Altdorf - Kereskedőnegyed, Theodora Pferig városi háza ----> Gim, Gloern, Garret, Larna és Fergenthil

A Theodora Pferig háza mentén futó Münzestrassén indulnak meg a gyalogkocsisok és húzzák a három járgányt, az élen Theodoráéval.

A csapat kezdi úgy érezni, hogy már ők is szerves részei az altdorfi forgatagnak, hiába vannak már itt csak tegnap óta. Egy-egy alkalommal a gyalogkocsisok a sűrű tömegben durván félrelöknek egy-egy láthatóan eltévedten kóválygót, aki láthatóan idegen Altdorfban, a csapat mégsem igazán érez szimpátiát irántuk, hiába voltak tegnap még ő maguk is ilyenek...

Maximilian háza nincs messze. Alig haladnak egy fertályórát a Münzestrassén, Theodora leinti őket, majd lekászálódik a kocsiról és kifizeti a kocsisokat és int a csapatnak, hogy kövesse, ahogy beveti magát a mellékutcákba.

Alig pár perc séta után elérnek egy impozáns épülethez. A fallal körülvett ház hat emelet magas és láthatóan a tetején egy kert van kialakítva, ahol jönnek mennek a szolgálók.

A kertkapun kopogtatva egy csinos, elegáns hölgy nyit ajtót. Láthatóan ruhái remek ízlésre vallva vannak összeválogatva.
- Ohh Madame Pferig -hajol meg a lány. - Kérem kövessenek, Herr Saer a tetőkerten ebédel éppen. Biztosan örömmel venné, ha csatlakoznának hozzá!

Fergenthil végigfuttatja szemét az elegáns, de visszafogottan hivalkodó öltözetű, csinos lányon, de hamar elszakítja onnan azt és miközben a szolgálót és Theodorát követi, csodálkozva méregeti a magas épületet.

Morcos pillantását Fergenthilnek viszonzom. - Hihetetlen! És még engem szólnának meg azért, ha én bámulnék elf csajt, erre meg egy elf bámul ember csajt. Kiábrándító népségek ezek az emberszabásúak. De abban viszont egyet értek, hogy szemrevaló a fehérnép. A lányon persze én is legeltetem a szememet, de közelsem annyira feltűnő, mint Fergentilé. Az épület pedig kiábrándító.

A csinos lányt követve Theodora és a csapat átkel a díszes kerten, majd be a házba. Ott egy belső lépcsősoron vezeti fel a "komornyik" a csapatot a tetőkerthez. A ház egyébként tele van különböző művészeti alkotásokkal, a berendezés igen jó ízlésre vall. Semmi nincs túldíszítve, de látszik, hogy Herr Saer a művészetek és szépség patrónusa.

Felérve a tetőkertbe látni, hogy a kialakított kert közepén egy nagy ebédlőasztal van felállítva, amely körül sürgölődnek a szolgálók... csinos lány egytől egyig.

Az asztalnál egy férfi ül. Elégedetten fogyasztja az ebédet, ruhái, akárcsak háza a legkitünőbb ízlést és divatot követik. Lévén Altdorf a divat fővárosa Maximilian a legmodernebb divatnak megfelelően öltözködik, de mégis kerüli a túl harsány vagy hivalkodó színeket és formákat.



- Theodora, drága Theodora! -áll fel a férfi széles karmozdulatokkal, majd az előrelépő Frau Pferighez lép és egy visszafogott ölelés kíséretében üdvözlik egymást. - Miért nem csatlakozol hozzám te és a barátaid egy kiadós ebédre? Innen a magasból gyönyörű Altdorf.

- Köszönjük a meghívást Maximilian és elfogadjuk -mosolyodik el a nő és int nektek, hogy foglaljatok helyet az asztal körül, miközben ő is így tesz. - Hadd mutassalak be újdonsült ismerőseimnek -fordul felétek majd Maximilian felé int. - Maximilian Saer, Altdorf nagy becsben tartott kereskedője!

- Jajj túloz, mindig túloz ez a lány! -legyint Saer nevetve, miközben egy pohárka bort lötyböl a kezében. - Vegyenek a kacsából isteni az íze! Maga Sigmar is megnyalná mind a tíz ujját! -kacsint. - Nade, önökben kit tisztelhetek?

