Altdorf - Folyóköz, Dreskack negyed sikátorai ----> Trubald, Fleron, Gim, Cavindel, Zena, Siegfried

Habár a fogva tartott Solveiget álökdösni és taszigálni a városon elég problémás volna, szerencsére A Felégett Városrész közel helyezkedik el a Kakasveremhez, ráadásul jóformán éjszaka van.

Ez utóbbi egyben hátrány is a keresgélő hőseinknek. Solveig elvezeti a csapatot a város azon részébe, amely valamikor réges régen egy tűzvész áldozata lett. Az altdorfiak tudják, hogy valahol errefelé helyezkedik el a szóbeszéd szerint a Ragyogó Torony is, ám még sosem látták.

A hely elég furcsa. Dekádok teltek el mióta ez a terület leégett, mégis hőremegést láttok néha a szemetek sarkából, néhány rom még izzani látszik, egyesek közületek pedig a hamut forrónak érzik a lábuk alatt, míg társaik ugyanott csak hűvöset éreznek. Nagyon fura hely.

Solveig megáll egy helyen. Valaha utca lehetett, két ház közötti rész, de már csak romok és hamvak jelölik mindennek a helyét.

- Tessék... itt találkoztam vele. Elengedtek végre?

Mesélői természetemből fakadó kíváncsisággal tekintgetek körbe a leégett városrészben. Hallottam már történeteket erről a helyről, sőt én magam is meséltem már de sajnos eddig még nem volt lehetőségem saját szememmel látni, hogy milyen is valójában. Nos, azt meg kell állapítanom, hogy eddigi alkalmaim során amikor ezt a helyet vettem célul történetem helyszínének nem tudtam elég jól érzékeltetni a hely különlegességét és furcsaságát. A néha-néha megremegő levegő, a kósza illúziók kissé nyomasztóan hatnak az emberre, hiszen nem érti mi történik körülötte, s habár az egészben benne van az is, hogy az ember csak a hely iránt táplált előítélete miatt képzeli be magának ezeket a dolgokat, azonban valaminek muszáj lennie a háttérben ezeken túl is.
Nyitott szemmel járom a területet, egyrészt azért mert szeretném a legkisebb részleteket megjegyezni magamnak, hogy később könnyen felidézhessem őket másrészt pedig tartok tőle, hogy valakik az árnyak mögül figyelnek minket. Ezen dolgok miatt én nem is nagyon figyelek oda a nőre, mindössze fél füllel hallom meg amikor megszólal de akkor sem felelek neki, éppen a nézelődés közepén vagyok.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 2):

Hamar valami gyanúsra leszek figyelmes amely pontosan beleillik a nő által mondott dolgokba. A nyomok felé lépkedek arra ügyelve, hogy nehogy széttapossam az árulkodó jeleket amelyeket sikerült meglátnom. Azt persze én magam is meg tudom állapítani, hogy merre haladnak a lábnyomok és mennyien voltak, de ahogy szememmel követni kezdem a távolba el is vetem az ötletet, hogy én magam kövessem őket, mivel itt-ott kimaradozni kezdenek a nyomok ahogy keményebb felülethez érnek. Borostás államat megvakarva pillantok a többiekre: -Itt van két nyom! Nem tudom melyik kié lehet, de egészen biztosan két ember hagyta hátra őket, de én bizony ezeken el nem igazodok, csak szerencsével vettem észre őket. - mondom, miközben feléjük pillantgatok, hogy lesz-e valami nálam szakavatottabb aki esetleg meg tudja mondani melyik a nő nyoma, melyik a megbízójáé és melyik merre vezet.

Nem tetszik nekem ez a környék, mert nem szeretem az idegesítő mód feloldhatatlan ellentmondásokat a kis kobakomban: egyrészt ideális bűnbanda-rejteknek tűnnek nekem a kormos, fekete, elhagyatott, elkerült romok; másrészt viszont miért ütne tanyát egy Solveighez hasonló pitiáner alakokból álló banda itt, ahol esélyük sincs orvul elkapni bármilyen járókelőt, azok hiánya miatt?

