-Lord Frederickhez érkeztünk. - mondom az őrnek.

- Kérem kövessenek engem a hátulsó bejárathoz! - mondja orrát felemelve az őr. - S rögvest találkozhatnak Herr Frederick-el, aki feltételezem már várja önöket - mondja, majd elindul és elkezdi megkerülni a birtokot.

-Miért kell a hátsó bejáraton bemennünk? - kérdezem az őrt, mielőtt még elindulnék utána.

- A Gorgon klubba kizárólag a nemesség azon szelete léphet be jó uram, akik tagjai annak. Tagságot pedig, kizárólag nagy becsben tartott vendégeink ajánlásával lehet eszközölni. Önök nem tagjai a klubnak, de még az altdorfi nemességnek sem. Kérem legyenek szívesek követni a hátsó bejárathoz, hogy a klubtagok megzavarása nélkül találkozhassanak a Lord-al - mondja az őr hátrapillantva.

Magamban legalább négy az egyhez teszem meg, hogy hátul inkább jól el akarnak verni minket, de azért követem Fleront.

Rendben. - legyintek - Akkor menjünk.
This message was last edited by the player at 14:43, Tue 24 May 2011.

Követem én is a kapuőröket.

Az őr elvezeti a csapatot a birtok hátsó részéhez, majd ott egy kisebb, bár nem kevésbé örzött kapun vezeti be őket. Beérkezve egy gyönyörű kert veszi körül őket, ahol nemesek sétálgatnak és beszélgetnek. Egy kis kővel kirakott út vezet a klub épületének hátsó ajtajához, ahova az őr Fleronékat viszi.

Belépve a klubban hallokon és folyosókon haladnak át. Csendes zene szól, a nemesség krémje látható itt körös körben, ahogy társalognak és iszogatnak. A dekadencia szaga szinte harapható, ahogy megvetően néznek a csapatra.



Végül egy kisebb terembe érkezik a csapat, ahol néhány férfi ücsörög kényelmes fotelekben és Brandyt iszogat. Az őr meghajol és bejelenti Lord Frederick vendégeinek érkeztét. A másik két férfi tisztelettudóan bólint az ücsörgő férfi felé és távozik, majd utánuk az őr is.

Lord Frederick ruhái a legmagasabb minőséggel készültek. Egy gyűrűt visel, amelyben egy hatalmas zafír csillog. Garret nyála rögtön összefolyik. A harmincas éveiben jár és kicsit túlsúlyos és puha, látszik, hogy sokkal több időt tölt ücsörgéssel mint edzéssel.



- Nos üdvözlöm önöket! - pillant fel a csapatra mosolyogva, csillogó szemekkel. - Kérem foglaljanak helyet és töltsenek bátran Brandyt! Talabeclandi.

Ez már vendégszeretet! Egy kis ingyen brandy komolyabb gond nélkül leküzdi bennem a nemességgel szemben táplált zsigeri ellenérzéseket. – A nevem Altmann – mondom két korty között. Ahogy emelem a poharam, hagyom kivillanni a kezemre varázsolt szimbólumot.

- Lord Frederick - mondja szinte csak mellékesen, majd hosszan, elgondolkodva néz Trubaldra, végül felcsillannak a szemei. - Klemperer! - mutat a valamikori sírásora mosolyogva. - Csak nem önöket említette levelében a vén kujon?

Néhány pillanatig a rabjául ejt a minket körbevevő pompa. A legkisebb feltűnés nélkül ide oda kapkodom a szememet, mintha csak egy kisgyerek lennék aki életében először jár nagyobb városban. Szerencsére ez kívülről nem látszik rajtam. Trubald egyhangú és komor bemutatkozását csak egy belső mosollyal nyugtázom. -Fleron Merrilin. - mondom -Bizony minket emlegetett, Lord! Remélem nem okoztunk semmi kellemetlenséget azzal, hogy itt kerestük meg, de a küldetésünk fontos. Majd leülök.
This message was last edited by the player at 19:12, Wed 25 May 2011.

– Hát egen, Klemperer ma nem tudott jönni – vonok vállat –, de ha tényleg tud a dolgok állásáról, azt is tudnia kell, hogy nekünk sietős és fontos dolgunk van ebben a... bájos városban. Szóval reméljük, segít megtalálni... amit keresünk – fejezem be fürkésző tekintettel, talányosan, hogy lássam, mennyit tud és mit hajlandó bevállalni.
This message was last edited by the player at 19:50, Wed 25 May 2011.

- Ó nem nem, nem - legyint a nemes. - Klemperer csak egy rövid üzenetet hagyott, hogy néhány ismerőse esetleg felkeres engem a mai nap folyamán.

– Talán hallotta, hogy a middenheimi Ulric Templomában Liebnitz levette végre az álcáját, mi meg bevertük a Káosz-imádó képét. Az a helyzet, Morr egye meg, hogy Middenheim csak a kezdet volt. Itt, Altdorfban is van egy koponyás tőr kinézetű ereklye, ami rossz kezekbe kerülve fenemód elrontaná az összes városlakó napját... Segítség kéne megtalálni azt a tőrt. Vagy a kultistákat. A jelek szerint ilyen szakadt senkik többre mennek a kereséssel, mint az egyházak emberei, de hát – rántom meg a vállam – ha nem akarjuk, hogy talán már holnap visszatérjenek a Káosz seregei, muszáj megtalálni azt a tőrt. És gondolom, maga se akarja, hogy megidézzenek egy démont vagy istent vagy mi a tökömöt a városa közepén.

