Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó ----> Trubald, Fleron, Konrad, Garret

A csapat megint áttör a kora reggeli Altdorf forgatagán. A gyalogos közlekedés nem tűnik már alkalmasnak ilyen hosszadalmas utazásokhoz, így a gyaloghintó bérlése tűnik a legköltséghatékonyabb megoldásnak. Fejenként 7 penny fejében viszi el a gyaloghintós a csapatot a Palotanegyedbe, ezen kívül a Reiken való átkelés további 2 pennybe kerül mindegyik kalandozónak. Útközben belefutnak egy félszerzet pitevásárba is, ahogy a Moot-ból érkezett legjobb pitesütők mérik össze tudásukat egy kisebb fesztivál keretében.

Végül a nyugodtabb és pompázatosabb Palotanegyeden vezet keresztül az utuk, ahol már nemesi gárdák és megerősített őrsék figyeli minden lépésüket.

A hely láthatóan egy nagyon exkluzív klub, amely egy fallal körülvett birtokon helyezkedik el. Miután a gyaloghintó megáll, a csapat lekászálódik róla. Látható, hogy a kovácsoltvas kapu mellett két őr ácsorog, éppen néhány, igen drága öltözetet viselő nemes megy be. Az őrök mélyen meghajolnak elöttük.

Elindulok a kapu felé. Óvatosan körülnézek a többi nemes irányába úgy, hogy ne vegyenek észre.

A flanc láttán elfog a fintoroghatnék. Végignézek magamon - rongy a kézen, csákány és ásó az övön, mocskos páncél és csizma, tündéri, sebhelyes és szőrös pofa -, aztán a többiekre nézek reményteljesen.
– Hát... majd mondjátok, hogy én vagyok a testőrötök.
Azzal Fleron meg Konrad mögé lépek és a válluknál fogva előretolom őket.

- Én meg a ceremóniamester... - jegyzi meg Garret, ahogy ő is társai mögé lép.

A csapat a kapuhoz sétál. A két őr kérdőn, némi fintorral az arcukon méri végig a csapat egyes tagjait.

Út közben a reggel történésein gondolkodom, nem igazán vagyok túl bőbeszédű. Az elfek távozását mérlegelem.
A félszerzet vásárnál (ha az idő és a többiek engedik) megkóstolok néhány készítményt, mivel mindig is szerettem volna egyrészt megismerni a Moot környékéről érkező népeket, amihez jobb alkalmat keresve sem találhattam volna.

Megérkezve csak áldani tudom az eszem, amiért a fogadóban hagytam a számszeríjamat, különben most azt is a ,,testőröm'' kezébe nyomhatnám.

Egy jó nemeshez híven, akinek tényleg van valami keresnivalója ebben a flancos klubban magabiztosan megyek előre, az őrökkel nem törődve.

A pitevásáron Fleron megkóstol egy epres és egy bodzás pitét (darabja 3 penny). Igen ízletesek, a félszerzetek értik a dolgukat ez kétségtelen.

- Bocsásson meg Herr - áll Fleron elé az őr. - Ön tagja A Gorgon-nak?

– Az meg mi a szar? – súgom Garretnek. Amikor az őr elállja "gazdám" útját, a színjáték kedvéért Fleron mögé lépek és úgy méregetem a fickót, mint egy különösen érdekes kutyapotyadékot. Amire még mérges is vagyok. És legszívesebben apró nyúlpotyadékokra vagdalnám.

-Nem vagyunk tagok. - mondom az őrnek, tettetett meglepődéssel az arcomon -Egy altdorfi barátunk meghívására utaztunk ideáig Middenheimből, hogy itt, a Gorgonban találkozhassunk. Elmondása szerint a helyi vendégszeretet mesés, de ebben a városban a más vidékekről érkezett nemesekkel úgy bánnak mint a kutyákkal. Szívesen elmondanám, hogy nálunk Middenheimben hogyan köszöntenek egy messziről érkezett, az utazástól fáradt nemest, de végre már valóban szeretnénk beszélgetni a barátunkkal. Minden esetre meg fogom említeni neki ezt a kis incidenst. - mondom, majd nemes egyszerűséggel besétálok.

A kapu zárva, Fleron nem tud bemenni.

A két őr ideges pillantást vált egymással, majd tökéletes nyugalommal és emelkedett arckifejezéssel fordul újra az őr Fleron felé.
- Herr Middenheim, volna szíves elárulni, hogy, kihez érkezett?

-Lord Frederickhez érkeztünk. - mondom az őrnek.

- Kérem kövessenek engem a hátulsó bejárathoz! - mondja orrát felemelve az őr. - S rögvest találkozhatnak Herr Frederick-el, aki feltételezem már várja önöket - mondja, majd elindul és elkezdi megkerülni a birtokot.

-Miért kell a hátsó bejáraton bemennünk? - kérdezem az őrt, mielőtt még elindulnék utána.