Leszarom, foglalkozzunk most az aktuális bajunkkal. Lenézek, ahová Fleron mutat.
Ez kell nyomolvasáshoz?
21:00, Today: Trubald Altmann rolled 40 using 1d100. Outdoor Survival: INT/2=24%.
Bután felsandítok rá: - Hiszek neked. Két lábnyom. Jah - vonom meg a vállam, majd inkább olyasmi után nézek, amihez valóban értek: tolvajjeleket keresek a romokon, a földön, az égen, a csillagokban, Sigmar és Ulric, csak segíjjetek mán ennek az ügynek a végére jutni!
21:03, Today: Trubald Altmann rolled 46 using 1d100. Secret Signs (Thief): 48%.
This message was last edited by the player at 19:04, Mon 06 Aug 2012.

In reply to Trubald Altmann (msg # 5):

Nem. Follow Trail!

Vetek egy reménykedő pillantást Trubaldra amikor a nyomokhoz lép de látom, hogy ő neki sem kenyere a még éppen ,,kihülőfélben'' lévő nyomokon való eligazodás, így utolsó reményünkre Cavindelre vetek néhány pillantást, hogy ő el tud-e igazodni ezeken a nyomokon. Utána pedig a nőre pillantok akit még Gim mindig rövid pórázon tart: -Itt vannak még a nyomaitokat. Úgy hiszem a trollölő is roppant hálás volna, hogyha segítenél nekünk eligazodni rajtuk. Értesz a nyomolvasáshoz? - kérdezem tőle. Hogyha ő is nemleges választ ad akkor a végén még kénytelen leszek gyorsan találni egy tolvajt a környéken, aki el tud igazodni ezeken a nyomokon. Legalább a környék alkalmas hozzá, nem hiszem, hogy túl messzire kellene mennünk hozzá.

önfeledten haladok társaimmal a Felégetett Városrész felé, idő közben megtöltöm pisztolyomat is, ha esetleg szükség lenne a későbbiekben fegyvereimre, habár nagyon bízok benne, hogy ne legyen. Örülök a kihaltságnak, nem szeretem a tömeget és a városokban is csak az ivókat meg a fehérnépeket szeretem, nem pedig az állandó nyüzsgést és a szarszaggal átitatott ricsajt. Az erdei utakon bezzeg senki nem kiabál, egyre jobban gyötör a gondolat, hogy hiba volt letérni a járt útról a járatlanért, de ha már elindultam megyek tovább. Mikor aztán megvan a hely, bambán bámulok csak lebiggyesztett ajkakkal és nézem sőt epedve várom, hogy a nálamnál ügyesebb emberek megoldják a helyzetet. Közben odalép a fogvatartott nőhöz, megsimogatom a haját mintha csak egy puha sörényű lovacska lenne, majd így csitítom. -Várj még kincsem, nemsoká szabad leszel, nem kell félned. Csak válaszolj szépen a dalosbácsinak. - Aztán mikor már bezsírosodik a tenyerem a nő hajától leveszem róla vigyázó kezem, miközben a többieket figyelem. Hiányzik a lovam...
This message was last edited by the player at 20:20, Mon 06 Aug 2012.

Siegfriedre nézek morcosan. Ez meg mi a frászt csinál...

In reply to Siegfried von Schwarzwald (msg # 8):

- MAGA MEG MIASZART KÉPZEL?! - kapja el a fejét dühödten a nő Siegfriedtől.

Mivel Siegfried ,,játéka'' sikeresen lehetőséget adott a nőnek, hogy tudjon nem válaszolni a kérdésemre ezért kénytelen vagyok csak sóhajtani egyet és a többiekre nézni, hogy felvázoljam az utolsó lehetőséget a nyomok követése terén: -Hogyha van valakinél elég arany akkor kereshetek valakit aki tudja őket követni... - vetem fel az ötletet kedvetlenül. Szívesebben pihennék már egyet otthon, viszont annyit még én is tudok, hogy ezek a nyomok nem sokáig maradnak majd ilyen jól olvashatóak.

Elkapom Solveig torkát, elkezdem szorongatni és belenézek a szemeibe. Törpe becsületszavamat adom, hogy ha segítesz megtalálni a megbízódat és az aranyamat élve távozhatsz, azonban ha nem segítesz annyi csontodat töröm el, ahány aranytallért loptál el tőlem, és nagyon figyelek majd, hogy élve és ébren álld ki ezt a megpróbáltatást! Morgom halkan, könyörtelen hangon a képébe.

