úgy tudom gyakorta jár a Ziegmuller Színházba.

-'Át, este, későn máhr tán nem illene zaklatni őt... 'a a Gohrgonban nem találjuk, akkohr 'alasszuk 'olnaphra a dolgot. Que pensez vous? 'Ogy gondolják?

-Ezzel egyet kell értenem. Ugyanakkor az ügyünk nem tűr halasztást és ha megismerkedik a részletekkel, akkor talán el fogja nézni nekünk, hogy oly késői időpontban keressük fel.

-Mais, alohrs... bon. Igaza van. Hreméljük nála több szehrencsével jáhrunk mint itt. Kíváncsi vagyok, a többiek mihre jutottak.

-Remélhetőleg hamarosan megtudjuk. - mondom apróbb mosollyal miközben a nőre pillantok. Majd Dieter felé intézek pár szót: -Maga mit gondol? Minél hamarabb fel kellene keresnünk, ugyanakkor nem ismerjük őt. Csak az illem állna a kései látogatás útjába, vagy Lord Frederick haragos azért, ha későn zaklatják?

- Lord Frederick jó barátom és azt kell, hogy mondjam, sosem láttam még haragosnak. Nagyon nyitott az emberek felé és imád beszélgetni. Ha önök is hasonló tisztelettel és nyitottsággal kezelik őt, biztosan remek segítségük lesz. Nem is csupán az illem, hanem a jó szándék kinyilatkoztatásaképpen is javaslom a késői látogatás kerülését. Egyébként Lord Frederick imád hallani a Káosz elleni csatákról és ereklyéket gyűjt ilyen csatákból, fegyvereket és hasonlókat. Habár nem akar semmit, ami ténylegesen megvan fertőzve Káosszal.

Egyedül ő van már csak hátra? - kérdezem Klemperertől.

Végigdörzsölöm az államat miközben végiggondolom Dieter szavait. -Akkor sajnos valóban holnapra kell halasztanunk a látogatását amennyiben a Gorgon klubban nem találjuk meg. - mondom egy kis sóhajjal az elején, miközben a többiekre nézek, hogy nekik mi a véleményük.
This message was last edited by the player at 15:38, Sun 09 Jan 2011.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg #72):

- Nos azok közül, kiket én javasoltam, igen.

Menjünk a klubba. - intek mindenkinek. - Ha ott nincs, akkor holnapra halasztjuk.

– Dejsz sietünk az ügyünkkel – tárom szét a karom. – Nem akarok tuskónak tűnni, de... ki nem szarja le, ha valakinek kisebb kellemetlenséget okozunk egy esti látogatással? Mi se jókedvünkből csináljuk ezt, és akkor meg pláne nem lesz a világon senkinek jó kedve, ha nem sikerül megtalálnunk a tőrt időben.

Megvakarom a fejem búbját. -Annyi biztos, hogyha tovább fontolgatjuk, hogy megkeressük-e vagy sem tényleg ki fogunk futni az időből. Mi lenne, hogyha egyből a birtokára mennénk, nem pedig a Gorgon klubba? Ha otthon találjuk akkor még pont időben leszünk ha pedig nem lesz otthon megvárjuk s az illem őt fogja arra kényszeríteni, hogy behívjon minket. Ezzel azt hiszem mindenki boldog lenne.

Dieter megvakargatja a feje búbját.
- Nos... hát, ha így gondolják - mondja, majd végigpillant mindenki. - Akkor ebben egyeznek meg? A birtokra menjünk?

Némileg forgatom a szemeimet, ahogy a fiúk okfejtenek, majd bólintok.
-Ca m'est égale... legyen úgy, a'ogy Fléhron mondja.

Hmmm! - bólintok rá.

- Rendben, hát akkor kövessenek kérem! - sóhajt fáradtan a varázsló, majd kivezeti a csapatot a Berekből, az épület előtt várakozó kocsihoz. Ahogy mindenki beszállt, Dieter vált két szót a kocsissal, majd indultok.

Konrad, Fleron, Eleanor, Trubald ----> Altdorf - Palotan., Obereik ker., Lord Frederick birtoka

Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó ----> Konrad

Konrad egy futókocsival kel át Altdorfon keresztül. Jó idő míg eléri a Bereket, talán lassan már 5 fele is járhat. Az út a vámokkal és a kocsi díjával együtt összesen 2 ezüst. Végül megérkezik a Berekhez.
This message was last edited by the GM at 07:29, Mon 08 Aug 2011.

Az ajtónálló elé állok. - Lord Messner itt van? - kérdezem tőle.

- Igen - válaszol a jól öltözött ajtónálló szolgáló. - A második emeleti kis olvasóban találja Őlordságát!

Köszönöm. - megpróbálod elnavigálódni az ajtónálló által említett helyre az épületben.

Konrad végigjárja az épület földszinti folyosóját, könnyedén megtalálja az utat, mivel már járt itt. Így a második emeleten némi keresgélés után meg is találja a kis olvasószobában olvasgató Lord Varázslót.

Á, üdvözlöm. Remélem nem jöttem túl későn.

- Áá üdvözlöm! - csukja be a könyvet a varázsló, amit éppen olvasott, majd a homlokát ráncolva feláll. - Későn? Ó dehogy... a kutatásaim gyakorta nyúlnak a késő estékbe is.
This message was last edited by the player at 07:16, Tue 09 Aug 2011.

Tegnap beszéltünk róla, hogy segít a tőr keresésében. Talált valamit?

- Utánanéztem bizonyos dolgoknak Herr, de mint említettem, addig nem segíthetek, míg megbízható források alá nem támasztják az önök igazát.

És mire gondol, egy hivatalos levéltől a császártól? - tartom szét a kezem.

- Az elég meggyőző volna, el kell, hogy ismerjem.

Hát igen, ennél jobbra igazából nem tudok gondolni. Nem tudom, Klemperer, vagy Lord Frederick szava mennyit számít önnek, de most tőlük jobbat nem tudok felhajtani.

- Hmmmm, Lord Frederick? - komolyodik meg az arca a férfinak és az állát kezdi dörzsölni.

Gondolom nem kell bemutatnom. - vakarom a tarkómat - Azt mondta, segít nekünk boszorkányvadászokat keresni, akik majd segítenek nekünk a tőr felkutatásában, és elpusztításában. És sietnem is kéne, mert még el akarok csípni pár embert.