Akkor szólalok meg, amikor senki sem beszél, majd biccentek Saernek. - Garret Balthasar. Továbbra is álldogálok, várva az elkövetkezendő történésekre.

- Foglaljon csak helyet Herr Balthasar! -nevet könnyeden Maximilian miközben az egyik szék felé int. - Drága Lizbeth, kérem hozzon egy kis bort az úrnak, hogy oldódjon a hangulata! -szól, mire az egyik csinos szolgálólány bólint és elsiet.

Körbetekintve bemutatom társaimat tenyeremmel felfelé mutatva neki. - A hölgy Larna, elf társa Fergenthil, valamint a két törpe Gim és Gloern. Miután végeztem még álldogálok egy kicsit és megvárom, míg más ül le előbb, bár az étel szaga nagyon csalogató inkább várok.

A szolgáló egy pohár borral tér vissza amelyet átnyújt Garretnek.

- Tengermély üdvözletem mindannyiuknak -mosolyog Saer. - Bár mostanában Altdorfban az dívik, hogy a törpéket nem így nevezik, mivel néhány politikus szerint politikailag inkorrekt. Sokkal inkább elterjedt a kő vagy hegyek népe kifejezés, esetleg alacsony népnek, a Karakok lakóinak, szakállviselőknek hívják őket -nevet. - Bár kétlem, hogy bárki megkérdezte volna a törpéket, hogy az eredeti elnevezés mennyire sérti az ő "személyiségi jogaikat". Nos mit gondolnak? Gim? Gloern?

A borospoharat elvéve belekortyolok, de fenntartással iszom és próbálok öszpontosítani arra, hogy ne veszítsem el a józan eszemet. Saer nyájas szavaival inkább nem foglalkozok, de kicsit furcsának tartom, hogy ennyire segítőkész. - Vagy nagyon megbízik ebben a boszivadászban, vagy valami nagyon furcsa dolgok állhatnak a háttérben.

Én maradok a saját nevemnél, úgy szólíthatnak! Gim Gronisson vagyok.

- Az előbb felsoroltak közül talán a Karakok népe nyerné el leginkább tetszésemet, mivel a többi nemigazáne. De maradjunk inkább a megszokott törpe mellette. Azon felül Gloern Magnarssone. - válaszolom egy biccentés mellett, miközben helyet foglalok a legközelebbi széken.
This message was last edited by the player at 10:34, Wed 01 Dec 2010.

Még mielőtt bárki bárhova ment volna Larna lekever egy anyai taslit Fergenthilnek majd idegesen szól hozzá egy két szót. Miután befejezte mondandóját nagy ívben kerülve az elfet halad a többiekkel.

Fergenthil furcsálkodva, rosszallóan néz Larnára, majd Garretre, megint Larnára és lemondóan rázza meg a fejét.

Mikor felérnek a tetőkertbe, csodálkozva pillant végig a helyen és némán helyet foglal az egyik széken, magányosan.

Mikor már a társaim elkezdenek leüldögélni, én is leheveredek valahova, lehetőleg úgy, hogy somszéd székeken ne ülljön senki. A kezemben lévő borocskát pedig kortyolgatom.

- Háhááá a kő fiai! -emeli meg poharát Maximilian. - Nem véletlen tiszteltem mindig is annyira a törpéket. Azon felül, hogy remek társaság, nagyon jó kereskedők és mesteremberek is! Egy kis kaviárt hölgyem? -mosolyog Larnára a fickó. - Egyenest Brettonia partvidékéről származik!

Most nem enni jöttünk! Egy bizonyos tőr felkutatásához kéne a segítsége, mihamarabb!

- Nem enni jöttek há! -mosolyog Maximilian majd legurít egy pohárka bort. - Hát persze, nem enni jöttek, miért is jöttek volna? Én sem így gondoltam! -motyogja, miközben elmerül az egyik csinos szolgálólányának a nézegetésében. - De attólmég miért ácsorognak ott? Legalább foglaljanak helyet, egy pohárral igazán elfogadhatnak. Nem száll ez a fejükbe higyjék el, igazán könnyed ital! Mit mondanának rólam a Berekben? Hogy mostoha módon bánok a vendégeimmel? Tőreim ugyan nincsenek, de ha ily műkedvelők, nagyon szívesen megmutatom önöknek a cathayi váza gyűjteményemet, illetve lent a nagyteremben gyönyörű arábiai falikárpitaim vannak... az egzotikum és varázslat táját idézik azok a gyönyörű szőttesek!