- A Gorgon klubba kizárólag a nemesség azon szelete léphet be jó uram, akik tagjai annak. Tagságot pedig, kizárólag nagy becsben tartott vendégeink ajánlásával lehet eszközölni. Önök nem tagjai a klubnak, de még az altdorfi nemességnek sem. Kérem legyenek szívesek követni a hátsó bejárathoz, hogy a klubtagok megzavarása nélkül találkozhassanak a Lord-al - mondja az őr hátrapillantva.

Magamban legalább négy az egyhez teszem meg, hogy hátul inkább jól el akarnak verni minket, de azért követem Fleront.

Rendben. - legyintek - Akkor menjünk.
This message was last edited by the player at 14:43, Tue 24 May 2011.

Követem én is a kapuőröket.

Az őr elvezeti a csapatot a birtok hátsó részéhez, majd ott egy kisebb, bár nem kevésbé örzött kapun vezeti be őket. Beérkezve egy gyönyörű kert veszi körül őket, ahol nemesek sétálgatnak és beszélgetnek. Egy kis kővel kirakott út vezet a klub épületének hátsó ajtajához, ahova az őr Fleronékat viszi.

Belépve a klubban hallokon és folyosókon haladnak át. Csendes zene szól, a nemesség krémje látható itt körös körben, ahogy társalognak és iszogatnak. A dekadencia szaga szinte harapható, ahogy megvetően néznek a csapatra.



Végül egy kisebb terembe érkezik a csapat, ahol néhány férfi ücsörög kényelmes fotelekben és Brandyt iszogat. Az őr meghajol és bejelenti Lord Frederick vendégeinek érkeztét. A másik két férfi tisztelettudóan bólint az ücsörgő férfi felé és távozik, majd utánuk az őr is.

Lord Frederick ruhái a legmagasabb minőséggel készültek. Egy gyűrűt visel, amelyben egy hatalmas zafír csillog. Garret nyála rögtön összefolyik. A harmincas éveiben jár és kicsit túlsúlyos és puha, látszik, hogy sokkal több időt tölt ücsörgéssel mint edzéssel.



- Nos üdvözlöm önöket! - pillant fel a csapatra mosolyogva, csillogó szemekkel. - Kérem foglaljanak helyet és töltsenek bátran Brandyt! Talabeclandi.

Ez már vendégszeretet! Egy kis ingyen brandy komolyabb gond nélkül leküzdi bennem a nemességgel szemben táplált zsigeri ellenérzéseket. – A nevem Altmann – mondom két korty között. Ahogy emelem a poharam, hagyom kivillanni a kezemre varázsolt szimbólumot.

- Lord Frederick - mondja szinte csak mellékesen, majd hosszan, elgondolkodva néz Trubaldra, végül felcsillannak a szemei. - Klemperer! - mutat a valamikori sírásora mosolyogva. - Csak nem önöket említette levelében a vén kujon?

Néhány pillanatig a rabjául ejt a minket körbevevő pompa. A legkisebb feltűnés nélkül ide oda kapkodom a szememet, mintha csak egy kisgyerek lennék aki életében először jár nagyobb városban. Szerencsére ez kívülről nem látszik rajtam. Trubald egyhangú és komor bemutatkozását csak egy belső mosollyal nyugtázom. -Fleron Merrilin. - mondom -Bizony minket emlegetett, Lord! Remélem nem okoztunk semmi kellemetlenséget azzal, hogy itt kerestük meg, de a küldetésünk fontos. Majd leülök.
This message was last edited by the player at 19:12, Wed 25 May 2011.

– Hát egen, Klemperer ma nem tudott jönni – vonok vállat –, de ha tényleg tud a dolgok állásáról, azt is tudnia kell, hogy nekünk sietős és fontos dolgunk van ebben a... bájos városban. Szóval reméljük, segít megtalálni... amit keresünk – fejezem be fürkésző tekintettel, talányosan, hogy lássam, mennyit tud és mit hajlandó bevállalni.
This message was last edited by the player at 19:50, Wed 25 May 2011.

- Ó nem nem, nem - legyint a nemes. - Klemperer csak egy rövid üzenetet hagyott, hogy néhány ismerőse esetleg felkeres engem a mai nap folyamán.

– Talán hallotta, hogy a middenheimi Ulric Templomában Liebnitz levette végre az álcáját, mi meg bevertük a Káosz-imádó képét. Az a helyzet, Morr egye meg, hogy Middenheim csak a kezdet volt. Itt, Altdorfban is van egy koponyás tőr kinézetű ereklye, ami rossz kezekbe kerülve fenemód elrontaná az összes városlakó napját... Segítség kéne megtalálni azt a tőrt. Vagy a kultistákat. A jelek szerint ilyen szakadt senkik többre mennek a kereséssel, mint az egyházak emberei, de hát – rántom meg a vállam – ha nem akarjuk, hogy talán már holnap visszatérjenek a Káosz seregei, muszáj megtalálni azt a tőrt. És gondolom, maga se akarja, hogy megidézzenek egy démont vagy istent vagy mi a tökömöt a városa közepén.