Amíg törpe barátunk testi fenyítést alkalmaz, megvonom a vállam a nő felé. -Látja kedveském, az én gyengéd érintésem csak jutalom... - Nem bírom tovább ezt a gonoszkodást, elnevetem magam. Csak legyintek egyet a nő felé, aztán néhány lépést arrébb lépek, hogy ne zavarjam a többiket. Közben pedig ebben a furcsa romos környezetben azon gondolkodom, hogy milyen jó lenne megint úton lenni, friss levegőn, zöldben aludni, fejem felett a mámorítóan sötétkék éggel, melyből a csillagok pislognak le rám mutatva az utat, melyre csak másnap teszem rá a lábam.

In reply to Gim Gronisson (msg # 12):

- Kh...kh... - nyökög Solveig, miközben Gim a torkát szorongatja. Kezével Gim kezét próbálja lefejteni a torkáról, de persze eredménytelenül. - Mi... a f...aszt akarnak még? El...hoztam ma...gukat ide...nem?

In reply to Solveig Thudrun (msg # 14):

- Lefogadom, hogy tudsz nyomolvasni. Hány csontodban fogadjunk? - vigyorgok sötéten.

GM, találtam tolvajjelet? -> msg #5

Mivel a mondandómat kétszer is ignorálta mindenki, először a nő a nyomolvasással kapcsolatban másodjára pedig azzal, hogy kereshetek valaki aki talán tudja követni ezeket a hátrahagyott nyomokat ezért mindössze kedvtelenül odaállok a nyomok közelébe és figyelem őket mintha csak értenék a követésükhöz. Természetesen ez nincs így és ez látszik is, de legalább arra ügyelek, hogy ne tapossam szét őket arra az esetre, hogyha valaki még is le tudná olvasni őket. Közben magamban pedig azon morfondírozok, hogy ezekkel az újabb sebekkel - amelyeknek már az ellátására sincs pénzem - hogyan fogom tudni folytatni a tanulmányaimat az írás tudománya terén.

In reply to Trubald Altmann (msg # 15):

- Nem vagyok egy istenverte vadonlakó vadász! - sziszegi a nő.

Nem találtál tolvajjelet.

Srácok?

- Valaki elfuthatna a vadászokért. Vallatni és nyomolvasni is biztos ügyesebben tudnak nálunk - ismerem el.

-Egyszer már mondtam, hogy kereshetek valakit aki tudja őket követni, de nálam egy arany sincs, márpedig jó szándékból itt senki nem fog segíteni nekünk. - mondom egy sóhajtás után, hiszen én is ezt kérdeztem nem egészen egy fél perccel ezelőtt.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 20):

- Hogy mit akarsz te az én becsületes munkával szerzett pénzemmel? - kérdezem egy lapos pillantás kíséretében, amely nem minden jóindulatot nélkülöz, hanem annak totális ellenpólusát sugározza.

- Elmehetek végre? - kérdi Solveig kelletlenül.

-Hasonlóan becsületes emberek szolgáltatásaira költeni. - mondom, s habár nincs most kedvem a viccelődéshez de ettől függetlenül mosolyogva adom a választ és ez természetesen őszinte és hihető, mivel mutatványos múltam miatt már hozzászoktam, hogy még akkor is teljes természetességgel tudjak jókedvűnek látszó választ adni, mintha valóban az is lenne. Ami azt illeti: kicsit valóban az.

Solveigre rá se hederítek, továbbra is Fleront faggatom: - És hány kanyi kéne? Hány elkunyerált petákkal akarod fájdítani becsületes jómunkás szívemet??

-Nos, annyira amennyire egy hozzád hasonlóan becsületes jómunkás ember szíve megvidul és örömest segíteni fog nekünk. - mondom Trubadnak határozottan, szófacsarásba burkolva azt, hogy fogalmam sincs mennyiért fog valami rossz arcú tolvaj segíteni nekünk követni ezeket a nyomokat. -Ha gondolod gyere velem aztán kiderítjük. - teszem még hozzá.

- Az istenekre, ne menjünk sehova, ez a tolvajok fészke, nem?
Körülnézek, van-e járókelő közel s távol. Távolabb megyek, ha kell, egész a negyed bejáratáig. Ha van valaki, akárki, akárhány éves, akármilyen állapotban (fellógatott lator azért nem játszik) - sőt annál jobb, minél kevésbé tűnik gazembernek -, szolidan bemutatok neki pár tolvaj-kézjelet bemutatkozásul és segítségszolgáltatáskérés gyanánt.