- Egy pohár belefére. - válaszolom, majd folytatom kérésünk ecsetelését - Egy koponyadiszitésű tőrt keresünke. A legnagyobb segitség az lenne, ha kereskedő ismerőseitől valamely módon megtudakolná, nem akadt-e a kezük közé egy ilyesmi, vagy nem-e keresett náluk valaki máse. Esetleg bemutathatna fegyverkereskedőknek akik tudnának segiteni ez ügybene.

Maximilian int, mire töltenek Gloernnek némi nemes fehérbort.
- De miért keresik azt a bizonyos tőrt ilyen hévvel ha szabad megkérdeznem?

- Szabadni mindig szabade. Csak a válasznak nem mindig örül az embere. - tartok egy kis szünetet, hátha meggondolja magát, közben kortyolok egy keveset a borból, majd folytatom. - A káosz eszköze a tőr, azért is a koponyadiszitése. Nekünk meg feltett szándékunk, hogy nem hagyjuk a kezére kerülni, vagy ha szükséges, visszaszerezzük tőlee. - miután befejeztem, kortyolgatok még a borból amig megemészti a mondottakat.

- Nos... jómagam aligha vagyok kompetens káoszereklyékben - falatozik teljes nyugalommal egy fácáncombot, majd szinte vádlón Theodorára mutat a villájával. - Frau Pferig azonban régebben gyakorló boszorkányvadász volt ha jól tudom. Rajta kívül Konrad az, az igen megbízható ember, aki ugyancsak a Káosznak ellensége; már azok közül akiket én ismerek. Habár valami boszorkányvadászok neheztelnek rá úgy rémlik... minden bizonnyal azért mert jobb mint ők. Igen... ja és nem öl meg annyi ártatlan embert olyan gyakran... Másra nem tudok gondolni, esetleg Sigmar egyházánál érdeklődhetnek körbe; mondjuk a mi urunk egy olyan eltökélt és hithű szolgájánál mint Klara Roban.

- Igen Lord Messnert én is javasoltam -böki közbe Theodora, miközben egy csirkeszárnnyal bajlódik. - Ha bár, erről a neheztelésről -ahogy te fogalmaztál- még nem hallottam -húzza össze a szemét.

Garret közelebb hajol Gimhez és suttog neki.
- Ne haragudj Gim, nem akarlak zavarni, de... ez a Messner, nem az akinél a többiek vannak?

Garrertenek csak annyit mondok. De. Majd visszafordulok a kereskedőhöz. Ennyit locsogni...látnám már végre a kultistákat. Beszéljen még a sigmaritáról, hol találjuk és miért pont ő tudna nekünk segíteni.

- Ohh Klara... eltökélt kis Klara -néz mosolyogva a távolba Saer, majd összekapja magát. - Nos hát minden bizonnyal Sigmar nagytemplomában találják, mondhatni éjjel nappal a hivatásának adózik. Hogy miért pont ő? Nem sok Sigmaritát ismerek, de azok közül ő a leghithűbb és alázatosabb, a legeltökéltebb. Biztosan vagyok benne, hogy mindent odaadna ha csak alkalma adódna a Káosz elpusztítására!

Mi is örülnénk a lehetőségnek, mégsem ismerjük a tőr helyét. Olyan embereket nem ismer, akik tiltott tárgyakkal üzletelnek, vagy igazi egzotikusságokkal?

- Ohh, ily sötét alaknak néz engem Herr Karak fia? -mutat magára ártatlan szemekkel Maximilian. - Orvgazdákat nem ismerek ha erre gondol, a városban van jó néhány antik és okkult tárgyakkal foglalkozó üzlet.

- Mégis mi a baj az orvgazdákkal... -morog magában Garret.

- Nekem már nem tetszik ez az egész... annyira nem... egyenes -súgja Fergenthil Larnának.

Az okkult tárgyakkal foglalkozó barátai érdekelnének. Hiszen ez is egy felbecsülhetetlen értékű tárgy bizonyos körökben. Gondolom nem szeretné, ha egy másik kereskedő kaparintaná meg és több zsák arany haszonra tenne szert ily módon.