- Húúúúúú káoszhívők, démonidézés, gonosz ereklyék! - dől előre izgatottan, kortyol az italából. - Hogy is van ez?

-Kicsit nekünk is ködös a kép. Az a lényeg, hogy Middenheimben egy koponyával próbálták megidézni a démont. Ami végül sikerült is, de sok sok társunk áldozatának köszönhetően el tudtuk pusztítani. Azonban mint kiderült, nem nyertünk vele semmit. Valami nagyon nagy hatalmú démon három ilyen tárgyba van bezárva. És, hogyha mindhárom tárgyal megidézik a benne lévő démont, vagy megsemmisül a tárgy akkor elvileg elszabadul a legnagyobb. A legtöbb ilyen témában jártas ember azt mondta nekünk, hogyha ez bekövetkezik, akkor azt fogjuk kívánni, bárcsak meg se születtünk volna. No, ezt akarjuk megakadályozni! És elvileg a második tárgy itt van Altdorfban. Egy bizonyos tőr. - mondom -Ennek a megtalálásához szeretnénk segítséget kérni.

- Koponyák, tőrök, démonok... milyen izgalmas! - fészkelődik a székében mosolyogva Lord Frederick. - Gyakorta járok a Birodalmi Házba, hogy bátor kapitányokkal és őrmesterekkel beszélgessek, akik a Káosz ellen harcolnak. Igazán megindító történeteik vannak! Esetenként elkobzott ereklyéket is mutatnak nekem, tárgyakat amelyek történeteket mesélnek a Káosz elleni háborúkról. Néhány ilyen szuvenír számomra is rendelkezésre áll. Órákon át el tudnám bámulni őket, elképzelve azokat a történéseket, amelyeken keresztül mentek. Épp a múlt héten jártam a Birodalmi Házban, hogy hozzájárulással támogassak néhány kitüntetést. Jártak már ott?

– Kéne? Csak nem látott egy koponyadíszes tőrt ott?

-Nem jártunk még. - mondom -Mennyire szabad bejárású ez a hely és mennyien tudnak róla? Mert ha elég sok ember tudja azt, hogy itt káoszereklyék lehetnek, akkor tartok tőle, hogy már késő lehet.

- Ó, hát csak bizonyos illetékesek léphetnek be, a Birodalmi Ház belsőbb részeire - dülleszti ki a mellkasát büszkén Lord Frederick. - De nem, nem tartanak ott veszélyes ereklyéket. Viszont megannyi vérdíj található ott kiaggatva többek közt. Meséljék el, hogy sikerült végezni azzal a démonnal?

Csenben sóhajtok egyet. Lord Frederick nagyon jól ért hozzá, hogy kell teljesen másról beszélni...

Brandy ide vagy oda, nem vagyok biztos benne, hogy épp ez a lord fogja megdönteni a nemességről alkotott, nem valami fényes véleményemet. De ez az oda-vissza kérdezz-felelek talán még eredményre is juttathat bennünket.
– Hát, az úgy volt, hogy Ulric fejese titokban a kultisták seggét nyalta, és végül megidézett a teutogénjeivel egy démont a főtemplomában ennek a bizonyos tőrnek a testvérke ereklyéjével. Mi meg megcsapdostuk, a trollvadászunk pedig le is csapta. Aztán Ulric aszonta, rendben vagyunk – mutatom fel a tetoválásszerű szimbólumot –, ezér' aztán ide jöttünk a tőrért. Eltéveszthetetlen fegyver, mert olyan neve van, amit nem lehet rendesen kimondani, meg ott van rajta a koponyadísz, és nyakat rá, hogy valami szőrborzoló kisugárzása is van. Szóval. Ezeket a vérdíjakat... ezeket Káosz-fertőzte dolgokra írták ki?

Lord Frederick előredől, megfogja Trubald kezét és érdeklődve, csillogó szemekkel nézegeti a "tetoválást" a kezén.
- Ja nem... illetve, nem csak. Nagyon érdekes, egészen elképesztő!

Há igen, elképesztően nagyot kúrok a pofádba, ha még egyszer megtapogatsz, az sokszentség. Bár nagyon igaz, hogy érdekes, eddig még senki sem fogdosta meg a retkes kezemet, rajta az alvadtvéres-izzadtságos rongyokkal, höhö.
Kihúzom a kezem az övéből és megragadom a vállát, nem erősen, de határozottan. – Biztos vagyok benne, hogy fel tudunk hajtani magának is egy ilyen festést. De csak miután segít! Lord – teszem hozzá mosolynak álcázott fintorral, hogy kevésbé fenyegetőnek tűnjek (pedig hé, pusztán csak türelmetlen vagyok). Megerőltetem a memóriám, amíg még (remélhetőleg) rám figyel. – Valami Ju... öö... Köcsaum tőre a neve. Vasból van, tele rúnákkal, és a markolatgombja háromszemű koponya.
This message was last edited by the player at 14:54, Fri 27 May 2011.

