- Nos persze, ajánlólevél. Szíves örömest. Ludwig! - szól az egyik inasnak. - Papírt és tintát! S kiknek írjak ajánlólevelet kedves barátaim?

– Baern, Schmidt, Dö... Deschamps – számolom az ujjaimon. Hamarosan nem lesz elég ujjam a legújabb "barátaink" számon tartására. – Köszönet ezért – teszem még hozzá, természetesen a brandyre értve.
This message was last edited by the player at 08:36, Fri 03 June 2011.

- Kedves Lady Elizabeth... - kezdi Frederick, majd az inasa körmölni kezdi a levelet. Jó pár percen keresztül mondja tollba az ajánlólevelek szövegét, végül megolvasztott pecsétviaszt nyom rájuk a gyűrűjével, majd szépen összehajtja és az inasa által átadott selyemszalaggal köti át őket, végül átnyújtja mindhármat Trubaldnak. Egy, mindkét nemesnek és egy a Jáde varázslónak.

- Számomra volt öröm, hogy találkozhattunk! - mosolyog és rázza meg Trubald majd sorban a másik három férfi kezét. - Remélem mielöbb beszélhetünk újra, azonban ha most nem haragszanak meg, Vörös Magnus már várja a szurkolást! - az inasa felsegíti a kabátját. - Fogadják jókívánságomat sikereiket illetően!

– Mindent bele a kakasának – búcsúzom tőle (ez a mondat jobban hangzott volna angolul :D), a leveleit meg két ujjam közé csípve átadom egy tisztább kezű társamnak.
Indulhatunk Saerhez.

Akkor aki elveszi az ajánlóleveleket írja fel a karilapjára. OOC-ben megvitathatjátok, hogy ki veszi át. De valakinél legyenek meg.

A csapat elköszön hát Lord Frederick-től, majd elhagyják a Gorgont és Garret vezetésével az északi városrész felé veszik az irányt. Újfent a kézikocsis közlekedési módot választják.

Trubald, Fleron, Konrad, Garret ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, Maximilian Saer városi háza

Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó ----> Trubald, Siegfried, Konrad, Gim, Cavindel, Garret

Az út Altdorfon keresztül a reggeli zsibongásban annyira fárasztó mint mindig is volt. Az út közben jó néhány érdekes látvánnyal gazdagodik a csapat a napfényes reggelen. Látnak egy Breton Birodalmi lovag küldöttséget, magasra emelt zászlókkal. A zászlók alapján Cavindelnek sikerül megállapítania, hogy Loen Leoncour király küldöttsége az. Valahol a Reik közelében látnak néhány cicomás, színes ruhákba és úgyszintén díszes tollakkal ékített kalpagba öltözött ogrékat inné és zabálni a mólón. Csúnya látvány.
A hídon való átkelés mindenkinek 3 pennyjébe kerül ezúttal s a másik oldalon fogott gyaloghintók további 2 pennybe mindenkinek.
Ezt kérem mindenkinek levonni a pénzéből. Gim is tegye meg!

Odaát is bővelkedik érdekességekben a nyüzsgő város. A palotanegyedben hórihorgas, nyüzüge elfek küldöttsége érkezik peckesen sétáló lovakon. A magasba emelt zászlókon Ultuhan szimbólumai büszkélkednek, ahogy Konrad megállapítja okosan.

Végül sikerül elérniük az exkluzív Gorgon klubbot, ahol az ajtónálló immár megismerve őket rögtön vezeti is be őket (hátulról) a terembe, ahol Frederick ücsörög és iszogat éppen.
A nemes mosolyogva üdvözli őket majd hellyel és jó féle borral kínálja őket.

-Valaki kifizetné helyettem? nekem elcsórelták az összes pénzem. Mondom vörös arccal és szemlesütve. Szégyenteljes dolog a nincstelenség, és hogy idegen társakra vagyok utalva a pénzben.

Miután elmúlt az ogrék látványa okozta döbbenetem - először ugyanis azt hittem, káoszmutánsok...-, vállon csapom Cavindelt és kifizetem a részét.