-Pedig én Middenheimre gondoltam. - válaszolom Trubaldnak mivel elég egyértelműnek találom, hogy természetesen itt akartam találni valakit aki segít nekünk, de amikor érkeztünk a közelben egyetlen embert sem pillantottam meg. -Keressünk egy kocsmát ott biztos hamar találunk egy nekünk megfelelő szakértőt.

A felégett városrészben természetesen senkit nem talál Trubald, de megpróbál távolabb keresgélni.

Solveiggel addig mit csináltok? Meg egyébként... a többiek nem cselekednek?

Elérve a lakott részekhez végre találni az utcákon kószáló gyanús bandákat és összeverődött félig ittas embereket. Az egyik előbbi csoportnak Trubald tolvajjeleket mutat és azok megfelelőképp reagálnak. Egy nyúlánk, hosszúhajú de kopaszodó férfi lép elé és kérdőn néz rá.

- Adj'Sigmar - köszöntöm óvatos biccentéssel, ami félig tiszteletteljes, félig "én-nem-akarok-bajt" jellegűen visszahúzódó, ahogy azt biztosan értékelik majd ezek a rosszarcúak. A tolvajjelekkel már elárultam, hogy egy a mesterségünk, ami remélhetőleg elég időt biztosít a mondandóm elhadarásához, mielőtt megpróbálnának megrablógyilkolni... - Szolgáltatás híján vagyok: nyomkereső kell nekem egy fertályórára, mondjuk négyszer ennyi órabérért. Jó nyomolvasó, aki ismeri ezt a környéket. Mit szóltok?

In reply to Trubald Altmann (msg # 29):

- Monnyad a lényeget: mennyi az annyi?

In reply to Tolvajok, Rablok es Csempeszek (msg # 30):

- Mondjad te, én nem ismerem a tarifáitokat.

In reply to Trubald Altmann (msg # 31):

- Na akko' dadogjad a melót Herr... hadd lássam mennyit kóstál majdd...

- Erre - bökök egy félmosoly kíséretében az állammal társaim irányába, ha láthatók innen, ha nem. Ha csak a nyomolvasójelölt jön, hagyom, hogy mellém érjen; ha az egész banda, óvatos távolságot tartok tőlük, biztosan ők is megértik, mi okból. Csak addig kell épen és teli erszénnyel megúsznom ezt a kis utat a haramiákkal, amíg a többiekhez nem érünk - ekkora és ennyire felfegyverkezett csoportot csak nem támadnak meg!
Ha igen, csak nosza.

Csak a divatgyilkos frizurájú tolvaj követi Trubaldot és visszaérnek végül a felégetett városrészben oda, ahol a többiek várakoznak.

Solveiget még nem engedem el, de nem is bántom. Amíg nem kapom vissza az aranyat nem lesz szabad.

Megvárom, míg Trubald visszatér, nincs kedvem túlságosan ügyes kezű tolvajokhoz hozzányomódni, hogy aztán az erszényem megkívánja őket. Így aztán csukjával a fejemen várakozom ölbe tett kézzel. Aztán mikor meglátom az ide hívott férfit, markom pisztolyom markolatára markol, hogy egy rossz szóra akár ólommal kínálhassam meg a férfit. Nem vagyok olyan állapotban, hogy cicózhassak ilyen gyanús figurákkal.

Trubald és a tolvaj megérkeztek.

Csendben figyelem a tolvajokkal való üzletelést, habár én magam is jól benne vagyok az alvilági üzletekben mivel rengetegszer léptem fel olyan fogadókban ahol a tulaj maga is orvgazda volt, de ezúttal hagyom, hogy teljes mértékben Trubald tárgyaljon. Végül is nem kell megbánnom a dolgot, mivel sikerül szereznünk egy fickót aki ért a nyomolvasáshoz ráadásul nem is próbáltak meg minket leütni és kizsebelni, pedig ez a lehetőség végig ott motoszkált a fejemben.
Visszaérve a lábnyomokhoz terelem a fickót amiket találtam: -Ezek volnának. - mutatom neki.
This message was last edited by the player at 22:13, Mon 24 Sept 2012.

- Ezeket kéne követni... - nézi meg a nyomokat a tolvaj. - Ahha... áhhá... - mormolja. - Értem. Két korona!