Mosollyal az arcomon figyelem ahogy a nemes a tapogatja a sírásó kezét, a legkevésbé sem takargatott örömmel a tekintetében. Megérne egy festményt vagy egy dalt ez a jelenet.
-Pontosan. És elképesztően hamar vége lesz mindennek, hogyha a kultisták találják meg előbb a kést. Tud segíteni nekünk Lord?
This message was last edited by the player at 14:58, Fri 27 May 2011.

- Hehe háát... - nevet Lord Frederick, miközben lehúzza az utolsó korty Brandyjét. - Ami azt illeti jobban örülnék valami érdekes történettel megáldott "ereklyének". Ismerek néhány boszorkányvadászt, aki esetleg segíthet előkeríteni önöknek ezt a tárgyat. Theodora Pferig nagyon jó barátom, illetve ott van Pörölyöklű Gottri is. Sigmar egyházától Klara Roban a Tisztelendő lehet segítségükre, ő is a Káosz elleni harc eltökélt híve. Maximilian Saer egy jóízlésű kereskedő, aki gyakori támogatója tudósoknak, fiatal varázslóknak és kalandozóknak, így talán tőle is megtudhatnak egyet s mást. Azonban öltözködjenek ízlésesen ha vele akarnak találkozni, igencsak sokat ad a megjelenésre ugyanis. Elizabeth Baern egy magasrangú nemeshölgy, aki maga is harcolt a Káosz ellen, ő minden bizonnyal tud egy-két remek tippet adni a Káoszereklye hollétét illetően. Johan Schmidt, az, az ifjú nemes nagyon kalandozó szeretne lenni, és talán lehetséges, hogy meg is van hozzá a gyomra. Talán elgondolkodhatnának azon, hogy magukkal viszik; végtelenül hálás lenne úgy hiszem. Mindenesetre legalábbis, elég sok időt tölt kalandozók társaságában, szóval talán ismerhet embereket akik segíthetnek önöknek. És ott vannak még a Varázslóiskolák tagjai, mint jó barátom Dieter Klemperer, de hisz őt már ismerik; vagy Konrad Messner a Fény Iskolájától, esetleg Guillauma Deschamps az Élet iskolájától. Persze ezen személyek közül, bárkinek szívesen be is mutatom önöket. - mondja, majd ujabb italt tölt magának.
This message was last edited by the player at 08:43, Mon 30 May 2011.

Jókora kétségek közé lök ez a rengeteg új név. Újabb seggek, amiket meg kell csókolnunk, csak hogy megtaláljuk az irányt, aminek a végén valószínűleg ronda kínhalál les ránk!
Végiggondolom, kivel kéne találkozni mihamarább. A Schmidt gyerek biztos gazdag és tapasztalatlan. Talán nem nehéz irányítani, sok ajtót megnyithat. Bár a nemességgel már tele a tököm... Roban tisztelendő meg a varázstudók hasznosak lehetnek. A többiekre nézek, mit szólnak.

Úgy hiszem, néhánnyal már beszéltünk, illetve a társaink beszéltek velük. - majd kortyolok egyet a poharamból - Herr Messnerrel már beszéltünk, ő azt mondta, meglátja, hogy mit tehet az ügyben. Ahogy Herr Klempererrel is.

-Mintha a csapat többi része Klara Robannél lenne most. Legalábbis ha a memóriám nem csal akkor azt mondták, hogy őt látogatják meg. - mondom -Viszont ezek közül néhány név teljesen idegenül hangzott. Megköszönnénk néhány új kapcsolatot, hiszen több ember hamarabb találná meg a tőrt. És arra is megkérném, hogy a Birodalmi Házban is nézzem körül, lehet, hogy az ott dolgozok kezén is keresztül ment már egyszer de még az is lehet, hogy még most is ott van.
This message was last edited by the player at 20:35, Mon 30 May 2011.

– Melyikük ismeri a helyi alvilágot? Vagy esetleg melyikük a... legkétesebb hírű? – Bosszankodva jövök rá, hogy ez bizony magyarázatra szorul: – Nem megbúvó eretneket keresek közöttük, csak valakit, aki végre tényleg tudja, mi fán terem Altdorfban a Káosz-imádó réteg, és a helyes irányba tud terelni minket.

- Hát... akkor talán a legjobb, ha a boszorkányvadászoknál próbálkoznak - mondja izgatott érdeklődéssel a Lord.