- Nem, ami azt illeti nem... a riválisaim hízlalása sosem volt a kedvelt szabadidős tevékenységeim egyike. Nos rendben, körülnézhetek a város nagyobb okkult üzleteiben ha az önöknek megfelelő volna -dől hátra Saer és egy csupa cukor süteményt kezd el majszolni.

Köszönjünk a segítségét. Mi pedig addig meglátogatjuk Sigmar hű követőjét. Ezzel fel is állok az asztaltól és már indulnék, de még valami eszembe jut. Csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy a tőr bár nagyon értékes, de valószínűleg valami kaotikus tudattal rendelkezik, mivel a másik tárgy több társunkat is megőrjítette, deformálta és az életerejüket elszívta, úgyhogy ha a nyomára bukkan érdemes lenne egyből minket értesíteni, hogy elpusztítsuk. Ezeket a hatásokat ugyanis már a tőr közelsége is kiválthatja, a látványa, és érintése pedig fokozza. Mi meg nem akarjuk, hogy egy új baráttól már el is kelljen búcsúznunk. Ezzel megfordulok és döngő léptekkel megindulok kifelé.

- Rendben, sok sikert Karak fiai! És többiek... Holnap holnapután érdeklődjenek nálam, talán akkor lesz időm az ügyüknek utánajárni -mondja Maximilian, miközben Gim eltrappol a lépcső felé. - Frau Pferig -bólint mosolyogva a boszorkányvadász felé Saer.

- Nos... -néz értetlenül az elromboló Gim után Theodora. - Úgy tűnik a társaimnak sürgős ügye van, szóval köszönjük a vacsorát kedves Maximilian -törli meg a száját. - Remélem nemsokára még találkozunk. -áll fel.
This message was last edited by the player at 14:01, Mon 13 Dec 2010.

- Ó azt énis remélem -kacsint a nemes.

- Ne is próbálkozzon...

Garret elneveti magát, majd gyorsan a szájához kap.
- Köszönjük szépen az ebédet Saer úr -mondja alázatosan, majd Gim után siet.

Fergenthil feláll és meghajol a nemes elött.
- A mihamarabbi viszontlátásra -mondja, majd a többiek után indul.

- Akkor további kellemes napote! - mondom én is búcsúzóul, s követem társaimat.

A csapatot végigvezeti a házon ugyanaz az inas aki idefele, majd át a kerten és mosolyogva ki a főkapun.

Odakint az utcán amint összegyűlt a csapat Theodora kérdően néz rájuk.
- Nos... akkor most?

Ön szerint ez a kereskedő mennyire megbízható, mert eléggé kapzsinak tűnt, lehet hogy túl sok információt közöltünk vele...

- A megbízhatóságát egyetlen kereskedőnek vagy nemesnek sem állítanám... de ami azt illeti senkinek sem. Mindenki gyanús, ahogy régen mondtuk. Szóval nem irigylem önöket, nincs könnyű dolguk, úgy kell Altdorf krémje közt lavírozniuk és megtalálni az értékes szövetségeseket, hogy közben lehetőleg minél kevesebbet áruljanak el a dologról. Bár azért még így sem vetném el Maximiliant mint hasznos kapcsolatot.

Az biztos, hogy egy csomó titkot megtartott magának, legszívesebben kivertem volna belőle a kultista fészkek helyét, vagy legalább is az odavezető nyomokat, hogy végre legyen egy kézzel fogható ellenség. Morgolódok mérgesen. Menjünk a sigmaritához, hátha több szerencsével járunk.

- A Saer által említett hölgyet én nem ismerem, így azt hiszem már kevésbé lehetek hasznukra. Ha nem bánják mostmár visszatérnék a rezidenciámra.

Köszönjük a segítséget. Mi meg induljunk a templomba.

A csapat elköszön Theodorától, majd nagy levegőt vesz és újra nekifog Altdorf forgatagának, irány a Reik másik partja... Tempelplatz.

Gim, Gloern, Garret, Larna és Fergenthil ----> Altdorf - Palotanegyed, Tempelplatz

Altdorf - Palotanegyed, Nyugati kapu, A Gorgon ---->Trubald, Fleron, Konrad, Garret

Jó idő míg megint keresztülszelik Altdorfot és elérik a kereskedőnegyedet. A hidaknál a vám 3 penny és a kézikocsisok ezúttal 6 pennyt kérnek fejenként.