- Lord Frederick támogatása kétségkívül sziklaszilárd támpont el kell, hogy ismerjem - bólint finoman Messner.

Írásos elismerést hozzak, vagy megelégszik a szavammal?

- Leginkább Lord Frederick szavaival volnék megelégedve herr.

Rendben, akkor majd valamikor a napokban összehozom önöket. - ha Messner nem akar mást, akkor Pferighez megyek.

- Kérem nézze el a bizalmatlanságomat uram, de bizonyosan fordított helyzetben ön sem kezelne másnképp egy csapat idegent.

Még nem kerültem ilyen helyzetbe. A jövőt meg majd meglátjuk.

Konrad cinikusan elmosolyodik.
- Ha arra kíváncsi, merem ajánlani a Mennyei Iskola tornyát.

Megmutatja a jövőt? - csodálkozok el.

Nem, de rohadt jó sört csinálnak. - vigyorodik el Messner.

- Tudtommal az Azyr használói a jövő titkainak felfedését kutatják a legkülönbözőbb módokon - komolyodik el újra Messner arca.

Miközben a jelennel nem foglalkoznak... de ideje mennem, mint mondtam, lenne még néhány dolgom. - elköszönök tőle - Akkor valamikor a napokban összehozom Lord Frederickkel.

- Rendben uram - bólint Messner. - Ha valóban bizonyítani tudják hitelességüket, akkor örömmel fogok önöknek segíteni!

Akkor most elkonvergálok Pferighez.

Miután elköszöntek egymástól, Konrad kisiet a Berekből és szerencsére még ott várja a futókocsis az épület elött. Újra felbéreli a kissé lihegő fickót, hogy vigye el őt Pferig házához.

Konrad ----> Altdorf - Palotanegyed, Tempelplatz

Altdorf - Palotanegyed, Nyugati kapu, A Gorgon ----> Trubald, Siegfried, Konrad, Gim, Garret

A kis csapat elérkezik végül a Berekhez. Ott ismerik már őket, így a szolgáló rögtön fel is kíséri őket a fenti emeletre, ahol belefutnak a kabátját éppen felvevő Konrad Messnerbe, az egyik öltözködőszobában.

- Ohh! - pillant meglepődötten a csapatra. - Üdvözlöm önöket. Nagy szerencséjük, hogy éppen itt találtak. Csak néhány percre ugrottam be. - majd Siegfriedre pillant és biccent. - Konrad Messner. A Fény Iskola Varázsó lordja.
This message was last edited by the player at 13:56, Thu 26 Jan 2012.

– 'Napot. Trubald Altmann vagyok, szerintem már ismeri a bajunkat. Az ügyünket mármint. És nem is vagyunk egyedül. – Azzal a kezébe nyomom a lord levelét. Remélem, csupa szépet írt rólunk.
This message was last edited by the player at 14:00, Thu 26 Jan 2012.

Messner a kabát felvételének mozdulata közben megtorpan. Leveszi a kabátját, majd átveszi a levelet.
- Ohh Lord Frederick... - pillant bele, majd gyorsan átfutja a szemével.

Végül a csapatra pillant, átható tekintete másodpercekig vizsgálja őket, mintha azt latolgatná mennyire bízhat bennük. Majd leveszi a kabátját, az öltözködő szoba ajtajához lép és becsukja azt. Egyedül maradt a csapat az apró helyiségben Lord Messnerrel.

Visszafordul a csapathoz. Az arca komoly, kezeivel hajtogatja össze az ajánlólevelet, miközben szúrós tekintettel nézi őket.

- A tőr a Fény Iskolájának óvóhelyén van, bezárva - mondja váratlanul.

– Ó. Hát, egy tűzhányó hasában jobban tetszene. Elintézhető? – nézek rá félkomolyan. Aztán komolyabban folytatom: – Vagy egy olyasvalakinél, aki el tudja pusztítani, lehetőleg úgy, hogy közben ne... ugorjon ki semmi kellemetlen a darabjai közül.
This message was last edited by the player at 14:06, Thu 26 Jan 2012.

- A Fény Iskola jelenleg nem ismeri a tárgy elpusztításának módját, ezért van elzárva az óvóhelyen. - válaszol Messner

-Üdvözlöm nagytiszteletű lord az én nevem Siegfried von Schwarzwald szolgálatára. - Mutatkozok be és várom a fejleményeket. Majd mikor szóba kerül a tőr próbálok tárgyilagos arckifejezést láttatni. Biztos ez az a káoszerekje...

– A middenheimi Zweistein professzor már dolgozik rajta, hogy kifundálja, hogy lehet megsemmisíteni. Csak úgy mehetünk biztosra.

- Sajnálom, amíg nem találnak biztos módot arra, hogyan semmisítsék meg a tőrt, addig nem adhatom át azt maguknak. Lord Frederick kezeskedett önökért, ez becsülendő, de nem adok ki a külvilágnak egy veszedelmes káoszereklyét, amelynek a sorsa még bizonytalan. Ha találnak biztos módot arra, hogyan semmisítsék meg, átnyújtom önöknek! Lévén a Fény Iskola óvóhelyéről csak varázsló lordoknak van engedélye mágikus tárgyakat elmozdítani.
This message was last edited by the player at 14:34, Thu 26 Jan 2012.

Felnevetek.
– Dehogy akarjuk mi magunknak! Legyen csak a maguké a teher. Csak aztán nehogy... lába kéljen. Az ilyesmiknek szokásuk. Meg osztán mostanság a Káosz erői is nagyon érdeklődnek az ereklyék után - hallotta, mi történt Middenheimban, nem? Mi csak azt akarjuk megelőzni.

A varázsló lord ráncolja a homlokát.
- Úgy tudtam az önök küldetése a tőr megsemmisítése.

– És mivel is mondtam ennek ellent?

- "Legyen csak maguké a teher" - idézi Messner szószerint a betörőt.

– Úgy értettem, hogy amíg nem tudjuk elpusztítani, aligha lenne nagyobb biztonságban nálunk, mint ahol most van.

- Térjenek vissza, ha megtalálták elpusztításának a módját! - mondja az előzőekre vonatkozó bármiféle megértésnek a látható megerősítése nélkül Messner. - Akkor átadom önöknek, hogy örökre végezzenek vele!