– Szebbik napot – üdvözlöm aztán a lordot. – Elég sietőt és egyre sietősebb a dolgunk, az a helyzet, szóval a lényegre térek: Konrad Messnernek címzett ajánlólevél kéne nekünk, hogy folytathassuk a nyomozósdinkat. Hála meg minden, ha irkantana egyet nekünk.

- Ohohóóó - nevet Lord Frederick - Jó öreg Messner mester. Nos persze... természetesen, eléggé megbízok magukban, hogy teljesen az ügyük mögé álljak - int az egyik szolgálónak Frederick, mire papírt és tollat visznek neki, mire ő írni kezd. Majd félszemmel felpillant. - Nem unják, hogy folyton a hátsó bejáraton keresztül kell bejönniük?

ez meg ki?
csendben figyelem a beszélgetést, igyekszek higgadt maradni és nem mutatni mennyire ronggyá vagyok verve.

In reply to Lord Frederick (msg #69):

– Inkább azt, hogy minden városi utazáskor levágnak minket vagy fél ezüsttel a kurva vámosok...

- Ez Altdorf Trubald - mondja a Lord, majd átnyújtja a levelet.

Látszik... - csóválom a fejemet megint Trubaldon.

– Szóval régóta ismeri Messnert?

Mogorván és szótlanul leülök a sarokban, amíg a Lorddal beszélgetnek a többiek. Messner... okos egy gazember, de biztos benne van a keze, hiszen varázsló és a boszorkányvadászok is gyanakodnak rá. De hogy lehetne kikerülni, vagy bizonyítékot gyűjteni, hogy aztán megölhessük. Gyűlölöm ezt a várost, sehol egy kézzel fogható ellenfél, mindenki csak a sötétben bújkál. Ha viszont tömegmészárlásba kezdek, akkor csak a városőrség is üldözni fog, és az ereklyéket se tudjuk előkeríteni. Gyűlölöm ezt a várost.... mondom ki halkan elgondolkodva.

Meghallom amit trollvadász társam mond. Egyet tudok vele érteni. Mióta én velük vagyok azóta nem sikerült egyről a kettőre jutni, elvesztették, elvesztettük egy társunkat és még ki is raboltak. És még csak hasznossá se tudom tenni magam.

In reply to Trubald Altmann (msg #74):

- Régóta...? Nos... nem is tudom. Azt hiszem jó ideje ismertem már meg a magisztert, de az igazat megvallva nem ismerem túlságosan közelről. De mindenesetre rendkívül jó híre van a varázslóiskolák körében. Bölcs és tanult varázsló, rengeteget segített már a Birodalomnak.

-Talán megfigyeltethetnénk... Azt hiszem tudnék olyat aki segítségünkre lehet ebben. mondom Trubaldnak, nem célom, hogy a többiek is hallják amit mondok, igyekszem éreztetni, hogy ez csak neki szól.

- Nos, valamiben segíthetek még uraim? - kérdi Lord Frederick. - Este megyek a Kakasverembe. Rendkívüli viadal lesz. Nincs kedvük velem tartani?

Ááá, nem, nem, nagyon sok a dolgunk. Hacsak nem a kakasveremben fogják a káoszereklyénket elpusztítani... - igyekszek nem úgy kinézni, mint aki mindenképpen sietve el akar menni innen.

- Ohh milyen kár, pedig külön helyet tudnék biztosítani önöknek, messzebb a csőcseléktől...

– Ó, a Kakasverem. Solveig Thudrun ajánlásával már volt szerencsénk benézni oda... – mosolyodom el sötéten. Közben árgus fél szemmel figyelem, mit reagál a nemes a név említésére.

- Ohh remek... - mondja Frederick, lötyögtetve italát. - Szóval volna kedvük velem tartani?

Én azt hiszem, visszautasítom ezt a visszautasíthatatlan ajánlatot. - mosolygok Frederickre - Sajnos még van néhány elintézni való dolgom...

Cavindelre nézek sokatmondóan (itt a lehetőség), aztán némileg kelletlenül a lordra vigyorgok. – Há' persze, hogy kapok az alkalmon. És... mi jót tervez ottan csinálni?