A borostás államat ütögetem az ujjammal, közben újratöltöm a poharam (amíg még itt vagyunk, használjuk ki a lehetőséget!) és Fleronékhoz intézem szavaim: – Ha ez a Saer olyan jó barátja a... hm, a fajtánknak, és ráadásul még kereskedő is, talán tud egy-két dolgot a városba hozott hírhedt tárgyakról. Az a Baern nevezetű asszonka is érdekesen hangzik.
Míg nyelek, várom a csapattársak meglátásait.

- Ó a My Ladyvel is legyenek körültekintőek... köhm... jobb ha csak megfelelőképp kiöltözve és kellő modorral közelítik meg őt, különben szinte biztos, hogy teljes elutasításra számíthatnak... sőt... - neveti el magát. - Talán az sem volna hátrány, ha ajándékkal lepnék meg.

Végigcsapok a láncing-bőrvért kombómon, porfellegbe burkolva a fél szobát. – Szerintem ez épp elég nagy meglepetés lesz nekije, höhö – mulatok a nemes felvetésén.

Teszek néhány legyező mozdulatot, hogy a majdnem mellettem helyet foglaló Trubaldból kiszálló por ne az én torkomban találjon új otthont.
-Rendben. Majd a hölgyhöz megpróbáljuk a csapatunk modorosabb részét küldeni. - mondom, majd csak a mondat végére realizálódik bennem, hogy a csapaton belül még én, mint a koszos vándormutatványos is egy ,,kulturált'' és ,,jómódú'' embernek származom. Pillanatnyi kétségbeesés után folytatom a mondandómat. -És megtenné nekünk, hogy a Birodalmi Házban jár, megkérdez néhány megbízható embert a tőrről? Talán valaki ott is tud valamit a tőr hollétéről.

- Persze! Természetesen így lesz!

– Hogyan is fog ez működni? Maga szól néhány jó szót az érdekünkben mindenkinél, akiben van egy kis gerinc az ügyünk megsegítésére – próbálkozok kis manipulációval... szokás szerint aligha sok sikerrel –, osztán ők meg felkeresnek minket a Lángoló Asztalban? Remek! – felgurítom az utolsó poharam és felállok. – Esetleg megadhatná a címét párnak – teszem hozzá, nem sok bizodalmam lévén abban, hogy majd a nemeskék fognak eltrappolni mihozzánk. – Saer és Baern kezdetnek jó. Nem? – lesek a többiekre.

- Hát, ha szeretnék, hogy beajánljam önöket, akkor igen... megtehetem. Kihez szeretnének egy jó "ajánlólevelet"? Elizabeth Baern sokszor tartózkodik itt a Gorgonban, vagy a fallal körülvett birtokán. Oda elvihetem önöket, amikor csak gondolják. Maximilian Saer városi háza a Kereskedőnegyedben található. Habár a pontos címet nem tudom, de el tudom önöket irányítani, hogy odataláljanak. Sokszor található még a Berek-ben is, illetve szeret színházba járni.

- Ennél a Saernél már voltunk - jegyzi meg a háttérből halkan Garret.

– Voltatok? És kész segíteni?

- Igen, Frau Pferig vitt el hozzá minket. Sokat beszélt, vázákról meg szőttesekről. Említett jó pár nevet ő is és azt ígérte, hogy körülnéz a nagyobb okkult üzletekben a tőrt illetően. Azt mondta, hogy ma-holnap érdeklődhetünk nála.

Köcsögök meg szőttesek, remek!
– Akkor mehetünk hozzá is – vonok vállat.

Úgy tűnik Lord Frederick-el jobban elröpült az idő, mint azt a csapat gondolta volna.

OOC: Akkor? Mentek valamerre? Nem mentek? Maradtok? Nem maradtok?

Ezt meg minek törölted?
– Vezess Saerhez, hátha talált valamit – mondom Garretnek.

Még jó, hogy időben szóltál. - morgom oda Garretnek. - Nos, akkor gondolom Frau Baernhez megyünk. - felhajtom a még megmaradt italomat, és az egyik arrajáró felszolgáló tálcájára teszem. - Eddig amúgy is csak annyit tudtunk meg, hogy mindenki segít mindenben, de senki se tud semmit... - mondom halkan a többieknek.

- Na most akkor... - néz értetlenül Trubald és Konrad között körbe Garret. - ... hova?

– Saer. Ő már tudja, mi az ábra. De ti – nézek Konradra és Fleronra – benézhettek a lédihez. Az a kör a ti asztalotok.
This message was last edited by the player at 12:04, Thu 02 June 2011.

Hmm. Még az is lehet, hogy itt van.

- Nem. Nem láttam most bent - rázza meg a fejét a Lord. - Ha nem haragszanak, nekem lassan indulnom kell. Nemsokára kezdődik a kakasviadal. Fogadtam, úgyhogy... - tápászkodik fel Frederick a foteljéből. - Ó... vagy kísérjem el önöket a My Ladyhez?
This message was last edited by the player at 12:57, Thu 02 June 2011.