A fallal körülvett ház hat emelet magas és láthatóan a tetején egy kert van kialakítva, ahol jönnek mennek a szolgálók.

Garret a kertkapuhoz vezeti őket.

- Hát... ez lenne az.

Jól megmorgom a fuvar árát, és az sem segít a kedélyállapotomon, hogy láthatólag megint flancos helyre érkeztünk.
Előreengedem Garretet, őt már ismerik itt.

Vetek néhány pillantást az épületre, majd egy elégedett bólogatással nyugtázom, hogy ismét egy olyan helyre fogunk bemenni, ahova amúgy soha az életbe nem engednék, hogy betegyük a lábunkat. De legalább legközelebb nem kell hazudnom mesélés közben, hogy jártam már ilyen helyeken.
Én is intek Garretnek, hogy nyugodtan menjen előre, majd követem ha már elindult.
This message was last edited by the player at 10:40, Fri 03 June 2011.

Még a Gorgonban elvettem a levelet.

Egész idő alatt idegesen szorongatom a leveleket, nehogy valami bajuk essen. Mikor mindenki kikászálódott a kocsiból, rögvest a ház felé veszem az irányt.

Ahogy Garret bizonytalanul a kapuhoz lép, egy gyönyörű, kissé sokat sejtető öltözetű inaslány nyitja ki a kaput.
- Igen, kit jelenthetek be Saer úrnak?

Konrad von Oderschwank és kíséretét, legyen szíves. - mondom mosolyogva.

Az inas elsiet, majd néhány perc múlva visszatér.

- Kérem kövessenek! - mondja, majd átvezeti a csapatot a kerten.

Végül beérnek az épületbe, ahol a földszinten egy nappali szobában találkoznak Saerrel. Körben megannyi antik és modern művészeti alkotás található kiállítva. Az épületben sürgölődő szolgálók mind fiatal, szép hölgyek.



- Üdvözlöm önöket, Maximilian Saer vagyok. És kikkel... Óhh Herr Baltasar, üdvözlöm újra!
This message was last edited by the player at 12:43, Mon 06 June 2011.

- Üdvözlöm jóuram. Ezek itt a társaim: Fleron Merrilin, Trubald Altman és az... az ott hátul valami... valami Konrad asszem.

– Hát igen, neki mindig elfelejtjük a nevét, csak az inasunk – bökök Konrad felé, és ezzel a visszavágóval el is tűnik az arcomról a haraphatnék-kifejezés.
– Garret itt azt mondta, maga előkeres valami információt mára arról a bizonyos tőrről.

- A tőr igen... még nem tudtam mindenhol utánanézni, de két fontosabb régiségkereskedőnél jártam már. Nem hallottak még az önök tőréről.
This message was last edited by the player at 12:42, Mon 06 June 2011.

Ehh...
– Hát, az rossz hír nekünk, de talán azt is jelenti, hogy az ellenség se szerezhette még meg. Csak csöppet szorít minket az idő, tudja – nézek rá úgy, mintha még várnék valamit.
This message was last edited by the player at 14:06, Sat 04 June 2011.

- Hát... még körül fogok nézni néhány helyen. De, mások nem tudtak segíteni?
This message was last edited by the player at 12:42, Mon 06 June 2011.

– Azt meg kell hagyni a városának, hogy elég sok nemes és fejes hajlandó segíteni – ismerem el egy vállrándítás kíséretében –, no persze az alapján, hogy eddig még így sem jutottunk sokra, nem lepne meg, ha a Káosz-pártiak is ezen a szinten próbálnák elgáncsolni a próbálkozásainkat. – Megvakarom a borostás sebhelyem. – Middenheimban is legfölül volt a legnagyobb baj, az utca söpredékének Káosz-hívősége önmagában nem csinálhatott volna olyan rohadt nagy galibát. Vagy talán mégis, kicsit máshogy, és asszem, inkább arra lettem volna kíváncsi a megesett dolgok helyett... Mindegy, tenni rá. Szóva' azt akarom ebből kihozni, hogy Altdorfban is lehetnek sunyi alakok a nemesség vagy az egyházak vagy a mindenféle górék soraiban - és nem hát, nem magukra gondolunk, maguk segítenek. De... talán tud egy-két nevet mondani a köreiből, akik gyanúsak lehetnek.
Ééén már nemtom; mindent meg kell próbálni!

