Megsorozom Zena ellenfelét is!
Közben a többiek felé kiáltok. Miért támadnak még ezek a rohadékok? Fogjuk a káoszvarázslót és menjünk!

Széles mosollyal az arcán bólint egyet, nyugtázza sikerét. Majd megpördül, és az asztalról leugorva néhány láb távolságra megáll a fiútól, és Trubald támadójától.
Egy nyílat tesz az ij húrjára, és megfeszíti a Trubaldot támadó férfi felé.
-Elég ebből!
Üvölti a férfira

Szédelegve védekezek tovább, nem tudom még meddig bírom a nyomást. Számtalan sebből párolog már életem, erőmet nem érzem, ösztönösen próbálok védekezni. Ez lenne hát utolsó utam, nem száguldok többet keskeny erdei csapáson, nem cirógatja arcomat a szél borzolta hajam, nem érezhetem többet mellkasomon puha lányok forró lehelettét. Ennyi lenne hát? Csupán ennyi?

Látom, hogy a férfinél jó kezekben lesz Konrad, így én visszatérhetek a megvadult emberekre. Látom, hogy Siegfried nincs valami jó helyzetben, ezért villámgyorsan egy kést pendítek a kezembe és elkezdem célozni a vele harcoló férfi lábszárát. Kizárom a külvilágot, a tömeget és minden más problémát, tőrömmel a kezembe csak a célpontra és a célzásra koncentrálok.

Elgondolkodom rajta hogy esetleg újra megpróbáljam-e kevésbé fájdalmas módszerrel kiiktatni támadómat mint megvárni hogy Gim eltörje az ő állkapcsát is, de végül Trubald és a kis szörnyeteg felé fordítom figyelmemet.
Sietve el is indulok feléjük, saját ellenfelemet a törpe gondjaira bízva.

– Látod?! A Káoszé! Ő szította ezt a verekedést is! - mondja Trubald. A vadász rettegéssel az arcán hátrál el még jobban majd kezd üvöltözni a tömeg felé:
- Városőrség! Hívják az őrséget!

- Gyünnek mán! - hallatszik a válasz.
- Erre erre!

Trubald azonban nem tud a kölyök bepólyálásával foglalkozni - bár ki tudja meddig lesz még eszméletlen(?) - mivel az örjöngő férfi továbbra is támadja őt, ám mellé üt.

- Elég ebből! - üvölti Fergenthil, miután lepattant az asztalról és ráfogta Trubald ellenfelére íját. Ám azt nemigen érdekli az elf.

Siegfried tovább hátrál a támadások súlya alatt. Cavindel pengéje milliméterekkel siklik el a szeme elött. Másik ellenfele jóformán hozzá sem fér a csatornaőr miatt.

Fleron otthagyja a stabilizált Konradot, majd Siegfried ellenfele mögé megy és célozni kezd.

Szerencsére Zena ellenfele figyelmét a törpére fordította, így ő könnyedén el tud szakadni a közelharcból és Trubald ellenfele felé sietni.

Gim megsorozza ellenfelét, azonban a kemény ütések ellenére az visszatámad, ám Gim könnyen elhajol.

Garret keményen gyomorszájon vágja utolsó ellenfelét, mire a fiatal nő vért hányva roskad össze. Siet előre Trubald felé.
- Jönnek a városőrök...! - nyögi

Belelkesülve, hogy bírja az ellenfelem az ütéseket megsorozom a testét, mintha egy zsák krumpli lenne! Na ezt hogy bírod? Röhögök a képébe.

Remélve hogy elkerülhető a szerencsétlen városlakók további csonkolása, csontjainak törése és hasonló finom technikák alkalmazása, ismét megpróbálom a lehető legbékésebben megoldani a Trubaldot támadó férfi helyzetét, de a közelharci helyzetek még mindíg nem erősségem.
Vagy csak a békés megoldások...

egy pillanatig még megfeszítve tartja az íjját, majd a férfi lábára céloz, és kilövi a nyilat.

A kés suhanásának hangja, belehasít elmémbe, szemem követi a penge útját. Nem tehetek mást, tovább hátrálok és feszülten védekezni próbálok. Már se kiáltozásra, se gondolkodásra nem maradt erőm.

Felhúzom magam törekvéseink hasztalanságán, az örökös hálátlanságon és gyanún, amivel állandó jelleggel szembesülünk, és a Káosz alattomos eszközein, amivel megtévesztik az embert...
Belevágom a csákányt a támadómba.
This message was last edited by the player at 09:27, Sat 10 Mar 2012.

AZ ide-oda hadonászó férfi lábára célzok továbbra is. Normális esetben már eldobtam volna a késemet, azonban mind sajgó oldalam mind pedig az előbb látott pontatlan lövés hatása kétségeket ültet belém azt illetően, hogy nem-e Siegfriedet fogom eltalálni. Az sem tesz nyugodtabbá, hogy az egy pisztoly volt nem pedig egy kés, valamint ha én vétem el majd a dobást és nem sokkal, akkor is legfeljebb a földet találhatom el vele.

Kinyújtom a kezemet a fény felé. Elindulok felé. De valami még visszahúz. Valami hideg. Valami fáj.

Továbbra is vadul kapálódzok Siegfried felé! -MEGHALSZ KUTYA!

Trubald elvéti ellenfelét
De szerencsére ellenfele támadását is kivédi.