– Há' ha nem bánja, leírhatná a többi kapcsolata címét. Meg egy-két sort arról, hogy milyen fasza gyerekek vagyunk, megéri nekünk segíteni... ilyesmi – vigyorodok el kényszeredetten.

- Nos persze, ajánlólevél. Szíves örömest. Ludwig! - szól az egyik inasnak. - Papírt és tintát! S kiknek írjak ajánlólevelet kedves barátaim?

– Baern, Schmidt, Dö... Deschamps – számolom az ujjaimon. Hamarosan nem lesz elég ujjam a legújabb "barátaink" számon tartására. – Köszönet ezért – teszem még hozzá, természetesen a brandyre értve.
This message was last edited by the player at 08:36, Fri 03 June 2011.

- Kedves Lady Elizabeth... - kezdi Frederick, majd az inasa körmölni kezdi a levelet. Jó pár percen keresztül mondja tollba az ajánlólevelek szövegét, végül megolvasztott pecsétviaszt nyom rájuk a gyűrűjével, majd szépen összehajtja és az inasa által átadott selyemszalaggal köti át őket, végül átnyújtja mindhármat Trubaldnak. Egy, mindkét nemesnek és egy a Jáde varázslónak.

- Számomra volt öröm, hogy találkozhattunk! - mosolyog és rázza meg Trubald majd sorban a másik három férfi kezét. - Remélem mielöbb beszélhetünk újra, azonban ha most nem haragszanak meg, Vörös Magnus már várja a szurkolást! - az inasa felsegíti a kabátját. - Fogadják jókívánságomat sikereiket illetően!

– Mindent bele a kakasának – búcsúzom tőle (ez a mondat jobban hangzott volna angolul :D), a leveleit meg két ujjam közé csípve átadom egy tisztább kezű társamnak.
Indulhatunk Saerhez.

Akkor aki elveszi az ajánlóleveleket írja fel a karilapjára. OOC-ben megvitathatjátok, hogy ki veszi át. De valakinél legyenek meg.

A csapat elköszön hát Lord Frederick-től, majd elhagyják a Gorgont és Garret vezetésével az északi városrész felé veszik az irányt. Újfent a kézikocsis közlekedési módot választják.

Trubald, Fleron, Konrad, Garret ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, Maximilian Saer városi háza

Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó ----> Trubald, Siegfried, Konrad, Gim, Cavindel, Garret

Az út Altdorfon keresztül a reggeli zsibongásban annyira fárasztó mint mindig is volt. Az út közben jó néhány érdekes látvánnyal gazdagodik a csapat a napfényes reggelen. Látnak egy Breton Birodalmi lovag küldöttséget, magasra emelt zászlókkal. A zászlók alapján Cavindelnek sikerül megállapítania, hogy Loen Leoncour király küldöttsége az. Valahol a Reik közelében látnak néhány cicomás, színes ruhákba és úgyszintén díszes tollakkal ékített kalpagba öltözött ogrékat inné és zabálni a mólón. Csúnya látvány.
A hídon való átkelés mindenkinek 3 pennyjébe kerül ezúttal s a másik oldalon fogott gyaloghintók további 2 pennybe mindenkinek.
Ezt kérem mindenkinek levonni a pénzéből. Gim is tegye meg!

Odaát is bővelkedik érdekességekben a nyüzsgő város. A palotanegyedben hórihorgas, nyüzüge elfek küldöttsége érkezik peckesen sétáló lovakon. A magasba emelt zászlókon Ultuhan szimbólumai büszkélkednek, ahogy Konrad megállapítja okosan.

Végül sikerül elérniük az exkluzív Gorgon klubbot, ahol az ajtónálló immár megismerve őket rögtön vezeti is be őket (hátulról) a terembe, ahol Frederick ücsörög és iszogat éppen.
A nemes mosolyogva üdvözli őket majd hellyel és jó féle borral kínálja őket.

-Valaki kifizetné helyettem? nekem elcsórelták az összes pénzem. Mondom vörös arccal és szemlesütve. Szégyenteljes dolog a nincstelenség, és hogy idegen társakra vagyok utalva a pénzben.

Miután elmúlt az ogrék látványa okozta döbbenetem - először ugyanis azt hittem, káoszmutánsok...-, vállon csapom Cavindelt és kifizetem a részét.

– Szebbik napot – üdvözlöm aztán a lordot. – Elég sietőt és egyre sietősebb a dolgunk, az a helyzet, szóval a lényegre térek: Konrad Messnernek címzett ajánlólevél kéne nekünk, hogy folytathassuk a nyomozósdinkat. Hála meg minden, ha irkantana egyet nekünk.

