Altdorf - Domplatz: Richten Platz, piac ----> Konrad, Cavindel, Fleron, Siegfried, Zena, Garret, Gim, Fergenthil, Trubald

Sorban mindannyian leértek a csatornába. Szerencsére ez csak egy kisebb mellékjárat, a közepén így nem hömpölyög szennyvíz, csak egy nedves padlójú járatba érkeztek. Az egyik falon egy rácsos elvezetőcső látszik, amely magasan a falban van és innen világos gáz párolog, ami rohadt büdös. A járat elfele vezet, oda, ahonnan halk csobogás hallatszik. Itt nagyon sötét van, csak a kürtőböl látszik némi fény, ahonnan lemásztatok. Amerre vezet azonban, onnan tükröződik némi világosság a nedves falakról.

Iszonyú a bűz, de szerencsére a sötétséghez viszonylag hamar hozzáedződik a szemetek. A zsák fájdalmasan nyög és hánykolódik a földön. A száját összekötő zsinor már meglazult és egy kéz nyúlkál ki belőle. Föntről a hentes kiabálása hallatszik, amellyel a városőrök figyelmét próbálja felkelteni, hogy erre menekültetek.

– Sigmar verje szájba... – fújom ki magam, de azonnal talpra is ugrok a járatfal mellől, amikor a kis tetű kinyúlkál a zsákból. (De GM, én fejjel előre raktam őt bele, a zsák szájánál a lábai vannak, nem a kezei.)
A csákány hegyét finoman, de erélyesen egy dudorra nyomom, amit a fejnek vélek, és ráordítok: – Hagyd abba a kapálózást, kurva mutáns, különben itt helyben szilánkosra töröm a homlokodat! És most meséld el szépen, mi folyik itt, ha nem akarod, hogy átadjunk a boszorkányvadász cimboráinknak!

A gyerek abbahagyja a mocorgást, csak fájdalmasan liheg továbbra is, ahogy Trubald a dudornak nyomja a csákányát. De semmi válasz.

- Uhh! Miért van az hogy veletek mindíg csatornákban kötök ki? - kérdezem fintorogva. A fenti kiabálást hallva Trubaldra szólok. - Ne most! A segítőkész városiak éppen a nyakunkra küldik a városőrséget. Pillanatnyilag tőlük kell megszabadulni, és később majd ráérünk kérdezősködni. És annak is örülnék ha nem nekem kellene cipelnem Konradot. Már így is összevérezte a ruhámat. - duzzogok lángvörös köpenyemen igen feltűnő vérfoltokat keresve. Végül egy lemondó legyintés kíséretében elindulok előre a sötét csatornában.

Ha megoldható, egy második zsákot rákötözök a kölyök kezeire, mint egy "csuklyás bilincset". Jól meghúzom és csomóra kötöm a zsineget.
– Ez azért van, mert olyan jófejek vagyunk, hogy még a csatornába is muszáj követned minket – válaszolok közben a nőnek. – Mi igazán nem tehetünk róla, ilyennek születtünk.

In reply to Trubald Altmann (msg #5):

Egyrészt csak 1 zsákod van, másrészt csak az egyik keze kandikál ki.

In reply to GM (msg #6):

Akkor rácsapok a kezére a tányérpajzzsal, visszatuszkolom, és bekötözöm a zsákot.