In reply to Trubald Altmann (msg # 57):

Nem, ő arra sem emlékszik, hogy itt van.

Továbbra is elvonulva, kissé lemaradva szemlélem az eseményeket, jobbom pisztolyom markolatán pihen, míg balommal sejtelmesen kecskeszakállamat vakargatom, ami bizony nagyon jól esik.

Csak 4el dobtam felé, azt nem kaphatom meg mert Trubald már előtte lelőtte a poént?:
This message was last edited by the player at 00:24, Mon 01 Oct 2012.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 60):

Szerintem de, hisz a mesélőnk szép, okos, bátor és férfias!

In reply to Fleron Merrilin (msg # 60):

Nem. Na de mostmár cselekedjünk srácok!

-Hát nem tudom Trubald, én annyi mendemondát hallottam már arról, hogy merre lehet az Iskola, nem mernék fogadni arra, hogy nincs itt de arra sem, hogy valahol másutt bűbájolták el az ember szeme elől. - mondom és megvonom a vállamat mintha csak arról beszélnék, hogy a kenyér amelyet a piacon lehet kapni kissé száraz. -Minden esetre ha itt van akkor bizony nem fogja senki se jó szemmel nézni, hogy az egyikőjük után kutatunk. Már ha tényleg ő volt az és valaki nem csak el akarja hitetni velünk. - magyarázom ötletelve, kissé fellelkesedve és magamhoz térve az állandó sebesülések és harcok miatti letörtségemből. -Viszont az biztos, hogy itt nem igazán tudunk többre jutni.

Helyes, menjünk vissza a fogadóba és igyunk pár ordó sört, hosszú volt ez a nap (alig pár hónap :))!

In reply to Gim Gronisson (msg # 64):

Tehát visszamentek a fogadóba? És Solveig?

- Akkor köpjük be a ragyogókat a boszorkányvadászoknál? - kérdezem Flerontól. Meg úgy mindenkitől. - Ha már ott vagyunk, bedobhatjuk nekik a nőcit is - incselkedek Solveiggel.
This message was last edited by the player at 17:34, Wed 03 Oct 2012.

Letörten megvonom a vállam, hogy megint nem találtuk meg az aranyam. Nekem mindegy, csak szomjas vagyok.

-Nem hinném, hogy túl sok ember elhinné nekünk, hogy egyenesen innen küldtek egy nevenincs tolvajt a kirablásunkra. - mondom Trubaldnak majd a nőre nézek. -Még így sem, hogy a bérenc maga is itt van. Minden esetre én a boszorkányvadászoknak nem adnám oda, talán a városőröknek, majd ők gondoskodnak róla ha így döntünk. - mondos, s habár én szívem szerint elengedném de még is csak sokat lopott.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 68):

- Miért ne hinnék? Azért vagyunk nekik, hogy tápláljuk a rohadt paranoiájukat - nevetek sötéten és fáradtan. Azért a zsebembe gyömöszölöm azt a letépődött élénkszín köpenydarabot, amit találtunk, hátha megteszi valamiféle "bizonyítéknak". - Már így is varázslókra gyanakodnak, ne felejtsd.
This message was last edited by the player at 17:42, Thu 04 Oct 2012.

In reply to Trubald Altmann (msg # 69):

Áálj! Gottriék a Fényvarázslókra gyanakodnak, nem a Ragyogó Iskolára!

In reply to GM (msg # 70):

Sorry, javítom.

-Na persze, hiszen azt mondjuk nekik amit hallani akarnak. Ugyanakkor ha csak kicsit is eszesek nem fognak egy ilyen apróság miatt fejjel nekimenni senkinek. Főleg nem azért mert ennek az ügynek a végére ők sehogy nem fognak tudni pontot tenni, nem tudnak kit vádba hozni, csak belső ember mondhatja meg pontosan mi is történt. - magyarázom kétségeimet a túlzottan egyszerű megoldással kapcsolatban.

- Azon vagyok, hogy mondjuk el nekik a tényeket, amiket megtudtunk, és mossuk a kezeinket! - rúgok bele valamibe fáradtan. - Minden tököm tele van vele, hogy rajtunk áll minden. Az ő városuk, vonják le ők a következtetéseket, bogozzák ki ők a szálakat, válasszanak ők bűnöst! Hát nem elég a mi részünkről, hogy idáig eljutottunk a kedvükért? Legyünk a nyomozóik, a kémjeik, az ítélethozóik, a hóhérjaik és a megmentőik is, míg ők csak ugráltatni tudnak minket? Picsába is, én is szomjas vagyok...

Az ember ilyenkor mindig jobban átérzi azt, hogy amikor valamilyen történet bátor és fáradhatatlan hőséről beszél az mennyire nem ad valós képet is valójában az embereknek - na persze a kocsmák és fogadók népét egyáltalán nem szórakoztatná egy olyan csapat, amely kilátástalan helyzetben, habár nem tanácstalanul de kedvetlenül és kissé borongós kilátásokkal fontolgatja következő lépését. -Middenheimben pedig már megszokhattad volna. - mondom félmosollyal, hátha jobb kedvre tudom kissé vidítani a társaságokat, habár utólag jövök csak rá, hogy talán másokban is akaratlanul a főpap utáni pihenés jut az eszébe és még jobban belefáradnak pillanat erejére ebbe az egészbe. -Megtehetjük, aztán reméljük a legjobbakat.

Tehát irány a fogadó és Solveiget szabadon engeditek?

Érdeklődve figyelem a két férfi beszélgetését, külön érdekesnek találom, hogy az eddig bús dalnok próbál valami lelket önteni Trubaldba. Jó ennyire tehetetlennek látni őket, főleg így, hogy már elköteleztem magam mellettük. Elmélázó tekintettel pisztolyomra sandítok... Szeretnéd mi, ha megkapnálak azt itt helybe fejbe lőném magamat?! Hirtelen elmosolyodom, csak nem el is nevetem magam. Azt lesheted! Azért is végigcsinálom, ha egy kibaszott fityinget nem is látok ebből az egészből... Aztán lehervad az önmagam által kicsikart mosoly az arcomról és némán várom, hogy induljunk már, vagy hogy mitévők lesznek a többiek.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 74):

Egyetértő morrantással válaszolok Fleronnak.
Solveighez lépek.
- Mi a biztosítékunk arra, hogy nem egy égő kanócot hagyunk magunk mögött, ha most elengedünk téged, kisnaccság?

In reply to Trubald Altmann (msg # 77):

- Én csak megdolgoztam azért amiért fizettek nekem- mondja Solveig. - De következőleg akármennyit is adjon, ezt nem akarom újra...

Ezt már nem állhatom meg. -Nagyon helyes, mások tulajdonát elvenni, bizony nagyon nem helyes... és nem is mindig kifizetődő. - Össze is ráncolom, a szemöldököm, majd arcomon jellegzetes félmosollyal kérdezem Trubaldot: -Na' hány ujjpercét vágjuk le, hogy megtanulja a leckét?

Siegfried viccére (?) most nincs időm, én itten most épp kapcsolatot építenék, kéremszépen.
- Jusson majd eszedbe, hogy végső soron ki is vert át és ki engedett el téged ebben a szaros helyzetben. Jussunk eszedbe, ha megint megkeres a megbízód. Nem csak te, de az egész városod érdekében - mondom a nőnek, és - ha más nem lép közbe - elengedem.

Solveig kicsit értetlenkedve ráncolgatja a szemöldökét, majd bólint, sarkonfordul és elrohan.

A csapat végül egyöntetű döntésének hála, visszatér a fogadóba.

Cavindel, Fleron, Gim, Siegfried, Trubald ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó