Csak most döbbenek rá, hogy a városőrség pillanatokon belül a nyakunkon lesz. Cselekednem kell így nem időzök, előrántom a kardomat és egy jó pillanatban amikor esélytelen, hogy Cavindel megvágjon mögé lépek és a markolattal tarkótájt megütöm, reménykedve abban, hogy elájul vagy legalább magához tér. Tudom, hogy emiatt utálni fogsz pajtás de a te érdekedben muszáj, különben örökre a városőrségnél fogunk rohadni.
This message was last edited by the player at 15:58, Tue 13 Mar 2012.

In reply to Fleron Merrilin (msg #162):

Dobj sebzést is!

-Látom jókor jól időzítettem a visszatérésem.
Mondja, egy mosoly kiséretében, és segít cipelni

Tovább hátrálok Cavindel elő, kardom és késem tovább jár, ügyelve testemre. Jellegzetes mosolyom egész arcomat kitölti, mikor őrjöngő ellenfelem a földre rogy.

Jajj ne..., mégse haltam meg... Kissé csalódottan veszem észre, hogy a fájdalom csak nem akar elmúlni. Ebbe fogok belehalni...

Tovább sorozom Siegfriedet.

Megyek tovább Dél felé ki a térről.

Cavindel ugyan megsebzi az útonállót azonban az meg sem érzi szerencsére. Fleron Cavindel mögé lép és tarkón vágja markolattal, mire a férfi nyögve térdre zuhan és kezét a tarkójára tapasztva fájlalja azt.


Fergi, Trubald és Garret a zsákos gyerekkel rohannak ki a piacról dél felé.

Zena visszasétál és látja társait, ahogy körbeállják a térdeplő Cavindelt aki jajjgat épp elesetten, illetve a saját alvadt vérében fürdő Konradot.

A városőrök üvöltései, dobogó léptei és az őket kísérő kiáltozások már egyre közelebbről hallatszódnak. Az emberek jól láthatóan mutogatnak a kalandozókra.

Vége a harcnak.
This message was last edited by the GM at 14:11, Mon 19 Mar 2012.

In reply to GM (msg #169):

Csatornalejáratot kerestem, amerre eltűnhetnénk a színről.

-ÁÁÁÁH! nyögöm hangosan a fájdalomtól térdre ereszkedve. -Mi a franc? Hol vagyok? Mi történt velem? körülnézek, fogom a tarkómat, látom ismerős arcok vannak körülöttem, így kicsit megnyugodok.

Ahogy Cavindel a földre hanyatlik, leeresztek, kiszáll fejemből a harc köde, fájdalmat hagyva maga után. -Hú bazeg... fújom ki a levegőt, közben tokjukba lököm fegyvereimet. A bús dalnok felé fordulok arcomon jellegzetes mosolyommal. -Köszönöm barátom, de most már el kell tűnnünk mer, nem bántam kesztyűs kézzel a jó népekkel.  - A magához térő Cavindelnek segítő jobbot nyújtok, rá is csak mosolygok. -Nem haragszom, de máskor ilyet ne csinálj. - Újra Fleron felé fordulok, habár sietnünk kell, még nem látok sehol őröket így csak belefér még pár szó. -Jól vagy? Remélem Konrad is megmarad, nem akartam karon dörrenteni.

-Mer mer mé? Mit csináltam? akárhogy erőltetem az agyamat, nem emlékszek semmire sem, közben feltápászkodok.

A városőrök csörtetése szinte már közvetlen közelről hallatszik Siegfriedék mellett. Sokan mutogatnak feléjük továbbra is és kurjongatnak.

Trubaldnak sikerül egy csatornafedőt kiszúrnia az egyik hentespult mellett. Láthatólag oda dobálják a levagdalt bőrt, rothadt húst, véres részeket és odafolyatják a húslét. A piacon minden egyes csatornanyílást kreatívan kihasználnak.

Felderül az arcom a csatorna láttán, az orrom pedig automatikusan elzáródik - ismeri már a dörgést.
– Hé, oda! Odalent nem számít ránk senki – próbálom arra terelni Fergit és Gimet.