In reply to Tolvajok, Rablok es Csempeszek (msg # 39):

- Felit most, felit utána, és vedd észre itt a trollvadászunkat, mielőtt a kibaszásunk eszedbe jutna - dobom meg egy arannyal. Mielőtt követném, hátrasandítok, nem lopakodnak-e utánunk a társai...

- Jólvan baszd meg... - mondja a tolvaj, majd munkához is kezd.

A tolvaj az egyik fél lábnyomait követve, egy közeli leégett ház mögé megy. Itt a földön elszórva talál néhány tárgyat.
- Ott hever Trubald gyújtósdoboza
- Ott hever szegény megboldogult Eleanor díszesen intarziázott tőre és varjúmedálja.
- Ott hever Cavindel egyszerű ezüstgyűrűje
- Ott hever a Fergenthil által zsákmányolt egyik furcsa, skaven kard

- Ezeket valaki elszórta! - mutat rájuk a tolvaj, majd felkapja az ezüstgyűrűt és nézelődik tovább.
This message was last edited by the player at 14:45, Wed 26 Sept 2012.

- Ezeket én... hoztam el... Azt hittem ilyesmire van szüksége... - mondja Solveig elakadó hanggal...

A tolvaj tovább keresgél, majd egy leszakadt, megégett gerenda szálkás végén egy darab szövetet talán. Ezt felemeli és az állát dörzsölgetve vizsgálgatja. Egy egyszerű, durva anyagú, szürke ruhadarabka, amelyről vizsgálódásai közben a tolvaj leemel néhány vörös és narancssárgás elfoszlott szövetszálat.

- Hmmm... - morfondírozik a tolvaj. - Egy szürke köpenyt vagy kabátot viselő alak járt itt, aki vörös és narancssárga ruhákat hordott a felsőruházata alatt.

Bámulattal figyelem ahogy a szakember minden apró részletet meglátva még azt is képes megmondani, hogy ki az illető aki erre járt milyen ruhát hordott. Igazi tisztelettel gondolok a fickó tudására még annak ellenére is, hogy egy szokványos bűnözőről van szó és a szakmájába aligha a legjobb, de ettől függetlenül még is nehéz és jó megfigyelőképességet igénylő szakma az övé. Kedvem lenne néhány kérdést feltenni neki és meg is tenném, ha nem tudnám előre a lekezelő és elzavaró választ, hiszen ő csak a pénzért van itt, így ehelyett inkább tovább figyelem a tolvajok beszélgetését és a nyomolvasó technikáját.

A férfi elhajítja a ruhadarabot a vizsgálódás után, majd szimatol tovább. Tudja követni a lábnyomokat továbbra is, amelyek egyre beljebb és beljebb vezetnek a felégett városrészbe. Végül annyira elhalványulnak, hogy elveszti a nyomot.
- Nem tudom tovább követni - mondja vállat vonva, majd Trubaldhoz fordul és tartja a tenyerét.

Akinek van, dobjon Common Knowledge (the Empire) tesztet!

- Te nem vagy valami jó tolvaj, ugye? - nézek Solveigre, miután felvettem a gyújtósdobozt. Egeknek ura, ennek a kurvának sikerült a legolcsóbb motyómat elnyúlnia? :D
Aztán elkomorodik az ábrázatom a harsány ruhaszövetek láttán. - Hát... még mindig lehet szó egy álruhásról, aki másra akarja terelni a gyanút, de nemtom... meddig fogunk elmenni a nyilvánvaló bizonyítékok mellett evvel az ürüggyel?
A nyomolvasónak odapendítem a másik koronát is. - Milyen néven találunk meg, ha lesz legközelebb?

In reply to Trubald Altmann (msg # 46):

- Bütyök Gerhardt - válaszolja a tolvaj, miután elrakta az érmét.

In reply to Trubald Altmann (msg # 46):

In reply to GM (msg # 48):

- Hé - nézek a szövetre, aztán a leégett épületekre, a hamura a talpam alatt... - Ez a leégett városrész - állapítom meg megkésve... - Itt van valahol a Ragyogó Iskola is! Csak nem látni, mert elboszorkányosozták a szemünk elől... vagyis így tartja a mese.
Hirtelen hátrafordulok, nem settenkedik-e arra egy félláthatatlan varázsló bérgyilkos...
- Valahogy nem érzem most magam biztonságban.

A tolvaj se szó se beszéd lelép.

- Elengednek végre... - nyögi reménytelenül Solveig.