Csak mérgesen fortyogok a sarokban. Tudtam én, hogy titkolózik ez a varázsló, mind ilyen. Hiába vagyunk az istenek válaszott bajnokai ezek csak akadályoznak minket!
Majd megszólítom a varázslót. Na és van valami ötleted varázsló, hogy ki tudhatja, hogyan kell azt a tőrt megsemmisíteni? Kinek kell a csontját törni, hogy beszéljen? És tudod-e ki az a Thudrun Solveig?

- Nem tudom Trollvadász. Ha tudnánk, akkor értelemszerűen már mi magunk is lépéseket tettünk volna. A név nem kongat meg harangokat.

Na mindegy. - szólok közbe - Legalább a tőr megvan, és ez is valami. De ha a Fény iskolája nem tudja megsemmisíteni, akkor ki az, aki igen?

A sötét erők azok biztos tudják csak, eszük ágába sincs elpusztítani..., de hát ez mindig így van, nem lehet minden egyszerű. -Így gondolkodok magamban, miközben hallgatom a többiek értekezését, és néha néha beletűrök a hajamba, vagy megvakargatom kecskeszakállam.

- Talán van valaki Altdorfban, aki rendelkezik a megfelelő rituáléval. Frau Pferigtől talán kérhetnek útbaigazítást etéren, mivel ő tudtommal boszorkányvadász volt. De talán herr Klemperer is tud valamit.

Vagy a professzor talált már valamit!

- Professzor? - értetlenkedik Messner. - Nem ismerem sajnos minden ismerősüket, de igen... keressék fel minél előbb azokat az embereket akik ismerhetik a megoldást. Nyilván nem véletlenül küldték önöket ilyen sürgősséggel a tárgy megsemmisítésére.
This message was last updated by the player at 09:08, Tue 31 Jan 2012.

– Egy middenheimi tudósféle. Csak nehogy az áltimét mindentpusztító csodaszer feltalálásának gyümölcse egy hidrogénbomba legyen! Vagy... inkább de? No, az a lényeg, hogy tudjuk, hogy a kultisták most nagyon aktívan az ereklye megszerzésén vannak, és muszáj avval számolni, hogy azt is tudják, hol található az a tőr. Szóval igen jó lenne, ha megerősítenék az őrséget, vagy még mélyebbre zárnák a kazamatában, mert várható, hogy betörnek érte! Ó, és egy ilyen kérdésem is vóna, hogy... nem tart gyanúsnak valakit a Fényvarázslók vagy az embereik közül? Maga is tudhassa, hogy a kultisták minden kis lukba beférkőznek.

Messner kissé lenézően kuncog.
- A Fény Piramisába betörni? Ugyan lehetetlen... - törölgeti meg a nevetéstől kicsorduló könnyeit. - A Fény Varázslók a legmegbízhatóbbak a Birodalom összes varázslóiskolája közül. Ők sosem tevékenykednek a sötétben, és mindenre fényt derítenek - húzza ki magát büszkén Konrad Messner.

– Hát ez az. Talán csak nem úgy értsem, hogy nem is igazán őrzik azt a szart, mert "úgysem tudnak ide betörni, mert köztudott, hogy nem lehet, mert képtelenség, mert elképzelhetetlen"? – meredek rá némileg bosszúsan. Hólyag! És rajta meg a fajtáján múlik a világ sorsa...

- De igen. Őrzik - mondja kurtán Messner.

Igen, lehet hogy vissza kéne térni Middenheimba, hátha ott már találtak valami használhatót. Vagy még megkérdezhetjük Klemperert.

Nem tetszik nekem a varázsló túlzott magabiztossága. Ezek a varázslók mindent biztosra vesznek, ezért vannak mindig bajba. Na meg azér' mert mindenbe beleütik azt a kotnyeles orrukat... Ilyen gondolatok kavarognak fejemben, miközben hallgatom a beszélgetés. Áhh szóval Middenheimből valók, egyszer mintha már jártam volna ott, de már nem emlékszem, biztos nagyon régen lehetett, és akkor is csak rövid időre. Na mindegy... - Érdeklődve várom, hogy határoz a csapat.

- Nézzék... szívesen segítek önöknek továbbra is... - veszi tovább a kabátját Messner. - De most jelenésem van a Fény Piramisában. Keressenek fel amint jutottak valamire! Ha itt nem találnak, küldjenek értem innen futárt, mivel a Fény Iskolát nem fogják megtalálni maguktól. Most, ha megbocsájtanak...

Körbenézek. – Morr szentségeire, kinek van ötlete, hogy hogyan folytassuk a nyomozást?

Először úgy gondolom, hogy az okosabbakra hagyom ezt a döntést, de csak megszólalok. -Gondolom, a Lord mulatságán majd egy kicsit körbeszaglászunk. - Egy kicsit gondolkodok. -Esetleg kicsit aljasabb körökben is körbeérdeklődhetnénk, persze nem ismerek senkit, de véleményem szerint, ott mindig van valaki aki egy picivel előrébb jár mint a jófiúk.

Megvonom a vállam. Múltkor sem sikerült megsemmisíteni az idézés előtt a tárgyat és eljött a démon...

– Hétre kell visszamennünk a Gorgonba. Addig... – széttárom a karom. – Együnk?

- Ez nem volna egy rossz ötlet - jegyzi meg Garret, majd a hasához nyúl, amely mintegy komikus emlékeztetőként mordul egy hatalmasat.

Meg igyunk!

Körülnézek az utcán fogadó után. Ha a Gorgótól idefelé jövet láttunk egyet, az is jó lesz, úgyis vissza kell oda menni előbb-utóbb.

Gim emlékszik, hogy délebbre, nem messze a Tempelstrasse-től látott egy jó kocsmát, amely látványára is szinte elcsöppent a nyála. A csapat úgy dönt, hogy beleöli azt a pár perc sétát és felkeresi azt. A könyebb tájékozódás végett a rakparthoz közel haladnak, így érkeznek el a Richten Platz-ra.