Fergenthil kilövi a nyilat, ami a célponttal vadul harcoló Trubald lába mellett húz el 2 inch-el és remegve áll a talajba.

Siegfried hátrál tovább és továbbra is sikeresen védekezik.
- MEGHALSZ KUTYA! - kiálltja Cavindel, de neki sem sikerül eltalálnia ellenfelét.

Fleron céloz továbbra is.

Zena Trubald ellenfeléhez siet, majd mágikus szavakat mormol és Trubald ellenfele felé kap mágiával túltöltött kezével. Nem sikerül megragadnia a férfit, ám ahogy a varázslónő húzza vissza a kezét a férfi véletlenül pont nekioldalaz... a következő pillanatban bezáródnak a szemei és mint egy rongybaba hull a földre.

Gim ellenfelét megsorozza ütéseivel. A férfi csak kapkodja a fejét, ahogy Gim töri zúzza a bordáit, majd végül a fájdalomtól ájultan csuklik össze.

Konrad magához tér de az első ami az elméjébe hasít, az fájdalom.


This message was last edited by the GM at 12:32, Mon 12 Mar 2012.

Előveszek egy hullaszagú zsákot (ó, régi szép, egyszerű idők!) és ráhúzom a kölyökre, hogy legfeljebb csak a lábfeje kandikáljon ki a szájából, aztán a vállamra kapom.
– Tűnjünk innen! – ordítom társaimnak. Remélem, nem nekem kell botladozva menekülőutat keresni, inkább csak követnék valakit.

Csak bámulok bele, a támadó Cavindel képébe, mást nem tehetek, így hát tovább hátrálok, pengéim segítségével, próbálok dacolni megszállott támadóimmal. Ösztönösen védekezek, már nem gondolok bele semmibe, tekintetem a támadóim mögött álló dalnokra téved, nem tudom látja-e, de mindenesetre eleresztek felé egyet jellegzetes mosolyomból.

Gyere utánam! Kiáltok Trubaldnak és elindulok kifelé a térről a legrövidebb úton, aki az utamba áll azt fellököm.

Nemigazán értem miért őrizgetik a káoszfattyút ahelytt hogy egszerűen végeznének vele, de jelen helyzetben nincs időm kérdezősködni, így csak remélni merem hogy nem követek el hibát mikor hagyom hogy a hogy a csákányos fickó csak úgy elcipelje.
- Fergenthil, menj Trubalddal, keressetek valami bizots helyet. Ha biztonságban vagytok, gyere vissza, keress meg minket. - szólok az elfnek. - Én megpróbálom megakadályozni a további vérontást, és összeszedni a csapatotok tagjait. - teszem hozzá, miközben a közelben álló parasztokat figyelem, nem jut-e eszébe valamelyiknek hogy megpróbáljon a zsákos férfi útjába állni, vagy esetleg követni őt.

Célzok még néhány pillanatot aztán a Siegfriedet támadó férfi lábába vágom a késemet. Régi késdobáló tehetségem amikor embereket is körbe tudtam dobálni remélem ezúttal sem hagy el és a csillapodni látszó harc káoszában sikerül oda dobnom ahova akarom. Az előbbi esemény Konraddal még mindig bennem van így szinte óráknak érzem amíg a kés megteszi azt a nagyon kicsi távot amely köztem és a férfi között van majd célba csapódik.
This message was last edited by the player at 16:11, Mon 12 Mar 2012.

Zéna tanácsai után elteszi az íját, odamegy trubaldhoz, és segít cipelni a gyereket.

Tovább csépelem Siegfriedet. Idegesít, hogy nem akar még megdögleni.

– Tűnjünk innen! - kiáltja Trubald, majd vállára kapja a zsákot, amiből egy kisgyerek lábai lógnak ki.

Az emberek felhördülve néznek a betörőre, néhányan szavakat keresve, levegőt kapkodva mutogatnak rá.

Fergenthil odasiet Trubald mellé, hogy hátráltassa segítse.

Siegfried tovább védekezik. Cavindel nem találja el őt és másik ellenfele sem.

Fleron beledobja Siegfried ellenfele lábába a kését. A férfi felhördül és összeesik, a vérző vádliját fogva nyöszörög tovább a földön.

- Fergenthil, menj Trubalddal, keressetek valami bizots helyet. Ha biztonságban vagytok, gyere vissza, keress meg minket. - adja ki az utasítást Zena - Én megpróbálom megakadályozni a további vérontást, és összeszedni a csapatotok tagjait.

- Gyere utánam! - kiált Gim, majd elkezd dél felé futni.

Észak felől csörtető léptek, dühödt kiáltások és valami rézfúvós hangszer hangja is felcsendül. Az emberek egyre hevesebben kezdenek üvöltözni arrafele. Néhány kiáltás kihallatszik.

- Erre erre! Itt vannak!
- Jöjjenek! Végre mán!


This message was last edited by the GM at 13:55, Tue 13 Mar 2012.

Micsoda rajz! Tiszta pedofil télapónak érzem magam!

– Kösz, te elf! – kiáltom kellemesen meglepetten, amikor felismerem Ferit.
Szedem a lábam kifelé a piacról. Ketten, gondolom, gyorsabban tudjuk vinni a zsákot. Ösztönből csatornafedőket kezdek keresni a szememmel...

Futva indulok vissza a tömeg felé, ismerős arcokat kutatva.
Legalább megkérdezhettem volna hányan vannak. Sürgősen el kell tűnnünk innen.