- Húúúúúú káoszhívők, démonidézés, gonosz ereklyék! - dől előre izgatottan, kortyol az italából. - Hogy is van ez?

-Kicsit nekünk is ködös a kép. Az a lényeg, hogy Middenheimben egy koponyával próbálták megidézni a démont. Ami végül sikerült is, de sok sok társunk áldozatának köszönhetően el tudtuk pusztítani. Azonban mint kiderült, nem nyertünk vele semmit. Valami nagyon nagy hatalmú démon három ilyen tárgyba van bezárva. És, hogyha mindhárom tárgyal megidézik a benne lévő démont, vagy megsemmisül a tárgy akkor elvileg elszabadul a legnagyobb. A legtöbb ilyen témában jártas ember azt mondta nekünk, hogyha ez bekövetkezik, akkor azt fogjuk kívánni, bárcsak meg se születtünk volna. No, ezt akarjuk megakadályozni! És elvileg a második tárgy itt van Altdorfban. Egy bizonyos tőr. - mondom -Ennek a megtalálásához szeretnénk segítséget kérni.

- Koponyák, tőrök, démonok... milyen izgalmas! - fészkelődik a székében mosolyogva Lord Frederick. - Gyakorta járok a Birodalmi Házba, hogy bátor kapitányokkal és őrmesterekkel beszélgessek, akik a Káosz ellen harcolnak. Igazán megindító történeteik vannak! Esetenként elkobzott ereklyéket is mutatnak nekem, tárgyakat amelyek történeteket mesélnek a Káosz elleni háborúkról. Néhány ilyen szuvenír számomra is rendelkezésre áll. Órákon át el tudnám bámulni őket, elképzelve azokat a történéseket, amelyeken keresztül mentek. Épp a múlt héten jártam a Birodalmi Házban, hogy hozzájárulással támogassak néhány kitüntetést. Jártak már ott?

– Kéne? Csak nem látott egy koponyadíszes tőrt ott?

-Nem jártunk még. - mondom -Mennyire szabad bejárású ez a hely és mennyien tudnak róla? Mert ha elég sok ember tudja azt, hogy itt káoszereklyék lehetnek, akkor tartok tőle, hogy már késő lehet.

- Ó, hát csak bizonyos illetékesek léphetnek be, a Birodalmi Ház belsőbb részeire - dülleszti ki a mellkasát büszkén Lord Frederick. - De nem, nem tartanak ott veszélyes ereklyéket. Viszont megannyi vérdíj található ott kiaggatva többek közt. Meséljék el, hogy sikerült végezni azzal a démonnal?

Csenben sóhajtok egyet. Lord Frederick nagyon jól ért hozzá, hogy kell teljesen másról beszélni...

Brandy ide vagy oda, nem vagyok biztos benne, hogy épp ez a lord fogja megdönteni a nemességről alkotott, nem valami fényes véleményemet. De ez az oda-vissza kérdezz-felelek talán még eredményre is juttathat bennünket.
– Hát, az úgy volt, hogy Ulric fejese titokban a kultisták seggét nyalta, és végül megidézett a teutogénjeivel egy démont a főtemplomában ennek a bizonyos tőrnek a testvérke ereklyéjével. Mi meg megcsapdostuk, a trollvadászunk pedig le is csapta. Aztán Ulric aszonta, rendben vagyunk – mutatom fel a tetoválásszerű szimbólumot –, ezér' aztán ide jöttünk a tőrért. Eltéveszthetetlen fegyver, mert olyan neve van, amit nem lehet rendesen kimondani, meg ott van rajta a koponyadísz, és nyakat rá, hogy valami szőrborzoló kisugárzása is van. Szóval. Ezeket a vérdíjakat... ezeket Káosz-fertőzte dolgokra írták ki?

Lord Frederick előredől, megfogja Trubald kezét és érdeklődve, csillogó szemekkel nézegeti a "tetoválást" a kezén.
- Ja nem... illetve, nem csak. Nagyon érdekes, egészen elképesztő!

Há igen, elképesztően nagyot kúrok a pofádba, ha még egyszer megtapogatsz, az sokszentség. Bár nagyon igaz, hogy érdekes, eddig még senki sem fogdosta meg a retkes kezemet, rajta az alvadtvéres-izzadtságos rongyokkal, höhö.
Kihúzom a kezem az övéből és megragadom a vállát, nem erősen, de határozottan. – Biztos vagyok benne, hogy fel tudunk hajtani magának is egy ilyen festést. De csak miután segít! Lord – teszem hozzá mosolynak álcázott fintorral, hogy kevésbé fenyegetőnek tűnjek (pedig hé, pusztán csak türelmetlen vagyok). Megerőltetem a memóriám, amíg még (remélhetőleg) rám figyel. – Valami Ju... öö... Köcsaum tőre a neve. Vasból van, tele rúnákkal, és a markolatgombja háromszemű koponya.
This message was last edited by the player at 14:54, Fri 27 May 2011.

Mosollyal az arcomon figyelem ahogy a nemes a tapogatja a sírásó kezét, a legkevésbé sem takargatott örömmel a tekintetében. Megérne egy festményt vagy egy dalt ez a jelenet.
-Pontosan. És elképesztően hamar vége lesz mindennek, hogyha a kultisták találják meg előbb a kést. Tud segíteni nekünk Lord?
This message was last edited by the player at 14:58, Fri 27 May 2011.