Gim, Trubald, Garret, Konrad, Siegfried ----> Altdorf - Domplatz: Richten Platz, piac

Atldorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó --> Konrad

Konradnak sikerül kifognia egy gyorslábú riksást, aki mindössze 5 rézért elszállítja a kívánt helyre. A hidakon való áthaladásnál további 2 rezet kell lecsengetnie vámként. De legalább jó pozicióbol szemlélheti Altdorf sokaságát és megannyi színét. Egy széles főúton egyenest mellette halad el az észak felé tartó Griffon lovasság egy skvadronja és a lovagok szalutálnak is a nemesnek, ahogy elhaladnak mellette. Ez jól eső, otthonos érzéssel tölti el Konradot.

Végül sikerül elérnie a Berekhez, ahol a szolgálókat megkérdezve közlik vele, hogy szerencsés, mert Lord Messner éppen csak most érkezett és rövid időre. Felkísérik az épület emeleti részére, Lord Messner kedvenc olvasóterméhez, ahol a férfi ácsorog és egy kis asztalon lévő, kisebb könyvet tanulmányoz. Majd felpillant.

- Üdvözlöm uram - mondja. - Úgy vélem jó hírnek tekinthető az, hogy megint felkeres.

Biccentek neki. - Végülis, igen. - összedörzsölöm a kezeimet, majd minden további várakozás nélkül a közepébe vágok: - Megtaláltuk a tőr elpusztításához szükséges módszert. Viszont a szállítmányozással gondok lehetnek. Ha jól sejtem, a többiek most saját maguktól próbálják megoldani a problémát.
This message was last edited by the player at 16:23, Sat 09 Feb 2013.

- Nocsak, valóban? - emeli meg szemöldökét Konrad. - És mi volna az a módszer? Hogyan leltek rá?
Láthatóan elveszítette az érdeklődést a könyv iránt, amit lapozgatott, ezért azt leteszi.

Valami rituálé. Nem értek sokat a varázsláshoz... - vonom meg a vállam - A megtalálása meg a kapcsolatokon keresztül történt. Lord Frederick... meg azt hiszem Johann Schmidt. - ez utóbbi kicsit elgondolkodtat, bár Schmidthez indultak, Marsnert találták meg, ezért merem megkockáztatni a kijelentést.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 148):

- Ki volna az a személy, aki végrehajtaná a rituálét?

Frau Marsner az Ametiszt iskolából. - mire kimondom az utolsó két szót, már késő változtatni a mondataimon. Nem éppen a legjobb ötlet egy varázslóval közölni, hogy egy saroknyira van valaki, aki jobb nála...

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 150):

Messner rosszallóan ráncolja a szemöldökét.
- Soha nem hallottam még a nevét.

Én is csak ma délben hallottam róla. Lenne még két jelölt, - mutatom az ujjaimmal - De Deschamps élő áldozatot kíván, aki önként beleegyezik, a Ragyogó iskola meg... Volt velük némi... gond.

- Nézze el nekem uram, de nyilván megérti, hogy nem bízok egy olyan állítólagos varázsló állítólagos rituáléjában, amelyek közül egyiket sem ismerem. Megnevezné a másik két varázslót pontosan, illetve elmondaná, hogy mi volt velük a probléma?

Guillame Deschamps, a Jáde Iskolájából, akinek élő áldozat kell, így maga mondta, hogy csak legvégső esetben forduljunk hozzá. A Ragyogó Iskolából meg Wolfgang Schenuacht ma reggel kért bocsánatot, amiért a tőr utána kutatás támadásokba torkollott...

- Frau Marsner és Guillame Deschamps nevét nem hallottam még. Wolfgang Scheunachtét viszont már igen. Ő a Ragyogó Iskola hatalmasabb varázslóinak az egyike. Hmmmm... régebben úgy hallottam, hogy nemsokára Varázsló Lord lesz belőle... nem tudom, hogy azóta is vár-e a kinevezésre, vagy már megkapta azt. Egy olyan varázsló, aki ilyen magasra jutott az iskolája ranglétráján, mindenképpen jó választás. Mi is volt a probléma... milyen támadás?
This message was last edited by the player at 11:30, Sun 10 Feb 2013.

Rámtámadt az utcán, hogy a Káosznak dolgozok, és azonnal adjam neki oda a tőrt. - mondom mintegy mellesleg, mintha nem is lenne valami fontos az egész.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 156):

- A piromanták híresek a hirtelen haragjukról. Miért volt ilyen dühös önre?

Mert nem adtam neki oda a tőrt... - most mondtam el az előbb...

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 158):

Messner sóhajt egyet.
- Rendben, akkor haladjunk lépésenként. Miért kérte a tőrt?

Nem igazán mondta, hogy kérte. Inkább követelte. - közben megpróbálom homályos emlékeimből összeszedni az esetet. Úgy emlékszem az egészre, mintha tegnap lett volna.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 160):

- Értem... - bólint Herr Messner. - De miért?

Nem tudom! - vesztem el a türelmem - Megfenyegetett hogy a Birodalom leszámol az ellenségeivel, és rámtámadt!

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 162):

- Ohh értem - bólint Konrad. - Feltételezem önt is kultistának nézte, félreértvén azt, hogy egy káosz ereklye után kutatnak.

Meg sem próbálta kitalálni... - morgom Messnernek.

- A jelöltekből ő az egyetlen, akiben így hallomás alapján megbízom. A többit nem ismerem. Ő maga állította, hogy képes végrehajtani a rituálét?

Így van.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 166):

- Rendben, nos beszélnék vele és ha megelégszem a hallottakkal akkor a tőrt önöknek átado... ööhm. Nos igen... ezzel még lesz egy kis probléma... - vakarja meg a fejét zavartan.

Ellopták?!? - mondom ki a legelső kérdést, ami eszembe jut a probléma szó hallatán.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 168):

- Nem... természetesen nem - nyugtat meg téged mosolyogva Konrad. - A tőr megvan, a Fény Piramisának óvóhelyén, onnan senki nem lophatja el. A probléma, amely megakadályozza jelen pillanatban azt, hogy átadjam önöknek a tőrt... azt úgyhívják, hogy Pörölyöklű Gottri.

Hallgatom. - jelzem Messnernek, hogy elaborálja a problémáját.

- Pörölyöklű Gottri egy boszorkányvadász... de őrült. Teljesen elment az esze. Megrögzött téveszméje az, hogy én egy eretnek vagyok, és csupán a káosz malmára hajtom a vizet. Ha én kilépek a Fény Piramisából egy káosz ereklyével, akkor számára az tökéletes bizonyíték lesz minderre. Mindent meg fog tenni, hogy végezzen velem. És mivel egy boszorkányvadász szava törvény, sokan segíteni is fognak neki ebben... - sóhajt Konrad. - Amíg ez a helyzet, sajnos nem tudom eltávolítani az ereklyét a Fény Piramisából.

De magának nem kell kivinnie az ereklyét. - rázom tiltakozóan a fejem - A szállítását én megszervezem. Sőt, igazából senkinek se kell tudnia, hogy az ereklye elhagyja a piramist.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 172):

Konrad szinte lenéző mosollyal megrázza a fejét.
- A Fény Piramisába belépni, vagy kilépni onnan egyszerű halandó nem tud. Arra csak varázsló, vagy varázsló vezetésével képes bárki. És Gottri lehet, hogy őrült, de agyafúrt... figyel... figyeltet. Higyje el, tudni fog róla. Nem kockáztatok.

De hát az ereklye nem is maradhat ott! - mutatok rá - Vagy esetleg a pusztításra kijelölt varázsló jöjjön ide?

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 174):

- Nem... - hallgat el egy pillanatra Konrad. - A tőrt én fogom kihozni. De csak akkor... ha változik a jelenlegi helyzet.

Ha Gottri nem figyel. - fejezem be a mondatot - És ezt nekem kéne megoldanom?

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 176):

- Önnek, önöknek... amíg Gottri a színen van, addig semmiképp nem fogom magam olyan helyzetbe hozni, ami bebizonyíthatná az őrült feltételezéseit.

És mégis mit csináljak neki? - mondom kicsit zavartan - Nem lenne bölcs dolog összeakasztani a bajszot egy boszorkányvadásszal.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 178):

- Ne, semmiképpen. Arra se gondoljon, hogy esetleg arra céloznék, hogy... nem is tudom... hogy végezzenek vele. Ne! Boszorkányvadászként elképesztően nagy autoritással rendelkezik. Támogatói is vannak Altdorfban, erős támogatói. Ha megölnék, akkor nagyon hamar Sigmar ítélőszéke elé kerülnének... Nem tudom, ki kellene találniuk valamit, hogyan lehetne eltenni Gottrit az útbol...

És ha közölnénk vele a tőrös dolgot? Arra lehet hallgatna. Ha boszorkányvadász, akkor végsősoron neki is érdeke lenne, hogy ilyen fenyegetettség megszűnjön.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 180):

- Mondtam már... Őrült, megszállott. Semmilyen józan észre nem fog hallgatni, ha lehetőséget lát, hogy rámsüsse az eretnekség bélyegét...

Nem lehet lebeszélni, nem lehet megölni... Ránézni lehet?

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 182):

Konrad Messner várakozólag áll elötted, miközben ujjával a kisasztalra rakott könyv borítóján dobog türelmetlenül.

Tehát én találjam ki. - sóhajtok - Akkor talán a legjobb lenne minél előbb felkeresni. Tudja merre lakik? - törpe boszorkányvadász. Csodálatos összhangban van a kettő egymással, mint egy ork meg a csatabárdja.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 184):

- Fogalmam sincs és a legkevésbé sem érdekel. Csak azt tudom, hogy gyűlöl, de azt nem, hogy erre ugyan mi oka lehet... Nézze, ha elmúlik a fenyegetés és beszélhetek a rituálét lefolytató varázslóval, Wolfganggal, akkor készségesen átadom önöknek a tőrt!

Ezesetben azt hiszem, nincs sok értelme a további szócséplésnek. Megpróbálom felkeresni Gottrit. Aztán még - széttárom a karomat - majd lesz valami.

Miután elköszöntem Messnertől, kifele menet gondolkozok, hogy honnan a rákból lehetne előteremteni egy boszorkányvadászt. A hivatali iratokban lehet hogy le van írva, de már nekem is kicsit optimistának tűnik, hogy csak úgy kiadják. Talán Lord Fredericknek viszont igen. Bár lehet, hogy egy kicsit sok szívességet kértem tőle mostanság, Ő pont az az ember, aki majdnem mindent meg tud oldani a városban. Talán Gottri lebeszélését is?

(Frederick birtokára megyek)

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 186):

A többiek már jártak Gottrinál és beszéltek vele. Elvileg a kocsmai beszélgetések során megosztottátok egymással az infókat, szóval tudsz róla.

Konrad --> Altdorf - Palotan., Obereik ker., Lord Frederick birtoka

Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó ----> Konrad, Wolfgang

A kocsi jó idő, míg áthajt fél Altdorfon keresztül, összesen 7 rezet kér a fuvarozásért. Az utcák még az ilyen késői órákon is igen sűrűk, már lámpások és gyertyák égnek az ablakok mögött, mire elérik a Bereket a palotanegyedben.

Az épület elött egy hintó parkol, amelyet a kocsis kis híján elgázol. Éppen Messner igyekezett a Berek bejáratából a hintóhoz, hóna alatt könyvekkel, a kezében gyertyákkal, ám ekkor megtorpan és felvont szemöldökkel néz a hirtelenjében lefékező kocsira, amelyen számára ismerős alakok ülnek.

In reply to GM (msg # 189):

Nyugodtan ülök a hintóban. Ebből az állapotból csak a majdnem-gázolás zökkent ki. Kikászálódom, s teljes magasságommal a könyveket cipelő alak fölé magasodom.
- Bocs.
Közlöm a kocsisunk helyett.
- Herr Messnert keressük.
Konrad még nem szállt ki, én nem ismerem azt a Messner figurát, szóval muszáj ezt a könyvet cipelő alakot faggatnom.

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 190):

- Konrad Messner vagyok, Herr - mondja még mindig vonogatott szemöldökkel a férfi, majd Konradot is végigméri, és újra Wolfgangot. - Történt valami Gottri ügyében?

In reply to Konrad Messner (msg # 191):

- Úgy is mondhatjuk Herr Magister. Wolfgang Mätzger vagyok.
Konradot nem kell bemutatni.
- Szeretnénk ezt nem az utcán, hanem kicsit bizalmasabb körben megbeszélni. Lehet?