Ahogy beljebb érek a térre, azonnal felismerem Fleront, és nem sokkal később a saját vérében fetrengő Konradot is. Intek a bárdnak, majd egy apró grimasszal az arcomon, futva indulok a nemes felé. - Tudsz mozogni? - kérdezem, de a válaszra nem is várva felrángatom, és már támogatom is ki a térről. - Szükségem van egy kis segítségre! - szólok még vissza Fleronnak.

-Igen jól vagyok - mondom újdonsült társunknak majd Cavindel felé sandítok bocsánatot kérek, de kis híján lekaszaboltál minket. - mondom, majd ekkor veszem észre a csapat felé közeledő Zenát. Arcomra mosoly ül ki a halottnak vagy legalábbis elveszettnek hitt csapattag ismételt látásnak köszönhetően. -Jó újra látni. - mondom, de nem tétlenkedek, gyorsan elrakom a fegyvereimet - a számszeríjat is, ami az asztalnál van - és azonnal segítek is a nőnek a nemes támogatásában. Hagyom, hogy vezessen, minden bizonnyal találkozott a többiekkel is így terve lehet.

– Integessetek Fleronéknak, jöjjenek ide – mondom, leejtem a zsáknyi kölykök, és felemelem a csatornafedelet/rácsot. Látok létrát? Milyen mély? Van skaven az aljában?

Trubald a hentes hőbörgése és fenyegetőzése ellenére felnyitja a csatornafedőt. Lát egy nedves, moszatszakálokkal tarkított létrát, lát még sötétséget, érez bűzt... A leejtett zsák lassan mozgolódni kezd.

Ha a nyílás mellé ejtette le, akkor belerúgok egyet, ahol a fejét sejtem, majd megindulok lefelé.

Fintorog a csatorna láttán, és így szól.-Inkább visszamegyek a többiekért, hátha az integetést nem vennék észre.
És ha nincs ellenvetése a társainak, akkor gyorsan elfordul, és néhány sietős lépés után kifújja a levegőt, és egy mélyet szippant a frissebbnek mondhatóból.

In reply to Gim Gronisson (msg #180):

– Na de Gim, ez csak egy gyerek – feddem meg, és lerúgom a zsákot a törpe után a csatornába.

- Bárcsak mondhatnám hogy én is örülök hogy újra találkoztunk. - válaszolom a bárdnak egy félmosoly kíséretében. - Most azonban sürgősen el kell tűnnünk innen. Trubaldnál van a kis féreg, de jönnek a városőrök. Erre! - folytatom hirtelen komolyan, és már támogatom is tovább a nemest ki a térről, Trubaldék után.

Intek az érkezőknek, alaposan körülnézek városőrök vagy gyanúsan bámulók után kutatva (22:07, Today: Trubald Altmann rolled 4 using 1d100. Perception: 48%.), aztán leereszkedek én is.
This message was last edited by the player at 21:08, Tue 20 Mar 2012.

Magamban mosolyogva méregetem az újonnan érkezett hölgyeményt, már amennyire lehetőségem adódik,a körülményekhez mérten. Annyira elvonja a figyelmem, hogy nem is válaszolok a megszeppent mélyőrnek. -Igazad van drága hölgyem kár, hogy most nincs idő a formaságokra, de annyit még mondhatok, hogy a nevem Siegfried von Schwarzwald. -Szólalok meg végül, arcomon a szokásos mosollyal, ami felülkerekedik a testemben szétsugárzó fájdalmon is, de most nem törődök semmivel, csak követem a tüzes hölgyeményt legyen az bárki is.

Trubaldék elkezdenek leereszkedni a csatornába, Fergenthil még visszasiet a többiekért, akik pont akkor rohannak ki a verekedés közvetlen helyszínéről, mikor mögöttük már a városőrök csörtetnek be, mindenkinek kérdéseket szegezve.

Mindannyian együtt sietnek a menekülőutat talált betörőhöz, majd sorban leereszkednek a csatornanyílásba...

Legalábbis én így értelmeztem.
Konrad, Cavindel, Fleron, Siegfried, Zena, Garret, Gim, Fergenthil, Trubald ----> Altdorf - Altdorf csatornái