Altdorf - Kereskedőnegyed, Theodora Pferig városi háza ----> Gim, Gloern, Garret, Larna és Fergenthil

A Theodora Pferig háza mentén futó Münzestrassén indulnak meg a gyalogkocsisok és húzzák a három járgányt, az élen Theodoráéval.

A csapat kezdi úgy érezni, hogy már ők is szerves részei az altdorfi forgatagnak, hiába vannak már itt csak tegnap óta. Egy-egy alkalommal a gyalogkocsisok a sűrű tömegben durván félrelöknek egy-egy láthatóan eltévedten kóválygót, aki láthatóan idegen Altdorfban, a csapat mégsem igazán érez szimpátiát irántuk, hiába voltak tegnap még ő maguk is ilyenek...

Maximilian háza nincs messze. Alig haladnak egy fertályórát a Münzestrassén, Theodora leinti őket, majd lekászálódik a kocsiról és kifizeti a kocsisokat és int a csapatnak, hogy kövesse, ahogy beveti magát a mellékutcákba.

Alig pár perc séta után elérnek egy impozáns épülethez. A fallal körülvett ház hat emelet magas és láthatóan a tetején egy kert van kialakítva, ahol jönnek mennek a szolgálók.

A kertkapun kopogtatva egy csinos, elegáns hölgy nyit ajtót. Láthatóan ruhái remek ízlésre vallva vannak összeválogatva.
- Ohh Madame Pferig -hajol meg a lány. - Kérem kövessenek, Herr Saer a tetőkerten ebédel éppen. Biztosan örömmel venné, ha csatlakoznának hozzá!

Fergenthil végigfuttatja szemét az elegáns, de visszafogottan hivalkodó öltözetű, csinos lányon, de hamar elszakítja onnan azt és miközben a szolgálót és Theodorát követi, csodálkozva méregeti a magas épületet.

Morcos pillantását Fergenthilnek viszonzom. - Hihetetlen! És még engem szólnának meg azért, ha én bámulnék elf csajt, erre meg egy elf bámul ember csajt. Kiábrándító népségek ezek az emberszabásúak. De abban viszont egyet értek, hogy szemrevaló a fehérnép. A lányon persze én is legeltetem a szememet, de közelsem annyira feltűnő, mint Fergentilé. Az épület pedig kiábrándító.

A csinos lányt követve Theodora és a csapat átkel a díszes kerten, majd be a házba. Ott egy belső lépcsősoron vezeti fel a "komornyik" a csapatot a tetőkerthez. A ház egyébként tele van különböző művészeti alkotásokkal, a berendezés igen jó ízlésre vall. Semmi nincs túldíszítve, de látszik, hogy Herr Saer a művészetek és szépség patrónusa.

Felérve a tetőkertbe látni, hogy a kialakított kert közepén egy nagy ebédlőasztal van felállítva, amely körül sürgölődnek a szolgálók... csinos lány egytől egyig.

Az asztalnál egy férfi ül. Elégedetten fogyasztja az ebédet, ruhái, akárcsak háza a legkitünőbb ízlést és divatot követik. Lévén Altdorf a divat fővárosa Maximilian a legmodernebb divatnak megfelelően öltözködik, de mégis kerüli a túl harsány vagy hivalkodó színeket és formákat.



- Theodora, drága Theodora! -áll fel a férfi széles karmozdulatokkal, majd az előrelépő Frau Pferighez lép és egy visszafogott ölelés kíséretében üdvözlik egymást. - Miért nem csatlakozol hozzám te és a barátaid egy kiadós ebédre? Innen a magasból gyönyörű Altdorf.

- Köszönjük a meghívást Maximilian és elfogadjuk -mosolyodik el a nő és int nektek, hogy foglaljatok helyet az asztal körül, miközben ő is így tesz. - Hadd mutassalak be újdonsült ismerőseimnek -fordul felétek majd Maximilian felé int. - Maximilian Saer, Altdorf nagy becsben tartott kereskedője!

- Jajj túloz, mindig túloz ez a lány! -legyint Saer nevetve, miközben egy pohárka bort lötyböl a kezében. - Vegyenek a kacsából isteni az íze! Maga Sigmar is megnyalná mind a tíz ujját! -kacsint. - Nade, önökben kit tisztelhetek?

Akkor szólalok meg, amikor senki sem beszél, majd biccentek Saernek. - Garret Balthasar. Továbbra is álldogálok, várva az elkövetkezendő történésekre.

- Foglaljon csak helyet Herr Balthasar! -nevet könnyeden Maximilian miközben az egyik szék felé int. - Drága Lizbeth, kérem hozzon egy kis bort az úrnak, hogy oldódjon a hangulata! -szól, mire az egyik csinos szolgálólány bólint és elsiet.

Körbetekintve bemutatom társaimat tenyeremmel felfelé mutatva neki. - A hölgy Larna, elf társa Fergenthil, valamint a két törpe Gim és Gloern. Miután végeztem még álldogálok egy kicsit és megvárom, míg más ül le előbb, bár az étel szaga nagyon csalogató inkább várok.

A szolgáló egy pohár borral tér vissza amelyet átnyújt Garretnek.

- Tengermély üdvözletem mindannyiuknak -mosolyog Saer. - Bár mostanában Altdorfban az dívik, hogy a törpéket nem így nevezik, mivel néhány politikus szerint politikailag inkorrekt. Sokkal inkább elterjedt a kő vagy hegyek népe kifejezés, esetleg alacsony népnek, a Karakok lakóinak, szakállviselőknek hívják őket -nevet. - Bár kétlem, hogy bárki megkérdezte volna a törpéket, hogy az eredeti elnevezés mennyire sérti az ő "személyiségi jogaikat". Nos mit gondolnak? Gim? Gloern?

A borospoharat elvéve belekortyolok, de fenntartással iszom és próbálok öszpontosítani arra, hogy ne veszítsem el a józan eszemet. Saer nyájas szavaival inkább nem foglalkozok, de kicsit furcsának tartom, hogy ennyire segítőkész. - Vagy nagyon megbízik ebben a boszivadászban, vagy valami nagyon furcsa dolgok állhatnak a háttérben.

Én maradok a saját nevemnél, úgy szólíthatnak! Gim Gronisson vagyok.

- Az előbb felsoroltak közül talán a Karakok népe nyerné el leginkább tetszésemet, mivel a többi nemigazáne. De maradjunk inkább a megszokott törpe mellette. Azon felül Gloern Magnarssone. - válaszolom egy biccentés mellett, miközben helyet foglalok a legközelebbi széken.
This message was last edited by the player at 10:34, Wed 01 Dec 2010.

Még mielőtt bárki bárhova ment volna Larna lekever egy anyai taslit Fergenthilnek majd idegesen szól hozzá egy két szót. Miután befejezte mondandóját nagy ívben kerülve az elfet halad a többiekkel.

Fergenthil furcsálkodva, rosszallóan néz Larnára, majd Garretre, megint Larnára és lemondóan rázza meg a fejét.

Mikor felérnek a tetőkertbe, csodálkozva pillant végig a helyen és némán helyet foglal az egyik széken, magányosan.

Mikor már a társaim elkezdenek leüldögélni, én is leheveredek valahova, lehetőleg úgy, hogy somszéd székeken ne ülljön senki. A kezemben lévő borocskát pedig kortyolgatom.