-És mi van azzal a nővel akit kerestek? Azaz keresünk. Róla mit tudtok?
Hát itt nem is nekem kéne kérdeznem Gimet, egy csapat vagyunk. Zavarba jövök.
Gottri felé fordulok. -Nos... Izé.... Én még elég új vagyok a kompániában.

Halkan sóhajtok egyet.
Superbe, superbe... máhr megint egy 'elyben topohrgunk, és még ez az ijesztő töhrp is komplett 'ülyének néz minket... Szegény Gim...
Kicsit gondolkozok, de nekem se jut semmi használható az eszembe.

Hmmm... már el is felejtettem, tegnap kaptunk egy levelet, amit egy kölyök hozott, valami asszonyfélétől, aztán mikor kibontotta, valami kisebb ördögféle jelent meg, ami nekünk ugrott, de nem volt valami életrevaló, mert egy csapással eltüntettem.

- Mágia mágia... démonidézés káoszmágia. Hát... mi más... - morfondírozik magában a törpe. - Minden... minden beleillik a képbe...

Betonfejű törpe.... én is ezt mondtam! Mondom morcosan. Majd idegesen elkezdek topogni, mint aki vár valamire.

-És mégis milyen képbe ha kérdezhetem? Mi már megosztottuk amit tudunk, most maga jön.

Gottri óvatosan Klara felé pillant, aki bólint neki.
- Ismernek egy bizonyos... Konrad Messnert?

-Hát ami azt illeti nekem ez a név semmit se mond. többiekhez fordulok -Nektek?

Megvillan a szemem az ismerős név hallatán.
-Volt 'ozzá szehrencsénk... miéhrt kéhrdi?

- És... mi a... benyomásuk róla?

-Nem mond'atok hrosszat hróla, Monsieur Dietehr Klempehrehr és Madame Theodohra Pfehrig ajánlották őt, szívélyesen fogadott bennünket. Báhr ő is nagyon gyanakvó volt velünk, és bizalmatlánságból kifolyólag az ügyünktől teljesen elzáhrkózott. Vagyis attól, ’ogy segítsen nekünk. De miéhrt kéhrdez felőle, Monsieur Gotthri?

- Úgy hiszem, hogy... Konrad Messner jobban belefúlyt a Káosszal való ügyekbe, mint az egészségesnek mondható. Nagyon, nagyon óvatosnak kell lenniük vele!

- Minden varázsló veszélyes... - teszi hozzá Klara.

- Háát még a fényvarázslók... - mondja szuggesszív tekintettel Gottri.

- De különösen Konrad Messner.

Mindenesetre ő eddig többet segített...

Egy rosszalló pillantást küldök Gim felé, majd a vendéglátókhoz fordulok megint.
-Ezzel azt 'iszem nem lesz phrobléma, 'isz mint mondtam, gondosan elzáhrkózott tőlünk. S'il vous plait, segítsenek nekünk. Önök is tudják, 'ogy szűken vagyunk az idővel.

Miért sürget az idő? megdörzsölöm az állam, gondolozok egy sort.
Jó lenne többet tudni erről az egész helyzetről. Amint lesz alkalmam meg is kérdezek valakit.
Figyelem tovább a párbeszédet.

- Én figyelmeztettem önöket - mormolja Gottri. - Én megmondtam, hogy vigyázzanak vele... veszélyes ember!

-Mi a baj a fényvahrázslókkal?

Gottri megint Klarára néz.
- Honnan tudhatnám, hogy bízhatok magukban...?

-Maga szerint idejöttünk volna káosztőrökkel, meg kultistákkal kapcsolatban kérdezősködni, ha nem egy oldalon állnánk? Nos én biztos nem. kicsit megsértődtem, így is időszűkében vagyunk, állítólag.
-De ha a mi szavunk nem is ér semmit, talán Gim szavára csak ad valamit.

Emberek! Nem véletlenül adnak az én szavamra... Na akkor információt cserélünk végre és szétverjük egy pár kultista fejét, vagy hagyjuk hogy a káosz mindent felemésszen? Egyenlőre csak azért nem várom meg, hogy a káoszhordák mindent felprédáljanak, mert akkor nem fog senki a dicső halálomról megemlékezni!

Kezdek torkig lenni.
Mi van itt? Mindenki csak elbeszél egymás mellett... Csak hrabolják az időnket, talán félhre is vezetnek...
Összefonom a karjaimat, és úgy vizslatom Klarát és Gottrit, enyhén összehúzott szemekkel.

Gottri egy jó ideig szemlél titeket, majd egy hosszú percig miközben a szakállát simogatja, majd mordul egyet.
- Gyertek! - mondja váratlanul, majd határozott léptekkel áttrappol egy másik helyiségbe.