- Háhááá a kő fiai! -emeli meg poharát Maximilian. - Nem véletlen tiszteltem mindig is annyira a törpéket. Azon felül, hogy remek társaság, nagyon jó kereskedők és mesteremberek is! Egy kis kaviárt hölgyem? -mosolyog Larnára a fickó. - Egyenest Brettonia partvidékéről származik!

Most nem enni jöttünk! Egy bizonyos tőr felkutatásához kéne a segítsége, mihamarabb!

- Nem enni jöttek há! -mosolyog Maximilian majd legurít egy pohárka bort. - Hát persze, nem enni jöttek, miért is jöttek volna? Én sem így gondoltam! -motyogja, miközben elmerül az egyik csinos szolgálólányának a nézegetésében. - De attólmég miért ácsorognak ott? Legalább foglaljanak helyet, egy pohárral igazán elfogadhatnak. Nem száll ez a fejükbe higyjék el, igazán könnyed ital! Mit mondanának rólam a Berekben? Hogy mostoha módon bánok a vendégeimmel? Tőreim ugyan nincsenek, de ha ily műkedvelők, nagyon szívesen megmutatom önöknek a cathayi váza gyűjteményemet, illetve lent a nagyteremben gyönyörű arábiai falikárpitaim vannak... az egzotikum és varázslat táját idézik azok a gyönyörű szőttesek!

- Egy pohár belefére. - válaszolom, majd folytatom kérésünk ecsetelését - Egy koponyadiszitésű tőrt keresünke. A legnagyobb segitség az lenne, ha kereskedő ismerőseitől valamely módon megtudakolná, nem akadt-e a kezük közé egy ilyesmi, vagy nem-e keresett náluk valaki máse. Esetleg bemutathatna fegyverkereskedőknek akik tudnának segiteni ez ügybene.

Maximilian int, mire töltenek Gloernnek némi nemes fehérbort.
- De miért keresik azt a bizonyos tőrt ilyen hévvel ha szabad megkérdeznem?

- Szabadni mindig szabade. Csak a válasznak nem mindig örül az embere. - tartok egy kis szünetet, hátha meggondolja magát, közben kortyolok egy keveset a borból, majd folytatom. - A káosz eszköze a tőr, azért is a koponyadiszitése. Nekünk meg feltett szándékunk, hogy nem hagyjuk a kezére kerülni, vagy ha szükséges, visszaszerezzük tőlee. - miután befejeztem, kortyolgatok még a borból amig megemészti a mondottakat.

- Nos... jómagam aligha vagyok kompetens káoszereklyékben - falatozik teljes nyugalommal egy fácáncombot, majd szinte vádlón Theodorára mutat a villájával. - Frau Pferig azonban régebben gyakorló boszorkányvadász volt ha jól tudom. Rajta kívül Konrad az, az igen megbízható ember, aki ugyancsak a Káosznak ellensége; már azok közül akiket én ismerek. Habár valami boszorkányvadászok neheztelnek rá úgy rémlik... minden bizonnyal azért mert jobb mint ők. Igen... ja és nem öl meg annyi ártatlan embert olyan gyakran... Másra nem tudok gondolni, esetleg Sigmar egyházánál érdeklődhetnek körbe; mondjuk a mi urunk egy olyan eltökélt és hithű szolgájánál mint Klara Roban.

- Igen Lord Messnert én is javasoltam -böki közbe Theodora, miközben egy csirkeszárnnyal bajlódik. - Ha bár, erről a neheztelésről -ahogy te fogalmaztál- még nem hallottam -húzza össze a szemét.

Garret közelebb hajol Gimhez és suttog neki.
- Ne haragudj Gim, nem akarlak zavarni, de... ez a Messner, nem az akinél a többiek vannak?

Garrertenek csak annyit mondok. De. Majd visszafordulok a kereskedőhöz. Ennyit locsogni...látnám már végre a kultistákat. Beszéljen még a sigmaritáról, hol találjuk és miért pont ő tudna nekünk segíteni.

- Ohh Klara... eltökélt kis Klara -néz mosolyogva a távolba Saer, majd összekapja magát. - Nos hát minden bizonnyal Sigmar nagytemplomában találják, mondhatni éjjel nappal a hivatásának adózik. Hogy miért pont ő? Nem sok Sigmaritát ismerek, de azok közül ő a leghithűbb és alázatosabb, a legeltökéltebb. Biztosan vagyok benne, hogy mindent odaadna ha csak alkalma adódna a Káosz elpusztítására!

Mi is örülnénk a lehetőségnek, mégsem ismerjük a tőr helyét. Olyan embereket nem ismer, akik tiltott tárgyakkal üzletelnek, vagy igazi egzotikusságokkal?

- Ohh, ily sötét alaknak néz engem Herr Karak fia? -mutat magára ártatlan szemekkel Maximilian. - Orvgazdákat nem ismerek ha erre gondol, a városban van jó néhány antik és okkult tárgyakkal foglalkozó üzlet.

- Mégis mi a baj az orvgazdákkal... -morog magában Garret.

- Nekem már nem tetszik ez az egész... annyira nem... egyenes -súgja Fergenthil Larnának.

Az okkult tárgyakkal foglalkozó barátai érdekelnének. Hiszen ez is egy felbecsülhetetlen értékű tárgy bizonyos körökben. Gondolom nem szeretné, ha egy másik kereskedő kaparintaná meg és több zsák arany haszonra tenne szert ily módon.

- Nem, ami azt illeti nem... a riválisaim hízlalása sosem volt a kedvelt szabadidős tevékenységeim egyike. Nos rendben, körülnézhetek a város nagyobb okkult üzleteiben ha az önöknek megfelelő volna -dől hátra Saer és egy csupa cukor süteményt kezd el majszolni.

Köszönjünk a segítségét. Mi pedig addig meglátogatjuk Sigmar hű követőjét. Ezzel fel is állok az asztaltól és már indulnék, de még valami eszembe jut. Csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy a tőr bár nagyon értékes, de valószínűleg valami kaotikus tudattal rendelkezik, mivel a másik tárgy több társunkat is megőrjítette, deformálta és az életerejüket elszívta, úgyhogy ha a nyomára bukkan érdemes lenne egyből minket értesíteni, hogy elpusztítsuk. Ezeket a hatásokat ugyanis már a tőr közelsége is kiválthatja, a látványa, és érintése pedig fokozza. Mi meg nem akarjuk, hogy egy új baráttól már el is kelljen búcsúznunk. Ezzel megfordulok és döngő léptekkel megindulok kifelé.

- Rendben, sok sikert Karak fiai! És többiek... Holnap holnapután érdeklődjenek nálam, talán akkor lesz időm az ügyüknek utánajárni -mondja Maximilian, miközben Gim eltrappol a lépcső felé. - Frau Pferig -bólint mosolyogva a boszorkányvadász felé Saer.

- Nos... -néz értetlenül az elromboló Gim után Theodora. - Úgy tűnik a társaimnak sürgős ügye van, szóval köszönjük a vacsorát kedves Maximilian -törli meg a száját. - Remélem nemsokára még találkozunk. -áll fel.
This message was last edited by the player at 14:01, Mon 13 Dec 2010.

- Ó azt énis remélem -kacsint a nemes.

- Ne is próbálkozzon...

Garret elneveti magát, majd gyorsan a szájához kap.
- Köszönjük szépen az ebédet Saer úr -mondja alázatosan, majd Gim után siet.

Fergenthil feláll és meghajol a nemes elött.
- A mihamarabbi viszontlátásra -mondja, majd a többiek után indul.

- Akkor további kellemes napote! - mondom én is búcsúzóul, s követem társaimat.