- Ez sajnos így van ahogy Trubald mondja. - mondom miközben elmélyült arccal bólogatok - Ott pont azok az emberek voltak a káoszhívők vezetői akikre soha nem is mertünk volna gondolni. Ez alkalommal tanultunk a helyzetből, ezért próbálunk olyan emberekre figyelni, akiknek hatalmuk van sok ember felett. Ezért is lenne jó, hogyha olyan embereknek is utána tudna nézni, neveket mondani, akik felsőbb beosztásban vannak.

- Jó barátom Konrad Messner, fény varázsló lévén ért a varázstárgyakhoz, de hisz őt már említettem önöknek - biccent Garret felé. - Viszont vannak valami boszorkányvadászok, akik ferde szemmel néznek rá. Én azonban pont a boszorkányvadászokra néznék ferde szemmel, mivel bizton állítom, hogy Messner becsülete és egyenessége megkérdőjelezhetetlen. Nem kevés förtelemtől szabadította meg a világot. Talán ismerik Elizabeth Baernt is, a nemes hölgy azt állítja, hogy fiatalabb korában kiírtott egy káoszkultuszt. Szerintem akárki aki ismeri tagadná ezt... csak nézzenek rá! Elvan telve az ő nemesiességével és lenéz mindenkit maga körül... habár valami oknál fogva körülöttem gyakorta sündörög: báli meghívók, invitációk, de bahhh... ugyannn kérem.

Hiszen ez egyértelmű. Egy kultusz vezetője lesz, majd elköltözteti őket egy jobb helyre ahol nagyobb befolyásra tehetnek szert. Természetesen ezt úgy állítja be, hogy egymaga számolta fel őket, ezzel próbálva meg előnyök és bizalmat szerezni magának. Eh! A fenébe is, kezdek paranoiás lenni. Elgondolkodok azon amit mond, végigsimítom a borostás arcomat majd Saerre nézek. -Megpróbálunk majd beszélni a hölggyel. Ha igaz a történet, ha nem, talán megtudunk valami újat. - mondom, majd egy pillanatnyi hatásszünet után folytatom is. -És mondja csak, miért néznek ilyen csúnya szemmel Konradra? Van valami különösebb okuk arra, hogy gyűlöljék? Vagy honnan ered azon bizonyos boszorkányvadászok és a barátja közti ellentét?

Maximilian vállat von.
- Biztosan csak irigyek rá a sikerei miatt, másra nem tudnék gondolni...
This message was last edited by the player at 12:41, Mon 06 June 2011.

РGyan̼san sikeres?

- Nem tudom mi jelent gyanús sikert egy varázslónál, de az én értelmezéseim szerint Messner csodás ember, kiváló tudós és remek barát. Amit elért azt hosszú és töretlen munkával érte el, nem csoda, hogy varázsló lord lett. Tudtommal a becsületén soha nem esett folt és a Káosz megrögzött ellensége ő. Nem hinném el azt, ha őt bárki, bármivel vádolná.

A kultisták is így tartanák egymás hátát...

Vetek egy rosszalló pillantást Trubaldra. Ezzel most csak azt értük el, hogy ferde szemmel fognak ránk nézni, semmi mást. -Köszönjük a segítségét, az eddigit is meg persze azt is, amit még ezek után fog. Most viszont jobb, ha tovább indulunk. Van még néhány dolgunk mára. - mondom, majd rövidke elgondolkodás után még hozzáfűzök valamit. -Nem szeretek vészmadár lenni, viszont arra kérem, hogy vigyázzon magára.
Ha a többiek is befejezték a mondandójukat, akkor elindulok kifele az épületből.

Fleron pillantását nem tudom mire vélni, de legalább nem is zavar, elvégre a legtöbben mindig így néznek rám.
Kurtán intek a nemesnek és elindulok kifelé én is.
– Elmegyük még Baern naccsághoz is? – kérdezem sóhajtva társaimtól.

Saer elköszön a csapattól, az ifjú, szemrevaló leányzó pedig kikíséri őket a birtokról.

-Mármint nagyságos asszonyhoz? - kérdezem, vagy inkább csak javítom ki Trubaldot. -Ha te tudod, hogy hol találjuk meg, akkor keressük meg nyugodtan. - mondom miközben vállat vonok.

