Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó ----> Trubald, Fleron, Konrad, Garret

A csapat megint áttör a kora reggeli Altdorf forgatagán. A gyalogos közlekedés nem tűnik már alkalmasnak ilyen hosszadalmas utazásokhoz, így a gyaloghintó bérlése tűnik a legköltséghatékonyabb megoldásnak. Fejenként 7 penny fejében viszi el a gyaloghintós a csapatot a Palotanegyedbe, ezen kívül a Reiken való átkelés további 2 pennybe kerül mindegyik kalandozónak. Útközben belefutnak egy félszerzet pitevásárba is, ahogy a Moot-ból érkezett legjobb pitesütők mérik össze tudásukat egy kisebb fesztivál keretében.

Végül a nyugodtabb és pompázatosabb Palotanegyeden vezet keresztül az utuk, ahol már nemesi gárdák és megerősített őrsék figyeli minden lépésüket.

A hely láthatóan egy nagyon exkluzív klub, amely egy fallal körülvett birtokon helyezkedik el. Miután a gyaloghintó megáll, a csapat lekászálódik róla. Látható, hogy a kovácsoltvas kapu mellett két őr ácsorog, éppen néhány, igen drága öltözetet viselő nemes megy be. Az őrök mélyen meghajolnak elöttük.

Elindulok a kapu felé. Óvatosan körülnézek a többi nemes irányába úgy, hogy ne vegyenek észre.

A flanc láttán elfog a fintoroghatnék. Végignézek magamon - rongy a kézen, csákány és ásó az övön, mocskos páncél és csizma, tündéri, sebhelyes és szőrös pofa -, aztán a többiekre nézek reményteljesen.
– Hát... majd mondjátok, hogy én vagyok a testőrötök.
Azzal Fleron meg Konrad mögé lépek és a válluknál fogva előretolom őket.

- Én meg a ceremóniamester... - jegyzi meg Garret, ahogy ő is társai mögé lép.

A csapat a kapuhoz sétál. A két őr kérdőn, némi fintorral az arcukon méri végig a csapat egyes tagjait.

Út közben a reggel történésein gondolkodom, nem igazán vagyok túl bőbeszédű. Az elfek távozását mérlegelem.
A félszerzet vásárnál (ha az idő és a többiek engedik) megkóstolok néhány készítményt, mivel mindig is szerettem volna egyrészt megismerni a Moot környékéről érkező népeket, amihez jobb alkalmat keresve sem találhattam volna.

Megérkezve csak áldani tudom az eszem, amiért a fogadóban hagytam a számszeríjamat, különben most azt is a ,,testőröm'' kezébe nyomhatnám.

Egy jó nemeshez híven, akinek tényleg van valami keresnivalója ebben a flancos klubban magabiztosan megyek előre, az őrökkel nem törődve.

A pitevásáron Fleron megkóstol egy epres és egy bodzás pitét (darabja 3 penny). Igen ízletesek, a félszerzetek értik a dolgukat ez kétségtelen.

- Bocsásson meg Herr - áll Fleron elé az őr. - Ön tagja A Gorgon-nak?

– Az meg mi a szar? – súgom Garretnek. Amikor az őr elállja "gazdám" útját, a színjáték kedvéért Fleron mögé lépek és úgy méregetem a fickót, mint egy különösen érdekes kutyapotyadékot. Amire még mérges is vagyok. És legszívesebben apró nyúlpotyadékokra vagdalnám.

-Nem vagyunk tagok. - mondom az őrnek, tettetett meglepődéssel az arcomon -Egy altdorfi barátunk meghívására utaztunk ideáig Middenheimből, hogy itt, a Gorgonban találkozhassunk. Elmondása szerint a helyi vendégszeretet mesés, de ebben a városban a más vidékekről érkezett nemesekkel úgy bánnak mint a kutyákkal. Szívesen elmondanám, hogy nálunk Middenheimben hogyan köszöntenek egy messziről érkezett, az utazástól fáradt nemest, de végre már valóban szeretnénk beszélgetni a barátunkkal. Minden esetre meg fogom említeni neki ezt a kis incidenst. - mondom, majd nemes egyszerűséggel besétálok.

A kapu zárva, Fleron nem tud bemenni.

A két őr ideges pillantást vált egymással, majd tökéletes nyugalommal és emelkedett arckifejezéssel fordul újra az őr Fleron felé.
- Herr Middenheim, volna szíves elárulni, hogy, kihez érkezett?