Figyelem ahogy távozik a tolvaj majd utána pedig a szabadságáért siránkozó nőre pillantok, majd a többiekre. -Nem jutottunk előrébb sajnos. - mondom sóhajtva és biztos ami biztos én is körbepillantok magunk körül azon felkapva amit Trubald mondott.

Nem érdekel már a nő, nem tartom fogva. Viszont mérgesen rugdosom a maradványokat körülöttem, hogy még mindig nem akadtunk az aranyam nyomára. Rohadt varázslók! Megölöm mindet!

Solveig azonnal elrohan.

In reply to Solveig Thudrun (msg # 54):

Gúzsba kötve?
Megfogom. Majd megy, ha mehet.
This message was last edited by the player at 05:55, Sun 30 Sept 2012.

In reply to Trubald Altmann (msg # 55):

Solveig komoran veszi tudomásul, hogy megint megfogták.

Fleron nem dobhatna valami történelmi/mesemondó/legendaismerő skillre, hogy meghatározhassa a Bugyogó Iskola helyét? :>

In reply to Trubald Altmann (msg # 57):

Nem, ő arra sem emlékszik, hogy itt van.

Továbbra is elvonulva, kissé lemaradva szemlélem az eseményeket, jobbom pisztolyom markolatán pihen, míg balommal sejtelmesen kecskeszakállamat vakargatom, ami bizony nagyon jól esik.

Csak 4el dobtam felé, azt nem kaphatom meg mert Trubald már előtte lelőtte a poént?:
This message was last edited by the player at 00:24, Mon 01 Oct 2012.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 60):

Szerintem de, hisz a mesélőnk szép, okos, bátor és férfias!

In reply to Fleron Merrilin (msg # 60):

Nem. Na de mostmár cselekedjünk srácok!

-Hát nem tudom Trubald, én annyi mendemondát hallottam már arról, hogy merre lehet az Iskola, nem mernék fogadni arra, hogy nincs itt de arra sem, hogy valahol másutt bűbájolták el az ember szeme elől. - mondom és megvonom a vállamat mintha csak arról beszélnék, hogy a kenyér amelyet a piacon lehet kapni kissé száraz. -Minden esetre ha itt van akkor bizony nem fogja senki se jó szemmel nézni, hogy az egyikőjük után kutatunk. Már ha tényleg ő volt az és valaki nem csak el akarja hitetni velünk. - magyarázom ötletelve, kissé fellelkesedve és magamhoz térve az állandó sebesülések és harcok miatti letörtségemből. -Viszont az biztos, hogy itt nem igazán tudunk többre jutni.

Helyes, menjünk vissza a fogadóba és igyunk pár ordó sört, hosszú volt ez a nap (alig pár hónap :))!

In reply to Gim Gronisson (msg # 64):

Tehát visszamentek a fogadóba? És Solveig?

- Akkor köpjük be a ragyogókat a boszorkányvadászoknál? - kérdezem Flerontól. Meg úgy mindenkitől. - Ha már ott vagyunk, bedobhatjuk nekik a nőcit is - incselkedek Solveiggel.
This message was last edited by the player at 17:34, Wed 03 Oct 2012.

Letörten megvonom a vállam, hogy megint nem találtuk meg az aranyam. Nekem mindegy, csak szomjas vagyok.

-Nem hinném, hogy túl sok ember elhinné nekünk, hogy egyenesen innen küldtek egy nevenincs tolvajt a kirablásunkra. - mondom Trubaldnak majd a nőre nézek. -Még így sem, hogy a bérenc maga is itt van. Minden esetre én a boszorkányvadászoknak nem adnám oda, talán a városőröknek, majd ők gondoskodnak róla ha így döntünk. - mondos, s habár én szívem szerint elengedném de még is csak sokat lopott.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 68):

- Miért ne hinnék? Azért vagyunk nekik, hogy tápláljuk a rohadt paranoiájukat - nevetek sötéten és fáradtan. Azért a zsebembe gyömöszölöm azt a letépődött élénkszín köpenydarabot, amit találtunk, hátha megteszi valamiféle "bizonyítéknak". - Már így is varázslókra gyanakodnak, ne felejtsd.
This message was last edited by the player at 17:42, Thu 04 Oct 2012.

In reply to Trubald Altmann (msg # 69):

Áálj! Gottriék a Fényvarázslókra gyanakodnak, nem a Ragyogó Iskolára!