5 rezem van, tud a kocsis váltani?

Rosszallóan nézek Wolfgangra, ahogy rögtön lerohanja Messnert a maga nyers modorával, de addig nem hagyom ott a kocsit, amíg meg nem egyeztem a kocsissal. Miután kifizettem jó magam is "csatlakozok" a beszélgetéshez. - Elnézést a késői megkeresésért Herr Messner.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 193):

Tud.

- Jól van - mondja Konrad, majd újra megindul a hintó felé. - Jöjjenek, kísérjenek el engem. A hintó utána elviszi önöket, ahova szeretnék, az én kontómra. - int a fellépő felé, hogy szálljatok fel.

Bólintok Messner meghívására, és átszállok az ő hintójára.

Szintén.

Mikor már a hintóban zötykölődünk és vélhetően nem kell aggódnunk nem kívánt fülek miatt, megszólalok ismét.
- Van egy tervünk Gottri leszerelésére. Veszélyes, sőt, már-már őrültség. De mivel Gottri sem normális, talán ezért fog működni.

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 196):

A hintó belső részében kényelmes, puha ülőkön dölhettek hátra. Mind a lovak patáinak kopogása, mind a keréknyikorgás csak tompán jut el a belső részbe, akárcsak a város zajai. Nagyon nyugalmasnak mondható odabent.

Messner is kényelmesen elhelyezkedik, lepakolja maga mellé a tárgyait.
- Remélem, azért ostobaságra nem készülnek.

Felforr bennem a vér, amikor a "testőröm" kiveszi a szót a nagy emberek szájából, de nem kezdem el egyből agyon verni. - Azt jómagam is remélem. Herr Frederickkel próbáltam meggyőzni Gottrit, hogy hagyja abba az esztelen civakodását, de semmivel se tudtuk meggyőzni. Valamint megkerestük Klara Roban papnőt is, de ő is Gottri mellett áll, és esze ágában sincs segíteni nekünk.
This message was last edited by the player at 08:23, Fri 20 Sept 2013.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 198):

Élvezem Konrad dühét, mely kiül az arcára. Főleg annak tekintetében, hogy semmi konkrétumot nem mondtam, hisz az az ő dolga. A továbbiakban figyelem a társalgást.

- Ezt mondtam önnek, Herr von Oderschwank. Gottrit nem lehet meggyőzni. Eszelős. Megszállott. Tébolyult...

Ezért arra gondoltunk, hogy esetleg hamis információkkal félre lehetne vezetni. - folytatom Messner puhítását - Elhintünk néhány hamis információt, amire rögtön ráugorhat, így el lehetne hozni a tőrt anélkül, hogy Gottri akár csak sejthetné is, hogy mi folyik körülötte.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 201):

Konrad összevonja a szemöldökét.
- Mire gondol konkrétan?

Konkrétan most még semmire; legalábbis még nem. A terv az lenne, hogy több egymásnak ellentmondó információt hintenénk el - amíg Gottri pedig azoknak az összeszedésével van elfoglalva (hacsaknem rögtön átlát a szitán) addig kihozzuk a tőrt.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 203):

Messner megrázza a fejét.
- Nem jó. Gottri megszállottan figyel és figyeltet engem. Nem tudok elképzelni olyan szkenáriót, ahol Gottri valami módon ne próbálná meg rám terelni a felelősséget, abban a pillanatban, ahogy én megpróbálom elmozdítani a tőrt a Fény Piramisának óvóhelyéről. Ha nem is személyesen, de emberein keresztül tudja meg a dolgot elöbb vagy utóbb. És akkor támadni fog. Én ezt nem vállalom fel így. Gottrit teljesen el kell tenni a színpadról. Egyébként is, egy őrült...

In reply to Konrad Messner (msg # 204):

Elébe megyek a dolgoknak.

- De van egy nagyon jó csalink, amire rá kell mozdulnia. Egyszerűen nem hagyhatja figyelmen kívül. Még őrületében sem. Tudjuk, hogy önt akarja hibáztatni, ezzel számoltunk. Konrad, nem ismeretnéd a részleteket?

Mármint a több tőr esete? - kérdezem félve a társamtól, nehogy Messner rájöjjön, hogy jelen esetben fogalmam sincs arról, hogy mire gondol.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 206):

- Ez volt az első igen. De a részleteket jobban ismered.

Konrad érdeklődve vonja fel a szemöldökét, de vár.

In reply to Konrad Messner (msg # 208):

- Egy egyszerű tervvel nem lehet egy boszorkányvadászt kiiktatni, ezért egy szövevényes és bonyolult csalást találtunk ki, de pont emiatt lesz ellenállhatatlan Gottrinak. Egyszerűen fogalmazva arról van szó, hogy leterheljük az információs hálózatát. Mivel Önre koncentrál folyamatosan, ezért sajnos muszáj olyan álhíreket is megosztanunk amik Önt kompromittálják. Ez nyilván csak Gottri számára érdekes, hisz más nincs a városban, aki szerint Ön bűnös lenne. Önnek is segítenie kell. Méghozzá azzal, hogy olyan emberekkel beszél akik afféle belső körnek számítanak Önöknél. Ha Gottri ráharap, akkor megvan, hogy milyen magasra jutottak már a besúgói.
Mi az utcán tudunk álhíreket terjeszteni. Próbálunk nem pánikot kelteni a lakosság körében, abból túlságosan sok jó nem származna.
Konradra nézek, várom, hogy végre megszólaljon, mert eddig hiába vártam.
- Elképzelhető, hogy Gottri beidézi Önt kihallgatásra. Nem tudom a Rendje mennyire védené meg Önt, de hiszek benne, hogy kiállna Önért. De jó ha tudja, hogy a tőrben lakó démon elpusztítása elsődleges fontossággal bír. Nem lehet senki sem olyan gyáva, hogy a saját testi épségét jobban félti, mint a Birodalmat! Az már árulás lenne. Minket már nem csak Gottri nézett ki magának, de egy Carlott nevű nő is folyamatosan orvgyilkosokat küld ránk. És ezek csak azok a veszélyek amikről tudunk. Vállaljuk a kockázatot, egy társunk már meg is halt és talán nem ő volt az utolsó. Kérem, könyörgöm Herr Magister, cselekedjen a szerint, hogy a tőr és a benne lakó démon elpusztítása legyen a legfontosabb! Mindennél fontosabb!