- Ohohóóó - nevet Lord Frederick - Jó öreg Messner mester. Nos persze... természetesen, eléggé megbízok magukban, hogy teljesen az ügyük mögé álljak - int az egyik szolgálónak Frederick, mire papírt és tollat visznek neki, mire ő írni kezd. Majd félszemmel felpillant. - Nem unják, hogy folyton a hátsó bejáraton keresztül kell bejönniük?

ez meg ki?
csendben figyelem a beszélgetést, igyekszek higgadt maradni és nem mutatni mennyire ronggyá vagyok verve.

In reply to Lord Frederick (msg #69):

– Inkább azt, hogy minden városi utazáskor levágnak minket vagy fél ezüsttel a kurva vámosok...

- Ez Altdorf Trubald - mondja a Lord, majd átnyújtja a levelet.

Látszik... - csóválom a fejemet megint Trubaldon.

– Szóval régóta ismeri Messnert?

Mogorván és szótlanul leülök a sarokban, amíg a Lorddal beszélgetnek a többiek. Messner... okos egy gazember, de biztos benne van a keze, hiszen varázsló és a boszorkányvadászok is gyanakodnak rá. De hogy lehetne kikerülni, vagy bizonyítékot gyűjteni, hogy aztán megölhessük. Gyűlölöm ezt a várost, sehol egy kézzel fogható ellenfél, mindenki csak a sötétben bújkál. Ha viszont tömegmészárlásba kezdek, akkor csak a városőrség is üldözni fog, és az ereklyéket se tudjuk előkeríteni. Gyűlölöm ezt a várost.... mondom ki halkan elgondolkodva.

Meghallom amit trollvadász társam mond. Egyet tudok vele érteni. Mióta én velük vagyok azóta nem sikerült egyről a kettőre jutni, elvesztették, elvesztettük egy társunkat és még ki is raboltak. És még csak hasznossá se tudom tenni magam.

In reply to Trubald Altmann (msg #74):

- Régóta...? Nos... nem is tudom. Azt hiszem jó ideje ismertem már meg a magisztert, de az igazat megvallva nem ismerem túlságosan közelről. De mindenesetre rendkívül jó híre van a varázslóiskolák körében. Bölcs és tanult varázsló, rengeteget segített már a Birodalomnak.

-Talán megfigyeltethetnénk... Azt hiszem tudnék olyat aki segítségünkre lehet ebben. mondom Trubaldnak, nem célom, hogy a többiek is hallják amit mondok, igyekszem éreztetni, hogy ez csak neki szól.

- Nos, valamiben segíthetek még uraim? - kérdi Lord Frederick. - Este megyek a Kakasverembe. Rendkívüli viadal lesz. Nincs kedvük velem tartani?

Ááá, nem, nem, nagyon sok a dolgunk. Hacsak nem a kakasveremben fogják a káoszereklyénket elpusztítani... - igyekszek nem úgy kinézni, mint aki mindenképpen sietve el akar menni innen.

- Ohh milyen kár, pedig külön helyet tudnék biztosítani önöknek, messzebb a csőcseléktől...

– Ó, a Kakasverem. Solveig Thudrun ajánlásával már volt szerencsénk benézni oda... – mosolyodom el sötéten. Közben árgus fél szemmel figyelem, mit reagál a nemes a név említésére.

- Ohh remek... - mondja Frederick, lötyögtetve italát. - Szóval volna kedvük velem tartani?

Én azt hiszem, visszautasítom ezt a visszautasíthatatlan ajánlatot. - mosolygok Frederickre - Sajnos még van néhány elintézni való dolgom...

Cavindelre nézek sokatmondóan (itt a lehetőség), aztán némileg kelletlenül a lordra vigyorgok. – Há' persze, hogy kapok az alkalmon. És... mi jót tervez ottan csinálni?

- Nos... természetesen fogadni - vigyorodik el szégyenlősen Frederick. - De ezt kérem ne hangoztassák itt a klubban. Tudják ezek a népek... nos annyira nem szívlelik az eféle szórakozásokat. A minap megütötte a fülemet egy... hogy is nevezik? Ó igen! Egy füles. Klementin ma biztos, hogy nyerni fog. Sokan fogadnak rá. Igencsak izgalmas lesz a verseny! Tudják nem ellenemre való az izgalom.

Sérüléseimnek hála, nehézkes, bajos gonddal felkelek, összeszedem magam, próbálva rejtegetni, hogy bármi bajom lenne, ami persze nem sikerül, majd egy fájdalomteljes mosolyt tolok az arcomra, jelezvén "rendben vagyok".
-Nos akkor én a távozás mezejére lépek, a Lángoló Asztalban leszek ha végeztem. majd bólintok Trubaldnak.
Azzal elindulok kifelé.