In reply to GM (msg # 70):

Sorry, javítom.

-Na persze, hiszen azt mondjuk nekik amit hallani akarnak. Ugyanakkor ha csak kicsit is eszesek nem fognak egy ilyen apróság miatt fejjel nekimenni senkinek. Főleg nem azért mert ennek az ügynek a végére ők sehogy nem fognak tudni pontot tenni, nem tudnak kit vádba hozni, csak belső ember mondhatja meg pontosan mi is történt. - magyarázom kétségeimet a túlzottan egyszerű megoldással kapcsolatban.

- Azon vagyok, hogy mondjuk el nekik a tényeket, amiket megtudtunk, és mossuk a kezeinket! - rúgok bele valamibe fáradtan. - Minden tököm tele van vele, hogy rajtunk áll minden. Az ő városuk, vonják le ők a következtetéseket, bogozzák ki ők a szálakat, válasszanak ők bűnöst! Hát nem elég a mi részünkről, hogy idáig eljutottunk a kedvükért? Legyünk a nyomozóik, a kémjeik, az ítélethozóik, a hóhérjaik és a megmentőik is, míg ők csak ugráltatni tudnak minket? Picsába is, én is szomjas vagyok...

Az ember ilyenkor mindig jobban átérzi azt, hogy amikor valamilyen történet bátor és fáradhatatlan hőséről beszél az mennyire nem ad valós képet is valójában az embereknek - na persze a kocsmák és fogadók népét egyáltalán nem szórakoztatná egy olyan csapat, amely kilátástalan helyzetben, habár nem tanácstalanul de kedvetlenül és kissé borongós kilátásokkal fontolgatja következő lépését. -Middenheimben pedig már megszokhattad volna. - mondom félmosollyal, hátha jobb kedvre tudom kissé vidítani a társaságokat, habár utólag jövök csak rá, hogy talán másokban is akaratlanul a főpap utáni pihenés jut az eszébe és még jobban belefáradnak pillanat erejére ebbe az egészbe. -Megtehetjük, aztán reméljük a legjobbakat.

Tehát irány a fogadó és Solveiget szabadon engeditek?

Érdeklődve figyelem a két férfi beszélgetését, külön érdekesnek találom, hogy az eddig bús dalnok próbál valami lelket önteni Trubaldba. Jó ennyire tehetetlennek látni őket, főleg így, hogy már elköteleztem magam mellettük. Elmélázó tekintettel pisztolyomra sandítok... Szeretnéd mi, ha megkapnálak azt itt helybe fejbe lőném magamat?! Hirtelen elmosolyodom, csak nem el is nevetem magam. Azt lesheted! Azért is végigcsinálom, ha egy kibaszott fityinget nem is látok ebből az egészből... Aztán lehervad az önmagam által kicsikart mosoly az arcomról és némán várom, hogy induljunk már, vagy hogy mitévők lesznek a többiek.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 74):

Egyetértő morrantással válaszolok Fleronnak.
Solveighez lépek.
- Mi a biztosítékunk arra, hogy nem egy égő kanócot hagyunk magunk mögött, ha most elengedünk téged, kisnaccság?

In reply to Trubald Altmann (msg # 77):

- Én csak megdolgoztam azért amiért fizettek nekem- mondja Solveig. - De következőleg akármennyit is adjon, ezt nem akarom újra...

Ezt már nem állhatom meg. -Nagyon helyes, mások tulajdonát elvenni, bizony nagyon nem helyes... és nem is mindig kifizetődő. - Össze is ráncolom, a szemöldököm, majd arcomon jellegzetes félmosollyal kérdezem Trubaldot: -Na' hány ujjpercét vágjuk le, hogy megtanulja a leckét?

Siegfried viccére (?) most nincs időm, én itten most épp kapcsolatot építenék, kéremszépen.
- Jusson majd eszedbe, hogy végső soron ki is vert át és ki engedett el téged ebben a szaros helyzetben. Jussunk eszedbe, ha megint megkeres a megbízód. Nem csak te, de az egész városod érdekében - mondom a nőnek, és - ha más nem lép közbe - elengedem.

Solveig kicsit értetlenkedve ráncolgatja a szemöldökét, majd bólint, sarkonfordul és elrohan.

A csapat végül egyöntetű döntésének hála, visszatér a fogadóba.

Cavindel, Fleron, Gim, Siegfried, Trubald ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó