Hát nagy csoda nem történt most sem. Remélem meghallgatta a hatalmas Sigmar fohászomat, és segít ha rászorulok. Felállok az ima végeztével és elhagyom a templomot.

Cavindel kisétál a templom elé, vissza a Tempelplatzra.

Felnézek az égre, amerre meglátom szállni az első madarat, arra megyek én is.

Most nem látni madarat az égen.

Remek, akkor a templom bejáratának háttal állva, jobbra indulok el, ha innen semmi ismerős helyre nem juthatok át.

Cavindel céltalanul kezd lődörögni el a Reik irányába.

Cavindel ----> Altdorf - Tempelstrasse

Altdorf - Tempelstrasse ----> Cavindel, Fergenthil, Fleron, Garret, Gim, Konrad, Siegfried, Trubald, Zena

A Tempelplatzra beérve már könnyedén feltünést kelthetnének a vergődő zsákkal Trubald vállán, de szerencsére a kölyök sem mozgolódik annyira, másrészt megfelelőképp körülállják a zsákot, így a felületesebb szemlélődő nem igen veheti észre.

A csodás, gigászi épületkomplexum széles lépcsősorán felhaladva végre elérik a Sigmar templom belsejét. Most nincsen túl nagy nyüzsgés, de odabent így is jó sokan vannak, némán imádkoznak, gyónnak, beszélgetnek a papokkal, akik meg intézik bokros teendőiket.

Rákiáltok egy templomszolgára.
– Azonnal beszélnünk kell Klara Roban tiszteletessel! Említsed meg neki Gim Gronisson nevét, arra biztosan emlékezni fog. Most rögtön!

- Igenis uram rög... - szemöldökráncolva rápillant a zsákra. - Rögtön! - majd elsiet.

Nem is kell sokat várni, alig két perc múlva érkezik hozzátok Klara, az egyik erkély alatti oszlopok közül.

- Üdvözöllek titeket újra! - köszönti a csapatot. - Sigmar és Ulric megszentelt szolgái üdvözölve légyenek urunk házában. - majd átpillant Trubald válla felett a mozgolódó zsákra. - Ghal Maraz haragjára! Ez meg mi a jó...káosz lehellete?

Valami olyasmi! Menjünk egy biztonságos mindenkitől elzárt helyre! Csak magában bízunk, másnak egyenlőre nem akarjuk a zsák tartalmát megmutatni!

Csak nem csuknak le ilyesmi miatt..... mérgelődök magamban, elvégre bújtatjuk a kis átkozottat.

- Jöjjenek... jöjjenek! - nogat titeket Klara, majd gyorsan elsiet és elvezet titeket a templom egyik emeleti folyosójára, ahol a kis lakócellája található. Oda beterelget titeket, majd bezárja az ajtót végül rosszalló tekintettel fordul felétek.

- Mit jelentsen ez az egész?!

– Csak magában bízunk meg – lódítom (félig-meddig), és lerakom elé a zsákot. – Egy mutáns gyerekboszorkány van benne, aki egy fertályórával ezelőtt ránk uszított egy fél piacteret csupán annyival, hogy hozzáért az emberekhez, akik elvesztették az eszüket és vadakká váltak. És... nem tudjuk, mitévők legyünk vele. Ki kell kérdeznünk őt, de nem válaszol az istenekért sem.

Várjunk csak! -Velem is ez történt?

- Egy... mutáns boszorkány...? - lép hátra óvatosan Klara, miközben szemét a zsákra szegezi. - Én... miért hozták ide?!

– Hát reméljük, nem önszántadból támadtál ránk – felelek Cavindelnek. Aztán Klárának:
– Valahová csak vinnünk kellett! Ha ott helyben megöljük, nem tudunk meg semmit arról, hogy honnan jött, ki küldte, mit akar és mit tud erről az egészről.
This message was last edited by the player at 15:10, Thu 22 Mar 2012.

-hehhh..... hüledezek és fogom a fejem. elvarázsolt ez a kis korcs. -Kínozzuk meg faggassuk ki és végezzünk vele! mondom dühödten

- Ha ez valóban egy mutáns boszorkány, akkor ki kell végezni! El kell pusztítani mielöbb! - hüledezik a Sigmarita.

In reply to Klara Roban (msg #53):

– Nem is akarja kifaggatni? Tudja, mint egy elfogott ellenséget általában szokás? – ráncolom erőteljesen a homlokomat. Vajon a Pörölyöklű is így állt volna hozzá? Vagy Messner? Hát, most már mindegy, ide hoztuk...

- Rendben... - mondja Klara. - Rendben, akkor... menjenek el Gottriért! Én levitetem ezt a mutánst a templom börtönébe. Ne aggódjanak, onnan nem szökik ki. Annak idején ott tartották foglyul magát Isabella von Carsteint is. De a kivégzésre akkor is hamarosan sor kerül!

Némán követi a társait.Amig nem tud minden részletet, addig nem csinálna bolondot magából egy rosz közbeszólással.

Meg sem próbálom palástolni jókedvemet. Van benne egy adag egészséges(nek érzett) szadizmus - Most megkapod, te kis nyomorult káoszivadék! - és egy jó adag megkönnyebbülés - Talán most majd véget ér a sötétben tapogatózásunk! - is.
– Ahogy csak akarja, tiszteletreméltósága, már rohanunk is a törpéért – kiáltom, és sietve elindulok.

rohanás rohanás... -Esetleg addig el tudnák látni az új sérüléseimet? Nem tudom mit művelt velem ez az átokfajzat! fordulok mély tisztelettel és alázattal a papnőhöz.

Trubald és én megyünk! Mi nem sérültünk meg. Ti tegyétek rendbe magatokat, és vigyázzatok meg ne fogjon senkit a káoszivadék! Szigorúan a ti őtizetetekre van bízva, nem akarom, hogy pár templomszolga kiváncsiságból az áldozatául essen és megszökjön!