Eddig szótlanul figyeltem a beszélgetést, nem igazán tudtam hozzá se szólni a dolgokhoz, mivel sem a Messner nevezetű varázslót, sem ezt a jó kedélyű nemes urat nem ismerem. Ez viszont nem gátol meg abban, hogy kapva kapjak az alkalmon.
-Bocsásson meg jó uram eddigi faragatlanságomért. Had mutatkozzam be, az én nevem Siegfried von Schwarzwald, és ha nem sértem meg akkor én is önnel és Trubald barátommal tartanék, tudja én sem vagyok semmi ellen ami jó. -Kacsintok a nemesre és, hogy még jobban kihangsúlyozzam tetszésemet a mulatozás iránt megvillantom jellegzetes mosolyomat is.

Mi a retket akarhat ez a fickó?
– Nahát. Már hárman vagyunk – konstatálom rezignáltan. – Hm... talán Solveig Thudrun is ott lesz, nem gondolja, ura--izé, lord?

Inkább én is odamennék, fordulok a Lordhoz. Semmi kedvem a varázslókhoz! Köpök is egyet, mikor rágondolok.

Cavindel angolosan altdorfiasan távozik.
- Üdvözlöm von Schwarzwald én pedig Lord Frederick volnék. Természetesen jöjjenek csak, én a klubban maradok úgy este hétig, utána indulok innen. Ha gondolják mehetünk együtt... elviszem önöket a hintómmal. Nos Trubald nem tudom, ha gyakori látogatója a helynek, akkor minden bizonnyal megvan a valószínüsége.

– Az jó is lesz. Ez is – rakom el az ajánlólevelet, ha elkészült vele. – Ne is tartsuk föl egymást, a viszlátra.
Elindulok kifelé. – Irány Messner?

- Akkor jöjjenek ide hétre! Minden jót és járjanak sok sikerrel! - mondja mosolyogva Lord Frederick poharát emelve.

A csapat kisétál a Gorgon klubból, a kerten keresztül egy szolgáló vezeti át őket egészen a kapuig, majd ki az utcára.

-Akkor viszontlátásra hétkor Lord Frederick. - Köszönök el egy széles tisztelgő mozdulattal a nemestől és egy halvány mosoly kíséretében a Trubaldot, a kérdésére viszont nem felelek csak nézek bambán, nem érzem magam jogosnak arra, hogy újonckét beleszóljak a csapat döntéseibe.

Ha Herr Gronisson levetkőzi a varázslóktól való félelmét, akkor igen. - vetem oda Trubaldnak, és leintek egy kocsit.

Hirtelen közelebb lépek Konradhoz, mintha le akarnám csókolni fejelni, és súgok neki valamit.

Megvonom a vállamat.

Felvonom a szemöldököm a sugdolózás láttán. De még most is zavart vagyok, azért vicceskedve annyit megjegyzek. -Társaságba nem illik sugdolózni uraim.

In reply to Siegfried von Schwarzwald (msg #98):

– De ajánlatos, ha a harmadik felet csak fél perce ismerjük, miközben súlyos ügyekbe' járunk el a komplett emberiség érdekiben – pillantok rá.

Látom, a sírásó nem érti a tréfát... -Nem azt mondtam, hogy nem jogos, csak azt, hogy nem illik. -Vigyorgok Trubald arcába. -Viszont komolyra fordítva a szót, minimális részletekbe azért beavathatnátok.

In reply to Siegfried von Schwarzwald (msg #100):

– Miért is ne? – Na vajon mégis mi a faszér'...? – El kell nyernünk pár befolyásos polgár támogatását, mert jobb ötletünk nincs rá, hogy máshogy tudnánk megtalálni egy ekkora istenverte helyen azt, amit keresünk. Mápedig meg kell találnunk mielőbb, különben visszatér a Káosz.

-Értem. - Ejtem ki a lehető leglassabban a szót. -Ez nehéz ügynek hangzik így elsőre.

Ha hétre visszaérünk veletek megyek, de semmi kedvem látni azt a kétszínű rohadékot!

A micsodát?! - nézek ütődötten Gimre.

Nézek az emberre csodálkozva, hogy mit nem ért. Hát a varázslót!

Moccantok gyerekek? Ha Messnert akarjátok felkeresni, akkor azt sem ártana megemlíteni, hogy hol.
(Frederick esetében is csak jófej voltam, hogy idehoztalak titeket a Gorgonba. Máskor tessék pontosabbnak lenni!)

Tegye fel a kezét, aki tudja, hol lakik Messner!
Várj, nem a Fény Oskolájában kén keresni
This message was last edited by the player at 13:26, Thu 26 Jan 2012.

...waiting

– Mit is nem mondtál, Konrad, Messner a Domplatz kerületben van, a Berekben? Akkor hát oda megyünk.

Trubald és a csapat elindul hát és a Berekig lévő hátralévő utat gyalogosan teszi meg Altdorf zsúfolt utcáin keresztül.

Trubald, Siegfried, Konrad, Gim, Garret ----> Altdorf - Palotanegyed, Domplatz kerület, A Berek