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 209):

- Nem, ez kizárt, ne kompromittáljanak engem semmilyen hírekkel. Továbbá nem vagyok hajlandó találkozni Gottrival semmilyen, de semmilyen körülmények között! - Messner nagyon határozottan jelenti ki ezt. - Téved, Herr, Gottrinak igenis vannak szövetségesei magasabb körökben is, akiket minden bizonnyal továbbra is szédít az elképesztő elméleteivel. Gottri nem csupán engem, hanem jóformán teljes rendemet gyanusítja, nem fogom felvállalni a mártiromságot, hogy aztán az én ügyemet precedensnek használva következetesen zaklassa a Fény Rendjét. Sajnálom, de ha nem tudnak megoldást találni Gottri végleges kiiktatására - és továbbra sem gyilkosságra, vagy bármi jogtalan dologra gondolok -, akkor úgy fogom ítélni, hogy a tőr biztonságosabb helyen van a Fény Piramisának óvóhelyén.

In reply to Konrad Messner (msg # 210):

- Sajnálom, hogy maga pont olyan makacs és nehéz felfogású, mint Gottri. Szó sincs arról, hogy találkoznia kell vele. Arról van szó, hogy a tőrben lakó démont el kell pusztítani. Nem juthat a fegyver Gottri kezébe! El sem merem képzelni, hogy milyen katasztrófa lenne ebből.

A Rendjének a dolgai és belső intrikái pedig a legkevésbé sem érdeklik majd a démont, amikor maga miatt nem pusztul el és egyszer csak a városra tör. Maga most nem mártíromságra van kárhoztatva, hanem a város megmentője lehetne! Tegye már félre a büszkeségét és találjon módot rá, hogy Gabriel Mersnerrel közös erővel véget vessenek a várost s talán az egész Birodalmat fenyegető veszélynek.

Ha figyelt volna, akkor azt mondtam, hogy félrevezetjük Gottrit. Magának annyi a dolga, hogy a maga ellen dolgozó rendtársak fülébe eljuttatja a megfelelő dezinformációt. Aztán ha Gottri beidézi, húzza az időt ameddig tudja. Mi fedezni fogjuk. Azért vagyunk, hogy segítsünk. De ez csak akkor megy, ha összedolgozunk. Elegem van belőle, hogy mindenki csak gáncsoszkodik és a saját pecsenyéjét sütögeti, meg az életét félti, miközben ez az ügy már túlmutat réges rég az önös érdekeinken.

Hangom nem emelem fel egy pillanatra sem. Nem fogok kiabálni egy varázslóval.

Ez a férfi tényleg eretnek lehet. Felkeresem Gottrit és rá fogom szabadítani a boszorkányvadászok minden haragját erre a nyomorultra. Mersner még élhet egy kicsit, mert szükségünk van rá, de Messner visszatartja a tőrt, mert gyáva. A szép szavak ideje lejárt. Itt és most eljött az ideje a cselekvésnek. Ha kitart amellett, hogy a nyomorult, gyáva élete fontosabb, mint a gonosz elleni küzdelem, akkor pusztulnia kell.

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 211):

- Sajnálom, Herr, de önnek súlyos tévképzetei vannak. A Fény Piramisának óvóhelye a Birodalom egyik legbiztonságosabb helye. Ott ugyan nem fog kiszabadulni démon, nem találhatja meg senki - Messner teljesen nyugodt marad, az elhangzottak ellenére. - Én megértem, hogy ön micsoda erkölcsi felsőbbrendűségnek gondolja az elhangzottakat, de engem a logika motivál és nem fogom megváltoztatni a feltételeimet. Gottri egy nyílt fenyegetés a varázslórendekre, kiváltképpen a Fény Rendjére, amely több más szervezet között a Birodalom védelmére rendezkedett be. A Fény Piramisában rengeteg förtelemereklyét őrzünk a legnagyobb biztonságban. Sokat valóban nem tudtunk még elpusztítani, és magam is örülnék, ha minél többtől szabadulhatnánk meg valóban és véglegesen, ám ha az ilyen rizikós körülményekkel jár, nem fogom megtenni a lépést, még pedig pontosan a Birodalom védelmében nem! Egyetlen ereklyénél sokkal többről szól ez itt, ha nyílt háború alakul ki Sigmar egyháza és a varázslórendek között, egy ilyen tébolyult és önhitt személy miatt...

In reply to Konrad Messner (msg # 212):

- Ön a logika és a józan ész embere. Biztos ismer egy kellően emberséges és legális megoldást Gottri kiiktatására. Természetesen nem kívánjuk megölni, ez szinte mindenek felett álló bűntett lenne!

Viszont ritka esetekben, de van rá precedens, hogy hiteltelenné lehet tenni a boszorkányvadászt is! Azért a hatalmuk nem korlátlan ám. Tény, hogy nagyon nehéz bizonyítani a tévedésüket, de nem lehetetlen. Csak úgy állíthatjuk félre Gottrit, ha kiderül a nyomozásáról, hogy teljesen tévúton jár.
Én is azt mondom, hogy Gottri miatt nem tudunk haladni semerre. Előbb ki kell iktatnunk a játszmából. De ezt mi nem tudjuk megtenni egyedül. Idegenek vagyunk, orvgyilkosok üldöznek, egy boszorkányvadásznak egy szavába kerül és megyünk a máglyára. Dolgozzunk össze. Iktassuk ki Gottrit aztán visszatérünk a tőrre. Sajnos csak a szavamat tudom adni rá, ezért nem fogja elhinni, hogy ez a tőr más, mint a többi ereklye. Nem akarom, hogy saját bőrén tapasztalja meg. Szóval segít Gottri ellen?
This message was last edited by the player at 09:05, Wed 25 Sept 2013.

Mivel látom, hogy ezen a történetszálon kicsit el vagytok akadva, készen állok arra, hogy adjak egy GM-i tanácsot. Viszont ehhez azt kérem, hogy mindketten nullázzátok le a Fortune Point-jaitokat (napfelkeltével természetesen ez frissül). Belementek ebbe? Ha igen, jelezzétek, és adom a GM-it tippet.
This message was last edited by the player at 09:19, Wed 25 Sept 2013.