– Nagyságos, kisséges... – ingatom a fejem apatikusan. – Én oszt nem megyek, hisz hallottad, legalább hetente fürödjön és aranypántlikás alsógatyát hordjon, aki eléje méltóztatik állni!

-Mármint szappannal és vízzel? A nemjóját! - kérdezem bujtatott mosollyal az arcomon -Azt hiszem tudok egy embert akinek már lenne esélye arra, hogy egyáltalán a házába beengedjék. - mondom, miközben Konrad felé biccentek.
This message was last edited by the player at 18:17, Thu 09 June 2011.

– Hé, ha úgy tudnád, miből csinálják a szappant a városokban, mint egy volt hul... öh, tetembeszerző – bökök magamra két hüvelykkel –, te se volnál oda annyira a szappanért, az sokszentség. Különben is, én igenis mosakszom, ahol koszolódok – dörzsölöm össze a tenyerem. Ideje is volna már lecserélni a kötéseimet. – Szóval hol tartottunk? Jajegen, Konrad uram, menjék már kend társalogni egyet Baern úrasszonnyal, ha vóna oly angyali! – vigyorgok rá vicsorgásszerűen.

Fejbevágom Trubaldot, nem túl erősen - Igazából gyakrabban kéne mosakodnod, mint ahogy koszolódsz. - vetem oda neki - Ami pedig Baern asszonyt illeti, itt van a hozzá címzett levél... illetve valahol itt kéne lennie... - kutakodok egy kicsit a zsebeimben. - Bár Saer se kapta meg a magáét...

– Hát annak meg mi értelme volna? – nézek rá, mint egy háborodottra, és jól vállcsonton verem, máskor ne emelgesse ilyen könnyedén a karját. – Még egy ilyen, és meglékellek.

Próbáld csak meg. - vicsorgok rá.

-Ha már mindenképpen egymás vérét akarjátok, elintézhetnétek máshol? - kérdezem, miközben a mögöttünk lévő ház felé biccentek. -Lehet híre menne, hogy a middenheimi hősök miképp verték ki egymásból a szuszt... Hm, nem is lenne rossz történet. - mondom, ugyanakkor a végén kicsit magam is megijedek, hogy ez is kicsúszott.

– Csináld magad, Gimet szerintem nem lenne nehéz úgy felidegesítened, hogy elverjen – morgok a dalnoknak. – Akkor tényleg "hősök" között történne a dolog – villantom a szemem a nemesre, majd teli torokból folytatom, mielőtt reagálhatna: – Elmégy Baernhez, vagy nem? Én nem vagyok rá kíváncsi, ő se rám, úgyhogy visszamegyek az Asztalba.
A pöcsöm fog kérni ettől bármit is! Ha megtagadja, legalább tudni fogom, hogy jogosan nem számolhatok a fajtájával.
This message was last edited by the player at 18:55, Tue 14 June 2011.

El. - rántom fel a fejem, majd leintek egy kocsist. - Öhhm... nem tudom hova... Elizabeth Baernhez...?

Én is visszavitetem magam/magunk(?) a fogadóba, ha Fleronnak vagy Garretnek nincs más ötlete.

Konradra értetlenül néz a leintett kocsis.
- Bocsánat, de nem tudom, hogy ki az.

Trubald, Fleron és Garret innen már könnyedén visszasétál az Asztalba, mivel nincs messze.

Trubald, Fleron, Garret ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó

A goblin rúgja meg. Visszamegyek Saerhez még egy kis információért.

Az inas lány értetlen arckifejezéssel fogadja Konradot újfent a kapunál.

Szeretnék egy utolsó kérdést feltenni Saer úrnak. - mondom neki mosolyogva.

Az inas bevezeti Konradot újfent Maximilian Saerhez.

Elnézést hogy újfent zavarom, de mind újak vagyunk itt Altdorfban, és nem tudjuk, hogy merre lakik Baern nagyságos asszony.

Saer megadja pontosan Elizabeth Baern fallal körbevett birtokának a címét.

Köszönöm. - mondom, és újra elkezdem zaklatni a kocsist.

A Baern birtok nem Altdorfon belül helyezkedik el, hanem Altdorfon kívül, egy kissé hoszabb kocsiútra, de a kocsis beleegyezik, hogy elviszi Konradot oda.

Konrad ----> Altdorf környéke - A Baern birtok