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 213):

- Nézze, amennyire én ismerem Gottrit, tudom róla, hogy egy őrült. Egy tébolyult. Ennél többet nem lehet megtudni arról a törpéről, hisz még a közelében is veszélyes lenni, azon csodálkozom, hogy még magával nem végzett, a pisztolyával történő hadonászás közepette. Őszintén szólva, csodálkozom, hogy a rendje nem tagadta még ki és küldte rá Shallya papnőit, hogy elzárják... - Messner kicsit elvörösödik a visszafolytott dühtől, de csak uralkodik magán. - Szóval uraim, kérem a gyümölcsöző, közös együttműködés szellemében, találjanak egy megoldást.

In reply to Konrad Messner (msg # 215):

- Akkor könnyű a dolgunk, ha őrült. Hiszen most mondta, hogy az őrülteket el kell zárni Shallya templomába.

Gondolkozás közben megvakarom az állam.

- Mit tett, hogy majdnem kitagadta a rendje? Szerintem egy ilyen őrülttől kitelik, hogy ismét elkövet valami hasonlót. E felett még az ő rendje sem mehetne el szótlanul, muszáj lesz lépniük. Mivel a tőr biztonságban van most maguknál ezért első körben ezt a veszedelmes őrültet kell kiiktatnunk. Nekem elégséges lenne, ha Őrültekházába kerülne. Szóval mit is tett pontosan?

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 216):

- Nem tudom mit tett pontosan, nem tagadta ki majdnem a rendje. Csak azt mondtam, csodálkozom, hogy még nem tették - köszörüli meg a torkát Messner. - Shallya papnői arra tették fel életüket, hogy árvákat, betegeket és elméjükben nyomorultakat ápoljanak. Ha bizonyossá válik, hogy Gottri valóban... tébolyult, akkor a rendnek kötelessége elzárni.

In reply to Konrad Messner (msg # 217):

- No végre. Kár, hogy erre nem gondoltunk korábban.

Kicsit szégyenkezve lesütöm a szemem.

- Azért feltételezem nem elég odamenni Shallya templomába és jelezni, hogy van egy őrült boszorkányvadász a csirkeólban. Ennél azért több kell. Esetleg az ön vallomása? Nézze logikusan. Mi senkiháziak vagyunk a városban. Egyszerűen semmit nem ér a szavunk. Gottri ellen biztosan nem. De itt van ön! A Ragyogás Iskolájának tiszteletben álló Magistere! Elkísérjük szívesen ha vállalja. Jaj...ez sem jó. Mire odaér a hintó Gottri már bizonyára várna minket, hisz őrült ő, nem ostoba.

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 218):

- Fény - helyesbít Messner. - Fény Iskolája. Ha valakit Shallya templomában őrülettel vádolnak, a papnők elmennek hozzá és elbeszélgetnek vele, ők fel tudják fedezni eme vád mögött az igazságot. Gottri azonban agresszív és ellenséges, nem fog ajtót nyitni nekik, nem fogja magához engedi őket. A papnők tudtommal, ebben az esetben egyházi támogatással térnek vissza...

In reply to Konrad Messner (msg # 219):

- Bocsásson meg Herr Magister.

Egy kicsit még meg is hajlok ültömben, hogy nyomatékosítsam, tényleg komolyan gondolom a bocsánatkérést az iskolájának az eltévesztése miatt.

- Nos, azzal csak az elkerülhetetlent odázza el, ha nem nyit ajtót. Viszont javaslom, hogy ne menjen nyílt, nehezen védhető helyekre amíg Gottrit megvádoljuk az őrületével. Én számolnék vele, hogy sarokba szorított vadként támadni fog. Sok embere van a városban, és én nem szeretném, ha Önnek baja esne. Kérem vigyázzon magára, mert ha magával bármi történik, a tőr Gottri emberei kezébe kerülhet. Talán nem viszik ki. Nem tudjuk. Most egy kis egészséges paranoia nem válik kárunkra.

In reply to Wolfgang Matzger (msg # 220):

- Rendben - mondja Messner. - Ezzel nincsen gond, a holnapi napot úgyis végig az Iskolában kell töltenem, azt pedig senki nem találhatja meg, aki nem beavatott. Ha szükség lesz rám, üzenjenek nekem a Berek személyzetével. Nagyon gyorsan fel fogom keresni önöket.

In reply to Konrad Messner (msg # 221):

- Sokat segített. Köszönjük.

Társamra nézek.

- Itt az ideje meglátogatni Shallya szent templomát.

Megvárom válaszát, majd visszafordulok Messnerhez.

- Valahol állítsa meg a kocsit kérem. Nem akarom, hogy Gottri sejtse, hogy mit akarunk tenni, így ne a templom közelében. Szerintem.

Csak kapkodom a fejemet Messner és Mätzger (remélem ez a neved, névbe nem teszi ki az ekezetes betuket) szájharca között. Mindig amikor az egyik elhallgat, megpróbálok közbe vágni de a másik megelőz... egyre jobban kezd idegesíteni, hogy úgy beszélgetnek egymással, mintha én ott se lennék. Mikor Wolfgang már megint elkezdi keverni a varázsló-rendház párokat, már azon gondolkozom, hogy a kezembe temessem az arcom, vagy egyszerűen kezdjem el verni a fejemet a hintó falába (úgyse vennék észre...). Majd miután végeztek, durcás kisfiúként csendben maradok, hisz ez az újonc közember egyszerűen elintézte a problémát, amit én már két napja próbálok megoldani. - Rendben. - válaszolom neki sértődötten, össze font karokkal, nem is nézve rá.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 223):

Mätzger.

Most, hogy Konrad beadta a derekát - meglátásom szerint ez történt - már csak annyi a dolgunk, hogy megvárjuk míg kirak minket Messner. Korábbi gondolatom elvetem, egyelőre mégsem akarom Gottrit a varázslóra szabadítani.

- Sok sikert önöknek, keressenek, ha sikerrel jártak! - mondja Konrad. - Én itt kiszállok. A hintó elviszi önöket a templom közelébe. Sigmar legyen önökkel uraim! - majd int és kiszáll a hintóból.

Konrad, Wolfgang ----> Altdorf - Egyetemi negyed, Shallya temploma